Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-09 / 34. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. február 9., csütörtök Elismerés hazánknak Számos kérdésben megegyezés született (Folytatás az 1. oldalról) Hosszas vita eredményeként született az a megállapodás, miszerint az OÉT-en korábban elfogadott július 1-je helyett már március 1 -jévelfelemelik a minimális bért a jelenlegi 3000forintról 3700 forintra. A SZOT ennek további, 4 ezer forintra való felemelését szorgalmazta. Ezt az újabb, 4 ezer forintos alsó bérhatárt október elsejei időponttal fogadták el, azzal, hogy a fogyasztási és a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek viszont csak december elsejével kell elérniük ezt a szintet. Ugyanakkor ajánlják, hogy azoknál a gazdálkodó szervezeteknél, amelyeknél a feltételek adottak, már a megállapodásban rögzítettnél korábban emeljék fel a béreket erre a szintre. E kérdéskörrel kapcsolatban Nagy Sándor megjegyezte, hogy végre tudomásul kellene venni: a munkaerőnek is van ára, és senki se higyje azt, hogy 3700 forintból meg lehet élni. Ha pedig valahol még ilyen értékű teljesítményt sem nyújt a dolgozó, akkor ott a gondot elsősorban a vállalati gazdálkodásban, vezetésben kell keresni. Ezt követően került sor az idei minimális béremelések tárgyalására. A szakszervezeti javaslat az volt, hogy minden dolgozó bérét legalább 3 százalékkal, de legkevesebb havi 300 forinttal emeljék, s ez után az összeg után a vállalatoknak ne kelljen adót fizetniük. Ebbe a béremelésbe a kormány részéről Medgyessy Péter bele is egyezett volna, azzal, hogy csak bizonyos költségvetési területeknek — mint például az egészségügy, az oktatás — biztosítanák a szükséges anyagi forrásokat, a többi intézménynek magának kellene azt kigazdálkodnia. Arra viszont nem látott módot, hogy a kedvezményes bér- fejlesztés lehetőségét a korábbi OÉT-ülésen elfogadott területeken — az agrárszektor és az élelmiszer-kiskereskedelem — mellett másokra is kiterjesszék. A Beck Tamás kereskedelmi miniszter szerdán Münchenben a délkejet-európai társaság, valamint a müncheni és felső-bajor- országi Ipari és Kereskedelmi Kamara rendezésében előadást tartott a-bajor gazdasági élet képviselői élőt* A magyar vendég nagy érdeklődéssel kísért előadásában bekamara képviseletében Martos István alelnök a minimális béremelés fix összegű meghatározásával nem tudott ugyan egyetérteni, de olyan kompromisszumosjavaslattal állt elő, amely véleménye szerint a legnehezebb helyzetben lévő területeken is lehetővé tenne egy minimális bér- fejlesztést. Javaslatának lényege az volt: adják meg mindenkinek a 3 százalékos bérfejlesztés lehetőségét adómentesen, de ha valahol ennél jobban nőnének a bérek, ott már a teljes bérnövekmény után adózzanak. A kedvezmények kiszélesítését Halmos Csaba sem tartotta elfogadhatónak, mivel az a bérmechanizmus rendszerét távolítaná a mostani és a jövőbeni céloktól. Ugyanakkor javasolta, hogy a béremelés felső határát ne szabják meg az ajánlásban, mert az ÓÉT legutóbbi ülésén elfogadott 10 százalékos plafon olyan vonzást jelent a vállalatok számára, hogy annak elérésére még ésszerűtlen létszámleépítésekkel is törekednek. A tárgyaló felek azonban úgy vélekedtek, hogy valamiféle felső korlátra, még ha csak ajánlásjelleggel is, de szükség van. Az idei minimális béremelésekről végül is a tanács abban állapodott meg, hogy fenntartja korábbi ajánlását, miszerint a dolgozók bérét legalább 3 százalékkal, s legfeljebb 10 százalékkal növeljék. Éz csak ajánlás — nem kötelező —, s természetesen megfelelő többletteljesítményekkel a béreket ennél nagyobb mértékben is emelhetik. A tanács ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy legyen érzékelhető mértékű az alacsony jövedelmű, különösen a személyi