Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-10 / 59. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL. évfolyam, 59. szám ÁRA: 1989. március 10., péntek 4,30 FORINT HULLÁMVÖLGYBEN A ZAGYVAVÖLGYE „Fogy<ütúrárnunk kellett...” (3. oldal) IBOLYÁK „A nagy tavaszi kibontakozásban minden nap hoz valami újat_." (4. oldal) „...VISSZANÉZTEM A MEGJÁRT KÖRÖKBE...” „Ez a könyv... egy filológiai iskola, egy módszer, egy tudós fáradozás gyümölcse...” (4. oldal) AZ ÓRÁSMESTER „Szinte öltében eléri a legtávolabbi dobozkát, szerszámot, kincset rejtő fiókokat-.” (8. oldal) A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI: 20, 43, 47, 57, 87 Hazánkat Európához akaijuk felemelni Folytatja munkáját az Országgyűlés tavaszi ülésszaka Az új alkotmány szabályozási koncepciójának megvitatásával folytatta munkáját az Or­szággyűlés csütörtökön reggel 9 órakor. Az ülésszak második napján elsőként Németh Miklós, a kormány elnöke kért szót. A kormány elnökének felszólalása — Az új alkotmány szabályo­zási elveinek országgyűlési vitája — úgy gondolom, nem túlzás, ha azt mondom — igazán — törté­nelmi esemény. Ez a vita az al­kotmányozás kezdete és egyben jelentős állomása. A vitában részt vesznek a „hagyományos” társadalmi szervezetek, az egy­házak, az alternatív szervezetek és más politikai szerveződések is. Ez továbbra is szükséges, mert az alkotmány olyan súlyú okmány, hogy ahhoz minden véleménye képes társadalmi erő egyetérté­sét meg kell szereznünk — szö­gezte le elöljáróban a miniszter- elnök. A parlamenti vitában már sok koncepcionális összefüggés és szabályozási részletkérdés is fel­merült. Úgy vélem, ez is azt bizo­nyítja, hogy az előterjesztett koncepció rendelkezik azzal az orientáló erővel, amelynek alap­ján megkezdhető az új alkot­mány első szövegváltozatának kidolgozása. Társadalmunk állapotválto­zásának ütemét és irányát jól mutatja, hogy amíg 1988. tava­szán többen, addig ma már szinte senki nem vitatja, hogy nem a ré­gi alkotmány módosítása, hanem új alkotmány kidolgozása szük­séges. Mint ahogy azt sem vitatja senki, hogy az alkotmányozás az egész magyar nép ügye; azt egyetlen szervezet vagy csoport sem sajátíthatja ki. Új alaptörvé­nyünknek a nép nem társszerző­je, hanem autonóm alkotója kell legyen. Napjainkban már nem szorul bizonyításra az a tény, hogy az 1948 — 49-ben kialakult társa- dalmi-gazdasági-politikai rend — amelynek jogi leképezése volt az 1949-es alkotmány — már nem alkalmas kerete a modern ipari világhoz történő felzárkó­zásnak. A szocializmus modellváltása tehát elkerülhetetlen. Fogalmaz­zunk egyértelműen: a bürokrati­kus, túlcentralizált, államszocia­lista társadalomépítés, a pártál­lam modellje zsákutcába jutott; fejlődésképtelennek, a moderni­záció fékezőjének bizonyult. Nyilvánvaló, hogy ennek kor­rekciója önmagában kevés; csak törékeny, történelmileg múlan­dó eredményei lehetnek, és a visz- szarendeződés Damoklész kard­ja állandóan ott lebeg a reforme­rők feje felett. De a modell kudarcából nem a kapitalizmus restaurációjának szükségessége következik, ha­nem az, hogy új politikai korsza­kot kell nyitni. Vissza kell tér­nünk a szocializmus eredeti alap­értékeihez: a fejlődő, megújulás­ra kész és képes kreatív személyi­séghez és a valóságosan működő önkormányzó szervezetekhez; s meg kell valósítanunk a hata­lomgyakorlás társadalmi elle­nőrzését! Ilyen értelemben is éles vonalat kell húznunk magunk és a múl­tunk közé anélkül, hogy történel­mi utunk értékeit megtagadnánk. Egyre több szocialista ország­ra jellemző