Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-21 / 93. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1989. április 21., péntek Városi pártbizottságaink tárgyalták Hatvan: új üzem segíti a munkaerőgondok csökkentését Tegnap délután Tóipái János- né első titkár elnökletével ülést tartott az MSZMP Hatvan Váro­si Bizottsága, amelv bevezetés­ként értékelte a MÁV üzemi pb területén a pártmegbízatások helyzetét. Ezt követően, össze­függésben a gazdasági élet ala­kulásával, illetve a tanács és a munkaerőszolgálati iroda közö­sen végzett elemzésével, a párt- bizottság tagjai — Zelenka Fe- rencné titkár előterjesztésében — megvitatták a település munkae­rőhelyzetét. A téma indokoltságát erősen Gyöngyösorosziban végsőkig feszültek az indulatok. Az embe­rek barikádemeléssel fenyege­tőztek, ha nem állítják meg a használtakkumulátor-feldolgo- zó további építkezését. A hónapok óta tartó disputa lezárása meg a népharag elkerü­lése miatt is konzultációt tartot­tak tegnap Egerben, az OÉÁ ve­zérigazgatója és helyettese, a megyei tanács elnökhelyettese valamint az MSZMP Gyöngyös Városi Pártbizottságának képvi­selői, valamint a község társadal­mi tanácselnöke és titkára. A maratoni, mintegy három és félórás tanácskozáson történtek­ről elsőként az érintett beruházót Mező Barnát az OÉÁ vezérigaz­gatóját kérdeztük, aki kifejtette; vállalatuk az elmúlt hetekben, számos hivatalos helyről levelek özönét kapta, amelyekben a Gyöngyös környékén lakók a Az IHT vezércikke A Párizs­ban szerkesztett amerikai Inter­national Herald Tribune (IHT) ritkán közöl saját vezércikket, most viszont írt egyet Magyaror­szágról. Az amerikai lap vélemé­nye az, hogy Magyarország biz­tatóan indult meg a politikai plu­ralizmus és a gazdasági reform felé, de most megtorpant. „A kormánynak bátrabbnak kell lennie, az ellenzéknek pedig job­ban összeszednie magát, ha újra mozgásba akar lendülni” vonja le következtetését az amerikai lap. alátámasztották a rideg tények, miszerint például a helyi közgaz­dasági szakközépiskolában, il­letve a gép- és gyorsíró iskolában képesítést nyertek jelentős há­nyada évek óta nem tud megfele­lő munkahelyhez jutni. Hasonló a kép a Bajza gimnáziumból ki­került, tovább nem tanulók ese­tében is. De a konzervgyár sem tudja szakmunkás-utánpótlását megoldani, illetve nincs lehető­sége olyan minőségi létszámcse­rére, amit a mai fejlett technoló­gia megkövetel. Mint az elhangzottakból ki­Gyöngyösorosziba telepítendő üzemük munkálatainak leállítá­sát kérik. A vállat vezetősége úgy látja, hogy ilyen feszült, végsőkig kiélezett, elkeseredett hangulat­ban nem tanácsos tovább bőszí- teni a kedélyeket, noha ma is ál­lítják: ilyen alapos körültekintés­sel még hazánkban nem tervez­tek meg beruházást. Egyébként a tervek és hatósági szakjelentések felülvizsgálatával megbízott aka­démiai bizottság a KÖVIKOR eredménye nem győzte meg a korábban engedélyt kiadó szak­hatóságokat. Ám tudomásul vé­ve, hogy a Mátra kiemelt üdülő- terület, szanatóriumközpont, a vállalat a döntésért a Miniszterta­nácshoz fordul, már csak azért is, hogy a beruházás leállítása ese­tén a kormány és a költségvetési szervek ismerjék el az OÉÁ vesz­teségeit. Azon túl a megbeszélé­sen résztvevők egyetértettek A gazdasági helyzetet úgy jel­lemzi, hogy a liberalizálás ”nyug­talanítóan lassan