Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. február 25., szombat NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE Egy kísérletez« iskola Beszélgetés dr. Sípos Mihállyal, az egri Neumann János Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium igazgatójával Az egri Csebokszári-lakótelep új középiskolája először a színe miatt vált szóbeszéd tárgyává. Amikor az emberek először megpillantották, megtorpantak a csodálkozástól. Mi az, hogy lila? A lakótelep egyöntetűségében kiáltó ellentét volt ez. De később másfajta hírek is szállingóztak az intézményről: közművelődési tevékenységéről, oktatási kísérleteiről. Az ott rendezett Népújsághetünk alkalmából kerestük fel dr. Sipos Mihály igazgatót, hogy utána járjunk ezeknek a kérdéseknek. — Egy iskola soha nem az épület maga, hanem a benne tanulók (Fotó: és tanítók által létrehozott széllé- Gál Gábor) dr. Sipos Mihály: .Önállóan kell cselekednünk' mi egység. Hogyan sikerült kialakítani ezt önöknél? — Úgy indult ez az intézmény, hogy még nem tudták, mi is válik belőle. Amikor két éve tizenhat munkatársammal kijöttünk ide az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskolából, az építőipari vállalattal kórósén kezdtünk az iskola megalkotásához. Egy biztos volt: közművelődési szerepet kell betölteni a városrészben. Emellett felmerült az óvónőképzés, a humán gondozói tagozat: később dőlt el véglegesen, hogy a közgazdaságiból a számítógépes rész ide kerül. Nagyon fontosnak látom, hogy a fiatal és lelkes tantestület az átlagosnál többet vállal. Olyan programokat, rendezvényeket szervezünk, amelyek méltóak a remélt színvonalhoz, és formáljuk az igényeket is. Persze, ez nem megy konfliktusok nélkül: a környékben élők arra számítottak, hogy rendszeresen bejárhatnak kártyázni vagy mozizni. Ez azonban az iskola működési rendjébe nehezen volna beilleszthető. — A számítógépes profilt választották tehát. Ez viszont nem kis beruházással jár. Hogyan sikerült megteremteni a feltételeket? — Az Alpáriban az elmúlt tizenöt év alatt sok feszültség keletkezett. Elsősorban azért, mert a megfelelő körülményeket szinte képtelenség volt biztosítani. Az elavult villamoshálózat, a helyhiány megkötötte a kezünket. Itt azonban mód volt e gondok enyhítésére. Az elmúlt másfél év egyértelműen bebizonyította, hogy helyes volt ez a döntés. Először a diákok is, a pedagógusok is aggodalmaskodtak, mert egy patinás intézményt hagytak ott. Hamar megváltozott ez a vélemény, a tanulók bizonyítottak: jó eredményekkel, sikeres fel vételikkel, megnyert ta - nulmányi versenyekkel, jó munkahelyi véleményekkel. Két jól felszerelt géptermet alakítottunk ki, amelyben IBM PC-rendszer kapott helyet. Korszerűek a nyelvoktatás lehetőségei is, ahogy laboratóriumaink is megfelelnek a kor igényeinek. — Úgy hallottam, hogy kísérleteket végeznek: igyekeznek a számítástechnikán belül megtalálni az oktatás új útjait. Hogyan gondolkoznak e szak lehetőségeiről? — Lényegében 1973 óta kép- zünk számítástechnikai programozókat, amelyet örököltünk az Alpáritól. Úgy éreztük, hogy a hagyományos struktúrán változtatni kell, igazodva a gyakorlat követelményeihez. Egyre fontosabbá válik ugyanis ennek a szakmának az alkalmazása, így a közgazdasági felhasználása is. Nem is szólva arról, hogy az ilyen profilú egyetemekre is képzünk hallgatói utánpótlást. Ezért a programozás mellé könyvelői képesítést is kapnak diákjaink, amely már egy új típusú közgazdasági szakember megnevezése. Már hat olyan iskola van az országban, amely átvette ezt a szisztémát. Kiszélesíti ez az elhelyezkedési esélyeket, szinte mindenütt igényt tartanak a nálunk végzettekre. Nem kell