Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-20 / 92. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. április 20., csütörtök Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) osztott és kiegyensúlyozott gyakorlásának egyik legfontosabb biztosítéka. Támogatja ezért azt, hogy a Minisztertanács készítse el az erre vonatkozó törvényjavaslatot. A testület foglalkozott az MSZMP káderhatáskörének módosításával. Megállapította: a módosítást a társadalmi, a politikai életben végbemenő változások teszik szükségessé. A testület javasolta, hogy az MSZMP a nem párttisztségek esetében mondjon le a káderhatáskör érvényesítésének jogi gaSajtótájékoztató A Politikai Bizottság üléséről Kimmel Emil, a párt helyettes szóvivője tájékoztatta az újságírókat. Ismertette a testület ülésén szereplő napirendet, majd a tanácskozáson résztvevő szakértők összefoglalták az előteijesz- tésekhez kapcsolódó viták tapasztalatait. A pártpolitikai kérdésekről szólva Petrovszki István, a Központi Bizottság osztályvezetője hangsúlyozta, hogy az MSZMP új szervezeti szabályzatának kimunkálása során, vitaanyagként került a testület elé a párt szervezeti felépítésére vonatkozó javaslat. Kifejtette: az MSZMP szervezeti megújulása szükségessé teszi, hogy a szerveződési elvek és a szervezeti felépítés is módosuljon. Lényeges elemként emelte ki, hogy az előterjesztés figyelembe veszi az MSZMP-nek a többpártrendszer viszonyai közötti működését, és a politizálás színterét elsősorban a lakóhelyre teszi át. Újdonság, hogy a párt tagjai nem egy alapszervezetnek, hanem az MSZMP-nek a tagjai: a kommunisták belépéskor szabadon megválaszthatják alapszervezetüket. A helyi pártszervezetek maguk dönthetik el, hogy hol és hogyan engedélyezik alapszervezetek alakítását. Petrovszki István utalt arra, hogy nagy ellenállásba ütközött az a gondolat, amely szerint az üzemekben csökkenteni kell a párt- szervezetek feladatkörét, meg kell szüntetni a termelőtevékenységbe való beavatkozást. Hangsúlyozta: az MSZMP politizáló és nem a termelést irányító párt kíván lenni. A munkahelyek nem lehetnek politikai, pártküzdelmek színterei. Az ott szerveződő alapszervezeteket is csak oly módon lehet elképzelni, ha a pártpolitikai élet nem munkaidőben, nem közvetlenül a termelőhelyen folyik, hanem azon kívül, s nem zavarja a termelést. Átértékelődnek tehát a helyi Egyiptom rejtett kincsei alakításában. Ajánlja ezért a kormánynak az állami személyzeti munka áttekintését. A Politikai Bizottság a káderhatáskörök módosításával foglalkozó javaslatait a Központi Bizottság következő ülése elé terjeszti. A Politikai Bizottság áttekintette a földtulajdoni és földhasználati viszonyok továbbfejlesztésének lehetőségeit. A Politikai Bizottság megtárgyalta az MSZMP szervezeti felépítésének és működési módjá-. nak átalakítására készített vitaanyagot. Javaslatát a Központi Bizottság májusi ülése elé terjeszti. támogatja a köztársasági elnöki intézmény létrehozását, szoros összefüggésben az új berendezkedés elveivel, amely szerint a hatalmi ágak elválasztására van szükség. A köztársasági elnöki tisztséget megfelelően bele kell majd illeszteni az új alkotmány konstrukciójába. Az újságírók kérdéseire adott válaszokból kitűnt: a demokratikus centralizmust az MSZMP nem kívánja megőrizni, ez a fogalom a május végéig kidolgozandó ideiglenes működési szabályzatban sem fog szerepelni. A vita alapján elsősorban a centralizmust kell újraértelmezni; a testület egyértelműen elutasította a merev, egy centrumból történő irányítás gyakorlatát. A káderhatáskörök módosításával kapcsolatban elhangzott, hogy a Minisztertanács átalakításakor a minisztereket a kormány, illetve az Országgyűlés jelöli. Az MSZMP az országgyűlési képviselők útján támogathatja a jelölteket; politikai eszközeivel akar és tud befolyást gyakorolni a különböző posztokra történő jelölésnél. Természetesen lesznek