Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-20 / 92. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. április 20., csütörtök 3 GAZDASÁG — TÁRSADALOM Nem változtatja véleményét az MSZMP Gyöngyös Városi Bizottsága HAF-ügyben A gyöngyösi pártbizottság nyűt levele a megyei környezetvédelmi titkárnak Légvárat épít az építész, ha rendet akar...? — A munkának rangja van, mégis a zűrzavar uralkodik — Irigyeltem, aztán... — Még ma is sok a harc Egerért — Budától a Görög utcáig Ketten—sokak gondjáról (Fotó: Gál Gábor) A jobb érzésű emberek — köztük a Mátráért aggodalmat érző mérnökök, közgazdászok, tanárok — megdöbbenéssel olvasták lapunk hétfői számában Szakvélemény így is, úgy is című, a megyei tanács környezetvédelmi titkárának tollából megjelent írást. Lapunkat nyílt levél publikálására kérte fel e témában Rajki Sándorné, az MSZMP Gyöngyös Városi Bizottságának első titkára, a KB tagja. Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük a hozzánk eljuttatott nyilatkozatot. 1. Bodó Mihálynak igaza van. A korábbi gyöngyösi városi pártÚj bértarifarendszert dolgoznak ki a bértárgyalásokhoz az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban — erről tájékoztatta Jend- rolovics Pál, az ÁBMH főosztályvezetője Bajkó Erikát, az MTI munkatársát. Elmondta: a munkaügyi kormányzat törekvése, hogy a-bérek tekintetében is a piaci viszonyok érvényesüljenek. Azaz a munkaerő árát az határozza meg, hogy az adott szakismeretet mennyire értékeli a társadalom, s nem pedig az, hogy ugyanannak a szakmának a művelői éppen melyik ágazatban, intézménynél, vállalatnál dolgoznak. Ezért a munkaügyi szakemberek véleménye szerint a béralku jelenlegi, kezdetleges módszerét olyan tarifá- lis megállapodásoknak kell felváltaniuk, amelyek során a bérekről nem általában, hanem szakmákra, nagyobb foglalkozási csoportokra lebontva folyik az egyezkedés. A nemzetközi gyakorlatban is az ilyen tarifális tárgyalások terjedtek el. Ha Magyarországon is sikerül ezt a módszert megvalósítani, akkor a bérszabályozás, hasonlóan a vállalati jövedelemszabályozáshoz már végérvényesen a múlté lesz, s a munkaerőpiaci egyezkedés határozza majd meg a bérszínvonalat, a kereseti arányokat. Ehhez természetesen az egyeztetés jelenlegi mechanizmusának is változnia kell, s olyan új tarifa- rendszerre van szükség, amely alkalmas a tárgyalásokra. Az új tarifarendszer kimunkálása megkezdődött. A szakmai konzultációk szerint lényegesen változtatni kell az eddigi bértaribizottság egyik vezetője részt vett a HAF üzemet előkészítő tárgyalásokon. Ezt azonban nem testületi megbízás alapján tette, hanem az akkori helytelen gyakorlatból adódóan. 2. A korábbi városi pártbizottság,sem annak a végrehajtó bizottsága nem foglalt állást semmilyen értelemben a használt akkumulátorfeldolgozó üzemről. Ezért irattárunkat hiába forgatjuk fel, mint ahogy azt a megyei környezetvédelmi titkár számunkra javasolta. 3. A jelenlegi pártbizottság és annak vezetése tavaly novembertől dolgozik új felállásban és ahogyan Bodó Mihály is helyesli, fákon, mert azok a korábbi bér- mechanizmusok követelményeinek megfelelően épültek fel. A jelenleg érvényben lévő több mint ezer bértarifális tétel az életkor, a ni ti* lkában eltöltött idő, a munkakörülmények mellett jelentős mértékben figyelembe veszi az egyes ágazatok, területek sajátosságait is, amelyekben egy korábbi politikai értékítélet is kifejeződött. Az ÁBMH szakemberei szerint célszerűnek látszik a tarifa-tételek számának csökkentése úgy, hogy azok valóban az egyes szakmák vagy egymáshoz közelálló szakmák, foglalkozási csoportok sajátosságait fejezzék ki. Mivel a gyakorlatban a bérek már egyre kevésbé függnek a munkában eltöltött időtől, annak