őket munkába állásuk után azonnal beállítani valamilyen tanfolyamra. — Az újítások sora ezzel nem állt meg. Nyilvánvalóan nem lehet kiszakítani a közegből ezt az elképzelést, ezért több máson is változtatni kellett... — A nyelvi képzésben lényegesen nagyobb hangsúlyt helyezünk az angolra, különösen hogyha a kötelező oroszoktatás megszűnik. A közismereti tárgyakban megszüntettük a politikai gazdaságtan önállóságát: a társadalmi- ismereteket közös blokkban tanítjuk. Szeretnénk elérni, hogy neveltjeink a mindennapok valóságában jobban megállják a helyüket. A gimnáziumi részben sem elégedhetünk meg a hagyományokkal, annál kevésbé, mert a régi, jó hírű intézményekkel így nem konkurálhatunk. Eleve több informatikát, számítástechnikát oktatunk számukra, mint máshol. Ezenkívül azt tervezzük, hogy fakultáció keretében harmadik-negyedik osztálytól pénzintézeti ismereteket kapnak. Ez megkönnyíti az elhelyezkedésüket is, ha nem sikerül a felvételi. Jó partnerek ebben a megyei pénzintézetek. — Az igaz, hogy az oktatási .törvény lehetőséget ad az ilyenfajta önállóságra, de eddig még kevés iskoláról hallottam, amely ilyen lendülettel halad a saját útján. Hogyan sikerül mindent végrevinni? — Nem mindenáron kísérletezünk, hanem felismertük a hagyományos képzés hiányosságait. Nálunk már alig van olyan tantárgy, amelynek tantervét központilag állították össze: a tanárok önálló tankönyveket, jegyzeteket, segédanyagokat szerkesztenek. Ez felszabadítja az erőt, az energiát: jó a tantestület légköre. Nem siránkozik ez a csapat, bár véleményét sem rejti véka alá, hogy jobban menjenek a dolgok. De már tervezzük a következő lépéseinket: szeretnénk a négy évre még egyet „rátenni”, s a technikusképzés mintájára folyamatszervezésre képeznénk a diákokat. Ez már több mint puszta elképzelés, összhangban van a vállalati igényekkel és ezért meg is valósul. — Szembekerültek-e bizonyos problémákkal, amikor ilyen dinamikusan alakították saját arculatukat? — Nagyon zavar bennünket a kettős irányítás, hogy szakmailag a megyei tanács művelődési osztályához tartozunk, míg a fenntartónk a városi tanács. Nem érzem ennek szükségességét, annál kevésbé, mert két kinyilatkoztatott önállóság csorbítja egymást: a tanácsoké és az iskoláké. A döntések így lassan születnek meg, nehézkesség jellemzi a folyamatokat. Számunkra egyértelmű, hogy tovább kell haladni a függetlenség útján. Sok kérdést helyben kell eldönteni, nem kivárva, hogy milyen elképzelés van „fönt” a diákmozgalmakkal, az érettségivel vagy bármi mással kapcsolatban. Gábor László — Mondja Penyige, mit ír olyan elmélyülten? — Levelet. — Maga levelet? Életemben nem láttam még magát levelet írni. Megáll az ember esze. — Csak álljon nyugodtan, Ho- racsek. Hát még, ha tudná! — Mit? — Ez nem akármilyen levél, de nem ám. — Hát milyen?-Nyílt. — Miért nem ragasztja le? — Ne bohóckodjon ember, nem tudja mi az a nyílt levél? — Hát hogy is mondjam... — Ne mondja! Ez nyílt levél, és nem másnak írom, mint a Németh Miklósnak. ‘ —Melyiknek? — Mondja Horacsek, csak teszi magát, vagy tényleg olyan... — De Penyige! — Na jó, akkor elmagyarázom. Nyílt levelet írok a Németh Miklósnak, a' miniszterelnöknek. így már érthető? — Hát érteni érthető, de mit ír benne? — Mit írnék? Mit szoktak írni egy nyílt levélben... tiltakozom. — Maga tiltakozik ? De ember! — Mit van úgy meglepve? Csak a Nagy Sándornak lehet? — Az, amelyik azt a csomót, vagy mi az ördögöt kibogozta? — Nem, a SZOT-osnak. — De mondja Horacsek, hányadikból maradt maga ki, a hatodikból? — Nem a hetedikből. De az A-ból! — Ne őrjítsen meg ember, most elmondjam, hogy mit írok, vagy ne mondjam? — Hát mondja, csak