Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-10 / 59. szám
2. FOLYTATJA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKA NÉPÚJSÁG, 1989. március 10., péntek (Folytatás az 1. oldalról) kotmányosság, s alkotmányos jogrend nélkül nincs biztos alapja a gazdasági fejlődésnek. S ha a gazdaság nem fejlődik, nincs alapja, forrása a társadalom anyagi, szellemi, kulturális és erkölcsi felemelkedésének. Ezt tudva indokoltnak fogadhatjuk el, hogy most átmenetileg a politikai intézményrendszer reformja — évtizedes lemaradás után — elébe vágott a gazdasági reformoknak. De ez csak átmeneti lehet. Tendenciájában a kettőnek együtt kell haladnia, a tartós leszakadás ugyanis töréshez vezet! Szívós és türelmes munkával kell szinkronra törekedni, hogy az összhang hiánya ne váltson ki önveszélyes radikalizmust. Se a rohanni akarók részéről, se a régi keretek felbomlására rendcsinálással, a vaskéz poli- . tikájával reagálni hajlamosak oldaláról. Hazánkat Európához akarjuk felemelni. Tudjuk: nagy a szint- különbség, és ez csak fokozatosan történhet. A sikeres átmenethez minden lépésnél szilárd támaszt kell találnunk, nehogy visz- szazuhanjunk. A haladás ütemét úgy kell meghatároznunk, hogy követni tudjanak bennünket azok, akikért előrehaladni egyáltalán érdemes. Mert támaszunk csak követőinkben van, szélsőségeket csak kevesen követnek! Erő csak a centrumban van, s a centrumot a reform köré kell megszervezni! A kormány ezt akaija, s ez az, amit én reformcentrumnak nevezek. Tisztelt Ház! A magyar szocializmus új modelljének sorsa, az ahhoz vezető konszolidált átmenet esélye — mint ezeréves történelmünk minden jelentős lépése — a nemzetközi feltételek alakulásától is függ. A „peremfeltételek” kedvezőek. A szocialista országokban a reformpozíciók erősödnek, érlelődik a modellváltás szükségességének felismerése és a váltás előkészítése. A mi új alkotmányunk ebbe a folyamatba illeszkedik. Nem véletlen, hogy Nyugat-Európa is üdvözli ezt a lépést, amit fontos építőkőnek tekint a közös európai ház megalapozásában. Nem is alaptalanul, hiszen az új alkotmány nemcsak a szocialista alkotmányfejlődés szakaszhatára; nemcsak az ezeréves államiság kifejeződése; nemcsak a magyar progresszió alkotmányjogi elgondolásainak vállalása, hanem olyan vállalkozás, amely újból az európai fejlődés élvonalába lendíthet bennünket! De csak akkor, ha nem riadunk meg a szükségképpen "felmerülő éles konfliktusoktól, és türelmes, együttműködésre kész magatartással keressük azok megoldását! Ez a reformokat megvalósítható átmenet záloga. Úgy kell haladnunk a reformok útján, hogy a hatalom és társadalom viszonyában ne béní- tóv szembenállás, hanem az együttműködés legyen meghatározó. Ne feledkezzünk el róla: az ezeréves magyar történelemben mindig csak akkor volt eredményes a gazdaság- és társadalomépítés, amikor a reformok útját jártuk, amikor a reformokat erős, a társadalom támogatását élvező kormányzat vezérelte. A sodródó hatalom mindig széthúzáshoz, széteséshez, anarchiához vezetett. De nem volt eredményes az önkényuralmi berendezkedés sem! A magyar reformidőszakok sikerének titka abban rejlett, hogy a folyamatot központilag vezérlő erős kormányzat együttműködött a reformfolyamatokat hordozó társadalmi rétegekkel. A jelenlegi helyzetben a modellváltás bázisa már nem lehet egy vagy két osztály, illetve társadalmi réteg! A célul tűzött modell, az ahhoz vezető átmenet társadalmi bázisa nem lehet ugyanaz, mint amire eddig támaszkodhattunk. Tulajdonreformot hajtunk végre és vállalkozásösztönző politikát követünk. Ebből az következik, hogy az új bázis a vállalkozásra kész és képes emberek, szervezetek összessége; mindazok, akik egy ilyen rendben esélyt látnak az érvényesülésre és a biztonságos létre. Ha ez a bázis érdekelt teljesítménye növelésében, ezzel létrehozza azokat a forrásokat is, amivel a széles körű szociális biztonság erősíthető, a rászorultak megsegíthetők! Bízom benne, hogy az átmenet karakterében és az új modell tartalmában egyetértés alakítható ki a társadalomban és a politikai élet lényeges szereplői között. Egyetértésre kellene jutnunk az emberarcú, közösség- és környezetbarát, ugyanakkor