Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-08 / 33. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. február 8., szerda GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3. Harmincmillió felújításra, korszerűsítésre — Meglepetés a Kis Dobó téren — Megújul a Scherry, a két édességbolt és a tejivó — A diákok kedvence lesz — Gyöngyösön korszerű baromfiszaküzlet — Hatvanban új ABC — Visszaesett a fogyasztás húsból, tejből — Változó árak Mosoly a pult másik oldaláról... Megyénk több gazdasági egységénél panaszkodnak. Bizony az elmúlt esztendő viszonylagos sikereit követően, az idei kilátások nem a legrózsásabbak. Összefügg ez nagyon sok mindennel, de leginkább az állami támogatások radikális csökkentésével. Vagy közvetlen vagy közvetett úton, de a legtöbb gazdasági egységet érinti ez az intézkedés. Különösen igaz ez az élelmiszer-kereskedelemre. Az ártámogatások megszüntetésével alapvető élelmiszerek fogyasztói ára emelkedett, méghozzá talán soha nem látott mértékben. Az elmúlt néhány évben a Heves Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat megyénk egyenletesen fejlődő, eredményesen gazdálkodó közösségei közé tartozott. Miként alakul helyzetük ebben a senki számára nem megnyugtató gazdasági viszonyok között? Egyebek mellett erről kérdeztük a vállalat igazgatóját Szabó Imsz- lót. — Talán sokan nem tudják — kezdte az igazgató —, hogy a megye négy városában és huszonhárom településén 178 egységet üzemeltetünk. Olyan ipari területek ellátása is hozzánk tartozik, mint Bélapátfalva, Egerese hi, Petőfibánya. Az sem kis feladattal jár, hogy a két országosan is ismert idegenforgalmi területhez csatlakozott még Kisköre, ahol Egerhez és Gyöngyös környékéhez hasonlóan kiegyensúlyozott, színvonalas munkát kell végeznünk. — Magából az alaptevékenységnek számító élelmiszer-kereskedelemből manapság nagyon nehéz megélni. Mivel foglalkoznak még? — Ha már itt tartunk, akkor én pontosabban fogalmaznék. Nemhogy nehéz megélni magából csak az élelmiszer-kereskedelemből, hanem egyszerűen lehetetlen. Ezért foglalkozunk még a vendéglátással, kevéske iparcikk-kereskedelemmel, s hasonló arányban, némi iparral. Ez utóbbi két tésztagyártó üzem foglalkoztatását jelenti. Az egyik Hevesen, a másik megyén kívül ugyan, Balassagyarmaton. Aztán Egerben van hidegkonyhai üzemünk, Gyöngyösön pedig egy kis műanyagfeldolgozónk. Ez az ami kiegészíti bevételi forrásainkat. így voltunk képesek elviselni, hogy hatvan egységünket veszteségessége ellenére is üzemeltethessük. Ennek köszönhető továbbá, hogy utolsó helyről indulva a szakmában, már a középmezőny fölött vagyunk. Addig, amíg az utóbbi években többen visszaestek a megyében, addig mi szépen fejlődtünk, előre mentünk. — Miként zárták az elmúlt évet? — Még nem állnak rendelkezésre a konkrét mérlegadatok, de annyit már tudunk, hogy kétmilliárd 150 millió forintos forgalomból, 35—36 millió forint nyereséget értünk el. S mindezt csökkenő vállalati létszám mellett, olyan alacsony bérszínvonallal, ami páratlan. Tele vagyunk gonddal, de nem akarok panasznapot tartani, a sírás nem kenyerem sem nekem, sem munkatársaimnak. — Akkor az eredményeket tekintve önöknél is jelentős visszaesés várható? — Ahhoz, hogy tovább