jövedelemadót nem fizető dolgozók béremelése. Ezzel kapcsolatban a SZOT képviselője bejelentette: a szakszervezet a kollektív szerződések megkötésekor, a bértárgyalások során 250-300 forintot tekint elfogadható mértékű emelésnek a legalacsonyabb jövedelműek számászámolt Magyarország gazdasági helyzetéről, s ismertette a magyar gazdaság reformjának céljait, a reformfolyamat menetét. Megállapítva, hogy folyamatban van egész sor, elvileg új szabályozást rögzítő törvény kidolgozása és megalkotása, kiemelte a társasági, a vállalkozói adótörvényt, a költségvetés, a tervezés ra. S bár a tanács az adómentes bérfejlesztésekről sem a szak- szervezetek, sem pedig a kamara javaslatát nem fogadta el, végül is arra a megállapodásra jutottak, hogy az agrárszektor, valamint az élelmiszer-kiskereskedelem mellett adómentesen 3 százalékkal emelhetik a béreket azok a vállalatok, ahol a köz- szolgáltató tevékenységből származó árbevétel eléri az összes árbevételnek legalább a felét. Ugyanezt a kedvezményt kapta meg a MÁV is. Az ÓÉT egyetért azzal, hogy azoknak a nehéz helyzetbe került gazdálkodó szervezeteknek az ügyét, amelyek még a megállapodásokból, ajánlásokból adódó minimális feladatokat sem tudják végrehajtani, a szokásos államigazgatási rend keretében indokolt felülvizsgálni. A SZOT képviselője kérte, hogy a nehéz munkakörülményekkel összefüggő pótlékok — mint például a föld alatti, a veszélyességi és a készenléti pótlékok — részesüljenek adófizetési kedvezményben, s ezt a kérdést a kormányzat a lehető legrövidebb időn belül tűzze napirendre. A kamara kezdeményezésére az ÓÉT egy olyan ajánlást fogadott el, hogy a gazdálkodó szervezetek eredményüktől függően — ha van rá pénzük — az év vége, lehetőleg karácsony előtt 13. havi bért fizessenek dolgozóiknak. A tanács foglalkozott a.napidíjakkal is. A kormány javaslata az volt, hogy napidíj ként az étkezés számlával igazolt összege is elszámolható legyen a munkáltató által meghatározott mértékig, vagy pedig számla nélkül, napi legfeljebb 60 forintig fizessenek étkezésiköítség-térítést. Ezzel a 60 forintos korláttal sokan nem értettek egyet, mások azt javasolták, hogy minden megkötés nélkül bízzák a munkáltatókra, mennyit fizetnek napidíjként dolgozóiknak. Az ÁBMH a javaslatokat megvizsgálja, s a napidijak kérdésére az ÓÉT ülésén visszatérnek majd. reformját, illetve a bérreformot megtestesítő, magas szintű jogszabályokat. — Magyarország számára a világpiaci orientáció, a nyitott külgazdasági politika létszükséglet. Ebbe a felismerésbe illeszkedik bele a külföldi tőke bevonásának előmozdítása — mondotta többek között Beck Tamás. „Lényeges haladás" volt Magyarországon 1988-ban az emberi jogok területén, állapítja meg az amerikai külügyminisztérium jelentése, amely ugyancsak méltatja a haladást a Szovjetunióban, de súlyosan elmarasztalja a román vezetést. A kormány 1978 óta évente jelentést terjeszt a törvényhozás elé arról, hogyan áll — megítélése szerint — az emberi jogok helyzete a világ országaiban. Az idei, 1.500 oldalas kötet hazánkkal foglalkozó fejezete megállapítja, hogy a parlament „korlátozott nyilvános vita” színhelye volt, de még nem fejlődtek ki olyan közintézmények, amelyek alkalmasak volnának a párt vagy a kormány egyes intézkedéseinek, javaslatainak megváltoztatására. A kormány egyébként, „amely elkötelezett a türelem és az újítás mellett”, a gazdasági helyzet miatt egymásnak ellentmondó követelésekkel kerül szembe a társadalomban. A jelentés elismerően méltatja a független társadalmi- és szak- szervezetek megalakulását, független lapok megjelenését s azt a tényt, hogy a „hivatalos” sajtó is mind szélesebb körben és nyíltabban tájékoztat, többek között az új szervezetekről. Kiemeli a fejezet az új alkotmány előkészítését s a törekvést