Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-09 / 34. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. február 9., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Ami még a pártértekezlethez tartozik Hová gurul a magyar schilling? Négykerekű álmaink nyomában Demeter ur százöt kocsit adott el tavaly Magyarországra 9. rész Dr. Demeter András, az egri tanárképző főiskola párttitkára mindenekelőtt a dokumentum önkritikus helyzetelemzését méltatta, de rögtön utána hozzátette, hogy néhány kitételt másként érzékelnek, túl általánosnak ítélnek. Megfogalmazásában elhangzott, hogy az emberek többsége nem tud mit kezdeni az olyan megállapításokkal, mint: „...bizonyos reményt is tükröz a közhangulat...”, „Heves megye gazdasági, társadalmi, politikai helyzete alapvetően kiegyensúlyozott...”, vagy „...a problémák többsége nem helyi jellegű... stb.” Úgy értékelte, hogy az emberek többségére elemi erővel zúdul a társadalom megújulásával kapcsolatos elképzelések özöne. Sokan nem tudják, hogy az egyes fogalmak milyen tartalmat is takarnak, például mi az, hogy szocialista pluralizmus, vegyes tulajdon, vagy mit jelent a szocialista piacgazdaság. Szólt arról továbbá, hogy megyénkben is megjelentek, s egyre erősebb hangsúllyal, meggyőző érveléssel hallatják hangjukat az alternatív szervezetek, melyek a szocialista demokratizálódásról az MSZMP-hez képest eltérő elképzeléseket vallanak. Ahhoz — hangsúlyozta —, hogy véleményt mondhassunk róluk, meg kell ismernünk szándékukat. A főiskolán — mint a párttitkártól megtudhattuk — hat alternatív szervezet működik, ezért nem is lehet annál nagyobb feladatuk, mint az ifjúsággal való törődés még szélesebb alapokra való helyezése. Scheffer Géza, a Vilati egri gyára 3-as számú alapszervezetének küldötte a megyei pártbizottság politikai programját általánosnak és nehezen végrehajt- hatónak ítélte. Mint hangsúlyozta: alapszervezetük arra a megállapításra jutott, hogy felül kell vizsgálni az MSZMP szervezeti felépítését, mivel eddig a párt végrehajtó, ügyintéző szerepet látott el csupán, így a szervezeti felépítésében az államigazgatáshoz kellett igazodnia. A Politikai Bizottság, illetve a Központi BiFolyik a nagy kimagyarázkodás. A kormányzat érveit, magyarázatait tolmácsolok azt hangsúlyozzák, hogy tulajdonképpen a kibontakozás feltételeinek megteremtése igényli, követeli, hogy az árakban kifejeződjenek az indokolt ráfordítások, ennek jegyében csökkennek most az állami támogatások, amivel egyébként elvben és más alkalmakkor szinte mindenki egyetért. Elhangzottak mentegetőző magyarázatok is. Mivel az élelmiszerek idén újólag, s igen tekintélyes mértékben, átlag 16- 17 százalékkal drágulnak, a MÉM illetékesei siettek tájékoztatni a közvéleményt: a kiváltó okok nem a mezőgazdaságban és nem az élelmiszeriparban rejlenek, hiszen munkájuk hatékonysága nem romlott, a mezőgazdaság csak közvetítője az áremelkedést hozó folyamatoknak. A munkahelyi kollektívák, a szakszervezeti bizottságok és az ágazati szakszervezetek hangnemét és állásfoglalásait a tiltakozás, az áremelések mértékének elutasítása jellemezte, a SZOT kompenzációs igényt jelentett be. * Tudatos és spontán infláció Mostanában igencsak pezseg a hazai közélet, s bár az áremelés, az ellene való társadalmi méretű tiltakozás nem vegytiszta közéleti-politikai jelenség, az végképp nem kapott hangot, kifejezést, hogy amiről szó van — a kétszámjegyű infláció folytatódása —, az bizony a gazdaság betegsége, amelyet gazdasági módszerekkel, cselekvéssel kell és lehet orvosolni. Az infláció ugyanis nem istencsapás. Mert nem az áremelkedés okozza az inflációt, hanem az infláció, az inflációs gazdaság- politika az áremelkedés oka. Ebben az összefüggésben beszélhezottság feladatmeghatározása szerint ezután politizáló párttá kell válni. így a szervezeti felépítésben is ehhez a munkastílushoz és feladathoz szükséges igazodni. Szükséges meghatározni a megyei pártbizottság konkrét feladatát. Mint kiemelte, nem értenek egyet azzal, hogy a községi pártszervezeteket közvetlenül a megyéhez kapcsolják. Javasolta, hogy a megyei pártbizottságok szűnjenek meg, és három-négy megye területét összefogó területi pártbizottságok jöjjenek létre, koordinátori feladattal. Ha pedig marad a jelenlegi szervezeti felállás, akkor a megyei pártbizottság létszámát a jelenlegi feladatokhoz kell méretezni, s úgy ítélte meg, hogy ehhez 50 százalékos csökkentés indokolt. Kérte az alapszervezetek jelenlegi felállásának felülvizsgálatát, mivel úgy látják, hogy az ipari és intézményi alapszervezetek működése a jövőben behatárolt. Tolmácsolta azt az igényt is, hogy a megyei pártbizottság éves költség- vetését hozzák nyilvánosságra. Szükségesnek tartotta, hogy az MSZMP és ezen belül a megyei pártbizottság újra fogalmazza meg a munkásosztály helyét és szerepét a társadalomban és a párton belül. Bartók János, a Bükkvidéke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke a bátori pártbizottság nevében tette meg hozzászólását. Foglalkozott a kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelő- szövetkezetek problémáival, feszítő gondjaival. Kevésnek tartotta, hogy a politikai programban a helyzetet értékelve egy fél mondat jutott a mezőgazdaságnak. Mint mondotta: ha igényesek akarunk lenni a helyzetértékelésnél, akkor a megye gazdaságpolitikájában a mezőgazdaságot súlyának megfelelően kell kezelni. Mert addig, amíg a hűtőpultok tömöttek a boltokban, és széles az élelmiszer-választék, addig romolhat az életszínvonal. Viszont, ha a boltok kiürülnek, akkor lehet bármilyen jó a politikai munka, az elégedetlenség beláthatatlan következményekkel járhat. Az újonnan megválasztünk tudatos inflációs gazdaság- politikáról és spontán inflációról, de mindkét folyamatnak a lényege az, hogy a gazdaság reálszférájában kialakult zavarokat, egyensúlyhiányt — pl. hiánygazdálkodás, költségvetési deficit, államadósság, külső eladósodás — tükrözi, s tudatosan vagy spontán módon az inflációt használják fel a zavarok, az egyensúlyhiányok felszámolása érdekében. Nálunk jelenleg tudatos inflációs gazdaságpolitikát folytat a kormány. Mind az elmúlt évben, mind az idén a központilag elhatározott és életbe léptetett áremelések voltak a kétszámjegyű infláció fő tényezői. A reálbérek, a reáljövedelem és az életszínvonal újabb megkurtításához viszont az a feltételezés tapad, hogy ily módon a vásárlóra nem találó áruk a külpiacokon értékesülnek, gyarapítva az exportot, növelve a mérlegaktívumot. Ár-bér spirál elmélet Az infláció nem istencsapás, mégis egyesek misztifikálják. Ilyen példának okáért az ár-bér spirál teória, amely a bér inflációs hatását azzal próbálja igazolni, hogy a termelékenység volumenben mért növekedését meghaladó nominálbér-növekedés gerjeszti az inflációt. Csakhogy a volumen és a névérték nem homogén fogalmak, az összehasonlítható áron mért termelékenységet