a társadalmijólétet hatékony gazdasággal megalapozó szocialista társadalom szükségességében; egy ilyen társadalmat építő, a modellváltást dinamizáló demokrácia kiépítésében; nemzeti érdekeink érvényesítésében, az emberiség egyetemes érdekeinek védelmében, az egyenrangú és szuverén államok világot átfogó kapcsolatrendszerében; történelmi múltunk, ezeréves államiságunk és az egyetemes magyarság iránt érzett felelősségünk vállalásában; egy olyan politikai rendszer kialakításában, amely megszüntet minden egyeduralmat, a hatalomgyakorlás minden kizárólagos formáját. A társadalmi konszenzus megteremtéséhez az új alkotmánynak feltétlenül tartalmaznia kell: — az emberi és állampolgári jogok, valamint az állampolgári kötelességek részletes szabályozását és az alapvető emberi, állampolgári jogokról szóló nemzetközi egyezmények beépítését a hazai jogrendszerbe; — az önkormányzat és az önigazgatás széles körű kiépítését és megerősítését, nemcsak területi elv szerint, hanem a szakmai, hivatásbeli önkormányzatoknál is; — az önszerveződések, közösségek, társulások, vállalkozások széles hálózatának kiépítését, amelyek a településfejlesztésben, az építészeti, és környezeti értékek ápolásában, a szociális gondok megoldásában, a kulturális értékek gazdagításában működnek közre; — az állam ne legyen a társadalom gyámja, de éjjeli őrként szemlélődő mellékszereplője sem! Legyen központi szervező erő — vagy ha úgy tetszik menedzser —, amelynek feladatai: — egyrészt: olyan gazdálkodási feltételek kialakítása, amelyben a tőke hasznot eredményez és abból a bővített újratermelés, a humán szféra és az államapparátus költségei fedezhetők. Az állami költségvetés a A kormány tagjai Sajtóbeszélgetés Pozsgay Imrével Még javában tartott az alkotmány szabályozási koncepciója feletti vita, amikor Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja a Parlamentben találkozott külföldi újságírókkal, egyben eleget téve számos interjúkérésnek is. A nagy érdeklődéssel kísért beszélgetésen — több mint egy tucatnyi országból csaknem negyven újságíró jelent meg — a világ nagy hírügynökségeinek tudósítói, rangos lapok munkatársai, tv- és rádiótársaságok riporterei vettek részt. Pozsgay Imre bevezető nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy legutóbb, ugyancsak az Országgyűlés idején, tavaly novemberben találkozott a külföldi újságírókkal, s akkor éppen az úgynevezett demokrácia-cso- magtervet terjesztette a Parlament elé. Elmondta, hogy azóta e csomagot „felbontották”, és már az egyes részletkérdéseit vitatják meg a képviselők, illetve alkotják meg az ezzel kapcsolatos törvényeket. A rövid bevezető után átadta a szót a kérdezőknek, mondván, hogy az utóbbi időben sokat szerepelt a nyilvánosság előtt, szinte minden — közérdeklődésre számot tartó — témával kapcsolatban kifejtette véleményét. A jelenlegi alkotmányvitáról érdeklődőknek válaszolva kijelentette: nem elsősorban az újfajta szabadság kodifikációjának lehetősége foglalkoztatja — bár ezt is fontosnak ítéli —, mert nézete szerint nem az az igazi kérdés, hogy az alkotmány milyen garanciákat tartalmaz, hanem az: az alaptörvény betartásának milyenek lesznek a garanciái. A köztársasági elnök funkciójával összefüggésben megemlítette, hogy elképzelése szerint e tisztség a hatalmi ágak megosztásának rendszerébe tartozik, nem csupán az állami protokoll megtestesítője lenne, hanem meghatározott pontokban összehangolná a különböző ágakat. A pártok vele tárgyalnák meg a miniszterelnök személyére vonatkozó javaslataikat, és a köztársasági elnök mutatná be a Parlamentnek a kormányfőt, ő lenne a hadsereg főparancsnoka, tehát nem súlytalan személyiség lenne a halalom gyakorlásában. Megkerülte a választ viszont arra a kérdésre, hogy vállalná-e a köz- társasági elnök tisztét, mondván: „ nálunk egyelőre rejtegetni kell a szándékokat, hogy azok érvényesüljenek”. Az államminiszter sok kérdést kapott a többpártrendszerrel, a kiépüléséig tartó átmeneti időszakkal kapcsolatban. Ezzel öszszefüggésben leszögezte: a többpárti berendezkedés híve, ugyanis az eddigi politikai gyakorlat tapasztalatai szerint az egypártrendszer körülményei között nem lehetett