Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-03 / 29. szám
GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. NÉPÚJSÁG, 1989. február 3., péntek Ami még a pártértekezlethez tartozik 7. rész Kerek László Heves 1-es számú általános iskola pártalapszer- vezetének küldötte mindenekelőtt azt a kérdést tette fel, hogy nem késtünk-e már el a pártértekezlet összehívásával, miért kellett eddig várni vele, képes-e ez a fórum újabb és hatékonyabb, célravezető, megvalósítható programot adni? Rögtön a kérdésfeltevés után hozzátette, hogy ezek inkább aggodalmat, mint türelmetlenséget tükröznek. Ügy ítélte meg, hogy megannyi kérdés a felsoroltakon kívül is megválaszolatlan marad akár még a dokumentum ismerete után is. A feladatterv sajátos vonásai ellenére sem eléggé konkrét és cselekvésorientált. Merthogy a tagság jelen időszak változó politikai, ideológiai viszonyai között több eligazítást, határozott állásfoglalást vár az irányító pártszervektől. Segítség nélkül nehezen tudunk eligazodni a gomba módra szaporodó alternatív csoportok között is. Végezetül pedig azt hangsúlyozta, hogy az elmúlt negyven év komoly gazdasági, társadalmi eredményeit nem szabad az utóbbi időszak problémái miatt semmissé nyilvánítani. Ha ezt tennénk, önmagunkat tagadnánk meg. Kozsa János, a hatvani Autójavító Ipari Szolgáltató Vállalat küldötte A demokratizmus fejlesztése és a vezetők védelme címet adta hozzászólásának. Hangsúlyozta, hogy a demokrácia gyakorlásához egyszerűen fel kell nőni, véget kell vetni a névtelen levélírásoknak és jelentgeté- seknek. Sokkal üdvözítőbb lenne, ha jogalkotásunk és bűnüldöző, valamint igazságügyi gyakorlatunk mindenütt, minden ügyben bizonyítaná: nincs oka félni semmilyen megtorlástól annak, aki bármikor, bárhol a közérdek vagy önmaga igazának védelmében nyíltan szót emel. Történelmi balszerencsének ítélte, hogy a sorsunk úgy formálódott, ami szerint a demokratikus közélet játékszabályait korábban még módunk sem nyílt megismerni. Még a mai kenyérkereső korosztály sem ilyen körülmények között nevelkedett, csak éppenhogy tegnaptól kóstolgathatjuk hogyan élhetünk jogainkkal, lehetőségeinkkel. Végezetül pedig annak a reményének adott hangot, hogy itt Heves megyében is tovább fejlődhet a demokrácia a pártértekezletet követően. Dr. Körösi János a kömlői községi alapszervezet küldötte azt fejtegette, hogy politikai programunk célul tűzi ki az alapszervezeti munka hatékonyságának fokozását, a helyi feladatokra történő eddiginél nagyobb koncentrálását, az alapszervezetek önállóságának fokozását. Meggyőződése szerint ugyanis e célkitűzésben való legkisebb előrehaladás is — különösen a kisközségek pártszerveinél — jelentősen növelné a párt tekintélyét, mozgósítaná a párttagságot a közös teendők elvégzésére. Részletesen kifejtette azt is, miért támogatja a gazdaságpolitikai titkári funkció hivatásos pártmunkással történő betöltését. Elemezte az utóbbi néhány hónap történéseit, s arra a következtetésre jutott, mintha a párt önként ki akarna vonulni a hatalomból. Nem értett egyet azzal a véleménnyel, hogy a pártnak szüksége van nyílt politikai porondon történő megmérettetésére. Mert műit hangsúlyozta, ez a párt már nem egyszer megmérettetett és fajsúlyosnak találtatott. S erre kömlői párttagtársaival együtt büszkék is. Kopka