Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-19 / 91. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. április 19., szerda Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves Megyei Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) (Gyöngyös). Csecs Sándor (Eger) szintén kérdéssel kezdte hozzászólását: hol a jobb, hol a bal oldal és a centrum határa? Aktuális lenne tisztázni ezeket a fogalmakat, mert egyre gyakrab­ban halljuk valamennyit, de pon­tosan senki sem határozta még meg, hogy hol a valós határ. Patócs László (Gyöngyös) így vélekedett a párt jelenlegi hely­zetéről: ’Ez az MSZMP nem alulról építkezik. Szerintem rendkívüli kongresszusra lenne szükség.’ A továbbiakban arról szólt, hogy a kormányzópárt kor­mánya igen gyakran kapkod, olyan döntéseket hoz, amelyeket nem készít elő, nem gondol át kellően, és ezzel csak tovább fo­kozza a nyugtalanságot, a bizal­matlanságot a lakosság között. „Nem értem — mondotta —, hogy a párt miért ilyen engedé­keny a kormánnyal szemben?” Tótpál Jánosné (Hatvan) hatá­rozottabb és konkrétabb intéz­kedéseket sürgetett a párttól, a kormánytól egyaránt annak ér­dekében, hogy a fölösleges viták csökkenjenek, megszűnjenek. A műit tisztázását ő is szükséges­nek tartja, de az előretekintés is nélkülözhetetlen. Szántó Már­ton (Eger) véleménye szerint ép­pen a legfontosabbal, a gazdasá­gunkkal nem foglalkozunk meg­felelően. Enélkül pedig nincs ha­ladás, nincs fejlődés. Legfeljebb a visszarendeződés következhet be, amely újabb anyagi és morá­lis károkkal, veszteségekkel jár­na. Dr. Vasas Joachim (Eger) vé­leménye szerint gazdasági hely­zetünkön mindaddig nem tu­dunk javítani, változtatni, amíg a külső és a belső objektív folya­matokat nem tisztázzuk kellő mélységben és határozottsággal. S mindaddig a gondok, a problé­mák az MSZMP-re hullnak visz- sza. Szélesebb mozgásteret tart szükségesnek a vezetés számára. Kócza Imre (Eger) arról szólt részletesen, hogy sajnos, sem a pártnak, sem a kormánynak nincs olyan programja, amellyel változtatni lehet nehézségeinken, és reális eséllyel versenyezni lehet majd a közelgő választásokon. És azzal a gyakorlattal is végleg szakítani kell, hogy kidolgozunk egy rövid vagy hosszú távú terve­zetet, aztán nem valósítunk meg belőle semmit — hangsúlyozta. Kérdésen kívül dr. Magda Sándor (Gyöngyös) Kócza Imre véleményéhez csatlakozva azt emelte ki felszólalásában, hogy a Központi Bizottság ezekben a nehéz időkben ne az ideológiát helyezze előtérbe, hanem a gaz­daságot. Olyan komplexprog­ramra lenne szükség, amely segí­ti, támogatja a hatékonyan, az eredményesen dolgozó üzeme­ket, vállalatokat, és szigorúan szankcionálja a veszteséges munkahelyeket. És nem csak a munkásokat, hanem a vezetőket is. Visszaszerezni a bizalmat Barta Alajos^Eger) vélemé­nye szerint a mai helyzet szinte minden tekintetben hasonlít az egy évvel ezelőttire. Vagyis nem következtek be a tervezett, az ígért pozitív változások. Sőt! To­vább nőtt az adósságunk, rosz- szabbodtak a külső és a belső fel­tételek, nem tudtunk javítani szociálpolitikánkon. Javaslata­ink között szerepelt, hogy a kor­mánynak nem kellene júniusig várni az átszervezéssel, és amennyiben ezzel a pártbizottság egyet­ért, akkor a megyei pártvezetés hozza ezt a véleményt az illetékes kormányzati szervek tudomásá­ra akár levélben, akár a Központi Bizottság Heves megyei tagjain keresztül — Hiszem, hogy az MSZMP vissza tudja szerezni a nép bizal­mát — hangsúlyozta hozzászólá­sának bevezetésében Bódi Béla (Visonta). — Ehhez mindenek­előtt az szükséges, hogy legyen kezdeményező, határozott, kö­vetkezetes, ne engedje meg, hogy a kormány impromizálva hozzon döntéseket. Azt