halad... A kor­mány még mindig túl sok pénzt öl az állami szektor csődbement monstrumaiba — ezáltal defici­tes a költségvetés és késnek a magánszektort ösztönző adó- csökkentések.” Mindez azt jelen­ti, hogy a lakosságnak még egyet húznia kell nadrágszíján — álla­pítja meg az IHT. A kiegyezés lényege szerinte az lenne, hogy a kormány eltö­kélten halad előre a gazdasági re­form és a politikai pluralizmus tűnt: a korábbi évtizedek elzár­kózásával szemben a városi párt- bizottság erősen szorgalmazza az ipartelepítés fejlesztését, s nem is eredménytelenül. A városgazdálkodási vállalat régi, Bástya utcai telepének he­lyén így nyílik meg a közeljövő­ben a budapesti számítástechni­kai és díjbeszedő vállalat fiók­üzeme, a Duna Cipőgyárban végrehajtott szerkezetmódosítás révén pedig több tucatnyi mun­kásembernek tudnak megélhe­tést biztosítani. abban, hogy az épület falainak felhúzását befejezik, és közösen keresik a megoldást arra, hogy ezt miként lehet hasznosítani. Tudniillik a visszafizetési kötele­zettség megkezdéséig mintegy másfél év van még hátra. Várha­tó viszont, a leállítás után az Or­szágos Érc- és Ásványbányák gyöngyösoroszi bányájában a ra­dikális létszámcsökkentés. Hogyan vélekedik minderről Rajki Sándorné, a Gyöngyös vá­rosi pb első titkára? — Az MSZMP Gyöngyösi Városi Pártbizottsága nem vál­toztatja meg korábbi véleményét, nem esik a korábbi politikusok hibájába, és fenntartja álláspont­ját, nem kell a HAFa Mátra aljá­ra. Csongrádi Csaba: Interpellál­ni fogok a továbbfolytatás ellen az Országgyűlés következő ülés­szakán. útján, az ellenzék pedig csillapít­ja az országot az átmeneti nehéz­ségek idején. "Ám egyik fél sem látszik hajlandónak erre. A párt­tagság jó részét megdöbbentet­ték az eddigi engedmények is. Vezetői pártszakadástól tarta­nak... De az ellenzék sincs jobb formában. Mindezek ellenére az amerikai lap úgy véli, hogy ”Magyaror­szágnak jó oka van a reményke­désre. A világ néhány legnyitot­tabb gondolkodású kommunis­tájával rendelkezik...Jól indult a pluralizmus felé. Isztambuli rablóbanda Elsősorban külföldieket sze­mel ki áldozatának egy isztam­buli rablóbanda, amely az idén már több mint húsz turistát fosz­tott ki. A Reuter hírügynökség kon­zuli forrásokra hivatkozó jelen­tése szerint az isztambuli rabló­banda áldozatai között egy ma­gyar tanárnő is volt, akit — több sorstársához hasonlóan — a bű­nözők megerőszakoltak. A ban­da számlájára írják egy 24 éves lengyel turista meggyilkolását. Az áldozatok többsége japán, de vannak köztük amerikaiak, bri­tek és új-zélandiak is. Az isztambuli repülőtérre ér­kező japánoknak országuk kon­zulátusa röplapokat osztogat, amelyen figyelmeztetik őket a veszélyre. A lengyel képviselet ugyancsak óvatosságra intette honfitársait. A konzulátusok megbeszéléseket folytatnak az ügyről — közölte az isztambuli brit főkonzul. A banda legtöbbször magá­nyos turistát szemel ki, majd au­tóba invitálja, altatót tartalmazó gyümölcslével kínálja. A kifosz­tott áldozatot egy erdőben, vagy szeméttelepen magára hagyja. Peking Kína koalíciós kormányt javasol Kabulnak Csien Csi-csen kínai külügy­miniszter fogadta a kínai látoga­táson tartózkodó Gulbuddin Hekmatiart, az afgán kormány- ellenes erők egyik vezetőjét. Hekmatiar látogatásáról a kínai külügyminisztérium szóvivője tett bejelentést