Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-08 / 33. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. február 8., szerda Február 15-ig Befejeződik a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból Az Afganisztánból kivont szovjet csapatok az üzbegisztáni Termez városába érkeztek, ahol február 6-án ünnepélyesen fogadták őket (Népújság-telefotó — MTI) Február 15-ig, a genfi kötelezettségeknek megfelelően befejeződik a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból — hangsúlyozzák a keddi szovjet lapok, részletes helyszíni tudósításokban, riportokban ismertetve a kivonás utolsó szakaszának kezdetét. „Kilenc évig vártunk erre” — ezzel a főcímmel ír beszámolót az Izvesztyija. Vasárnap az utolsó szovjet egységek is elhagyták Kabult, s hétfőn az Amu-Daija határfolyóhoz, az üzbegisztáni Termezbe érkeztek az utolsó szakaszban elsőként távozó szovjet alegységek. A szovjet sajtó szerint a kivonás megfelelő ütemben folyik, s előreláthatólag február 15-re virradó éjszaka az utolsó szovjet katona is elhagyja Afganisztánt. A Szalang-hágón átkelő csapatok, konvojok előrehaladását lavinák és hóviharok nehezítik, néhol a menetsebesség nem haladja még az öt kilométert óránként — úja a Pravda, hangsúlyozva, hogy az egységeket nem érte fegyveres támadás. A lavinák ugyan több járművet betemettek, néhány teherautó szakadékba zuhant, de a személyi állományt nem érte veszteség. A Kabul — Termez útvonalon egymást érik az észak felé haladó konvojok, ugyanakkor pedig élelmiszert és üzemanyagot szállító teherautók haladnak délnek, az afgán fővárosba: vezetőik repülővel térnek haza, folyamatosan üzemelnek a légi hidak a szovjet és az afgán városok között. A kivonás útvonalát egyelőre szovjet egységek biztosítják, amelyek az utolsó szovjet konvojokkal együtt térnek vissza, afgán katonáknak adva át a fontos útvonal ellenőrzését. A Pravda beszámolója szerint a „Szalang” nevet viselő különleges afgán gyalogezred katonái veszik át a harcálláspontokat az út mentén. Mardkkó NATO-légigyakorlatok ? Az Egyesült Államok és a NATO tárgyalásokat folytat Marokkóval arról, hogy az észak-afrikai ország légterét felhasználhassák harci repülőik gyakorlatozásra. Ezt a The Washington Times című amerikai lap közölte hétfői számában, s a tárgyalások tényét egy — a neve mellőzését kérő — Pentagon-tisztségviselő is megerősítette. Az amerikai védelmi minisztérium szakértői szerint az esetleges európai harcokra ugyan jobb lenne a helyszínen felkészülni, a NATO azonban kénytelen engedni a nyugat-európai közvélemény egyre növekvő nyomásának: ezt a sűrűn lakott területek felett, kis magasságban végrehajtott manőverek és a katonai gépek gyakori katasztrófái váltották ki. Mindenesetre Marokkó mellett a légi gyakorlatok jövendőbeli helyszíneiként más országok is szóba jöttek — mondta a Pentagon-tisztségviselő. Arafat elmarasztalja az EGK-t Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetője hétfőn bírálta az Európai Közösséget, amiért az — mint mondta — néhány ország fékező ereje miatt nem eléggé támogatja a közel-keleti rendezést. Arafat a France International nevű francia rádióadónak nyilatkozott. Nem nevezte meg az Európai Közösség azon államait, amelyek véleménye szerint hátráltatják a PFSZ törekvéseinek támogatását, de a Reuter hírügynökség emlékeztet arra: egy korábbi interjúban Arafat általános katonai helyettese, Abu íjad az NSZK-t és Belgiumot említette ilyen összefüggésben. Arafat az inteijúban azt is elmondta: a múlt héten Tuniszban Jean-Claude Aime-et, az ENSZ főtitkárának helyettesét tájékoztatta arról, hogy szervezete még akkor is kéri egy ENSZ-bizott- ság létrehozását a közel-keleti rendezési konferencia előkészítésére, ha a konferenciára a közeljövőben nem kerülhet sor. A PFSZ egyelőre nem tudja egyeztetni álláspontját Washingtonnal, mivel az új Bush-kor- mányzat még nem jelölte ki képviselőit egy ilyen tárgyalássorozatra — mondta a PFSZ vezetője. Arra azonban rámutatott: önmagában pozitívan értékelendő az a tény, hogy az amerikai elnök a párbeszéd folytatása mellett döntött. A PFSZ és az amerikai kormány közötti első találkozóra decemberben Tuniszban került sor. Lengyel kerekasztal Óvatos optimizmus Az óvatos optimizmusra