Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

2 NÉPÚJSÁG, 1989. március 11., szombat Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának harmadik napja Szűrös Mátyás dr. Halmos Csaba (Folytatás az 1. oldalról) a szociális, az egészségügyi, a tár­sadalombiztosítási, az oktatási és egyéb más ellátások. A munka­képesek esetében valamennyi el­látás a munkaviszonyhoz kap­csolódik. Az érintettek többsége is azt vallja, hogy a hozzánk érke­zettek ne segélyekből éljenek, hanem munkával teremtsenek maguknak megélhetést. A mun­kába állítás szervezett rendszeré­nek kialakításával sikerült csak­nem mindenkit többnyire a szak­képzettségének megfelelő mun­kához juttatni. Megjegyzem azonban, az utóbbi időben a me­nekülők között emelkedik a szakképzetlenek száma, s ez a későbbiekben megnehezítheti elhelyezésüket. A menekülők számára a leg­több gondot eddig is, a jövőben pedig még inkább az jelenti, hogy az ismert okok miatt na­gyon nehezen juthatnak lakás­hoz. Ez jelenleg a beilleszkedés fő akadálya. — Felmértük, hogy hol van­nak üresen álló családi házak, amelyeket a Letelepedési Alap­ból folyósított pénzügyi segítség­gel megvehetnek. Jó néhányan hozzá is jutottak már ilyen mó­don lakáshoz. Ezek a házak azonban zömében olyan kistele­püléseken vannak, ahol helyben nincs munkaalkalom. A legutóbbi ülésszakon felve­tődött: tisztázni kell, hogy kül­földi állampolgár kaphat-e álla­mi bérlakást. Jogszabályaink ezt nem zárják ki. Többgyermekes családok esetében ilyen előfor­dult. A bérlakás kiutalása azon­ban, tekintettel a városainkban fennálló lakáshiányra, csak kivé­teles megoldás lehet. Ezért kez­deményeztük, hogy a tanácsok biztosítsanak telkeket, ahol a menekültek egymással összefog­va, pénzügyi segítséggel, de na­gyobb részben saját erőből épít­hetnek maguknak otthont. Úgy gondolom, mindenki egyetért azzal, hogy a menekül­tek támogatása olyan legyen, amely tényleges segítséget ad, de arányban áll az ország mai lehe­tőségeivel. Mindenekelőtt a saját munkán alapuló új életkezdés­ben, elsősorban a lakásszerzés­ben kívánjuk tehát őket támo­gatni. Az erre irányuló lépések csak a múlt év utolsó hónapjai­ban indultak meg, s ezek költsé­gei jórészt majd most jelentkez­nek. Azt is figyelembe kell venni, hogy az állami segítség ennél jó­val szélesebb körű. Mivel a me­nekülteket a magyar állampolgá­rokéval azonos ellátás illeti meg, ezek költségeinek többsége, így például a társadalombiztosítási, oktatási és az egészségügyi költ­ségek, nem a Letelepedési Ala­pot, hanem az érintett költségve­tési szerveket, intézményeket terheli. A jövőben — s már az idén is — a felhasználás lényegesen na­gyobb lesz a tavalyinál. Jóval több pénzt igényel a menekültek lakásszerzésének támogatása, és jelentős ráfordítást kíván majd a menekülteket befogadó állomá­sok létrehozása és fenntartása. A menekültek közérzetét nagyban befolyásolja, hogyan foglalkoznak velük, miként inté­zik ügyeiket az erre hivatott szer­vek. Tapasztalataink azt igazol­ják, hogy az eljáró állami, közöt­tük a tanácsi hatóságok és intéz­mények méltányosan, felelős­ségérzettel, őszinte segítőkész­séggel keresik a lehetőségeket, eszközöket a róluk való gondos­kodásra, beilleszkedésük meg­könnyítésére. Ugyanakkor kap­tunk jelzéseket bürokratikus el­járásról, magatartásról. Ismer­jük, hogy esetenként nehezen mozdul, nem elég kezdeménye­ző az apparátus. Szóba került a legutóbbi Or­szággyűlésen, hogy előfordul a lakásingatlan-szerzés pénzügyi engedélyezésének, valamint a beérkező segélyszállítmányok vámkezelésének elhúzódása. Tájékoztatom a tisztelt képvise­lőket, hogy a tárcaközi bizottság kezdeményezésére a Pénzügy­minisztérium jelentősen egysze­rűsítette a román állampolgárok lakásingatlan ügyeiben az eljá­rást. Április l-jétől a menekültek számára érkező gyógyszer-, élel­miszer-, és ruhasegély-küldemé- nyeket pedig külön engedély nél­kül vámmentesen vámkezelik. Tudjuk, hogy a hozzánk érke­zettek egy részének igen fájó se­bet jelent a családegyesítés meg­oldatlansága. Az itt-tartózkodók mintegy negyedének gyermeke, házastársa maradt