Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-15 / 88. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. április 15., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Az Irányváltás megrázkódtatással jár Beszélgetés a terv- és költségvetési bizottság új elnökével Az Országgyűlés terv-és költségvetési bizottsága, a parlament állandó bizottságainak egyike szintetizáló szerepet tölt be. A magyar gazdaság költségvetésével, az állam háztartásának ügyeivel foglalkozik, de az egyes ágazatokat képviselő bizottságok — így például a kereskedelmi, az ipari, az egészségügyi, a kulturális — álláspontjait is összesíti. Nemcsak a tervezéssel és a költségvetéssel foglalkozik, hanem minden olyan gazdasági természetű kérdéssel, amely a hazánk gazdasági életével kapcsolatban állnak. E bizottság elnöki tisztét eddig Bognár József akadémikus töltötte be, aki a közelmúltban egészségi állapotára hivatkozva felmentését kérte e funkcióból. Helyére a parlament márciusi ülésén dr. Puskás Sándor egri országgyűlési képviselőt választották, aki az Országos Kereskedelmi és Hitelbank vezérigazgató helyettese. A honatya terveiről, e bizottság szerepéről és az ország gazdasága előtt álló feladatokról beszélgettünk. — Manapság elhibázott, késlekedő pénzügypolitikáról, megtorpanó pénzügyi reformról beszélnek a hozzáértő szakemberek. Ön a terv- és költségvetési bizottság titkára volt eddig is, tehát ismeri az ott folyó munkát. Testületük mit tudott tenni annak érdekében, hogy kedvező változások induljanak el a gazdaságban? — Ha az 1985-ös választások óta nézzük a tevékenységet, megállapíthatjuk, hogy az eltelt néhány évben is hangoztattuk a piac szerepének a fokozását, de továbbra is a tervutasításos rendszer működött — válaszolta dr. Puskás Sándor. — Úgy gondolom — s most nem akarok az 1968-as reform következetlenségeivel foglalkozni —, azt feltétlen el kell mondani, hogy egy torz gazdaság- fejlődés tanúi lehettünk, s a legfontosabb feladat, hogy megállítsuk ezt. Irányt kell váltani. Az hogy ez elkezdődött, abban igen nagy szerepe volt bizottságunknak akkor, amikor az első ad hoc bizottságot 1986-ban létrehoztuk. Ez az egész gazdaságról bemutatta azt az ellentmondásos megrázó képet, ami azt jellemezte. Rámutatott, hogy az akkori fejlődési irány, az akkori gazdaságpolitika tovább folytatása, a világgazdaságtól való még nagyobb leszakadást hozza magával. Ennek természetesen a szakmai, gazdasági ve- tületeit tárta fel a jelentés, de a társadalmi hatásaira is utalt. Nyilvánvalóan egy irányváltás megrázkódtatással jár. A régi felfogás képviselőit is nehéz meggyőzni. Hihetetlen erőfeszítéseket igényel a váltás. Végül is a felvetett politikai és intézményi változásokkal kezdődött el azoknak a környezeti feltételeknek a megteremtése, amelyek a piacgazdálkodás kiszélesítését, térhódítását szolgálják. A mai helyzetben, amikor a kinyilatkoztatás szintjén nagyrészt már tisztázott és elfogadott ennek a fejlődési iránynak a helyessége, az adósságállomány, a gazdaság jelenlegi pénzügyi helyzete, a fölhalmozódott terhek nem teszik lehetővé a gyors előrelépést. A piaci viszonyok működtetéséhez szükséges intézményrendszernek csupán egy része létezik jelenleg, s látni kell azt is, hogy továbbiakat kell kialakítani, például a kereskedel(Fotó: Szántó György) mi bankok mellett a tőzsdét, de nemcsak az értékpapírtőzsdét, hanem az árutőzsdét is. Tehát: ma működik a piaci viszonyok szélesítését elismerő gazdaságpolitika szegényes eszközökkel. — Törvényesszinten nincs mega garancia, hogy ebből a jelenlegi kaotikus gazdasági helyzetből kilépjünk. A terv- és költségvetési bizottság mit tud tenni azért, hogy a reformok ne váljanak frázisokká, ne maradjanak üres szólamok? — Egy erőltetett ütemű, folyamatos törvényhozási gyakorlat szükséges. Mielőbb egy konszenzust kellene kialakítani az úgynevezett átalakulási törvényt illetően. Hiszen bizonyára ismert: már a társasági törvény előkészítésénél, aztán jóváhagyásának időszakában is gondot jelentett, hogy a szövetkezetek helyzetét miként definiáljuk. Nem volt teljesen szerencsés megoldás, hogy a