Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-16 / 64. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. március 16., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Több pártban gondolkodva A figyelmes újságolvasó nem győzi rendezgetni a pártokról, leendő pártokról szóló híradásokat. Nyilatkozatok és ellenrryi- latkozatok látnak napvilágot megállapodások megszegéséről, pártalapítók helytelen szerepléséről. A kavalkád természetes. Töb- bé-kevésbé ki lehetett számítani, hogy a politikai pluralizmus kezdeti lépései polarizálják a korábban is csak látszólag egységes alternatív csoportokat, mozgalma-' kát. A gondolatok letisztulása, a nyilvánosság előtti rendszeres szereplés felszínre hozta a különbségeket, amelyeket vagy sikerül kompromisszumokkal áthidalni vagy újabb szerveződés alapjai lehetnek. Mindez a fölkészülés, a majdani többpártrendszerre történő áttérés hozadéká. Izgalmasabb kérdés, hogy vajon tudunk-e több pártban gondolkodni? Egyáltalán szükség van-e több pártra? Az MSZMP tagjainak egy része, valamint a pártonkívüliek közül is sokan idegenkednek a változástól. A „szükség van-e” kérdés vélhetőleg a tényékhez képest megkésett. A párttörvény ugyan még csak az előkészítés stádiumában van, ám a szervezetek egy része pártnak deklarálta magát, s amelyik nem, annak működésében is fellelhetőek a politikai párt vonásai. Befolyásolni kívánják a társadalmi mozgásokat, részesülni kívánnak a hatalom gyakorlásából. Más kérdés, hogy önértékelésük szerint sem jutottak el a kormányzásban való részvétel felelősségének vállalásáig. Kidolgozott program, számba vett tömegbázis htján egyelőre koalíciós vagy ellenzéki pártként aligha jellemezhetőek. Természetesen egész más az MSZMP helyzete. Nem csupán nyolcszázezres tagsága, több évtizedes vezető szerepe miatt. Hanem mindenekelőtt azért, mert a szocializmus új modelljének kialakítását kezdeményezve, szervezett erőként létezik. Olyan szervezett erőként, amely nem kívánja egyedül gyakorolni a hatalmat, viszont kinyilvánította, hogy nem is kívánja átadni azt. A kettő között nincs ellentmondás. (Mellesleg a hatalom gyakorlásának megosztása nem csupán többpártrendszerben képzelhető el.) A politikai versenyhelyzetet az MSZMP nem egyszerűen tudomásul veszi, hanem egyik ösztönzője is volt. Elegendő talán a májusi pártértekezlet állás- foglalására és az azóta hozott központi bizottsági döntésekre hivatkoznunk. De hát mi haszna származik a pártnak a versengésből? Elsőül említsük, hogy a válságokkal terhelt társadalmi-gazdasági helyzetünkből kiút nem képzelhető el szövetségesek, megegyezések nélkül. Ebbe az is*be- letartozik, hogy az MSZMP nyitott a párton kívülről származó progresszív javaslatokra. Marxista pártként nyilván nem köthet szövetséget a szocializmust perspektívaként is elutasítókkal, miközben a társadalom mai állapotát nem tekinti a szocializmus megvalósulásának. Ha úgy tetszik, a versenyhelyzet is sürgeti a napi feszültségek feloldását szolgáló program mellett a távlati elképzelések, a párt stratégiájának kimunkálására. A politikai versengés egyúttal a társadalmi ellenőrzés kiterjedésével jár. A hazai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a párt nem volt képes önmaga ellenzékének szerepét betölteni. A többpártrendszer nem szavatolja a politika működésének tökéletességét, mindössze nagyobb esélyt ad