Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-27 / 49. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 49. szám 1989. február 27., hétfő ÁRA: 4,30 FORINT EGY AUTÓKERESKEDÉS AZ ALPOK ÖLÉN „...használt autókat garanciával, a legapróbb hibá­kat is kijavítva árulja, reális áron." (3.oldal) SZÍNHÁZI LEVÉL Gyöngyösön kevesen várták Goldonit. (4. oldal) ÚJRA JÁTSSZÁK A NAGYRÉDE - SELYP MÉRKŐZÉST A fegyelmi bizottság felsőbb utasításra változtatta meg ko­rábbi álláspontját. (ó.oldal) KERÜLT-E SZENNYEZŐ ANYAG A PORFELHŐBE? Dél-Alföldről indult a szélvihar. Vasárnapra fnjtogatóvá vált a levegő az Északi-középhegységben is. (8. oldal) Magyar — jugoszláv eszmecsere Határmenti csúcstalálkozó Stipe Suvar, a JKSZ KB elnökségének elnöke és Grósz Károly, az MSZMP főtitkára hétfőn munkatalálkozót tart — jelentette vasárnap a Tanjug hírügynökség — a két pártvezető megbeszéléseire a közös államhatártól nem messze, a Bellye melletti „Jelen” vadászkastély­ban kerül sor. A találkozót ajugoszláv párt csücsvezetősége kezdeményezte, a ja­vaslatot a magyar fél kedvezően fogadta, ami arról tanúskodik, hogy mind a JKSZ, mind az MSZMP érdekelt legmagasabb szintű vezetőik első személyes kontaktűsának létrejöttében és várhatóan tartalmas eszmecseréjében. A tárgyalások középpontjában az országainkban viharosan kibon­takozó gazdasági, politikai és pártreform témái állnak majd. Az MSZMP főtitkárának kíséretében van Lukács János, a Politi­kai Bizottság tagja, a KB titkára, és több szakértő. Helyi erőből kell megoldani a kékestetoi és a gyöngyösi egészségügyi intézmé­nyek felújítását Csehák Judit miniszter megyénkbe látogatott A szanatórium gyermekosztályán (Fotó: Szántó György) A jövőben egytestűletes vezetési módszer — Nem pluszmun­kával, a kiadások, a fogyasztás csökkentésével — Amire nem lehet egyszavas igen vagy nem a válasz — A párt teremtsen végre rendet — A hiba az, amikor ideológiát keresünk tévedé­seinkre Pártértekezlet Hevesen Hármasjelölés után az új városi első titkár: Szőke Emil Lukács József szóbeli kiegészítőjét tartja Szombaton megyénkbe láto­gatott Csehák Judit,az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, szociális és egészségügyi mipisz- ter. A vendéget fogadta dr. Vasas Joachim a megyei pártbizottság titkára és Schmidt Rezső megyei tanácselnök is. A megye és Gyöngyös város vezetőinek tár­saságában először a kékestetői szanatóriumot kereste fel, s tájé­kozódott az intézmény gyógyító munkájának körülményeiről. A (Folytatás a 2. oldalon) A Heves és városkörnyékének szombaton megtartott pártérte­kezletén köszöntötték Kiss Sán­dort, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkárát, Ju­hász Lajost, a megyei pártbizott­ság titkárát, aki ebbe a funkcióba kerülése előtt, hosszabb időn ke­resztül irányította a testület munkáját.Ezt követően állapí­totta meg Sári József, az első le­vezetőelnök az értekezlet hatá­rozatképességét, majd megvá­lasztották a jelölőd, a szavazat­szedő—, a mandátumvizsgáló—, valamint a szerkesztőbizottságot és a délutáni levezetőelnököt Kontra Gyula személyében. Mindenekelőtt azt tisztázták a jelenlévő küldöttek ezt követő­en, hogy a jövőben egytestületes vezetési módszert alkalmaznak, ami konkrétan annyit jelent, hogy nem választanak végrehaj­tóbizottságot és egy szűkebb pártbizottság irányítja Heves és a városkörnyék pártéletét. Azt is megszavazták a jelenlevők, hogy 21 tagú pártbizottságot választa­nak. Igaz, mindjárt ezután Bor- báth Sándor azt javasolta, hogy a jelölőlistáról mindenki a pártbi­zottság tagja lehessen, aki meg­kapja a küldöttek ötven százalé­kától eggyel több szavazatát. Egy kis vita alakult ki a közvetlen választási delegálási jog jóváha­gyását megelőzően. Soltész László felvetette, hogy ne tekint­sék szentírásnak a 21 fős pártbi­zottságot, márcsak azért sem, hogy érdemi munkát végezhes­senek, s ne erre menjen el az idő nagy része. Hajdú András arról szólt, hogy a közvetlen választási delegálási jogról csak akkor tud dönteni, ha