Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL. évfolyam, 30. szám ÁRA: 1989. február 4., szombat 5,30 FORINT PÁRBESZÉD AZ OLVASÓVAL Ötvenötén a vonal végén — utánajárunk az igazságnak. (4. oldal) IRÁNY: PÉTERVÁSÁRA Utassy József: ’’...űtravalóul talán egy új verssel köszönt- hetném." <5. oldal) INTERJÚ A NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGÉBEN: KIRÁLY ZOLTÁNNAL „...Ha az őszinte szó fenegyerekeskedés, vállalom a minősítést." (6. oldal) SIMON NEM KÉR A KISPADBÓL! „Nem gondoltam, hogy a mellőzés hosszabb időre is szólhat...” (10. oldal) Kiss Sándor látogatása a Népújság Szerkesztőségében Kiss Sándor, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára pénteken látogatást tett a Népújság Szerkesztőségében, ahol találkozott a lapot készítő, teijesztő kollektíva tagjaival. A hagyományos heti tervező értekezlet keretében tájékoztatást adott a megyei pártértekezlet előkészítéséről, majd kiemelte az alapszervezeti küldöttek munkájának főbb értékeit, s felhívta a figyelmet a következő időszak teendőire. Ezekben, akárcsak az előkészítő munkában történt — hangsúlyozta —, jelentős feladat vár a megye lakosságát tájékoztató lap munkatársaira. A megyei pártbizottság első titkára ezt követően megbeszélést folytatott Kaposi Levente főszerkesztővel, Gazsó László lapkiadó vállalati igazgatóval, illetve a Népújság vezető újságíróival. Családvédelmi kongresszus Válságban a társadalom legkisebb alapegysége. Mit tehetünk megmentéséért? Korunk e fontos problémájáról vitáztak pénteken Egerben az SZMT-szék- házban Heves megye első Családvédelmi Kongresszusának résztvevői, közel száz szakember és a téma iránt felelősséget érző társadalmi aktíva. A fórumon részt vett Árvái Lászlóné országgyűlési képviselő. Szokodi Ferenc, a megyei tanács elnökhelyettese megnyitójában hangsúlyozta egy egységes koncepció kidolgozásának szükségességét a családvédelemben, s a tudatformálás jelentőségét. Dr. Simek Zsófia főorvos az alkoholellenes küzdelemben szerzett évtizedes tapasztalataival szembesítette a hallgatóságot. Dr. Szegő Imre és felesége a hevesi gerontológiai gondozóban végzett munkájuk családvédelmi vonatkozásait ismertették. L)r. Halmos Béla a rehabilitációnak a témát érintő kérdéseiről szólt. Dr. Nagy Andort probléma pedagógiai oldalát emelte ki. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a társadalom és a gazdaság 1988. évi helyzetéről Népesedés, foglalkoztatottság 1988-ban folytatódott a népesség számának 1981-ben kezdődött természetes fogyása. A csökkenés, amely 1983—1984-ben meghaladta az évi 21 ezret, az utóbbi években kisebb lett. Az 1989. január 1-jei népességszám 10590000 volt, 14 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban, és 123 ezerrel a 8 évvel azelőttinél. A népesség számának csökkenéséhez mind a születések, mind a halálozások számának alakulása hozzájárult. Az élveszületések száma az év folyamán 124300 volt, körülbelül 1500-zal kevesebb, mint az előző évben. Az utóbbi években kialakult alacsony születési arányszám egy év alatt 11,9-ről 11,7 ezrelékre csökkent. Az elmúlt évben 139 ezren haltak meg, 3500-zal kevesebben, mint az előző évben. Az országban kialakult magas halálozási arányszám 1988-ban tovább mérséklődött, de még így is meghaladta a 13 ezreléket. A csecsemőhalandóság lassú csökkenése a múlt évben is folytatódott: az ezer élveszülöttre jutó egy éven aluli meghaltak száma, amely 1985-ben meghaladta a 20-at, az 1987. évi 17-ről 16-ra csökkent. A népesség természetes fogyása mellett csökkent a lakosság száma az engedéllyel vagy engedély nélkül külföldre távozókkal is. Az év folyamán 1350 magyar állampolgár kapott külföldi letelepedési engedélyt. A hatóságok ez ideig mintegy 2000, engedély nélkül külföldön maradt magyar állampolgárról szereztek tudomást. Ugyanakkor a külföldről Magyarországra települőkkel nőtt a népességszám. A hazatért magyar állampolgárok száma 720 volt. Letelepedési célból kiadott vízummal 2100 külföldi érkezett az országba, 92 százalékuk román állampolgár. Ezen kívül az országba érkezett hazatérni nem kívánó,román állampolgárok közül 13.400 kapott tartózkodási engedélyt. Ösz- szességében tehát a nemzetközi vándorlás külön- bözete révén majdnem annyival — kereken 13 ezerrel — nőtt a népesség száma, mint amennyivel a természetes fogyás miatt csökkent. A népesség gazdasági aktivitása, összességében alig változott: az aktív keresők száma 