a hibák gyors észlelésére és a megfelelő korrekciókra. Harmadszor: a politizáló párttá válás versenyhelyzetben létfeltétel. Ha az MSZMP szervezetei késlekednek, ha elodázzák a választ az újabb és újabb országos és helyi kérdésekre, presztízst, befolyást vesztenek. Az új szervezetek, majdani pártok kiindulási pozíciója bizonyos vonatkozásban könnyebb. Az elmúlt négy évtized történéseiért a felelősség ugyanis az MSZMP-t terheli. Válságos helyzetben a tagadhatatlan eredmények is leértékelődnek, a hibákat könnyű felnagyítani, sőt csak azokat fölemlegetni. A versenytársak természetszerűleg a kritikára helyezik a hangsúlyt. Az MSZMP önvizsgálata a folytatás és az elhatárolódás kettős feladatával történhet. Lényegi különbség. Kivált, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a szocializmus új modelljének elméleti megalapozása és gyakorlata nem csupán magyar kérdés. A gazdasági felzárkózás, a demokratizálás a szocialista utat választó országok mindegyikében felszínre került (esetenként lappangó) kérdés. A nemzetközi összehasonlítások ugyanis erőteljes jelzésként érté- kelendők,a korábbi modell ellehetetlenülésére utalnak. Ebből a logikából az is következik, hogy az MSZMP-nek önmaga megújításával kell elsősorban foglalkoznia. Csak így válhat lehetségessé a vezető szerep megtartása, megszerzése. Maros Dénes Fizessen és viheti Végeladás, nincs maradás? Nem éppen jó kedvében találtam. Nem volt mérges, hanem gondterhelt. Mi történt? Kérdeztem Szabó Lászlót, a Heves Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóját. — Semmi különös — kezdte a válaszát. — Csak azt nem tudom, és nem tudják a munkatársaim sem, hogy mi lesz velünk. Olvasom, hogy ki akarják árusítani az élelmiszer kiskereskedelmet. Reprivatizálás vár ránk? Aztán itt vannak ezek az új szabályozók. El sem tudom képzelni, mi lesz a következményük. Ha belegondolok, mi vár ránk...! Eszembe jutott, hogy tavaly az egyik munkatársa megjegyezte: — Főnök, miért festesz mindig olyan sötét képet a vállalatunkról az újságban? Akkor döbbent rá, hogy ő tulajdonképpen a gondokat szokta sorolni, mintsem az eredményeket. Vajon miért? Rövid idő alatt megfejtette a ’’titkot”. Figyelmét inkább a megoldandó feladatok kötik le, nem pedig a sikerek ringatják jó hangulatban. — Igaz, jó évet zártunk — néz vissza egy percre. — A forgalmi értékünk meghaladta a kétmilliárdot, mégpedig százötven millióval, a nyereségünk pedig elérte a harminchét milliót. Milyen furcsa is az élet, villant belém. Általában a bevétel tíz százalékát szoktuk nyereségnek emlegetni. Náluk viszont...! Pedig ezek az adatok azt mutatják, hogy az elmúlt évben nagyot léptek előre. Az ország azonos profilú vállalatai között az élcsoportba jutottak fel, noha korábban pont az ellenkező ’’súlycsoportba” sorolták be őket. Most tehát ihaj-csuhaj, minden rendben van? — Két dolgot hadd mondjak. Az egyik: boltjaink egyharmada veszteséges. Az eladók átlagbére az országban a legalacsonyabb. Persze van megoldás. Az elsőre az, hogy bezárjuk és eladjuk a kisboltokat. De azok nem kellenek senkinek. A másikra: nincs már megköIlyen a forgalom Gyöngyösön, a Fő téri boltban töttség, annyi bért emelhetnénk, amennyit akarunk. De miből? Pillanatok alatt kiderül valami elképesztő dolog. Megtudom, hogy a bevétel 93, azaz: kilenc- venhárom százalékát adók és más egyéb kifizetések