Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 60. szám ÁRA: 1989. március 11., szombat 5,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A JÖVŐNKÉRT Mire törekszik a Magyar Szocialista Munkáspárt? (2. oldal) A GYÁRALAPÍTÓ „Hogy keserű szájízzel köszöntem-e el? Mindennek ellené­re nem.” (3. oldal) PIROS BETŰS ÜNNEPEN, NEMZETI LOBOGÓ ALATT Hogyan köszöntik március 15-ét megyénk lakói? (4. oldal) TOVÁBB ÉPÜL AZ APEH IRODAHÁZA EGERBEN „A döntés hátterére, az érvekre későbbi lapszámunkban visszatérünk.” (16. oldal) Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja Szűrös Mátyás a Ház új elnöke köztük a nemzetiségek hátrányos megkülönböztetése, etnikai egy­ségük megbontása, sajátos kul­Pénteken délelőtt 9 órakor megkezdődött az Országgyűlés üléssza­kának harmadik munkanapja. A zsúfolt napirend újabb pontjának tárgyalására tértek át a képviselők: a romániai menekültek helyze­téről és a Minisztertanács tervezett további intézkedéseiről Hor­váth István belügyminiszter tájékoztatta a törvényhozókat. A belügyminiszter tájékoztatója Elöljáróban arról az elvi alap­állásról és az ezen nyugvó politi­kai szándékokról szólt, amelyek a kormány tevékenységét ebben a kérdésben meghatározzák: — A magyar politika címére gyakran felhozott és megalapo­zatlan román vádakra is reagálva mindenekelőtt hangsúlyozni kí­vánom, hogy a Magyar Népköz- társaság maradéktalanul tartja magát a helsinki záróokmány­ban megfogalmazott elvekhez. Hosszú távú realitásként számol azzal, hogy határainkon kívül él a magyarság egyharmada. Ugyanakkor nem feledhetjük, hogy — Illyés Gyula szavaival él­ve — nem ők hagyták el a hazát, hanem nekik szabtak más állami fennhatóságot. Az azonos törté­nelmi és kulturális gyökerek, az azonos nyelv az anyanemzethez is kötik őket, ami arra kötelezi a mindenkori magyar politikát, hogy felelősséget érezzen sorsuk alakulásáért. Erre késztetnek bennünket az emberi jogok ha­gyományos és egyetemes értékei is, amelyeknek teljes körű érvé­nyesítése ugyancsak elválasztha­tatlan bel- és külpolitikai törek­véseinktől. A nemzet külföldön élő egyharmadának sorsa termé­szetesen befolyásolja a hazai la­kosság közérzetét. Ezért lett ez belpolitikai életünknek fontos tényezője. Ezt itthon és külföl­dön is mindenkinek meg kell ér­tenie. Őszintén meg kell azon­ban azt is mondani, hogy mind­ezek viszonylag későn emelked­tek a nyílt állami politika rangjá­ra, s ezért manapság kritika éri a kormányzatot. A múltra nézve elismerjük a bírálat jogosságát. Mindemellett józan mértékletes­séget kérünk mindenkitől, aki az ügyben szót emel, mert hallatla­nul érzékeny, bonyolult kérdés­ről van szó, amikor is a hangza­tos, de a probléma sokoldalúsá­gát figyelmen kívül hagyó nyilat­kozatok többet ártanak, mint használnak. Az elvi bevezető után a mene­kültek helyzetét elemezve leszö­gezte: — Mindnyájunk előtt világos, hogy a menekültkérdés gyökere nem Magyaroszágon, hanem Romániában van, ahol az alap­vető emberi jogok megsértése, turális tradícióik és hagyomá­nyos életfeltételeik felszámolása, az anyanemzettel való kapcsolat- tartás megnehezítése miatt a ro­mániai magyarság nemzeti léte, identitása került veszélybe. Mindezek a sérelmek együttesen olyan helyzetet teremtettek, hogy sokak számára az életkörülmé­nyek elviselhetetlenné váltak. Az előzményekről röviden el kell mondanom, hogy 1984-től kezdve emelkedett meg számot­tevően azoknak száma, akik kez­deményezték a Magyarországra való áttelepülésüket. A román szervek különféle hátrányoknak tették ki a kérelmezőket, és csak kis hányaduknak engedélyezték a kiutazást. 