létrehozni az egyensúlyt Magyarországon. A társadalmi közmegegyezés fontossága mellett szólt, de kijelentette, hogy ezt nem az MSZMP hatalmának átmentése érdekében szorgalmazza, hanem azért: ne jöjjön létre hazánkban olyan vákuum, amelyben kor- mányozhatatlanná válik az ország. Az átmenet legnagyobb nehézségeként az elmúlt 40 év társadalmi, lélektani struktúráját nevezte meg, hozzátéve azt is, hogy az MSZMP 35 éve szakadatlanul küzd a sztálinista struktúra meghaladásáért. Érintette azt* a témakört is, hogy az MSZMP és annak vezetői kialakíthatnak ugyan valamiféle követelményt a többpártrendszer funkcionálására nézve, de elképzeléseik érvényre juttatására a politikaiakon kívül más eszközük nem lesz. Az államminiszter beszámolt arról is, hogy a kormány foglalkozik az új pártok infrastruktúrája kialakításának kérdéseivel, számba veszik: a párttörvény életbelépése után a költségvetésből milyen normák szerint — kiváltságok nélkül — részesülhessenek a politikai pártok. Pozsgay Imre természetesen sok, a kedvezőtlen gazdasági helyzettel, a munkanélküliség veszélyével, s a bős — nagymarosi vízlépcső építésével kapcsolatos kérdést is megválaszolt. Ez utóbbiról szólva kijelentette: azok közé a kormánytagok közé tartozik, akik e tárgykörben a népszavazás lehetőségét szorgalmazták. A munkanélküliséggel összefüggésben kijelentette, nézete szerint az nem lesz nagymértékű, bár a korábbi helyzethez képest jelentős számban veszíthetik el munkahelyüket a dolgozók. Egy jó átképzési rendszerrel ugyanakkor levezethetőnek ítélte az ezekkel járó feszültségeket. A nagy veszedelmet szerinte a magasan kvalifikált pályakezdő fiatalok munka nélkül maradása jelentené, hiszen így akkor ők külföldön keresnének, s minden bizonnyal találnának is munkát. Pozsgay Imre az MTI kérdésére válaszolva elmondta: március 15-ét Győrben fogja ünnepelni, a nagygyűlés résztvevőjeként. Ebben a városban megállapodásra jutott valamennyi politikai szervezet az ünnepi szónok személyét s a demonstráción megjelenő nemzeti szimbólumokat illetően is. Heves megye képviselői a szünetben nyereséget csak olyan mértékben ossza újra, hogy a társadalmi esélyegyenlőtlenséget mérsékelje és az államszervezetet fenntartsa; — másrészt: annak megszervezése, hogy a társadalom döntően saját maga elégítse ki igényeit és szükségleteit. Az állam nyisson tág teret a különböző tulajdonformák (társaságok, ön- kormányzatok, egyesületek, alapítványok) működése számára; — harmadrészt: a legfontosabb állami döntéseket az Országgyűlésben alkotott törvények tartalmazzák. S a törvények nemcsak az állampolgárokra, hanem az államra, annak szerveire is kötelezőek legyenek! Tisztelt Képviselők! A pártok és a különböző politikai szerveződések közötti párbeszéd, vita, a politikai harcok közegében a kormány kötelessége a kormányzati alapfunkciók rendezett működtetése központi szinten és a közigazgatás különböző szintjein is. Az új alkotmány lehet mindehhez az ünnepélyes alapkőletétel. És amit benne megfogalmazunk, az nemcsak mai önmagunkról szóló dokumentum kell legyen, hanem hosszú időre érvényes, előrelátó és előremutató valódi alaptörvénye e nép országépítő tevékenységének, sorsának, emberi életének. Az alkotmányozó munkával, a jogalkotással és általában a politikai intézményrendszer reformjával szemben igényes követelményeket kell támasztanunk, de nem szabad illúziókat táplálnunk! A világban elfoglalt helyünket befolyásolja ugyan, de nem meghatározóan, milyen társadalmunk működési rendje, hogyan működik a demokrácia, a nyilvánosság, milyen a döntési mechanizmus, ' erős-e a társadalmi kontroll. Helyünket a nemzetek gazdasági erősorrendjében alapvetően tehát nem mi — vagy nemcsak mi — határozzuk meg! A kicsi és erőtlen országok, ha magukban akarnak küzdeni, a süllyesztőbe kerülnek. Létük és felemelkedésük egyetlen esélye, ha összekötik sorsukat a haladás irányát és ütemét meghatározó erőkkel. De potyautasként nem kerülhetünk a zászlóshajóra! Meg kell váltanunk a jegyünket. Azt pedig csak egy európai jogrenddel, demokráciával, iskolázottsággal, kulturáltsággal, néhány eddigi társadalmi magatartásforma sutba vágásával, az adni és befogadni képes