Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám

2. MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKA NÉPÚJSÁG, 1989. március 9., csütörtök

(Folytatás az 1. oldalról) bármilyen formájában”. Ezután az elnök határozathozatalra bocsátotta a napirendi javaslatot. A szavazást ügyrendi felvetések szakították meg. Végül is a törvényhozó testület az elhangzottak szellemében 337szavazattal, 7 tartózkodás mellett elfogadta a napirendre tett indítványt.

Horváth Lajos ezután javasolta, hogy az 1848 — 49-es forradalomról és szabadságharcról március 14-én ünnepi ülésen emlékezzék meg az Országgyűlés, s helyezzenek el koszorút Kossuth Lajos szobránál. Az indítványt egy ellenszavazattal, négy tartózkodás mellett elfogadták a képviselők.

Az ülés elnöke ajánlotta: amennyiben az ülésszak három nap alatt sem fejeződne be, március 22-én folytassák a munkát. Az Országgyűlés nyolc ellenszavazattal, egy tartózkodás mellett elfogadta ezt az ügyrendi javaslatot is.

A törvényhozó testület ezután a képviselői önálló indítványok napirendre tűzéséről határozott.

Szavazás következett: az Országgyűlés négy ellenszavazat és 36 tartózkodás mellett úgy döntött, hogy a bős — nagymarosi beruházással kapcsolatos kormánytájékoztatót ezen az ülésszakon nem tűzi napirendre.

Ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — dr. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter terjesztette elő az alkotmány szabályozási elveit. Bevezetőben vázolta a hazai alkotmányozás sok évszázados történeti hátterét, társadalmi, politikai körülményeit, az alaptörvény megalkotásának erkölcsi, szokásjogbeli indíttatásait. Majd rámutatott: az országban a társadalom történetileg kialakult politikai kultúrájának összetevői, sajátos vonásai különösen jelentősek, s írott, kifejezetten jogi dokumentumként megfogalmazott alkotmány készítésénél annál is inkább figyelni kell rájuk, mert később az alkotmány megvalósulását befolyásoló társadalmi környezet részeként az alkotmány működésére amúgy is hatással vannak.

— Nagy körültekintéssel kell tehát elemezni a lehetséges célokat és megoldásokat — folytatta. Van már történeti példánk arra, mik a következményei az ország múltjától, viszonyaitól idegen struktúrák és megoldások átvételének. Ez nem ismételhető meg még egyszer. Meg kell találni azokat az eszközöket, amelyek lehetetlenné teszik a magyar társadalomfejlődés múltjától és jövőbe mutató tendenciáitól idegen, mesterséges, éppen ezért működése során sok diszfunkcioná- lis következménnyel járó jogi konstrukció kialakítását, úgy azonban, hogy ez a munka és terméke ne ragadjon le az adott helyzet konkrét problémáihoz, s napi megoldásokhoz.

Nagyon remélem, hogy a társadalmi vita, akár mostani szabályozási elvekről, akár a majdani szövegtervezetről, alkalmas lesz arra, hogy széles körű egyetértésre épülhessen az alkotmány e része. Allamszervezeti megoldásokra — a legalapvetőbb építkezési elveken túl, mint például a hatalmi ágak elválasztása — találhatók egyformán alkalmazható, jóllehet egymástól jelentősen különböző variánsok is. Társadalmunk karakterét kifejező, az állami tevékenységet irányító elvekben azonban konszenzust kell elérni a lehető legszélesebb mértékben. Inkább kevesebb, de általánosan elfogadott elvet rögzítsünk az alkotmányban.