már a felismerés: ed­digi gyakorlatunkban a demok­rácia igencsak erőtlenül műkö­dött. Csaknem általános véle­mény, hogy a valódi demokrácia az emberarcú és emberközpontú szocializmus nélkülözhetetlen eleme. És egyre kevesebben vi­tatják, hogy a szocialista orszá­gokban a demokrácia kifejlődé­séhez kiterjedt jogalkotási mun­ka, a demokrácia jogi garanciái­nak kialakítása szükséges. Amit viszont mi, magyarok szinte egyöntetűen nélkülözhe­tetlennek tartunk: az a demokrá­cia, a pluralizmus, vagyis a kü­lönböző érdekek intézményes politikai kifejeződése. Én nem tartom lényegesnek, ha úgy tetszik vízválasztónak, hogy van-e jelző a demokrácia előtt. Általában vett demokrati­kus modell ugyanis nem létezik. Vannak viszont az egyetemes emberi fejlődés örökségét képe­ző demokratikus alapelvek, amelyeket adott társadalmi rendszerben, adott kulturális és történelmi hagyományok köze­gében sajátosan érvényesítenek. Ez a mi demokráciánkban is igaz kell legyen. A lényeg az, hogy a demokrati­kus elvek szervesen összekap­csolják a szocialista eszméktől vezérelt hatalmat és a társadal­mat, és hogy a demokratikus el­vek alapján nyugvó politikai rendszer egyben működőképes is legyen. Hogy ez hogyan működhet egyáltalán, vagy a lehető legjob­ban, azt nem lehet általános ér­vénnyel meghatározni. De vala­milyen formában meg kell pró­bálni. Most a társadalom politi­kai erőcsoportjainak többsége — Az Országgyűlés csütörtöki napjának alaphangját Németh Miklós miniszterelnök adta meg, aki elsőként emelkedett szólásra. Választ adott arra a kérdésre, hogy manapság miért a legfőbb feladat az új alkotmány megal­kotása. íme: jogi garanciák nél­kül nincs demokrácia, demokrá­cia nélkül nincs alkotmányosság, alkotmányos jogrend nélkül nincs biztos alapja a gazdasági fejlődésnek. Ha a gazdaság nem fejlődik, nincs alapja, forrása a társadalom anyagi, szellemi, kul­turális és erkölcsi felemelkedésé­nek. Az alkotmányban nem célsze­rű deklarálni, hogy az állami és a politikai viszonyok szocialista jellegűek — fogalmazta meg az egyik hajdú-bihari képviselő. Mint hangsúlyozta: ellenkező esetben a megalakuló pártok programjukban az alkotmány­szerű működés elismerésével egyszersmind hitet tennének amellett, hogy a szocialista ideo­lógiát magukévá teszik. — Véleményem szerint sem kell szerepelnie az alkotmány­ban a szocialista társadalmi rend kifejezésnek — mondta Kovács A ndrás. — Ehelyett azokat az ér­tékeket kell e címszó alatt össze­fogni és definiálni, amelyeket a társadalom a legjobbnak érez. — Számos alternatív szerve­zetnek is hasonló az álláspont­ja... — Ebben egyetértek velük — folytatta Kovács András. — Az alternatívok sokszor vetnek fel olyan dolgokat, amelyekkel tu­dok azonosulni. Ilyen volt a sztrájktörvénytervezetről alko­tott véleményük is, melyben ki­fejtették, hogy nem alakult ki konszenzus a kormányzat és a társadalom nagy része között. S milyen az élet, a mostani üléssza­múltbeli tapasztalatai, a jelen tö­rekvései és jövőképe alapján — a többpártrendszerben látja a de­mokrácia garanciáját. Teremt­sük hát meg ennek feltételejt, de felelősen és elhivatottan! És ne legyünk se különösen büszkék, se szégyenlősek amiatt, hogy sa­ját utunkat járjuk. Erőnket most nem kell magyarázkodásra vagy védekezésre fordítani: mert nem vitatja már senki, hogy minden­kinek joga van a saját út megvá­lasztásához. Koncentráljuk tehát energiánkat arra, hogy ezt az utat kiépítsük és járhatóvá tegyük. És hatástalanítsuk, ne pedig felrob­bantsuk az út menti, múltból itt maradt „időzített bombákat”! Mert vannak ilyenek; mert voltak bűnök és e bűnöknek ál­dozatai. Őket mi most megkésve — de a történelmi lehetőséggel azonnal élve — rehabilitálni fog­juk. A tények feltárása, összeil­lesztése és minősítése történészi alaposságot, igazságos mérlege­lést, tárgyilagosságot, távolság- tartást, érzelemtől és indulattól mentes megközelítést és értéke­lést igényel. Ez rendkívül időigé­nyes feladat. Elégtételt akarunk szolgáltatni, és nem azt keresni: kin lehet elégtételt venni Rehabi­litálásra és nem bűnüldözésre vállalkoztunk. Még meglévő se­kon bejelentették, hogy a Mi­nisztertanács módosított állás­pontján. Ha nem lettek volna ezek az észrevételek, feltétele­zem, hogy nem így alakulnak a dolgok. — Ön a megyei képviselőcso­portelnöke. Tapasztalatai szerint mennyire elégedettek a Heves megyei választók honatyáink­kal? — Meggyőződésem, hogy egy képviselő munkáját nem az mi­nősíti, hogy hányszor szólt hozzá az Országgyűlésen. Ezt azért bá­torkodom megjegyezni, mert a Heti Világgazdaság közölt egy olyan összeállítást, hogy a Parla­ment tagjai közül ki hányszor kért szót. Némi hiba is becsúszott ebbe az összegzésbe, hiszen jó­magam például kilencszer szó­laltam fel, s még azok közé sem soroltak be, akik ötnél több fel­szólalással büszkélkedhetnek. Viszont a cikk hatása már most megmutatkozott, hiszen talán még soha nem kértek ennyien szót, mint a mostani ülésszakon. Feltételezem: azért, mert bizo­nyítani akarják, hogy nem vélet­lenül választották őket. A kér­désre visszatérve: megyei képvi­selőtársaim igyekeznek helytáll­ni. De bármilyen furcsa is, úgy érzem, hogy itt Hevesben jóval kényelmesebb a munkánk, mint a fővárosiaké. Őket ugyanis ha­talmas erőbedobásra ösztönzik az alternatívok. Vidéken erre nem nagyon akad példa. A szünetekben természetesen minden egyes ülésszaknak meg­vannak a sztárolt riportalanyai Kit ezért, kit azért faggatnak az újságírók. Avar Istvánt például azért, mert egyedül szavazott az ellen, hogy március 14-én ünnepi ülést tartson a Tisztelt Ház. — Én nagy nemzeti ünnep­nek, a magyar szabadságharcok beket akarunk gyógyítani s nem begyógyultakat feltépni! Ha nemzeti összefogást és közmege­gyezést akarunk, nem tehetünk mást — Ha az előbbiekben arra utaltam, hogy az 1949-es alkot­mányunk az akkori társadalmi- politikai viszonyok terméke volt —joggal adódik a kérdés, ma mi­lyen viszonyok szülik új alkot­mányunkat? Természetesen nem támaszkodhatunk — egyéb­ként sohasem volt — stabil, meg­szilárdult politikai viszonyokra. Mégis joggal várhatjuk, hogy időtálló alaptörvényünk legyen, mert az stabil értékekre támasz­kodik, és átfogó fordulatot ala­poz meg a társadalom által létre­hozott és az általa is ellenőrzött államrendszer irányába. Sokan kérdezik: tényleg az új alkotmány megalkotása, való­ban a jogi garanciák megterem­tése most a legfőbb feladat e ha­zában, mikor a gazdaság beteg, az életszínvonal csökken, a nép egészségi állapota romlik, az ok­tatás, a művelődés, a kultúra pe­dig leértékelődik?! Ennek elle­nére az én válaszom határozott igen! Mert tapasztalhattuk: jogi garanciák nélkül nincs demokrá­cia, demokrácia nélkül nincs al- f Folytatás á 2. oldalon) szimbólumának tartom március 15-éL Viszont semmiféle külön ünnepléssel nem értek egyet, ab­ban részt nem veszek — mondta a megyénkből elszármazott szál ­művész. Mivelhogy az új alkotmányt tárgyalta immár második napja a Tisztelt Ház, így hát aligha te­kinthető véletlennek, hogy a rö­vidke szünetekben bármiről is indult a beszélgetés, néhány mondat után készülő