Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám
8. népújság-hétvége népújság, 1989. március 11., szombat _—__—!--------;____:_____.______________________________:_■ - ■ •• - •' ■ ■ * •. .____~ . . - • •____. _____ ■ ______’ A „Napkirályé” volt Franciaország egykori nagyságának, dicsőségének és néhai királyainak hihetetlen fényűzését bizonyítja Versaille. A Párizstól délnyugatra, alig több mint húsz kilométerre fekvő és ma már százezer lakosú város a „Napkirály" XIV. Lajos szeszélyeinek köszönheti létét. A kastély építkezésének megkezdése: 1661 után tíz esztendővel, királyi rendelet irta elő a város kiépítését nyílegyenes sugárutak- kal, merőleges utcákkal. De nem a város maga, hanem a világhírű kastélya a „háromcsillagos" idegenforgalmi látványosság. Aki Párizsba eljut, aligha mulasztja el megtekinteni a történelmi nevezetességű, ugyanakkor páratlan művészi élményt nyújtó kastélyt szobraival, és a francia kertművészet remekének számító parkjával. Amin a franciák nevetnek Férfiak egymás között íme a kastély parkjával A csodálatos épületegyüttes belső udvara Részlet a hírneves tükörterembő! Pillanatkép Mária Antoanett hálószobájából (Fotó: Mentusz Károly) Zárolt mült Randolph R. Braham öt oldalt szentelt a nyomasztóan tárgyilagos könyvében a Nemzetközi Vöröskereszt diplomatikus elzárkózásának a zsidóüldözések idején. A Magyar Holocaust szerzője valószínűleg nem jutott abba a kivételes helyzetbe, mint a genfi egyetem rektora, aki előtt megnyílott e nagy múltú szervezet mindeddig zárolt archívuma. Jean-Claude Favez történész- professzor 1979 óta nyolc esztendőn át tanulmányozta az okmányokat, s a búvárkodás végeredményét könyvben tárta a világ elé. A francia L’Express szerint zavarba ejtő hatású olvasmány. Nem az tűnik ki, hogy mit tett a Vöröskereszt a nácizmus üldözöttéiért, hanem arra derül fény, hogy mit nem tett; hogy nem a cselekvés lehetőségét kereste, hanem ellenkezőleg, annak az igazolását, amiért nem cselekszik — állapította meg a szerző. Feltárta, hogy a segítő céllal létrehozott, nagy múltú világszervezet már a háború előtt is eltekintett az alapító Dunant eszméjétől: a német Vöröskeresztet ugyanis az az Emst Gra- vitz irányította, aki az SS egészségügyi főnökeként egyik kiagyalója volt a koncentrációs táborokban végzett orvosi kísérleteknek. A genfi központban 1942-ben már tudtak a lágerekről, hiszen csomagot is küldtek a deportáltaknak. Sőt a szervezet képviselője meg is látogatta a theresienstadti tábort. A következmény azonban elmaradt, az év őszén tartott plenáris ülésen elvetették azt a javaslatot, hogy a deportálásokra rá kellene irányítani a nemzetközi közvélemény figyelmét. „Első osztályú temetés volt” — mondotta valaki találóan e közöny láttán. Holott a fegyverzajtól hangos Európában ez időben már a Hitler elleni koalíció is feltárta a bestiális módszereket, és XII. Pius is kilépett a vatikáni hallgatásból. A svájci professzor utal arra a tényre is, hogy 1945 márciusában a Nemzetközi Vöröskereszt német képviselője, referenciaként arra a Kari Gebhardtra hivatkozott, akit éppen a foglyokon végzett kísérletek miatt ítéltek halálra a nürnbergi perben. A történelem e nem várt háborgatása azonban korántsem teljes. A szerző ugyanis emlékeztet arra is, hogy a Vöröskereszt passzivitása sajátos ;svájci közjátékkal egészült ki: a berni hatóságok azt javasolták a náciknak, hogy a német útlevélen jól láthatóan tüntessék fel a „J” (Jude- zsidó) jelzést. A szerző szerint a szűrés eredményeként ezrével küldték vissza őket a határról. Favez professzor könyve nem maradt következmények nélkül. A Nemzetközi Vöröskereszt augusztusban dokumentumot bocsátott ki az üldözöttek érdekében tett erőfeszítésekről. Ebben egyebek között az is olvasható, hogy „egyes országokban, Romániában és Magyarországon, ahol a birodalmi befolyás nem volt teljes, valószínű, több zsidó életét meg lehetett volna menteni.” További következmény: hivatalosan bejelentették, hogy a szervezet egyelőre nem kíván újabb kutatókat engedni archívumába. Üzenet az élőknek A boncterem bejárata fölött a nagy igazságok egyszerűségével kifejezett bölcsesség volt olvasható: „Itt a holtak tanítják az élőket.” Az idős hölgy elolvasta a szöveget és a Los Angeles Times szerint levelet írt a helyi egyetem rektorának. A végrendeletnek is nevezhető közlés emberbaráti szándékról tanúskodott, a hölgy felajánlotta majdani holttestét az intézmény anatómia oktatási céljaira. A válasz tömör volt; mint egy sírfelirat. „Tisztelt Asz- szonyom! A költségvetési keret csökkentése arra kényszerít bennünket, hogy minden ügyfelünktől 30 dolláros hozzájárulást kérjünk. Ezenkívül, elhalálozásakor az illetőnek magának kell gondoskodnia arról, hogy haladék nélkül beszállítsák egyetemünk kórbonctani intézetébe.” Aláírás. Dátum. A tanítás pénzkérdés. Még a holtak körében is. Érdekességek, innen-önnan A legfrissebb statisztikák szerint az amerikai kórházakban kétszer annyi gyógyszert adnak a betegeknek, mint Skóciában, viszont az eredmények nem különböznek ilyen szélsőségesen. A francia orvosok háromszor annyi altatót és nyugtatót írnak fel, mint spanyol kollégáik. Hét európai országot tanulmányozva, egy felmérés készítői megállapították, hogy a cukorbetegeket mindenütt másként kezelik, ugyanakkor a betegség gyakoriságában nincsenek jelentős eltérések. A japánok viszolyognak legjobban az operációtól, így a világon ők költik a legtöbbet tablettás gyógyszerekre: fejenként évente átlagosan 116 dollárt. Angliában ez az összeg mindössze 41 dollár. « Régen az erdélyi falvakban az étkezést szigorú rend és áhítat vette körül. Az asztalhoz ülés — akár voltak vendégek, akár nem — áthághatatlan illem szerint zajlott le. Amíg a családfő nem vett az asztalra tett tálból, a családtagok le sem ülhettek. Étkezés közben a családfőn kívül senki nem beszélhetett, legfeljebb a meghívott vendég. Élelmet a mezőre, munkahelyre, vagy a vásárlás helyéről haza csak kendővel, szalvétával, konyharuhával letakarva vitték. Még a mezőre kivitt étel tálalásakor is abroszt vagy kendőt, takaróruhát kellett leteríteni a gyepre, a földre. Akármilyen dologidő volt, az étkezéssel sietni nem illett. * Ottó Bismarck, a „vaskancellár” sihederként is rettégésben tartotta a szülői házat. Testi erejét fitogtató, botrányhősként ismerték a berlini gimnáziumban, az egyetemen a tanárok „akadékoskodását”, a szigorú felelfetéseket karddal akarta megtorolni. Winston Churchill is legendásan rossz tanuló volt. Franklin Benjamin tizenkét éves korában beszüntette az iskolába járást. Igaz, nem önszántából, hanem azért, mert szükség volt a keresetére. A világhírű feltalálóról, Edisonról kilencéves korában azt mondta a tanítója az édesanyának: „Sajnos, asz- szonyom, ennél tehetségtelenebb gyereket még nem hordott hátán a Föld!” * Amerikában a múlt század végén kapott lábra a versengés, hogy ki tud több szót egy közönséges levelezőlap hátára írni. Az első rekorder; bizonyos J. J. Taylor nevű férfi 1881- ben 4 ezer 100 szóig jutott el. A verhetetlennek számító írásművész, McPhail 10 ezer283szavas rekordot állított fel. A furcsa rekordok száma nem csökkent. Egy bizonyos W. A. Barnes nevű angol hivatalnok állítólag az ábécé valamennyi betűjét ráírta egy gombostűfejre, a Mi- atyánkot pedig egy olyan keskeny papírcsíkra, amelyet át lehetett fűzni egy varrótűn. * Irodalmi utalások II. Francesco páduai tirannust tartják az erényöv feltalálójának. Állítólag a legtöbb övét Bergamóban állították elő, ezért is nevezték „bergamói rácsnak, lakatnak”. Az öv használatát oly mértékig rendjén valónak tartották, hogy ha kérő jött a lányos házhoz, az anya tájékoztatásként közölte, hogy hány éves volt a lány, amikor a „rácsot" felszerelték rá. A szüzesség igazi garanciája az volt, ha már tízévesnél fiatalabb korban be- rácsozták a hajadont. Az ékszernek is beillő alkalmatosságot azonban legtöbbször a féltékeny férj csatolta ifjú hitvesére, hogy a „bujkáló szerelem előtt zárva legyen az út”. Kiss György Mihály Mottó: Az okos férfi sovány nőt vesz feleségül, nem