Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-28 / 50. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. február 28., kedd GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3.

Kellemetlen áremelés után — Pénz a postánál és a nyomdánál — Frissebben, érdekesebben — Hírek a nagyvilágból is — Új rovatok — Bővítve a szolgáltatásokat — Segítve a nyugdíjasokon — Növelve a reklám szerepét — Nagyobb terjedelemben — SKY, Super, SKY-Chanel, TV 5 műsorokkal — Amit eddig csak több lapból tudhattunk meg — Árkedvezmény előfizetőknek — Közösen az olvasóval

a Népújság

Az idén 40 éves napilap

Főszerkesztőnk a törekvéseinkről

Lapunkban nemegyszer foglalkoztunk már azzal, hogy az egész magyar sajtót miként érintette a január elsejétől bevezetett rendkívüli áremelés. Nemcsak mi, hanem számos laptársunk is nagyon sok előfizetőt veszített. De most már fölösleges sopánkodni a bennünket sem ösztönző tényeken, azon túllépve, közösen együttgondolkodva legjobb igyekezetünk szerint szeretnénk olyan formában megújulni, amellyel elérhetjük, hogy nemcsak új előfizetőkkel gyarapszik olvasótáborunk, hanem a régiek közül is sokan visszatérnek. Ezúttal a Népújság főszerkesztőjét, Kaposi Leventétkérliik arra, hogy tájékoztassa olvasóinkat megújulási törekvéseinkről.

— Szerkesztőségünket rendkívül kellemetlenül érintette az újságok árának emelése — mondta. Számítottunk rá, hogy az áremelés bekövetkezik, de ilyen nagyarányú emelkedésre nem voltunk felkészülve. Amikor ez megtörtént, cseppet sem boldogított bennünket az a tény, hogy az ebből befolyó pluszpénzek döntő többsége a postához, és a nyomdához került. Tulajdonképpen a szerkesztőségbe és a kiadóhivatalba nem folyik be több pénz mint korábban.

— Megtudhatnánk, hogy milyen arányban részesedik a posta, a nyomda és a kiadóhivatal?

— Mindenki előtt ismeretes, hogy amíg korábban a posta 60 fillért kapott egy újság kézbesítéséért, addig ez a díjtétel most 1.70-re emelkedett. Tehát durván a háromszorosáért viszik ki január elsejétől a lapot. A nyomdaköltség is drágább lett, s nyugodtan elmondhatom, hogy szerkesztőségünkbe a lap árának a 20 százaléka sem csurog be... Ugyanakkor azzal tisztában voltunk, hogy az olvasót nem érdekli a közgazdasági háttér, ő ugyanis úgy van vele, hogy a hétköznapi 4.30, illetve a szombati

5.30-ba kerülő újságtól jóval többet vár, mint korábban. Figyelembe véve ezt, egy tervet dolgoztunk ki annak érdekében, hogy a lapot frissebbé, érdekesebbé, olvasmányosabbá tegyük.

— Hallhatnánk erről konkréVan abban valami különös, egyszersmind figyelmeztető, hogy az államigazgatás — egyébként nélkülözhetetlen — racionalizálását a Munkaügyi Minisztérium felszámolásával kezdték el 1981-ben. A kormányzat — Lázár György (mellesleg egykor volt munkaügyi miniszter) vezetésével — e lépéssel félreérthetetlenül deklarálta: a munkaügy, mint kormányzati funkció legjobb esetben is másodlagos, valójában inkább huszadrangú feladat. Alighanem azért is, mert az újabb kor munkaügyi miniszterei — tisztelet a kivételnek — nem voltak különösebben szakmailag képzett, koncepciótól megszállott emberek. Ez a beosztás is egyfajta „politikai parkolópályának” minősült. S az egész szakma — néhány tucat lelkes és jól képzett megszállott hitével ellentétben — igazából soha nem volt szakma. Sokkal inkább a mindenkori — és a szakszerűség minimumát is nélkülöző — politikai megrendelések végrehajtó apparátusaként tevékenykedett a „munkaügyi kormányzat”.