László, az Egri Nyomda küldötte hozzászólásában azt vetetté fel, hogy több fórumQn is elhangzott: szocializmusképünk nem mindig tükrözte a valóságot. Az Egri Nyomda példáján érzékeltetve szólt arról, hogy nem minden kép hamis. Azzal, hogy az egri kollektíva a budapestiekkel közösen tizenegy éves munkálkodást követően úgy döntött, hogy a jövőben az önállóság útját választja, bebizonyosodott: a létbiztonságot jelentő vagyon tulajdon, a munkásság nem engedi ki a kezéből, még ha áldozatokat is kell hoznia ezért. Persze nem kevesen fogalmazták meg a szocializmus hibáit is, azokat, amelyek napjainkra váltak ismertté, kerültek felszínre. Megnyugtató viszont az az akarat, amelyről tanúbizonyságot tett a jelen generáció, miszerint nem hagyhatjuk az utókorra ezen hibák kiküszöbölését. A nyomda kollektívája úgy ítéli meg, hogy a párt vezető szerepét a munkahelyeken az alapszervezeteken keresztül kell érvényesíteni. Ezt vallják és várják a dolgozók, nem pedig azt, hogy vonuljon ki a gazdaságból akkor, amikor igen nehéz a helyzet. Karú József a megyei tanács közművelődési alapszervezetének küldötte kiemelte, hogy az értelmiségiek akár párttagok, akár pártonkívüliek, felelősséggel gondolkodnak kulturális közállapotunkról, s munkálkodnak azon, hogy egy új művelődéspolitikai koncepció kialakulhasson. Ennek szükségességét ez a réteg nagyon régóta hangoztatja. Kérte, hogy a dokumentumba kerüljön be: „a megyei pártértekezlet megerősíti, hogy megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a pedagógusok és a közművelődésben dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására, eszmei, politikai, szakmai továbbképzésére”. Javasolta továbbá azt is, hogy dolgozza ki a megye művelődéspolitikai feladatait az érintett szakterületek, szakmai szervezetek és a használók körének figyelembevételével az újonnan megválasztandó pártvezetés. Hitet tett amellett, hogy a kultúra olyan jelzőrendszer, amely képet ad a társadalmi újratermelés minőségéről, az emberi viszonyokról, összefüggéseket tár fel, mértéket ad, alapja nemzeti azonosságtudatunknak, segít az érdekérvényesítő képesség szubjektív oldalának megteremtésében. Olyan művelődéspolitikához kért politikai támogatást a párttól, amelynek értékrendjében legfőbb vezérelv a minőség. Dr. Mann László a 2-es számú füzesabonyi alapszervezet küldötte: kifejtette, hogy a környezetében élő párttagság ettől a pártértekezlettől végre valamilyen konkrét eligazítást vár, hogy mikortól, milyen feladatokkal és hatáskörrel, valamint milyen szervezeti formában újítsuk meg munkánkat. Sajnálattal állapította meg, hogy a megvitatásra került politikai program írásos anyaga az ismert általános irányelveken kívül semmi közelebbit nem tartalmaz. Egészséges türelmetlenségének kívánt hangsúlyt adni akkor, amikor azt fogalmazta meg, hogy a viták kora véget ért, s ma már a cselekvő tetteken lenne a sor. Mezőbank Rt Bővítette tevékenységét a Mezőbank Rt.; ebben az évben már kereskedelmi bankként tevékenykedve, számlavezetésre vállalkozik, és letéti jegyeket is árusít. A pénzintézet részvényeinek a forgalmazása is megkezdődött: a Mezőbank Rt. részvényeit mintegy 8—10 millió forint értékben adták el az eddigi részvénytulajdonosok, mégpedig valamivel a névérték feletti áron. A bank letéti jegyek árusítását kezdte meg, ez a lakossági ügylet 6 hét alatt jó eredményeket hozott, hiszen 300 millió forint értékben adtak el jegyeket. A pénzintézet tavaly csaknem 6 milliárd forintot forgalmazott, s üzleti tevékenységének mintegy 90 százaléka az agrárágazatra teljed ki. A laboratórium épülete Új gyógyszerkészítő laboratórium Szombathelyen Mérlegen egy ipari főágazat Kenőcsöt csomagolnak az úgynevezett nedves laboratóriumban Szombathelyen elkészült a Vas Megyei Gyógyszertári Központ új gyógyszerkészítő laboratóriuma. A 27 millió forintos költséggel felépült 400 négyzetméter alapterületű laboratórium Sólyom Miklós (VASITERV) tervei alapján épült. Az új létesítmény 34 Vas megyei patikának szállít gyógyszerkészítményeket. (MTI-fotó: Czika László) „A piaci jelenlét kötelező.»,99 Mitagadás, az 1988-as esztendő hazánk egyetlen gazdálkodó egysége számára sem volt nehézségektől mentes. Éppen ezért számít sikernek, hogy a Hatvani Lenin Termelőszövetkezet ipari főágazata a 65 millió forintos árbevételi tervét valamivel több, mint 5 millióval túlteljesítette. Minek köszönhető ez az eredmény? Többek között erről kérdeztük Barta Antalt, a főágazat vezetőjét. — Tény — mondja —, hogy a múlt év elején még a 65 millió is magasnak tűnt, hiszen akkortájt gazdasági téren országszerte elég nagy volt a bizonytalanság. Ehhez járultak még az anyagbeszerzés mindenki számára ismeretes nehézségei. A hatékonyság ellen „dolgozott” a személyi jövedelemadó is, amely meglehetősen visszafogta a teljesítményeket. Szerencsére azért az emberek még ennek ellenére is hajlandók voltak pluszt vállalni, s ez igen sokat jelentett a végelszámoláskor. — Hogyan próbálták meg kiküszöbölni a problémákat? — Egyrészt igyekeztünk főként azokra a termékekre helyezni a hangsúlyt, amelyeknél az állam korlátozta a behozatalt, vagyis amelyek előállításához tőkés importra van szükség. Ilyen például több cikk is a vegyi, az alumínium- és a faüzemünk produktumai közül. Másrészt ügyeltünk az intenzív piackutatói munkálkodásra. Ügy vélem, a piacon való naponkénti megjelenés kötelező. Enélkül a szerkezetátalakítást is bajos lenne végrehajtani. Ráadásul ott tapasztalhatjuk igazán, hogy a megrendelők egyre inkább megkövetelik a minőségi ténykedést. — Kik azok, akiknek feladata a piaci folyamatok figyelemmel kísérése? — Főként az egyes üzemek vezetői. Ők a saját belátásuk szerint döntenek arról, hogy mely kiállításon, vásáron stb. vesznek részt. Ez úgy válik lehetővé, hogy mindegyiküknek olyan — fizikai állományú — helyettese van, aki képes arra, hogy főnöke távollétében is biztosítsa az adott helyen a termelést. — Kiváló árukhoz persze kiváló szakemberek szükségeltetnek... — Ez igaz, s gondolunk is erre. Hadd említsek egy konkrét példát az átképzéssel kapcsolatban... Elindítottunk egy hegesz- tőtanfolyamot — a hatvani szakmunkásképző intézet segítségével —, mert ilyen képzettségű dolgozók kellenek a feladatok megoldásához. Mellesleg munkaerőgondjaink nincsenek, bár bizonyos mérvű, fluktuáció jelentkezik. Egyesek elmennek, de helyettük újak jönnek. A régi, kipróbált szakemberek ugyanakkor nem foglalkoznak a távozás gondolatával. — Mit vár az 1989-es évtől? — Rendkívül megnyugtató, hogy a rendelkezésre álló kapacitások javarészt lekötöttek, azaz ebből eredő bajokkal sem a két varrodánkban, sem a fa-, az alumínium-, a