jelentőségét is mérsékelni szükséges. A munkaügyi kormányzat azt szeretné, ha minél előbb az új tarifarendszer alapján történnének a bértárgyalások, akár az egyes bértételek alsó határának emeléséről, akár szakmánként a bér- fejlesztések minimális mértékéről. Ha a tarifarendezésnél csak a szakmai szempontokra kellene figyelemmel lenni, az új táblázat akár már jövőre is elkészülhetne, ám egy sor kérdésben széles körű vitára, a társadalom közmegegyezésére lesz szükség. Minden bizonnyal élesen vetődik majd fel, hogy mit tartalmazzanak a bérek. Ä társadalomban egyre fokozódó igény, hogy a bérekbe építsék be azoknak a pénzbeni és természetbeni juttatásoknak — mint például az oktatás, az egészségügy, a gyermeknevelés és a lakáshoz jutás — az ellenérpolitikai kérdésnek tekinti az üzem telepítését, és ezért vállalja továbbra is — Bodó Mihály előtt is ismert — korábbi elképzeléseit. 4. A szakma és a politika közötti kényes egyensúly felismerése minden döntésthozó személy vagy szervezet felelőssége. Ha a HÄF telepítésében ez kezdettől fogva érvényesül, akkor most Bodó Mihálynak sem kellene egy pártbizottságot hibáztatnia, hogy az nem támogatja fenntartás nélkül a döntéseiket, mint ahogyan az korábban „jó szokás szerint” történt. Rajki Sándorné az MSZMP Gyöngyös Városi Bizottsága első titkára tékét vagy annak egy részét, amelyeket korábban az állam vállalt magára, de amelyek most már mind több pénzébe kerülnek az állampolgároknak. Az új bértarifák kialakításánál nem lehet megkerülni azt a tényt sem, hogy a bérarányok eltorzultak. Az is nagyon fontos, hogy a társadalom egésze elfogadja az új értékrendet. Ez a társadalmi egyezkedés várhatóan hosszabb időt vesz majd igénybe. Végeredményben a helyi, vállalati megállapodásokon keresztül rendeződhetnek át a bér- és kereseti arányok. A munkaügyi szakemberek véleménye szerint az amúgy is pénzszűkében lévő vállalatok számára elfogadhatóbb lenne, ha a korábbi állami juttatásokat nem közvetlenül a bérekbe építenék be, hanem azokat adókedvezmények vagy a pénzügyi rendszer más támogatási formái révén kapnák meg a dolgozók. A reálbérek védelme egyébként sem bérszabályozási kérdés, hanem elsősorban a forint értékállóságától függ, aminek biztosítása egyértelműen kormányzati feladat. Az új tarifarendszer kialakításához a vállalatok közreműködését is kérik; a munkaügyi szakembereknek ugyanis szükségük van olyan adatokra, amelyek alapján megállapíthatják, hogy az egyes szakmákban ma milyen bérért hozzávetőleg hányán dolgoznak. Legutóbb 1985-ben volt ilyen munkaügyi felmérés, azóta viszont jelentős mértékben módosultak a keresetek, egyebek között a bérek bruttósítása miatt. (MTI) Az egri Görög utcai ódon ház elmúlt századok hangulatát idézi, s oly hívogató, hogy öröm belépni kapuján. Odabent aztán újabb ámulatba esik a látogató: a berendezés ízlése a régi és az új izgalmas ötvözése nyomban megkapja. De lehet-e csodálkozni, hiszen az otthon lakói Komáromi Péter és Tho- ma Emőke építészmérnök házaspár és két gyerekük Kata és Tas. A tervező pár ma már gyökeret eresztett Egerben, jóllehet, mindketten Budán nőttek fel. Még az egyetemi évek alatt házasodtak össze, aztán a férjet ideszólította ösztöndíja. — Ennek már 14 éve — mondja Komáromi Péter —, a Heves Megyei Tanácsi Tervező Vállalat mérnöke. — Annak idején mindketten a Tanép-nél kezdtünk, jómagam fél évig a kivitelezésben dolgoztam, s ma is vallom, jó iskola volt ez az idő a tervezéshez. Emlékszem, első feladatom a Bizományi Áruház rekonstrukciója volt, s hosszúhosszú ideig felújítási feladatokat kaptam. Egy tervező általában nem ilyenekről álmodik, de a harmadik-negyedik munkám után éreztem: ez az igazán izgalmas. Van rangja, különösen itt, Egerben, ahol a