— Nem akarom természetesen azt a látszatot kelteni, hogy az alkotmány a hazai viszonyokban gyökerező szerves jellegét, a hosszú távú folyamatokra való építkezés biztosítását, a napi politikai viszonyokhoz kapcsolódó elemek közötti szelektálást a jogi forma és tulajdonságai eleve garantálják. Szó sincs erről nagy jelentőségük ellenére sem. De szándékaink szerint — és ez talán a legfontosabb — az alkotmány egyrészt visszaállítja a kontinuitást a magyar állam- és alkotmányfejlődéssel, a benne kikristályosodott elvekkel, s integrálódni törekszik az európai alkotmányfejlődés fő vonalába, a politikai eszméknek és intézményeknek abba az évezredes fejlődésébe, amely az európaiságot, általánosabban: ma már a civilizáció alapjait jelenti.

Mindezekből következően az alkotmány a jogállam eszméjére épül, s az olyan alkotmányos állam, amely elismeri és garantálja az emberi és állampolgári jogokat, megvalósítja a hatalommegosztást, kialakítja azt az alkotmányos jogokat, tételeket védő rendszert, amely az alkotmány társadalmi érvényesülését biztosítja.

” A szabályozási elvek” tehát a korábbi, az 1949-es alkotmányhoz képest minőségileg más módon közelítik meg az államot; elválasztják az államot a politikai párttól, úgy rendezik az állam és az állampolgár viszonyát — szakítva a túlsúlyos államfelfogással —, hogy az új alkotmány egyértelműen állampolgár-centrikus legyen. Az állam nem „adományozó”, gondoskodó, paternalista állam, hanem „szolgáltató”

Dr. Kulcsár Kálmán expozéját tartja

Eszmecsere a szünetben

(Fotó: Perl Márton)

Szavaznak a képviselők

állam; az egyén pedig, polgári létéből eredően az alapvető személyiségi és politikai szabadság- jogok „birtokosa”. Ezzel a felfogással is illeszkedünk azokhoz a nemzetközi okmányokhoz, dokumentumokhoz, amelyeket 1976-ban a jogrendszerünk részévé tettünk. Az alkotmányszerkesztés formanyelvén ezt úgy fejezzük ki, hogy az alapjogok katalógusa az alkotmányban előrekerül, első vagy második fejezetnek, de mindenképpen az államszervezetet szabályozó fejezet elé.

A párt és az állam elhatárolásának több évtizedes dilemmája, sikertelensége — az alkotmányos hatalommegosztás rendszerében, mely ma már a pártok és nem az egypárti politikai rendszer alkotmányos intézménye —, úgy vélem, sikeresen megoldható. Kialakulhat a társadalmi-politikai és az állami szféra kölcsönös ellenőrzöttsége, más szóval az ellenőrzött, demokratikus hatalomgyakorlás.

A hatalom megosztásának régi doktrínáját — amelyet klasszikus formájában csupán a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom elválasztásában és egyensúlyában értelmezünk — négy síkon kell vizsgálnunk és érvényesítenünk.

Az első dimenzió a hatalom, általános politikai értelemben. Mennyiben van helye ilyen értelmezésnek az alkotmányban?

A hatalom megosztásának második dimenziója az államhatalmi ágaknak funkcionális meghatározottságuk mentén való elválasztása és egyensúlya.

A hatalmi ágak elválasztásának és egyensúlyának elve — amely sajnos országunkban és régiónkban lényegében soha nem érvényesült teljesen, így nem gyökerezhet politikai kultúránkban sem.

Alkotmányosan működő jogállam számára az államhatalmi ágak, a törvényhozás, a végrehajtás és a bíráskodás elválasztása, és egyensúlyuk biztosítása nélkülözhetetlen, s „A szabályozási elvek” ezt következetesen érvényesítik is.

A hatalom megosztásának harmadik dimenziójáról kevés szó esik. A három hatalmi ágazat elválasztása és egyensúlya ugyan elengedhetetlen, de mind a hatalomkoncentrálódás veszélyének elhárítása, mind a politikai pluralizmus (amely nem jelszó, hanem mindig is valóságos állapot, még ha létét nem is ismernénk el) következményeinek érvényesítése, mind pedig az egyén jogai szempontjából is fontos a „fékek és egyensúlyok” rendszerének kialakítása az egyes hatalmi ágakon belül, illetőleg ennek biztosítása e hatalmi ágak szervezeti felépítésében. „A szabályozási elvek” — talán nem olyan következetesen, ahogyan szeretnénk, hiszen itt még alternatívák jelennek meg — tartalmazzák az ebből a dimenzióból fakadó követelményeket is.

