Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-22 / 45. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XI.. évfnlvam. 45. szám ÁRA: AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A PIACGAZDÁLKODÁS ÉS A SZÁMÍTÓGÉP „Egyre jobban megnő az országos és nemzetközi számító- gépes kapcsolatok szerepe” (3. oldal) KÉT KIUGRÁS „...az idei évadban jelentős tehetségekkel erősödött a társulat” (4. oldal) EGY FELESLEGES LÉPCSŐFOK? „...megyénkben Ls akadt néhány iskola, amely az önálló gazdálkodás mellett voksol” (5. oldal) PECABOTTAL - NÉGYSZÁZ MÁZSA „Különösen sok halat fogtak az egerszalőki tározóra látogatók” <8. oldal) Az alkotmány koncepciójáról és a világkiállításról Tanácskozott a megyei képviselőcsoport Befejeződött az MSZMP Központi Bizottságának ülése Dr. Csatlóczky György tartott előadást képviselőinknek (Fotó: Perl Márton) Elsőként az új alkotmány szabályozására kidolgozott koncepciót vitatták meg az országgyűlési képviselők Heves megyei csoportjának keddi ülésén, melyet Horton, a tanácsházán rendeztek Kovács András csoportelnök vezetésével. Az eseményen többek között részt vett Schmidt Rezső, a megyei tanács elnöke, dr. Molnár Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Diószegi La- josné, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkárhelyettese is. Az alkotmányozó munkáról dr. Csatlóczky György, az Igazságügyi Minisztérium főosztály- vezetője elmondta, hogy ez megalapozott tevékenységet igényel még azzal együtt is, hogy a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet fejlődése gyors ütemet kívánna. A viták azt szolgálják, hogy a honatyák a saját értékelésük szerint foglaljanak állást az egyes kérdésekben. Az lenne a jó, ha a parlament márciusi ülésszakán egyértelmű állásfoglalás történne e témában. Ezután kezdődhetne el az alkotmány szövegének kidolgozása, majd szeptembertől társadalmi vitára bo- csátanák a törvény szövegtervezetét, hogy ennek alapján alakíthassa ki végleges formáját a Tisztelt Ház. Az ezeréves magyar államiság tükrözését már a preambulum- ban, azaz a bevezetőben meg kell fogalmazni. Nem helyes az a szemlélet, amely nem vette figyelembe az 1945 előtti államiságunkat. Viszont arra is felhívta a figyelmet, hogy az 1948 utáni időszakra sem tekinthetünk úgy, hogy ekkor a magyar államiság megszakadt. Foglalkozott az államforma kérdésével, s a népköztársaság kifejezés mellett érvelt — mondván: még ha az utóbbi időben egyesek le is járatták ezt a szót, mégis ez tűnik a legszimpatiku- sabbnak az emberek előtt. A hatalommegosztás elvét elemezve kitért arra is, hogy a koncepció előkészítői a monolitikus hatalom helyett egy több kézben lévő hatalommal számolnak. Egyébként ez a koncepció nem kíván sem az egy-, sem a többpárt mellett agitálni, így a majdani törvényben az MSZMP vezető szerepének deklarálására előreláthatólag nem kerül sor. Ugyancsak eldöntésre vár, hogy az Országgyűlés egykamarás avagy kétkamarás legyen-e. Az viszont valószínűnek tűnik, hogy bevezetik a köztársasági elnök intézményét, e rendszerre a hatalommegosztásnak és a különböző hatalmi ágak közötti jobb egyensúly megteremtésének az egyik biztosítékaként gondolnak. Az Elnöki Tanács hatáskörébe tartozó dolgokat előreláthatólag az Országgyűlés vagy a kormány veszi át. Eldöntésre vár, hogy a miniszterelnöknek lesz-e joga megválasztania saját kabinetjének tagjait, ahogy az is, hogy például az államtitkároknak lesz-e jogalkotási hatásköre. További két űj intézmény is helyet kapott még a koncepcióban: az Alkotmánybíróság és az Állami Számvevőszék. Az ezt követő vitában a honatyák körében némi nézetkülönbség bontakozott ki abban, hogy népköztársaság vagy köztársaság legyen-e az államformánk, ahogy abban is, hogy a köztársasági elnöki funkció protokolláris avagy annál komolyabb teendőkkel járó jogintézmény legyen. Azt is felvetették a tanács- rendszerről szólva, hogy szükséges-e megyei szinten testület, vagy elegendő egy adminisztratív apparátusból álló szerv. Ezután dr. Fekete Zsuzsa, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal képviselője ismertette a parlament elé kerülő Munkatörvénykönyv módosításának okait, s a sztrájktörvény tervezetének néhány fontosabb passzusát. Ez utóbbival kapcsolatban egyebek mellett kitért arra is, hogy a sztrájkjog gyakorlása minden esetben hátrányokkal jár, ha nincs megteremtve annak a jogszerű feltétele. E jog csupán kereteket szab. A jogszerű sztrájkban való részvétel miatt a dolgozókat nem érheti kár, viszont munkabér nem jár érte. Terítékre került a bécs — budapesti világkiállítás megrendezésének ügye is. Mint kiderült, a szükséges infrastruktúra kialakításához 60 — 70 milliárd forint kellene, s hasonló nagyságrendű összegbe kerülne a szálláshelyek kialakítása. E két területre a pénz zömét a külföldi tőke behozatala fedezné. Ugyanakkor a kiállító- helyek létrehozásához 20 — 25 milliárd forintra lenne szükség. Az 1995-ös esemény után közvetlenül 700 millió dollár haszonnal számolhatnánk, s számos más közvetett gazdasági előnnyel is kecsegtetne, így például 15 ezer többletmunkahely jönne létre. Képviselőink úgy foglaltak állást, hogy a várható kiadásokról bővebb tájékoztatót kérnek, nem utasítják el e kiállítás megrendezését, ha egyértelműen kiderül, hogy az hosszú távon előnyökkel jár, s elősegítheti felzárkózásunkat az európai gazdaság magasabb szintjéhez, s ezzel együtt a Dunán inneni területeket sem érinti hátrányosan. Kérték azt is, hogy a lakosságot időben és jól tájékoztassák. Kedden reggel a KB székházában — Berecz János elnökletével — a párt agrárpolitikai tézistervezetének vitájával folytatta munkáját az MSZMP Központi Bizottsága. A felszólalók valamennyien nagy jelentőségűnek ítélték, hogy a mezőgazdaság helyzete, az ágazat koncepciója a testület ülésének napirendjére került. Többen is hangsúlyozták, hogy a három évtizeddel ezelőtt meghirdetett agrárpolitika jelentős eredményeket hozott, mégis szükség van az új koncepció kialakítására. Olyannak ítélték az előterjesztést, amely alapjaiban alkalmas új tézisek megfogalmazására, de voltak, akik úgy vélekedtek: a benne foglalt célrendszert még konkrétabbá, markánsabbá kell formálni. Hangsúllyal szólt erről Csáki Csaba is. A testület elé tárt helyzetértékelést, a különböző elgondolásokat — tágabban: a magyar mezőgazdaság múltját és jelenét — értékelve többen olyan tényezőkre hívták fel a figyelmet, amelyek az előterjesztésben véleményük szerint nem kaptak kellő hangsúlyt. Váncsa Jenő kiemelte, hogy a magyarországi reformfolyamat éppen a mezőgazdaságban tudta a legnagyobb mértékben kifejteni hatását, hiszen itt tért át a kormányzat elsőként a közvetett irányításra, jellemző volt a termelők más ágazatokéhoz képest szabadabb mozgástere. Nem kevésbé lényeges, hogy a mezőgazdaság a szocialista Magyarországon a kezdetektől fogva vegyes tulajdonú ágazat volt. Berend T. Iván történelmi értékű pozitívumnak mondotta, hogy az önigazgatás egyedül ebben az ágazatban valósult meg hazánkban. Mezőgazdaságunk az elmúlt évtizedekben stabilizáló szerepet töltött be