Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-27 / 49. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. február 27., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. „Fogalom legyen a vásárlók körében...” A kezdet: a nagypapa kocsijavító műhelye spórolta az első szervizek költsé­geit is. Sikerül-e betömi Magyaror­szágra vagy sem? Ez a jövő titka. Számunkra tanulságként érde­kesebb az a magatartás, melyet nem ártana a mi kereskedőink­nek sem elsajátítani: szüntelen keresni a lehetőségeket, olykor kockázatokat is vállalva a minél sikeresebb üzletmenet érdeké­ben. Ne feledjük a másik tanul­ságot sem: jól menő „boltot” csak a vásárló bizalmának tartós megnyerésére lehet építeni. Nem fárasztó ez az állandó ké­szenlét? Erre Herr Meisinger, akinek körülbelül 30 millió schil- lingje áll az autókban, a központ­ban és tíz fiókkereskedőjénél, la­konikusan csak annyit mond: ez is olyan üzlet, mint a többi. Hajói csinálja valaki, szépen megél be­lőle, de elég egy gikszer, és ha­mar bekövetkezhet a csőd. Ő mégis nyugodtan alszik. Szenve­délyévé vált a kereskedés, ez a garancia, hogy kellő figyelmet fordít az üzletre. Felesége szerint néha még többet is. Gyakran előfordul, hogy már pénteken el akarnak utazni egy sítúrára, ám szombat délután még mindig üz­letfeleivel tárgyal az elegáns, mégis egyszerű irodában, ahon­nan a hatalmas panorámaabla­kokon át szemmel tartható a hó- sipkás hegyek ölébe bújt kis biro­dalom. Koncz János A használt autók számára is szalont építettek az Alpok ölén Égbetörő, vakító hósipkás he­gyek előterében gyönyörű autók állnak: tűzpiros Alfa Rómeók, ezüstmetál Suzukik, olajzöld Range Roverok, fekete Jaguá­rok. Egyszerre sok is ennyi szép­ség, úgyhogy az ember csipkedni kezdi magát, hátha felébredne. De hiába, ez bizony itt a valóság: Markus Meisinger úr kereskedé­se Innsbruck szélén, "az osztrák Alpokban. Rövid tapasztalat- szerzésre érkeztünk ide: hogyan is árulják errefelé a gépkocsikat, miként működik egy ilyen nagy- vállalat? Merthogy az AUTO MEI­SINGER Tirol egyik legna­gyobb, s adatokkal bizonyítható­an legmegbízhatóbb cége. Mesz- sze áll azoktól a vállalkozások­tól, ahol egy drótkerítéssel kö­rülvett telek és húsz-harminc ki­öregedett autó az üzlet alapja. Tavaly 200 millió schillinges for­galmat bonyolítottak ^körülbelül egymilliárd forint), es mindezt ötven alkalmazottal. Felénk rit- ká még az ilyen hatékonyság. A céget még a nagypapa ala­pozta meg, aki ódon műhelyé­ben lovas kocsik javításával fog­lalkozott. Az apa már áttért a a iWgjfiyt id' ill' y > V WSm. motorizált négykerekűekre: te­herautók karosszériáit hozta helyre, majd NSU-kat kezdett árulni a hatvanas években. Fiát békés, nyugodt hivatalnoki pá­lyára szánta a bizonytalan ma­gánvállalkozás helyett, ám a fia­tal Markus inkább a versenyau­tókat nyűtte, s ezt csak felesége kérésére hagyta abba (miután át­vette a céget), aki azt az érthető kívánságot terjesztette elő, hogy tündéri két kislányának hosz- szabb távra szeretne apát biztosí­tani. Ma már csak olyan veszély­telen időtöltései vannak, mint a sízés, a vízisízés és a tengeri vi­torlázás... A hivatalnokoskodásból tehát nem lett semmi, ám az apa sem emlegeti ezt a régi ötletét, mióta a vállalkozás folyamatos fejlődé­sét látja. Valóságos kis biroda­lom alakult ki mára a szelíd lejté­sű domboldalon. Ötszintes be­mutatóterem és irodaház épült (legfölül lakik a tulajdonos), a használt autók számára kétszin­tes szalont készítettek a nagy sza­badtéri placc szélén. A szerviz­ben az ékszíjcserétől a teljes fel­újításig mindent elvégeznek. Ottjártunkkor éppen egy fogor­vos húszéves Jaguárját generá- lozták: ez a kocsi ma eredeti árá­nak a dupláját éri. Természete­sen benzinkutat is üzemeltetnek, melyet tartozéküzlet és kocsimo­só