olyan funkciók, amelyeknek betöltésénél a párt nem kíván véleményt nyilvánítani. Az ülésen — mint a szervezeti szabályzat lényeges eleme — szóba került a platformszabadság ügye is. Elhangzott: nincs ellentmondás Pozsgay Imre és Grósz Károly felfogása között atekintetben, hogy a reformkörök a párton belül horizontálisan szerveződhetnek és véleményt cserélhetnek, ugyanakkor egy olyan szervezeti elkülönülést, amely magában hordozza egy felülről lefelé irányított pártszárny létrejöttét, egyik vezető sem tart elfogadhatónak. A szakértők megerősítették: a reformkörök — így a kecskeméti reformműhely-tanácskozás is — a platformszabadság fogalomkörébe tartozik. Libanoni válság Végzetes zsákutcában Egyiptom nevének hallatán lelki szemeink előtt a múmiák vagy a piramisok jelennek meg, ha pedig rejtett kincseket említenek, a föld mélyében még megbúvó fáraókori emlékekre gondolunk, amelyek felfedezése — mint ez legutóbb a luxori szobrok esetében történt — általános szenzációt kelt. Jóformán senki sem tudja, hogy Egyiptomban a későbbi korokból nemcsak remekmívű iszlám alkotások, hanem európai műremekek is találhatók, ám az utóbbiakat errefelé még nemigerubecsülik. Pedig két kicsiny kairói múzeumban valóságos „aranybánya” rejtőzködik, hiszen az itt tárolt műkincsek értéke feltehetőleg megközelíti az ország külföldi adósságainak egynegyedét. Mindkét gyűjtemény a Gezira szigetén levő Zamalek villanegyedben található. A Mohamed Mahmud Halil múzeum mór stílusú épületében őrzött impresz- szionista és posztimpresszionista alkotások összértéke dollármilli- árdókra rúg. A gyűjteményt Faruk király idejének műértő szenátusi elnöke hagyta az egyiptomi államra. A legértékesebbnek Paul Gauguin 1889-ben festett „Élet és halál” című művét tartják: ezért az egyetlen képért — a múzeum vezetői szerint — bármelyik pillanatban kaphatnának randáiról. A munkáltatóknak ezzel értelemszerűen nem lesz kötelező a hatáskörileg illetékes pártszerv véleményének előzetes kikérése. A Politikai Bizottság javasolja annak megerősítését, hogy a párt testületéi a politikai szempontból fontos vezetői tisztségek betöltését, a népképviselet tagjainak választását politikai eszközökkel a jövőben is befolyásolják; jelölteket állítanak, személyi javaslatokat, ajánlásokat tesznek. A testület úgy látta, hogy a politikai pluralizmus viszonyai között jelentősen nő a kormány szerepe a személyzeti munka szervezetek feladatai, átrendeződnek a megyei bizottságok tennivalói. Egyszerűbbé, rugalmasabbá válik a struktúra. Tóth András, az MSZMP szakértője arról számolt be, hogy a Politikai Bizottság első olvasatban tárgyalta meg a képviseleti rendszer továbbfejlesztéséről, illetve a választási rendszer egyes időszerű kérdéseiről szóló előterjesztést, e kérdésekben azonban nem foglalt állást, további egyeztető tárgyalásokat tart szükségesnek. A testület úgy ítélte meg, hogy különböző társadalmi szervezetekkel, mozgalmakkal, pártokkal való együttműködés eredményeként, megállapodás révén alakulhat ki megfelelő álláspont. A továbbiakban elmondta: a Politikai Bizottság véleménye szerint a politikai rendszer továbbfejlesztésének részeként az egy- vagy kétkamarás parlamenti rendszer kialakítása egyaránt elképzelhető, de az, ami a kétkamarás rendszert indokolná — kiegyensúlyozó, kompenzáló, stabilizáló szerepe — az egykamarás forma között is garantálható. Úgy vélték, nem lenne szerencsés, ha ebben a kérdésben az MSZMP ma alakítaná ki álláspontját. A választási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatban a testület megállapította: az 1983- ban született törvény mind politikai, mind jogi értelemben elavult; újat kell kidolgozni. A választások időpontjáról politikai egyeztetésekre van szükség; a további munkálatokról szakértői szinten, a különböző politikai szervezetek, pártok képviselőivel, az országgyűlési képviselők budapesti és megyei csoportjaival kell