Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-19 / 91. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. április 19., szerda 3. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NEB-dosszié jHa szót emel az állampolgár:» „Kedves Újságíró! Olvastam a Névtelenül című cikkét, amelyben azt ítja: (...Megint félreteszek az asztal sarkára egy levelet..., mert a levél feladója cím- és névtelen...) Van azonban, ahol nem teszik félre, kérdezze meg csak a NEB- től...!„ Szociáldemokrata Ifjúsági Kör alakult Ifjúsági tömörülés és—népfront Elmentem és megkérdeztem. Miért is ne, hiszen nem csupán kettőnk ügye ez, hogy úgy mondjam, „benne van még,, leg­alább ezerháromszáz-ezemégy- száz megyei népi ellenőr is. Azo­kat nem is számolva, akik mel­lett, ellen, érdekében vagy „vesz­tére,, írták meg azokat a levele­ket. Névvel vagy névtelenül, de — ahogy fogalmazni szoktak — közügyben. Ebben a témában Csepelyi Károlyt minden titkok tudója, a NEB megyei elnöke mondta: — Kisebb-nagyobb eltérések­kel évente 350-400 bejelentés­sel, üggyel foglalkozunk. Ezek közül olyan 70-80 a közérdekű lakossági panasz, nem számolva azokat a telefonokat, kérdése­ket, amelyekben tanácsokat kér­nek az emberek bizonyos ügyeik intézéséhez. — Sokan tartják titokban a ki­létüket a levélírók, bejelentők közül? — Zömmel a fele anonim... S az is marad addig, amíg nem ala­kul ki egy olyan munkahelyi lég­kör, amelyben az emberek „egyenesben,, felvethetik a gondjaikat, a szabálytalanságo­kat. — Értsem úgy, hogy minden megalapozott bejelentés névte­len, vagyis a valóságos helyzetet csak így érdemes megszellőztet­ni? — Régi tapasztalat: a névte­lenség mögött sokszor rosszin­dulat húzódik meg, a bejelenté­sek 30-35 százaléka megalapo­zatlan. Lényeges viszont az, hogy ami viszont igaz, az több­nyire súlyos eset, s a vizsgálat után komoly következmények­kel, felelősségre vonással jár. Sajnos, indokolt foglalkozni a névtelen bejelentésekkel, termé­szetesen megfelelő szűrés után, mert azok tartalma, konkrétsága okot ad arra, hogy vizsgálatot in­dítsunk. Ha névvel érkezne a jel­zés, titoktartásunk védi a beje­lentőt, a NEB közvetve vagy közvetlenül biztosítani tudja az illető jogvédelmét, ha igaz a szó­vá tett eset. — Ez a biztosíték vajon garan- cia-e arra, hogy adott esetben, nyílt panasz során nem is esik „bántódása„, nem lesz hátránya az illetőnek? — Munkaügyi esetekben volt már olyan, hogy a bíróságnak mi szolgáltattuk az adatokat a beje­lentő mellett, hogy reálisan ítél­kezhessen a bíróság. Nehéz bizo­nyítani azonban, ha később, fon­dorlatos módon ki akarják „néz­ni,, az illetőt a munkahelyéről. Ha erre fény derül, komoly szankciókat javasolhat a NEB... Ügyek a dossziéból. A válto­zatosság kedvéért az egyik név­vel, a másik névtelenül... A Heves Megyei Élelmiszer-kiskereske­delmi Vállalatnál egy korábbi vizsgálat alkalmából büntetőfel­jelentést kezdeményeztek a hat­vani rendőrkapitányságnál a né­pi ellenőrök, a lőrinci húsbolt ve­zetője ellen: a kereskedő az üzlet bevételéből fedezte a karambolos gépkocsijának javítását, s ezért jelentős leltárhiánya lett. A bíró­ság 8 havi börtönbüntetésre ítél­te, két évre felfüggesztve, mellék- büntetésül háromezer