Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 58. szám ÁRA: 1989. március 9., csütörtök 4,30 FORINT EZ CSAK MERŐ VAKREPÜLÉS VOLT „Életképesek-e a lakó- és utcabizottságok?'’ (3. oldal) SZÁZÉGY ÉV BÜNTETÉS „Évtizedeken át hallgatás övezte a magánzárkák kérdé­sét...” (4. oldal) NB III-AS LABDARÚGÓKÖRKÉP „A jövő útját már kijelölték Gyöngyösön...” (6. oldal) IDÉN 12 MILLIÓVAL TÖBB „...mégis csak az igényeknek felét tudják kielégíteni...” (S.oldal) Megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka Szerdán délelőtt 10 órakor megkezdte munkáját az Országgyűlés márciusi ülésszaka. Az ülésen részt vett Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Németh Mik­lós, a Minisztertanács elnöke. Az elnöklő Horváth Lajos elsőként a nemzetközi nőnap alkalmából köszöntötte a törvényhozó testület hölgytagjait. Ezután Stadinger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének adta meg a szót. A ház­elnök bejelentette lemondási szándékát, s felolvasta az indokait ismertető leköszönő levelet, ebben 63 esztendős korára, s 47, munkával töltött évére hivatkozott. A levélhez hozzáfűzte: — Aki vezető, közéleti szerepet vállal, annak számolni kell kritikával, sőt a kritikánál erősebb jelzőkkel és minősítésekkel is. Ezt természetesen tudtam, amikor elvállaltam az el­nöki tisztet. Viszont ez nem jelenti azt, hogy nincs tűréshatár. Én eljutottam ide. Az Országgyűlés 275 egyetértő és 26 ellenszavazattal, 11 tartózkodás mellett tudomásul vette Stadinger István lemondását, s az Országgyűlés elnöki tisztsége alól felmentette. Horváth Lajos megköszönte Stadinger István eddigi tevékenységét, és képviselői munkájához to­vábbi sok sikert és jó egészséget kívánt. Eit követően bejelentette, hogy a házszabály értelmében az Országgyűlés a Hazafias Népfront Országos Tanácsának javaslatára megválasztott jelölőbizottság indítványa alapján titkos szavazással választja meg a ház elnökét. A jelölőbizottságra Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára tett javas­latot. Elmondotta: a jelölőbizottság elnökét ő maga ajánlja, ezenkívül minden megyei képviselőcso­portjelöl egy tagot a bizottságba, s hogy a testület még inkább reprezentálja az Országgyűlés összetéte­lét, az országos listán megválasztott képviselők közül négyet bevonnak a jelölőbizottságba. Az Országgyűlés a Hazafias Népfront Országos Tanácsának javaslatát egyhangúlag elfogadta, az­zal, hogy a bizottság még az ülésszak első napján munkához lát. Az ülésteremben Ezután Horváth Lajos meg­emlékezett Miskó Istvánról, Bács-Kiskun megye 6. számú vá­lasztókerületének képviselőjé­ről, aki február 1-jén — mint mondotta: tragikus körülmé­nyek között — elhunyt. Az Or­szággyűlés tagjai felállással adóztak képviselőtársuk emlé­kének. A levezető elnök bejelentette, hogy Újvári Sándor (Zala m., 7. vk.), Apró Antal (Csongrád m., 1. vk.), Gajdos Ferenc (Buda­pest, 43. vk.), Cservenka Ferenc- né(Pest m., 4. vk.), Molnár Fri­gyes (Bács-Kiskun m., 3. vk.) és Losonczi Pál (országos lista) be­nyújtotta lemondását képviselői mandátumáról. Az Országgyűlés a lemondá­sokat 336 igenlő szavazattal és 2 tartózkodással tudomásul vette, és az országos választási elnök­ség javaslata alapján a Zala me­gyei 7. választókerületben meg­üresedett képviselői helyre Ör­dög Ferenc, eddigi pótképviselőt egyhangúlag igazolta. Az Országgyűlés a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának az 1988. december 8-án bemuta­tott jelentésének megtételétől az 1989. március 8-án megnyitott új ülésszak közötti időben alko­tott törvényerejű rendeletéről szóló jelentését egyhangúlag tu­domásul vette. Az elnök bejelentette, hogy az elmúlt ülésszakon nem tárgyalt interpellációkon és kérdéseken túl további 19 képviselő nyújtott be interpellációt és kilenc képvi­selő kérdést. ( Lestár Lászlóné dr. Varga Mária (Budapest, 51. vk.) az ülésen bejelentette: eláll az interpellációtól.) Ezt követően az ülésszak tárgysorozatára tett javaslatot is­mertette Horváth Lajos: 1. Magyarország alkotmánya szabályozási elveinek tárgyalá­sa; 2. a Minisztertanács tájékoz­tató jelentése a romániai mene­kültek helyzetéről, a kormány tervezett további intézkedései­ről; 3. az Országgyűlés elnökének megválasztása; 4. a Munka Törvénykönyvé­ről szóló 1967. évi II. törvény módosításával foglalkozó tör­vényjavaslat; 5. a sztrájkról szóló törvény- javaslat; 6. a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény módosítá­sáról szóló törvényjavaslat tár­gyalása; 7. az 1995-re tervezett Buda­pest — Bécs Világkiállítás elő­készítésének helyzetéről szóló tájékoztató; 8. az Országgyűlés 1989. évi várható programja; 9. személyi változások az Or­szággyűlés egyes bizottságai­ban; 10. interpellációk és kérdé­sek tárgyalása. A tárgysorozat megállapításá­val kapcsolatban Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) indítvá­nyozta, hogy vegyék le a napi­rendről a Munka Törvényköny­ve módosításáról és a sztrájktör­vényről szóló törvényjavaslato­kat. Szentágothai János akadémi­kus, az MTA tudományos tanács­adója javasolta, hogy a zsúfolt program ellenére tűzzék napi­Mint az Országgyűlés történe­tében már annyiszor, a mostani márciusi ülésszak első napján is ügyrendi kérdésekkel töltötte el a tanácskozás több óráját a Tisz­telt Ház. Mondhatni, hogy az el­ső két-három órában alig történt említésre méltó mozzanat, ha csak az nem, hogy az elnöklő Horváth Lajos, a Parlament alel- nöke köszöntötte a nőképviselő­ket, majd megemlékezett az el­hunyt tiszakécskei tanácselnök­honatyáról, az országosan is jól ismert Miskó Istvánról. Ezek mellett hosszas szavazási proce­dúrák borzolták a képviselők, s nem különben az újságírók ide­geit, hiszen sok alkalommal per­cekig számlálták például, hogy ki fogadja el és ki nem Stadinger Istvánnak, az Országgyűlés el­nökének lemondását, aztán ha­sonló hercehurca volt a napi­renddel, s végül mindezek bete­tőzéseként az indítványokkal. Minden egyes indítványról kü- lön-külön voksoltak. Az ügyrendi kérdések tisztá­zása, a napirend elfogadása után megkezdődött Magyarország al­kotmányszabályozási elveinek tárgyalása. E kérdés vitájában rendkívül sokan, negyvenen je­lentkeztek hozzászólásra, közöt­tük hetedikként Dobos Józsefné gyöngyösi képviselő, aki délután fél négykor kapott szót. A szünetekben természetesen aktuális kérdésekről próbáltam faggatni képviselőinket. Szava­ikból kitűnt, hogy a választók a rendre a bős — nagymarosi vízi erőmű kérdését. Kifogásolta, hogy a képviselők még mindig nem láttak tételes, a kiadásokat visszamenőleg összegző, s a ki­hatásokat is bemutató költségve­tést. Takács Imréné (Csongrád megye, 4. vk.), a Szegedi Textil­művek MSZMP-bizottságának titkára kérte, hogy szavazzanak arról: megvitassák-e a sztrájk- törvényt. Tapasztalatai szerint ugyanis a jogszabálytervezetet éppen azokkal — például a nagy­üzemi munkássággal — nem tár­gyalták meg, akiknek érdekében be szeretnék vezetni. Ezután szót kért Németh Mik­lós. A miniszterelnök a sztrájk­joggal és a Munka Törvényköny­hajdaninál sokkal nagyobb fi­gyelemmel kísérik a törvényho­zói munkát. Gyakran kapnak kritikát a honatyák, igaz, a mie­ink munkáját még nem zavarták meg visszahívási indítvánnyal. Az egyik alkalommal néhány percet kellett várni Árvái Lász- lónéra, aki egy kedves kötele­zettségének tett eleget. Király Zoltánnak, képviselőtársának gratulált, aki a napokban kötött házasságot. Az ügy pikantériája, hogy egy egri leányt vett el fele­ségül. Természetesen az egri képviselő asszonnyal való be­szélgetésünk a mostani ülésszak­hoz kapcsolódott. — Véleményem szerint az al­kotmányszabályozási elvek tár­gyalása a mostani ülésszak legér­dekesebb és leghangsúlyosabb témája — mondta Árvainé. — Ezt jelzi, hogy a szokottnál sok­kal többen szeretnék ezzel kap­csolatban kifejteni a mondaniva­lójukat. — Gondolom, hogy