tárgyalni. A testület előtt szereplő alkotmányjogi kérdésekről Budzsák- lia Mátyás tájékoztatta az újságírókat. Emlékeztetett a KB február 20-21-i ülésére, amely a többi között kimondta: a testület 60 millió dollárt. Található itt 30 millióra becsült Van Gogh-mű vagy Toulouse-Lautrec-tinta- rajz, illetve számos Rodin-plasz- tika is, köztük például „A csók” vagy „A gondolkodó” vázlata... És e nagy értékű kincseket naponta alig 30-40 ember — jórészt külföldi diák — tekinti meg, hiszen a múzeum szinte teljesen ismeretlen, és ráadásul felettébb elhanyagolt. A katalógusok már három éve kifogytak. A ritka látogatónak azonban már a kincsek bőségétől is eláll a lélegzete, bár elszoruló szívvel szemléli a sivár körülményeket. Csupán festményekből négyszáz van. Egyetlen szobában három Sisley- és három Monet-, két Gauguin- és egy-egy Renoir-, Van Gogh- és Degas-kép látható. Az emeleti galéria pedig nem kevesebb, mint 12 Corot-művel büszkélkedhet. Az ütött-kopott lépcsőhöz vezető nyomorúságos folyosón Delacroix, Ingres, Corot és Rousseau festményei árválkodnak. Utrillo párizsi utcaképét pedig egyenesen egy sarokban dugták el. És az már szinte fel sem tűnik, hogy garmadával vannak keleti alkotások is, miniatúrák és kínai porcelántól antik illatszeres üvegcsékig mindenféle iparművészeti alkotás. „Kevés múzeumban található ehhez fogható gyűjtemény” — lelkesedik a kairói kormány illetékese. Persze, a másik zamaleki múzeumnak sem kell szégyenkeznie, ám itt most lakat alatt tartják a 700 nagy értékű festményt, nem is említve a szobrokat és más tárgyakat. A raktárban porosodó festmények alkotói közül elég megemlíteni Rubens, Renoir, Delacroix, Manet vagy Picasso nevét ahhoz, hogy fogalmat alkothassunk a gyűjtemény gazdagságáról. Az új opera közelében levő múzeumot az 1952-es forradalom után nyitották meg, hogy bemutathassák a monarchia gazdagjaitól elkobzott műkincseket. Az alig ismert és ritkán látogatott gyűjteményt azonban tavaly ’’leltározás” címén két évre bezárták. „Amikor ezt a bemutatót létrehoztuk — magyarázza az illetékes —, fogalmunk sem volt az elkobzott tárgyak művészi vagy történelmi értékéről. Azóta azonban sokat fejlődött kulturális érzékünk, és most fel akaijuk mérni és meg akaijuk óvni kincseinket.” Külföldi szakértők szerint a világhírű művészek Kairóban „rejtőzködő” alkotásainak jó része még a referenciakönyvekben sem szerepel, s művészi értékükre, jelentőségükre már csak azért sem figyelhettek fel, mert EuróVélemények Samír magyarországi látogatásáról Izrael és Magyarország a nagyon közeli jövőben helyreállítja a teljes körű diplomáciai kapcsolatokat—jelentette ki Jichak Samír izraeli miniszterelnök. Samír, aki nyolc hónapon belül másodszor járt Budapesten, szerda reggel az izraeli rádiónak nyilatkozott a magyar vezetőkkel kedden Budapesten folytatott tárgyalásairól. A világhírügynökségek értékelése szerint a magyar — izraeli diplomáciai kapcsolatok újrafel- vételének akadályairól és a közel-keleti rendezés érdekében teendő magyar közvetítésről volt szó a magas szintű budapesti megbeszéléseken. Dán Meridor igazságügy-miniszter, aki elkísérte Samírt Budapestre, az izraeli televízióban elmondta, hogy Magyarország javasolta a látogatást. Hozzáfűzte: nem lehetett arra számítani, hogy azonnal megállapodás születik a viszony helyreállításáról. A diplomáciai kapcsolatok új- rafelvételének akadályait vizsgálva az AFP hírügynökség idézi a hétvégén Izraelben járt Kovács László külügyminiszter-helyettesnek azt a kijelentését, hogy Magyarország szeretné, ha Izrael megszüntetné a hátrányos kereskedelmi korlátozásokat Magyar- országgal szemben, és ily módon bővülhetnének a gazdasági kapcsolatok. Izraeli részről viszont azt hangoztatják, hogy kedvezményes kereskedelmi elbánást csak azoknak az országoknak biztosítanak, amelyekkel már diplomáciai viszonyban vannak. A Reuter szerint budapesti illetékesek azt