műemlékvédelem az utóbbi öt-hat évben erősödött meg. Talán kevesen tudják, hogy a gyönyörű Carlone-ház is a Széchenyi és a Bródy Sándor utca sarkán Komáromi Péter tervezését dicséri. A tervet egyébként két éve Bécsben a Magyar Építőművészeti Kiállításon rengeteg munka közül zsűrizték. S ha valaki a Dobó utcán sétál végig? Nos, szinte minden második házban a feleség, Thoma Emőke tehetségében, hozáértésében gyönyörködhet. — Önök ketten markáns egyéniségei Egernek, ismerhetik szinte a város minden kövét, soksok épületben láthatják megvalósítani álmaikat. A kívülállók szemében a tervező alkotómunkája: a fantázia szabadon szárnyalása. Gondolom, a valóságban nem egészen így fest a kép... Thoma Emőke: — Messze nem. Magam például gmk-ban dolgozom Dely Györggyel. Most mondjam azt, hogy meg lennék elégedve, ha a napidijam megütné egy segédmunkásét? De ne csak az anyagi dolgokat nézzük! Egy magántervezőnek sok minden köti a kezét. Hol van például máshol a világon olyan értelmetlen jogszabály, hogy csak magánembernek vállalhat tervezést? Vagy: nem áll mögöttünk egy biztosító társaság, aki védene az adódó műszaki hibák ellen, képviselne a kivitelezővel szemben. Egyszerűn nem köthet biztosítást a magántervező. A beruházó nem kíséri végig a munkálatokat, a tervezőnek kell az első pillanattól utána járnia, míg elkészül egy épület. S az is érthetetlen, hogy nincs alsó határa a tervezői díjnak... Komáromi Péter: — Elrendetlenedett a szakma, s egyúttal felhígult. Miért van, hogy idegen tervezőkkel dolgoztatnak, s a helyi csapat még a közelébe sem kerül sok jelentős feladatnak? Tíz éve harcolunk, és bizony sok a kudarc. — Holott az egri építészeket a pécsiek, a miskolciak és a kecskemétiek mellett „országosan is jegyzik”... — És nagyon sok a tehetséges fiatal. Öt éve alakítottuk meg a Magyar Építőművészek Egri Csoportját, amolyan véd- és dacszövetség céllal. A világért sem akarunk mi hivatalos gittegylet lenni, dehát neve kell, hogy legyen a gyereknek. Húszán vagyunk, s azon munkálkodunk, hogy a különböző munkahelyeken dolgozó emberek szakmai segítőtársak, ugyanakkor egymás kontrolijai is legyenek. Egyfajta műhelyt akartunk. Hollandiába is meghívtak minket, jó érzés, hogy mi képviselhettük az egri építészetet. Ugyanakkor ahhoz ez a kör kevés, hogy a zűrzavart rendbetegye, amely a szakmában eluralkodott. Hiszen az lenne a normális, ha az építész csak tervezne, és nem kellene mondjuk a kivitelezővel a határidő miatt hadakoznia, vagy az alapanyagok beszerzése után járnia, vagy átvállalnia a beruházó feladatát. — Az Almagyar dombon a Zöldfa utcát ez a társaság csinálta, hogy bizonyítsuk: szervezetten is lehet dolgozni — toldja meg Thoma Emőke. — De például most folyik a céhmesterek utcájának építése, és a kivitelező már a harmadik határidőt kési el. Szóval ma megszállottság kell ahhoz, hogy valaki építészmérnök legyen, és a sok kudarc ellenére sem adja fel. — mert hisz vannak örömteli alkotások is... — Ilyen Emőkének a szügyi iskola terve — mondja a férj. — Egy műemlékjellegű környezetbe vadonatúj épületet kellett létrehoznia, s mindezt olyan „történelmi érzékenységgel” csinálta, hogy hangulatában is odavaló. Az év végén adták át az iskolát, s nemcsak ő, de mindvégig én is éreztem a feladat izgalmassá- gát... Elgondolkodtató dolgokról hallottunk a tervező-házaspártól. Kézzelfogható eredményeik mellett — hisz ők sohasem a fióknak dolgoznak — szívós talpon- állás kell mindennapi munkájukhoz. Ám hogy a szakmában mikor valósul meg a harmónia? Nos, úgy vélem magam is: a rendcsinálást az építésztársadalmon kívül kellene elkezdeni. Mikes Márta Új tarifarendszert dolgoznak ki a béralkuhoz az ÁBMH-ban A próhirdetések között olvasom a minap, hogy egy szülő — lakásában történő foglalkoztatásra — tanárt keres általános iskolás gyermeke mellé. A nem is olyan apró kívánság puszta olvasásába is belepirulok, jóllehet, nem nekem címezték. S őszintén sajnálom a pedagógust, aki pironkodás nélkül kap az ajánlaton, derűs arccal felkeresi az illetőt, mivel valamiféle mellékjövedelemhez juttatja, olyanhoz, ami után valószínűleg adóznia sem kell. Nem osztanám a sorsát akkor sem, ha korrepetálás közben netalán beküldik neki a kávét, a kínlódás után pedig esetleg öntenek neki egy pohár bort, vagy megkínálják uzsonnával minden alkalommal. Mert valahogy ügy érzem, van valami megalázó abban, hogy a felnőtt nevelő neveletlen apróság otthonába jár, ahol a gondjaira bízott nebuló — legyen az akár leány, akár kisfiú — érzi, tudja, hogy az oktatót ők fizetik. S aki a pénzt adja, az van előnyösebb helyzetben, diktálhat, követelhet. Feltétlenül felül van, míg a másik természetesen alárendeltje — aki a forintjaiért sok mindent elnéz, megbocsát. Talán eszébe sem jut, hogy nehezteljen sorsáért. Még kínosabb, ha a lurkó esetleg eleve a tanítványa, abba az iskolába jár, ahol a diplomás tanítja a diplomáig talán a legjobb igyekezet mellett sem eljutó gyereket. Hiszen ez a tanítvány óhatatlanul az intézetben is több figyelmet, türelmet, megértést, jobb jegyet — egyszóval megkülönböztetett bánásmódot —vár, sőt követelhet feljebbvalójától. Aztán mindezt nem csak éreztetheti, hanem széles körben el is teijesztheti társai meg a többi tanár között. Ami — aligha szükséges hangsúlyozni — eléggé alááshatja a pedagógus tekintélyét. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem anélkül a bizonyos bejárás nélkül sem lenne sokkal kevésbé arcpirítóbb a tanár szerepe. S nem esküszöm arra sem, hogy — mondjuk — a tanári pályára éppen csak készülő nagydiák éppenséggel különösebb szorongás nélkül vállal hasonló megbízást. Meggyőződésem, hogy a jobb érzésű főiskolai hallgatónak is nyugtalanabbul kalimpál a szíve, amikor a faragásra, fejtágításra szoruló ifjonc lakásába, szobájába belép. Mivel már neki sem lehet túlságosan könnyű az ilyenféle ’’szolgáltatás”, aligha biztathatja túlzott reménnyel saját jövőjét illetően. Noha nála ez kétségkívül kisebb tragédia. Ugyanakkor megvallom, hogy az annyira kiszolgált gyerekkel sem cserélnék. Nem csupán csiszolásra szoruló értelme, hanem a sorsát minden bizonnyal a kelleténél hamarább megpecsételő kiváltsága miatt is. Akaratlanul ahhoz szokik már zsenge korában, hogy pénzért minden elérhető. Nem is gondol saját próbálkozására, kitartó törekvésére, a nyíltabb, az egyenesebb útra. Arra, hogy nem csak érte vannak, hanem igenis, neki is küzdeni, helytállni kellene, tenni magáért, s másokért. Aztán megeshet, bizony megeshet, hogy a pénzzel sem jut sokra. Sőt, egyáltalán nem lesz pénze jogtalan vagy akár a legjogosabb dolgokra sem. A legjobb szándék mellett is eltorzítható az ilyen gyerek gondolkodása, s félre siklatható az élete, sorsa. Ám lehet-e szülő, aki így akatja, ezt akarja? Hiheti-e, hogy helyesen tesz, ha túlon-túl is jómódot teremt utódja számára, megvesz neki mindent, ami csak elképzelhető, megvásárolja még a tanítóját, a főnökét is a boldoguláshoz...? C sínján hát a kényeztetéssel! Maradjunk reálisabbak a szülői felelősség megítélésében, gyakorlásában! Különben jóval nagyobb árat fizetünk érte — mint amennyibe hisszük kerülni a vakbuzgó áldozatot. Gyóni Gyula Szigetelők exportra A Villamosipari Kutató Intézet kísérleti üzemében nagyfeszültségű műanyagszigeteiők gyártmány- és gyártás- fejlesztése folyik. A termék és gyártás- technológiája iránt jelentős érdeklődés mutatkozik vegyes vállalati együttműködés formájában a tőkés piacon. (MTI-Fotó: Pataky Zsolt) Okosan nevelni