csak az összehasonlítható áron mért bérrel, azaz a reálbérrel lehet egybevetni. Ebben az esetben viszont az derül ki, hogy a reálbérek idén már az 1973. évi szintre süllyednek, pedig a termelékenység — ha nem is elegendő mértékben — folyamatosan emelkedett. Más kérdés, hogy a kormány által tervezettnél nagyobb mértékű kompen- \ tandó pártbizottságtól, végrehajtó bizottságtól, funkcionáriusoktól az eddigieknél lényegesen konkrétabb, szigorúbb, megalkuvást nem ismerő munkát kért. Hiszen nem kevesebb a feladatuk, mint hogy hitelt szerezzenek adott szavuknak, hitet öntsenek az idősebb, a csalódottabb párttagokba, s értelmes célokat tűzzenek fiatalságunk elé. Véleménye szerint mindez csak úgy valósítható meg, ha kommunistáink az elmúlt évek hibáiból okulnak, és azokat be is vallják, valamint a politizáló párt fogalma nemcsak frázisként ismétlődő szólam lesz, hanem a valóságban is realizálódik. Ságiné Szűcs Klára, a Hatvani 6-os Számú Általános Iskola küldötte mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy nem egy újabb panaszkodó pedagógus hozzászólása - következik. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy szinte valamennyiünknek van olyan rokona, ismerőse, saját gyermeke, akik iskolába járnak. Hangsúlyozta, hogy róluk, értük és miattuk kért szót. Hallhattuk tőle, hogy Magyarországon ma a munkaidőt legfegyelmezetteb- ben betartok és leghatékonyabban kihasználók az iskolás gyermekek. Ezt követően elemzést adott arról, hogy milyen is az az iskola, amelybe gyermekeink járnak, milyenek a tárgyi, személyi feltételek, milyen nevelési munka folyik ott, s hogyan is néz ki tartalmában az ottani munka. Elmondta, hogy a hatvani pedagógusok véleménye szerint jelenlegi társadalmunkban feltétlenül a gazdaság elsődlegességének kell érvényesülnie. Azt is igaznak érzik azonban, hogy a gazdaság elsődlegessége, a politika és ideológia nem azonos szintjeihez képest az oktatás tartalma és kerete még alsóbb szintre kerül, lépéshátrányban van. Márpedig a jövő kreatívan gondolkodó és alkotó, a csúcstechnológiát elsajátító, piacképes árut termelő munkását, szakemberét nem lehet lépéshátrányból nevelni. zálás zavarja — jelen esetben — a költségvetési támogatások csökkentésének, leépítésének százalékát, s ha az utóbbihoz ragaszkodik a kormány, vagy újabb áremeléseket léptet életbe, vagy kiadásaival igyekszik jobban takarékoskodni. Az infláció mérsékelhető, leküzdhető. Nagy Britanniában az 1982-t megelőző esztendőkben folyamatosan kétszámjegyű volt az infláció — előfordult 25 százalékos inflációs ráta is —, de ebben az évtizedben 5 százalék alá mérsékelték. Nem harcolni, hanem tenni kell az infláció ellen Arra nincs módunk, hogy országonként ismertessük az antiinflációs kormány- és gazdaság- politikák cselekvési programjait. Ennek ismerete a gazdaságpolitikusok számára valóban fontos, számunkra elegendő az a tanulság, hogy bőven vannak országpéldák, ezek szerint nyilván módok az infláció elleni eredményes harcra. Valójában nem harcolni; dolgozni kell az infláció mérséklése érdekében. Tudathasadásos helyzetben van ma a magyar gazdaság, a gazdasági közgondolkodás. Hosszú éveken át a szükséges reformintézkedések halogatása fékezte az eredményes munkát. Ma viszont reform reformot követ, van korszerű adórendszerünk, a bankreform eredményeként kétszintű bankrendszerünk, társasági törvényünk, készül a költségvetés reformja, előbb- utóbb bérreform is lesz. Mindezek