Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. február 4., szombat NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE 7. Belépés: NBiwsjaq olvasóknak Többet törődni az önvédelemmel! Látogatás az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézetben Budán, egy hajdani miniszter- elnöki villa faláról ma „cégtábla” adja tudtul a járókelőknek, hogy a házban a korábbiaknál is érdekesebbekkel foglalkoznak a bentiek. Az épület az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet otthona. — Alapítása óta, 1960-tól működik itt az intézmény, magyarázza dr. Irk Ferenc csoportvezető kutató —, amint bekopogok az ajtón. — Azelőtt nem volt ilyen nálunk, jóllehet a létrehozását már a Magyar Tanácsköztársaság idején szorgalmazták. Különösebb okunk azonban nincs a szégyenkezésre. Hiszen a szocialista államok mindegyikének még jelenleg sincs a miénkhez, hasonló önálló intézete, s más társadalmakban sem éppen olyasféle a kollégák munkája mint nálunk. Például Lengyelországban vagy az NDK-ban a tevékenységet a főügyészségek kijelölt osztályai végzik, Svédországban csupán a kriminológiának van intézete, Franciaországban a jogpolitika került lényegében azonos helyzetbe, a Német Szövetségi Köztársaságban a kri- minálszociológia, a kriminál- pszichológia és a kriminálbioló- gia külön-külön osztoznak a feladatokon. A fővárosi kis intézet — ahol mindenkit beszámítva sem dolgoztak még soha félszázan, s ahová most beléphet a kedves olvasó is—szervezetileg a Legfőbb Ügyészséghez tartozik, igazgatója a legfőbb ügyész egyik helyettese. Mintegy harmincán vannak a kutatók, akik űgyszólván a legszerényebb technika segítségével végzik mindennapi munkájukat. A beszélgetőpartner keserűen említi: nemhogy számító-, de még másológépük sincs. A központi bűnügyi technikai laboratóriummal, a Belügyminisztériummal, a Rendőrtiszti Főiskolával, a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetével, illetve a budapesti, miskolci, pécsi, szegedi egyetemekkel együttműködve segítik az ügyészeket, a jogpolitika irányítóit különféle — szakmába vágó — vizsgálódásokkal, elemzésekkel, bizonyos összehasonlításokkal, publikációkkal, kiadványokkal. Csupán a Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányokból közreadtak már 25 kötetet — nyomdában van a 26. s előkészítés alatt a 27. is — továbbá tizenegy egyéb, valamint tizenkettő kézikönyvet. Megírtak több mint 700 tanulmányt, cikket, közreműködtek felsőoktatási jegyzetek készítésében, míg 55 alkalommal külföldi lapokban, folyóiratokban is bemutatkoztak. — Kutatási területünk meglehetősen széles — sorolja dr. Irk Ferenc. — Érdeklődünk a vagyon elleni, az erőszakos jellegű vagy éppenséggel a gondatlansággal összefüggő bűnözés iránt, s egyebek között nagy figyelmet fordítottunk a fiatalkorúakkal kapcsolatos esetekre, ezek motivációira, körülményeire. Korábban külön témát adott még a női bűnözés, s hosszú idő óta a visz- szaesőket általánosságban is mérlegeljük. Elméleti kutatásaink során — központi vizsgálaton osztozva — évekig foglalkoztunk mi is a társadalmi beilleszkedési zavarokkal, s a bűnözés témakörénél időzve nem kevesebb, mint 5871 eset 2891 sértettjének, 4132 elkövetőjének ügyéből próbáltunk széles körben hasznosítható tanulságokat levonni. Az intézeti munka bizonyos Í irognózist is megpróbál adni. gy — sajnos a legnemesebb erőfeszítések ellenére is — már most sejthető, hogy az ezredfordulóra a bűnözésben elérkezünk a társadalmi tűréshatár közelébe. Ami feltétlenül figyelmeztető, s a legkevésbé sem engedi a korábbi szemérmességet bizonyos nyilvánvaló jelenségekkel szemben, a figyelmeztető