a bírói függetlenség erősítésére. Jelentősnek tartja az új útlevéltörvényt, a tömeges külföldi utazásokat s a tényt, hogy a kivándorlás, ha nem is minden esetben könnyen, de lényegében lehetséges, s 1986 óta nincs megoldatlan családegyesítési ügy. Negatívumként idézi fel a jelentés egyes tavalyi tüntetések megtiltását, illetve feloszlatását, ellenzéki személyek őrizetbevételét s azt, hogy az alkotmányban rögzített vallásszabadság a gyakorlatban korlátozott. A román nép testi-lelki egészségét veszélyezteti a szigorú takarékossági program, mutat rá az amerikai kormányjelentés, hangoztatva, hogy az országban az emberi jogokat 1988-ban is nagymértékben korlátozták. A jelentés értesülést idéz arról, hogy az 1987 novemberi brassói munkástüntetések 15 résztvevőjét a börtönben megölték, míg mások szabadon engedésük után haltak meg gyanús- körülmények között. Politikai perek kimenetele eleve eldöntött, függetlenül a bizonyítási eljárástól. A Romániára vonatkozó fejezet szokatlanul hosszan sorolja fel az emberi jogok megsértését a legkülönbözőbb területeken. A demokrácia selejtjei A Szovjetunióban kibontakozó demokrácia eredményeiről, kegyes és gonosz tréfáiról, sőt se- lejtjéről írt nemrég cikkeket Jev- genyij Jevtusenko, aki hosszú évek óta egész munkásságával hozzájárul a ma, az átalakítás névet viselő politikai folyamat kibontakoztatásához. A világhírű szovjet költő most kilenc irodalmár társa nevében a Pravdát bírálta, amiért minden kommentár nélkül közölt egy, az Ogonyok hetilapot élesen támadó nyílt levelet, hét író és művész tollából. A levél írói többnyire olyanok, akiket olykor a Pam- jaty nevű szélsőséges mozgalommal való rokonszenv, pánorosz nacionalizmus, társadalmi konzervativizmusjellemez. Az Ogonyok hasábjain Jevtusenko és társai kifogásolják, hogy a párt központi lapja az ő válaszukat nem hozta nyilvánosságra, csak egy mondatot idézett belőle később megjelent szerkesztőségi cikkében. A következetes, nyűt színvallás hiányát rótta fel a Pravdának az a tíz író és költő, akik az Ogonyokot védelmükbe vették. A Novoje Vremja című hetilapban Jevtusenko a most zajló választási készülődés torzulásait tűzte tollhegyre, de megállapította: az átalakítás néhány évének egyik legnagyobb eredménye, hogy az eredménytelenségekről is nyíltan szót lehet ejteni. Győzelem, ha a nyilvánosság a gondolkodás térhódítását hozza, kudarc azonban, ha csak „úgynevezett” nyilvánosság működik, elfojtva a gondolkodást. Győzelem minden olyan felhívás, amely a nemzeti hagyományok és kulturális emlékek helyreállítását sürgeti, de az átalakítás kegyetlen tréfája, ha a felhívások nagyhatalmi, soviniszta hisztériát szítanak, antiszemitizmust vagy oroszellenésségbe átcsapó nacionalista korlátoltságot hirdetnek. Jevtusenko itt említi meg, hogy örmény még véletlenül sem került az írószövetségi képviselőjelöltek közé. A költő felidézi azt a parázs hangulatot, amely Vitalij Koro- ticsnak, az Ogonyok főszerkesztőjének körzeti jelölőgyülésén uralkodott. A népszerű újságíró ellenfelei már órákkal korábban megtöltötték a termet, hogy kiszorítsák Korotics híveit. Jevtusenko az utcán gyűjtötte össze a rá adott, személyazonossági igazolványok számaival hitelesített szavazatokat, s több mint 300 voksot tett le az elnök asztalára, aki zavarba jött, mert a jelölések lebonyolítási rendjének tanulmányozása közben ilyesmiről nem olvasott. Csikorog a választási gépezet, mutat rá Jevtusenko, spéldaként említi azt is, hogy néhány neves tudós és.művész nem saját szövetsége színeiben vagy választói körzetekben indult, mert csak így válhatott jelöltté. Hangoztatja, hogy a választásokról csak a végeredmények (március 26.) után lehet kiállítani a bizonyítványt. A Moszkovszkije Novosztyi hasábjain sokkal indulatosabban számol be a