cipő-, sem pedig a vegyi üzemünkben nem kell számolni. De valószínű, hogy ugyanez lesz a helyzet a többi egységünknél is. Ami a műszaki fejlesztést illeti... Tudjuk, hogy a beruházási vonalon is az alaptevékenység élvez elsőbbséget, márpedig azt nem mi végezzük. Ugyanakkor a nem túl nagy, ám mindenképpen szükséges fejlesztéseket nálunk is végre kell hajtani. Annál is inkább, mivel egy-két fő termelőeszközünk igencsak elavult, egyikét üzemünkben pedig eléggé mostoha viszonyok között kell a követelményeknek megfelelni. Utóbbiak közé sorolhatnám a tűzoltójavító részleget, illetve a herédi varrodát. — Az előbbiek folyamán már szólt a termékszerkezet-váltásról... — Nos, az új „portékák” kialakítása nálunk folyamatosnak tekinthető, akárcsak az, hogy a már meglévő partnerek mellé újakat is keresünk: ide sorolhatnám a Szolnoki Mezőgép Vállalat horti gyárát, valamint a fővárosban működő Mérnök—Designer és Komplex Ipari Kisszövetkezetet. Honnan „szerezzük be” ezeket az új ügyfeleket? A dolog annyiban tudatos, hogy mi igyekszünk jelen lenni a piacon, ám a találkozásokban a véletlennek is komoly szerepe van. Mellesleg a fővárosi kisszövetkezetnek afféle próbaként már gyártunk egy cikket. Az anyagmentes érték most egymillió forint, de 1989-ben már hozzávetőlegesen 5 millió értékű megrendelésre számítunk. Sőt, ők exportban is reménykednek, ami — természetesen — számunkra sem lenne éppen kedvezőtlen. A szerződések zömét már a hagyományos, nagy megrendelőinkkel is — egri Finomszerelvénygyár, TVK, TSZKER, ÁFOR, PIÉRT, Duna Cipőgyár — megkötöttük, s szerencsés körülménynek értékelhető, hogy az elmúlt esztendőkhöz képest nem történt visz- szaesés. — Melyek azok az üzemeik, amelyek amolyan „húzó” szerepet játszhatnak a jövőben? — Nézze, számunkra egyformán fontos mindegyik részleg. De ha mégis ki kell emelnem egyet-kettőt, akkor azt állíthatom, hogy nagy perspektíva van a vegyi üzem termékei előtt, s legalább ilyen reményeket fűzhetünk azokhoz az árukhoz is, amelyeket a Heves Megyei Finommechanikai Vállalatnak szállítunk. —Azon véleménye szerint milyen nehézségekre kell főként számítani 1989folyamán? — Úgy gondolom, hogy a szabályozók nem elsősorban minket érintenek majd, hanem a nagy- vállalatokat, jóllehet egyes hatásokat mi is érzünk majd. Jómagam optimista vagyok az elkövetkező időszak megítélésekor.- Kiváltképpen azért, mert hiszek abban, hogy az újat hirdető és akaró emberek révén gazdaságunk valóban kimozdul a mostani holtpontról. Emellett bízom abban is, hogy a mezőgazdaság majd tényleg annyi figyelmet, törődést, sőt elismerést kap, mint amennyi megilleti. S végezetül azt is remélem, hogy végre vala- hára dominánssá válik a piac értékítélete, azaz nem lesznek tisztességtelen manipulációk, köztes árfelhajtó szervezetek, vagyis mindazok a negatívumok eltűnnek, amelyek ma még akadályozóként hatnak. Szerintem más nem is kellene... (sárhegyi) Elképzelések a hazai áruválaszték bővítésére Visszafogni a konvertibilis valutát Az importliberalizáció hatására akár 40—50 százalékkal is . . . Elsősorban a belföldi kínálat bővítésével, a belkereskedelem választékának szélesítésével lehet csökkenteni a bevásárló turizmust, visszafogni a lakosság tulajdonában lévő konvertibilis valuta külföldre vitelét — foglalt állást e kérdésben a Parlament legutóbbi