Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

10 NÉPÚJSÁG, 1989. február 25., szombat Bemutató ma a lila iskolában Sike(r)-dosszíé Sike(r)-dosszié címmel a napokban megjelenik lapunk két munkatársának, Budai Ferencnek és Homa Jánosnak, birkózó olimpiai bajnokunkról, Sike Andrásról írt könyve. Bár a kiadvány csak néhány nap múlva kerül az újságárus standokra, a könyvesbol­tok polcaira, ma délelőtt az egri lila iskolában sor kerül a könyv be­mutatójára. A tíz órakor kezdődő eseményen részt vesz az olimpiai bajnok és a két szerző is. Korlátozott példányszámban ugyan, de az érdeklődők megvásárolhatják a könyvet és lehetőség nyílik a dedi- kációra is. Most a könyv két fejezetéből emelünk ki egy-egy érdekesebb részletet. Lyuk a koponyán „...A szócsata egyre heveseb­ben zajlott, s mintegy a vitát lezá­randó elcsattant egy pofon is. Ki­rályi többesben mondom: mi ad­tuk. De abban biztos vagyok, hogy nem én; Persze ezzel nem akarom menteni az irhámat, én sem vagyok teljesen hibátlan. De még ha van is bennem néhány ital, akkor sem kötekszem. Hogy verekedtem-e? Előfordult né­hányszor, hogy egy lány miatt ki­tört a balhé, de akkor sem én kezdeményeztem. Különben is iszonyodom az ilyesfajta dolgok­tól, amikor 1987 nyarán elsza­ladt velem a ló, gyakran megfor­dultam az éjszakában, akkor sem voltak hasonló ügyeim. Az igaz­sághoz hozzátartozik, hogy igyekszem kerülni a nagyképű társaságot. No mindegy, ezzel a nyakle­vessel mi lezártnak tekintettük az incidenst. A többiek mind jobban bele­melegedtek a szórakozásba, én viszont már alig tudtam nyitva tartani a szemem. — Ti még ma­radtok? — szóltam hozzájuk bá­tortalanul, mert ugye én vagyon a vendéglátó, mégsem állhatok fel elsőként az asztaltól. Az tör­tént, amire én kis naív számítot­tam, lehurrogtak. — Maradj már veszteg, szórakozni jöttünk vagy mi a fene?! — De hát értsétek meg, hogy mindjárt ledőlök a székről, olyan álmos vagyok! — Na erre, hogy mit kaptam. A pe- lenkás bébitől az anyámasszony katonájáig mindennek tituláltak. De aztán láthatták rajtam, hogy elég csehül állok, megkegyel­meztek és megnyugtattak, hogy nem lesz semmi gond, menjek haza csicsikálni, majd reggel ta- ■ lálkozunk. — Oké, fiúk! —, s az­zal már ott is hagytam őket. Kibotorkáltam az éjszakába, s most már csak abban bíztam, hogy minél előbb fogok egy taxit, ami hazafurikáz a város másik végébe. Zúgott a fejem, ments­várként jött a friss levegő. Amint ott álldogáltam, egy­szercsak arra figyeltem fel, hogy a hátam mögött valaki közeledik felém. Annyi időm sem maradt, hogy megforduljak. Mindössze azt láttam, hogy egy alacsony ci­gánygyerek a kezében egy fehér nylonzacskóval felémsújt. Ref- lexszerűen elkaptam a fejem, de még így is eltalált a húsklopfoló bárddal. Ez volt ugyanis a rek­lámszatyorban. Mint kiderült, ez a „csávó” annyira a szívére vette a Csuvasban történteket, hogy időközben hazaszaladt, s ezzel a kedves kis tárggyal tért vissza. Pechemre megpillantott az ut­cán, s mivel én is a bajkeverők közé tartoztam, rajtam töltötte ki a bosszúját. Azt ugye már hozzá se te­gyem, hogy miután jól kupánvá- gott, felhúzta a nyúlcipőt és elil­lant. Na nem mondom, megle­pett ez az „üdvözlés”, de akkor csak azt hittem, mindössze a fej­bőröm repedt fel. Visszabattyog- tam a bárba, persze a portás elő­ször azt hitte, hogy azért vagyok csuromvér, mert felbuktam a sö­tétbe«. Riasztottam a társaságot, mire ők kirohantak az utcára, ahányan voltak, annyi felé indul­tak el, hogy megkeressék a tet­test. Persze bottal üthették a nyomát.” Három perc harmincnyolc másodperc „...Ahogy a szünetben leül­tem, észrevettem, hogy Balov fájlalja a térdét. Való igaz, az egyik emeléskor felszisszent. De nem nagyon meditálhattam azon, hogy mi baja lehet, mert Hegedűs Csaba rám szólt: Ne vele törődj, ide figyelj, nincs még vége a meccsnek! Persze, hogy ő mondta a magáét, újabb taná­csokkal látott el, de fél szemmel én csak Balovot lestem. A bolgár pedig csak magyarázott az edző­jének, hadonászott, a térdére mutogatott, jelezte, hogy kínló­dik. Csaba pedig megállás nélkül csak azt hajtogatta, hogy ne őt nézd, ne őt nézd, három perc van már csak hátra, nem jöhet közbe semmi. Kezdődött a második menet. S hát őszintén bevallhatom, hogy ekkor karnyújtásnyira az aranyé­remtől nem kíméltem Balov saj­gó térdét. No de meggyőződé­sem, hogy fordítva ő is ugyanezt tette volna. Ott sántikált előttem az a bolgár fiú, én pedig csak űz­tem, hajtottam. Egy pillanatnyi esélyt sem akartam hagyni neki. Hogyisne, sántikál, sántikál, az­tán a következő minutumban vil­lan egyet, s úgy odavág, hogy ke- zem-lábam összetöröm. Nekem is sokszor fájt már a térdem, mégsem volt pardon. Az tény, hogy szándékosan nem okoztam neki sérülést, ezért tiszta volt és ma is tiszta a lelkiismeretem. Megintették és akkor meg­gyötört arccal elkezdett muto­gatni a térdére, és félreérthetetle­nül jelezte, hogy részéről vé- ge.Először nem akartam elhinni, hogy létezik ilyen. Egy olimpiai döntőn visszalépni? Visszalé­pett. Győztem. Olimpiai bajnok vagyok. Elszabadult a pokol. Az az egy perc, amikor kihirdették az eredményt, no és az utána kö­vetkező pillanatok, az öltöző­ben, ahogy a magasba dobáltak csak fokozták az amúgy is eufóri­kus hangulatomat. Azt hiszem, hogy ezt az érzést még egyszer már nem élem át az életben. Az lehet, hogy nyerek újabb világ- versenyt, de az első olimpiai győ­zelemmel semmi sem veteked­het. Hihetetlennek tűnt az egész. Csak foltokban emlékszem a tör­téntekre, arra például, hogy a ka­pitány nyakába ugrottam, fékte­len jókedvemben szaladgáltam, no és az, hogy a szőnyeget meg­csókoltam. Ez ugyanis tudatos volt. Tudniillik, évek óta leg­többször kívülről néztem a dön­tőket, s furcsállottam, hogy pél­dául a szovjetek majdhogynem fapofával veszik át az aranyér­meket, s örömüknek még csak a jelét sem mutatják. Sokat morfondíroztam azon, ha egy világversenyen nyerek, hogyan lehetne sajátosan meg­ünnepelni a győzelfnet. Már ré­gebben elhatároztam, ha ez sike­rül, megcsókolom a szőnyeget. Az ötletet még a Növényi Norbi moszkvai alakítása adta, aki az olimpiai győzelme utáni örömé­ben, sokak derültségére össze­csókolta a bírót. De miért a bí­rót? Inkább a szőnyeget. Hiszen az tett engem bajnokká. Sőt, mi több, jó lett volna ha­zahozni egy darabkát abból a szőnyegből. Szerepcsere Hallom a frissen kelt hírt, hogy a Bp. Honvéd labdarúgó-szakosztá­lya a Baráti Kör elnökségével teljes nézetazonosságban hozott döntést arról, hogy a hölgyeknek — korra való tekintet nélkül — ezután nem kell belépőt váltaniuk a Bozsik sta­dionban sorra kerülő mérkőzések­re. Csak idő kérdése — már látom lelki szemeimmel — amint a gyen­gébb nem vonzó és kevésbé tetsze­tős