1987 és 1988 fordu­lóján kezdődött meg a kérelem és engedély nélküli menekülés hozzánk. Ekkor több százan, azok közül, akik érvényes útiok­mánnyal jöttek Magyarországra, megtagadták a visszatérést Ro­mániába. A rokonok, ismerősök és az egyházak átmenetileg gon­doskodtak róluk, helyzetük azonban jogilag rendezetlen volt és ez egyre inkább belpolitikai problémává vált. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt kezdemé­nyezésére a kormány úgy határo­zott, nem tagadhatjuk meg a se­gítséget azoktól, akik reményte­lennek érzett helyzetükben for­dulnak hozzánk. Döntő többsé­gük magyar nemzetiségű volt, de humanitárius elveinknek, az em­beri jogok eszméinek megfelelő­en a segítségnyújtásban nem tet­tünk megkülönböztetést. A hoz­zánk menekülő román és német nemzetiségűeket ugyanolyan feltételekkel fogadtuk be, mint a magyarokat. Az Országgyűlés a kormány döntését mintegy meg­erősítette azzal, hogy 300 millió forintot szavazott meg a mene­kültekről történő gondoskodás céljára. A menekülés üteme időköz­ben felgyorsult. Üjabb fordula­tot jelentett, hogy a múlt év má­sodik felében ugrásszerűen meg­nőtt a határt útiokmányok nélkül átlépők száma. Ez év február 28- ig tizennégyezer-tizenhárom ro­mániai menekültnek adtunk tar­tózkodási engedélyt. 88 százalé­kuk magyar, 7 százalékuk ro­mán, 5 százalékuk német nemze­tiségű. Miután időközben több mint nyolcszázötvenen harma­dik országba távoztak, s mintegy kétszázan önként visszatértek Romániába, most az itt-tartóz- kodók száma megközelíti a ti­zenháromezret. Hangsúlyozni kívánom, hogy a kialakult helyzet — amit mi nem ösztönzünk, s nem is ösztö­nözhetünk — ellentétes szándé­kunkkal, mert a menekülés, le­gyen az legális yagy engedély nélküli, nem jelenthet megoldást a Romániában élő magyarság számára. Ugyanakkor mindad­dig, amíg nem mutatkozik kéz­zelfoghatójele annak, hogy ked­vező irányba változik Romániá­ban az emberi és ezen belül a nemzetiségi jogok érvényesülé­sének tényleges gyakorlata, be­fogadjuk a szülőföldjüket el­hagyni kényszerülőket. A kormány intézkedéseit ösz- szefoglalva a belügyminiszter el­mondta: — Több mint egy évvel a me­nekültügy jelentkezése után fele­lősségei mondhatom, hogy eddig nagy együttérzéssel és igyekezet­tel, rugalmasan sikerült megol­dani e váratlanul jelentkezett, új­szerű és hallatlanul bonyolult feladatot. Az állami szervek ma­gatartásának kiinduló pontja az volt, hogy a tartózkodási, illető­leg a letelepedési célú engedély- lyel rendelkező menekülteket a magyar állampolgárokéval azo­nos feltételek mellett illetik meg (Folytatás a 2. oldalon) Parlamenti tudósítónk jelenti: Kik hagyják jóvá az új alkotmányt? Németh Miklós Hágába utazott Németh Miklós miniszterel­nök pénteken elutazott Hágába, ahol részt vesz az állam- és kor­mányfői szintű környezetvédel­mi konferencián. Útjára elkísér­te Kovács László külügyminisz­ter-helyettes és Perczel György környezetvédelmi és vízgazdál­kodási