való törekvés jellemezte a hétfőn megkezdett lengyel kerekasztal első plenáris ülésének értékelését az első sajtóértekezleteken, ahol Jerzy Urban, a kormány szóvivője, Alfred Miodowicz, a törvényes lengyel szakszervezetek, az OPZZ elnöke válaszolt az újságíróknak. Hasonló hangnemben nyilatkozott Onyszkie- wicz, a „Szolidaritás” szóvivője és a demokrata párt egyik vezetője is. Miközben Jerzy Urban fájlalta, hogy néhány felszólalás igencsak sommásan és egyoldalúan negatívan értékelte az elmúlt 40 évet Lengyelországban, a hétfői nap legfontosabb eseményének minősítette: Le eh Walesa teljes egészében egyetértett a Kiszczak tábornok, belügyminiszter beszédében megfogalmazott téma- javaslatokkal és lebonyolítási renddel, ami persze azért nem volt igazán meglepetés, hiszen ebben az előkészületek során már megállapodás született. Meglepetést a sajtóértekezleten inkább az okozott, hogy azon jelen voltak á „Szolidaritás” jelvényét viselő fiatalok is, akik „Lech Walesa sajtóirodájának” képviselőiként tették fel nem mindig „fésült kérdéseiket”, amelyekre a szóvivő — úgy mint a többi kérdés többségére — általában azzal válaszolt: majd a kerékasztalon eldől. Varsóban kedden kezdődtek azok a kerekasztal-megbeszélések, amelyeken a különböző nézeteket valló társadalmi csoportok, beleértve az ellenzéket is, tárgyalnak a válságból való kijutás lehetőségeiről, egy demokratikus politikai modell megteremtéséről. (Népújság-telefotó — MTI) Strasbourgi párbeszédre — és budapesti folytatásra készül A kettes számú kelet-európai delegáció Kettes számú kelet-európai delegáció — a strasbourgi Európai Parlament zsargonjában így nevezik azt a bizottságot, amelynek tervezett feladata a Magyar- ország, Bulgária és Románia parlamentjeivel való kapcsolat- tartás lett volna, de végül csak az első két feladat maradt „hatáskörében”. Az Európai Közösségek és Románia között ugyanis mindmáig nincs diplomáciai kapcsolat, így parlamentjeik között sem jöhetett létre az érintkezés. A kettes számú delegáció ezekben a napokban szokatlanul sűrű programra készül: a magyar Országgyűlés küldöttségét fogadja Strasbourgban, s közvetlenül ezután Budapesten viszonozza a magyarok látogatását. Ez kissé szokatlant általában az a regula, hogy az egyik fél vizitjét a másik a következő évben viszonozza. Ez a mostani gesztus is kifejezésre kívánja juttatni az őszinte érdeklődést és rokonszenvet Magyarország iránt — hangsúlyozza a bizottság elnöke, a flamand környezetvédő Agalev-mozgalom képviselője, Paul Staes. Az Európai Parlament maga is rendkívüli testület. Miért riadna vissza egy kis formabontástól? Mert igaz ugyan, hogy vannak a világon soknemzetiségű testületek, ám még ha parlamenti képviselők is a tagjaik, azokat saját országuk törvényhozásába választják be, s onnan delegálják őket a közös fórumba, az Európai Parlamentbe viszont közvetlenül választják a képviselőket. Az idén júniusban újabb választásokra kerül sor, s a képviselő- csoportok nem nemzeti, hanem „nemzetek közötti” alapon, önkéntesen megválasztott politikai hovatartozás alapján alakulnak ki. Működési módja miatt is különleges ez a testület: nem törvényhozó, hanem elsősorban véleményformáló szervezet. Ez behatárolja hatalmát — tagjai szüntelenül fel is vetik ezt —, ám növeli mozgásterét. Azt vitat meg, amit akar, úgy, ahogy akar. S ha nem is alkot törvényeket (az Európai Közösségek döntéshozó szervezete a kormányok képviselőiből álló tanács), véleménye ellenében politizálni, dönteni nehéz. Az Európai Parlament pozitív szerepet játszott a KGST és a közösség közötti kapcsolatok előmozdításában, s a hazánk és az EGK közötti megállapodás létrejöttében, amit nem sokkal később követett a diplomáciai kapcsolatok felvételé. Ezt az 1988-ban bekövetkezett fordulatot egy évvel korábban mintegy megelőzte az Európai Parlament: költségvetésében megfelelő előirányzatot tartalékolt a két kelet-európai és a szovjet „küldöttség” büdzséjére. (Az első számú kelet-európai „küldöttség” megbízatása Lengyel- országra, Csehszlovákiára és az NDK-ra vonatkozik.) A bizottságok és delegációk összetétele a parlamenti csoportok közötti bonyolult egyensúlyozást tükrözi, általában a teljes skálát megtalálni soraikban. Azt viszont az erőviszonyok döntik el, hogy hány bizottság élén áll egf-egy politikai irányzat valamely képviselője. A különböző európai országok környezetvédő mozgalmai 20 képviselővel rendelkeznek az 518 tagú testületben, így aránylag ritkán jutnak elnöki poszthoz. Paul Staes most először tölt be elnöki tisztséget, igaz, korábban az Ausztráliával és Új-Zéland^al foglalkozó delegáció alelnöke volt, éppen akkor, amikor a Greenpeace hajóját elsüllyesztették Új-Zéland partjainál. Jókor tehát: hallathatta hangját. A Bős — Nagymaros-vita idején — már elnökként — táviratban emlékeztette a magyar törvényhozókat arra, hogy testületének többsége ellenzi a tervet. Talán ez az egyetlen súlyosabb kritika, amelyet a tíztagú bizottság sokféle árnyalatot képviselő tagjaival beszélgetve hallani lehet. Inkább úgy tűnik: ha ezer kérdésben van is közöttük vita, Magyarország kedvező megítélésében egyetértenek. Paul Staes például úgy véli: ideje volt felismerni, hogy Európa nagy része a közösség határaitól keletre található, és Magyar- ország fejlődése, nyitási törekvése, amely sokkal inkább hangsúlyozott, mint másutt, indokolttá teszi, hogy a delegáció elsőként — és még az európai választások előtt — közvetlen kapcsolatot teremtsen magyar partnereivel. A tapasztalatcserének kétoldalúnak kell lennie, mondja Staes, s nem szabad úgy viselkednünk, mintha a demokrácia érvényesítésének mikéntjét nekünk kellene megszabnunk. Ez az érdekelt országokra tartozik. Közös téma lehet az olyan általános feladatok megvitatása, mint a környezetszennyeződés elleni együttes fellépés, hiszen a problémák nem állnak meg a határoknál. Staes hangsúlyozza, hogy fel fog lépni a kereskedelmi forgalom korlátozásának gyakorlata ellen, a COCOM-lista szűkítéséért is. A bizottság' egyik alelnöke egyszerre német és osztrák állampolgár. Magyarul is folyékonyan, választékosán beszél. Hazánkban az utóbbi időben újra ismertté vált. Tavaly nyáron, amikor hét évtized után először magánemberként Magyarországon járt, interjút adott a televíziónak, most Bokor Péter filmjét vetítik róla. Habsburg Ottónak hívják. 76 éve született, még a császári és királyi trón várományosaként, ma a CSU listáján európai képviselő, a demokratikus Európa megteremtését hirdeti, és a kettes számú kelet-európai delegáció egyik legtevékenyebb tagja. Habsburg Ottó úgy véli, hogy óriási lehetőségek vannak Magyarország és a közösség közeledésére. Egyrészt azért, mert az emberi jogokat Magyarországon ma jobban figyelembe veszik, mint bárhol másutt azokban az országokban, amelyek megfogalmazása szerint „Jalta óta elszakadtak a Nyugattól”. Magyarországon — mondja — példamutató a nemzetiségek iránti magatartás, ami azért is jelentős, mert ellenpélda a lesújtó romániai gyakorlattal szemben. Habsburg Ottó hivatalos minőségben, a bizottság alelnöke- ként először utazik majd Budapestre. A cél: minél több kapcsolatot kiépíteni, minél jobban megismerni, megismertetni az országot. Személy szerint ő mindent meg kíván tenni a gazdasági kapcsolatok építéséért. Sanz Fernandez spanyol szocialista képviselő, a delegáció egyik tagja a pluralizmus felé tett lépéseket méltatja. Az Európai Parlamentnek — mondja — támogatnia kell a demokratizálódási folyamatot, s a magyar és a strasbourgi delegáció kölcsönös látogatása erről fog tanúskodni. Mint szocialista, nagy várakozással tekint e találkozások elé. Látni kívánja, miként képes közelíteni Magyarország a pluralizmushoz, s ugyanakkor megerősíteni, megőrizni mindazt, ami szocialista vívmány. Giorgio Rossetti trieszti olasz kommunista képviselő jól ismeri hazánkat, többször is járt már nálunk. Visszautal arra, hogy a közösség és Magyarország közötti megállapodást a kommunista képviselők aktívan ösztönözték, s’készek lettek volna támogatni bizonyos magyar igényeket. A közösség erre még nem volt kész, ám Rossetti derűlátó: előfordult már, hogy egy megállapodás lejárta előtt új helyzet alakult ki, lehetővé vált további lépések megtétele. Jugoszlávia esetében is ez történt. Rossetti szemében az, ami Magyarországon történik, rendkívül fontos — és nem csak a magyarok számára. Ezért készül a kettes számú kelet-európai delegáció a strasbourgi párbeszédre — és a budapesti folytatásra. Baracs Dénes