mondja! Na, mit ír? — Tiltakozom az áremelések ellen. — Ember, engedjen meg egy gúnykacajt. Pont maga? — Hát miért? Én is a piacról élek. — Maga? Mikor volt maga piacon? Gyermekkorában. Akkor is véletlenéül. — Ezt nem úgy kell érteni! — Hát hogy? — Úgy, hogy az áremelések engem is sújtanak. — Hát mondjuk a közlekedés. — De mikor közlekedik maga? Csak átjön ide a presszóba, elüldögél, aztán hazamegy. Gyalog. — Nézze Horacsek, ne egyszerűsítse le a dolgot. Ha akarnék, akkor utazhatnék. Például busz- szal. Helyi járat. Érti, plusz nyolcvan százalék? — Menjen komppal! — Minek mennék komppal? —Az csak tíz százalékkal drágább. — Ne idegesítsen Horacsek, hol mennék és komppal? Még ilyet! — Miért, busszal megy? — Dehogy megyek. — Akkor nem mindegy? És megtakarít hetven százalékot. — Na, hagyjon békét Horacsek, befejezem a tiltakozást... — Fejezze, már úgyis mindenki tiltakozott. A szakszervezet, az ifjúság, a középkor, az öregkor, a nőszervezet. A tízmillió lakosból kilencmillió kilencszázkilenc- ven... — Ez az! — Mi az? —Nehogy azt gondolja az a szegény Németh Miklós: mi van ezzel a Penyigével, csak tán nem haragszik rám, hogy pont ő nem tiltakozik? (ka-le) Mindennapi nyelvünk Az idegen szavak használatának mértékéről Sokszor írtunk már arról, hogy egyéni és közéleti nyelv- használatunk kedvezőtlen jelensége és gyakorlata: nem tartunk kellő mértéket az idegen szavak és szókapcsolatok felhasználásában. A sajtó, a rádió és a televízió nyelvében egyre inkább elszaporodó idegen eredetű nyelvi formák felhasználásában sem tapasztaljuk azt a szándékot és törekvést, hogy egészséges mértéket szabjunk a szükséges és a felesleges idegen szavak megválasztásában, felhasználásában. Bizonytalanok vagyunk annak megítélésében is, hogy mely idegen szavakat minősítsük a közkeletű jelzővel, mindenki számára érthető jelentéseket és használati értékeket közvetítő nyelvi formáknak. A bizonyítás és a tanulság kedvéért vizsgáljuk meg a latin eredetű -ális képzővel alkotott idegenszó-típus szerepvállalását mai nyelvhasználatunkban. Nap mint nap halljuk és olvassuk ezeket a szóalakokat: formális, szociális, kulturális, normális, banális, muzeális, reális, irreális, radikális, legális, illegális, morális, totális, klerikális, ideális, brutális, speciális, originális, katasztrofális, kardinális, aktuális stb. Még a hallgatók és olvasók iskolázott közösségének is úgy tetszik, hogy bár közkeletűnek érzik a felsorakoztatott szókat, mégis túl általános és árnyalatlan jelentéstartalmakat, használati értékeket közvetítenek egy-egy szövegrészletben. Azt már kevesen vállalják, hogy a megfelelő magyar kifejezésekkel próbálják értelmezni; közérthetőbbé tenni az idegen mellékneveket. Pedig van miből válogatnunk. Csak néhány példát bizonyításul: Az aktuális szóval utalhatunk arra, ami időszerű, megoldásra váró, alkalomszerű, sürgős, szükséges, esedékes. A kardinális: alapvető, sarkalatos, nagy fontosságú; a radikális: gyökeres, alapos, végleges, mélyreható; az originális: eredeti, hiteles, szavatolt, hamisítatlan; a katasztrofális: lesújtó, végzetes, szörnyű, válságos állapotú, összeomlással fenyegető. Hogy mennyire nehezen törhetünk ki a feleslegesen használt idegen szavak szorításából, arról ezek a szövegrészietek tanúskodnak: „A tanácsoknál megszűnt a diszkrecionális jog, hogy engedélyt adjanak egy lángossü- tőnek” (Népszabadság, 1988. nov. 26.). —: „Leírta ennek az egyedülállóan értékes, a gyógyítás szempontjából unikális képességű természeti képződménynek kálváriáját” (Magyar Nemzet, 1988. nov. 9.). Mindkét szövegben ^z egyértelmű közlés céljából célszerűbb lett volna ezeknek a magyar