1989 elején, mintegy 4840000 volt, körülbelül 5 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. A lakosság 45,7 százaléka tartozott az aktív keresők közé. Az anyagi ágakban az aktív keresők száma ez év elején kevesebb, a nem anyagi ágakban több volt az előző évinél. A főbb ágazatok közül az iparban 2,8 százalékkal mérséklődött a létszám. A csökkenés a foglalkoztatott nyugdíjasok és a bedolgozók körében gyorsabb ütemű volt, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatottaknál. Legjobban — részben a szerkezetátalakításhoz kapcsolódva — a bányászatban és a kohászatban csökkent a létszám, de jelentős a- könnyűipar létszámvesztesége is, amelyet részben a külföldi munkaerővel pótolnak. A kivitelező építőipar létszáma 1,4 százalékkal csökkent. Mind az iparban, mind az építőiparban a létszámcsökkenés az állami vállalatoknál következett be, a szövetkezetek létszáma az iparban kissé, az építőiparban számottevően emelkedett. A mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban, az állami és a szövetkezeti közös gazdaságokban dolgozók száma egyaránt mérséklődött, az alaptevékenységben foglalkoztatottaké az átlagnál nagyobb mértékben. A magánkisiparosok, kiskereskedők és az általuk foglalkoztatottak száma a múlt évben is számottevően bővült. Arányuk megközelíti az aktív keresők 7 százalékát. A munkaerőmozgást főként a munkavállalók kezdeményezték. A munkáltató által kezdeményezett elbocsátás, csak néhány körzetben volt nagyobb arányú. A munkaerő forgalom egy részét lebonyolító közvetítő irodák nyilvántartása szerint,a betöltetlen munkahelyek száma jóval több volt, mint a nyilvántartott álláskeresőké. Ez vonatkozik általában a szak- és a betanított munkásokra, valamint a szellemi foglalkozásúakra. A szakképzetlenek esetében az állást keresők,és a betöltetlen munkahelyek száma országosan egybeesik egyes körzetekben — főleg az északkeleti országrészben — e rétegnek elhelyezkedési gondjai vannak. Termelés Az anyagi és nem anyagi ágak teljesítményét kifejező bruttó hazai termék (GDP), a tervezett 1-1,5 százalékos növekedés helyett stagnált, értéke folyó áron — előzetes, becsült adatok alapján — 1400 milliárd forint volt. A cserearányok javulásának hatását is tükröző GDP, körülbelül 0,5 százalékkal nőtt. Az anyagi tevékenységet felölelő nemzeti jövedelem hasonlóan alakult. A belföldi felhasználásra fordított termékek és szolgáltatások mennyisége, az előző évinél és az előirányzottnál is kisebb volt. Kevesebb jutott beruházásra és fogyasztásra, mint 1987-ben. Ezen belül a lakossági fogyasztás csökkent, a közösségi kismértékben nőtt. A belföldi felhasználás kisebb volt a termelésnél. A kiviteli többlet, folyó áron számolva, 37 milliárd forintot tett ki, szemben az 1987. évi 6 milliárd forint behoz- tali többlettel. Az ipari termelés — a tervezett 1 százalékos növekedéssel szemben — lényegében az előző évi szinten maradt. Az állami iparvállalatok termelése 1 százalékkal mérséklődött, az ipari szövetkezeteké 10 százalékkal emelkedett. Bővült a magánkisipar és a nem ipari szervezetek ipari tevékenysége is. Az iparvállalatok és szövetkezetek termelésén belül az alapanyag-termelő ágazatok termelése — döntően a konvertibilis elszámolású kereslet és az értékesítési árak növekedésének hatására — 1,8 százalékkal emelkedett. A feldolgozóipar lényegében ugyanannyit, az energetikai szektor — az igényeket kielégítve — 2,7 százalékkal kevesebbet termelt, mint 1987-ben. A feldolgozóipari ágazatok közül, a vegyipar termelése engergetikai szakágazatok nélkül számítva 2,5 százalékkal, a gépiparé 1 ' százalékkal emelkedett, a könnyűiparé és az élelmiszeriparé 0,9, illetve 2,4 százalékkal csökkent. A gépipari termelés szerény növekedése úgy alakult ki, hogy a közlekedésieszköz-ipar termelése 6,1 százalékkal csökkent, a többi gépipari ágé együttesen 3,4 százalékkal nőtt. Az ipari termékek exportja 4,5 százalékkal emelkedett, elsősorban a konvertibilis elszámolású kivitel 9 százalékos bővülése révén. A konvertibilis piacokon élénkülő kereslethez, illetve kedvező áralakuláshoz igazodva, elsősorban az alapanyag-termelő ágazatok — vas- és alumíniumkohászat —, továbbá a gépipar, az élelmiszeripar és egyes vegyipari ágazatok növelték kivitelüket. Az ipar belföldi értékesítése 1,9 százalékkal csökkent, ami a termelőfelhasználást szolgáló, valamint a beruházási célú szállítások visszaeséséből adódott. A belkereskedelemnek