A törvényhozás a népszuverenitás letéteményese ugyan, s ebből fakadó jogosítványai állam- szervezetünket erősen közelítik is a parlamentarizmushoz, hatalmában három vonatkozásban mégis korlátozott. Egyrészt a népszavazás intézményesítésével, másrészt olyan köztársasági elnöki pozícióval, akit a lakosság választ végül azzal, hogy az alkotmánybíróság — az alkotmányosság szempontjából — a törvényeket is felülvizsgálhatja.

„A szabályozási elvek” egyértelműen a köztársasági elnöki pozíció mellett foglalnak állást, s ezt talán ma már nem is kell különösebben indokolni.

Arra hívnám fel a figyelmet, hogy az Elnöki Tanács intézménye nem csupán idegen a magyar jogtól— végtére is nem építkezhetünk és az előkészítés alatt álló alkotmány sem építkezik csak a magyar jogfejlődésben megjelent intézményekre —, hanem az a funkció, amit a legutóbbi időkig ellátott, volt idegen, sőt veszélyes, nem kis mértékben lehetővé téve puszta létével is a tekintélyuralmi rendszer működését. Ne feledjük, az Elnöki Tanácsnak az Országgyűlést helyettesítő jogköre volt, s ha volt valami indoka a kollektív jellegének, ez lehetett: ne egyszemélyi államfőben mutatkozó végrehajtó szerv kerüljön a törvényhozói pozícióba. Az imént már utaltam arra, hogy a lakosság által választott köztársasági elnök — a maga ilyen módon megalapozott legitimitásával — bizonyos mértékben jelenthet korlátot a parlamenti hatalom számára. Ahogyan azonban szükség van a korlátra az egyik viszonylatban, ugyanúgy szükség van erre a másikban is. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a végrehajtó hatalom a köz- társasági elnök és a kormány között megosztva is tartalmazza, már szerkezetében is a „fékek és egyensúlyok” ama rendszerét,

amelyre már többször utaltam. A köztársasági elnök természetesen nem lehet „protokolláris "pozíció ebben az esetben, de a kormány úgy véli, hogy nem is ilyen típusú elnöki intézményre van szükség. Egyéb lehetséges jogosítványai mellett — amelyekről „A szabályozási elvek" adnak képet — a köztársasági elnök jelölné ki a miniszterelnököt, aki azonban a parlamentnek lenne felelős, igya parlament is választaná meg (és a miniszterelnök prezentálná kormánya tagjait, akiknek kinevezését a parlament csupán jóváhagyná a kormány programjának elfogadásával), a köztársasági elnök nevezné ki a bírákat (az alkotmánybíróság tagjai és a Legfelsőbb Bíróság elnöke esetleg elnökhelyettesei kivételével, akiket az Országgyűlés választana), ő nevezné ki a fegyveres erők tábornokait, és ő lenne a hadsereg főparancsnoka is.

A végrehajtó hatalom így bizonyos fokig megoszlana a kormány és a köztársasági elnök között, úgy azonban, hogy a kormányzást felelősen a kormány végezné, közigazgatási tevékenység irányítása tehát nem hárulna a köztársasági elnökre.

A hatalom megosztásának e harmadik dimenziójában felmerül a bírói hatalom belső megosztása is.

Végül: a hatalom megosztásának negyedik dimenziója az ön- kormányzati hatalom. Különösen fontos hazánkban — történeti okok folytán is — a helyi és a regionális önkormányzat valóságos működése. Abból kiindulva, hogy az önkormányzat minden formája a lakosság önkormánya zata, alkotmányosan kell biztosítani számukra a tényleges önkormányzat gazdasági feltételeit is.

Végezetül: mit kér a kormány az Országgyűléstől? Mindenekelőtt tárgyszerű vitát, hiszen amúgy is sok a hangulati elem, az érzelmek és indulatok, valamint az intolerancia politikai életünkben. Kérjük továbbá e tárgyszerű vitából kirajzolódó iránymutatást.

Úgy gondoljuk, hogy a döntésnek — különös tekintettel „A szabályozási elvek” most kibontakozó vitájára — még nincs itt az

ideje. Azt azonban nagyon is fontosnak tartanánk, ha a parlamenti vitában legalább az alkotmány egészének logikája, felépítése, alapvető elvei,-meghatározódnának, kirajzolódnának a parlament várható állásfoglalásának alapvonalai, hogy a szövegező munkában erre figyelemmel építkezhessünk.

Vannak azonban tárgykörök, amelyekben teljesen nyitva kell hagyni a vitát, véleményem szerint egészen az alkotmány egészére, vagy esetleg külön ezekre a problémákra szervezett népszavazásig. Ilyennek tekintem például az államforma kérdését. Ugyanez a helyzet a nemzeti szimbólumok, különösen a címer ügyében. Heraldikailag tiszta a kép, szakmai szempontból tehát leginkább a koronás címer lenne elfogadható.

A heraldikai — szakmai — érvek mellett azonban a címer megválasztásában is közrehatnak a politikai és az érzelmi motívumok, éppen ezért ebben is az egész nemzetnek kell állást foglalni.

A kormány honorálni kívánta az Országgyűlés jogos kívánságát, hogy legyen módja már az alkotmány alapvető elveit megvitatni, és ezzel elindulhasson a széles körű, a parlamenten kívül is kibontakozó vita alkotmányunkról, amely az egész nemzetet vonhatja be az alkotmányozás folyamatába. A további vita szervezeti kereteit is alakítani kell — feltehetően —, de az Országgyűlés, a képviselők mindenképpen központi szerephez jutnak ebben a folyamatban, amely — még egyszer hangsúlyozom — jelentősen hozzájárulhat, akár alapjául is szolgálhat a nemzeti megegyezésnek, a nemzeti jövőnk szempontjából elengedhetetlen alapvető egységhez — mondta végezetül Kulcsár Kálmán, felelősségteljes, jó vitát kívánva a képviselőknek.

A napirend vitájában felszólaltak: Nagy Józsefné (Baranya m.), Karvalits Ferenc (Zala m.), dr. Korom Mihály (Bács m.), Bíró Miklós (Szabolcs m.), Mondok Pál (Pest m.) és szót kapott Dobos Józsefné, megyénk 6. számú választókerületének képviselője.

Dobos Józsefire felszólalása

— Az új alkotmánykoncep- ció-tervezet a viszonylagos kidolgozatlanságával egy új elképzelést vázol fel a demokratiku- sabban működő társadalom számára, amely mindenképpen szükséges, hogy a politikai intézményrendszer átalakulhasson — kezdte hozzászólását Dobos Józsefné. — Éppen ezért, mert rendkívül lényeges dolog, az alkotmányozási folyamatból egyetlenegy politikai erőt sem szabad kirekeszteni, ugyanakkor azt is el kell érni, hogy egyetlen- egy politikai erő se sajátíthassa ki magának az alkotmányozást. S ennek az alaptörvénynek a megvitatására is kellő időt kell szánni. Az is nagyon fontos lenne, hogy valóban az új alkotmány lényegi dolgai kerüljenek megvitatásra a társadalom széles rétegei, csoportjai körében, és ne terelhesse el a figyelmet sem a jogalkotó, sem a termelőmunka területéről.