szövetkezetek kvázi kimaradtak a társulási törvényből. Ezen a helyzeten némileg változtat, hogy az átalakulási törvény a szövetkezetek ügyét is, társulási lehetőségeit is szabályozza. Azonban további gondot jelent, hogy új földtörvény kell, s új szövetkezeti törvényre van szükség. Szükséges új jegybanktörvény is. Summa summárum: hosszabb idő kell ahhoz, amíg a földdel kapcsolatos felfogás, jogi szabályozás összhangba hozható a gazdasági realitásokkal. Én nem sürgetném sem a törvényhozókat, sem a törvényelőkészítőket. Inkább arra kell ügyelni, hogy jó, időt álló, céljainkkal összhangban lévő törvények szülessenek. Megváltozott a világ, például a tervezésben már nem lehet hosszabb időre előre gondolkozni, maximum három évre. A társadalmi átalakulások maguktól érthetődően hozzák, hogy hosszabb ciklusban nem gondolkozhatunk. Viszont negatív hatást gyakorol a törvényhozásra, hogy az elmúlt negyven év hatása, régi gazdaságpolitikai felfogásunk magában hordozza a rossz beidegződéseket, s nehezen fogadja el a piaci viszonyokra való áttérést. A lakossági valutakezelésben tipikusan tetten érhető az illetékes szakemberek szakmai bizonytalansága, ezért nem tudunk e téren ésszerű megoldásokat találni. Mindig a korlátozás felé lépünk vissza. — A terv- és költségvetési bizottság elnökeként, milyen elképzelésekkel lát munkához? Ebből a beszélgetésből úgy tűnik, hogy e testületben is az eddigiektől eltérő módszerekre lesz szükség. Mikorra következhet be változás a bizottság munkájában? — Fontosnak tartom, hogy megőrizzük azt a jó hangulatot, amely eddig is kísérte bizottságunk tevékenységét — válaszolta dr. Puskás Sándor. — Reformszellemű emberek a tagjai, tárgyilagosak, következetesek Ugyanakkor mértéktartóak. Mentesek a szélsőségektől. Óriási változást szeretnénk elérni abban, hogy a bizottságunkban az eddiginél nagyobb segítséget kapjanak a szakértőktől. Már a következő ülésünkön független szakértők is részt vesznek, hogy minél szélesebb körből jussanak hozzá a szükséges információkhoz. Ez a képviselői véleményalkotáshoz is nélkülözhetetlen. Továbbá egy állandó szakértői gárdát, egy szűk szakértői csoportot kívánunk létrehozni, melyhez a parlament vezetése támogatást is nyújt, ez tervszerűbbé teszi a munkánkat. Eddig erre nem nyílott mód, őszintén meg kell mondani, hogy a honatyák eddig nagy mértékben önmagukra voltak utalva. Lehet, hogy a változások miatt feszültségek keletkeznek, s lehet, hogy a kormány nem fogadja mindezt örömmel, de meggyőződésem, hogy így a Minisztertanácscsal való együttműködés is magasabb szintre kerülhet, érdemibbé válhat, melynek hasznát az ország látja. — Nyilvánvalóvá vált, hogy maga a költségvetés is reformra szorul. Véleménye szerint melyek azok a területek, amelyeken már működésképtelen a régi modell? — Parlamenti döntés született arról, hogy a költségvetés reformja 1989 szeptemberében kerüljön az Országgyűlés elé. Ennek munkálatai már olyan szakaszba kerültek, hogy már vitára alkalmas az előkészítő bizottság anyaga. Megdöbbentő változás következett be ahhoz a vállalkozáshoz, ahhoz a megbízáshoz képest, amelyet a parlament az előkészítő bizottságnak adott. Kiderült, hogy a költségvetési reform előkészítése során számos ehhez kapcsolódó kérdés is megoldásra vár. Olyan ösz- szefüggéseket tártak fel, amelyek a terv- és költségvetési bizottság várakozásait is meghaladják. A költségvetési reform módot ad arra, hogy világosan elhatárolódjék a monetáris szféra, a fiskális szférától. Ugyanakkor az államháztartás kiadásainak, bevételeinek és az állami vagyon kezeléséből származó jövedelmeknek a sorsát világos határvonalakkal látja el, így mind a kormány, mind a parlament számára megfoghatóvá válik az állam, az államháztartás gazdálkodásának a minősége. Ez keresztülvihető, hiszen ma olyan politikai és gazdasági változást tapasztalhatunk, amely erre garanciát nyújt. A költségvetési reformmal egy időben megszületik ennek a gazdálkodási tevékenységnek az ellenőrzési intézménye is, az állami számvevőszék. Ez is azt jelzi, hogy a költségvetési reform önmagában kevés lenne, ezzel együtt az ellenőrzést