csütörtökön, pe­kingi sajtóértekezletén. A szóvivőt megkérdezték, hajlandó-e elismerni Peking a mudzsahedek „ideiglenes kor­mányát” , amelyben Hekmatiar a külügyek intézéséért felelős. Válaszában a szóvivő kifejtette: Kína minden érdekelt számára elfogadható, széles alapú koalí­ciós kormányt szeretne látni Af­ganisztánban, olyat, amely sza­vatolná Afganisztán független, semleges és el nem kötelezett stá­tusát. A korábbi politika bűneiért ma nyújtják be a számlát HAF-ügyben a végső dönti joga a Minisztertanácsé Az IHT vezércikke Megtorpant a magyar reform Kik a fekete sas fiai, a szkipetárok? Nagyon sokan May Károly eg­zotikus tájakon játszódó kaland­regényében találkoztunk azzal az elnevezéssel, hogy szkipetár, azaz albán. Napjainkban, köl­csönözve a híres író regényének egyik címét „A szkipetárok föld­je” az érdeklődés fókuszába ke­rült, a kosovói események kap­csán. De vajon hányán tudják azt, hogy kiket is jelöl az albán el­nevezés, és kik e bátor marcona hegyvidéken élő balkáni nép fiai. Erről beszélgettünk a téma szak­avatott ismerőjével, kollégánk­kal, Schütz István egyetemi ta­nárral, a KGST négy nyelven megjelenő havi folyóiratának fő- szerkesztőjével. El kell mondanunk még Schütz Isvtánrólazt, hogy erdélyi származású, egyetemi tanulmá­nyait azonban már az ötvenes évek elején Budapesten végezte magyar — latin szakos oklevelet szerzett, ám napjainkban már tíz nyelv birtokosa és szakavatott al- banológus.- Hogyan sikerült megtanul­nia albánul, hiszen mind a mai napig nem áll rendelkezésre nyelvkönyv, sőt még rendszeres leíró nyelvtan sem, és az egyetlen létező szótárt is, amely 1953-ban jelent meg, ön szerkesztette már. — Az egyetem elvégzése után 150 albán ösztöndíjas került ha­zánkba, és háromhónapos tanfo­lyamon meg kellett tanulniuk annyira magyarul, hogy létezni tudjanak és elkezdhessék tanul­mányaikat. Olyan embert keres­tek, aki tud franciául és olaszul, mivel nagy részük második nyelvként e két nyelv valamelyi­két bírta. így esett a választás rám. És ahogy a latin mondás tartja: tanítva tanulunk, s mint nyelvszerető embernek azonnal felkeltette érdeklődésemet a szo­katlan hangzású albán. Később az albán nagykövetségre kerül­tem, s ott az élőszóban hallotta­kat jegyzetelni kezdtem, és húsz­ezer kártyát állítottam össze.Ez lett az alapja a jövendő szótár­nak. 1950 végén kaptam a szer­ződést, a munkára, azt is mond­ták, de sürgősen, hogy megelőz­zük a többi népi demokráciát. A két legtehetségesebb albán ösz­töndíjassal nekiültünk, s az ő lek­torálásukkal elkészült végül is a máig is egyetlen szótár, amely­nek végén nyelvtani összefoglaló található, s melynek alapján azért el lehet sajátítani a nyelvet. — Tulajdonképpen kik az al­bánok? — A Balkán-félsziget legré­gebbi népe és a legősibb nyel vet is beszélik. Illír eredetűek és az al­bán nyelv alaktana az időszámí­tásunk előtt a második évszázad­ban kialakult, sőt a Homérosz Odüssea-jában találkozhatunk albán eredetű földrajzi nevekkel. Rendkívül érdekes, hogy nyelv­tanilag, sőt a szókincs legősibb elemei kapcsolatot mutatnak a románnal, így teljesen bizonyos, hogy a román is balkáni nyelv, s a nyelvet beszélők is e félsziget szülöttei. — Akkor tehát megdől a hiva­talosan is támogatott dákó-ro- mán leszármazás elmélete? — Most a művelődésügyi mi­nisztériumi támogatással