miniszterhelyettes. Búcsúztatásán a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Várkonyi Péter külügyminiszter és Raft Miklós államtitkár, a Miniszter- tanács hivatalának elnöke. Jelen volt Tina J. C. Ferringa, a Hol­land Királyság budapesti nagy­követe. Mint ismert, a napokban nyílt levélben fordult Medgyessy Péter miniszterelnök-helyetteshez Rajki Sándorné, az MSZMP KB tagja, a gyöngyösi városi pártbi­zottság első titkára, hogy a Heves megyei APEH-székházra szánt 100 millió forintot a Mátrai Álla­mi Gyógyintézet kékestetői sza­natóriumának tatarozására for­dítsák. Erre ugyancsak lapunk­ban, s ugyancsak nyílt levélben válaszolt Medgyessy Péter is. Mindezt ismerve kíváncsi vol­tam, miként vélekedik miniszter­elnök-helyettesünk az ügyről, így hát megkerestem az ülésszak egyik szünetében. — Őszintén szólva meglepett, hogy Rajki Sándorné nyílt levél­ben fordult hozzám — mondta Medgyessy Péter. — Ez a megol­dás azért volt furcsa számomra, mert előtte egy nappal a Köz­ponti Bizottság ülésén mindket­ten részt vettünk, s ott beszélget­hettünk volna erről. Ha ez így történik, nyilvánvalóan megér­tette volna, hogy ennek az ügy­nek az eldöntése nem a miniszter­elnök-helyettes hatáskörébe tar­tozik. Az ügyet ugyanis helyben kell eldönteni. A mostanság sza­porodó nyílt levelek száma azt jelenti, hogy egyesek nem merik helyben vállalni a felelősséget, s másra próbálják átrakni annak súlyát. — Ön a levelében arra is utal, hogy ha a szanatórium felújítá­sára fordítják a pénzt, akkor le kell állítani az adószékház építé­sét. Az APEH-ot pedig el lehet helyezni egy olyan épületben, amely kevésbé kihasznált, mint írta: ön e célra jónak tartaná az "oktatási igazgatóságot, vagy más épületet. Én úgy érzem viszont, hogy ezzel nem spórolnánk meg százmilliót. Ugyanis, ha az egyébként nem kimondottan iro­daháznak épített oktatási igazga­tóságot venné át az adóhivatal, azért is fizetnie kellene. Talán még 100 milliónál is többet. Nem is beszélve arról, hogy annak át­alakítására ugyancsak tízmilliók kellenének. Eszerint viszont töb­be kerülne a leves, mint a hús. — Nézze, én önnel teljesen egyetértek — mondta Medgyessy Péter. — De még egyszer azt mondom, a nyílt levél nem veze­tett közelebb a megoldáshoz. A kérdést helyben kell megoldani. Emellett azt is szeretném hang­súlyozni, hogy még ha az adó­székház folytatása mellett dönte­nek is, fontos, hogy a most ki­használatlan épületeket racioná­lisan hasznosítsák. Ugyancsak helyi ügyekről folytattam a diskurzust Zsidei Istvánné képviselővel is. Már többször is beszámoltunk arról, hogy ő nagyon sokat tesz a recski ércbánya újbóli megnyitásáért. — Utolsó felvonásához érke­zett ez az ügy. Bízom abban, hogy élni tudugk az újból felkí­nált lehetőséggel. Ha majd az utolsó szó kimondásra kerül, fel­tehetően hosszú távra szóló dön­tés születik. Bízom abban, hogy lesz új élete a bányának, hiszen jelentősége — a várhatóan évi 200 millió dolláros termeléssel — igen nagy — mondta Zsideiné. A rövid szünetekben nem mindig akad idő, hogy a hona­tyák kifejtsék véleményüket. így volt ezzel Kovács András is, aki tegnapi lapunkban közölt nyilat­kozatát így egészítette ki: — Sok szervezet megkérdője­lezi a jelenlegi Országgyűlés legi­timitását az új alkotmány tör­vénybe