egészít ki. A különböző részek egymás után épültek, ahogy a nyereség engedte, természetesen (!) legutoljára az irodák. A ha­szon mostanában egyre na­gyobb, hiszen folyamatosan nő a forgalom, tavaly például 30 szá­zalékkal. Ennek titkát Meisinger úr a következőkben látja: — Olyan a kínálatunk, hogy a legegyszerűbbtől a luxusigényig mindent ki tudunk elégíteni. A Suzuki Swift alaptípusa 84 ezer schilling, a Jaguár csúcsmodellje egymillió, extrák nélkül. Közbül ott vannak az Alfák, valamint a japán és angol terepjárók, me­lyek errefelé a hegyes terep és a hosszú telek miatt igen keresettek — tájékoztat, miközben körbe­vezet birodalmán. — Fő célunk, hogy a közvélemény értékrendjé­ben az első helyet mi foglaljuk el a kereskedők között, hogy a Mei­singer név fogalom legyen a vá­sárlók körében. Ezt csak tartós üzleti megbízhatósággal, a vevő iránti különleges figyelemmel le­het elérni. Nemcsak az udvarias kiszolgálásra gondolok itt, ha­nem arra is, hogy egy autó csak olyan jó, amilyenek a szervizelési lehetőségei. Erre mi maximáli­san ügyelünk. Az újonnan árusí­tott négy márkához minden al­katrészünk raktáron van, egyéb típusokhoz egy-két napon belül megszerezzük, ami kell. Ügyfele­ink egy tesztlápon jelzik, meny­nyire voltak elégedettek szolgál­tatásainkkal. így láthatjuk, hol van esetleg szükség módosításra, átszervezésre. A vállalkozás különleges szol­gáltatása és egyik vonzereje, hogy a használt autókat is garan­ciával, a legapróbb hibákat kija­vítva árulja, reális áron. De erről mondjon bővebbet Herbert Kar­ner úr, a részleg vezetője, aki „öreg motoros” már a szakmá­ban, hiszen majd két évtizedig Volkswageneket adott el Kana­dában. — A használtkocsi-palettán- kat is úgy alakítjuk, hogy a teljes árskálát átfogja a kínálat. A drá­gább modelleket fűtött szalon­ban tároljuk, ami kellemesebbé teszi télidőben a válogatást, nö­veli a forgalmat. Évente 300-350 autót értékesítünk. Ma például egy Lancia Themát, egy Suzuki Samurait és egy Mitsubishi Col- tot vittek el. Tavaly (elsőként Ti­rolban) beléptünk a minőségi használt autókat kínáló Fair Play-hálózatba is. Meg kell mondanom, ennek követelmé­nyei nem jelentettek semmiféle problémát, hiszen mi már évek óta ezen a szinten dolgozunk.. A cég az új vámszabályok élet­be lépése óta foglalkozik a gon­dolattal, hogy megpróbáljon a magyar piacon is gyökeret eresz­teni. Mint Paul Fülöptől, az Auto Meisinger magyarul jól beszélő munkatársától megtudom, tár­gyalásokat folytatnak egy lera­kat létesítéséről (nem is messze Egertől), ahol devizáért árulnák az új és a használt autókat, ter­mészetesen megfelelő szervizhát­térrel. Kívánságra konkrét típu­sokat is „felhajtanának”, és olyan 3-4 éves autókat is akar­nak kínálni, melyek árából szin­tén jár a 32 százalékos adó-visz- szatérítés. Addig is, míg e terv végleges formát ölt: két napra vendégül látják útiköltség-térí­téssel együtt azt, aki náluk, Innsbruckban vásárol autót. De milyen árakkal számolhat, aki rászánja magát egy ilyen „kiruc­canásra”? Meisinger úr már veszi is elő a zsebkalkulátort, és sorol­ja : Suzuki Swift a nagyobbik mo­torral 86 ezer, Alfa 33-as 140 ezer, Suzuki Samurai terepjáró 133 ezer schilling. Ám, ha valaki egy tízezer kilométert futott pró­bakocsit kifog, tíz százalék áren­gedményre számíthat, és meg­Jobbrol Meisinger úr, a tulajdonos, balról uiagjarul beszóló mun­katársa, Paul Fülüp A második világháború és a fasiszta önkény egri áldozatai Máig sem tudom megmagya­rázni magamnak azt, hogy miért volt tabu téma az elviharzott 40 esztendő alatt arról a hatalmas emberveszteségről írni és beszél­ni, a témát kutatni, avagy uram bocsáss! — azt elemző módon számba venni, hogy a második világháború hány egri polgártár­sunkat pusztította barbár módon el, s hányán estek a