költő egy rendezvényről, amely a konzervativizmus jegyében zajlott le, s ahol a résztvevők antiszemita jelszavakat hangoztattak. Az ” Oroszország hangjai és színei”című rendezvény keretében a Moszkva, a Molodaja Gvargyija és a Roman- Gazeta (Regényújság) szerkesztői találkoztak az olvasókkal. (Az első két lap a pánorosz, konzervatív, népies vonal támogatója.) A Pamjaty (Emlékezet) nevű mozgalom tagjai a találkozón vörös lobogót lengettek, rajta sarló és kalapács helyett Sárkányölő Szent György. Annak idején az orosz hősök kezében a haza védelmének, a hírhedt feketeszázak kezében pedig a pogromoknak volt a jelképe az Őt ábrázoló zászló. „Igent a nemzeti hazafiságra, nemet a hazátlan kozmopolitizmusra” — ezt a jelszót hirdették a pamjatyosok (közöttük valamennyi korosztály képviselői), s a legyőzendők között említették az átalakítás élvonalába tartozó Ogonyokot, a Znamját és a Moszkovszkije Novosztyit. A Molodaja Gvargyija főszerkesztő-helyettese pedig (milyen fintora a sorsnak, hogy őt is Gorbacsovnak hívják) pontosan felsorolta, hogy hány zsidó nemzetiségű akadémikus, író, diplomás van a Szovjetunióban. A rendezvény idején Korotics éppen Amerikában vendégeskedett, s a résztvevők ordítva követelték, hogy akadályozzák meg hazatérését. Jevtusenko végezetül keserűen jegyzi meg, hogy miközben amerikai filmesek és szovjet kollégáik a „másikról” kialakított > ellenségkép szertefoszlatását szorgalmazzák, addig egyesek, a jelek szerint, még saját honfitár-s saik esetében sem készek erre. Nem feledhetjük, írja a költő, hogy az igazi nemzeti adottságokhoz az emberi jóság és a vendégszeretet is hozzátartozik. Az igazi hazafiság Puskiné és Tolsztojé. A nép ezt az utat követi, de erről megfeledkeznek azok, akik az orosz hazafiság nevében hamis vészharangot kongatnak. Szántó András Peking—Moszkva: Majdnem egyenes út a csúcsig Eduard Sevardnadze bízvást örökölhetné Egon Erwin Kisch- től a „száguldó” jelzőt. Egy hónap leforgása alatt a szovjet külügyminiszter oly természetességgel tűnt fel egyik nap Kabulban, a másik nap Bécsben, kicsivel később pedig Pekingben, mint amilyen sebesen váltogatta a helyszíneket a század első felének prágai származású újságírója, aki mellesleg Kínáról is írt riportkönyvet. Sevardnadze fellépéseit az a céltudatosság jellemezte, amellyel a szovjet külpolitika a Gorbacsov-korszakban minél gyorsabban maga mögött akarja tudni korábbi, nem éppen szerencse^ döntéseinek következményeit. Kína ebben a gordiuszi csomóban az egyik legvastagabb szál Volt, kibogozhatóságának lehetősége Sevardnadze februári pekingi és Sanghaji útján minden eddiginél nyilvánvalóbbá vált. A Szovjetunió nem szégyellj, hogy a bogozásban Moszkva fejtette ki a nagyobb izomerőt. Manapság már eléggé közismert, hogy miután a Szovjetunióval egyenlő súlyra törekvő Peking és a prímszerepet átadni nem óhajtó Moszkva között megromlottak a kapcsolatok, ellenséges — éppen a szakítás következtében ellenséges — geostratégiai gyűrű volt kialakulóban Kína körül. Vietnam, Kambodzsa, India, Afganisztán és Mongólia közbeiktatásával e gyűrű a nyolcvanas évek elejére a vietnami Cam Ranh öböltől Vlagyivosztokig ért. Kína nem kevesebbet követelt a Szovjetuniótól, mint hogy ezeket az akadályokat számolja fel. Az akadályok között is elsőbbséget élvezett Afganisztán és Kambodzsa. A Kína északi határai mentén felgyülemlett katonai feszültség eltüntetése látszott a „legkönnyebbnek”, mivel itt — ha Mongóliát nem számítjuk — kétoldalú ügyekről van szó. Amikor Sevardnadze repülőgépe február 2-án késő este leereszkedett a pekingi repülőtér betonjára, az akadályok közül Afganisztán szinte már nem is létezett — a leszállás perceiben is vonultak a szovjet csapatok a Szalang-hágón át hazafelé — a kambodzsai megoldás, érőben, a kétoldalú