eladott termékek mennyisége 1,5 százalékkal bővült. A vállalatok eredménye — évközi adatok szerint — kisebb volt az előző évinél, de a tervezettet jelentősen meghaladta. Az eredmény a feldolgozó iparban csökkent, az energetikai és az alapanyagtermelő ágazatokban emelkedett. Az országos építési-szerelési tevékenység volumene a tervezettnél nagyobb mértékben, 5-6 százalékkal csökkent. A kivitelező építőipar termelése 3 százalékkal, az építőiparon kívüli szervezetek építése 10 százalékkal, a magánépítkezéseké 5-6 szá-„ zalékkal maradt el az előző évitől. Az építési munkákon belül a fenntartás aránya kissé emelkedett, elérte a 28 százalékot. A mezőgazdasági termékek bruttó termelése körülbelül 4,5 százalékkal, a tervezettnél kisebb mértékben emelkedett. A növénytermelés az előző évi jelentős csökkenés után nyolc százalékkal, az állat- tenyésztés egy százalékkal bővült. Gabonafélékből 14,7 millió tonna termett, 600 ezer tonnával, négy százalékkal több, mint az előző évben. Búzából kiemelkedő, 5,44 tonnás termésátlag eredményeként 23 százalékkal többet takarítottak be az előző évinél. A kukorica termésmennyisége — a termésátlag csapadékhiánnyal összefüggő visszaesése miatt — 14 százalékkal csökkent. Cukorrépából hat százalékkal több, napraforgóból 11 százalékkal kevesebb termett, mint 1987- ben. Zöldségfélékből a múlt évinél valamivel többet termeltek. Különösen a kertekben termesztett zöldség mennyisége emelkedett. A burgonyatermés — a nagyobb területen elért jó átlagtermés hatására — 25 százalékkal több volt az előző évinél. A termőgyümölcsös területe 1.300 hektárral kisebb, a gyümölcstermés — 1,7 millió tonna — két százalékkal több volt az 1987. évinél. Szőlőből — az előző évinél négyezer hektárral kisebb termőterületről — 33 százalékkal több, 680 ezer tonna szőlőt szüreteltek. A szőlő és a bor értékesítése egyes vidékeken gondot okozott. Tandíj Káderfejlesztésünk régi fogyatékossága, hogy nem annyira az emberhez igazítjuk a pozíciót, mint inkább a pozícióhoz az embert. S miközben a téves gyakorlatot gyanútlanul folytatjuk évtizedeken át, sorra, rendre "hullanak” körülöttünk barátaink, elvtársaink. Mert utólag, hosszabb-rövidebb idő múltán erről is, arról is bebizonyosodik, hogy alkalmatlan, méltatlan az irányításra, vezetésre. A szükségesnél kevesebbet, olykor talán semmit sem ért ahhoz, amivel megbízták, s nem is nagyon akar nagyobb tudója lenni mindennapi dolgainak. Noha kézzel-lábbal iparkodik elhitetni jártasságát, tévedhetetlenségét, határozottan próbálja környezetére rákényszeríteni megmásíthatatlan munkáját, intézkedéseit. Miért, miért nem? — nehezen akarjuk, vagy nem is kívánjuk felismerni, beismerni az említett hibát. Azt, hogy sokkal inkább a rátermettebbek közül kellene válogatni. Egyszerűbb lenne mindig csakis az értelmesebb, tanultabb személyekből biztosítani az utánpótlást, mintsem — gyakran pusztán felszínes ismeretség vagy éppenséggel a régebbi, mélyebb barátság, egyszóval: a kapcsolatok, összefonódások alapján — "kiemelni” az utódokat, s a gyengébbekkel kísérletezni olykor költséges, igen drága ’’beiskolázások” árán. Igen értelmetlen figyelmen kívül hagyni a kész "anyagot”, s helyette a bizonytalan ’’kotyvasztással” próbálkozni. Annál inkább, mivel ebben az országban szerencsére már igen sok az okos ember is, aki számos vagy éppen minden tekintetben megfelel a követelményeknek, ráadásul valósággal ég a tettvágytól, szívesen, nagy kedvvel bizonyítana. Kézenfekvő lenne hát rájuk alapozni, s építeni a jövőt. Még akkor is, ha a , tévedés lehetősége olykor j éppenséggel az esetükben sem kizárt, egyikük, másikuk utóbb szintén rácáfol tökéletességére. Rengeteget költöttünk már hazánkban az utólagos felkészítésre, tanulásra a reméltnél, kívántnál kisebb eredménnyel. Sok pénzt kifizettünk azok taníttatásáért is, akiknek történetesen már nem, vagy kevesebbet kellett volna újból iskolapadba ülniük. Küldtünk, elengedtünk vezetőket tanfolyamra közel a nyugdíjhoz, sőt majdhogynem már "felmondási” idejük alatt is. Minek...? Annyira fontos — 1 így fontos — talán a statiszti- ! ka, akkor nyugszik meg iga- i zán a lelkiismeretünk? Vagy úgy tartjuk: mindegy hol van, mit csinál, csak a gyengébb kádert addig se lássák a munkahelyén? Vonjuk már le végre a keserű tanulságokat! Ne fizessük tovább azt a bizonyos iskolapénzt, amit már eddig is ugyancsak túlköltöttünk. Gyóni Gyula (Folytatás a 2. oldalon) J