megfelelőknek a felhasználása: kizárólagos, saját hatáskörébe vágó; egyedülálló, ritka, különleges, nem mindennapi, kivételes, rendkívüli, példátlan stb. A nemkívánatos szakszerűsö- dés típuspéldáit szolgáltatják azok a sajtóban megjelent szövegrészietek, amelyekben halmozva szerepelnek az idegen szavak: „ Intellektuális és induvi- duális mulatság lett a videó” (M. Nemzet, 1988. dec. 3.). — „Az emberi lélek nem jól tűri sem az intellektuális, sem az emocionális ürességet” (M. Hírlap, 1988. dec. 10.). Az értelmi, a szellemi; az egyedi, az egyéni; az érzelmi magyar minősítő jelzők nem ártottak volna a szakmai hitelességnek sem. A szakmai nagyképűséggel párosult, műveltkedő magatartás humoros példáját szemlélhetjük ebben a rövid szövegrészletben. „Hurutális köhögőrohamot kapnak a Mikulások” (És, 1988. dec. 9.). A közérthető beszédre és fo- ■ galmazásra törekvés nem éppen könnyű feladatot ró azokra, akik ^tudatosan vállalják a küzdelmet a feleslegesen használt idegen nyelvi formák csapdái ellen. Dr. Bakos József Három népi bölcsességet rejtettünk el, megfejtésül ezt kell beküldeni. VÍZSZINTES: 1. Az első népi mondás (zárt betűk: D, Z, R, H, Á). 13. Német—lengyel határfolyó. 14. Kétjegyű szám. 15. Háziállat. 16. Olasz város Milano közelében. 18. Észak-amerikai ország. 20. Előtagként füllel való kapcsolatot jelöl. 21. A DIN amerikai megfelelője. 23. Úgy bizony, népiesen. 24. Kicsinyítő képző. 25. A második népi bölcsesség első része (zárt betű: D). 27. Az egyik Castro személyneve. 29. Duna páratlan betűi. 31, Priamosz, trójai király egyik felesége. 33. Telefonáló szó. 34. Bontja a konzervet. 36. Neves balettmester (Imre). 38. Nemes belső szerv. 39. ...India, légitársaság. 40. A második bölcsesség befejező része (zárt betű: L). 42. Régi űrmérték. 43. Kemény fém. 45. Évszak. 46. Antik görög bölcselő. 48. Abban az időpontban. 49. A vörös csillagnál kettővel többfelé ágazik. 51. Vető József. 52. Baez, az énekesnő személyneve. 54. ... ruhás ... Szinyei- Merse ismert festménye. 56. Antik római pénzeéske. 57. Nyugtalan. 60. Szájat nyit. 61. A nitrogén és a stroncium vegyjele. 63. Vadon élő állat. 65. Egyiptomi istenség. 66. Festészetéről híres olasz város. 68. Bő. 70. Olasz filmsztár (Raffaela). FÜGGŐLEGES: 1. A harmadik bölcsesség (zárt betűk: N, I, T, M, O). 2. Ifjúsági rendezvény rövidítése. 3. A földre hajít. 4. Országos Rendező Iroda. 5.* Buzdító szócska. 6. Óra igéje. 7. Folytonossági hiány népiesen. 8. Ruhát készít. 9. Az a távolabbi. 10. Színművész (József). 11. Pénzbeli értéke. 12. Vérfaktor. 17. Fejér megyei község. 19. Szerb vasúti csomópont. 21. Spanyol férfinév. 22. Osztrák, norvég és uruguayi autójelzés. 24. Szovjet honvédelmi minisz- ter.26. O. H. T. 28. Aljazat rövidebben. 30. Az őszi levegő lehet ilyen.32. Német költői sóhaj (Ach). 35. Tojásfestő eszköz. 37. Kerti munka. 41. Belül poshadt! 44. Szóban közölni. 47. Az arany és a nitrogén vegyjele. 50. Ismeretterjesztő társulat. 53. Szabolcsi község. 55. Meglocsolja (két szó). 58. Előkelő magatartású. 59. London képtára. 62! Leszármazott. 63. Élesít. 64. Főnévképző. 65. Lépés, járás franciául (Pás). 67. Időszámítás előtti rövidítése. 69. Angol gépkocsijelzés. 70. Azonos római számok. ZÁBÓ GYULA Beküldendő: vízszintes 1., 25., 40., függőleges 1. A megfejtéseket március 2-ig küldjék el. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Nem elég halat adni egy embernek, meg kell tanítani még halászni is. A helyes megfejtők közül a következők nyertek könyvutalványt: Tolnai István (Kompolt), Szalóki József (Aba- sár), dr. Kádár Imréné (Heves), Rapy Károlyné (Eger) és Tuh- rinszky József (Eger). Gatulá- lunk!