formájában elveszik tőlük. A maradékból kell gazdálkodniuk. Hihetetlen? Az. Pedig igaz. A forgalom 1,7 százaléka a nyereségük statisztikai átlagban. Ismét lehet hüledezni. Az ember csak rázza a fejét, mintha a hallásával volna baj. Majd meredten megkérdezi: Hogyan lehet így fejleszteni? Egyáltalán — élni? Csoda, ha belegondolok, hogy a boltokban még vannak eladók. Mi tartja őket ott? — Egy részüket a szakma, amely szinte a vérükben van. ők azok, akiknek köszönhetően a legszükségesebb létszám mindig megtalálható a boltokban. Egy másik részük viszont cserélődik, jönnek, mennek, más területen próbálnak szerencsét. Ezek után kicsit félénken kérdezem, hogyan kezdődött 1989? Folytatódott ott, ahol az előző év abbamaradt? (Fülöp Tünde felv.) — Közel sem. Érzékelhetően nagy a visszaesés. A januári forgalmunk nem éri el a 160 millió forintot, ami jóval kevesebb a múlt év havi átlagánál. — Miben érződik a lemaradás? — A tejben és tejtermékekben, a húsban és a pékáruban. Ma már szinte mindegyik hentesüzletünk veszteséges. Néhányat már kénytelenek voltunk bezárni. Ahogy szedjük részeire a forgalmat, megtudom, hogy tavaly az ipari termelés, a külföldi árucsere és a kishatár forgalom hozott igazán hasznot. Ekkor derül ki, hogy az áru 95 százalékának az eladási árát ők maguk szabhatják meg. Emelhetnének tehát árat, akár az ’’égbe”, de akkor ki vásárolna náluk? Ezért fordulhat elő az a fura helyzet, hogy akár egy utcával arrébb, egy másik boltjukban többe vagy olcsóbba kerülhet ugyanaz a valami. Ez már csak így van. Ezt tudomásul kell vennünk nekünk, vevőknek. — Az eddigi együttműködési formák helyébe újabbak léptek. Például a korlátolt felelősségű, illetve a részvénytársaságok. Most kötöttünk meg egy ilyet a Gyopár Kisszövetkezettel. Égerben, a kis Dobó téren a volt húsbolt ennek révén vendéglő lesz. A társunk fogja üzemeltetni, mi tőkénkkel veszünk részt az üzletben és a hasznon osztozkodunk. Ez lenne a csodaszer? Amely mindent egy csapásra megoldana? — Még nem látjuk, mi lesz belőle, de egyáltalán nem tartjuk csodaszernek sem az egyik, sem a másik formát. Hajaj, nincs egy fogódzó pont, egy biztos pont itt sem? Hogy nekünk, honpolgároknak egyre jobban kell spórolnunk, az már köztudott dolog, de arra eddig én sem gondoltam, hogy a megrendelésnél a kereskedőknek is spórolniuk kell ezután. Hogy miért? Mert az áru nem maradhat a nyakukon. — Megmértük, hogy a szalámi két hét alatt mennyit veszít a súlyából, ha ott lóg a boltban. Nem olcsó portéka. A veszteséget ki írja jóvá? ... és hány olyan árucikk van, amelynek a súlya a napok múltával csökken? Igaz, a kispénzűek nem a szalámit kapkodják el, de nem is csak a szalámi az, ami beszárad. Itt lép a színre az a fogalom, amit a szakzsargon forgási sebességnek jelöl meg. Azaz: így fejezik ki, mennyi idő alatt fogy el egy áru. A követelmény, minél hamarabb keljen el. A kereskedők munkáját ilyen módon is minősítik a szakmában. Nem vigaszt akartam keresni napi bajainkra, amikor elmentem a vállalat központjába, de nem is azt vártam, hogy a kedvem még jobban elvegyék. Meg- adóan tudomásul kell vennem, amit úgy is tudtam: a kereskedelem is az életünk egy része. Miért különbözne a többi területtől? Csak az a kilencvenhárom százalék nem akar kimenni a fejemből. Igaz lenne? G. Molnár Ferenc Finnország ígéretes piac A magyar mezőgazdasági termékek külföldi