forint pénzbírságra és 70 ezer 877 fo­rint kár megfizetésére kötelezte a kétrendbeli sikkasztót. A Heves Megyei Vízmű Vál­lalat gyöngyösi üzemegységének Sasvári úti telephelyéről úgyne­vezett „bizonylaton nem szerep­lő anyagok szabálytalan tárolá­sát,, jelezték a népi ellenőrök­nek. A helyszíni ellenőrzés a be­jelentést valósnak találta, a NEB intézkedett az anyagok bevétele­zésére, a hiányzó munkaköri le­írások elkészítésére, a raktári bi­zonylatok pontosabb vezetésére, a raktározás rendjének szigorítá­sára. Az ügyben a raktárvezetőt és helyettesét, valamint az anyag­nyilvántartót szigorú fegyelmi megrovásban részesítették, a rak­tári kiadót háromhónapi bér­csökkentésre büntették. * — A bejelentett visszaélések zöme a közvagyonnal, a bizony­latifegyelem lazaságával, a veze­tőijogkör megszegésé veifügg ősz - sze — áll össze a summázat. — Sok gond van a szolgáltatások, a kereskedelem területén. Számos bejelentés alapja az ajándékozás, a jogtalan előnyszerzés, a közü­leti égisz alatti magánvásárlás, a szabálytalan szolgálatigépkocsi- használat, az építőanyagok hűt­len kezelése s az etikátlan vezetői magatartás, amely joggal bosz- szantja a becsületes állampolgá­rokat. — Emeltek-e már amiatt szót, miszerint esetenként az elköve­tett cselekedettel nem áll arány­ban az érte kapott büntetés? — Sajnos, több esetben ta­pasztaljuk, hogy ímmel-ámmal, vagy enyhe figyelmeztetéssel in­tézik el a vállalatok, munkahe­lyek a felelősségre vonást. Kap­tunk már visszajelzést, hogy a vétkes megkapta a fegyelmit, de csak a nekünk címzett levélben. A valóságban hozzá sem szól­tak...! Az utóvizsgálat kiderítette ezt az eltussolást, s így már a vét­kessel együtt az ügy elsimítói is megkapták a megérdemelt „ju­talmukat,,. — Gyakorta megtörténik ez? — Nem, mi több, csak egyedi eseteink vannak. A hiányossá­gok zömét a vizsgálat után meg­szüntetik, máskor szükség van nógatásra is, de az a kezdemé­nyezésünk, hogy egy-egy helyre szúrópróbaszerűen vissza-visz- szatérünk, elejét venni a kibú­vóknak, az elnéző magatartás­nak. — Ez azt jelenti — való igaz, néha mintha benne lenne a leve­gőben —, hogy félnek a NEB- től? — Az a helyesebb kifejezés, hogy inkább tartanak a népi el­lenőröktől, mert következetesek, nagy szakértelműek és lelkiisme­retesek. Számukra minden ügy egyformán fontos, s csak az adott vizsgálati téma érdekli őket. Ugyanis — s ezt sokan nem akar­ják elhinni — arról egyikük sem tud, hogy a közérdekű bejelen­tést most személyes panasz, alá­írással ellátott vagy névtelen le­vél alapján teszik-e górcső alá. Az indíttatás azonos: szót emelt az állampolgár... Utóirat: — bízom benne, hogy a népi ellenőrök igazolnak — az említett vezércikkből: (...min­den embernek hiúságába vág, fájó érzés, ha a szemébe mond­ják a hibáit, a viselt dolgait, de még mindig jobban elhiszem a segítőkészséget így, mint a sötét­ből nyújtott „mentőkezet,,.) Az MTI-Press megkérdezte: Ki kaphat forma- tervezési nívódíjat? Az ipari miniszter nívódiját az Ipari Formatervezési Tanács ja­vaslata alapján osztották ki eb­ben az esztendőben is. Pohárnok Mihálytól, a Magyar Gazdasági Kamara formatervezési köz­pontjának vezetőjétől érdeklőd­tünk : vajon a pályázatok