azonban és legfeljebb a cselekvések korábbinál jobb, avagy csak_ kevésbé fékező közgazda- sági környezetét biztosítják, biztosíthatják, ám a konkrét gazdasági munkát nem végzik el helyettünk. (VI14.) Itt az ideje, hogy beszéljünk valami komolyabbról is, ez pediglen az autó. Évek óta égető hiánycikk itthon, igényeink jóval meghaladják a lehetőségeket. Miután a nem túl olajozottan működő KGST-piacon minden próbálkozásunk meghiúsult, amely a választék és a mennyiség növelését célozta, most végre az eddigi büntetővámok jelentős mérséklésével szabad utat adott a kormány a magánimportnak. Ki ne szeretne magának egy megbízható, korszerű nyugati autót? Erről álmodik ma gazdaember és elit értelmiségi, fodrászlány és levélkézbesítő, óvodás gyermek és kisnyugdíjas, sőt valljuk be, még az újságírókat se hagyja nyugodni a gondolat. Persze, még vágyainkban is óvatosak vagyunk. Az a szerencsés ember, aki év végén több milliót nyert a lottón, nem Jaguárt, még csak nem is Mercedest szeretne, mindössze egy népautót, egy Opel Kadettet... Pillanatokon belül a gépkocsi lett a bevásárlóutak új sztárja. Az első példányok az új év első perceiben begördültek, és gyorsan megszületett az első sztori is az 500 schillinges Daciáról. Komolyságunknak mondjuk el most már az okát: egy autó, az már tétel. Százezer schilling alatt nemigen érdemes belevágni a vásárlásba, ha új családi kocsit akar az ember. De jó állapotban lévő négyévest sem igen találni 60 ezernél olcsóbban. Ennek ellenére a piac szépen fejlődik, naponta körülbelül száz autó gurul be Magyarországra, egy részük Ausztriából. A kereskedők felkészültek a magyarok rohamára, noha eddig vegyesek a tapasztalataik, mint alább látni fogjuk. A határtól alig két kilométerre, Nickelsdorfban máris megpillantunk egy telephelyet, Acs és Vámos urak kereskedését, akik az NSZK-ból hozták át a céget, hogy közelebb legyenek a vevőkhöz. Az érdeklődés óriási, naponta legalább ötszázan tapogatják végig £ (zömében német) autókat, de január közepéig mindössze három vásárlójuk akadt. Bruckban találjuk az első igazi szalont, tulajdonosa Demeter Valér úr, aki valóságos fogalom már a magyarok között. Ezt nemcsak megnyerő egyéniségének, de üzleti és emberi korrektségének is köszönheti. Mint mondja, az NSZK-ba küldi azokat, akik használt autót keresnek, mivel ott közel harmadával olcsóbban juthatnak hozzá. Ausztriában csak az újak árából jön le a forgalmi adó. Igaz, rögtön 32 százalék. Rengetegen jönnek, nagy a nyüzsgés, de igazi vásárló csak kevés akad. Tavaly százöt kocsit adott el Magyarországra, az idén egyelőre nem tapasztal forgalomnövekedést, mondja, míg végigvezet birodalmán, melyhez elegáns bemutatóterem, nagy használtautó-telep, szerviz, kocsimosó tartozik. Elég sokan vásárolnak viszont alkatrészeket, amihez kulcsfontosságú a kocsi alvázszáma. Bármilyen típushoz rövid idő alatt megszerzik a kívánt tartozékokat, ha a megrendelő pontosan ki van töltve. Amikor a viselkedéskultúráról faggatózunk, Demeter úr kissé megráncolja a homlokát: bizony, rengeteg idő megy el a terméketlen érdeklődéssel, a reggelente kirakott prospektusok pillanatok alatt eltűnnek, az alkudozás sem megy még igazán európai módra. Ennek ellenére elégedetten mondja, hogy ottjártunk előtt egy nappal két kocsit adott el magyar vevőknek, egy Ford Oriont és egy Suzuki Swif- tet. Következő utunk a bécsi Tri- ester strasséra vezet, ahol egymást érik a különböző lerakatok. Herbert Vohryzka úr például Fordokat árul. Üzletében tökéletes a kiszolgálás, minden csil- log-villog, külön embert tart, aki mindennap lemossa a földig érő üvegablakokat. Magyarul tudó eladót is alkalmaz, mivel sok honfitársunk megfordul itt, tavaly körülbelül száz autót vittek el. ó elsősorban a diesel Escortot ajánlja a magyaroknak, elfogadható árú, strapabíró kocsi. Vevői természetesen a javítószolgálatot is igénybe veszik, amin nem csodálkozik, hiszen tudja: Magyar- országon nagyon problémás a szerviz. Drágasága ellenére a Mercedes igen népszerű márka Magyarországon, ezért a cég bécsi központját is felkeressük, hogy a kereslet felől érdeklődjünk. Edzard v. Cranach úr szerint honfitársaink elsősorban a használt Merciket keresik. Ezeknek három-négy év meg sem koty- tyan, ugyanakkor olcsóbbak, mint az újak. Sokan látogatnak el a szalonba és a használtautó-telepre, de viszonylag kevesen vásárolnak. Megemlít viszont egy érdekességet: míg a statisztikák szerint a Mercedes osztrák átlagvásárlója 47 éves, addig a magyarok inkább a 25-35 éves korosztályból kerülnek ki... Szinte véletlenül térünk be a Tarbuk cég, az 1920-ban alakult magántársaság irodájába, miután végigböngésztük tágas használtautó-telepét, megcsodáltuk Saab szalonjában a gyönyörű 900-as Cabrioletet, tartozéküzletében a különféle márkákhoz tervezett ingeket, órákat, pénztárcákat, hitelkártyákat és nyakkendőket. Annál kellemesebb meglepetésünk, amikor Thierry János úr személyében rendkívül megnyerő beszélgető- partnerre találunk. Tőle tudjuk meg, hogy az egyik legnagyobb cégnél vagyunk, mely csak Bécs- ben 450 alkalmazottat foglalkoztat, évi 3 milliárd schillinget forgalmaz. Legnépszerűbb márkájuk a japán Nissan, ebből tavaly 14 ezret adtak el. A magyarok is leginkább ennek különféle típusait keresik, ő egyébként a Micrát és a Sunnyt ajánlja: átgondolt tervezésű, takarékos üzemű, csinos autók. A Nissanokra három év garanciát és 6 éves rozsdagaranciát adnak. Szerinte ez önmagában is jelzi a japán kocsik megbízhatóságát, cáfolva azt a véleményt, hogy ezek csak három-négy évre valók. Felméréseik szerint az alkatrészek sem drágábbak, mint a hasonló minőségű más márkák megfelelő típusaié. Itt is rendszeres vásárlók a magyarok, ezért most kíváncsian váiják, nő-e majd a kereslet az új vámrendelet nyomán. Épp a napokban tárgyalnak egy szerviz magyarországi telepítéséről, ez egyszerűbbé tenné a vevőszolgálati feladatok ellátását. A vevők egyelőre többnyire ide hordják vissza a kocsikat, ám Ausztriában még ottani mértékkel is drága a javítás, egy munkaóra ötszáz schil- lingbe kerül. Mutatja a szórólapot, amely arról tájékoztatja a vevőket, hogy a kocsikat évente visszarendelik, és alapos átvizsgálásnak vetik alá. Ez hozzátartozik a márka jó híréhez, mondja, majd beleültet a tavaly újraformázott Micrába. Amilyen kis autónak látszik kívül, olyan tágas belül, a kárpitozása gyönyörű, az ülése testre szabott, minden kapcsolója kézreáll. Az ember valósággal úgy érzi a „kispolszki” után, hogy megérkezett a XX. századba. Aztán gyorsan kiszáll, mielőtt nagyon elkapná a hév: a ’’kicsike” nettó 85 ezer schilling- be kerül, ami odakint nem nagy pénz, de itthon majdnem négyévi átlagkereset. És mégis: egyre gurulnak, csordogálnak befelé a határon az ilyen és az ennél drágább autók... (Folytatjuk) Koncz János A Mercedes elegáns bécsi központja, előtérben a 400-as sorozatú sportkupé (Vége) Nem istenesapás az infláció