pedig kövéret, hiszen két rossz közül még mindig jobb a kisebbiket választani. * * * Középkorú elegáns úr az ékszerüzletben: — Valami bizsut szeretnék. — Igen, uram. A feleségének lesz, vagy adhatok valami értékesebbet? • * * * Két szépfiú beszélget a Riviérán: — Sietnem kell, délben találkozom egy szuper nővel. S te mit csinálsz ma? — Teljesen bezavarodtam. Nem emlékszem, hogy négykor van randim egy lánnyal, vagy egykor négy lánnyal. * * « Jacques lesújtva újságolja barátjának: — Képzeld, tegnap Charlotte és a feleségem összeverekedtek miattam. Nem volt szerencsém: a feleségem győzött. * * * Két férfi találkozik az utcán: — Hallottad, micsoda szerencsétlenség történt Pierre barátunkkal? — Nem. Mi van vele? — Megszökött a feleségemmel. * * * Két barát bizalmas beszélgetése: — Tudod, én a feleségemmel egyszer sem szeretkeztem a házasságunk előtt. És te? — Nem tudom. Nem ismerem a feleségedet. » » * Férfiak egymás között: — Ide figyelj Charles! Mi itt a haverokkal mindig is csodálkoztunk a te házasságodon. Hiszen — már ne is haragudj — a te feleséged nemcsak hogy csúnya, de valóságos hárpia is! — Tudom én ezt, pajtás. De hát a hitem befolyásolt, amikor feleségül vettem. — Micsoda? A hited? — Igen, azt hittem gazdag. * * * Ősz hajú, idős úr lép be a rendelőbe. — Doktor úr, az utóbbi időben nem tudom kielégíteni a szeretőmet. Minden látogatás egyre nagyobb erőfeszítést igényel. Tegnap már a harmadiknál kifulladtam, pedig régebben a hatodikig is minden gond nélkül eljutottam. — No de uram, az Ön korában már a másodiknál meg kéne állni! — Lehetetlen, doktor úr, a szeretőm a hatodikon lakik. Összegyűjtötte: Lipták Judit Szenvedélybetegség anabolikáktól A szöuli olimpiáig valószínűleg csak kevés ember tudott volna helyes választ adni, ha megkérdezik tőle, hogy mit jelent az anabolika. Ma viszont, miután elestünk egy súlyemelő olimpiai éremtől, minden rádióhallgató, televíziónéző és újságolvasó tudja, hogy az anabolikákat dopping célra használják a sportolók és az izompacsirták. Ezek a szerek a férfi nemi hormonhoz hasonlóak. Dopping céljára azért alkalmazzák őket, mert viszonylag gyorsan segítenek növelni az izomzat tömegét, és ezáltal az erőt igénylő sportolók teljesítményét. Sok sportoló — a teljesítménykényszertől hajtva — nemcsak tablettában szedi ezeket a divatos doppingszereket, hanem még injekcióban is beadja magának. Teszi ezt annak ellenére, hogy ismeri a szerek káros mellékhatásait. Az ilyen férfihor- monszerű anyagok maradandó károsodást okozhatnak a máj1 ban és sorvadást a herékben. Az arcon és a háton — a kamasz- korban is gyakran észlelthez hasonló — pattanások keletkeznek, ha pedig nő szedi, a szakáll növekedésnek indulhat. Most egy amerikai folyóiratban arról számolnak be, hogy az anaboli- kák rendszeres használata kóros hozzászokáshoz is vezethet, ami azt jelenti, hogy ha a sportoló nem jut hozzá, súlyos, akár életveszélyes elvonási tünetek léphetnek fel. * Egy 23 éves sportoló esetét közük, aki három éve rendszeresen szedett tablettát és fecskendezett magába négyféle ilyen szintetikus férfi nemi hormont. Amikor abba akarta hagyni, súlyos búskomorságba esett. Történt ez annak ellenére, hogy bicepszének körfogata 45 centi, combjáé 67 centi volt. A hároméves anabolikaszedéstől mája és heréi erősen megnagyobbo- dottak, a májműködést jelző laboratóriumi vizsgálatok súlyos májártalomra utaltak, ondóváladékában a spermiumok száma és életképessége jelentősen csökkent. Ahányszor megvonták tőle a szereket, hányingere támadt, rázta a hideg, fájt a feje, verejtékezett, zavart volt, és pulzusa, valamint vérnyomása emelkedett. Ha megkapta a tablettáját, néhány óra leforgása alatt ezek a tünetek varázsütésszerűen elmúltak. Ugyanezek a tünetek mutatkoznak, ha a morfinista vagy az ópiumszívó nem jut kábítószeréhez. Azok a fiatalok, akik divathóbortból vagy feltűnési vágyból, esetleg sportsikerek érdekében kokettálnek e szerekkel, legyenek tisztában a következményekkel is, és lehetőleg ne vállalják a kockázatot. (Szendéi)