képviselői benépesítik a lelátó­kat, ott tolonganak a gyepszőnyeg környékén, izgatottan lesve a játék­vezetői sípszót. A fodrász és kozme­tikai szalonok után a stadionok lesz­nek a hölgyek által leginkább láto­gatott zarándokhelyek. Ha itt a vár­va várt labdarúgószezon, tisztes csa­ládanyák kerekednek fel otthagyva csapot-papot, rá sem hederítve morgolódó, vasárnapi ebédet köve­telő, becsületben megőszült fétju- ruk jámbor óhajára. Az évtizedek óta megszokott szerepek minden bi­zonnyal felcserélődnek, s a női emancipáció élharcosai hálaérzet­től vezérelve köszönő leveleket jut­tatnak el szabadítóikhoz, hogy lega­lább kétszer 45 percre letéphették háztartáshoz láncoló béklyóikat. Ráadásul ingyen és bérmentve. Mert mit adnak manapság a piaci törvényszerűségek piadesztálra emelésének cúdar korában pénz nélkül? Hát, éppen ez az. Mi az értéke an­nak, amit csak úgy osztogatnak? Arra ugye már gondolni sem illik, hogy netalántán... még így sem kell. (buttinger) Sakk OB I. Jó csapat ellen A harmadik forduló mérkőzéseit játszák vasárnap az OB I-es sakk­csapatbajnokságban. Az egriek a várakozástól jobb rajtot vettek, de az igazi megméretés holnap Szolno­kon történik. A Szolnoki Mezőgép az OB I. középcsapata, az előző for­dulóban 9-5 arányban verték a DTJ- SE-t. Legismertebb játékosaik a már nemzetközi nagymesteri nor­mával is rendelkező Tolnai Tibor és Károlyi Tibor. Az egriek már egy kisarányú vereséggel elégedettek lennének. Az összeállítás némileg — Szolnokon változik. Ismét játszik Sándor Ta­más és bemutatkozik az OB I-ben András Imre. A csapat az alábbi já­tékosokkal utazik Szolnokra: Mé­száros, Dovzsik, dr. Gara, Kiss, Su­gár, Boricsev, Koncz, Sándor, For­gó, Borsos, Cseh, András, Seres és Gara P. Az OB I-es csb. állása: Bp. Honvéd 20,5, DUTÉP 18,5, Sta­tisztika 16, Szolnok 15,5, PMSC 15, Spartacus, MTK VM, Kolacs- kovszky SE 14, Törekvés 13,5, Bor- sodtávhő 12,5, Csuti Antal SK (Za­laegerszeg) 12, DUSE 11, Vasas 10, Postás 9,5 pont. Aki teheti Támogassa az új egri uszoda építését! Neves sportemberek, ismert egykori egri úszók és vízilabdázók gyűltek egybe a napokban megyeszékhelyünkön, hogy összejövete­lükön felidézzék hajdani sportélményeiket, és kellemesen eítöltse- nek néhány órát egymás társaságában. Aki a múltba fordul, az a jö­vőre is gondol — tartja a mondás. Az egybegyűltek kifejezték ra­gaszkodásukat a sporthagyományokhoz, eltökéltségüket a vizes sportágak nemes tradícióinak folytatására. Ehhez, immár elodázha- tatlanul, az új. korszerű egri fedett uszoda mielőbbi felépítése szük­séges. A baráti találkozó résztvevői — mintegy féLszázan — példát mu­tatva az Agrobank Rt. egri fiókjánál elkülönített számlára befizették hozzájárulásukat. Ugyanakkor felhívással fordulnak Eger város vállalatainak, intéz­ményeinek vezetőihez, dolgozóihoz, egyáltalán minden egri polgár­hoz, aki szívügyének érzi az új uszoda tető alá hozását, és körülmé­nyei lehetővé teszik, az erkölcsileg és anyagilag álljon a nem kis ösz- szefogást igénylő ügy mellé. Pályakorrekció Már elmúlt egy hét, de még mindig annak a bizonyos kosár­labda-mérkőzésnek a hatása alatt vagyok. Ha én sportvezető lennék, biztos, hogy nagyobb figyelmet és több pénzt szentelnék erre a sportágra, villant át az agyamban gyakorta ez a gondolat. Főleg akkor, amikor felidéztem a meccs egy-egy idegfeszítő