igényeljük, hogy az MSZMP ne engedje ki a hatal­mat másoknak, és erejét minde­nekelőtt a gazdaság fellendítésé­re összpontosítsa. Oroszné dr. Szél Mária (Gyöngyös) hasonló­an vélekedett a gondokról és a tennivalókról Bódi Bélával. Jól dolgozó gazdaság nélkül — mon­dotta — nem lehet színvonalasan oktatni, gyógyítani, a fiatalok­kal, az idősebbekkel kellően tö­rődni. Rajki Sándomé (Gyön­gyös) véleménye szerint most egy patthelyzet alakult ki a párt­ban. Ahogyan fogalmazott: az MSZMP-nek önmagán kellene egy műtétet végrehajtani. Kér­dés, hogy kik hajlandók erre a műtétre? A Központi Bizottság tagja szerint a párt most a politi­zálás helyett inkább beszélget. Deklarálta a többpártrendszert, de ennek következményeit sok­kal komolyabban kellene kezel­ni. Mindezekről részletesen kíván majd szólni a Központi Bizottság legközelebbi ülésén is. Petrovszki István felszólalása Tisztelt Pártbizottság! Értem, és elfogadom Heves megye kom­munistáinak aggódásait. A vál­tozás igénye valóban elemi erő­vel került munkánk előterébe — hangsúlyozta. Ezután arról szólt országos tapasztalatként, hogy a pártértekezletek óta nyitottabbá vált a politika atmoszférája, de az ország gazdasági helyzete saj­nos, tovább romlott. És ezt a romlást a pártértekezlet óta sem tudtuk megállítani. Jó gazdaság nélkül pedig nem tudunk jó tár­sadalmat kialakítani és működ­tetni. Ez utóbbi megteremtése áldozatokkal iár - gondoljunk csak az angol, az NSZK, a fran­cia gazdaság átszervezésére —, de a szigor, a fegyelem, a jó mun­ka előbb-utóbb meghozza gyü­mölcsét. Szép ígéretekkel sem­mire sem megyünk. Egyszer s mindenkorra tudomásul kell vennünk, hogy csak akkor tu­dunk kilábalni nehéz gazdasági gondjainkból, ha jövedelmet tu­dunk termelni. És ebben elsősor­ban a saját munkánk, gazdálko­dásunk hatékonyabbá tételére van szükség. Azt is be kell vallanunk, hogy szükségleteink változatlanul na­gyobbak a lehetőségeinktől, és gyenge munkánk és adósságaink terheit nagyon nehezen tudjuk elviselni. Magam is osztozom azokkal a véleményekkel, ame­lyek egy új gazdasági program ki­dolgozását sürgetik. A vitában felmerült kérdések­re Kiss Sándor, a megyei pártbi­zottság első titkára adott választ. Ajánlások, javaslatok A felszólalók javaslatait elfo­gadva a pártbizottság úgy dön­tött, hogy ajánlást tesz a Köz­ponti Bizottságnak. Ennek a lé­nyege pedig az, hogy a párt kez­deményezze egy határozottab­ban dolgozó kormány mielőbbi kialakítását. Javasolta a pártbi­zottság, hogy ez a kormány olyan gazdaságpolitikai koncepciót dolgozzon ki, amely stabil felté­teleket biztosít a gazdaság haté­kony működésének, a kibonta­kozásnak s ezzel a programmal a választásokon is eséllyel indul­hasson el a párt. És olyan pénz­ügyi politikát folytasson, amely nem irritálja a lakossá- got.( Pl. APEH székházának épí­tése) Erre épülve és a helyi viszo­nyokra alapozva javasolta a párt- bizottság a helyi programok ki­alakítását is. A megyei pártbi­zottság megbízta a végrehajtó­bizottságot, hogy tegyen javasla­tot a választási munkák tartalmi, szervezeti feladataira, a választá­si munkát koordináló szervező bizottság összetételére. Ugyancsak az ajánlások és a javaslatok között szerepel: a me­gyei pártbizottság támogat min­den olyan kezdeményezést, amely elősegíti a pártmozgalom megújítását. A megújulási folya­mat egyik eszközének tekinti az országban egyre több helyen szerveződő reformköröket (klu­bokat). Ezek a közösségek válja­nak a politikai alkotómunka mű­helyévé, teremtsenek vitafóru­mot, adjanak helyt a párttagokat érintő kérdések megbeszélésére és megválaszolására. Segítsék elő, hogy a reformgondolatok minél szélesebb körben érvénye­süljenek a párttagok és