dolgo­zom román és albán fiológiai ku­tatásokon, a munka végeztével az elkészült tanulmány bizonyítani fogja ezt. — Oly sokat hallunk felszíne­sen az albánok zárkózottságáról, egy kicsit rátartiságukról, ősi szokásukról, ám ezzel szemben alig tudunk valamit arról, hogy milyen az irodalmuk, népkölté­szetük, kultúrájuk. E sorok írója tavaly ősszel járt Pristinában, Prizrenben, a híres Fraseri-csa- lád ősi fészkében, ahol 1907-ben az egységes albán abc született. — Régi restanciája van Euró­pának az albán irodalommal szemben. Jómagam, 1962-ban „Virágozzék a pomagránát” címmel albán népköltészeti an­tológiát publikáltam. Ezt követ­te Iszmail Kadaré, az Erőd című regényének kiadása, ám ugyan­ettől az írótól csodálatos művet volt szerencsém olvasni, amelyet Marcello Mastroanni meg is fil- mesített. A címe: A halott hadse­reg tábornoka, amely eposzos hangvételű írás az albán nemzeti felszabadító harcokról. Jugo­szlávia albánjai között igen fiatal, ám híres író és rendező, Bekir Muszliju, akinek a "Föld embe­re” című filmjét a Magyar Televí­zió is vetítette, most az "Esőcsi­náló” című műve nagy siker és szintén az ősi folklór elemére épül. — Ön sokatjárt Albániában, s jól ismeri őket. Végül is milyen embereknek tartja azokat, akik a Paraguayi változások: Stroessner után — választások előtt Depresszió és üldözési mánia gyötri az agg paraguayi exdiktá- tort. Brazíliai luxusvillája sem vigasztalja, a tengerparti ház nehezen védhető — így panaszkodik Alfredo Stroessner. Az sem deríti jobb kedvre, hogy öreg napjaira nem kell kegyelemkenyéren tengődnie. Külföldi bankszámláiról körültekintően gondoskodott, noha mindig azt hitte, saját ágyában, dicsőségének teljében szenderülhet örök nyugalomra. Arra pedig a legkevésbé sem számított, ami idén febru­árban történt, hogy éppen családjának egyik dédelgetett tagja fordul szembe vele. Nászúra, Andrés Rodriguez tábornok vezette ugyanis azokat az elitalakulatokat, amelyek az „örökös diktátort” ledöntöt- ték trónjáról. A paraguayiak üdvözölték a puccsot, ami általában szokatlan lenne, de ezúttal több mint érthető. Ám még ma sem lehetnek bizto­sak abban, hogy valódi változás vette kezdetét Asunciónban. Kétsé­geket ébresztett mindenekelőtt a puccsista tábornok személye, Rod­riguez a Stroessner-rezsim tipikus kreatúrája. A leghűbb tiszteknek kijáró különleges kiváltságokból gazdagodott meg, a diktátor befo­gadta legkisebb fia feleségének egész családját. Rodriguez jól jöve­delmező vállakózásokból évi három millió dollárra becsült biztos be­vételt kasszíroz, s ahogyan ez a latin-amerikai újgazdagoknál lenni szokott, nehezen tudja tisztázni magát a vádak alól, hogy kábítószer­üzletekből szerezte vagyonát. A magát gyorsan elnökké kikiáltó Rodriguez első sajtóértekezletén maga érezte szükségét, hogy tagadja ezeket a híreszteléseket, s persze pont cáfolataival erősítette mega gya­nút. Az új elnök hangzatosán harcot hirdetett a drogmaffia ellen, leg- főkébb nyilván azért, hogy a Paraguay számára igencsak fontos wa­shingtoni jóindulatot megszerezze. Legyen azonban bármilyen kétes is Rodriguez előélete, a para­guayi ellenzék szerint mégiscsak visszafordíthatatlan változások kez­dődtek Latin-Amerika legrégebbi diktatúrájában. Stroessner meg­buktatásával lezárult egy korszak, akkor is, ha Rodriguez saját hatal­mának