is át kell alakítani. Ettől egy olyan lendületet kaphat a magyar gazdaság fejlődése, amely már 1990-ben éreztetheti hatását. Homa János Felmérés a zöldségtermelésről Világjelenség, hogy az egészséges életmód térhódításával az étkezésben mind nagyobb helyet kapnak a zöldségfélék, ám hazai fogyasztási szokásaink — részben a termelés, részben az értékesítés problémái miatt — csak kevéssé tartanak lépést ezzel a folyamattal — állapítja meg a Központi Statisztikai Hivatal most közzétett felmérése. A zöldségfélék választéka az utóbbi években többnyire kielégítőnek bizonyult, bár az ellátás meglehetősen ingadozónak mutatkozott. A túlkínálat és kielégítetlen kereslet egy-egy zöldségfélénél nemegyszer évente követi egymást. Magyarország az évi 178 kilogrammal az ötödik helyet foglalja el az európai országok között, az egy lakosra számított zöldségtermelésben. (Görögország, Spanyolország, Bulgária és Olaszország előz meg bennünket.) A mintegy másfél ezer szövetkezeti és állami nagyüzem mellett csaknem másfél millió háztáji, kisegítő és egyéni gazdaság termel az országban, nem számítva a további 800 ezer ház körüli kiskertet, hobbitelket. Jelenleg a zöldségfélék bruttó termelési értékének több mint 75 százalékát a kisgazdaságok adják. A kisüzemek azonban kevésbé lennének ennyire eredményesek — állapítható meg a statisztikai adatokból —, ha nem támogatná tevékenységüket nagyüzemi háttér. Termelésüknek mintegy felét például a nagyüzemek közreműködésével értékesítik. A nagyüzemek jelentős nagyságú zöldségterületet adtak ki egyéni művelésre. Az évente megtermelt zöldség növekvő hányadát dolgozza fel a tartósítóipar. Ez az arány 1981 óta 48-ról több mint 55 százalékra növekedett. (S ebben az adatban nem szerepel az a mennyiség, amelyet a háztartásokban mélyhűtéssel tartósítanak.) A konzerv- és a mélyhűtőipar évente csaknem 900 ezer tonna zöldséget vásárol fel. Külföldön értékesítik a megtermelt zöldségféléknek évente átlagosan 5—9 százalékát, ami évi 100—174 ezer tonnát tesz ki. Adóss fizess! Avagy Gárdonyi Géza és az egri adóhivatal Eger város 1922. augusztus 19-én tartott képviselőtestületi közgyűlésének jegyzőkönyve igen érdekes és napjainkban is tanulságos esetet őrzött meg. Idézzük a levéltárban gondosan megőrzött becses jegyzőkönyvben talált részletet: „Dr. Kánitz Gyula városi képviselő szóvá teszi, hogy a forgalmi adó kezelésével megbízott városi közegek Eger város illusztris polgáránál, Gárdonyi Gézánál megjelentek s őt adóvallomásra kényszerítették. Miután az eljáró közegek ténykedése vegzatúra jellegével bír, kéri a helyettes polgármestert, hasson oda, hogy az eljárás panaszolt módja a jövőben enyhíttessék. Frank Tivadar helyettes adóügyi tanácsnok, dr. Kánitz Gyula napirend előtti felszólalására, felvilágosításul közli, hogy a forgalmi adóról szóló törvény értelmében az írói termékek is, amennyiben kiadás útján értékesíttetnek, forgalmi adó fizetésének kötelezettsége alá esnek. A kiküldött tisztviselő tehát kötelességét teljesítette akkor, amidőn a törvény által elrendelt személyes bevallás felvétele céljából Gárdonyi Gézánál megjelent, s az eljárás zaklatás jellegével nem bírt.” Az eset annyival is érdekesebbnek minősül, mivel azt tanúsítja, hogy a legmagasabb városi testületi szerv, a választott képviselőtestület egyik tagja, aki egyébként igen jeles gazdasági férfiú volt, szükségesnek tartott, hogy figyelemmel kísérje egy, a városba megtelepedett író személyes ügyét, megadóztatásának mikéntjét. Nyilván Gárdonyi Gézát is meglepetésként érte az egri adóhivatal forgalmi adóügyi közegének lakásán való megjelenése, hogy őt adóbevallásra bírja. S a „személyes bevallás felvételé”-nek híre szélsebesen terjedhetett el városszerte. Mert azt még természetszerűen megértette dr. Kánitz Gyula, a gazdasági szakember, hogy ipari és kereskedelmi tevékenysége után adót kelljen fizetni, de írói munkásság után is? Az már meglepte a városi képviselő urat. Sugár István Mit akar az egri Reformkor? Az egri városi pártbizottság Reformkor (klub) megalakításáról döntött, a Csongrád megyei hasonló vállalkozás felhívásához