pártonkí- vüliek körében egyaránt. Segít­sék elő a párt tömegkapcsolatá­nak erősítését. A megyei pártbizottság java­solja, hogy a pártszervek és szer­vezetek következetesen érvé­nyesítsék a pártrendezvények munkaidőn kívüli megtartását. A megyei pártbizottság — a párt által függetlenített appará­tus létszámának további csök­kentése mellett — javasolja a vá­rosi pártbizottságoknak, hogy a párttagság véleményének kiké­rése mellett vizsgálják meg a je­lenleg függetlenített munkahelyi pártbizottsági titkárok helyzetét. Fokozatos átmenettel törekedje­nek ezen funkciók társadalmasí­tására. A megyei pártbizottság to­vább folytatja a párt kezelésében lévő intézmények és épületek­nek a társadalmi igényeknek megfelelő jobb kihasználását. E döntés keretében 1989. szeptem­ber 1-jétől az oktatási igazgató­ság egyik szintjét átadja a főisko­lának, és a többi oktatóteremben a leendő tanárok is tanulnak majd. Politikai bizalom az elnök mellett Szünet után dr. Vasas Joachim megyei titkár elnökletével foly­tatta munkáját a pártbizottság. Elsőként Kiss Sándor, a megyei pártbizottság első titkára kért szót. Elmondotta — annak ide­jén lapunkban is beszámoltunk róla —, hogy Heves Megye Taná­csának 1989. március 31-i ülésén az egyik tanácstag összeférhetet­lenségi és alkalmatlansági indít­ványt terjesztett elő Schmidt Re­zsővel, a megyei tanács elnöké­vel szemben. A történtekkel kapcsolatosan a pártbizottság olyan véleményt alakított ki, hogy politikai bizalmat szavaz Schmidt Rezsőnek, ugyanakkor kifejezésre juttatta, hogy az ösz- szeférhetetlenségi és az alkal­matlansági indítvány elbírálása a megyei tanácstestület kizáróla­gos feladata. Ezután dr. Vasas Joachim ja­vaslatot tett a megyei pártbizott­ság mellett működő tanácsadó testület vezetőjére. E pártbizott­sági posztra Bódi Bélát, a pártbi­zottság tagját, a Gagarin Hőerő­mű Vállalat vezérigazgatóját vá­lasztotta meg. A következő napi­rendi pont keretében úgy döntött a testület, hogy ezután a pártbi­zottság és a megyei párt végrehaj­tó-bizottság üléseit munkanapo­kon délután 14 órától tartja majd Ezután a pártbizottság azt az írásos anyagot vitatta meg, amely a recski ércvagyon hasz­nosításáról készült. Az írásos anyagot Kürtösi Károly, a pártbi­zottság titkára teijesztette elő. Summázva a jelentést: a pártbi­zottság szorgalmazza a beruhá­zást, és véleményét levélben is elküldi majd Németh Miklós­nak, a kormány elnökének és Iványi Pálnak, a Központi Bi­zottság gazdaságpolitikai titká­rának. A pártbizottság ülése dr. Va­sas Joachim zárszavával ért vé­get. Jakes moszkvai sajtóértekezlete A cél hasonló, az eszközök eltérőek Csehszlovákiában nem várha­tó sem az 1968-as események át­értékelése, sem pedig az azok­ban vezető szerepet játszott Dubcek politikai rehabilitálása — jelentette ki moszkvai sajtóér­tekezletén Milos Jakes. A CSKP KB főtitkára, aki hétfőn rövid munkalátogatásra érkezett a szovjet fővárosba, kedden há­romórás megbeszélést folytatott Mihail Gorbacsowal. Ezen a két országban folyó átalakítási és de­mokratizálási folyamatokról, va­lamint a két párt ebben játszott szerepéről cseréltek véleményt. Bevezetőjében Milos Jakes hangsúlyozta, hogy a CSKP cél­jai hasonlóak az SZKP törekvé­seivel, ám az eszközök és a meg­valósítás üteme eltérő. Mindez­zel együtt országa szempontjá­ból rendkívül fontosnak nevezte a Szovjetuniónak a megújulási folyamatban szerzett eddigi ta­pasztalatait. A csehszlovák vezető a továb­biakban részletesen foglalkozott a hazájában végbemenő politikai folyamatokkal, megemlítve egyebek között, hogy Prágában erősíteni kívánják a kommunista párt mellett működő másik négy párt szerepét és felelősségét a döntések meghozatalában. Kérdésekre