önnek is lenne erről véleménye. Miért nem jelentkezett szólásra? — Nekem a Parlament bizott­ságaiban, így például az alkot­mány-előkészítő bizottságban is alkalmam volt elmondani a véle­ményem. A kulturális bizottság­ban — az emberi jogok kapcsán — felvetettem egy kérdést, ame­lyet félremagyarázva adott to­vább a rádió tudósítója. Másnap többen is számon kértek, hogy miért kívánom a halálbüntetés eltörlését, holott erről szó sem vével kapcsolatban csatlakozott Horváth Lajos alelnök javaslatá­hoz: hallgassák meg a képviselők Halmos Csaba államtitkárt, az Á llami Bér- és Munkaügyi Hiva­tal elnökét, aki a kormány nevé­ben beterjeszti a javaslatot. A szóbeli kiegészítésből kiderül majd, hogy a kormány módosí­totta álláspontját, ami az írásos dokumentumokban természete­sen még nem szerepelhet. A bős — nagymarosi beruhá­zással kapcsolatban elmondta: a kormány úgy döntött, hogy fo­lyamatosan vizsgálja a beruházás költségvetését, menetét, és erről rendszeresen tájékoztatni fogja az Országgyűlést. Németh Mik­lós bejelentette továbbá: a Mi­nisztertanács kész megvizsgálni a bős — nagymarosi beruházás­ról tartandó népszavazás lehető­ségét. A kormány tanulmányoz­volt felszólalásomban. Az én fel­vetésem úgy hangzott: amennyi­ben az anyag egy mondattal fog­lalkozik, azzal, hogy el kellene gondolkodnunk a halálbüntetés eltörléséről, mennyivel inkább el kellene gondolkoznunk azon, hogy megakadályozzuk a terhes­ségek megszakítását. Hiszen 80 ezer magzatot ölnek meg évente hazánkban. Sérelmeztem, hogy a családjogi törvény keretében nem rendezték az úgynevezett abortuszrendeletet. Egyesek az efféle aggódást a vallásos érzel­mű emberek kifakadásainak tartják. Én viszont úgy látom, hogy nemcsak a vallásosak, ha­nem világnézettől függetlenül a magyarságot a fogyástól féltő emberek is ezt állítják. — Térjünk már vissza az al­kotmányra. Pontosabban arra, hogy sokan kétségbe vonják az Országgyűlés legitimitását, s kü­lönösen azt, hogy ez a mostani Parlament alkalmas az alkotmá- nyozó feladatra. Ön ’’belülről’’ feltehetően másként éli át mind­ezt... — Néhány nappal ezelőtt kaptunk egy beadványt, amit egyik képviselőtársunk, Szirtes- nédr. Tomsics Erika fogalmazott meg. Azt javasolta, hogy egy éven belül meg kell rendezni az új választásokat, s ez a mostani Parlament semmiképpen ne fo­gadja el az alkotmányt. Mivel­hogy félő, hogy az utánunk kö­vetkező Országgyűlés az alkot­mány módosításával kezdené za a népszavazás előkészítésének feltételeit, lehetséges módját, nemzetközi és egyéb összefüggé­sét. A vizsgálat eredményét a Parlament májusi vagy júniusi ülésszaka elé teijesztik, úgy, hogy addigra a népszavazásról szóló általános törvénytervezet is — a társadalmi vita tapasztala­tai után — elkészül, s a képvise­lők elé kerül. A napirendre tett indítvány vi­tájában szót kért Szigethy Dezső (Győr-Sopron m. 14. vk)., aki Király Zoltán hozzászólására re­agált. Avar István (Bp. 17. vk.) a kormányfő felszólalásához fű­zött észrevételt. Úgy vélte: „nem szabad még egy rossz politikai lé­pést elkövetni azzal, hogy a Par­lament nem tűzi napirendjére Bős — Nagymaros ügyét, annak (Folytatás a 2. oldalon) munkáját. Egyébként is, ha az új alkotmányt az új Országgyűlés fogadná el, az sem okozna külö­nösebb döccenót. Ennél jóval fontosabb, hogy az új alaptörvé­nyünk az egész társadalmat szol­gája. — Érdemes szólni egy másik beadványról is, amelyet ön is alá­írt. Ebben kérték, hogy módosít­sák a pár héttel ezelőtt hozott gyülekezési törvényt, amely tilt­ja, hogy a Kossuth téren, a Parla­ment előtt is lehessen rendezvé­nyeket, demonstrációkat tartani. Ebben a kérdésben az alternatív szervezetek is az önökhöz hason­ló álláspontra helyezkedtek, mondván: ha katonai tisztavatást vagy államfői fogadást tartanak a Parlament előtt, azzal is meg­szegik a gyülekezési törvényt. — Ez a kezdeményezés tő­lünk, képviselőktől indult — vá­laszolta Árvainé. — Az alterna­tív szervezetek később léptek. De azt hiszem, nem ez a lényegi kérdés. Én azt vallom, hogy ez a tér, még ha az Országház előtt helyezkedik is el, nem élvezhet kivételt. Még amiatt sem, hogy netán megzavarhatják az Or­szággyűlés tanácskozását. Ilyen félelme nem lehet egy szervezett, közbiztonságot maga mögött tu­dó államhatalomnak. Mondhatni azt is, hogy a me­gye képviselőinek sokszínűségét mi sem jelzi jobban, mint az, hogy amikor megkérdeztem, hogy a napirendi pontok közül ki melyiket érzi a legfontosabbnak, mindenki más-mást mondott. — A sztrájktörvény a legizgal­masabb kérdés, s a bős — nagy­marosi vízlépcső ügyét is mi­előbb tisztázni kell — mondta Sebők József. — Önt tsz-elnökként hogyan érinti a sztrájktörvény? Parlamenti tudósítónk jelenti; ________] T ársadalmi vitára kellett volna bocsátani a sztrájktörvényt A Csehszlovák Kommunista Párt delegációja megyénkben A hazánkban tartózkodó Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága politikai szervezési osztálya delegációja tegnap kétnapos látogatásra ér­kezett megyénkbe. A küldöttség vezetője Vladimir Klozic osz­tályvezető-helyettes, tagjai: Ka­réi Fryc, a káderalosztály vezető­je, Josef Pelikán, a közép-cseh kerületi pártbizottság első titká­ra, Jiri Kalny, az osztály munka­társa és Ladislav Novacsek, poli­tikai munkatárs. A vendégeket Egerben, a me­gyei pártbizottság székházában Juhász Lajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkára köszöntötte, és tájékoztatta őket a nemrégiben lezajlott megyei pártértekezlet döntéseinek vég­rehajtásáról, az apparátus össze­tételéről, jelenlegi feladatairól. Szólt a közvetlen környezetünk­ben is megjelenő új alternatív szervezetekről, s arról, hogy a megyei pártbizottság párbeszéd­re törekszik velük. A vendégek nagy érdeklődést mutattak a párt megújulási formái iránt, és élénk eszmecsere alakult ki a fogadá­son. Farkas József, az egri városi pártbizottság titkára is szólt a megyeszékhely pártapparátusá­nak új programjáról. A vendégek ezt követően ellá­togattak a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalathoz, ahol üzemlátogatáson vettek részt, és tájékoztatót hallottak az üzemi pártbizottság munkájáról. Dél­után a történelmi belváros neve­zetességeivel ismerkedtek. A de­legáció programja ma Hatvan­ban folytatódik. — Való igaz, a tehenet akkor is meg kell fejni, vetni akkor is kell, ha sztrájkra hívnak bennünket. Azaz a parasztság között más­képpen csapódik le a sztrájk ér­telmezése, mint egy ipari vállalat­nál. Az ipari dolgozókkal folyta­tott beszélgetésből kiderült, hogy a sztrájktörvény tárgyalása túlsá­gosan előre lett hozva. Megfon­toltabb és alaposabb előkészítés után kellett volna napirendre tűz­ni. Ez a téma megérdemelt volna egy társadalmi vitát. — Említette, hogy a bős — nagymarosi vízlépcső építése is foglalkoztatja önöket. Mi az ez­zel kapcsolatos álláspontja? — E vízlépcső építése nem egy szimpla gazdasági kérdés. Itt a képviselőház tekintélye forog kockán. Viszont megválaszolat­lan kérdés: akkor növekszik-e a Parlament tekintélye, ha majd májusban netán felülvizsgáljuk korábbi döntésünket, vagy az lenne-e a helyes, ha azt monda­nánk: mi már egyszer döntöt­tünk, így zárjuk le az egészet. Helyesnek tartom, hogy ez a té­ma májusban napirendre kerül, s egy alapos vizsgálat után hozunk egy olyan döntést, amelyen már nem lehet változtatni. — Ezekben a percekben már munkához látott az a jelölőbi­zottság, amely javaslatot tesz a Parlament új elnökének szemé­lyére. Megyénket ebben a testü­letben Kovács András képviseli. On kire tesz majd javasiáiOl? — Én egyetértek az MSZMP javaslatával — válaszolta Sebők József. — Szerintem Szűrös Má­tyás az egyetlen olyan ember az Országgyűlés mostani tagjai kö­zül, akit elsöprő többséggel fo­gunk megválasztani. Legalábbis minden jel erre mutat. Homa János

Next

/
Thumbnails
Contents