katonai szembenállás szintjének csökkentése pedig kialakulóban volt. Nem véletlen tehát, hogy a pekingi tárgyalások középpontjában még ezek a lazá- ratlan ügyek szerepéitek; mivel azonban Peking számára is nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió a megbékélés útján már így is az út nagyobbik részét megtette, kissé feltételes módban kitűzethetett a kínai-szovjet csúcstalálkozó időpontja — május közepe —, úgyis mint a teljes körűen normalizált kapcsolatok kezdete. Már a Sevardnadze tiszteletére rendezett vacsorán sejthető volt az előrelépés, a határok menti helyzet normalizálásának dolgában. A szovjet külügyminiszter felvetette a határ közelében állomásozó erők „kölcsönösen elfogadható szintre” történő leszállításának gondolatát, majd két nappal később sajtóértekezletén bejelentette: Moszkva két év leforgása alatt 200 ezer fővel csökkenti a Szovjetunió ázsiai területének keleti részében lévő csapatainak számát, 60 ezerrel pedig a déli körzetekben elhelyezett erőkét. Mongóliából a szovjet csapatok háromnegyede távozna. Hivatalos kínai reagálás, válaszlépés bejelentése minderre nem hangzott el, s azt sem tették közzé, hogy milyen nagyságrendű erőket csökkentenének. Évek óta forgalomban van azonban egy olyan adat, hogy a Szovjetunió körülbelül 50 hadosztályt (500.000-750.000 főt), Kína pedig 75-öt állomásoztat a határ mentén. Mongóliában 60- 100 ezer szovjet katona lehet. Körvonalazódik a két ország között az európai bizalomerősítő intézkedések rendszeréhez hasonló szisztéma is, például: kölcsönösen bejelentenék a hadgyakorlatokat, azokra megfigyelőket hívnának meg. Újdonság volt, hogy a Kambodzsa kérdésében egy ideje intenzíven folyó konzultációkat összegezve kilenc pontos nyilatkozatot tettek közzé a tárgyalások végén. Ez ugyan nem mindenben mutatja a nézetek egybeesését. Sőt a diplomáciai nüan- szokat félresöpörve itt valószínűleg arról van szó, hogy Hanoi és Phnompen nem akarja feladni az elmúlt tíz év véres-verítékes politikájának eredményeit, vagy ahogy korábban fogalmaztak: a Kambodzsai Népköztársaság nem mondj a ki zokszó nélkül önmaga feloszlatását. Sarkadi Kovács Ferenc Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. kötvényárfolyamai február 8-től február 14íg A kötvény megnevezése Kamatláb (%) Prémium 89. évre Kamatfiz. dátuma Futamidő Középárf. (%) Baksai Ezüstkalász 11.00 +3 02.01 1986-93 85.00 Barcsi VT 12.50 — 12.01 1987-93 86.00 B.csabai Univerzál 11.00 +3 04.01 1987-93 94.00 Centrum-II. 12.00 — 12.01 1987-94 91.00 Délker III. 16.50 — 06.07 1988-92 94.00 Délker II. 11.00 +4,5 04.30 1986-93 94.00 Fonvód NKT 12.00 — 12.14 1987-92 89.00 Gyula VT 12.00 — 11.20 1987-92 87.00 Heves Megyei Iparcikk 11.00 +2 03.17 1987-93 94.00 Kaposvári Volán 11.00 — 12.01 1985-92 87.00 Kazép 16.50 +2 08.01 1988-93 99.00 Kerámia és Cserép 11.00 +4 04.01 1987-93 94.50 Kiskunhalasi ÁG 11.00 — — 1986-92 100.00 Komárom VT 12.00 — 11.15 1987-92 92.00 Kunsági Füszért 12.00 — 12.10 1987-92 88.00 Kunsági Füszért KK 12.00 — 12.10 1987-92 100.00 Malom II. 11.00 ' +5 07.01 1987-95 94.50 Mátra Volán I. 11.00 +2 02.17 1986-91 98.00 Mátra Volán II. 11.00 + 1 09.17 1987-92 92.00 Napsugár Ruh. Szöv. 11.00 — 09.24 1985-91 92.00 Rémi Baromfi 11.00 +5 10.01 1987-93 99.00 Rémi Baromfi KK 1Í.Ö0 +5 10.01 1987-93 105.00 Salina 11.00 — 07.01 1988-94 91.00 Siófoki ÁG 11.00 +3 06.30 1987-94 92.00 Szabolcs M. Ipari KV 11.00 — 10.15 1986-92 88.00 Az árfolyamok tájékoztató jellegűek, a kereslet-kínálattól függően a megadott értéktől eltérhetnek. Az árfolyam középárfoly am, ezért vételnél -1 %-ot, eladásnál +1 %-ot felszámítunk. Tájékoztató terjedelme miatt nem teljeskörű. Bővebb felvilágosítás az OKHB Rt. egri és hatvani bankszervétől kérhető. Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt
