Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-27 / 49. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1989. február 27, hétfő Pártértekezlet Hevesen (Folytatás az 1. oldalról) azoknak a száma, akik nem hisz­nek abban, hogy a párt Heves vá­rosban és a városkörnyékén, de főként az országban ura tud ma­radni a helyzetnek. Erősödik az a vélemény is, hogy a párt végre te­remtsen rendet. Ebben a véle­ményben benne van a dolgok visszarendeződésének veszélye is. Sok a beszéd, kevés a cselek­vés, készülnek a programok, folynak a viták, de mindezeknek kézzel fogható eredménye nincs. Ezeket a folyamatokat erősíti, hogy az alapszervezetek többsé­ge nem volt képes ritmust váltani az új, megváltozott körülmé­nyekhez megfelelően alkalmaz­kodni. Hosszasan részletezte azokat a feladatokat, amelyek megoldá­sa nem odázható el tovább. Ide sorolta a becsületes munka rang­jának helyreállítását, termelés­ben az igényesség megteremté­sét, egy elemi pártfegyelem ki­alakításának szükségességét, egy új módon értelmezett pártegység létrehozását. Visszaadni a tudás rangját, becsületét. Hangsúlyoz­ta, hogy a fő figyelem az alap­szervezetekre kell,hogy irányul­jon az egyes embert állítva a párt­munka középpontjába. Új mó­don végzendő a kádermunka is. Szakítani szükséges a tagfelvétel elavult, túlszabályozott módsze­rével. Végül pedig azt hangsú­lyozta, hogy ebben az ellentmon­dásos helyzetben nehéz az eliga­zodás. A dolgok higgadt, körül­tekintő értékelése, az egymás iránti türelem és megértés ebben mégis sokat segíthet. A beszámoló elhangzását kö­vetően Szász János, a mandá­tumvizsgáló bizottság elnöke be­jelentette, hogy a 113 szavazati joggal rendelkező küldöttből 109 van jelen, s megállapította, hogy a pártértekezlet határozat- képes. Sőt, még arra is kiteijedt a figyelme, nem kis tetszést aratva ezzel, hogy a legidősebb s a leg­fiatalabb küldött köszöntésén kí­vül sok boldogságot kívánjon névnapján Gulyás Gézának. A vitában először Szécsi Ernő kért szót, aki Tarnaszentmiklós, Pély és Hevesvezekény politikai életét jellemezte. Elmondta, hogy a három község öt párt- alapszervezetének valamiféle la­za kapcsolatrendszerét kellene létrehozni, ami összefogná ezt a közösséget. Javasolta, hogy hoz­zanak létre ezen a területen párt- bizottságot, mert véleménye sze­rint ez tűnne a leghatékonyabb munkálkodásnak. Egyetértett a lakóterületi pártmunka erősíté­sével, de hangsúlyozta, hogy ad­minisztratív eszközökkel ne ha­tározzuk meg: melyik párttag melyik alapszervezetnek legyen a tagja. Szólt a különböző elhibá­zott államigazgatási döntések­ről, melyek a községi tanácsok­nál igen élesen csapódnak le. Példaként említette a tehot. Hi­vatkozott Németh Miklós mi­niszterelnökünk nyilatkozatára, annak legalábbis arra a részére, amely a községekben az agrár- politikával foglalkozik. Csatla­kozott ahhoz a véleményhez, hogy vigyázzunk, hogy az ezen a területen dolgozó embereket ne érje több csalódás. Nagy Sándor tarnaörsi küldött lehangolóan állapította meg, hogy csökken a párt tekintélye. Majd feltette a kérdést, hogy ki a felelős azért, mert idáig jutot­tunk? Sokan erre azt a választ adják, hogy maga a párt és a párttagság. Ezzel a válasszal ő nem tudott azonosulni, mert vé­leménye szerint az elhibázott döntésekért azok az országos ve­zetők hibáztathatok, akik azokat meghozták, s nem a 800 ezres párttagság. Elmondta azt is, hogy a vezetők egymásnak el­lentmondó, egymással rivalizáló megnyilatkozásai nem segítik a párt tekintélyének emelését. Ér­tetlenül állt az előtt, hogy amíg Hevesen iskola, kórház kellene, addig Egerben 100 millió forin­tért APEH székház épül, s ez nemcsak megyei, hanem orszá­gos jelenség. Feltette hát a kér­dést, hogy mire van, s mire nincs pénz. Az áremelkedések jelentős részét pedig már erkölcstelennek ítélte. A hogyan továbbal kap­csolatosan kifejtette, hogy hajla­mosak vagyunk szidni a pártot, divat ellenzékinek lenni, pedig eredményeinket ennek a pártnak a vezetésével értük el. Felszólí­totta a párttagságot, hogy ne vo­nuljon passzivitásba, mert ez sa­ját sorait gyengíti. A felszólalásra Szanyi Sándor egyperces véleménnyilvánítással reagált, amelyben kifejtette, hogy nem ért egyet azzal, hogy nincs megújulás, mert szerinte a megyei pártértekezlet olyan prog­ramot adott, amit megvalósítva kilábalhatunk a hullámvölgy­ből. Kiss Sándor, a megyei pártbi­zottság első titkára is egyperces hozzászólásra jelentkezett, még­pedig azért, hogy a továbbiakban megelőzze az APEH leendő székházával kapcsolatos vitát. Mint említette, ő is egyetért az­zal, hogy a jelen gazdasági hely­zetben ne épüljön fel az új iroda­ház, s jelezte azt is, hogy ennek a véleményének más fórumokon is hangot kíván adni. Fehér Pál, a hevesi Mezőgép küldötte azzal kezdte hozzászó­lását, hogy még ma is jelen van az önzés, a kivételezés, a protekcio­nizmus. Tapasztalata szerint pe­dig a munkásság által megter­melt anyagi javakon olyanok osztozkodnak, akiknek ezek életrehívásában semmi közük nem volt. Megkérdőjelezte, hogy mennyire munkáspárti az MSZMP, majd arról szólt, hogy szorgalmazni kellene már a bér­reformot is. Beszélt a bizalmat­lanságról, a létező politikai zűr­zavarról, az emberek bizonyta­lanságáról. Lenint idézte, ami­kor a fegyelmet kérte számon, s mivel 21 éve munkásőr, hangsú­lyozta a testület szerepét. Bäder Miklósné, a Hevesi Há­ziipari Szövetkezet elnöke min­denekelőtt azt említette ,hogy a pártértekezlet összehívása elke­rülhetetlen politikai döntés volt, időbeni elodázása pedig nem erősítette a pártbizottság testüle­tének és vezetőségének tekinté­lyét. Mint említette, két évvel ez­előtt pártvezetői még vitatták, ma pedig a tagsággal együtt érzé­kelik, hogy a párt ezen a terüle­ten is elvesztette az emberek többségének a bizalmát, amely visszaszerzése egyre nehezebb politikai feladattá vált. Megfi­gyelhetők a visszarendeződési folyamatok is, amelyek a közvé­leményt irritálják. Gondot okoz ugyanakkor, hogy a reformok zászlóitól nem látjuk a valóságot. Az általa képviselt kommunisták véleményét fogalmazta meg ak­kor, amikor azt mondta, hogy sürgetőnek érzik, hogy a párt vállalja fel a dolgozók személyes gondjainak kezelését, segítse a gazdasági célokat szolgáló mun­kahelyi légkör kialakítását, az egészséges emberi kapcsolatok formálását, a szakmai döntése­ket pedig bízza a termelés irányí­tóira. Fontosnak ítéli, hogy a rosz- szul beidegződött kádermunkát váltsa fel a helyi kiválasztódást és kiválasztást segítő érdekfeltáró és koordináló munka. Fontos mérceként említette, hogy a párt tisztségviselői tudjanak és akar­janak véleményt cserélni az em­berekkel, munkájuk valós tö­megkapcsolatra épüljön. Antal József komlói küldött a kistelepülések hátrányos helyze­tét az ott élők nehézségeit ele­mezte. Politikailag hibás döntés­nek ítélte, hogy ezeken