alaptörvé­nyünkre terelődött a szó. — Az új alkotmány születése egy történelmi korszak lezárását jelenti — mondta dr. Puskás Sán­dor. — Ez természetesen magá­ban kell, hogy foglalja az utóbbi időkben bekövetkezett változá­sokat, s fontos, hogy biztosítsa a keretét az új gazdasági szemlélet­nek. — Mennyire érzi alkalmasnak az 1985-ben megválasztott Par­lamentet erre az alkotmányozó munkára? — Meggyőződéssel állítom, hogy egy Országgyűlést nem egy bizonyos célra kell létrehozni, hanem általában a törvényalko­tói tevékenységre — válaszolta dr. Puskás Sándor. — Ebben más törvények mellett az új alkot­mány is egy — még ha bizonyos értelemben fontosabb — törvény a többi között. Nem hiszem, hogy egy kimondottan erre a cél­ra megválasztott alkotmányozó nemzetgyűlés ennél jobban el tudná látni ezt a feladatot. A szerdán elfogadott jelölőbi­zottság, mely javaslatot tesz az Országgyűlés új elnökének sze­mélyére, a Heves megyei képvi­selők véleményét is IrikérL A honatyáinkkal folytatott beszél­getés alapján Szűrős Mátyást tartják valamennyien a legalkal­masabbnak erre a tisztségre. Honra János A lignit­programról Konzultatív tanácskozás a Mátraalján A mátraaljai bányászkodás jö­vőjét tárgyalták tegnap azon a konzultatív találkozón, amelyen résztvettek a megyei politikai élet vezetői, a gyöngyösi városi pártbizottság és a Gagarin Hő­erőmű Vállalat képviselői is. A Mátraaljai Szénbányáknál sorra került tanácskozáson elő­ször Tajti Zoltán pártbizottsági titkár adott tájékoztatót a helyi politikai helyzetről, a vállalati pártmunka feladatairól. Ezt kö­vetően dr. Goda Miklós vezéri­gazgató adott részletes informá­ciót a vállalati stratégiáról, a kül­színi bányászkodás helyzetéről. Bódi Béla, a GHV vezérigazga­tója az erőművi rekonstrukció és a lignitellátás főbb csomópontja­it vázolta fel. Kiss Sándor, az MSZMP Heves Megyei Bizott­ságának első titkára kiemelte, hogy biztosítani kell az energeti­kai komplexum hosszú távú mű­ködésének feltételeit, az erőmű rekonstrukció és a lignittermelés összhangját. Schmidt Rezső, a megyei tanács elnöke annak a véleményének adott hangot, hogy a mátraaljai energetikai te­vékenységet hatékonyan be kell kapcsolni a megye és a népgaz­daság hosszú távú érdekrendsze­rébe, a társadalmi és politikai ha­tásokat is figyelembe véve. A tanácskozáson szó esett a Mátraaljai Szénbányák termelő- egységeinek helyzetéről, így töb­bek között az egercsehi bánya­üzem és a bükkábrányi külfejtés jövőjéről is. Elutaztak megyénkből csehszlovák vendégek Amint arról lapunkban hírt adtunk, szerdán kétnapos láto­gatásra érkezett a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bi­zottsága politikai szervezési osz­tálya delegációja Vladimir Kozic osztályvezető-helyettes vezeté­sével. Egri programjukat köve­tően tegnap Hatvanba látogat­tak. Itt a városi pártbizottságon Tótpál Jánosné, az MSZMP Hatvan Városi Bizottságának el­ső titkára fogadta a vendégeket, s adott tájékoztatót az apparátus működéséről, valamint a Zagy­va-parti város gazdasági-politi­kai életéről, a soron lévő felada­tokról. A delegáció ezután a hatvani Lenin Termelőszövetkezetbe lá­togatott, ahol Józsa Pa/elnökhe- lyettes, a termelőszövetkezet pártbizottságának titkára ismer­tette a mezőgazdasági üzem te­vékenységét, s kalauzolta a dele­gációt a tanműhelybe, a kerek- haraszti gépüzembe, és a szar­vasmarhatelepre. A küldöttség a délutáni órákban visszautazott Budapestre. Parlamenti tudósítónk jelenti: ________) H evesben kényelmesebb a képviselői munka...

Next

/
Thumbnails
Contents