válaszolva kitért az 1968-as események jelenlegi hivatalos csehszlovák megítélé­sére is, hangsúlyozva, hogy a CSKP KB 1968 januári ülése lé­nyegében választ adott az akkor felhalmozódott problémákra, s ezek ma is érvényesek. Az akkori vezetés azonban nem tudta elle­nőrzés alatt tartani az eseménye­ket, így olyan erők is szóhoz ju­tottak, amelyek a szocializmus meggyengítésére törekedtek. A Dubcek rehabilitálására vonat­kozó kérdésre azt hangoztatta, hogy az 1956-os Magyarorszá­gon történtekkel ellentétben Csehszlovákiában egy ellenfor­radalomnak, illetve egy polgár- háborúnak csupán a veszélye állt fenn. S míg Magyarországon fe­lelősségre vonás történt az ese­mények nyomán, addig Cseh­szlovákiában ilyen formában nem került sor erre, Dubceket egyszerűen felmentették tiszté­ből, így rehabilitálásra sincs szükség — mondta. Milos Jakes moszkvai sajtóér­tekezletén igen élesen bírálta Dubceket, amiért a pártból 1968-ban kizárt valamennyi tár­sa nevében nyilatkozik, nyilvánít véleményt. A főtitkár annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kizártak többsége támo­gatja a párt mai irányvonalát. Ugyancsak a 68-as esemé­nyek témakörében Milos Jakes kijelentette: a csehszlovák veze­tésnek nincs tudomása arról, kik és milyen körülmények között hoztak döntést annaíc idején a VSZ-csapatok bevonulásáról. (MTI) Thatcher a Szovjetunióba látogat Margaret Thatcher brit mi- vatal szóvivője. Mihail Gorba- niszterelnök a jövő év júniusában csov meghívását Vlagyimir Pet- a Szovjetunióba látogat — jelen- rovszkij szovjet külügyminiszter­tette be tegnap a kormányfői hi- helyettes adta át. Rizskov Luxemburgban Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő a luxemburgi kormány meg­hívására kedden Luxemburgba érkezett. A szovjet vezető részt vesz a Luxemburgi Nagyhercegség alapításának 150. évfordulója tiszetele- tére rendezett ünnepségeken, majd rövid hivatalos látogatást tesz a törpeállamban. Lengyelország: Urban előnyt tudott csinálni a hátrányból Ki tudja, hogy Jerzy Urban után ülni a lengyel kormányszó­vivői székbe nem olyasmi-e, mint — a stílszerűség kedvéért lengyel szólással mondva — Bakfark után, nyúlni a lanthoz. Ebben a műfajban Urban aligha­nem megismételhetetlen, akárki jöjjön is utána. Lehet az illető elegáns, könnyed megjelenésű, aki vízfolyásszerűen tud majd rögtönözni, és még a statisztikai adatok felolvasásába sem fog be­lezavarodni. Ilyesmiben nem lesz nehéz felülmúlnia a kicsi, köpcös Urbant, aki elálló óriási füleivel maga volt az antitelevíziós meg­jelenés netovábbja, amint min­den kedden este megjelent a kép­ernyőkön, szokásos nemzetközi sajtóértekezleteiről készült ösz- szefoglalókban. A lengyel nézőt a külsőnél jobban irritálta az, hogy a kor­mányszóvivőt korábbról szabad­szájú szatirikusként ismerte. Ur­ban előnyt tudott csinálni a hát­rányból. Elődje egy kifogástalan megjelenésű galambszürke hajú és galambszürke öltönyű úriem­ber volt, aki pontosan úgy visel­kedett és beszélt, mint a világon minden kifogástalan megjelené­sű galambszürke hajú és galamb- szürke öltönyű úriember. Urban viszont egyéniség tudott marad­ni kormányhivatalnokként is. őt nem lehetett nem észre­venni. Nemcsak megjelenésével és múltjával irritált sokakat, de párton kívüli létére a kommunis­ták vezette kormány véleményét tolmácsolva sok olyant mondott a lengyeleknek, ami a legtöbb­jüknek nem tetszett. Néha talán még örömét is lelte ebben. Szati­rikus hajlamát időnként nemzet­közi sajtóértekezletein is kiélte. Kritikus vagy gúnyos élű kérdés­re tudott csípőből visszatüzelni. És tudott önmaga fölött is ironi­zálni. Sajtóértekezletei talán az egész világon egyedül állóak vol­tak. Nem