Ezt követően arról beszélt, hogy tényleges hatalmat megtestesítő, rendszeresen működő Parlamentre van szükség, ugyanakkor ennek nem lehet feladata az állami élet operatív irányítása, és ezt a tervezet is helyesen megfogalmazza. Egyetértett azzal, hogy a területi érdekeket megjelenítő választási rendszer ma már tarthatatlan, és támogatta, hogy figyelemmel kell lenni a politikai jellegű társadalmi szervezetek érdekeire, célkitűzéseire, illetve, hogy ezek a Parlamentben is helyet kapjanak. Indokoltnak tartotta a köztársasági elnök, mint egyszemélyi államfői intézmény bevezetését. Rámutatott, hogy a törvényi szabályozásnál figyelemmel kell lenni arra, hogy a köztársasági elnök a hatalom- megosztás egyik garanciájának szerepét hivatott betölteni. Tehát az ne egy formális, protokolláris funkció legyen, hanem egy erős elnöki hatalom. Azzal az elképzeléssel is egyetértett, mely szerint ennek megbízatása hat évre

szólna, és ugyanaz a személy egymás után legfeljebb csak két alkalommal tölthetné be ezt a tisztséget. Támogatta az alkotmányszabályozás elveit abban is, hogy a társadalom egyetlen szervezetének vagy tagjának a tevékenysége sem irányulhat a hatalom kizárólagos, illetve erőszakos úton történő megszerzésére vagy birtoklására.

— MSZMP-tagként is egyetértek azzal, hogy a párt nem igényel jogi garanciákat ahhoz, hogy vezető szerepe érvényesüljön — folytatta Dobos Józsefné. — Ezt a vezető szerepet programjával, politikájával akarja megőrizni vagy kivívni.

Szólt arról is, hogy az új alkotmányban szükséges rögzíteni az Országgyűlés tisztségviselőinek hatáskörét, feladatait, határozat- képességre és a szavazás rendjére vonatkozó alapvető szabályokat is. Helyesnek tartotta, hogy a miniszterelnök maga választhassa kormányának tagjait. Ugyanakkor hangsúlyozta: a Minisztertanács tagja ne lehessen ország- gyűlési képviselő, ha valaki bekerül a kormányba, akkor automatikusan veszítse el képviselői mandátumát.

— Az alkotmányosság és a törvényesség védelmére vonatkozó szabályozás továbbfejlesztésének társadalmi igényéből, a jogállam kialakítására irányuló alapvető célkitűzésből következik, hogy a jövőben az igazságszolgáltatást kizárólag a bíróságok gyakorolják — mutatott rá Bobös Józsefné. — Egyetértek azzal, hogy az alkotmány, a bírósági szervezet és a bírák függetlenségével, valamint a bíráskodás alapelveivel foglalkozzon. Egyetértek az igazságszolgáltatás egységességének gondolatával is, azaz, hogy külön bíróságok lehetőleg ne működjenek hazánkban. Természetesen az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételeket időben meg kell teremteni, ugyanakkor az ítélőtábla felállítását szükségtelennek tartom. Ennek létrehozása esetén a jogerős ítéletek jóval később születnének meg.

Megfogalmazta egyebek közt azt is, hogy a jogállam megvalósulásának egyik legfőbb garanciája a bíróság önállóságának maradéktalan megteremtése. S arra is kitért, hogy nem ért egyet azokkal, akik a jelenlegi ügyészi szervezetet meg akarják fosztani sajátos helyzetétől és az államigazgatási szervek közé kívánják besorolni.

— Egyetértek azzal, hogy az új szabályozás kidolgozásánál a már meglévő szervek működésének korszerűsítését is el kell végezni, de emellett csak olyan új jogintézményeket indokolt létrehozni, amelyek a modem állam- szervezet kialakításához feltétlenül szükségesek. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy a vitában ne az érdekek, hanem az érvek alapján döntsenek, és ezt az álláspontot támogassák majd a társadalmi vitában is — mondotta befejezésül a képviselő.

A vita további felszólalásokkal folytatódott.

Az Országgyűlés ma folytatja munkáját.