remélik, hogy Izrael befolyására Washingtonban kedvező kereskedelmi feltételeket szabnak Magyarországnak. Az AP és a Reuter többek között izraeli kommentátorokat idézve rámutat, hogy a reform- politikát folytató Magyarország átveheti az emberi jogok megsértése miatt egyre inkább elszigetelődő Románia eddigi közel-keleti közvetítői szerepét. A Reuter Samírhoz közeli személyiségekre hivatkozva azt írja: az izraeli miniszterelnök budapesti látogatásán sürgette, hogy a keleteurópai államok támogassák a megszállt arab területeken tartandó választásokról szóló javaslatát. A diplomáciai kapcsolat felvétele Magyarországgal erősítené Izrael nemzetközi pozícióit — állapítja meg a Reuter. pában nem is tudtak létezésükről. Ha a hatóságok és a szakemberek nem is, a tolvajok mindenesetre már régen felismerték, milyen aranybányát rejt e két múzeum. Például a Mohamed Mahmud Halil-gyűjtemény tavaly novemberben rövid időre jóformán csak azért bukkant fel az ismeretlenség homályából, mert szakértők ekkor azonosítottak egy innen származó Van Gogh-festményt. Az 1878-ban született „Virágok vázában” éppen centenáriumának évében, azaz 1978-ban tűnt el a múzeumból, de később Kuvaitban megtalálták. A betörők dolga egyáltalán nem volt nehéz, hiszen akkoriban az ablakokat még rács sem védte, így éjszaka könnyűszerrel behatolhattak az épületbe. Azóta riasztócsengőt ugyan felszereltek, de a televíziós figyelőrendszer beépítését csak most tervezik. Persze nemcsak a nagy nemzetközi múzeumról szövögetett álmok megvalósításához, hanem a riasztórendszerek felszereléséhez, sőt a leltár befejezéséhez is rengeteg pénz kell, ennek előteremtése pedig az adósságok terhe alatt roskadozó Egyiptomban szinte megvalósíthatatlan feladatnak tűnik. Mezei Marianne Hetek óta tartó, meg-megúju- ló hevességű tüzérségi párbajok, a megannyi közvetítő kísérlet ellenére makacsul újra és újra kitörő rakétatámadások, blokád alá vett kikötők és megbénult forgalmú repülőterek. Halálos áldozatok százai és sebesültek orvosi ellátásra váró tömege, lángSokkszerűnek, vigasztalannak hathat ez a hirtelenjében felvázolt összkép, pedig valóban ennyire sötét a hajdanában előszeretettel „Közel-Kelet Svájcaként” emlegetett Libanon állapota 1989 tavaszán. S ami talán a legvigasztalanabbá teszi a helyzetet, az nem is csupán a jelenlegi, sok szakértő által egybehangzóan végzetesnek nevezett zsákutca, hanem az, hogy egyelőre a leghalványabb remény sem látszik a politikai kibontakozás, a nemzeti megbékélés tekintetében. Pedig erőfeszítésekben ezúttal nem volt hiány. Amióta március közepén rég nem látott hevességgel lángoltak fel az összecsapások, igyekezett már tűzszünetet tető alá hozni az Arab Liga delegációja, tárgyalt Libanon ügyéről az ENSZ Biztonsági TaÁllandósult Ami viszont változatlan, az az állandósult hadiállapot mögött megbúvó politikai krízis patthelyzete. A papíron egységes kis közel- keleti ország (nagyjából Dunán- túlnyi területről van mindössze szó) valójában több szembenálló „kantonra” szakadt; szabadon tevékenykednek a felekezeti alapon szerveződő (keresztény, síita, szunnita és drúz) milíciák éppúgy, mint ahogy fennmaradt a szír egységek jelenléte is az ország mintegy kétharmadán. A déli határsáv pedig Izrael egyfajta „biztonsági övezeteként” funkcionál. Nincs előrelépés a vezető posztok betöltése miatt támadt ellentétek feloldásában sem. Kinevezett — önjelölt — kormányfő kettő is van, működőképes kabinetje viszont egy sem. A válság újabb csúcspontját éppen az hozta, hogy Michel A un tábornok, a keresztény ellenkormány feje „felszabadító háborút” hirdetett meg a hetvenes évek közepén békefenntartóként az országba irányított szír haderővel szemben. Egyelőre az a felhívás sem járt hatással, amit muzulmán ellenlábasa, Szelim el- Hossz miniszterelnök intézett a főtiszthez, s ami arra irányult, hogy mondjanak le egyidejűleg vitatott és kölcsönösen törvénytelennek minősített kormányfői posztjukról, így adván esélyt a vérontás legújabb hullámának befejezésére. A háttérben persze jóval több húzódik meg egyszerű személyi ellentéteknél. Libanon belső válKedden az éjjeli órákban több ezer kínai diák vonult fel és tartott többórás tüntetést Pekingben a Kínai Kommunista Párt és az Államtanács központja, a Csungnanhaj előtt. A diákok: be akartak hatolni a központba, de a rendőrség ebben megakadályozta őket, és szerdán a kora reggeli órákban feloszlatta a tüntetést. A rendőröknek nem kellett erőszakot alkalmazniuk a több mint ötórás tüntetés után szemmel láthatóan fáradt, körülbelül hatezer főnyi tömeg szét- oszlatására. A kínai pártközpont előtt tüntető diákok követelték, hogy Li Peng miniszterelnök személyesen tárgyaljon velük. Petíciót olvastak fel, amelyben egyebek között követelték a szólás- és a ban álló lőszerraktár és veszélyes, mérges felhőt kibocsátó, romokba dőlt vegyi üzem. Otthonát elhagyni kényszerülő sok tízezer család vesszőfutása: ki az országon belül keres menedéket, ki már csak a külföldre távozásban lát kiutat a reménytelen helyzetből. nácsa, aktív diplomáciai szerepet vállalt Franciaország, sőt, korábban példa nélküli egyeztetésre került sor a Közös Piac képviselői és a Szovjetunió között, nem is beszélve arról a tárgyalássorozatról, amelyet a válságban közvetlenül érintett Szíria fővárosában és a környező államokban folytattak a közvetítéssel megbízott küldöttségek. Ám mindhiába. Az ideig-órá- ig tartó fegyvernyugvás mindahányszor átmenetinek bizonyult, s lélegzetvételnyi szünet után újra összetűzésekről, polgári körzetek elleni tüzérségi támadásokról adhattak hírt a hírügynökségek. Becslések szerint a fővárosból, Bejrútból és környékéről csaknem 250 ezer ember kelt útra, egy részük az Izraellel határos déli körzetekben keresett menedéket, mások Ciprusra indultak. patthelyzet sága, az a kényes, s napjainkra végleg felborult egyensúly, ami évtizedekig fennállt a különböző felekezetek és nemzetiségek között, szervesen összefonódott az egész közel-keleti krízissel. Mindez együtt pedig csakugyan szinte kilátástalanná teszi a libanoni helyzetet. Az országban „létrejöhet egy újabb tűzszünet, de végleges megoldás addig semmiképp, amíg a drúzok, keresztények, szunniták és síiták meg nem tanulnak egymás mellett élni” — foglalta össze véleményét a napokban a tekintélyes International Herald Tribune. Pillanatnyilag azonban a jelek korántsem a kompromisszumkeresés fejleményeire utalnak. Ellenkezőleg, Aun tábornok például kijelentette a Damasz- kusz-ellenes küzdelem közhírré tételekor: „Nincs visszaút, a Szíriái megszállás a legrosszabbak közül való”. Azok a józanabb csoportok, amelyek a politikai rendszer elkerülhetetlen reformját, a külföldi beavatkozás beszüntetését, a gazdasági talpraál- lást, az ország egységének helyreállítását szorgalmazzák, mindeddig nem tudtak erőre kapni, háttérben szorulnak a fegyveres harc kavargásában. Lesz-e újra „közel-keleti Svájc” a cédrusok vihar szaggatta országából? — ma még nehéz lenne megjósolni. Egyelőre úgy tűnik, igazi javulásra csak akkor számíthatnánk, ha áttörés következne be az átfogóbb, közel-keleti válság megoldásában is. sajtószabadságot, a tüntetéshez való jogot, Hu Jao-pang volt pártfőtitkár személyének és tevékenységének újraértékelését és azt, hogy a kínai párt- és állami vezetők tegyenek nyilvános bevallást vagyonukról és jövedelmükről. A diákok tiltakozásukat fejezték ki a hivatali korrupció ellen, és állást foglaltak a politikai reform meggyorsítása mellett. Megfigyelők szerint a diák- tüntetés feloszlatása a végét jelzi annak a türelmes és elnéző magatartásnak, amelyet a kínai hatóságok tanúsítottak a Hu Jao- pang halála kapcsán kezdődött, és mind nagyobb méreteket öltő diákmegmozdulásokkal szemben. Meghiúsult tűzszünetek Szegő Gábor Peking A rendőrség feloszlatta a diáktüntetést