Munkaerőmozgás nélkül

nincs struktúraátalakítás

Például akkor, amikor a keményen elítélendő munkaerőfluktuáció ellen kellett hadakozni, ezt a kemény és értelmetlen csatát — jobb meggyőződésük

tumokat?

— Tulajdonképpen kétfajta elképzelésünk volt, az egyik az, hogy az újság úgynevezett kitekintő szándékát növeljük, több olyan érdeklődésre számot tartó anyagot közöljünk, az ország, a nagyvilág eseményeiből, amire korábban nem volt lehetőség, másrészt pedig arra törekszünk, hogy a lap megyei jellegét erősítsük. Új rovatokat indítottunk, amit bizonyára olvasóink már észre is vettek, említhetném azt, hogy konkrétan a szombati számban egy egészen újszerű vállalkozást indítottunk Népújsághétvége címmel. Ez a négyoldalas összeállításunk a legérdekesebb belföldi és külföldi eseményeket tartalmazza, és Hét kérdés, hét válasz címmel egy olyan interjúsorozatot indítottunk el, amely máris kivívta olvasóink kitüntető érdeklődését. Hiszen olyan művészekkel, politikusokkal készítettünk beszélgetéseket, mint Zalatnay Sarolta, Király Zoltán, Habsburg Ottó. E témakör kapcsán mindenképpen szeretném megjegyezni, hogy az ebben a rovatban szereplők valamennyién rendkívül szívesen álltak a Népújság rendelkezésére. A Népújság-hétvége című összeállítással kapcsolatban még azt szeretném az olvasók figyelmébe ajánlani, hogy itt is igyekszünk a megyei jelleget erősíteni, a régmúlt történelméből közlünk válogatásokat.

— Tudunk-e már valamit arellenére — a munkaügyi kormányzat szakemberei vezényelték. Holott jól tudták, hogy az ötlet önmagában is agyrém, mert az adminisztratív módszerekkel megmerevített munkaerő-állománnyal aligha végrehajtható a már akkor is olyannyira kívánatos szerkezetátalakítás. Amikor az átlagbér-szabályozást kellett elfogadtatni, magyarázni és védeni, akkor megint csak rajtuk volt a sor. Amikor a bértömegszabályozásra kellett átváltani, ismét csak ők jöhettek számításba vezénylőként, s amikor a bértömeg-szabályozásról is kiderült, hogy hasznavehetetlen és vissza kell váltani, akkor ismét ők magyarázkodtak és tartották a hátukat. Amikor 1985-ben liberalizálniuk kellett a bérszabályozást, hát liberalizálták. S amikor hónapok múltán elfogyott a liberalizációval kapcsolatos politikai türelem, megint csak nekik kellett elvégezniük az újabb — és minden korábbinál szerencsétlenebb — váltást.

Amikor kidolgozták a szociálpolitika egységes állami irányításának koncepcióját, akkor ez ügyben — s még 1971-ben — magas rangú politikai döntés született.

S amikor a döntéshozók közül néhányan egyszerűen szabotálták a végrehajtást, akkor — ugyancsak politikai iniciatívára — levették a napirendről a szöciról, hogy újszerű próbálkozásainkat miként fogadták az olvasók?

— Az olvasók visszajelzésének rendszeres megismerésére nincs lehetőségünk, de tapasztalataink azt bizonyítják, hogy ennek az összeállításnak már eddig is sikere volt.

— Milyen más újdonságokról tudunk még beszámolni?