segíte­nek-e abban, hogy az ipari for­matervezés valóban polgárjogot nyerjen hazánkban? — Idestova másfél évtizede minisztertanácsi határozat látott napvilágot a formatervezésről. Ekkor jött létre az OMFB for­matervezési tanácsa, ugyancsak e rendelet hívta életre 1977-ben a Design Centert. A dijat az az- időben érintett négy miniszteri tárca vezetője alapította. Most az ipari miniszter dija, de amelyet a formatervezési tanács javasol, természetesen szakmai — ma már nemzetközi — zsűri mérle­gelése alapján. Az idén 42 válla­lat 62 pályázata érkezett hoz­zánk, s ez nem kevés. Az elmúlt esztendőkben gyakorta volt vita tárgya: vajon megfelelőek-e a bí­rálat szempontjai? Vajon való­ban az arra érdemesek nyerik-e el a nívódíj akat? — Menet közben valóban fel­vetődtek ezek a kérdések. A zsű­ri ma már sokkal körültekin­tőbb, elsősorban a pályázati ki­írás alapelvét követve mondanak ítéletet. Eszerint kimagasló, ere­deti formai értékekkel rendelke­ző, tökéletes kivitelű, célszerűen kialakított termék jöhet számí­tásba. Fontos, hogy a gyakorlat­ban kipróbálták és bevált. Ma­napság egyre hangsúlyozottabb a jó minőség, a gazdaságos gyárt- hatóság, az előnyös értékesíthe­tőség, a gyártmányszerkezetet javító funkció. A gazdaságos ex­portlehetőség sem elhanyagol­ható. A formatervezőnek tudo­másul kell vennie, hogy bármeny­nyire tetszetős küllemet is tervez, ez még nem elég. Ám az iparnak is fel kell figyelnie a formaterve­ző szempontjaira. — E téren sikerült előrelépni? — A közös érdek toborozza egy táborba a műszakiakat s a formatervezőket. Manapság már mindenki tudja, hogy csakis a csoportos munka eredményes. Már az első menetben kiesnek azok a termékek, amelyek mű­szakilag, gazdaságilag ktfogásol- hatóak, legyenek mégoly szép kivitelűek. Hiszen nem lehet cél az öncélú esztétizálás. — Mi változott lényegesen az elmúlt esztendőkben? — Egyre fontosabb volt, hogy különváljon a beruházási és a fo­gyasztási javak minősítése. Ez évenként változik. így például az idén a beruházási termékek vol­tak versenyben. Korábban arra törekedtünk, hogy minél többen pályázzanak, s minél több dijat osszunk ki, ma már a minőségi elképzelések dominálnak. így: huszonhat dijat lehetne kioszta­ni, ám most a zsűri értékelése alapján heten kapták meg. Jó és szép termékekre van szükség. Olyanokra, mint a Magyar Opti­kai Művek automatikus szinte­zője, a Videoton VDT 32 X szá­mítógép-tárolóegysége, az Ika­rus 435 04-es tolócsuklós városi busza, a Rába állítható nyomtá­vú kistraktora, a Kohászati Gyárépítő Vállalat újfajta ke­mencéje, vagy említhetném az először jelentkező Színháztech­nikai Kisszövetkezet függönyök mozgatására tervezett futópá­lyarendszerét, s a Nyíregyházi Papíripari Vállalat gyártmány­fejlesztésének eredményekép­pen létrejött újfajta kereskedelmi csomagolóját. Ez a hét termék — s az ezeket létrehívó alkotócso­portok — nyerték el az idei for­matervezési nívódijat. Nemrégiben alakult meg Bu­dapesten az úgynevezett Szociál­demokrata Ifjúsági Kör. Először is idézzünk alapító nyilatkoza­tukból: „A kezdeményezés célja olyan ifjúsági fórum létrehozása, amely tömöríti mindazokat, akik a társadalmi-gazdasági válság­ból való kiutat mindenekelőtt