a helye­ken elsorvasztották a munkale­hetőségeket, felszámolták a szol­gáltatóágazatokat. Mert mint mondotta, nemcsak ezek hiányát érzik az ezeken a helyeken bol­dogulni kívánók, hanem munka­helyek szűntek meg, munkások szakértelme, értelmiségiek tudá­sa kamatozik máshol,kényszerít­ve ezeket az embereket lakóhe­lyük elhagyására vagy az ingá­zásra. Pongrácz József a Magyar De­mokrata Fórum képviselője­ként,mint meghívott vett részt a pártértekezleten. Mint mondot­ta, várt egy kritikai hangvételt, de ilyen önkritikus megnyilatkozá­sokra azért nem számított. Mi­után az MDF hevesi szervezete nevében megköszönte a meghí­vást, néhány mondatban szólt az öt hete alakult szervezet munká­járól, elképzeléseikről, melynek során némi ellentmondásba is keveredett. Azt fejtegette ugyan­is, hogy egy alulról építkező de­mokratikus szervezet az övék, ám még ideiglenes programot sem készítettek, merthogy már­ciusban tartják országos kong­resszusukat, ahol megfogalmaz­zák programjukat. Hangsúlyoz­ta, hogy mivel a párt belső életé­ről nincsenek információi így azokból a dolgokból ítélnek, amelyek kívülről is jól láthatóak. Kritikusnak, reálisnak ítélte a beszámolót, s az azt követő szó­beli kiegészítést. Kiemelte, hogy a programjavaslatból a kórház építése megnyerte tetszésüket, s a maguk módszerével ezt támo­gatni fogják, de annak a vélemé­nyének is hangot adott, hogy a párt kivonulhatna már végre a gazdaságból, hogy a valódi piaci törvények érvényesüljenek. Kiss Sándor, a megyei pártbi­zottság első titkára hozzászólá­sában mindenekelőtt arról be­szélt, hogy azokkal ért egyet, akik az írásos anyagot, a beszá­molót, majd az azt követő vitát is kritikusnak értékelték. Mindez nem baj, mert mint mondotta, azt jelenti, hogy képesek va­gyunk szembenézni hibáinkkal. Mint hangsúlyozta, a baj akkor kezdődik, amikor különböző hi­báink kiküszöbölésére ideológi­át keresünk. Kérte a jelenlevő­ket, hogy aki mellé ma levoksol a pártértekezlet a szavazás so­rán, annak a bizalmat is adják mega jövőt illetően, mert anélkül egyszerűen képtelenség dolgoz­ni. Értékesnek ítélte azt a kezde­ményezést, hogy vállalkoztak az egytestületes irányítási módszer­re, majd összegezte a megyében lezajlott eddigi pártértekezlete- ket. Ennek kapcsán felvetette, hogy vitakultúránk fejlesztésé­ben sokat segítettek ezek a fóru­mok, de sokszor már az önmar- cangolásig is elment a hibák fel- hánytorgatása. Többet foglal­koztunk a személyi kérdésekkel is mint magával a programmal. Ezek során pedig sok sebet ejtet­tünk olyanokon, akik ezt a legke­vésbé érdemlik. Olyan politikai légört kell teremteni a jövőben — véleménye szerint —, amelyben a feszültséget képesek leszünk felszámolni, a testületek, a terü­letek között, mert a legtöbb seb ezekből az ellentétekből szárma­zott. Meg kell szüntetni az egy­másra mutogatást, mert felgyor­sult az élet, elhaladtak mellet­tünk az események és sok kér­désben választ vár a párttagság. Kiemelte, hogy csak olyat vállal­hatunk felelősséggel, amit telje­síteni tudunk. Ezért késlekedtek többek között nyilvánosságra hozni számtalan olyan döntést, mint például március 15 nemzeti ünneppé nyilvánítása, jelenleg pedig úgy tűnik, hogy ezt a kü­lönböző alternatív szervezetek kényszerítették ki. Nem biztos, hogy a történelmi viták a legfon­tosabbak a párt életében, de ha már elkezdtük, akkor végig kell vinni. El kell végezni az utolsó 15 év