— Notesz-nap címmel új rovatot indítottunk lapunk 3. oldalán, ami minden szerdai számunkban megtalálható. Itt is egy-egy érdekes társádalmi jelenséggel kapcsolatos észrevételeinket fogalmazzuk meg. Az utóbbi időkben megszaporodtak a falvakkal, városokkal foglalkozó írásaink, nagy sikert aratott két új városunkról szóló tudósításunk, Füzesabonyról és Péter- vásáráról. Viszont az elmúlt napokban alig jelent meg olyan számunk, amelyek közül valamelyik ne foglalkozott volna kiemelten valamelyik megyei településsel. Újító törekvéseink, szándékaink szakmai berkekben megértésre találtak, kollégáink közül tulajdonképpen mindenki igyekszik kitalálni a maga műfaját, önálló rovatát. Egy kollektív munka gyümölcse az, hogy a Népújság talán jobb tartalomban

álpolitika állami irányítását, meghosszabbítva ezzel többek között a már akkor is életképtelen társadalombiztosítás agoni- zálását. Az imént említett szabotázs persze nem volt véletlen. Mert aki például az SZTK — e félresikeredett és az évek során egyre rosszabbul működő biztosítási ágazat — irányítója és gazdája, az egyszersmind egyfajta és nem mellőzhető politikai és gazdasági hatalom birtokosa is.

A munkanélküliségre nem készültek fel

Amikor végre felismerték, hogy a munka- és üzemszervezés felgyorsítása — a hazai körülmények között — nem igazán vállalati érdek, akkor a valamikori Munkaügyi Minisztérium keretei között összeverődött egy jól képzett szakemberekből álló csoport, akadt némi pénz is, hogy minden lehetséges módon segítsék, kezdeményezzék és koordinálják a vállalati munkaszervezést, a korszerű eljárások és módszerek alkalmazását és elterjesztését. S amikor végre — nem kevés munka és pénz árán — már megjelentek az első eredmények, akkor a minisztérium megszüntetésével ezt a profi csapatot is szélnek eresztették. A szervezésnek azóta sincs kormányzati gazdája, s a szakma gyakorlatilag széthullott.

és változatosabb formában kerül mostanában az olvasóhoz.

— Ha már itt tartunk, szóljunk a formai változásokról is...

— Már eddig is törekedtünk arra, hogy áttekinthetőbben tálaljuk különböző oldalainkat, de ezt a munkát inkább mi úgy tekintjük, hogy csak elkezdtük, igyekszünk a legújabb tördelési módszereket tanulmányozva valóban megjelenésében is korszerűbb lapot előállítani.

— Többször felvetődik olvasóinkkal való találkozásaink kapcsán, hgy mi az a plusz, amit a Népújságban a jövőben ezeken túlmenően is szeretnénk bevezetni?

— Az áremelések után úgy látjuk, hogy az olvasók jelentős többsége ma már nem engedheti meg magának, hogy egyszerre több napilapot járasson, ezért a szolgáltató tevékenységünket kell növelni annak érdekében, hogy az az egyetlen napilap, a Népújság legyen. Ez alatt azt értjük, hogy a Népújságon belül minden olyan jellegű információ megtalálható legyen, amit korábban két-három lapból tudhatott csak meg az olvasó. Terveink között szerepel, hogy a rádió-televízió műsorokat a jövőben kibővített formában jelentétjük

Amikor már előre látható volt, hogy ha netán komolyan vennénk az MSZMP KB 1977- es határozatát a struktúraátalakításról, s így ennek rendkívül komoly foglalkoztatáspolitikai következményei is lesznek, akkor ahelyett, hogy minden módon erősítették volna a kormányzat munkaügyi apparátusát, inkább szétszervezték az egész minisztériumot és vele együtt a munkaerő-gazdálkodással foglalkozó szakapparátust. Ez volt az az időszak, amikor a „felső” döntés nyomán a vállalatok is rendre-sorra megszüntették munkaügyi osztályaikat, illetve beolvasztották azokat főleg a terv-, illetve a közgazda- sági részlegeikbe. Azt a szót pedig, hogy munkanélküliség — ismét csak politikai döntés értelmében — még leírni sem volt szabad. Ez azt is jelentette, hogy a munkanélküliségre való felkészülés helyett értelmetlenül sok energia ment pocsékba csak azért, hogy valamiképpen bizonygathassák: Magyarországon szent és sérthetetlen a teljes foglalkoztatás elve és gyakorlata. Kerül amibe kerül...