azon kortárs európai szociálde­mokrata alternatívák alkalma­zásában látják, amelyek sikere­sen ötvözik a liberális és a szocia­lista társadalomszerveződési el­veket. A kör ennek érdekében egy olyan szellemi-politikai program (platform) kiérlelésére és megal­kotására törekszik, amelynek alapértékei: szabadság, igazsá­gosság, szolidaritás, béke és kör­nyezetvédelem.” A szociáldemokrata út ma — folytatja a nyilatkozat — elsősor­ban parlamenti demokráciát, pártpluralizmust, a jogállamiság és az európai értelemben vett jó­léti állam megteremtését jelenti. Mindez feltételezi a gazdaság pi­acelvűvé alakítását, a tulajdonvi­szonyok radikális reformját és a bürokratikus kötöttségek felszá­molását a gazdaságban. Távlati céljukként jelölik meg egy skandináv típusú szolidáris társadalom kialakítását. Céljuk Magyarország felzárkóztatása az európai fejlődés fővonalához, mégpedig az elkerülhetetlen tár­sadalmi ágazatok minimalizálá­sával. D. Márkus Györgytől, a kör tanácsadójától azt kérdezzük, hogy a magyar társadalom — és ebben főleg az ifjúság — ismeri-e egyáltalán a szociáldemokrata eszmét. Hiszen ezzel hazánkban több évtizede nem találkozha­tott, és a nyugat-európai mozgal­mat sem ismerhetik igazán? — Ez így van: és amit ismer belőle, azt is eltorzította a hivata­los ideológia, például a tanköny­vek útján. Igaz, hogy finomítot­tak rajta az utóbbi években, ám a szociáldemokrata politikát és ideológiát, mint polgári ideoló­giát mutatták be. Mégpedig úgy, mint aminek az igazi szocializ­mushoz nincs semmi köze. Ám mivel az ifjúság a saját bőrén érzi a reálszocializmus eddigi mo­delljével való elégedetlenséget, azt hiszem, hogy képes változtat­ni ezen a látásmódon. — Szerintem egy olyan eszme iránt az ifjúságban meg kell, hogy legyen a fogékonyság, az érdek­lődés, amely összeköti a szocia­lizmusnak az egyenlőségről, a szolidaritásról szóló eszméit a li­beralizmussal. Ha pedig a mai dolgokat nézzük, akkor még a környezetvédelemmel és a bázis­demokráciával is. Ezek alapján úgy érzem, a mozgalomnak van bázisa. — Van-e önöknél a szó klasz- szikus értelmében vett tagság, s hogyan lehet jelentkezni a kör­be? — Az alapítólevelünkön fel van tüntetve több dm és telefon­szám. Ezek segítségével lehet megbeszélni egy-egy találkozót. Például nagy örömmel vennénk, ha éppen egri érdeklődőkkel is felvehetnénk a kapcsolatot. — A tagsággal kapcsolatban úgy fogalmaznék, hogy létezik tagság, ám ez nemcsak ifjúsági mozgalom. Van ugyanis egy má­sik mozzanat is: ha úgy tetszik, ez egy szociáldemokrata népfront, mégpedig abban az értelemben, hogy — függetlenül a párthoz vagy egyéb szervezethez való tar­tozástól — aki szimpatizál a szo­ciáldemokrata gondolattal, az itt megtalálhatja a helyét. Nem vé­letlen tehát, hogy sorainkban vannak KISZ-, FIDESZ-, MDF-, szociáldemokrata és MSZMP-tagok is. — Milyen kapcsolat van a Szociáldemokrata Párt és az önök ifjúsági köre között? — A Szociáldemokrata Párt és a Szociáldemokrata Ifjúsági Kör között elvi rokonság van. Még azt sem mondhatom, hogy stratégiai szövetség, mint példá­ul az MSZMP és a KISZ között. Hanem inkább a közös gyökerek alapján állunk együtt. Tehát én ezt a kapcsolatot elvi szövetség­nek mondanám. Szilvás István Videotex és Minitex a postán Folyamatosan bővíti szolgáltatásait a Magyar Posta. Februártól 30 ezer oldalnyi információhoz juthat­nak az előfizetők az újonnan bevezetett videotex-rendszerből. Megkezdte működését a Minitex üze­nettovábbító-rendszer is, amely zsebre tehető termináljával akár az utcai telefonokon keresztül is hasz­nálható. Felvételünkön a zsebre dugható Minitex terminál. h. a.