Romániában. Az aradi találkozón a magyar küldöttség által felvetett kérdé­sek között fontos helyen szere­pelt a családegyesítés. Akkor ro­mán részről olyan ígéret hang­zott el, hogy partnerek lesznek ennek a megoldásában. Úgy tű­nik, hogy erőfeszítéseink ered­ményeként a kivándorlási és csa­ládegyesítési kérelmek elbírálá­sában némileg kedvező irányban módosul a román hatóságok gyakorlata. Erre utal, hogy a múlt évben 1936 törvényes ki- vándorlási kérelmet teljesítettek, több mint kétszer annyit, mint 1987-ben, ez év januárjában pe­dig 528-at. Február végéig családegyesítés keretében több mint 200-an jöhettek át Magyar- országra, zömmel gyermekek az itt-tartózkodó szüleikhez. Bí­zunk benne, hogy ez a folyamat tartós marad. A menekültügy intézésében — szabályozásban és a végrehaj­tásban is — a stabil elvek mellett a változás is jelen van. Ezt a me­nekültek számának emelkedése, a rendezésre váró újabb és újabb kérdések jelentkezése, valamint tapasztalataink gyarapodása tet­te szükségessé, illetve lehetővé. A kormány további tervezett intézkedéseiről Horváth István elmondta: — Az elkövetkező hónapokban újabb fontos lépé­sekre készülünk. A Miniszterta­nács a menekültügy szervezet­tebb intézése érdekében elhatá­rozta a menekülteket befogadó állomások felállítását. Végezetül a magyar — román viszonyról fejtette ki a kormány álláspontját Horváth István. Barcs Sándor (országos lista), az MTI nyugalmazott vezérigaz­gatója képviselőtársai nevében tisztelettel köszönte meg az egy­házak fáradozását az erdélyi ma­gyar menekültek felkarolása és megsegítése érdekében. Leszö­gezte, hogy a menekülés megállí­tásának egyetlenegy megoldása van: a romániai magyarság hely­zetének rendezése. A felszólalásokra Horváth Ist­ván azzal reagált, hogy a kor­mány hasznosítja majd a képvi­selői észrevételeket, javaslato­kat. Az ülés elnöke határozati ja­vaslatot terjesztett elő, amely ki­mondja: a törvényhozó testület tudomásul veszi a belügyminisz­ter tájékoztatóját, s felhívja a kormány figyelmét arra, hogy döntéseinél, tervezett intézkedé­seinél vegye figyelembe a parla­menti vitában elhangzottakat. A határozatot egyhangú szavazás­sal hozta meg a Ház. Ezután Gyuricza László (Veszprém m. 5. vk.), a házelnök megválasztásának előkészítésére alakult jelölőbizottság elnöke is­mertette a testület jelentését. A bizottság többes jelölést kívánt kialakítani, de minden egyes je­lölőbizottsági tagnál az első he­lyen Szűrös Mátyásnak, az Or­szággyűlés külügyi bizottsága el­nökének neve szerepelt. A titkos szavazás idejére a so­ros elnök az ülést felfüggesztette. A szünetet követően Pesta László, az Országgyűlés jegyzője ismertette a szavazás eredmé­nyét. Elmondta: a leadott szava­zatok száma 353 volt. Szűrös Mátyásra 318-an szavaztak, elle­ne pedig 27-en, s 8 érvénytelen szavazatot adtak le. A napirend szerint ezt követő­en Halmos Csaba államtitkár terjesztette elő a Munka Tör­vénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény módosítási javaslatát. A javaslatban megfogalma­zott rendelkezések három nagy csoportba sorolhatók. Az első — s talán a legnagyobb — azokat a szabályokat tartalmazza, ame­lyek az érdekegyeztetési mecha­nizmus korszerűsítését célozzák. A szabályok második cso­portja érinti a dolgozók többes foglalkoztatását, azaz a másod­állás és mellékfoglalkozás rende­zését. A harmadik csoportba a javas­latnak azok a rendelkezései so­rolhatók, amelyek a gyakorlat ál­tal felvetett néhány jogalkalma­zási nehézség elhárítását céloz­zák. A részletes ismertetés után a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény módosításá­ról szóló törvényjavalatot a már megszavazott módosításokkal együtt általánosságaiban és rész­leteiben az Országgyűlés három ellenszavazattal és 19 tartózko­dással elfogadta. Az Országgyűlés idei várható programjának tárgyalását tűzte napirendre ezután a törvényho­zó testület. Az elnöklő Jakab Róbertné a háromnapos tanácskozást bere­kesztette. A márciusi ülésszak munkája a többi, most nem meg­vitatott napirendi pont előter­jesztésével és vitájával március 22-én délelőtt folytatódik. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának KÖZLEMÉNYE A JÖVŐNKÉRT FELLENDÜLÉST — DEMOKRÁCIÁT — SZOCIALIZMUST Mire törekszik a Magyar Szocialista Munkáspárt? Hazánk történelmi jelentőségű fordulóhoz érkezett. A tét roppant nagy: a nemzet felemelkedése vagy elmaradása a világ fejlődésétől. A demokratikus megújulásra ma, az ellentmondásokkal terhelt helyzetben is késztetőek a hazai és kedvezőek a világpolitikai feltételek. Cselekvésre van szükség. Az MSZMP megkezdte erőinek újjászervezését. Közvetlen célja: leküzdeni a válságot. A mai magyar társadalomban meghatározóak a haladó, demokratikus erők. Örökösei és folytatói nemzeti történelmünk reformkorszakai, a polgári és népi progresszió, a munkásmozgalom hagyomá­nyainak. Az MSZMP ezek szellemében, a reformok jegyében munkálkodik. A gyökeres változtatás szükségességét felismerve, a társadalmi megegyezés szándékától is ösztönözve nyíltan, kritikusan szembenéz a múlttal. Szakít a torznak, hibásnak bizonyult politikai-gazdasági szerkezettel, elhatárolja magát a korábbi vezetés hibáitól, a szubjektivizmustól, a tagság részvételét kizáró politizálástól. A párt célja a társadalmi fejlődés előmozdítása, a nemzeti sajátosságoknak megfelelő demokratikus szocia­lizmus építése. Az MSZMP támaszkodik politikai tapasztalataira, a társadalmi fejlődésben 1945 után elért maradandó értékekre, eredményekre. Mozgalmunk irányt mutató értékei: az alkotómunka, a szabadság, az igazságosság, a szolidaritás. Az alkotómunka az értelmes emberi élet alapja, a jólét és a fejlődés forrása. Szabadságeszményünk a személyiség önállósága, az emberi jogok érvényesülése. A nép szabadsága az egyén szabadságára és a közösség iránti felelősségre épül. Az igazságosságot a társadalmi, politikai, gazdasági, szociális, kultu­rális esélyek egyenlőségére való törekvés jelenti. A szolidaritás a szabad emberek és közösségeik ösz- szetartozása, kölcsönös megbecsülése és pártfogása. Meggyőződésünk, hogy ezek az értékek a de­mokrácia, a szocializmus elvei alapján teljesedhetnek ki. Az MSZMP a munkásmozgalom két meghatározó — kommunista és szociáldemokrata — irányza­tának egyesült pártja, amely osztályszempontokat meghaladva a dolgozó, alkotó emberek érdekeit kife­jező marxista szellemű reformpárt. Az MSZMP szervezett politikai erő, amelynek programja egyetemes és nemzeti értékeket képvisel. Az MSZMP demokratikus szervezetével, áramlatai alkotó együttműködésével, tagjai egyenjogúsá­gára alapozva erősíti cselekvési egységét. Az MSZMP együttműködést, a nemzeti sorskérdésekben megegyezést ajánl minden, az országértfe­lelősséget vállaló, haladó gondolkodású állampolgárnak és szervezetnek. MIT AKARUNK? 1. A népakarat érvényesítését — jogállamot; demokratikus, szocialista alkot­mányt — képviseleti demokráciát — a népszuverenitást megtestesítő törvényho­zást, független bíróságokat, jól működő kormány­zatot — önkormányzatot, biztonságot, fejlődést a kö­zösségeknek, a falvaknak, a városoknak — a napi politikai harcoktól mentes, a haza, a közrend védelmét az alkotmányosság szellemében szolgáló fegyveres erőket, testületeket 2. A politikai intézmények korszerű rendszerét — alkotmányos többpártrendszert — szabad választásokat, a koalíció lehetőségét a kormányzásban — független szakszervezeteket, önálló érdek- képviseleteket — megújuló népfrontmozgalmat 3. Az egyén és a közösség biztonságát — alkotmányban szavatolt állampolgári és sze­mélyes szabadságjogokat, törvényességet — a fiatalok önálló politikai cselekvési lehetősé­gét — a nők társadalmi megbecsülését, jogaik gya­korlásában pedig egyenlő esélyt — haladó nemzetiségi törvényt — a törvényesen szerzett tulajdon védelmét — közérdeket szolgáló biztonságot, rendet, fe­gyelmet 4. Határozott kormányzással kitörést a válság­ból — a gazdasági visszaesés megfékezését, az el­adósodás megállítását, a fellendülés megalapozását — a gyenge teljesítmények visszaszorítását — az ütközések, kikerülhetetlen áldozatok vál­lalását — a terhek igazságos megosztását 5. A gazdasági rendszer reformját — következetes átmenetet a hiánygazdaságból a piacgazdaságba — tulajdonreformot; a tulajdonformák egyen­rangúságát, a jól működő közösségi tulajdon meg­határozó szerepét — forgalmi értéket a földnek — eredményes gazdaságon alapuló fokozatosan megvalósuló konvertibilitást — a KGST reformját 6. Megújuló magyar gazdaságpolitikát — Európába és a világba beépülő gazdaságot — a saját források jobb hasznosítását, a hazai pi­ac élénkítését az export fellendítésével együtt — a gazdasági szerkezet, az infrastruktúra kor­szerűsítését — a vállalkozások szabadságát, biztonságát — teljesítményt ösztönző adópolitikát — társadalmilag ellenőrzött, új alapokra helye­zett költségvetést 7. Jobb megélhetést — az infláció mértékének csökkentését, az indo­kolatlan áremelések elleni fellépést — a teljesítmények és a bérek összhangját bizto­sító bérreformot — a reálbérek emelését ott, ahol a gazdaságos teljesítmény javul — az elmaradott térségek fejlesztését 8. A létbiztonságot szavatoló szociálpolitikát — a családok támogatását, hogy betölthessék hi­vatásukat — az első lakás megszerzésének állami támoga­tását — a fiataloknak jobb, biztonságosabb feltételek teremtését az elhelyezkedésre, a pályakezdésre, a családalapításra — támogatást az önmagukról gondoskodni nem tudóknak, a halmozottan hátrányos helyzetűeknek — a közösségek egyént védő szerepének erősíté­sét — a munkanélkülivé válóknak átképzést, mun­kalehetőséget 9. Az egyént védő társadalombiztosítási rend­szert — törvényben szabályozott, pénzügyileg függet­len, egységes társadalombiztosítást — az önkéntes társadalombiztosítási formák gazdagításán — az egészségügy reformját, szabad orvosvá­lasztást — igazságosabb, előbb az alacsony nyugdijak, majd az átlagnyugdíjak értékállandóságát megőrző nyugdíjrendszer bevezetését 10. Környezetvédelmet — környezetbarát magatartást és gondolkodást — környezetkímélő technológiákat — a környezet további romlásának megállítását 11. Tiszta közéletet 12. Szabad szellemi alkotómunkát — a kutatás és a publikálás szabadságát — a tehetségek érvényesülési lehetőségét az ok­tatásban, a munkahelyen, a közéletben — az alkotói szabadság kiteljesedését, a művé­szeti, irodalmi élet sokszínűségét 13. Az oktatás gyökeres megújítását — a pedagógusok megbecsülését — az egyéni képességet fejlesztő, demokratikus iskolarendszert — önállóságot, tanszabadságot a felsőoktatás­ban — szabadabb egyetemi felvételi rendszert 14. Lelkiismereti szabadságot és a vallásgya­korlás szabadságát 15. Békét, biztonságot, együttműködést — a független külpolitika folytatását — katonai tömbök nélküli világot — közös európai otthont — baráti kapcsolatot a szomszéd népekkel — a barátság és az együttműködés erősítését a reformok útján haladó Szovjetunióval — kapcsolatépítést a határainkon túl élő magya­rokkal. HOGYAN AKARJUK? Népben — nemzetben — a nemzetek közösségében gondolkodva. A nemzeti sorskérdések megoldásán munkálkodva. Politikai versengésben, a konfliktusok vállalásával, és nemzeti összefogással. Ml SZAVATOLJA PROGRAMUNKAT? A cselekvőképes párt. A haladó erők összefogása. A határozott kormányzás. A törvényes biztosíté­kok megalkotása. A társadalom vállalkozókészsége és érdekeltsége az ország előrehaladásában. A nyil­vánosság, a felelős szabad sajtó. Az MSZMP békés úton, feszültségek élezése nélkül kívánja az átmenetet a széles körű demokráciá­ra. A párt arra törekszik, hogy a nemzet érdekeit programjával, politikai súlyával meghatározó módon fe­jezze ki; tagsága kezdeményezőkészségével, a választók bizalmával éljen el meghatározó politikai befo­lyást a társadalomban. Pártunk a reformpolitikáját erősíti, törekvéseit valamennyi cselekvő, politizáló tagjának részvételével valósíthatja meg. * * * Cselekvési programunk nyitott a gyorsan változó valóság, az új gondolatok, a párttagság tapasztala­tai iránt, s annak megfelelően változik a jövőben is. A Központi Bizottság kéri a tagság programot tovább formáló véleményét, javaslatait. a MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT Budapest, 1989. március 7. KÖZPONTI BIZOTTSÁGA

Next

/
Thumbnails
Contents