értékesítése mindig nagy súllyal esett latba hazánk kereskedelmi mérlegében. Megyénk elosztó helyeiről is számos küldemény indult útnak az európai piacra. A Zöldért egri hűtőházából a 120 vagon almából mintegy 90 vagonnyit szállítottak el eddig. A Szovjetunióba ebből 35 került, a többit Svédország, NSZK, valamint Finnország fogadta, különösen az utóbbiban ígéretesek a kilátások. Várhatóan március végére befejeződik az almaszállítás és később vöröshagymából tudnak 14-16 va- gonnyi mennyiséget küldeni Nyugat-Európába. A gyöngyösi raktárból a Hungarofruct gondozásában NDK, illetve NSZK megrendelésekre összesen 26 vagon vöröshagyma jutott el a távoli helyekre. Tavaszvárás Galyatetőn Lassan kivonul a tél, az elolvadt hóréteg alól még a rozsdabarna avar vüáglik ki, de egyre több a feltörekvő friss hajtás az elaggott erdőtakaró alatt. Ilyentájt is kínál látnivalót évszakváltás idején a Mátra. Vannak, akik ez időszakot szeretik. Megtelnek ismét a SZOT- üdülők, magánpanziók, kiránduló- és kempingezőhelyek. Pihenést, kikapcsolódást nyújt a természet, a mindennapok rohanó világában. Felvételeink Galyatetőn készültek, a napra hívó időben. (Fotó: Szabó Sándor — MTI) Bicikli a fán Megyek délidében kedvenc ebédelős éttermembe -r oda szól a jegyem — és nézem a fákat. Hiába érezni már a levego- hen a tavasz lehelletét, a gallyak még kopárak, nincsenek rajtuk rügyek, színes kibontakozások. De van az ágak között egy bicikli. Igaz nem nagyon'feltűnő, csak a szemét erősen me- resztgető ember veszi észre a világoskék kerékpárt, amely mintha égbe utazó utasát hagyta volna éppen el, s állna elakadva íTrőzsénekvaTőbán.-------Ilyenkor aztán az lennem természetes, ha mint törvény-ti sztelő állampolgárnak az fordulna meg a fejemben, hogy ez bizony nincs így jól és közérdekű bejelentést tennék, hogy áTán lógó bicikli csúfítja a városképet, tessék onnan levenni. Mert. bizony nem is szép a rozsdás szerkézét; amint éppen megbontja álérmészet egységét. A fa várja a kikeletet, ehelyett jön ez a velocipéd, amin még lánc sincs és belerondít az egészbe. Ehelyett én úgy gondolom, hogy ez így van jól, annak a kétkerekűnek ott a helye á fán. Mégpedig azért, mert semmi nem indokolja, sőt az érvek csak ellene szólnak. De hát arra sérti jogosít fel séiflini, hogy vezető politikus hetek alatt gyökeváltoztatva meg, hanem úgy tűnik a nézőpontját is. Ezt persze épp olyan nehéz elhitetnie bárkivel is, mintha azt akarná bicsak egy tökéletlen fa az útját állta és megakadályozta tervé- ben. —~~~—_ :-----—£--------•—"-------------~ “ r iporterünk Mester Ákos és Aczél Endre a rádiókabaréban kikérdéseket, amelyek arról szóltak, miért mondja egyszer ezt, másszor azt. Bájossága az esetnek, hogy néhány nappal korábban-igazi politikussal beszélgettek nyilvánosan, de ott erről nem érdeklődtek. Minek is tették volna, hiszen akkor nem lett volna min röhögni a népnek a kabaréban. Mert röhögött, és volt aki hozzátette; te most mi azon mulatunk annyira, hogy hülyének néznek bennünket. Ilyen helyzetben a bicikli az őt megillető helyet foglalja ef áfán. Csak hát ezt a településtisztasággal foglalkozók nem tudják. Ezt onnan sejtem, hogy elvitték a kerékpárt a gallyak közül, másnap már nemláttam. Innen üzenem nekik: vigyék visz— sza, nagyon kérem. Ugyanis megbontották az egységet...____----------------———í——í—-----Kovács AttUa----