iktatását illetően — mondta. — E téren konkrét kifo­gások merülnek fel, hogy a Par­lament nem tükrözi összetételé­ben a társadalom politikai ta­goltságát. Ezek lehetnek jogos érvek. Viszont a különböző al­ternatív szervezetek, amelyek mindezt hangsúlyozzák, nem emelnek érdemi kifogásokat az alkotmány most ismertetett alapelveivel szemben. Módja van valamennyi alternatív szer­vezetnek — s ezt ki is használják Egerben, Gyöngyösön és Hat­vanban —, hogy a képviselőket meghívják összejöveteleikre, s megvitassák az egyes törvényter­vezeteket, s a társadalmat foglal­koztató gondokat. Ezekből a párbeszédekből konszenzus szü­lethet. Ugyancsak jónak tartom Sarlós István javaslatát, hogy az új alkotmányt a mostani Parla­ment a társadalmi és alternatív szervezetek képviselővel kibő­vítve hagyhatná jóvá. Hogy mit jelent ma vidéki képviselőnek lenni? — ez a kér­dés is gyakran terítékre kerül. — A vidéki honatyák, dolga bizonyos szempontból nehe­zebb, mint a fővárosiaké — véle­kedett Kócza Imre —, hiszen akad, akinek tíz vagy akár húsz települést magába foglaló vá­lasztókerületben kell végeznie munkáját, s emiatt ez a tevé­kenysége rendkívül sok időt igé­nyel, hiszen kapcsolatot kell tar­tania választóival. A fővárosiak­nak viszont annyival nehezebb, hogy több alternatív szervezettel kell foglalkozniuk. Jóllehet, a Bécs — Budapest Világkiállításról később dönte­nek a Tisztelt Házban, mégis kí­váncsi voltam Barta Alajos véle­ményére: támogatja-e ennek megrendezését? — Erre illene igennel vagy nemmel válaszolni — fűzte hozzá Barta Alajos. — A kérdés viszont ennél bonyolultabb. Ugyanis mérlegelni kell, hogy ezáltal mi­lyen lehetősége adódik hazánk­nak a világ előtt való bemutatko­zásra. Mindenesetre lehetőség nyílna, hogy megismeijenek bennünket. Az idegenforgalom növelése szempontjából újabb pozíciót jelenthetne számunkra, és segíthetne a világ gazdaságá­hoz való felzárkózásunkban is. Sőt együtt járna az infrastruktúra fejlődésével. A befektetett ösz- szeg megtérülésének időtarta­máról és annak várható eredmé­nyeiről most még keveset tu­dunk. A kiállítást úgy kellene előkészíteni, hogy az ország más területei is bemutatkozhassanak a külföldieknek. Van egy ellent­mondás is a dologban: miután Budapestre összpontosul a be­fektetésre kerülő, most 150 mil­liárd forintra becsült tőke, emiatt egyesek félnek, hogy az ország más részeire, a jelenlegi társadal­mi feszültségek enyhítésére nem, vagy kevésbé jut pénz. Mivel az alacsony nyugdijak felemelése, a fiatalok lakáshelyzetének javítá­sa is sürgető feladat. A majdani döntésnél minden részletet fi­gyelembe kell venni, hogy opti­mális megoldás szülessen. Pénteken Árvái Lászlóné egy táviratot kapott Snekszer Ká- rolytól, aki az egri iskolák nevé­ben fogalmazta meg kérését. En­nek lényege: a tavaszi szünet mó­dosítását kérik, hiszen ha azt március 30-tól április 10-ig tart­ják, akkor a diákok húsvéti ün­nepe és április 4-i megemlékezé­se zökkenőkkel jár. Hiszen ez utóbbira a kollégistáknak vissza kellene utazniuk az intézmény­be. Emiatt a szünet módosítását kérik március 24-től április 5-ig. Az egri képviselő asszony átadta a táviratot Stark Antal művelő­dési államtitkárnak, aki március 14-re hívott össze egy pedagógus­értekezletet, hogy tisztázzák az ügyet. Az ülésszak harmadik napja különös meglepetések nélkül zá­rult. A Parlament hatalmas többséggel választotta meg elnö­kévé Szűrös Mátyást, aki egy saj­tótájékoztatón arról is beszá­molt, hogy az Országgyűlés ve­zetésének módszereit korszerű­síteni kívánja, szóba kerülhet a háznagyi tisztség visszaállítása is. Homa János Szövetkezeti számvetések Egri áfész: új formák a továbblépésért Pénteken délután zz Egri Ál­talános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet is küldöttgyűlésen vetett számot tavalyi munkájá­val. Az MSZMP megyei oktatási igazgatóságának épületében sor­ra került eseményen — amelyen részt vett dr. Szlamenicky István, a KB tagja, a Szövosz főtitkára, Kiss Sándor, a megyei pártbi­zottság első titkára és dr. Aszta­los Miklós, a megyei tanács el­nökhelyettese is — Harmati László elnök tolmácsolta az igazgatóság beszámolóját. Mint — egyebek mellett — ki­tűnt: együttesen közel 2,9 milli­árd forintos volt az elmúlt évi ár­bevételük. A kiskereskedelmen belül lényegesen megnőtt, az esztendő végén már megközelí­tette az 50 százalékos arányt az élelmiszerek eladása, s különö­sen élénkült az érdeklődés a Tü- zép- és gázcseretelepek iránt. A vendéglátás forgalmán érződött több nagy üzlet felújítás miatt történt átmeneti bezárása, amit a korszerűbbé, csinosabbá tett egységek csak a későbbiekben feledtethetnek. Az ellátásban so­kat segített a — hat országgal is folytatott — nagykereskedelmi munka, zz import áruk behoza­talát könnyítő új exportjog; a fel­vásárlás eredményeit kiváltkép­pen a gyümölcsátvételek, a gyógynövényes tevékenység, a nyúltenyésztő és tojástermelő szakcsoportok javították. Az ipari üzemek közül a Pertu jeles­kedett, ,de a tartósítót, az autó­bontót — veszteségeik miatt — sajnos fel kellett számolniuk. Füzesabony: többet várnak a hulladékfeldolgozótól A füzesabonyi ájésznál is teg­nap tartották azt a termelési ta­nácskozásukat, amelyen értékel­ték az elmúlt év munkáját, s meg­határozták a jövő feladatait. Mint azt Nagy Zoltán elnök el­mondta, összességében nem zár­tak eredményes évet. Bár a nagy­kereskedelmi tevékenységük na­gyon jó eredményt hozott, s alapvető feladatuknak a Borsod megye határától a Tisza vonaláig terjedő terület ellátásának jól megfeleltek, s az ipar is 36,9 szá­zalékos felfutást eredményezett, ez utóbbi mégis kevésnek bizo­nyult. Terveik a hulladékfeldol­gozó üzemük miatt nem teljesül­tek. Összességében a 784 ezer forint nyereség jóval alatta ma­radt az elképzeléseknek. Ugyan­akkor a tagság bízik abban, hogy a jövőben a korszerű amerikai technológiára épült hulladékfel­dolgozó üzemük beváltja a hozzá fűzött reményeket. Pétervására: 10 millió forint fejlesztésre A pétervásárai áfész körzeté­be tartozó 14 községben a közel­múltban tartották meg a rész- közgyűléseket, amelyeken a ta­gok közül igen sokan vettek részt, és több mint százan véle­ményt is mondtak a végzett munkáról. A küldöttgyűlést ma tartják Pétervásárán a Kakas fo­gadóban. A múlt évi tevékenysé­get értékelve a szövetkezet veze­tősége arról adhat számot, hogy a legfontosabb célkitűzés — a la­kosság áruellátásának javítása — megvalósult. Jelentős összeget — közel 10 millió forintot — fordí­tottak a kereskedelmi hálózatfej­lesztésére.

Next

/
Thumbnails
Contents