kellett rájuk meghívó, a jelenlétet nem kellett megfelelő kérdésekkel kiérdemelni, nem „felejtették el” legközelebb érte­síteni azt, aki kellemetlen kér­dést tett fel neki, a sajtóértekez­let mindig addig tartott, amíg ki nem fogytak a kérdések, bárki kérdezhetett és bármit, s a kelle­metlenkedőt nem fenyegette az a veszély, hogy a sajtóértekezletet vezető házigazda „nem veszi ész­re” a jelentkezést. Urban új munkastílusra ösztö­kélte a kormányt. Maroknyi asz- szisztenscsapatával figyelme­sen tanulmányozta, miről írnak Varsóból a nyugati tudósítók, ebből készült a lehetséges kérdé­sekre. Ceausescu a alsóház napirendjén Vajon nem érkezett-e el tíz ideje, hogy új precedenst teremt­sünk? — tette fel a kérdést egy konzervatív képviselő múlt szer­dán az angol alsóház külügyi in- terpellációs vitájában. A kérdés lényegének megítélésében rit­kán tapasztalt egyetértés volt a kormány nevében válaszoló kül­ügyminiszter, illetve az interpel­láló ellenzéki és kormánypárti képviselők között. Nézetkü­lönbségeik kizárólag az alkal­mazható eszközökre szorítkoz­tak. A nem mindennapos összhan­got a román államfőnek sikerült megteremtenie. A vitatéma ez­úttal ugyanis Nicolae Ceausecu elnök volt. És, persze, Románia „szisztematizálása”. Éz szó az angol politikai köznyelvben im­már az emberi jogok szisztemati­kus meggyalázásának fogalmá­val azonosult. A Westminster palotában nem túl gyakori, hogy egy ellen­zéki képviselő a kormány érde­meinek méltatásával vezesse be interpellációs kérdését. Most Pa­ul Flynn, a walesi Newport mun­káspárti képviselője így kezdte felszólalását: — Gratulálni kell a kormány­nak azért, hogy vezetőszerepet vállalt magára a Ceausescu elleni európai tiltakozásban, amely olyan vezető ellen irányul, aki egy középkori zsarnok primitív kegyetlenségével és pökhendisé- gével veti alá népét az egyre foko­zódó elnyomásnak. — Felvetődik azonban a kér­dés: vajon nem érkezett-e el az ideje annak, hogy a kormány új kezdeményezéssel lépjen fel a szisztematizálás ellen? Vajon, nem érkezett-e el új kezdemé­nyezés ideje a kulturális progra­mok ama folyamata ellen, amely hátramenetbe kapcsolta a civili­záció haladását Romániában és amely ezt az országot az emberi jogok legvadabb megszegésének színhelyévé tette Európában? Vajon, nem lenne-e egy új kez­deményezés kiindulópontja az, ha Nagy-Britannia megfosztaná Ceausescut attól a kitüntetéstől, amelyet 1978-ban adományo­zott neki, éppúgy, amiként meg­fosztottuk kitüntetéseitől a ház egykori tagjait és hazánk más ál­lampolgárait is, amikor érdemte­lenné váltak a megbecsülésre? A Bath rend lovagi nagyke­resztjéről van szó, amit II. Erzsé­bet királynő adományozott Ni- colea Ceusescunek, 1978-ban tett hivatalos angliai látogatása akalmával. Elena Ceausescut ugyanekkor London Központi Műszaki Egyetemének díszdok­torává avatták. Sir Geoffrey Howe nem vitatta az ellenzéki képviselő megállapí­tásainak és kérdéseinek jogosult­ságát. — Az egész ház együtt érez azzal a szenvedélyes hévvel, amellyel a tisztelt képviselő úr megbélyegezte azt, ami Románi­ában történik- válaszolt. Elítélő véleményüket már nem csak a nyugat-európai or­szágok juttatják kifejezésre, ha­nem a Szovjetunió és Románia más varsói szerződésbeli partne­rei is, akik — figyelmet érdemlő­en — megvonták tőle támogatá­sukat az emberi jogok európai főbizottságának legutóbbi ülés­szakán. A kulturális barbariz­mus és emberi brutalitás megbé­lyegzése széles körű. Martin Smyth tiszteletes, a nemzetiségi-vallási konfliktu­soktól gyötört Észak-Írország belfasti képviselője vetette köz­be: — Vajon nincs-e itt az ideje annak, hogy az elítélő szavakat tettek támasszák alá?

Next

/
Thumbnails
Contents