Jó tíz esztendő szaladt el így, üresen és tehetetlenül, az előre látható jelenség szakszerű kezelésére való felkészülés nélkül.

Pedig a valamikori Munkaügyi Minisztériumban ott voltak azok a szakemberek, akik idejemeg. Nemcsak több információt adunk az egyes műsorokról az eddigiekhez képest, hanem a műholdas televíziózás elterjedésével szükségessé válik a SKY, a Super, SKY-Chanel és a francia TV5 műsorismertetése is. Az időjárás-jelentéseknél nemcsak az országos adatokat fogjuk közölni, hanem hetente egyszer, a hét végén Heves megyére szóló egyhetes előrejelzést is adunk. Tervezzük a heti vásárnaptár bevezetését, és több más olyan szolgáltatást is, amelyek hasznos információkhoz juttatják a lakosságot. A hét végi program- ajánlatunkat is kibővített, változatosabb formában kívánjuk az olvasók rendelkezésére bocsátani.

— Minderre elég lesz az a terjedelem, amelyben eddig jelentünk meg?

— Még ebben az évben, várhatóan sor kerül arra, hogy hetente 8 oldal terjedelemmel bővüljön a Népújság. Az az elképzelésünk, hogy a szombati 16 oldalas szám mellett pénteken is 16 oldalon jelenünk meg. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a már említett szolgáltató jelleget bevezessük. Tehát például a heti rádió- és televízió-műsort az eddigiekhez kepest dupla terjedelemben közölhetjük. így versenyképesek leszünk a heti RTV-újsággal. Felhasználjuk ezt. a pluszterjedelmet arra is, hogy olyan új rovatokat indítsunk, amelyekben lényegesen többet foglalkozhatunk a nyugdíjasokkal, vagy például a szakszervezeti mozgalommal. Arra is gondoltunk, hogy konkrét árucikkeket ajánlunk az olvasóknak, vállalkozunk arra, hogy különböző termékeket tesztelünk, például négy-öt mosógéptípus tulajdonságait ismertetjük, s javaslatot hogy melyiket válassza. De természetesen ez a termékek bő körére is érvényes lesz. Szeretném

korán fölkészülhettek volna a napjainkra egyre nyomasztóbb gond enyhítésére. Jobb hrján szűk körű szakfolyóiratok agyonhallgatott publikációiban tették szóvá tehetetlenségüket...

Amikor végre, annyi próbálkozás és permanens válság után, valami épkézlábnak látszó koncepció született a szakmunkás- képzés gyökeres reformjára, akkor egyetlen tollvonással fölöslegesnek ítélték az ezzel foglalkozó szakembergárdát, mondván, hogy a szakképzés nem munkaügyi, hanem tanügyi feladat. S a szakmunkásképzéssel is ott vagyunk, ahol másfél évtizede: a mélyponton.

Az ember, mint munkaerő nem számít?

Ilyen konzekvens határozottsággal egyetlen fejlett kultúráltomban sem érvényesült a gyakorlatban, hogy az ember, az emberi munkaerő egyszerűen nem számít! Ez a legkönnyebben hozzáférhető és a leginkább kizsákmányolható „termelőeszköz”. És most — éppen most! — amikor a korábbi elmélet és gyakorlat végzetesen csődöt mondott, újabb veszély fenyeget. Hírlik ugyanis, hogy a lehetetlenül összezsugorított munkaügyi kormányzatot tovább zsugorítanák. Esetleg egy főosztállyá degradálnák a további racionalizálás jegyében megálmodott valamiféle gazdasági csúcsminisztérium szervezetében, nem törődve az eddigi kudarcokkal és a szakmai melléfogásokból önkéntelenül is kínálkozó tanulságokkal.

