Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-23 / 70. szám
2. FOLYTATÓDIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS MÁRCIUSI ÜLÉSSZAKA NÉPÚJSÁG, 1989. március 23., csütörtök (Fotó: Perl Márton) (Folytatás az 1. oldalról) ul: a gazdasági intézkedésekkel szemben csak a bérek emelése érdekében lehetne fellépni, ami az inflációs ráta emelkedéséhez vezetne, illetve a béremelésre képtelen munkáltatók számára az ilyen sztrájkok kezelhetetlenné válnának. Tény az is, hogy a nemzetközi gyakorlatban az említett Egyezségokmány szövegével összhangban megszorítás nélkül, a gazdasági és szociális érdekek védelmére ismerik el a sztrájk jogát. Döntően az említett indokok alapján a kormány számára elfogadható a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata, amely a sztrájk jogát a dolgozók gazdasági és szociális érdekeinek biztosítására engedi meg. Az előzőekkel szorosan összefügg a szolidaritási sztrájk kérdése is. E tekintetben az eredeti tervezet két változatot tartalmazott. Az egyik változat kizárta a szolidaritási sztrájkhoz való jogot, abból kiindulva, hogy a sztrájkkal érintett munkáltató képtelen a sérelmet befolyásolni. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata szerint megilleti a munkavállalókat a szolidaritási sztrájkhoz való jog. Ez a megoldás összhangban áll a nemzetközi gyakorlattal, ugyanis a szolidaritási sztrájkot általában megengedik. Vitathatatlan, hogy ha közvetett formában, de a szolidaritási sztrájk is nyomást gyakorolhat az érintett munkáltatóra vagy szervezetre, ami hat- hatósabbá teheti a munkavállalói érdekvédelmet. Tekintettel azonban arra, hogy az ilyen jellegű sztrájkok az érintett munkáltatók érdekeit alapvetően sújtják, garanciális szempontból indokolt, hogy ilyen sztrájkot csak a szakszervezet kezdeményezhessen. Természetes, hogy szolidaritási sztrájk esetében az előzetes egyeztetés kötelező előírása értelmetlen. A szakmai vita másik alapvető kérdése arra vonatkozott, hogy ki kezdeményezheti a sztrájkot. Az egyik korábbi változat értelmében erre csak a szakszervezet jogosult. Ez a megoldás nem ismeretlen a nemzetközi gyakorlatban, hiszen példul az NSZKNagy Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára elöljáróban arról szólt, hogy a sztrájktörvénytervezet néhány további kiegészítéssel, változtatással tárgyalható, megfelel a legfontosabb kritériumoknak, azaz annak, hogy a sztrájktörvény ne legyen korlátozó, és ne tartalmazzon körülményes szabályokat. Emlékeztetett arra, hogy a sztrájkjog gyakorlati megteremtésének, illetve szabályozásának gondolata másfél-két esztendeje vetődött fel a szakszervezeti vezetők körében. Akkor e gondolat megvalósításának esélyei nem voltak túlságosan jók, sem a szakszervezetek körében, még kevésbé a politikai, kormányzati vezetésben, s ezért gyakorlati megvalósítása késedelmet szenvedett, és formája az eredetihez képest jelentősen megváltozott. A szakszervezetek abból indultak ki, hogy a sztrájk szabályozása a szakszervezeti törvényben kapjon helyet. Ez a kiindulóhelyzet megváltozott, mivel a kormány sürgetőbbnek érezte a sztrájkjog szabályozását, mint a szakszervezetek. így eredetileg a Munka Törvénykönyve módosításával összekötve, annak részeként kívánta elvégeztetni a szabályozást. Ezt az elképzelést a szakszervezetek nem fogadták el. így született az a kompromisz- szumos megállapodás, hogy önálló sztrájktörvény készüljön. A továbbiakban kiemelte: a sztrájkjog gyakorlásé val kapcsolatos érdekegyeztetési rendszer kiépítése hosszabb időt vesz igénybe, tekintettel arra, hogyösz- szefügg a tulajdonformák változásával, a piacgazdaságra jellemző intézmények kialakításával, a politikai intézményrendban és Svájcban csak a dolgozók képviselői, tehát a szakszervezetek jogosultak sztrájkot kezdeményezni. A megszorítás alapvető indoka az, hogy a megfelelő apparátussal, kellő felkészültséggel rendelkező szakszervezetek esetében garancia mutatkozik arra, hogy az adott sztrájk jogszerű lesz. Lényeges korlátozást ugyanakkor azért sem tartalmaz ez a szabály, mert bármelyik, adott esetben akár az országos szintű szakszervezet is kezdeményezhet sztrájkot. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata alapján a tervezet nem tartalmaz megszorítást arra nézve, hogy ki jogosult a sztrájk kezdeményezésére. Ebből következik, hogy erre indítványt tehetnek a szakszervezetek, de a dolgozók közössége is. A bizottság javaslatával egyetértve feleslegesnek tekintjük azt a korábbi tervezetben szereplő részt, amely a titkos szavazáson alapuló többségi döntés kötelező előírásának fenntartását javasolta. A javaslat a nemzetközi gyakorlattal összhangban határozza meg azt a kört, ahol a sztrájk tilos. Ennek indoka kizárólag az, hogy a sztrájk más alapjog — például az élethez való jog — gyakorlását ne, vagy csak társadalmilag elfogadható mértékben korlátozza. Összegezve az elmondottakat, hangsúlyozta: a tervezettől sem többet, sem kevesebbet nem lehet várni, mint amennyit általában a jog befolyásolni képes meghatározott életviszonyok rendezésével. Veszélyesnek tartotta a szabályozás túlbecsülését, illetve annak alulbecsülését is. A sztrájkjog olyan ár, amit a demokratizálásért meg kell fizetni. Hogy ez az ár milyen súlyos lesz, nem ezen a törvényen múlik. Embereken múlik, akik kiváltják és akik gyakorolják a sztrájkot. Ugyanezen emberek tartós társadalmi békében is élhetnek — mondotta Halmos Csaba, s végezetül kérte, hogy a módosításokkal a törvényjavaslatot fogadják el a képviselők. Az általános vitában 9-en kaptak lehetőséget álláspontjuk kifejtésére. szer átalakításával. A szakszervezetek is sajátos módon érdekeltek abban, hogy a jelenlegi jogbizonytalanság megszűnjék, és konfliktus esetén ne szubjektív szándékok minősítsék a sztrájkot, ne pillanatnyi indulatok alapján minősüljenek jogszerű vagy jogellenes cselekménynek. Ez a szakszervezetek, a dolgozók, a sztrájkban résztvevők védelmét szolgálja. A továbbiakban Nagy Sándor a tervezettel kapcsolatban tett szövegmódosító javaslatot, hangsúlyozva: el kell fogadni, hogy azokon a területeken, amelyeket kizár vagy korlátoz a törvény a sztrájkjog gyakorlásából, a társadalmi érdek miatt speciális szabályozásnak kell érvényesülnie. Kitért arra is, hogy a sztrájk- törvény elfogadása esetén — a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően — a magyar szakszervezetek is belső sztrájkszabályozást fognak kidolgozni. Végezetül hangsúlyozta, hogy a sztrájkot a SZOT is végső eszköznek, olyan csőre töltött fegyvernek tekinti, amelyet lehetőség szerint nem szabad elsütni. Nem fogadja el azok álláspontját, akik úgy gondolják, hogy a sztrájk vagy annak lehetősége rontja gazdasági esélyeinket, visz- szatartja a külföldi tőkét. A nyugati kemény szakszervezeti magatartáshoz van szokva — mondta. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a sztrájktörvény ebben a formájában valóban korszerű, s kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját is. Nyers Rezső államminiszter elmondta, hogy a kormány módosította álláspontját, s elfogadja a Nagy Sándor és Tallóssy Frigyes által beteijesztett módosító javaslatokat. Véleménye szerint a vita hozzájárult ahhoz, hogy kedvezően változzon a jogszabálytervezet. A kormány a munkavállalói és a munkáltatói szempontok érvényesítését a törvény-előkészítés során egyaránt indokoltnak tartotta. Ugyanakkor a társadalomban mindenképpen kiegyensúlyozottságra kell törekedni — hangsúlyozta —, elejét véve a gazdasági erő bármely oldalon történő túlzott koncentrációjának. Ennék szellemében a kormány álláspontja lényegesen változott a sztrájkjogot érintő korlátozásokat illetően. így a kormány véleménye most már találkozik az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának, a szakszervezeteknek, valamint számos alternatív szervezetnek a véleményével. A sztrájktörvénynek — a kormány megítélése szerint — meg kell felelnie az általános emberi jogok követelményeinek, a most formálódó alkotmányban megfogalmazódó szabadságjogoknak, valamint az ENSZ által elfogadott nemzetközi Egyezségokmánynak. El kell ismerni — mondotta Nyers Rezső —, hogy az eredeti törvénytervezet még vitára adott okot, az új változat azonban már megfelel az említett követelményeknek. A munkavállalók érdekérvényesítésének végső