mozzanatát. Hiszen amit ezalatt a két óra alatt nyújtott a Tanép- Deko rangadó, azért hónapokig kellene a szurkolóknak mond­juk futballmérkőzésekre járniuk, de éppenséggel más csapat­sportot is említhetnénk. Az egri körcsarnok ezen az estén minden porcikájában vib­rált, lüktetett. A találkozó közbeni holtidők csak nevükben je­lezték, hogy áll a játék. Ám eseménytelenül egy másodperc sem telt el. Fordulatokban is bővelkedett az összecsapás, hiszen kez­detben a debreceniek, majd sokáig a házigazdák vezettek, a be­fejezés előtt néhány perccel ismét a vendégek kerültek nyeregbe, mi több már ünnepelték a győzelmüket, amikor a bírók négy má­sodpercre visszaállították az órát. Hatalmas kegy, legyintettek a nézők, hisz ez az idő nem elég az egyenlítésre. S a legtöbben már vették is a kabátjukat. Igen ám, csakhogy az egriek egy háromérintéses akció ré­vén kiharcolták ezalatt a nyúlfarknyi idő alatt a hosszabbítást je­lentő döntetlent. A java tehát még hátra volt. Az utolsó öt percben játékosoknak és nézőknek egyaránt szaporábban vert a szíve. Kétségkívül az építősöket feltüzelte a lehetőség, hogy vesztett állásból megfordíthatják az eredményt, ugyanakkor szembe kellett nézniük azzal is, hogy a kulcsembe­rek közül a hosszabbításra hárman is kipontozódtak. De még ez az érvágás sem kényszerítette térdre őket, a rutintalan cserékkel kiegészülve egy hallatlan izgalmas végjátékot produkáltak, és győztek. Szavakkal csak körülírni lehet ennek a két órahosszát tartó kosárlabda-mérkőzésnek a hangulatát. A szurkolókról, reagálá­saikról külön tanulmány készülhetne, nem is beszélve arról, hogy mi minden játszódhatott le legbelül a fiúkban. De kanyarodjunk vissza a közönséghez. NB II ide, NB II oda, egy jó „derbi” mágnesként vonzza az érdeklődőket. Időseb­beket, fiatalabbakat, gyerekeket egyaránt. Lehettünk úgy há­romszázan. Hogy ez mit jelent egy másodosztályú férfi kosárlab­da-mérkőzésen? Nehéz összehasonlítani, de körülbelül annyit tesz, mintha egy NB Il-es focimeccsre 3-4 ezren kíváncsiak. Nagy szám ez, mármint a háromszáz. És egyben figyelemfelhívó is. Arra, hogy még mindig elevenen él bennünk a múlt, a Tanép élvonalbeli szereplése. Zúgott a taps, a Hajrá fiúk, meg a Mindent bele. Megállás nélkül. S a csapat győzött. Mert a kritikus pillanatokban sem hagyta cserben a közönsége, s mert a fiúk tekintetében látszott, hogy csak azért is megmutatják mire képesek. Önmaguknak és a szurkolóknak. Nagyszerű este volt. Ismét eszembe jut, hogyha én sportvezető lennék biz­tos,hogy nagyobb figyelmet és több pénzt szentelnék a kosárlab­dára. Meg sok minden másra. Elkelne már egy pályakorrekció a magyar sportéletben, morfondírozom. Ötleteim is lennének, csak... Csak hát, nem vagyok sportvezető. (budai) Hétfőn Sportműsor Szombat Asztalitenisz: Megyei újonc serdülő egyéni bajnokság, Eger, Kistályai úti játékcsarnok, 9. If­júsági leány és felnőtt férfi csa­patbajnokság „B”osztályának első fordulója, Gyöngyös, városi sporrttelep, 8. Kézilabda: Bornemissza Ger­gely és Dobó István emlékver­seny, Eger, körcsarnok, 8.30-tói 15-ig. Terem-kupa csoportmér­kőzései, Gyöngyös, Kócsag út 36., 12. Kosárlabda: Egri TK — Kül­ker. SC NB Il-es férfi mérkőzés, Eger, Leányka úti tornaterem, 11.30. Sakk: Füzesabony — Kolacs- kovszky SE II. megyei I. osztályú csapatbajnoki mérkőzés, Füze­sabony, művelődési központ, 