Több mint ötmillió aktív keremegemlíteni, hogy most is úgy áll a helyzet, hogy aki a Népújság előfizetője, az két hétköznapi számot ingyen kap, tehát olcsóbb hogy így járatja a lapot, mintha az árusnál veszi meg nap mint nap. Nem mellékes, hogy a pénteki 16 oldalas számunkat előfizetőink részére 4.30-ért, tehát hétköznapi áron adjuk, míg az árusoknál ugyanez 5.30-ba kerül. Régi tapasztalatunk, hogy az emberek szívesen játszanak, pihenésképpen keresztrejtvényeket fejtenek. Minden héten valami egyéni arculatú rejtvényt is átnyújtunk az olvasóknak különböző termelőegységekkel felvéve a kapcsolatot, s azok termékei közül sorsolunk ki értékes nyereményeket.

— Bővítjük-e reklámtevékenységünket?

— Olyan formában, hogy nemcsak konkrét hirdetésekre gondolunk itt, amelyekben a cégek hirdetik magukat, hanem egyéb olyan lehetőségeket is biztosítanánk ami ezt a célt szolgálja. Például a rejtvény, ami a legalkalmasabb, de más hasonló játékokon is töijük a fejünket. A mostani konkurenciaharcban szükségesnek mutatkozik az is, hogy a Népújság a maga reklám- tevékenységével is jobban foglalkozzon. Ennek érdekében saját cikkeinket is reklámozzuk, az első oldal jobb oldali sarkában be- haragozunk belső oldalainkon megjelenő írásokat, hétfőn pedig heti ajánlatot adunk legérdekesebb témánkra felhívván a figyelmet. Egy-egy érdekesebb sorozatunk elindítása előtt pedig az utcán át plakáton is jelezzük ezt.

Végezetül hadd mondjam el, hogy lapunk az idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. Szeretnénk, hogyha napilappá válásunk négy évtizedének fennállását közösen ünnepelhetnénk, még közelebb kerülvén olvasóinkhoz. (kis szabó)

ső van az országban. Ez az ötmillió ember gyakorlatilag az első számú és legfontosabb — potenciálisan majdhogynem az egyetlen — gazdasági erőforrásunk. Nagy kérdés, hogy lesz-e, lehet-e olyan államigazgatási szervezet, testület, amely hatásosan és főleg szakszerűen képviseli a kormányzatban a munkaerő-állománnyal való gazdálkodás szakmai és politikai kritériumait? Vagy marad minden úgy, mint eddig, hogy a felbecsülhetetlen „nemzeti vagyonnal” jóformán mindenki, tehát gyakorlatilag senki sem törődik?

Ma még nincs megnyugtató válasz a kérdésekre, ám aligha kétséges, hogy a kormányzatnak — ha lennének további dezinteg- rációs elképzelései — jobb belátásra kell térnie: a racionalizálás nemcsak-az államigazgatási apparátus'csökkentését, de adott esetben bővítését is jelentheti, kivált olyan államigazgatási tennivalók ellátása érdekében, amelyeknek manapság jószerével nincs felelős gazdája. Az egykor volt Munkaügyi Minisztérium utódjának, a mindössze néhány tucat embert foglalkoztató ÁBMH-nak továbbsorvasztása helyrehozhatatlan szakmai és politikai hiba lenne. S ami a leg- elképesztőbb: az esetleges újabb balfogástól csak azért kell tartani, mert a magyar gazdaságirányításban — a gazdaságpolitikáról most már nem is beszélve — soha nem voltak erőpozícióban azok, akik pedig mégiscsak értettek és értenek valamicskét a legszámottevőbb gazdasági erőforrással való gazdálkodáshoz.

Vértes Csaba