a népgazdaságban, most azt kell elérnünk, hogy e szerepét a jövőben is megtarthassa — fogalmazott Ro- mány Pál. Számos felszólaló rámutatott, hogy hazánk, legalábbis ami a mezőgazdaságot illeti, kiállja az összehasonlítás próbáját a világ fejlett országaival. Az ágazat önmagához képest is rendkívül sokat fejlődött, nem túlzás azt mondani — ahogy Juscsák György fogalmazott-: a parasztság arculata megváltozott, munkájában megjelent a legfeljettebb technika. Mezőgazdaságunk nyitottá vált a világ korszerű módszereinek, befogadására, s ennek is köszönhető, hogy a legigényesebb piacokon is- verseny- képesek termékeink. Most olyan időszakban kell helytállni, amikor valóságos „szubvenció-háború”folyik a világban. Az OECD-országok 1980-tól mostanáig megkétszerezték mezőgazdasági támogatásaikat, s például 1987-ben az Egyesült Államokban Iowa állam farmerei több támogatást kaptak, mint egész Afrika a Világbanktól. Beck Tamás elmondta, hogy a kereskedelmi tárca a maga eszközeivel igyekszik segíteni a mezőgazdaság versenyképességét. A tervezett offenzív piaci fellépés egyik példájaként szólt arról: a tárca olyan saját külföldi kiskereskedelmi hálózatot kíván kiépíteni, amelynek üzleteiben a nyugati vásárlók megtalálják a jellegzetes magyar élelmiszeripari termékeket. A monopolhelyzetek megszüntetésére törekszenek, amit az is bizonyít, hogy az exportban már csak a termékek 30, az importban pedig 20 százaléka engedélyköteles. Olyan fontos cikkek kerültek le az utóbbi időben a kivételi listáról, mint a kávé és a bor. Rimóczy Sándomé a monopóliumok további csökkentését szorgalmazva javasolta a Gabonatröszt kizárólagos exportjogának megszüntetését. Váncsa Jenő, aki ugyancsak széles áttekintést adott a mezőgazdasági tárca tervezett lépéseiről, már arról is beszámolt, hogy nemcsak az export-monopóliumnak, hanem magának a trösztnek a megszüntetése is szerepel az elképzelések között. A kormányzati orvoslást igénylő gondokat sorolva egyebek között szólt a költségvetési támogatások leépítésének elkerülhetetlen, ám jelenlegi helyzetükben igen nagy körültekintést igénylő folyamatával. Azt is hozzáfűzte: a tárca már évek óta a minőség programját szorgalmazza, a termelők azonban csak nagyon lassan hajlandók tudomásul venni az új követelményeket. Márpedig a kezdeményező szerep a jövőben is a nagyüzemeké marad, a kormányzatnak csupán a megfelelő feltételeket kell ehhez garantálnia a szabadabb vagyonmozgás, gazdálkodási formaváltás jogi kereteinek kialakításával, a korábbi kötöttségek oldásával. Ennek megfelelő javaslatait a Minisztertanács még az első félévben az Országgyűlés elé is terjeszti. Az agrárszektor ugyanakkor súlyos belső feszültségekkel is küszködik. Gubicza Ferenc kijelentette: többet már nem lehet „kifacsarni” a mezőgazdaságból, az árbevételarányos nyereség itt kevesebb mint a fele az iparban elértnek. Dudla József egyenesen elkeresedettségről, távlat- vesztésről beszélt, de Szabó István is hangsúlyozta: elodázhatatlan feladat annak megvizsgálása, hogy az 1500 mezőgazdasági üzemből mennyi került igen nehéz helyzetbe. Révészeié Kéri Anna egyébként ötszázra becsülte a „máról holnapra tengődő” üzemek számát. Aggodalomra ad okot a kistermelők helyzete is: csökken vállalkozókedvük — mutatott rá Hegedűs Lajos. Garantálni kellene a tézisekben is — mondotta —, hogy az adórendszer hosszú távon sem rontja termelési feltételeinket. Burgert Róbert a gondok forrását részben abban látta, hogy napjainkban egyszerre tapasztaljuk a hiánygazdaság és a túltermelés jeleit, mert a piaci viszonyok csak részben működnek, és ezzel nem mindig van tisztában az irányítás. Az önköltség elismerésére hivatott árak alkalmatlanok a piaci viszonyok közvetítésére, ezért az árrendszeren mielőbb változtatni kell. Szlame- nicky István a másik oldalról, a gazdálkodói magatartás szemszögéből vizsgálta a piac szerepét, amikor a marketingszemlélet hiányát tette szóvá. Mint mondotta, sokan máig is a mező- gazdasági termékek „átvételében” gondolkodnak, s nem abban, hogy ezeket a cikkeket eladni kell. Azt is megjegyezte: ha azonban továbbra is kétszámjegyű lesz az infláció, akkor az egyre szűkülő belföldi piac válik az élelmiszergazdaság fő „ellenfelévé”. Kovács Imre szerint — noha a szerkezetváltáshoz kétségtelenül új beruházások is kellenek — pénz nélkül is sokat lehet tenni a versenyképesség javítása érdekében. E szempontból ítélte fontosnak a deregulációs folyamat következetes végigvitelét, azt tehát, hogy a termelő olyan helyzetbe kerülhessen, amelyben valóban megismerheti a piacot, alkalmazkodhat hozzá. A napirendre tűzött témát több felszólaló nemcsak fontos gazdaságpolitikai, hanem rendkívül jelentős politikai kérdésnek is minősítette. Burgert Róbert így fogalmazott: a vidék, s ezen keresztül az ország politikai stabilitásáról van szó. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy 3 millió választópolgárszavazata is a tét akkor, amikor a reform törekvéseit kell a vidék nyelvére „lefordítani”. Muróthy László ezzel összefüggésben leszögezte: a magyar vidék politikai tényező, s ekként szerepel most a testület napirendjén, de így tekintenek rá a legkülönfélébb alternatív szerveződések is. Ki kell mondanunk ezért — hangsúlyozta —, hogy az MSZMP a vidék pártja is, amely országos fejlődési pályán akarja megújítani a mezőgazdaságot. Ennek szellemében kell készülni majd a választásokra is. Berend T. Iván ugyancsak már a jövendő választási kampányra tekintve foglalkozott e kérdéssel. Rámutatott: a párt propagandájában, így a majdan véglegesítendő tézisekben is nyomatékosabban kell és lehet szólni agrárpolitikánk sikeréről, és világos érvekkel kell politikai harcba szállni azokkal a mostanában megfogalmazott elképzelésekkel, amelyek valamiféle farmergazdaság megteremtésében vélik a fejlődés útját. Fel kell tárni az effajta programok talajtalanságát — mondotta, maga is megfogalmazva néhány olyan tényt, például a farmergazdaságok megteremtéséhez szükséges, elképesztően magas beru- h ázásigényt, amely világosan megmutatja, hogy az MSZMP megújulási elképzelése áll a valóság talaján. Az agrárpolitika a választási kampány első igazán fontos területe lehetne, s nem kell megvárni a választásokat, hogy azzá tegyük — hangoztatta. A különböző alternatív szervezetek javaslatai is szóba kerültek az ülésen. Szabó István felhívta a figyelmet: a megalakult pártok, alternatív szervezetek agrárpolitikájuk kialakításával foglalkoznak, s ha ennek súlyát nem is kell eltúlozni, azért lebecsülni sem szabad. A különböző alternatív szervezetek javaslataira más hozzászólók is reagáltak. Mások azt hangsúlyozták: fontos, hogy a gazdasági életben a földet tőkeként kezeljék, de ez sem lehet alapja egy új földosztásnak. Szükség van viszont a tulajdon- formák, a vállalkozások sokszínűségének megteremtésére, esélyegyenlőség biztosítására az egyéni, családi vállalkozásoknak is. Judik István szavai sze- rint:új földosztás helyett az ered- (Folytatás a 2. oldalon) Kedden folytatta munkáját az MSZMP Központi Bizottsága (Fotó: Varga László — MTI)