ismeri az adott párt- bizottságok létszámát. Végülis három tartózkodással elfogadta a pártértekezlet, hogy az erdőtel­ki községi, a hevesi Állami Gaz­daság, a hevesi pedagógus, a kis­körei nagyközségi, a komlói kö­zségi, a Tamaörs-Erk községi, a Tiszanána községi, a Heves Rá­kóczi Tsz alapszervezete egy-egy főt, míg a tamamérai üzemi párt- bizottság két főt közvetlenül de­legálhasson a megválasztandó pártbizottságba. Mielőtt Lukács József megbízott első titkár be­számolójára sor kerülhetett vol­na, annyiban módosult az első napirendi pont, hogy nemcsak a párt XIV. kongresszusáig terjedő időszakra, hanem azon túl is megszabták a város és a város- környék pártprogramját. Lukács József megbízott első titkár szóbeli kiegészítésében adott jelentést 2500 párttag ne- vében.Nemcsak arról,hogy He­ves városban és a városkörnyé­ken élő emberek az elmúlt négy év során milyen munkát végez­tek, merthogy ezen tűi is véle­ményt, eligazodást segítő gon­dolatokat vártak tőlük minden jelentős történelmi eseményről. Jellemezte azt a távlatot, amely­ről mostanában heves viták zaj­lanak, sorra vette azokat a dön­téseket, amelyek a májusi pártér­tekezletet követően születtek, azokat, amelyek a széles töme­gekben szimpátiát keltettek, s azokat is, amelyek bizonyos kö­rökben értetlenségre találtak. Sorra vette a helyi eredménye­ket, s gondokat is. Elmond­ta,hogy a pártszervek és alap­szervezetek többsége elfogadta és cselekvőén támogatta a meg­újulási törekvéseket. Ugyanak­kor kezdettől fogva volt egy ki­sebbség, akik az igazi tartalmas megújulást pártértekezlet kere­tében tartották megvalósítható­nak. Ez a kisebbség számában egyre nőtt — ezt erősítették az országban zajló események, va­lamint a megyei pártértekezlet összehívása is, nemkülönben a városi pártbizottság első titkárá­nak megyei titkárrá történt meg­választása. Mindezek tették szükségessé, hogy ezt a fórumot életre hívták. A szóbeli kiegészítésben fog­lalkozott azzal, hogy a változás ütemét jól érzékelteti: az elmúlt nyolc hónap alatt bebizonyoso­dott: az országos pártérkezlet ál­lásfoglalása módosításra, változ­tatásra szorul. -Mindezt vannak akik megértéssel fogadják a terü­leten, vannak, akik nem, s van­nak akik csak az események egy- egy részével tudnak azonosulni, értenek egyet. Az MSZMP-nek ezen folyamatokban való részvé­telét a párttagság egyrésze elfo­gadja, helyesli, de nem kevés azok száma sem, akik úgy tart­ják, hogy a párt nem kellő hatá­rozottsággal irányítja azokat. Nem rejtette véka alá azon véle­ményét sem, hogy bizony rossz a hangulat, még akkor is, ha a vá­ros és a városkörnyék üzemei a nehéz körülmények között is tal­pon maradtak, eredményesen gazdálkodtak. Külön tett emlí­tést a mezőgazdaságban, az ipar­ban dolgozók munkájáról, ered­ményeiről. Kiemelte azt a gazda­ságpolitikát kísérő hangulati té­nyezőt, azt a magatartást, misze­rint a mai napig ellentmondásos­nak ítélt, s vitatott jövedelemadó bevezetését követően az embe­rek a fogyasztást és a kiadásaikat csökkentették, s nem pluszmun­kával kívántak úrrá lenni nehéz­ségeiken. Mindez a terület gaz­dasági, társadalmi kibontakozá­sának esélyeit gyengíti. Nem hagyta szó nélkül az 1956-os események értékelését követő viharokat sem. Elmond­ta, hogy több pártalapszervezet közösen, s számos párttag egyé­nileg szóban és írásban tiltako­zott az egyoldalú értékelés ellen. Igaz, ha nem is eredményezett teljes megnyugvást, de némileg enyhítette az ellenérzést a Köz­ponti Bizottság rendkívüli ülésé­nek állásfoglalása. Nem könnyű a napirendre térés olyan horde­rejű kérdések felett sem, mint például a többpártrendszer dol­ga. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg, hogy a párttagság a közvé­lemény felkészítése, ráhangolása ilyen fontos kérdésekre elma­radt, és így feszültségforrássá vált. Az a kérdés is megfogalma­zódik, hogy vajon ma ezek-e a legsürgetőbb, a leginkább meg­oldásra váró feladatok? Kifejtet­te azt is, hogy erre a kérdésre mi­ért nem lehet egyszavas igen vagy nem a válasz. Szólt arról a hangulatról is, amely ennek a térségnek a párt­tagságát jellemzi. Az országos pártértekezlet utáni bizakodóbb periódust a fokozatos elbizony­talanodás követte. Gyarapszik (Folytatás a 2. oldalon) Visszakérem az iskolapénzt Meg a többit is: az egész- j I ségügyi pénzt, a házpénzt, a [ j gyermekruha pénzt, a zacs- j j kóstej pénzt, a fehérkenyér I j pénzt és hasonlókat. Gyaní- I j tóm, hogy ezzel a kérésem- i I mel nem vagyok egyedül, j j úgy tíz millióan szeretnék I I még rajtam kívül ugyanezt. Hogy miért kérem vissza ezeket? Csak azért, mert I amikor kellett volna, vala- j hogy mindig elfelejtették j ideadni... De lássuk csak sorjában! I Az ötvenes évek elején a kö- | zösségi elvek szenemében | gondolkodó államot igye- I keztek létrehozni, mely ma- J gára vállalta, hogy a társadal- I mi egyenlőség (egyenlősdi) I elősegítése érdekében a dől- I gőzöktől nem kér pénzt az I orvosi ellátásért, a kórházi I ápolásért, az oktatásért. Alá- { csony dijakat állapít meg az i utazásra és olcsón adja az j élelmiszereket is: jusson hoz- I zá mindenki egyformán e ja- I vakhoz. Az elgondolás kétségkívül I szép volt, ám korántsem biz- I tos, hogy ebben a formájá- I ban helyes is. Mert nézzük az j érem másik oldalát! Ezeket a I dotációkat úgy biztosították, j hogy eleve levonták a bérek- I bői, azaz mégiscsak elvették j a dolgozóktól és így ’’jöttek I divatba” az alacsony fizeté- | sek. De minek is lett volna az I a sok forint? Hiszen ha min- . j dent fizet a ’’papa”, akkor ! csak egy kis zsebpénz kell a I ’’gyereknek” szórakozásra, j kikapcsolódásra, miegymás, j Ez még rendben is volna, va- í lamit valamiért. Csakhogy j van az éremnek egy harma- j dik oldala (sőt, gyaníthatóan j több is): nevezetesen, h'ogy j ez a szisztéma nem működik j tökéletesen. Midőn ugyanis beköszön- I töttek a gazdasági válság | évei, milyen ’’reformot” ta- I láltak ki a költségvetési bévé- j telek növelésére? Nagyon I egyszerű: sorban csökken- I tették, illetve megszűntet- j ték-szűntetik az állami támo- I gatásokat. Nagyon helyes, j mondhatjuk erre is, így lega- j lább megszűnnek a torz ár- j arányok, láthatóvá válnak a j reális viszonyok. Van azon- I .ban egy szépséghiba. Amit I eddig helyettünk kiadott az j állam, azt most nekünk kell I fizetni, ám anélkül, hogy ezt | a pénzt megkaptuk volna. I Voltak persze családi pótlék | emelések, húspénz és egyéb J juttatások, csakhogy ezek j messze nem növelték annyi- j val a jövedelmeket, amennyi I a kompenzáláshoz szükséges I lett volna. így sikerült gondos mun- I kával megteremteni a legrosz- I szabb kombinációt: zseb- I [ pénznek sem elég fizeté- | sünkből egyre nagyobb ősz- j szegeket kell fizetni egészsé- j günk megóvásáért, gyerme- I keink pallérozásáért, min- I dennapi kenyerünkért (más- J j ra már nem is igen jut). No I j hát ezért kérem én vissza az j I iskolapénzt meg a többit, i I mert szeretnék végre euró- I pai(bb) módon élni Európa | j közepén. Hogy pillanatnyilag ez a I kérés nem reális? Meglehet. I Azon viszont nemigen lehet | vitatkozni, hogy jogos... Koncz János | Az APEH válasza a gyöngyösi városi pártbizottság levelére Az APEH-székház építése két évvel ezelőtt, 1987február­jában kezdődött meg a megyei vezetéssel egyeztetve, miután megfelelő, alkalmas helyet nem tudtak biztosítani a hivatal számára. A gyöngyösi városi pártbizottság által felvetett ajánlatta! egyetértünk, de azért kellett az irodaház építéséig eljutnunk, mert más lehetőség nem kínálkozott számunkra. A székház építéséről csak akkor tudunk lemondani, ha vala­melyik szerv — térítés nélkül — gondoskodik hivatalunk megfelelő elhelyezéséről. A beruházásra szánt összeg felett nem a hivatal rendelkezik, s hogy azt a gyógyintézet fejleszté­sére, vagy a székház építésére fordítsuk, erről csakis a kor­mány dönthet. dr. Kovács Sándor az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Heves Megyei Igazgatóságának igazgatója Sza\az a pártértekezlet

Next

/
Thumbnails
Contents