szellem felmutatásával válthatjuk meg. Bízom abban, hogy Ország- gyűlésünk, társadalmunk, országos és helyi szervezeteink, politikusaink és közembereink a társadalmi viták és politikai küzdelmek során összeadják garasaikból azt a politikai tőkét, amiből ez a jegy megváltható lesz! A Központi Bizottság és a Minisztertanács nevében ezeknek a gondolatoknak a jegyében támogatom a Magyarország alkotmányának szabályozási elveire vonatkozó javaslatot — mondotta végezetül a kormány elnöke. Dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész felszólalásában fontosnak tartotta, hogy az ügyészi struktúra eddig bevált elemeit megőrizzék, ugyanakkor korszerűsítsék is. Vitába szállt azokkal a nézetekkel és javaslatokkal, amelyek az ügyészség jelenlegi jogállásának megváltoztatására törekednek. A jogállamiság eléréséhez persze szükség van néhány új intézmény, például a közigazgatási bíráskodás bevezetésére, de az tévedés, hogy ez a forma orvosol minden jogsértést, hiszen csak olyan kérdésekben dönthetnének, amelyeket az állampolgárok e bírói szervek elé visznek. Szíjártó Károly felhívta a figyelmet az ügyészi munka megváltoztatásával kapcsolatos javaslatok ellentmondásaira is. Sarlós István (országos lista), az Elnöki Tanács helyettes elnöke az alkotmánykoncepció számos belső ellentmondására hívta fel a figyelmet. Helytelenítette például azt az elgondolást, amely szerint a köztársasági elnöknek joga lenne feloszlatni a Parlamentet. Sarlós István szerint a köztársasági elnök ne legyen a hadsereg főparancsnoka, ne hirdethessen ki rendkívüli állapotot, politikai pártban ne tölthessen be funkciót. Ne legyen képviselő sem, s ne helyettesíthesse őt az Országgyűlés elnöke, aki viszont képviselő, hanem válasszanak helyettes elnököt is. Sarlós István indítványozta: az alkotmány módosítása csak népszavazással történhessék meg. A most — még csak koncepcionálisan — tárgyalt alkotmánytervezetet is népszavazás szentesítse, ezt megelőzően azonban ez év telén hívjanak ösz- sze egyfajta kibővített Ország- gyűlést —javasolta az Elnöki Tanács helyettes elnöke. Ebben az egyszeri alkalomra összehívott testületben képviseltesse magát valamennyi politizálni akaró szervezet, intézmény, párt, s itt szavazzanak a referendumra bocsátandó szövegről. Sarlós István félreérthetőnek ítélte az írásos előterjesztésnek azt a mondatát, hogy az intézmények, mozgalmak és pártok kötelesek tiszteletben tartani az ország külpolitikai alapelveit. Szerinte ez a megfogalmazás nem jelentheti azt, hogy korlátozzák az alapelvek megvitathatóságát. Szóljon önálló fejezet az alkotmányban a fegyveres testületekről — javasolta Sarlós István. Szerinte az Országgyűlésnek beleszólást kell biztosítani abba, hogy milyen hadgyakorlatokat tartanak az ország területén, illetve, hogy hol és mikor vesznek részt külföldön magyar katonák nemzetközi békefenntartó tevékenységben. A képviselő szót emelt a halál- büntetés eltörlése, valamint az ügyészség jelenlegi funkciójának fenntartása mellett. Az államforma meghatározásaként a köztársaság kifejezést tartotta a leghelyesebbnek. A címer ügyét — mint mondta — népszavazásra kell bocsátani; ő maga a Kos- suth-címerrel rokonszenvezik a leginkább. Indítványozta azt is: az alkotmányhoz fűzött kiegészítésben határozzák meg nemzeti ünnepeinket, vagyis — az 1848- as forradalom jogán — március 15-ét és — Szent István emléke jogán — augusztus 20-át. A vita lezárását és Kulcsár Kálmán válaszát követően a soros elnök ismertette a határozati javaslatot: „Az Országgyűlés Magyarország alkotmányának szabályozási elveit az előterjesztésnek megfelelően hagyja jóvá. Hatalmazza fel a Minisztertanácsot, hogy a szabályozási elvek, valamint az Országgyűlés vitájában elhangzott javaslatok alapján — különös figyelemmel az állampolgárok — a különböző társadalmi szervezetek és csoportok véleményére, készítse el az alkotmány szövegtervezetét. A szövegtervezetet az Országgyűlés alkotmány-előkészítő bizottságának egyetértését követően bocsássa társadalmi vitára”. Az Országgyűlés a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. Ezzel befejeződött a csütörtöki ülés; a testület pénteken folytatja munkáját.