prolongálását tervezi. Bizakodásra ad okot az új kormányzat néhány intézkedése: újra indulhatott például egy betiltott lap, az ABC-Color, ismét műsort sugároz az elhallgattatott nanduti ellenzé­ki rádióállomás. Nyugdíjba küldtek 32 stroessnerista tábornokot. A belügyminiszter pedig bejelentette, hogy bezárják a rendőrségi kínzó­központokat. A diktatúra 35 éve alatt persze szinte mozdíthatatlan hatalmi struktúra alakult ki. Stroessner pártja, a Colorado az időről időre megrendezett látszatválasztásokon elsöprő győzelmet szerzett. A párttagság nélkülözhetetlen volt például egyetemi felvételihez, jó ál­láshoz, a gyors hivatali előmenetelhez. 24 földbirtokos família mellett a külföldi tőkebefektetők voltak a rendszer haszonélvezői. A négy és fél magyarországnyi Paraguaynak alig négy millió lakosa van, mégis 300 ezer parasztcsaládnak nem jutott földtulajdon. A lakosság 40 százaléka írástudatlan, 30 százalék munkanélküli. Stroessner számá­ra presztízskérdés volt a brazil-paraguayi határon épült hatalmas vízi erőmű, amely csak kevesek számára hozott áldást, az ország azonban eladósodott a monstre-beruházásban. 1967óta ugyan létezhettek ellenzéki pártok, de esélyük sem volt a megerősödésre. Mostanában már akadtak bátortalan tiltakozó meg­mozdulások, s megalakították a Nemzeti Megegyezés elnevezésű tö­mörülést. A választásokon azonban a pártok csak külön-külön indul­hattak, a törvény tiltotta szövetkezésüket. Ez a választási törvény pedig érvényben van most is, amikor Rodriguez, demokratizálási ígéreteinek bizonyítására, május elsejére kiírta az általános választásokat. A siettetett szavazás ellen rögtön til­takozott az ellenzék, mondván, az időzítés éppenhogy a rezsim élet­ben tartását szolgálja. Az ellenzék túlságosan megosztott, a februári puccs óta kevés volt az idő tömegbázisuk kialakításához. A kormány­zó Colorado-pártot és az elnöki posztra pályázó Rodriguezt ugyan­akkor a régi feltételek továbbra is segítik. Például: Stroessner idejé­ben számos prominens ellenzéki nem mert feliratkozni a választói névjegyzékre, ők most még nem szavazhatnak. Uj választási törvény nélkül nincs valódi demokratizálás, figyel­meztettek sokan. A szavazás elhalasztását követelő megmozdulások azonban nem hoztak eredményt. A széttagolt ellenzék így most több jelöltet is indít, közülük még a legesélyesebb az 53 éves Domingo Laíno ügy­véd, az Autentikus Liberális Párt elnöke, a Nemzeti Megegyezés szó­vivője. A bojkottjavaslatokat az ellenzékiek végül elvetették, mond­ván, ha reménytelennek látszik is a győzelem, mégsem lehet kizárni. Mindenképpen ki kell viszont használni a lehetőséget az ellenzéki ál­láspontok népszerűsítésére. Az első valódi választásra így csak 1993- ban számítanak. A most 64 éves Rodriguez állítólag akkor már nem kíván indulni. Persze, ha győz a mostani voksoláson, addig még meg is gondolhatja magát. Rugovói tánc az albán hegyek alatt furcsa „tyélését”, azaz a feszt vi­selik. — Hát, hogy sokat lettem vol­na, az túlzás. 1958-ban voltam nyolc napot, Albániában, tavaly pedig két hetet töltöttem a jugo­szláviai Prizrenben. Ennyit ösz­szesen. Ám, valóban dolgoztam velük, és szavatartó, szorgalmas, korrekt, ám ősi szokásaikhoz, és önmagukhoz hű embereknek is­mertem meg őket. Soós Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents