Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-23 / 70. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 70. szám ÁRA: 1989. március 23., csütörtök 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A MEGYE LEGKISEBB TÉESZE ÉLÉN „Első gondolatom volt elhagyni a süllyedő hajót" (3. oldal) HÚSZÉVES A FÉMMŰVEK FÜZESABONYI GYÁRA „A hétszáznegyven bői négyszázötvennyolc dolgozó törzs- gárdatag” (3. oldal) VOLT-E „CSONTZENE” TARNALELESZEN? „Láttam az előttem felvillanó térdet, de már nem tud­tam kitérni előle” (6. oldal) RUMLI A HATVANI BÚZAVIRÁGBAN „...poharakkal kezdte bombázni az italospolcokat" (8. oldal) Testvérvárosi kapcsolat Ausztriában is? Egerben járt az osztrák igazságügy-miniszter Folytatta munkáját az Országgyűlés márciusi ülésszaka Elfogadták a sztrájktörvényt Szerda délelőtt 10 órakor Szűrös Mátyás elnökletével folytatta munkáját az Országgyűlés március 8-án megkezdett ülésszaka. Az ülésteremben foglalt helyet Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. A törvényhozók először az Országgyűlés idei várható programja feletti — a hónap elején megtartott ülésen megkezdett — vitát folytatták, majd a sztrájktörvény ter­vezete került a Parlament elé. Dr. Halmos Csaba állam­titkár: „A sztrájk a munkaválla­lók alapjoga” Középen dr. Egmont Foregger Magyarországi látogatása so­rán tegnap dr. Egmont Foregger osztrák igazságügy-miniszter és kísérete — dr. Helmuth Gonsa büntetésvégrehajtási miniszteri tanácsos, dr. Gerhard Li/zko mi­niszteri titkár — dr. Borics Gyula magyar igazságügyminisztériu­mi államtitkár kíséretében Eger­be látogatott. A megyeszékhelyen elsőként Foregger úr dr. Ripka Kálmán­nal, a megyei bíróság elnökével folytatott megbeszélést, majd hi­vatalában találkozott Schmidt Rezsővel, Heves Megye Taná­csának elnökével, aki látogatójá­nak bemutatta Heves megyét, szólt szűkebb hazánk társadalmi, kulturális, gazdasági életéről, és a jövő feladatairól. A baráti lég­körű megbeszélésen dr. Francz Schmidt osztrák nagykövet fel­vetette annak a lehetőségét, hogy Heves megye valamelyik városa alakítson ki testvérkap­csolatot, hisz erre már hazánk több megyéjében van példa. Schmidt Rezső — aki maga is „az osztrák táj és történelem szerel­mesének” vallotta magát —, nem zárkózott el a lehetőségtől, sőt utalt arra, hogy Gyöngyös és a felső-ausztriai Sant Pölten kö­zött folynak már tárgyalások. Amikor tegnap az Országgyű­lés ez évi várható programjáról mondták el véleményüket a kép­viselők, az egyik szabolcs-szat- mári felszólaló javasolta, hogy még az idén foglalkozzanak a nemdohányzók érdekében ho­zandójogszabálytervezetével. A honatya rávilágított, hogy mivel hárommillió dohányost számlál az ország, ugyanakkor a népes­ség egészségi állapota mélypon­ton van, ezért törvényt kellene alkotni arról, hogy minden helyi­ségben, ahol dohányzók és nem­dohányzók kényszerűen tartóz­kodnak együtt, tilos rágyújtani. A Parlament végül nem tartotta fontosnak, hogy erről az idén tárgyaljanak. E téma révén vi­szont több képviselő is megje­gyezte, hogy napjainkban, ami­kor a gazdaság és a társadalom nehéz pillanatokat él át, ennél fajsúlyosabb kérdésekkel kellene foglalkozni. Mi több, Barcsik Já­nossal beszélgetve még az is ki­tűnt, hogy a hevesi honatya a most napirendre tűzött sztrájk- törvénynél is találna előbbre va­lót. — Az embereknek a sztrájk­nál súlyosabb gondjaik vannak (Fotó: Gál Gábor) A megyeházáról történelmi városnézésre indultak vendége­ink, majd a Főegyházmegyei Könyvtár megtekintések csatla­kozott a delegációhoz dr. Kovács Jenő, a MEFAG vezérigazgató­ja, aki Szilvásváradra invitálta dr. Egmont Foreggert és kíséretét. A szilvásváradi gazdaság, az er­dészeti múzeum megtekintése­kor szó esett a MEFAG és az osztrák cégek jó kapcsolatáról is. Vendégeink a késő délutáni órákban vettek búcsút. Lapunk munkatársa kérdésé­re így összegezte benyomásait: dr. Egmont Foregger osztrák igazsá­gügyi miniszter. — Több ízben látogattam már el az önök kedves vendéglátó ha­zájába, sőt három-négy ízben át is utaztam Egeren. Városuk régi német neve, Erlau ismerősen cseng az osztrákok fülében, no nemcsak gasztronómiai és borá­szati különlegességei, hanem kulturális kincsei miatt is. Mint­egy semleges ország igazságügy­minisztere külön örömömre szolgálnak azok a demokratikus változások, amelyeknek most le­hetünk tanúi Magyarországon. Remélem, a nagykövet úr java­solta testvérvárosi kapcsolat csak erősíti „sógori” viszonyainkat. —jegyezte meg Barcsik János. — Ezek között első helyen áll, hogy nincs előrelépés a gazdálkodás­ban, a termelésben. Nekünk most arról kellene törvényt al­kotni, hogy miként lehetne a munka hatékonyságát fokozni, és ennek révén hogyan lehetne a nemzet gazdálkodását helyre­tenni. A többől egyéni és közös­ségi célra egyaránt többet tud­nánk juttatni. Hogyan értékeli a Parlament­ben folyó törvényalkotó munkát Nagy Endréné, mennyire érzi alaposnak a Tisztelt Ház tevé­kenységét, hiszen előfordult, hogy a gyülekezési törvényt pár hét után módosítani kellett. — Én úgy érzem, hogy nem statikus, évtizedekig, netán év­századokig élő törvényekre van szükség a legtöbb esetben, ha­nem olyanokra, amelyek a társa­dalom, a gazdaság fejlődésének egy-egy időszakában biztosítják a lehető legoptimálisabb szabá­lyokat — mondta Nagy Endréné. — Minden jó jogszabályra szük­ség van, éljen az akár csak pár évig is. Aztán, ha a fejlődés úgy kívánja, azt módosítani kell, vagy helyette újat kell alkotni. A Tisztelt Ház 1989-es prog­ramjához három képviselő szólt hozzá. Az egyik hozzászólásra Nyers Rezső államminiszter vá­laszolt. Mint mondta, a kormány dolgozik a reform-csomagter- ven. Várhatóan nyáron elkészül vele, így ősszel az Országgyűlés elé tudja terjeszteni. A határozathozatalkor támo­gatásra talált az a javaslat, hogy az Országgyűlés idei programja egészüljön ki az Állami Bér- és Mint mondotta: olyan tör­vényjavaslat kerül napirendre, amelyben tételes jogi szabályo­zás hazánkban eddig még soha nem volt. Okkal vetődik fel a kérdés: miért éppen most jött el az ideje annak, hogy a sztrájkról jogi szabályozás szülessen. A fe­lületes válasz kézenfekvő: mi­után az utóbbi időben megjelent társadalmi-gazdasági életünk­ben a sztrájk, régi magyar szokás szerint erre azonnal paragrafu­sokat kell hozni. Valójában ennél jóval többről van szó. Ha a mun­kaviszony keretében is valódi ér­Ugyanakkor az is fontos, hogy egy-egy adott időszakban a lehe­tő legoptimálisabb törvény szü­lessen. Ezért szükséges, hogy a törvény előkészítésében, a bi­zottságokban ne csak a kormány, hanem mások véleményét is megismerjük. Az ellenérdekek­ről is tudnunk kell ahhoz, hogy minél alaposabb munkát végez­hessünk mi, képviselők. A folyosói beszélgetésekből is kitűnt, hogy hazánkban egyre több embert foglalkoztat a most tárgyalásra kerülő Budapest — Bécs világkiállítás ügye. A ren­dezvény előkészületeiről Sbmo- gyi Lászlót, a világkiállítás kor­mánybiztosi tisztének váromá­nyosát, volt építési és városfej­lesztési minisztert kérdeztük. — Hogyan értékeli Ön azokat a vitákat, amelyek a világkiállí­tás megrendezése körül kibonta­koztak? Ugyanis ez azért furcsa, mert még nem kapta meg Buda­pest és Bécs a rendezés jogát. Van-e egyáltalán értelme ennek a vitának? — Nagyon hasznosnak tar­tom ezeket a vitákat — válaszolta Somogyi László. — Elsősorban amiatt, hogy ez egy olyan ügy, Munkaügyi Hivatal beszámoló­jával az időszerű bér- és munkae­rő-gazdálkodási feladatokról. Az Országgyűlés 1989. évi vár­ható programját négy ellensza­vazattal fogadták el a honatyák. Ezt követően az önálló képvise­lői indítványok napirendre tűzé­séről tanácskoztak a képviselők. Ezután Halmos Csaba állam­titkár, az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal elnöke terjesztette elő a sztrájkról szóló törvényja­vaslatot. dekegyeztetés kialakulásával kell számolnunk, annak jogi feltéte­leit is meg kell teremteni. Ebbe a rendszerbe szervesen illeszkedik a sztrájk, mint a munkavállalói érdekérvényesítés egyik draszti­kus eszköze. Ebben a megközelí­tésben a sztrájkjog rendezésének alapvető oka, de egyben célja is, hogy az érdekegyeztetési folya­matban az összhangot biztosítsa, mégpedig annak a világon min­denütt elfogadott elvnek a szem előtt tartásával, amely szerint a sztrájk az érdekérvényesítés vég­ső eszköze. melyben, ha nem is az első pilla­nattól kezdve, de legalább a dön­tést megelőzően ki kell kérni az emberek véleményét. így mód nyílik arra, hogy a lehető legna­gyobb -nyilvánosság előtt el­mondjuk: ez nem kizárólag Bu­dapest ügye, s szó nincs arról, hogy egy olyan kiállítást akarunk rendezni, amely csak a főváro­sunkra korlátozódik. Egy orszá­gos megmozdulásra törekszünk, amelyben nagy teret kapnak a helyi kezdeményezések. Az per­sze igaz, hogy a világkiállítás Bu­dapesten lesz, de a különböző kulturális programok, művészeti események és főleg az idegenfor­galmi fejlesztések messze nem Budapestre korlátozódnak. — Heves megye nincs éppen közel a fővároshoz, mennyire kapcsolódhat be ebbe a program­ba? — A megye egyik fő területe idegenforgalmi elképzeléseink­nek. A rendezvény áprilistól ok­tóberig tart majd. Hevesnek azok az idegenforgalmi lehetősé­gei ma is megvannak — Eger, a Mátra, a Bükk, a történelmi bor­vidék —, amelyek olyan látványt nyújtanak, melyekkel egy ilyen, Először is arra a kérdésre kell válaszolni, amely úgy fogalma­zódott meg az előkészítő viták során, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi körülményeink között egyáltalán indokolt-e megengedni a sztrájkot. Erre a kérdésre lassan tizenhárom éve megszületett az egyértelmű vá­lasz. Az 1976. évi 9. törvényere­jű rendelettel ugyanis hazánk el­fogadta az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmá­nyát, amelynek 8. cikkében kö­telezte magát: biztosítja az adott ország törvényeivel összhangban gyakorolt sztrájkjogot. Másodszor a sztrájk szabályo­zásának egyik alapdilemmájára kell a figyelmet felhívni. A sztrájk a munkavállalók alapjo­ga, de mint minden alapjog sza­bályozásánál, szükségképpen ér­vényesülnek