fasiszta terror áldozatául, elsősorban zsidók, de keresztények és munkásmoz­galmi férfiak egyaránt. Mint tör­ténész, úgy érzem, hogy itt az ideje végre annak, hogy tisztán lássunk ebben a semmiképpen sem elha­nyagolható kérdésben. Farkas József, a városi pártbizottság tit­kára említette nekem, hogy még KISZ-vezető korában egy elő­adására készülve, valahol olyan adatot talált, hogy csak 300 em­ber életét követelte Egerben a háború. E téma kutatása rendkívüli nehézségekkel jár, hiszen pontos, számszerű, avagy éppen név sze­rint elősorolt adatokkal sehol sem rendelkezünk. Sikerült azonban egy olyan hiteles forrás­ra találnom, mely igen számotte­vő pontossággal nyújtott bizo­nyos vonatkozásban segédkezet e sötétben lappangó téma vala­melyes feltárásához. Kiderült, hogy az embervesz­teségünk több forrásból „táplál­kozik”. A „keresztes háború” poklában katonák, közlegények, tisztesek, altisztek és tisztek es­tek áldozatul. De a frontra expe­diáit keresztény és zsidó munka­szolgálatosokat is elnyelte az öl­döklő harc. De polgári áldozato­kat követelt a háború városunk falai között is. 1944 őszén egy Eger fölé érkezett repülőgép nem talált magának jobb, alkalma­sabb „hadi célponl”-tot, mint az irgalmaskórház sebészeti szár­nyát. Majd pedig a város felsza­badítása után egy visszatért né­met repülőgép nemcsak a Líce­um melletti, de a külváros apró családi házait is célba vette. 1944. december 12-én 33 halot­tat és 87 sebesültet követelt a né­met fasiszta orvtámadás Eger la­kossága sorából. Munkásmoz­galmi magatartása miatt Német­országba deportált 9 egri férfiút nyelt el a koncentrációs táborok pokla. Általában úgy szerepel Eger felszabadítását tárgyaló történelmi tanulmányokban, munkákban, hogy a város alapjá­ban számottevőbb áldozatok nélkül vészelte át a harcokat. De bizony voltak ártatlan áldozatok, kikkel aknaszilánk vagy éppen golyó végzett... 1945 Egerben eleddig bolygatatlan témája volt egy sztálini parancs végrehajtá­sa: pusztán német nevük alapján szedtek össze fiatal nőket és férfi­akat, és kemény kényszermunká­ra vitték a Szovjetunióba. Soraik­ban is aratott a halál — bár e téma még most áll kutatásom alatt. Borzalmas áldozatot követelt Eger zsidó, illetve zsidónak mi­nősített lakosai sorában a fasisz­ta barbárság. Tömegével szállí­tották őket lezárt marhavago­nokban Németországba, s az úton, a vagonokban, a koncent­rációs táborokban pusztultak el,. vagy a megsemmisítő krematóri­umokban hamvadtak el ártatlan gyermekek, fiatalok, öregek, ag­gastyánok, diplomások, keres­kedők, ügyvédek, orvosok, ipa­rosok egyaránt. Ma már csak az öreg egriek tudják, hogy Kere- csend határában egy orvoscso­porttal végzett egy tarkónlövőfa­siszta banda. A kkor esett áldoza­tul Eger egy köztiszteletben és közszeretetben álló orvosa, dr. Sándor Imre a fasiszta terrornak. De aratott a halál a hadifo­golytáborokban is! Nélkülözés, járványok, vagy éppen golyó végzett a fegyvertelen katonák­kal. A nyugati hadifogolytábo­rokban sem volt ritkaság a halál, de eddig nem sikerült olyan egri személyre fényt derítenem, aki ott és ilyen körülmények között távozott az élők sorából. Hogy e kutatás minő nehéz­séggel jár, milyen buktatókat tar­togat a kutatók számára, mi sem tanúsítja jobban, mint hogy pél­dául egy egri egyetemista kisle­ány Hatvan pályaudvarának borzalmas, megsemmisítő ame­rikai szőnyegbombázásának esett áldozatul. S ki tudja, hogy hányán voltak még szerte az or­szágban, vagy éppen menekülé­sük során ilyen egri áldozatok... Az elemző kutatás során sike­rült számszerű, név szerint is ki­mutatott „ veszteséglistá”-t is ösz- szeállítanom. Természetesen, közel sem teljes és korrekt ez a ki­mutatás, de olyan kérdésbe enged hiteles betekintést, melyről eddig nem csupán nem illett, de veszé­lyes is volt szót ejteni. EDDIG 468 OLYAN EGRI FÉRFIT SIKERÜLT NÉV SZERINT FELDERÍTENEM, AKI MINT KATONA VESZ­TETTE ÉLETÉT! Közülük 66 volt a tiszt. E lista azért sem teljes, mivel a kimutatottak elsöprő zömét nős férfiak teszik ki, de a nőtlenek so­rából csak kevésre derült fény. Az elesett hivatásos tisztek száma is hiányos, mivel azok feleségei nem kerültek hadiözvegyi nyil­vántartásba a városházán. Ügy hiszem, hogy amikor mintegy 500 főben határozom meg azoknak az egriférfiaknak a számát, akik mint katonák vesz­tették életüket, semmiképpen sem találom túlzónak e számot. EDDIG 48 EGRI POLGÁ­RI ÁLDOZATOT SIKERÜLT KIMUTATNOM NÉV SZE­RINT. De úgy találtam, hogy ezek sorában nem szerepelnek a kórház barbár lebombázása so­rán életüket vesztett sebészeti be­tegek. SZÁM SZERINT A HALÁL EGER LAKOSSÁGA SORÁ­BAN ELSŐSORBAN A ZSI­DÓK KÖZÖTT ARATOTT. ÉN ELEDDIG 945 SZE­MÉLYT TUDTAM HITELE­SEN AZONOSÍTANI. Vannak hangok, melyek szerint az egri zsidóság vesztesége még ennél is magasabb volt. KUTATÁSAIM SZERINT TEHÁT EDDIG 1460 EGRI LAKOS ESETT A HÁBORÚ ÉS A FASISZTA ÖNKÉNY ÁLDOZATA UL! S e szám igen magas. Ügy találtam, hogy az első hadiözvegy 1941. november 1-jén jutott hoz­zá megillető járadékához. Joó József özvegye 2 gyermekkel a Babocsay Sándor utcában la­kott, s Veronika asszony 10 pen­gőt^) kapott hadiözvegyi jára­dék címén. A második 1941 júli­usában a Darvas utcában lakó Pintér József hitvese volt. Mi sem illusztrálja jobban a háború borzalmas veszteségét, mint az a tény, hogy 635 HADI­ÁRVÁT derítettem fel, kik kö­zött 37 gyermek apátlartul- anyátlanul maradt. A „keresztes háború” után Egerben 474 HA* DIROKKANTAT TARTOT­TAK NYILVÁN. Szemet szúróan feltűnő az egri veszteséglistának a tanulmányo­zása során, hogy túlnyomó több­ségében, zömében a külvárosok, a hóstyák lakossága vesztett a legtöbbet!! Egy-egy adat szívet szorító ké­pet idéz. Birincsik József, aki a Munkácsi tér 5. számú házban lakott, 5 gyermeket hagyott ár­ván: Érzsébetet, Annát, Miklóst, Jánost, Máriát — sőt, ha nem té­vedek, apja halála után, 1943- ban született a kis Rózái. Berki Márton, aki az árnyék- szalai cigány várban lakott, 4 ár­tatlan rajkót hagyott maga után: Mártont, Valériát, Klárát és Ró­záit. De vajon mi lett egyermekek sorsa, hiszen az özvegyen maradt Barkóczi Oláh Veronika 1946. március 14-én meghalt. Zombo- ri Ferenc árnyékszalai, és Kocsis Ignác verőszalai lakos után csak­úgy 4 árva maradt, mint Kovács János, vagy a Vörösmarty utcai Kis János után. E borzalmak kutatása során egy kép rémlett fel vissza-vissza- térően előttem. A mai Klapka utcában kis parasztkocsikra zsú­folták fel az elszállításra kerülő zsidókat, erős csendőrfelügyelet mellett. S egyszerre csak egy vé­kony hangú esdeklő hang sivított e tompa zúgásba. ”Keresztény testvérek! Mentsetek meg!” Sa- muka volt ő, az irgalmaskórház elmeosztályának csendes lakója, a kórháziak városi beszerzője, apró-cseprő vásárlásainak buz­gó, pontos, gondos intézője. Sa- muka lénye és alakja hozzátarto­zott az egri mizeri kórházhoz és az egri utca képéhez. Bizonyára rövid életet hagyott meg a csen­dőrfegyver Samukénak... A második világháború eddig ismeretlen egri veszteségét pró­báltam összevetni az első világ­háború áldozataival. íme, az adatok: AZ ELSŐ VILÁGHÁBO­RÚBAN 257 CSALÁDOS FÉRFI VESZTETTE ÉLE­TÉT, 66 HADIÁRVÁT MU­TATTAK KI, S 389 KATONA MARADT ROKKANT. El kell, hogy szoruljon az em­berszíve e borzalmas tragédiák, e magas számok hallatán. De az elhallgatás, elhallgattatás kor­szaka lezárult, s úgy hiszem, úgy vallom, hogy ezek aZ adatok a maguk tragikus háttéri kicsengé­sével Eger múltjának egy oly fe­hér foltját töltik ki, eloszlatva a mesterségesen terjesztett ködöt, melyről eddig nem eshetett szó. Sugár István

Next

/
Thumbnails
Contents