jelzésekre az eddiginél sokkal gyorsabb reagálást sürget. Annál is inkább, mivel az előrejelzés döntően a hazai tapasztalatokra épül, kevésbé számolhat a külföldi hatásokkal. A nemzetközi összehasonlítás — főként ami a többi szocialista országot illeti — meglehetősen nehéz egyrészt a statisztikák zár- tabbsága, másrészt a bűncselekmények miénktől eltérő s az egyes országok között különböző fogalomköre miatt. Ennélfogva a következtetések meglehetősen nehezek, olykor talán lehetetlenek is. — Komoly probléma, hogy az emberek ugyan félnek a bűnözéstől — folytatja dr. Irk Ferenc — ám olykor az önvédelemnek még a szikrája is hiányzik belőlük. Jószerével csak „felülről” várják a segítséget, s maga a szakma is egyrészt még mindig elsősorban a jogban keresi a megoldást. Véleményem szerint is többet, sokkal többet kellene törődni a jogon kívüli eszközök szerepével. Nem szabadna feledni, hogy például igen sokan éppen a börtönben válnak igazi bűnözőkké, s korántsem csak a büntetések szigorítása vezethet eredményre. Húszévnyi saját tapasztalataim alapján is hangsúlyozni merem — több más mellett — a véletleneknek a megítéltnél nagyobb szerepét az egyes bűn- cselekményekben. S sokak számára bármennyire is meglepő: igen fontosnak tartom a tolerancia fokozását az egyes esetekkel szemben. Hangulatos régi épület kellemesen berendezett szobájában beszélgetünk mindezekről s hasonlókról, miközben kiderül még, hogy a kutatók munkája természetesen nem csak e falak között zajlik. Dr. Irk Ferenc kollégáival együtt elég sok időt tölt a „területen” is, olykor-olykor jómaga sem kerüli el a büntetésvégrehajtási intézeteket. Gyanúsítottakkal, elítéltekkel is szót vált, ilyen-olyan ügyek szereplőit teszteli. Tapasztalatcsere végett részt vesz hazai és külföldi szakmai találkozókon, többször volt már kriminológiai világ- kongresszuson is — igaz, hogy legutóbb „turistaként”, mivel hivatalos kiküldetésre a munkáltatónak már nem volt pénze —, amit egyébként ötévente tartanak. így szolgálják ritka hivatásukat, amelybe bepillantani — a talán sokak várakozásával ellentétben elmaradt vérfagyasztó történetek nélkül is — minden bizonnyal érdemes volt a kedves olvasónak." Gyóni Gyula Dr. Irk Ferenc — akadémiai — vagyis: nagy doktor Ábrándok és tettek kora Kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban „ Tegnapelőtt az ebédnél az arisztokrácia és a demokrácia közt folyt a por. E két szó most nálunk divatban van, de a sokaság egyiket se látszik érteni. Beszélnek róla sokat, amiket Sisko- vics hallván, felém hajolts lassan sóhajtva mondó: szegény haza, mi hátra vagy." Kölcsey Ferenc 1833-as Országgyűlési Naplójából idéztük a fenti sorokat, amelyeket a Petőfi Irodalmi Múzeum Ábrándok és tettek kora című kiállításán olvashat a látogató. Azon a kiállításon, amely harmadik része a magyar irodalom történetét feldolgozó sorozatnak, s amely az 1817-től 1842-ig terjedő korszakról szól. Ez a két dátum olyan korszak- határokat jelöl, amelyek eltérnek a történettudományban és az irodalomtörténetben megszokottaktól. „Az előző időszakban megindult többrétű fejlődés olyan helyzetet teremtett, amelyben lassan megérett a változtatás szükségességének az eszméje — írja Taxner-Tóth Ernő a kiállítás katalógusában. — ... A nemesi ellenállás 1817—1825 között korábban soha nem tapasztalt mértékben mozgósította az ország politizáló lakosságát. Azaz elsőBarabás Miklós: Vörösmarty Mihály portréja Torsch Leo: Divatkép a Rajzolatok 1835. augusztusi számából megtörtént az első kezdeményezés egy pesti festőakadémia létrehozására. A magyar művelődésnek ekkor már olyan intézményei voltak, mint a pesti egyetem, a Nemzeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia. Jelentős tudományos eredmények születtek, alapvető munkák jelentek meg, köztük Kazinczy Pályám emlékezete, Katona Bánk bán, Kölcsey Himnusz, Vörösmarty Zalán futása, Csongor és Tünde. Pezsgett az irodalmi, a képzőművészeti, a zenei élet. Folyóiratok, almanachok, irodalmi évkönyvek jelentek meg. A Vörösmarty-Bajza-Toldy triász megindította a Regélőt, majd az Athéneumot. 1837-ben nyílt meg a Nemzeti Színház. 1938- ban a nagy dunai árvíz után kezdett kialakulni Pest mai városképe. Irodalmi szalonokban találkoztak a kor jeles művészei, politikusai. (Leghíresebb pesti szalon Bártfay Lászlóé a Károlyipalotában, a mai Petőfi Irodalmi Múzeumban működött.) Az Au- róra-kör, a Kisfaludy Társaság megalakulása jelzi a korszak irodalmi, szellemi megújulását. Az Ábrándok és tettek kora című kiállítás Petőfi első versének Athéneum-beli megjelenéséig (A borozó, 1842) követi az irodalom eseményeit — jelezve ezzel is, 1842-től új hangok szólalnak meg a magyar irodalmipolitikai közéletben. sorban a nemességet, vele együtt azonban az egyre nagyobb szerepű értelmiséget és polgárságot is.” Ez az a korszak, amelyben a legnagyobb hatású írók vállalták magukra a nemzet ébresztésének feladatát. Ekkor írta Széchenyi máig meghatározó értékű munkáját, a Hitelt. Ez az első magyar nyelven megjelent, gazdasági érvekkel alátámasztott mű, amely a változtatás szükségességét szorgalmazta. Ekkor jelent meg a Világés a Stádium is. E korszak irodalmi-politikai életében tevékeny szerepet vállalt Kisfaludy Károly, Kazinczy Ferenc, Bajza József, Kölcsey Ferenc, Fáy András, Katona József, Vörösmarty Mihály. A képzőművészetben a hősi múltat, mint példát örökítették meg, s népszerűsítették a kortársak helytállását. Külföldön tanult művészek telepedtek meg Magyarországon, s Aforizmák a Lítyeratumaja Gazetából Az irodalom berkeiből Nem írni: az író joga. Olyanokat írnak mostanában, hogy szégyen elolvasni — panaszkodott a plagizátor. (J. Golovkin) Sokkal könnyebb annak valamit megírnia, akinek sem tehetsége, sem adottsága nincsen. Az olvasó is érzékeli az alkotás gyötrelmét, amikor rossz könyvet olvas. A gyermekkori napló a legjelentősebb memoár. (R. Tumanovszkij) Mit öröklünk a szerzőtől, ha minden művét elolvassuk? Az esztéta a szép hazugságot jobban szereti, mint a szörnyű hazugságot. (A. Gotovszkij) Nemcsak az a fontos, hogy a könyv utolélje az olvasót, hanem az olvasó is a könyvet. (Sz. Kritij) Az irodalmi nyelv is lehet csont nélküli. (L. Szuhorukov) Aforizmát könnyű írni, csak éppen nehéz kitalálni. (M. Genyin) Az aforizmának az az előnye a regénnyel szemben, hogy rövid. (V. Vlaszov) A nőkről Nem szeretnénk bele egy nőbe az első látásra, ha tudnánk, hogy holnap újra látjuk. (M. Genyin) Ha a férfiak nem hordozzák a nőket a tenyerükön, nem az érzés gyengeségét jelenti, hanem a gyengeséget. Az emancipáció bebizonyította, hogy az ember lehetőségei nem a békánál kezdődnek, hanem a plafonon. (V. Zamjatyin) Ha egy nő „nem”-et mond, azt jelenti, hogy nem mond ellent. (A. Szamojlenko) Az egyenjogúság ellenére az asszonyok okosabbak, mint mi. (J. Sanyin) Ha a házastársak nem értik meg egymást, nehéz az életük. Ha igen, akkor unalmas. (J. Snejgyer) Ha bemutatod valakinek a feleségedet, ne azt mondd, hogy ő a te fél részed, hanem azt, hogy háromnegyed. (G. Maikin) Minél kevésbé rajongunk feleségünkért, annál többet ülünk a tévé előtt. (R. Tumanovszkij) Fizetésem kisebbik, ám jobbik részét adom a feleségemnek. (J. Golovkin) Fordította: Mizser Lajos Pollack Mihály: a Vigadó távlati képe, tervrajz K. M.