eszköze a törvény által nem korlátozható nagyobb mértékben, mint amit a társadalom érdekei indokolnak. Ennek az elvnek felel meg az, ha a sztrájk alapvető dolgozói joggá válik, s ugyancsak indokolt, hogy a szak- szervezetek lehetőséget kapjanak a szolidaritást kifejező munkabeszüntetésekre. Természetesen nem hanyagolhatok el a munkáltatói érdekek sem. Amennyiben ugyanis a sztrájk akadályozná a gazdasági élet folyamatosságát, a technikai fejlődést, az a dolgozók érdekeit is sértené. Bár a gazdaság különböző Halmos Csaba vitazárójában először arra a kérdésre válaszolt, hogy szükség van-e hazánkban ilyen törvényre. Az államtitkár szerint a sztrájkjog törvény nélkül csak fiktív deklaráció, a sztrájk csakis ezzel a törvénnyel válik igazán joggá. Ugyanakkor jogosnak kell tekinteni azokat az aggodalmakat is, amelyek úgy ítélik meg, hogy a törvény hatására gyakoribbá válnak majd a munkabeszüntetések. Az államtitkár külön is kitért az érdekegyeztetés és a sztrájk- törvény kapcsolatára, amit az alternatív szervezetek és a független szakszervezetek is gyakran felvetettek. Valóban nyugod- tabb lelkiismerettel terjeszthettük volna elő a törvényt — mondotta —, ha korszerű szociálpart- neri kapcsolaton alapuló érdekérvényesítési és érdekegyeztetési mechanizmus működne hazánkban. Ilyen azonban nem alakult ki, így az aggályok jogosak. Az előkészítő viták során egyértelművé vált, hogy nem sztrájktörvény helyett, hanem amellett, azzal együtt van szükség az érdekegyeztetésre. A kormány törekvései is azt tükrözik, hogy a színfalak mögötti aktacsatározások, bürokratikus eljárások helyett nyílt alkuval szülessen döntés egy-egy kérdésben, megosztva a döntés és a döntés következményeinek a felelősségét. Erre jó példa az Országos Érdekegyeztető Tanács működése, amely csíráiban már megteremti a feltételeit annak, hogy például a bérekkel kapcsolatban a bürokratikus szabályozás által közvetített érdekek a nyilvánosság előtt, nyílt alku útján ütközzenek a kormány, a munkaadó és a munkavállaló között. Kifejezte a kormány azon szándékát, hogy a törvénnyel szavatolják a jogbiztonságot és tegyék kiszámíthatóvá az érintettek számára a sztrájkból adódó kötelezettségeket és következményeket. Halmos Csaba szólt arról is, hogy mielőbb helyre kell állítani a kollektív szerződések becsületét. Alapvető jelentőségűnek mondta, hogy amiben a munka- vállaló és a munkáltató a szerződésben megállapodott, azzal kapcsolatban sztrájkot kezdeményezni csak a szerződés felbontásával lehessen. Ennek felágazataiban nagyon eltérő helyzettel kell számolni, ennek ellenére mégis szükség van a sztrájk egységes törvényi szabályozására. Válságágazatokban reális a veszély, hogy a fel-fellobbanó sztrájkok jelentős mértékben nehezíthetik a stabilizációs törekvéseket. Ennek veszélyét azonban nem különleges törvényi korlátozással kell csökkenteni, hanem az egyeztetés, az együttműködés, a társadalmi partnerség elmélyítésével. Bár még nem alakultak ki a társadalmi egyeztetés, a munkaszerződések megkötésének megfelelő módszerei, szabályai, ennek ellenére mégis elodázhatatlan a sztrájk törvényi szabályozása. tételei a Munka Törvénykönyvének módosításával egyszerűsödtek. Halmos Csaba válaszát követően a sztrájktörvény tervezetének általános vitáját lezárták és az elnök részletes vitára bocsátotta a törvényjavaslatot. Ebben azonban már senki sem kívánt felszólalni. A sztrájktörvény tervezetét az elfogadott módosításokkal kiegészítve az Országgyűlés 17 ellenszavazattal, 27 tartózkodás mellett törvényerőre emelte. Ezután az elnöklő Horváth Lajos bejelentette dr. Vida Miklós (Budapest, 23. vk.) képviselő lemondását mandátumáról és az Országgyűlés-alelnöki tisztségéről. A lemondást a képviselők tudomásul vették. Az elnök javasolta, hogy a korábbi jelölőbizottságot bízzák meg a jelölés lebonyolításával. Az ülésszak menete képviselői igazolásokkal folytatódott: az elhunyt Miskó István helyére Varga Sándor (Bács-Kiskun m., 6. vk.), és a lemondott Gajdos Ferenc helyére Sápi Ferenc (Budapest, 43. vk/j pótképviselők kaptak képviselői megbízatást. Ezután a napirendnek megfelelően Beck Tamás kereskedelmi miniszter tájékoztatta az Ország- gyűlést a Budapest — Bécs Világkiállítás előkészítésének helyzetéről. Mindenekelőtt hangsúlyozta: fontosnak tartja, hogy a kormány a tervezett főbb lépésekről folyamatosan informálja az Országgyűlést és az egész magyar társadalmat. A mindenki által kívánt gazdasági-társadalmi fel- emelkedést hasznosan előmozdító akciót csakis akkor lehet sikerre vinni, ha ebben közmegegyezés alakul ki. Ennek egyik meghatározó eleme az Országy- gyűlés támogató figyelme, a döntések meghozatalára jogosult kormányzati szervek folyamatos ellenőrzése. A bizottsági és társadalmi vitákban általában az országos ügyhöz méltó felelősségtudat nyilvánult meg. Több testület állásfoglalásban nyilvánította ki egyetértését a világkiállítás megrendezésével, ugyanakkor jelentkeztek ellenvélemények, kételyek is. Több olyan, főleg a gazdasági kihatásokra vonatkozó kérdés fogalmazódott meg, amelyre ma még nem adható pontos válasz. Amikor rendelkezésre állnak a megbízott szakértő csoportok előzetes számításai különösen a szükséges ráfordításokat, azok lehetséges forrásait és a várható hozamot illetően —, akkor lesz a kormány abban a helyzetben, hogy ki tudja alakítani állásfoglalását, és kérje ahhoz az Országgyűlés egyetértő támogatását. Beck Tamás nyomatékosan leszögezte: a kormány mindeddig semmilyen irányban nem vállalt anyagi, pénzügyi kötelezettséget. A Minisztertanács a közelmúltban úgy határozott, hogy a világkiállítás megrendezése esetén szükséges időben előrehozni az egyébként is indokolt infrastrukturális beruházásokat, amelyek főleg a közlekedés, a távközlés, és kisebb részben az idegenforgalmi fogadóképesség fejlesztését célozzák. Az ezek megvalósításának költségeire, valamint a források előteremtésére vonatkozó javaslatot áprilisban a Minisztertanács elé kell terjeszteni. Ugyancsak áprilisban el kell készülnie a világkiállítás várható általános gazdasági kihatásaira vonatkozó elemzésnek, különös tekintettel a gazdasági növekedést ösztönző szerepére. Ezek után fogja a kormány a világkiállítás ügyét — akkor már konkrét adatok birtokában—az Országy- gyűlés májusra tervezett ülésszaka elé terjeszteni. Beck Tamás elmondta, hogy az eddigi előzetes számítások, a külföldi szakértő cégek tanulmányai, a nemzetközi tapasztalatok és az osztrák szervekkel folytatott előzetes tárgyalások alapján a Minisztertanács — az osztrák kormánnyal egyetértésben — megalapozottnak, a gazdaság, a társadalom egésze érdekében állónak tartja a világkiállítás megrendezését. Beck Tamás tájékoztatójához hárman szóltak hozzá, majd befejezte szerdai munkáját az Országgyűlés. A Parlament csütörtökön 9 órakor folytatja munkáját. Képviselőnk, Nagy Endréné Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter' rel beszélget a szünetben Szűrös Mátyás fogadta az IPU főtitkárát Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke szerdán a Parlamentben fogadta Pierre Cornillont, az Interparlamentáris Unió főtitkárát, aki a világszervezet napokban véget ért centenáriumi konferenciáján vett részt hazánkban. A találkozón Pierre Comillon az IPU végrehajtó bizottságának köszönetét tolmácsolta az Országgyűlés elnökének a budapesti nemzetközi tanácskozás sikeres megrendezéséért. Hangsúlyozta, hogy a világ csaknem száz országának részvételével megtartott konferencia jelentősen hozzájárult a világ különböző tájain működő törvényhozó testületek közötti párbeszéd elmélyítéséhez. Az IPU főtitkára megelégedéssel szólt arról, hogy a budapesti tanácskozás résztvevői számos jelentős politikai állásfoglalással is megismerkedhettek. Ezek közé sorolta Pierre Comillon Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának és Jasszer Arafatnak, a PFSZ végrehajtó bizottsága elnökének felszólalását. Megelégedéssel szólt arról, hogy az érdemi viták eredményeként a centenáriumi konferencia három jelentős határozat elfogadásával zárta munkáját. A főtitkár ezek közül kiemelte az emberi jogokkal és a kisebbségek jogaival, illetve a gyermekek jogaival foglalkozó határozatokat. SZOT-álláspont: ne legyen korlátozó és ne tartalmazzon körülményes szabályokat Nyűt vitában szülessen döntés