------­j 11­Osehgaelovák I nyihatia Nem lehet kapni magyar képes gyerekkönyvet. Legaláb­bis olyan keménylapú kihajthatósat a kisebbek számára. Min­den bizonnyal ez a hiány késztette arra a kereskedelem embe­reit, hogy a szükséges kontingenst egy szomszédos baráti or­szágból pótolják. Mondjuk ki bátran, kertelés nélkül az igazságot: Magyar- országon csehszlovák mesekönyvek kerültek forgalomba. Nincs tehát kevesebbről sző, mint arról, hogy a magyar nyelv- területre született csemetéink idegen nyelvű szavakkal találják magukat szemben. Ráadásul mindjárt a legelején: életük első hpnamaibai». I I I ![ 1 I I I I I I Már ez (szerintem) önmagában is elég különös szituáció. Meg eléggé érdekes is. Mert nem is arról van szó, hogy a KGST-n belül küldünk egymásnak ilyen-olyan dolgokat (hol ezt, hol meg amazt), végül is ez nem meglepő. De hát nem kell nyelvésznek lenni ahhoz, hogy megfogalmazódjon bennünk a gyanú: talán lehet abban valami visszásság, hogy egy ország gyermekei — akik éppen beszélni tanulnak — külföldi forrás­ból sajátítják el a nyelvet. — En most -- ha megengedik — idéznék ebből a mese­könyvből, amiben (amint az hallható lesz) állathangok, állat­mondatok vannak. A kötetben megszólal az északi szomszédunknál lévő kecske. Emígy: „Kozá, méka, mek, mek, mek.” Ugyanitt a bé­ka arról értesít, hogy; „Zsábká, kváka, kvá, kvá, kvá.” Külön élmény a szamár, amely a szövegben azt hangsúlyozza, hogy: ’’Somár, híká, iá, iá, iá.” A legbájosabb mégiscsak a lő, akinek külhoni nyerítése így hangzik: „Konyik, erdzsi, mihahá...” (Ugye, szép?) i j No mármost, egy régi vágású gyerek — aki még a meseim­port előtt született — úgy tudja, hogy a ló az történetesen nyi- haházik (ellentétben a mihahával), arról nem is beszélve, hogy a konyik helyett rendszeresen lovat mond. A mostam idők fiai, lányai viszont nem lepődnek meg azon, ha külföldön véletle­nül idegen állathangokat hallanak — például zsábká kvák- kvákvát — inert hiszen tanulmányaikból tudják, amit tudni kell. A jövő útja az, hogy ezek a gyerekek már egyáltalán nem lepődnek meg semmin. Ez egy igen-igen korszerű generáció lesz. Az ilyen mesekönyv továbbá forradalmi változásokat hoz a nyelvi kommunikáció területén is. Elhárulnak az érintkezés akadályai. Ha eddig nem volt teljesen nemzetközi a világ (mert nem vált azzá...), akkor most az lesz. Intemacionális mesék kellenek tehát, hogy egyszer majd egymásra találjunk, megfog­juk társaink kezét, patáját, esetleg szárnyát stb. Világos, hogy egy ilyen jövőt tudatosan kell építenünk, megfelelő pedagógiai módszerekkel, és persze képeskönyvekkel. Tanuljunk meg végre érintkezni a nemzetközi állatvilág nyelvén. Úgyhogy: „Mihahá...” Ha1 ivas András (MTl-fotó: Pataky Zsolt) Erdősi Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents