Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-07 / 32. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. február 7, kedd Szovjet—kínai közös nyilatkozat A kambodzsai rendezésről Kilencpontos nyilatkozatban összegezte a kambodzsai kérdéssel kapcsolatos álláspontját Eduard Sevardnadze szovjet és Csien Csi-csen kínai külügyminiszter. A TASZSZ hírügynökség által ismertetett dokumentum szerint mindkét fél kívánatosnak tartja a kambodzsai válság politikai eszközökkel történő, gyors, igazságos és ésszerű rendezését, és kész erőfeszítéseket tenni e cél eléréséért. A Szovjetunió és Kína közös meggyőződése, hogy a vietnami csapatok kivonása fontos részét képezi a politikai rendezésnek. Remélik, hogy a vietnami döntés, amely szerint ez év szeptemberéig teljesen kivonják a vietnami csapatokat Kambodzsából, elősegíti a kambodzsai válság más vonatkozásainak rendezését is. Mindkét fél ügy tartja, hogy a vietnami csapatkivonással párhuzamosan az érintett országoknak fokozatosan csökkenteniük kell az összes kambodzsai erő számára nyújtott katonai segélyeket, egészen e támogatások teljes felszámolásáig. A Szovjetuniónak és Kínának egyaránt az a véleménye, hogy Kambodzsa belső problémáit a különböző kambodzsai erőknek kell megoldaniuk külső beavatkozástól mentes tárgyalások útján. A Szovjetunió és Kína üdvözli a négy kambodzsai csoport párbeszédét, és reméli, hogy az eredménnyel jár majd. A Szovjetunió és Kína tiszteletben fogja tartani a jövőbeni kambodzsai szabad választások eredményeit. Mindkét félnek ahhoz fűződik érdeke — és ezt egyben életfontosságúnak is tartja —, hogy a külföldi csapatok távozása után Kambodzsában ne súlyosbodjon veszélyesen a helyzet és ne robbanjon ki polgárháború. A szovjet és a kínai fél síkra száll azért, hogy Kambodzsában ne térjen vissza a közelmúlt politikája és gyakorlata. Szükségesnek és fontosnak tartják egy hatékony nemzetközi ellenőrzőrendszer megteremtését, valamint a vietnami csapatkivonásnak, a külföldi katonai segélyezés leállításának, a béke fenntartásának és a szabad választások megtartásának szigorú nemzetközi felügyeletét. Úgy tartják, hogy a kambodzsai válság politikai rendezésének folyamatában — a feltételek fokozatos megteremtésével — az ENSZ megfelelő szerepet játszhatna. A Szovjetunió és Kína síkra- száll azért, hogy a külföldi csapatok kivonása után nemzetközi garanciák biztosítsák Kambodzsa független, békés, semleges és el nem kötelezett státusát. A Szovjetunió és Kína kijelenti, hogy kész részt venni e garanciák megteremtésében. Kennan megegyezésre szólít fel A Szovjetunióhoz való közeledésre, fegyverzetkorlátozási megállapodásokra, a kereskedelmi korlátozások eltörlésére szólította fel a Bush-kormányt George Kennan. Az ismert veterán amerikai diplomata többször szolgált Moszkvában, és 1947- ben ő hirdette meg a Szovjetunió ’’megfékezésének” hidegháborús politikáját. Kennan a The New York Times vasárnapi mellékletében hosszú tanulmányban elemezte a két ország kapcsolatait, és arra a következtetésre jut, hogy a Bush-kormánynak sürgető érdeke válaszolni a gorbacsovipolitika kezdeményezéseire. Ameny- nyiben Washingon is akarta volna, már meg lehetett volna állapodni az atomkísérletek teljes eltiltásában, a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentésében — ahelyett, hogy Amerika elsőbbséget adott az űrvédelmi terveknek és hadászati fegyverei korszerűsítésének — állapítja meg. Kennan síkraszáll azért, hogy a 70-es évek korlátozásait eltörölve adják meg a Szovjetuniónak a normális kereskedelmi feltételeket. A nagy tekintélyű szakértő méltatja Mihail Gorbacsov „páratlan helyzetfelismerését, látókörét és bátorságát”, amellyel küzd tervei megvalósításáért ellenfeleivel, akiket a „viszonylagos középszerűség és a szellemi szegénység” jellemez. A Szovjetunió átalakítása Gorbacsov személyétől függetlenül is folytatódni fog, hiszen a reformokat törvénybe iktatták, úja. Kennan szerint a Szovjetunió nemzetiségeinek megmozdulásai és a helyzet alakulása a szocialista országokban olyan helyzethez is'Vezethet, „amely nemcsak a Szovjetunió politikai, hanem szorosan vett katonai védelmi érdekeit is veszélyeztetheti, aminek komoly következményei lehetnek”. A tudós mindenesetre rámutat: az Egyesült Államoknak „az elmúlt 70 évben most van a legjobb lehetősége arra, hogy normális, építő és reményteli viszonyt teremtsen a Szovjetunióval... Chilei elnökjelölt A chilei polgári ellenzék vezető pártja, a kereszténydemokrá- cia a párt elnökét, Patricio Ayl- wint jelölte köztársasági elnöknek a decemberi választásokra. Teherán francia vendége Az iráni forradalom győzelme óta először tárgyal Teheránban francia miniszter. Roland Duma külügyminiszter, akit a repülőtéren iráni kollégája, Ali Akbar Velayati üdvözölt, elsősorban gazdasági kérdésekről szeretne tárgyalni (Népújság-telefotó — MTI) Argentína Katonákéskockázatok „A köztársaság tudja, hogyan győzze le a demokrácia ellenségeit. Most alkalom kínálkozott arra, hogy megmutathassuk a világnak és önmagunknak, hogy tanultunk a múlt hibáiból, hogy demokráciánk nem bizonyul gyengének.” Raul AT fonsin argentin államfő magabiztosnak és határozottnak igyekezett látszani, amikor a La Tadlada laktanya elleni terrortámadás leverése miatt köszönetét mondott a hadseregnek. Pedig ez a szilárdság és eltökéltség már egyre inkább csak a látszat, ami leplezi a lényeget: az Alfonsin-kormányzat hatalma gyakorlatilag felmorzsolódott hivatali idejének ötödik esztendejére. Az elnökválasztás közeledtével az argentinok mindinkább feledni látszanak, mit is tett a hamarosan leköszönő államfő a demokrácia megszilárdításáért, őt teszik felelőssé a gazdasági kudarcokért, s számon kérik, miért engedett és enged a civil hatalom sorozatosan a katonák nyomásának. Ma már azt találgatják Buenos Airesben, vajon kihúzza-e még tavaszig, az elnök- választás napjáig a polgári kormányzat. Néhány héttel e voksolás előtt persze élesebb megvilágításba kerülnek az események, így a La Tablada megtámadása is, amelyet Alfonsin elnök a demokrácia elleni eddigi legsúlyosabb kihívásnak minősített. A laktanya falai között történteket abból a szempontból értékelik most, kinek ártott és kinek használt, befolyásolhatja-e és ha igen, hogyan a választási esélyeket. Kezdeti habozás után a hatóságok végül egyértelműen leszögezték: a profi módon felfegyverzett „kirándulócsoport” terrortámadása szélsőbaloldali akció volt. Márpedig az argetinok jól emlékeznek, annak idején, 1976-ban a hadsereg a szélsőbalos terrorszervezetek, közöttük a peronista Monton-erők megfékezésének „nemzetmentő” szándékával vette át a hatalmat. Ezt használták fel ürügyként a puccsista tisztek a baloldal legkülönbözőbb áramlatai elleni kegyetlen megtorlásra. A „piszkos háború” majd harmincezer áldozatának sorsa és a felelősség kérdése máig megosztja az argentin társadalmat. Sokan felteszik most a kérdést: elvakult és naiv fanatikusok voltak a laktanya ellen támadók — akiknek többsége egyébként elesett az egyenlőtlen küzdelemben? Avagy valakik, valamilyen céllal félrevezették, beugratták ezeket a fiatalokat? A szkeptikusok inkább hisznek azoknak az első (később megcáfolt) verzióknak, amelyek szélsőjobboldali provokációról szóltak,5 a titkosszolgálat kezét sejtették az akció mögött. Leginkább kétségkívül a hadseregnek állna érdekében a peronista szellemidézés. A közvélemény kutatások ugyanis azt jelzik, hogy a választási küzdelemben a peronista mozgalom jelöltje, Carlos Menem fejhosszal vezet a jelenleg kormányzó radikálisok választottja, Eduardo Angeloz előtt. Alfonsin elnök az alkotmány értelmében nem jelöltetheti újra magát. A peronisták visszatérése márpedig sokakban kétségeket ébreszt. A homályos populista ideológia szélsőbalos és szélsőjobbos szélsőségeseket egyaránt vonzott, utolsó elnökük, a néhai Juan Perón özvegye, Isabelita a káosz szélére vezette az országot. Erre az időszakra így szívesen emékeztetnek Alfonsinék is: saját radikális pártjuk, avagy a káosz — hangzik legfőbb választási jelszavuk. Nem is lenne hatástalan ez az érvelés, ha Alfonsin kormányzata az eltelt öt év alatt többet tudott volna felmutatni. Az emberek biztonságot, jólétet vártak a demokráciától, azonban több száz százalékos inflációt, munkanélküliséget hozott, a reménytelen adósságterhek tovább súlyosbodtak. De csatlakoztak az igazságszolgáltatásban reménykedők is. Alfonsin ugyan megígérte, hogy elnyerik méltó büntetésüket mindazok a katonák, akik beszennyezték kezüket a piszkos háborúban. A hadsereg befolyása azonban szinte csorbítatlan. Öt év alatt három katonai lázadást élt túl Alfonsin, súlyos engedmények árán. Igaz, egyik zendülés sem a hatalom átvételét tűzte ki célul. Amit viszont követeltek, azt sorra el is érték: a fe- lelősségrevonás a legfelső szintekre, a katonai junták egykori vezetőire korlátozódott. Ráadásul Buenos Airesben általános az a vélekedés, hogy a La Tablada elleni terrorakció, bármilyen indíttatású is volt, a hadsereg pozícióit erősítette tovább. A nemzetbiztonsági tanács megalakításával Alfonsin a mundérosokat gyakorlatilag bevonta a közvetlen hatalomgyakorlásba. Ám, az sem elképzelhetetlen, hogy a katonák mégsem értenek egyet az államfő helyzetértékelésével, s veszélyesen gyengének ítélik az argentin demokráciát Egyesek netalán túlságosan kockázatosnak tarthatják már azt is, hogy bizonytalan kimenetelű elnökválasztásnak tegyék ki az országot... Szegő Gábor Paraguay Palotaforradalom vagy szabadság? Paraguayban lekerülnek a falakról Alfredo Stroessner arcképei, a határállomásokon lemázolják a „Kenyér, munka és felvirágzás Stroessnerrel” feliratokat. De ahol üldözni kezdik a régi rezsim hírhedt kádereit, felülről azonnal megálljt parancsolnak- eddig és ne tovább! A diktátor 35 évi uralmának megdöntése feletti örömbe üröm A pénteki katonai puccsot követően Asunciónban letette a hivatali esküt Paraguay új elnöke, Andres Rodriguez tábornok, a lázadó erők vezetője vegyül. Ugyanaz az Andres Rodriguez tábornok, aki véres harccal (kb. 300 halott) megbuktatta, állítólag mindjárt otthont is adott neki. Stroessner nála lakott, míg el nem dőlt, hogy Brazíliában befogadják. A Rodriguez vezette új kormány választást írt ki 90 napon belül, de pillanatnyilag még egyetlen párt, a kormányzó Colorado párt működhet csak legálisan az országban. Az új államfő maga is egyik vezetője a Colora- dónak. Elsőbeszédében a tábornok-elnök közölte: nyitni akar a világ felé, ki akar törni a diktatúra okozta elszigeteltségből. De világon a nyugatot értette, szőkébb értelemben pedig Paraguay közvetlen szomszédait. Paraguayban és Paraguayon kívül egyaránt óvatosan kezelik az asuncioni eseményeket.' „Nagyon fura eset” — vélekedett róla Barrios Tassano uruguayi külügyminiszter. „Minden a családban marad” — írta a Buenos Ai- res-i Pagina 12, emlékeztetvén arra, hogy Rodriguez Stroessner közeli rokona, s a rezsim második embere volt. A baloldalon úgy vélekednek, hogy Andres Rodriguez hatalomra jutása önmagában nem elegendő biztosíték a nyitásra. Ahhoz, hogy a remény ne haljon el, népi mozgósítás szükséges. „Stroesserizmus Stroessner nélkül?” — tette fel a kérdést a La Náción, a New York Times pedig reményét fejezte ki, hogy talán többről van szó puszta palotaforradalomnál. A lan White, a paraguayi történelem avatott amerikai kutatója szerint az államcsínnyel inkább elébe akartak vágni a 76 éves diktátor rendszere összeomlásának, s legfeljebb gátat vetni a féktelen korrupciónak, mintsem helyreállítani a szabadságjogokat. Rodriguez azért dönthetett a beavatkozás mellett, mert felismerte, hogy valamennyiük lába alól kicsúszhat a talaj, ha az agonizáló Caudillónak sikerül keresztülvinnie dédelgetett tervét: a hatalom dinasztikus átruházását fiára, Gustavo Stroessnerre, a légierő ezredesére. Andres Rodriguez tábornok sokáig feketelistán szerepelt az Egyesült Államokban. Azt tartották róla, hogy kábítószer-kereskedelemmel is foglalkozik. Aztán egyszer csak lekerült neve az indexről. Hatalomátvétele után újságírók megkérdezték a Fehér Ház szóvivőjétől, mi igaz a korábbi vádból. Fritzwater diplomatikusan kitért az egyenes válasz elől, de nem tagadta, hogy Washington kapcsolatban állt Rodriguezzel. Paraguay új vezetőjét milliomosként tartják számon. A legnagyobb pénzváltó ház tulajdonosa. Állítólag az egyik leginkább felkapott lótenyészet birtokosa is. Hozzáértő lótenyésztő és szenvedélyes lóvérsenyző hírében áll. — Sokat ígért, talán meg is tartja — mondta róla Mario Medina püspök, akit Stroessner idejében iebolsevikoztak. Medina azt tartja a legfontosabbnak Rodriguez személyiségében, hogy — Stroessnerrel ellentétben — sohasem támadta a katolikus egyházat, hanem védelmezte a hitet és az emberi jogokat. Domingo Laino, a polgári ellenzék liberális nézeteiről ismert vezetője merész húzással bement a Colorado párt székházába és közölte a párt vezetőivel, számíthatnak rájuk, ha valóban szándékuk, hogy Paraguayban helyreállítják a szabadságjogokat és szabad választásokat írnak ki.Laino „békés politikai nyitást” sürgetett. Maga Rodriguez az Ultima Hérának adott exkluzív interjújában kijelentette: „az a tervem, hogy Paraguayi elindítom a demokrácia útján”. Kérdés, mit ért pontosan ezalatt. Simó Endre