csatlakozva. A kezdeményezés célja, hogy az MSZMP 1988. májusi értekezletének jelszavaihoz — fordulat, reform, megújulás — kapcsolódva új, aktív politikai fórumot teremtsen. Olyan változások történtek társadalmi és politikai életünkben, amelyek megkövetelik, hogy a legfőbb kérdésekkel vitában ismerkedjen meg a párttagság, illetve alkotó módon adaptálja a haladó országos törekvéseket, vagy a helyi sajátosságoknak megfelelő elvi és cselekvési programot dolgozzon ki. Ennek érdekében a kör eszmecseréjére meghívjuk a magyar reform jelentősebb egyéniségeit, mind a központi, mind a vidéki politikai élet jeles képviselőit. Első, alakuló ülésén Pozsgay Imre a Politikai Bizottság tagja, ál- lamminiszter tart előadást április 17-én. Ezt követően még több, hasonló rendezvényt hirdetünk meg, melynek révén ebből a nyílt előadás-sorozatból és vitából erős, aktív politizáló mag formálódhat ki. Úgy véljük, hogy ennek a magnak a kialakulása segítséget nyújthat a későbbiekben azokban a pártküzdelmekben, amelyek a politikai versenyhelyzetben elkerülhetetlenek. Munkánk során szembe kívánunk nézni a magyar társadalom alapvető kérdéseivel, illetve azok helyi vetületeivel. Újra kívánjuk értelmezni a központ és a vidék kapcsolatát, kialakítva azt a helyi szellemi közeget, amely aktívan részt vesz a városi és város környéki problémák legoptimálisabb megoldásának keresésében. Olyan kérdésköröket tűzünk napirendre, amelyek köz- érdeklődésre tarthatnak számot: a politikai intézményrendszer reformja, a gazdaság és a politika kölcsönhatása, a neosztáliniz- mus problémái, az alkotmányozás jelentősége, külpolitikánk útja stb. Helyt adunk a menet közben felvetődő problémáknak, amennyiben a kialakuló állandó tagság kívánja, más napirendeket is megvitatunk. Meggyőződésünk, hogy saját eszközeinkkel sokat tehetünk a helyi, sőt az országos reformtörekvések továbbviteléért. Az elmúlt évtizedek megújulási szándékait sok esetben éppen az hiúsította meg, hogy nem váltak elég mély hatóerővé, a magyar társadalomban. Mindvégig megmaradt bennük a felülről kezdeményezett és irányított jelleg, pedig céljuk nemegyszer az önállóság és a demokratizálódás volt. Véleményünk szerint a mostani változások éppen ebben különbözhetnek minden megelőzőtől, mert a helyi kezdeményezés és a helyi cselekvés alakíthatja visszafordíthatatlanná. Nézetünk szerint a tavaly májusban megrendezett országos pártértekezlet szelleme Heves megye és Eger területén még nem hat olyan mértékben, mint az szükséges volna. Lassúak és tétovázók a szervezeti és intézményi változások, s ennek az objektív körülményeken túl szubjektív, tudati okai is vannak. Ebben az időszakban, amikor országszerte, így körzetünkben is felgyorsultak a politikai változások, s várhatóan még nagyobb ütemben folytatódnak, minden késlekedést veszélyesnek ítélünk. Azt sem tartjuk elfogadhatónak, hogy belső meggyőződés nélkül, pusztán a pártfegyelem alapján kövessék az alapszervezetek, illetve az egyes párttagok a központban megfogalmazott reformtörekvéseket. Ezek alapján határoztunk e forma mellett, amely az előadásokon, vitákon túl arra is alkalmas, hogy állást foglaljon azokban a kérdésekben, melyekről véleményt kíván nyilvánítani. Ezek az álláspontok nem konkrét testületi határozatok, hanem elvi — politikai nézetek, amelyek érzelmi és gondolati úton, érvelésükkel kívánnak hatni. A kör foglalkozásai nyitottak; párttagokat illetve pártonkívüli- eket is várunk rájuk. Elsősorban a szellemileg igényes, gondolkodó, folyamatosan tájékozódó tagok részvételére számítunk. A megyei és a városi párt életében nem a széthúzás, de az újabb kohézió megteremtése a szándékunk, ezért hívjuk és várjuk a különböző álláspontok képviselőit. Az egri Reformkor szervezői Szedik az „amerikai” füzet a tenki határban Az Erdőgazdaság Ftfz-és Kosáripari Vállalat tiszafüredi fűzüzemének dolgozói, a tenki határban, 10 hektáros területen gy űjtik be, az „amerikai” fűzszálakat. Elő- feldolgozás, hőkezelés után, a békési kosárgy ár hasznosítja fontos nyersanyagként, mely bátorként és kosárként kerül exportra. (MTI-fotó: Szabó Sándor)