meghatározott kor­látok. Ugyanis az alapjogok, korlátlan érvényesülésük esetén más állampolgári, emberi vagy munkavállalói jogokat, illetve társadalmi alapérdekeket sért­hetnek. Ezért olyan, talán ké­nyesnek nevezhető egyensúlyt kell teremteni a jogi szabályozás­ban is, amely egyfelől garantálja a dolgozók sztrájkhoz való jogát, ugyanakkor védi a társadalmat az e jog gyakorlásából szükség­képpen bekövetkező hátrányok­tól. Azt is látni kell, hogy önma­gában a jogi szabályozás képte­len ezt a funkciót betölteni. Halmos Csaba szerint a tör­vénytervezet szabályai két nagy csoportba sorolhatók. Az egyik­be a sztrájk gyakorlásának felté­teleit érintő, míg a másikba a sztrájkban résztvevők védelmét szolgáló rendelkezések tartoz­nak. E szabályok részletes ismer­tetése helyett az államtitkár az előkészítés során vitatott kérdé­sekre tért csak ki. Az eredeti tervezet abból in­dult ki, hogy a dolgozókat csak munkaviszonyuk keretében illeti meg a sztrájk joga. Ez a megfo­galmazás a sztrájkjog gyakorlá­sát tehát a munkaviszonyt érintő kérdésekre korlátozta. Ä terve­zet vitáját alapvetően ez a megol­dás váltotta ki. Az eredeti javas­latban rendező elvként szerepelt, hogy a sztrájk igazában azzal szemben hatékony eszköz, aki a követelést orvosolni is tudja. A vitázók többsége azonban ezt az elvet úgy értékelte, hogy túlzot­tan korlátozza a sztrájkhoz való jogot. Bár az értelmezésben le­hetnek különbségek, világosan le kell szögezni: a kormány nem kíván korlátozó sztrájktörvényt elfogadtatni, mert ez saját érde­keivel is ellentétes. Ez a magya­rázata annak, hogy a szakmai vi­tát komolyan vette és nyitottan fogadta a javaslatokat, módosí­totta korábbi elgondolásait. Vitathatatlan, hogy a sztrájk­nak csak a munkaviszony kereté­ben történő megengedése disz- funkciókkal is járhat. így példá­(Folytatás a 2. oldalon) fél évig tartó program során élni kell. Itt nemcsak elvi biztatást adunk, hanem az idegenforgalmi fejlesztéseket egyértelműen tá­mogatni kívánjuk. Terveinkben szerepel egy nyilvános pályázat kiírása, mindenféle ötletet, ja­vaslatot szívesen fogadunk, hi­szen a világkiállítás 1995-ben lesz, s van idő arra, hogy jól át­gondolt programokkal, műso­rokkal az ország minden része részt" vegyen e rendezvényben. — Egyszóval az infrastruktu­rálisfejlesztés is az egész országra vonatkozik... — Döntően azt kell mondani, hogy elsősorban a Bécs — Buda­pest közötti autópálya, vasútvo­nal korszerűsítésére, a főváros közlekedésének modernizálásá­ra, s a nyugati országrészre kon­centrálódik. A telefon-összeköt­tetés és az egyéb autóút-építés tovább fog folytatódni a keleti országrészben is. — Májusban születik döntés, hogy Bécs és Budapest, avagy Miami kapja-e mega világkiállí­tás megrendezésének jogát. Mi történik, ha mégsem jutunk hoz­zá ehhez a lehetőséghez? — Nagyon sajnálnám — vála­szolta Somogyi László. — Mi azon­ban úgy gondoljuk» hogy a szava­zattal rendelkező tagországok, kü­lönösen az európai államok, vala­mint Japán és Korea reánk szavaz­nak, mert ez egy olyan új gondolat — két város rendezi, kétféle társa­dalmi berendezkedésű állam —, amely nagyon nagy reményt ad ar­ra, hogy Bécsre és Budapestre sza­vazzanak. Homa János „...a dolgozók gazdasági és szociális érdekeinek biztosítására...” A világkiállítás nemcsak Budapest és Bécs ügye

Next

/
Thumbnails
Contents