léphessünk, vagy legalább eredményeinket megőrizhessük, olyan üzletpolitikai intézkedésekre van szükség, amellyel megszüntetjük a veszteséges egységeinket. Hangsúlyozni szeretném, hogy ahol csak lehet, nem az egyes boltok bezárása mellett döntöttünk — sajnos egy-két helyen ez is előfordulhat —, hanem korszerűsítésre, átalakításra, profilváltásra szántuk el magunkat. — Konkrét példát is hallhatnánk? — Összesen harmincmillió forintot költünk az előbb elmondottak megvalósítására, javarészt Egerben. így mindkét édességboltot felújítjuk. A Kis Dobó téren, a valamikori hűsbolt helyén egy speciális ételkülönlegességeket árusító, gyors „áteresztőképességű” üzletet nyitunk. Hogy mi lesz ez konkrétan, az maradjon meglepetés, az oda illő színvonal mindenesetre garantált. A nagyon népszerű Scherry cukrászdát teljes egészében felújítjuk, új felszereléssel, berendezéssel látjuk el. Korszerűsítjük a Széchenyi utcai tejboltot is. Fenntartjuk tej, tejtermék helyben történő fogyasztási lehetőségét, s pontosan a diákokra gondolva kiegészítjük azt olcsó hidegkonyhai készítményekkel, salátákkal, egytálételekkel, szendvicsekkel. S mindennek egy mai igénynek megfelelő körülményt kell teremtenünk. Ugyanitt tervezzük széles választékban, különleges pékáruk kínálatát is. Biztos vagyok benne, hogy a diákok, a kis jövedelemmel rendelkező nyugdíjasok, a turisták hamar megkedvelik ezt a helyet az átalakítást követően. — Azért minden bizonnyal gondoltak a megye más településeinek a fejlesztésére is.... — Gyöngyösön befejezéséhez közeledik a baromfiszaküzlet felújítása, Mátraszentlászlón ugyanez történik az élelmiszer- boltban, Hatvanban pedig egy teljesen új 400 négyzetméter alapterületű ABC-áruházat építünk. A kisebb településeken is számos helyen korszerűsítünk, felújítunk. Tehát az előremenekülés politikáját folytatjuk, semmi esetre sem szeretnénk meghátrálni, a nehézségekre hivatkozni. S ha kicsit furcsának is tűnik, hogy ebben a helyzetben eny- nyit fejlesztünk, költünk, de tudjuk, hogy pénzt, csakis pénzből lehet csinálni. Belátom nagyon csúnyán hangzik, amit mondtam, de ez alapigazság. — Hogyan alakult a forgalom az áremelkedéseket követően? — Az első hetek tapasztalatai alapján rendkívüli mértékben visszaesett a tőkehúsvásárlás, csakúgy, mint a tej, tejtermékeké. Mérsékeltebb, meggondoltabb a kenyérfogyasztás is. Egyéb árucsoportban nem lehet még felmérni a hatást, mert azokból nagy volt a felvásárlás. A kereskedői oldalról is jelentkeznek azonban a gondok. Ezek pedig elsősorban abból adódnak, hogy a termelő és a nagykereskedelmi vállalatok naponta más áron szállítják az árut. Mindez annyit jelent, hogy naponta át kell árazni a bentlévő árut, rengeteg plusz munkát ad, arról nem is beszélve, hogy bizalmatlanná válik a vevő. — Kell-e valamiféle hiánnyal számolniuk a fogyasztóknak? — A kínálat biztosított, széles körű szerződéseink visszaigazoltak. — A jelen helyzetben milyen a hangulat a vállalat dolgozói körében? — Egy korábbi kormányzati intézkedés azt sugallta, hogy a bér szempontjából kedvező helyzetbe hozzák a kereskedelemben dolgozókat, ebből nem lett semmi. Ezért a közelmúlthoz képest ötvenen hagytak el bennünket. A szakma nem vonzó, anyagi megbecsülésünk húsz százalékkal van átlagosan a többi szakma alatt. Az ezer dolgozóból kettőszázhatvan fizetése 3700 forint alatt van. Csoda hát, ha elkeseredettek az emberek? Nagyon sokat költünk a szakmai utánpótlás biztosítására. Az idén 60—70 tanulónk végez. Jó ha tíz pályán marad közülük. Ilyen körülmények között nagyon nehéz mosolyogni a pult másik olda- lán... Kis Szabó Ervin Hová gurul a magyar schilling? (VI/3.) Limara desodor a császárváros éke... Bécs mindig is híres volt arról, hogy sok lehetőséget kínált a ki- kapcsolódást, búfelejtést, elegáns társasági életet keresőknek. Nos, ma sincs ez másképp, a bécsiek szeretnek és tudnak élni, ugyanakkor bölcsen és megfontoltan használják ki lehetőségeiket. De ahogy régen, az „átkos monarchiában”, úgy ma is csak kevés magyar kiváltsága, hogy ebbe igazából belekóstoljon. Nem sokan vagyunk úgy eleresztve, mint Déry Tibor, aki a legendák szerint a legszívesebben a császárváros kaszinójában kártyázta el Örkény Istvánnal együtt a külföldi honoráriumát. Nagy többségünk nemhogy a játéktermekig nem jut el, de valljuk meg, hogy a sörözést is inkább a közértből vásárolt kon- zervekkel oldja meg. Már tudniillik az a néhány ember, aki éjszakára is az osztrák fővárosban marad. Hogy is mondta egy tévét cipelő férfi? „Uram, bolond, aki itt alszik! Egy kétágyas szoba 3—400 schilling, ezért legalább öt videokazettát adnak!” Ez bizony erős érv, meg kell előtte hajolni. Nem csoda hát, hogy a nappal magyar szótól hangos Mariahilfer (az osztrákok újabban Magyarenhilfernek nevezik) estére kiürül. Arab és török vendégmunkások árulják a délutáni lapokat, néhány kósza kirakatnéző sétál ráérősen. Egy rozzant Volvo áll az egyik sarkon, ablakában nagybetűs felirat reklámozza a Hargita panziót. Mióta nem kell az utazási irodák háromnapos útjait igénybe venni, bizony csak néhány órás látogatók itt a magyarok. A bécsi édes élet legszolidabb formájához is hiányzik részünkről a fizetőképes kereslet. Mert ugye egy elegáns étteremben ezer schil- lingnél kezdődik a vacsora, az operában ugyanennyi egy közepes árú jegy. A Westbanhof mögötti bordélysor prostituáltjait is hiába faggatjuk, nem sok magyar kuncsaftra emlékeznek. Vagy nézzünk egy szolidabb kategóriát: 25 schillingnél kezdődik egy korsó sör, 60-ba kerül egy rövid taxiút, de még a villamosjegy is 20 schilling. Mindez persze egyből nem tűnik olyan vészesen soknak, ha a havi 10 ezer schillinges (kb. 42 ezer forint) osztrák átlagjövedelemhez mérjük, de hát felénk még nem ez a jellemző. így hát a Mariahilfer 10-től 18-ig él igazán, ennyi idő éppen elég egy felületes cserkészéshez. Honfitársaink különben is jól tudják, hová kell-menniük. A nívós hálózatok, a Niedermeyer, a Gerngross, a Foto Quelle, a Her- lango áruházaiban inkább csak nézelődnek, pénzüket a mellékutcák apróbb magyar üzleteiben (ezeket itt a népnyelv irodalmi hasonlatot kölcsönözve „rémségek kicsi boltjainak” nevezi) költik el, ahová idegenbe szakadt, palifogásra szakosodott felhajtok csalogatják őket. Egyrészt, mert itt meg tudják értetni magukat, nem kell a kényelmetlen és valljuk meg, cikis mutogatósdit eljátszani, másrészt lehet alkudni, ami a jó vásár illúzióját kelti. (Persze az alku eleve benne van az árban). Valóban olcsóbbak is némileg ezek a kisvállalkozások, ám éppen az hiányzik mögülük, amire a vevőnek leginkább szüksége van: biztonság, hogy valóban jó minőségű terméket vásárolt, a garancia, mely mentesíti a rossz választás kockázatától. Persze, a kép itt sem egységes, a konjunktúralovagok mellett működnek megbízható, maguknak lassanként nevet szerző cégek is. Épp ezért túl sommásnak tűnik az.a többször is vallott vélemény, hogy valójában magyarok rabolják ki a magyarokat, kihasználva tájékozatlanságukat és igénytelenségüket. De vajon mit szólnak az „őslakosok” e tömeghez, amely a metróépítés okozta káosztól mit sem zavartatva magát, a „Ma- gyarenhilferen” tolong? Nos, az osztrák polgár udvarias, ezért nagyon kedves válaszokat ad erre a kérdésre. Hivatkozik a közös történelmi múltra, figyelmeztet, hogy ez a sok „shoppingoló” jót tesz az osztrák gazdaságnak is. De azért egyes illatszerboltokban, élelmiszerüzletekben mindenkinek meg kell mutatnia a táskáját, mielőtt a frissen vásárolt holmikat bepakolná. Az egyik üzletben magyar nyelvű felirat figyelmeztet: Kamerával figyelünk! Ez azt bizonyítja, hogy másfajta tapasztalatokra is szert tettek már velünk kapcsolatban. Az eladókkal beszélgetve megtudjuk, hogy míg a határ mentén inkább csak a dömpingárukat keresik a vevők, itt az igények már jóval differenciáltabbak: A távol-keleti bóvlikért kemény alkuba bocsátkozó „első vonal” mellett megjelentek a vagyonosabb magyarok is, akik, míg Fordjuk, Mercedesük, Volkswagenjük a szervizben áll, vásárolnak néhány divatos ruhát, márkás illatszert (nem a Fa szappanra gondolunk), néhány üveg finom italt. (A digitális videót és a Trinitron képcsöves tévét már korábban megvették). A Herlango egyik alkalmazottja szerint például a magyarok által vásárolt hanglemezek háromnegyede már CD, a hagyományos fekete korongokat alig ker- sik... Nem valószínű, hogy a Maria- hilferen rövidesen alábbhagyna az össznépi karnevál, (különben is rövidesen jön a lengyel erősítés, az első fecskék már megjelentek), de szót kell ejtenünk az újabb divatról is. Egyre többen választják a fárasztó belvárosi kóborlás helyett a külvárosi nagy bevásárlóközpontokat, mint a Shopping City Süd, vagy a Hu- ma, mely azzal szerzett „nevet” tavaly, hogy parkolójában az egyik H-betűs autóban csendben meghalt egy „ottfelejtett” nagyszülő. Ezeket viszonylag könnyű megtalálni, a turistabuszok egyenesen ide viszik népüket, (az idegenvezetők némi jutalékot is kapnak), de a belvárosból ingyenes céljáratok is indulnak. Itt még olcsóbban szerezhető meg számos holmi, és egy bevásárlókocsival az ember fia akár egy álló napig is kedvére nézelődhet. -Mindig talál valamit, amit éppen jelentősen leértékeltek, nagy tételre árengedményt kap, a 10 schillinges borítékos sorsjeggyel Mitsubishit nyerhet. Maga a ká- naán ez a megfáradt magyar dolgozónak, csak nem szabad túl sok pénzt bevinni, különben óhatatlanul zátonyra fut az ember a konzervsörök Szküllái és az illatszerek Kharübdiszei között. Bár, — ki ne örülne egy tucat (az illatszerek piacán még csak nem is jegyzett) olcsó Limara dezodornak? , (Folytatjuk) Koncz János Változások a vendéglátó- ipari képzésben Ez év szeptemberétől új típusú vendéglátóipari idegenforgalmi képzés indul a megyeszékhelyen — tudhattuk meg az egri vendéglátóipari szakközépiskola vezetőinek tájékoztatásából. A későbbiekben nem válik el élesen egymástól a szakmunkás- és szakközépiskola. Az első három félévben általános vendéglátóipari ismereteket kapnak a tanulók, majd'ezt követően válik ketté az oktatás. A diákok teljesítményének alapos értékelése dönti el, hogy milyen ágon folytathatják tanulmányaikat. A szakmunkásképzésben ezt követően három féléven át a gyakorlati oktatás kapja a nagyobb hangsúlyt. A fiatalok szakács-, cukrász- és felszolgálószakmákban szerezhetnek szakmunkás képesítést. Azok, akik eredményeik alapján szakközépiskolai tanulmányokat folytathatnak, azokra további három és fél éves munka vár. A negyedik esztendő végén elméleti érettségi vizsgát tehetnek, majd az ötödik évfolyamon vendéglátó és idegenforgalmi szakon szerezhetnek szakképesítést. Emellett módjuk van középfokú nyelvvizsgát tenni. Megyénk valamennyi általános iskoláját tájékoztatták az új lehetőségről. Az érdeklődők to; vábbi felvilágosításért, az Egri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- és Szakmunkás- képző Iskolához fordulhatnak. Meséli minap az utcán egy barátom: nem sikerült.,. Megint nem. Először azt hitte, ő nem tudta megcsinálni azt, amit kellett, nem tett meg minden tőle telhetőt. De később rájött: másról van szó. Pedig eleinte úgy gondolta, a képesség, a tehetség, a szorgalom az önmagában is elég. Az garantálja a sikert. Az hozza majd magát az eredményt. Mert akárhogy is legyen; a végén ki kell derüljön a lényeg, hogy a jó az jó — a rossz pedig rossz. Hát nem. Nem derül ki mindig. Egyszerűen nem sikerűi. Barátom egy olyan országban él, amelyben szintén ez a „szitu”. A lakók amúgy mindent megtesznek, igazán sokat dolgoznak (nem rossz és lusta emberek ők) de hát... Reggel korán kelnek, a munkahelyeken hajtanak, estepedig későn fekszenek. Álmaik zavarosak, és egyre riadtabb képekkel közelít a hajnaluk. Aztán reggel csörömpöl a vekker. És újra és újra csak. Még csoda, ha marad idejük egymásra. Szeretetre. Csodálni váló ez az erő, ez azj energia. Honnét ez a (kitartás.? De nem az a fő baj, hogy fáradtak. Ezt még kibírnák valahogyan. A baj az, hogy nem sikerül, egyszerűen nem mejgy. Pedig remény volna, az szerencsére mindig van. De a kézzel foghatóba konkrétum az hiányzik. Egy elégedett mosoly, hátradőlve a fotelben, a nyugalom, hogy megérte. A lélek erre éhezik, pontosan erre az élményre vár. Most akkor mit fogsz csinálni?— kérdeztem aztán a barátomat. — Mit csinálhatnék? — mondta mága elé nézve — megpróbálom űjpólJ.. —i——L-J—UJ—————I-— Mert azért némi sikerek mégiscsak „mindenek ellenére” léteznek. Két magyar például vitorlásával megkerülte a Földet. Sikerült nekik. Dolgoztak, kitartóak voltak, s végén (lám-lám) meglett az eredmény, a diadal. Az egész világ tapsolt. Kellene nekünk most hirtelen egy csomó Szent Jupát. A dolog pszichológiája pedig arra késztet— késztetné —, hogy önbizalmunk legyen. Lehet a zsebünk üres, összeesküdhet minden ellenünk, ha a lelkünk a helyén van. Mondtam is a barátomnak (búcsúzóul mindig vigasztal az ember) tudod; akárhogy is legyen, a végén ki kell derüljön a lényeg, hogy a jó az jó — a rossz pedig rossz..: I Ebben maradtunk.—— Htivoc ÁnHrác