ülésszakán Beck Tamás kereskedelmi miniszter. Becslések szerint a múlt esztendőben 800 millió—1 milliárd dollárt költött el a * lakosság Ausztriában, jórészt itthon nem kapható tartós fogyasztási cikkek beszerzésére. Hogyan lehet javítani ezekből a fogyasztási cikkekből a kínálatot a hazai gyártás bővítésével, az import növelésével? Erről készítettek összeállítást az MTI munkatársai. A Kereskedelmi Minisztériumban a kérdésre csupán annyit mondtak el, hogy az idei forgalmi előirányzatok alapján valamelyest növekednek a vállalatok importbeszerzési lehetőségei. A múlt évben a 700 milliárd forintos kiskereskedelmi forgalomnak körülbelül 18 százalékát tették ki az importtermékek. Az import alapvető célja változatlanul olyan cikkek beszerzése, amelyek az országban földrajzi adottságoknál fogva nem ter- melhetők — például kávé, déligyümölcs, fűszerfélék — és azoknak a termékeknek a biztosítása, amelyeket Magyarországon nem gyártanak, ilyen például az óra vagy a személygépkocsi. Továbbra is cél a választék bővítése azokból a termékekből, amelyekből a hazai iparnak szegényes a kínálata. A jövőben nagyobb szerepet kap az import a verseny növelésében. A kereskedelem arra számít, hogy ha az üzletekben kellő mennyiségben, forintért kínálja az eddig csak külföldön, valutáért beszerezhető cikkek egy részét, ezzel a hazai gyártókat is jobb minőségű termékek fejlesztésére, termelésére ösztönzi. Arról azonban nem tudtak adatokat közölni, hogy a keresett cikkekből mennyivel több érkezhet be az országba az idén, mint a múlt esztendőben. A minisztérium szerint az importliberalizáció hatására akár 40—50 százalékkal is javulhat a külföldi cikkek választéka Magyarországon. A legkeresettebb tartós fogyasztási cikkeket előállító hazai vállalatok nem sok jóval biztatják az idén a vevőket. A Jászberényi Hűtőgépgyárban elmondták, hogy ebben az évben sem várható lényeges javulás, a gyár a tavalyival azonos mennyiségű — 620 ezer — készüléket gyárt, s ebből belföldre körülbelül 260 ezer jut. Valamelyest több kerül a hazai boltokba a háztartási fagyasztókból, valamint a fagyasztóval kombinált hűtőszekrényből is. Összességében 175 ezer mélyhűtőt, illetve fagyasztóval összeépített hűtőszekrényt kap a belkereskedelem. Beruházásra, kapacitásbővítésre azonban nincs pénzügyi lehetősége a gyárnak, a rendelkezésre álló fejlesztési forrás ugyanis csupán a termelési technológiákat, gyártmányokat korszerűsítő fejlesztésekre elegendő. A Videoton az idén 140 ezer színes televíziókészüléket szállít a hazai üzletekbe. A hagyományos — már a korábbi években is gyártott — készülékek mellett az idén már több lesz a francia Thomson cég licence alapján készített tévé, ám ezek ára meglehetősen borsos, 40 ezer forint felett van. Ennél olcsóbban nem tudja ezeket a készülékeket előállítani a gyár, mert sok a csak tőkés importból beszerezhető, itthon nem kapható alkatrész. Mivel a hazai háttéripar még nem nőtt fel a televíziógyártás korszerű színvonalához, a Videoton egyes ellenállásokat és kondenzátorokat is csak tőkés piacról tud új típusú készülékeihez beszerezni. A készülékek tehát — még ha lesz is belőlük elegendő — árban nem lesznek versenyképesek a Bécsben kapható televíziókkal. Még akkor sem, ha minőségük, műszaki színvonaluk, szolgáltatásaik egyik-másikát felül is múlják.