értékelését is, mert az a döntő napjaink helyzetének megérté­sében. Akcióprogramot kell al­kotni a közelgő tanácsi választá­sokra, amelyek a márciusi KB- ülést követően kerülnek napvi­lágra. Kijelentette, hogy a gazda­ságból nem vonul ki a párt, mert gazdaságpolitika kell. Aggasztó­nak ítélte alakóterületi pártalap- szervezetek állapotát, s igaznak értékelte azt a felvetést, hogy ne adminisztratív úton, hanem poli­tikai munkával érjük el ezek erő­sítését. Dinamikusabb, felelős­ségteljesebb, fegyelmezettebb pártmunkát kért, s azt, hogy amikor, s amiben döntöttünk, akkortól, s abban legyünk egysé­gesek. A vitát késő estig folytató pártértekezlet titkos szavazással választotta meg a tisztségviselő­ket, így Szőke Emil első titkárt, Lukács József és Sári József tit­károkat, Barna Andrást, a párt­fegyelmi bizottság elnökét, vala­mint a 21 tagú pártbizottságot. Tudósítás: Kis Szabó Ervin Fotó: Perl Márton Az új első titkár Szőke Emil 1951. július 18- án Tenken született. Az álta­lános iskolát Kömlőn végez­te, majd 1969-ben Egerben, a Gárdonyi Géza Gimnázium­ban érettségizett. A debrece­ni Tanítóképzőben szerzett diplomát 1976-ban. Ezt kö­vetően a hevesi járási hivatal művelődési osztályán dolgo­zott, közben 1979-ben kiegé­szítő szakon állam vizsgát tett az egri Ho Si Minh Tanárkép­ző Főiskolán. 1985-től az erdőtelki kö­zségi pártbizottság titkára­ként dolgozott első titkárrá történő megválasztásáig. Nős, 2 gyermek édesapja. A munkásmozgalomban 1965-től vesz részt. Eddig eredményes mun­kásságáért több kitüntetés­ben részesült. Straub F. Brúnó hazaérkezett Japánból Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke vasárnap hazaérkezett Japánból. A magyar államfő a néhai Hirohito császár gyászszertartá­sán vett részt Tokióban. Kíséretében volt Nagy Gábor külügyminisz­ter-helyettes. Az Élnöki Tanács elnökét a Ferihegyi repülőtéren Sarlós István, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanácstitká­ra és Várkonyi Péter külügyminiszter fogadta. Jelen volt Ryozo Mogi, Japán budapesti nagykövete. Csehák Judit megyénkbe látogatott Eszmecsere kékestetőn a illegje és Gyöngyös sáros vezetőinek tár­saságában (Folytatás az 1. oldalról) vezetőkkel folytatott beszél­getésen a mind sürgetőbb felújí­tási munkákról esett a legtöbb szó. Már két éve ugyanis, hogy az intézet egyik hotel szárnyát le kel­lett zárni életveszély miatt, s az idő múlásával egyre több pénz kell ahhoz, hogy a mintegy 170 ágyas épületrész újra betegeket fogadhasson. Kékestető az országban egye­dülálló klimatikus gyógyhely. Tiszta levegője, s a hegység kü­lönleges adottságai révén ered­ményesen gyógykezelhetők itt a hazánkban is egyre gyakoribb légzőszervi és pajzsmirigy beteg­ségek. Az épületek mielőbbi, át­fogó korszerűsítése tehát fontos, országos érdek. Pénz azonban egyelőre nincs erre a célra a költségvetésből. A minisztérium a jövő év második felétől tudna mintegy 50 millió forintot fordítani az itteni felújí­tásra, amely a jelenlegi számítá­sok szerint ennek az összegnek a kétszeresét igényelné. Mint Cse­hák Judit elmondta, csak közös szervezéssel, összefogva a me­gyei kezdeményezéseket is, lehet a munkát mielőbb elkezdeni. A szanatóriumok rehabilitációs te­vékenysége révén szerepet kap­hat az ilyen intézmények támo­gatásában a társadalombiztosí­tás: erről a feladatok részleteinek kidolgozása után hamarosan döntenek majd. Ugyancsak se­gíthetné ezeknek az intézetek­nek a gazdálkodását a gyógy-ide- genforgalom. A minisztérium­ban vállalkozás-szervező cso­port alakult, s ez hazai és külföldi tőkék bevonásával is támogatná a soproni, a mátrai gyógyhelyek és több gyógyfürdő fejlesztéseit. Mindezek enyhítenék a kékeste­tői intézet gondjait is. A találkozón a helyi kezdemé­nyezésekről szólva Rajki Sán- dorné, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, Gyöngyös vá­ros pártbizottságának első titká­ra arról tájékoztatta a Politikai Bizottság tagját, hogy nyílt levél­ben fordult Medgyessy Péterhez, a Minisztertanács elnökhelyette­séhez. Ebben leírta, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak az Egerben épülő székháza költségeiből felújítható lenne a szanatórium. Az adóhi­vatal elhelyezéséről pedig a párt kezelésében levő épületekben le­hetne gondoskodni. A miniszterasszony a mátrai helyszíni tapasztalatok gyűjtése után Gyöngyösön, a Bugát Pál Kórházat kereste fel a vendéglá­tói kíséretében. Előbb részletes információ hangzott el a 150 éves kórház állapotáról, az ott folyó gyógyító munkáról, majd a rekonstrukciós terv végrehajtása került napirendre. Mint ahogy a kékesi intézet esetében,Gyön­gyösön is a munkálatokhoz szük­séges anyagiak hiánya okoz egyelőre megoldhatatlannak lát­szó nehézséget. Gyöngyösön 60 millióra lenne szükség. A miniszterasszony nagy ér­deklődéssel és együttérzéssel hallgatta a tájékoztatást, majd kertelés nélkül közölte, hogy a minisztérium pénzt nem tud ad­ni. A kíséretében lévő dr. Győrfi István miniszterhelyettes úgy mondta, hogy egyetlen lehetősé­gük bizonyos menedzselési tevé­kenység felajánlása. Ennek ré­vén is lehet akár tőkés devizában is jelentős összegeket megtakarí­tani. De ha például kölcsönt ven­nének fel a munkák elvégzésé­hez a minisztérium garanciát vál­lalna a kamatok visszafizetésére. Elképzelhetőnek tartja azt is, hogy az egyes beszerzésekhez bi­zonyos hozzájárulást nyújtsa­nak. Ezek után körülnézett a mi­niszterasszony a kórház épületé­ben. Megtekintette a gerendák­kal alátámasztott részeket is, majd átment az új építkezéshez. Meghallgatta az útmutatást, amelynek alapján kirajzolódott a kép: a mai rideg falak között majdan milyen egészégügyi munka folyik. Hogy mikor? Ennek időpont­ját ma még senki sem tudja bizto­san megmondani. Minden attól függ, hogyan alakul a megyei ta­nács és a helybeliek költségvetési kerete. Aligha képzelhető el re­ményteli változás, ismerve mai gazdasági gondjainkat. A miniszterasszony és a mi­niszterhelyettes a kora délutáni órákban búcsúzott el vendéglá­tóitól és utazott vissza a főváros­ba. Állást foglalt a tsz-konferencia A tsz-ek helyzetéről, a gazdál­kodás feltételeiről és az érdekvé­delem megújításáról tanácsko­zott az MSZMP Budapesti Bi­zottságának politikai, propagan­da és művelődési központjában a tsz-ek rendkívüli konferenciája. A konferencia állásfoglalásá­ban kifejezésre jutott, hogy: a szövetkezeti parasztság összefo­gást keres a társadalom legjobb erőivel, a munkásokkal, az értel­miséggel, hazánk javát akaró honfitársainkkal. Az állásfogla­lás kimondja egyebek között, hogy meg kell állítani a paraszti munka leértékelődésének folya­matát és azonos feltételeket kell teremteni a piaci versenyben. Új földtörvény kidolgozására van szükség. A szövetkezeti paraszt­ság a megújulás, a következete­sen végrehajtott reformok elkö­telezett híve.

Next

/
Thumbnails
Contents