9. Sí: Légfegyveres sílövő OB, Kékestető, 10. Teke: Egri Spartacus — Nyí- regházi Taurus NB Il-es férfi csa­patbajnoki mérkőzés, Eger, au­tomata tekepálya, II. Labdarúgás: Eger SE — FTC ÓIK mérkőzés a nyolc közé jutá­sért, Eger, népkerti salakos pá­lya, 13. GYSEk - FTC OSK mérkőzés a nyolc közé jutásért Gyöngyös, Egri úti sporttelep, 11. GYSE — ESE előkészületi mérkőzés, Egri úti sporttelep, 13. Atány — Lehel előkészületi mérkőzés, Átány, 14. Vasárnap Asztalitenisz: Megyei ifjúsági egyéni bajnokság, Eger, Kistá­lyai úti játékcsamok, 9. Kézilabda: Bornemissza Ger­gely és Dobó István emlékver­seny, Eger, körcsarnok, 9-től ló­ig­Sakk: Heves — Bélapátfalva, megyei I. osztályú csapatbajnoki mérkőzés, Heves, Hunyadi úti tsz-klubház, 9. Sí: Légfegyveres sílövő OB és felnőtt sífutóverseny, Kékestető, 10. Teke: Agria Bútorgyár — Ti- szakécske NB Il-es férfi csapat­bajnoki mérkőzés, Eger, népker­ti automata tekepálya, 10. Labdarúgás: HKVSC — Nagybátony előkészületi mérkő­zés, Hatvan, vasutaspálya, 14. Hétfőn délelőtt tíz órakor li­gaülést tart a labdarúgó NB III. Mátra-csoportjának versenybi­zottsága. A napirendi pontok között szerepel majd az idei baj­nokság őszi idényének értékelé­se s a tavaszi teendők kijelölése. A csapatok képviselői mellett el­ső alkalommal hívják meg a III. osztályban szereplő játékvezető­ket is a megyei tanács nagyter­mébe. Röplabda NB I. Négy között az Eger Torma ezúttal is a helyén volt (a háttér­ben Dérczi) (Fotó: Gál Gábor) Eger SE - BVSC 3-0 (12, 13, 4) Eger, Kemény Ferenc Sport­csarnok, 700 néző. ESE: FÉSŰS, GYŐRINÉ, TORMA, BUKINA, BER- NÁTH, DÉRCZI. Edző: dr. Phan Hong Minh. A csütörtöki idegenbeli bra­vúr után nagy lehetőség előtt áll­tak az Eger SE női röplabdázói. Amennyiben ismét nyernek, a legjobb négy között tudhatják magukat. Ennek szellemében el­szántan melegítettek a hazaiak, de egy-egy mosoly az arcukon el­árulta, hogy a nagy akarás ezen az estén nem bénítja majd a lá­nyok karját. Nos, a megfelelő önbizalomra felettébb szükség volt, hiszen a fővárosiak nem is­mertek elveszett labdát, s hiába vezettek az egriek többször is az első játszma folyamán, a vasutas­lányok minduntalan felzárkóz­tak. 5-2-ről, majd 12-6-ról egyenlítettek, s csak több mint 25 perces első szett után cserél­hettek térfelet a csapatok. A második játszmában alapo­san ránk ijesztettek a fővárosiak, s percek alatt 7-2-re elhúztak. Szerencsére az egriek nem vesz­tették el lélekjelenlétüket, s jó mezőny- és sáncmunkával foko­zatosan csökkentették hátrányu­kat, sőt 10-9-re már ők vezettek. Jogosan csattant fel a nézőtéren ekkor a vastaps, az élvezetes lab­damenetek tűzbe hozták a kö­zönséget. A lányok nem is ma­radtak adósak a biztatásért, s 15- 13-ra „hozták” a második játsz­mát is. A harmadik játékrész ele­jén Fésűs jó nyitásaival gyorsvo- nati sebességgel húztak el, s alig néhány perc múltán már 6-0-át mutatott az eredményjelző tábla. S hogy lélekben az ellenfél még ekkor sem adta föl, azt bizonyít­ja, hogy minden egyes pontért alaposan meg kellett izzadnia a vendéglátóknak. A lelkesedés azonban kevésnek bizonyult, s kénytelenek voltak fejet hajtani a nagyobb tudás előtt. A mérkőzés után ismét felzú­gott a vastaps, a szépszámú néző­sereg méltó ünneplésben részesí­tette a győztes csapatot. (m.zs.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents