Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-22 / 45. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. február 22., szerda (Folytatás az 1. oldalról) ményérdekeltséget, a vagyonból való részesedést kell elérni, megteremtve annak lehetőségét, hogy a mezőgazdaságban dolgozók úgy bánjanak a rájuk bízott eszközökkel, mintha azok a sajátjuk lennének. A tagok tulajdonosi mivoltának érvényesítését Szlamenicky István a szövetkezeti mozgalom kulcskérdésének nevezte. Többen szóltak az érdekképviselet, érdekvédelem megváltozott funkciójáról. Burgert Róbert szerint a leendő mezőgazda- sági kamara alulról építkezve, a falusi mezőgazdasági bizottságokból állhatna össze, s legfontosabb feladata nem a kormánynyal való hadakozás, hanem az egymás közötti vita lehetne. Szabó István szerint a mezőgazdasági kamara koncepciója egyelőre nincs kidolgozva, s bár tudomásul kell venni, hogy az érdekképviseleti monopóliumok megszűntek, felhívta a figyelmet: a tsz-eknek egy sor szociálpolitikai, társadalompolitikai feladatot is el kell látniuk, az érdekérvényesítés tehát ezen a területen bonyolultabb folyamat, mintsem hogy egyszerű szervezeti változtatással — kamara létrehozásával — sikerüljön megtalálni a megoldást. A mezőgazdaság helyzetének megvitatásakor nemcsak egy ágazatról, hanem a falu, a vidék lakosságának életéről, hangulatáról, jövőjéről is szó van — hangsúlyozták többen, köztük Judik István és Varga László. A téma tárgyalása tehát összefügg a településfejlesztési politikával is, azzal, hogy megmarad-e a falvakban a „képességmegtartó népesség”. Ezzel kapcsolatban Burgert Róbert kiemelte: a falunak kell termelési központtá, az integrált termelés fő szervezőjévé válnia. Meg kell fordítani azt a jelenlegi helyzetet, hogy a falu van alárendelve a nagyüzemnek. Egy másik összefüggést, pontosabban annak hiányát tette szóvá Maróthy László. Az MSZMP-nek jelenleg nincs aktív környezetvédelmi politikája — jelentette ki, rámutatva, hogy enélkül pedig az agrárgazdaság megújulása sem lehet teljes, hiszen itt a többi között olyan kérdésekről van szó, mint a talajte;r- mékenység fokozatos romlása, vagy a külpiac által is mind jobban igényelt környezetbarát termékek gyártásának ösztönzése. Elhangzott több konkrét javaslat is. Juscsák György az agrárképzésjavítását, a menedzser típusú képzés megteremtését, az agrárüzemek és az agrár-oktatási intézmények kapcsolatának javítását sürgette. Beck Tamás az öntözés jelentőségére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy bizonyosan megtérülő beruházásról van szó. CsikászJánosné a háttéripar szerepét hangsúlyozta, s olyan feltételrendszer kidolgozását sürgette, amelynek segítségével mindenki abban érdekelt, hogy a végtermék jól képviselje mezőgazdaságunkat a külpiacon. Tizenkilencen fejtették ki véleményüket, ketten pedig írásban adták be felszólalásukat. Iványi Pál egyetértett azokkal, akik az agrárpolitika és a széles értelemben vett politika kölcsönös ösz- szefüggéseire hívták fel a figyelmet, hiszen — mint mondta — a falu arculata, az ottaniak életkörülménye, létbiztonsága — politikai kérdésként kell, hogy foglalkoztassa a Központi Bizottságot. Még egyszer rávilágított arra, hogy az agrárkoncepciónak szoros egységben kell lennie az egész gazdaság megújulásával kapcsolatos elképzelésekkel. Mint ahogy a mezőgazdaság versenyképességét is befolyásolja, hogy az egész népgazdaság fejlődése, eredményessége hogyan alakul. Az agrárolló szűkítése — amit teljesen jogos igénynek tartott — ugyancsak megköveteli, hogy jelentősen javítsa teljesítményét a gazdaság valamennyi résztvevője. Mivel az állami támogatás lehetőségei végesek, így fogalmazta meg a mezőgazdaság jövőjét befolyásoló alapvető tényezőt: miként sikerül alkalmazkodni a piacokhoz? A dokumentum formálásával kapcsolatos konkrét javaslatokról szólva elmondta, indokoltnak tartja az észrevételek beépítését, az előterjesztés részbeni szerkezeti módosítását. Ezt szerkesztő bizottság végzi majd el. Az ily módon átdolgozott tézistervezet a Népszabadság csütörtöki számában, valamint — az előadói beszéddel kiegészítve—a Magyar Mezőgazdaság című lapban jelenik meg. Az így kezdődő párt- és társadalmi vita tapasztalatait összegezve várhatóan április végén dönt a Központi Bizottság az agrárpolitikai koncepcióról. Ezután határozathozatal következett. A testület az írásos előterjesztést, az előadói beszédet, a vitaösszefoglalót, valamint azt a javaslatot, hogy a dokumentumot hozzák nyilvánosságra, egyhangúlag elfogadta. Lukács János beszéde Lukács János, a Központi Bizottság titkára tartotta meg a városi és megyei pártértekezletek, illetve pártbizottsági ülések tapasztalatait összegző jelentéssel foglalkozó előadói beszédét. — A pártszervezetek önállósága akkor nyer értelmet, ha a lényegi politikai és szervezeti kérdésekben megfelelő irányítással párosul. Egyszerűbben szólva: a Központi Bizottság nem egyszerűen jogosult, hanem köteles is vezetni a pártot, irányt szabni a pártszervezetek munkájának — mondotta elöljáróban. — Rendkívül fontos tehát, hogy a Központi Bizottság — ahogyan ezt február 10-11-ei ülésén megkezdte — határozottan, egyértelműen foglaljon állást a lényeges kérdésekben. Ennek hiányában nem születhet egyirányba ható területi, helyi döntés sem. Mutatta ezt az a tény, hogy a helyi pártszervek rendkívül serények voltak a helyzet kritikus és önkritikus elemzésében, a gondok feltárásában, az ellentmondások bemutatásában, de a személyi és szervezeti változtatásokon túl — ami nem kevés és nem lebecsülendő — csak szerény eredményeket értek él a jövőfeladatainak kimunkálásában, a párttagság által képviselhető álláspontok kialakításában, a pártegység helyreállításában. Számunkra nagy tanulság, hogy a megfelelő feltételek megteremtése nélkül nem várhatunk öntevékenységet, önállóságot, s e feltételek egy részéről az irányító párttestületeknek, a Központi Bizottságnak kell gondoskodnia. Melyek ezek a feltételek? Először is az, hogy az alapvető politikai és társadalmi kérdésekben a Központi Bizottság — mind a távlatos célokat, mind a megvalósításukat lehetővé tevő utat illetően — fogalmazza meg álláspontját és javaslatait. Ezen az úton elindultunk, s mostani ülésünkkel — az Alkotmány koncepciójának, illetve agrárpolitikai elgondolások megtárgyalásával — tovább haladtunk előre. Folytatni fogjuk ezt a munkát; a soron következő üléseken napirendre tűzve a rövidtávú célokat, a gazdasági stratégia, a szociál- és egészségügypolitika, a politikai nyilvánosság, a választási törvény, a nemzetközi integrációs folyamatokhoz való viszonyunk kérdéseit. A második feltétel, amelynek szavatolásáért a Központi Bizottság felel, az, hogy a párttagság véleményének szabad, korlátozásoktól mentes kifejtését, a nevükben születő állásfoglalások befolyásolását egyértelmű garanciák biztosítsák. A harmadik feltétel, amelynek megteremtéséért közösen is felelünk, a központi bizottsági tagok, a párt tisztségviselőinek, a vezetők rendszeres, személyes jelenléte a különböző pártfórumokon, aktív részvétele a közéleti vitákban — hangsúlyozta a Központi Bizottság titkára. Ezután arról szólt, hogy meg kell gyorsítani pártunk új és stabil működési szabályainak kimunkálását. Az új szervezeti szabályzat elfogadása természetesen a kongresszus hatásköre — emelte ki, majd így folytatta: — A mindennapi gyakorlat új problémái azonban több érvényes szabályt áttörtek. Emiatt manapság kétféle szélsőséges felfogás tapasztalható a pártban. Az egyik: merev ragaszkodás a szervezeti szabályzat minden betűjéhez, és szembeszállás új szervezeti megoldásokkal. A másik már érvénytelennek tekinti a szervezeti szabályzat egészét, mint amit túlhaladott az élet. E felfogás képviselői azt javasolják, hogy a következő kogresszusig tegyük úgymond szabaddá a párt szervezeteinek működését. Mi egyik felfogást sem támogathatjuk. Az első megbénítaná, a másik anarchikussá tenné a párt működését. Azt javasoljuk, hogy a Központi Bizottság támogassa azokat az új megoldásokat, amelyek a párttagság kezdeményezésére, általános egyetértésével épültek be a pártmunka gyakorlatába, és az elmúlt kilenc hónap során lényegében mindenütt elfogadottá váltak. E vállalás jelentse azt, hogy ezek a kezdeményezések szabállyá válnak, s hogy a Központi Bizottság soron következő ülésein állást foglal ezekben. Ennek szellemében javasoljuk napirendre tűzni az alapszervezeti munka és a párt szervezeti felépítésének korszerűsítését, a párt választási rendszerének megújítását, az egyéni és csoportos kezdeményezés, véleménynyilvánítás, a platformok szabadságának elvi és gyakorlati kérdéseit. A fenti szervezeti témákban történő állásfoglalás egyrészt törvényesítené a már kialakult gyakorlatot, másrészt elemét képezné a kidolgozás előtt lévő új szervezeti szabályzatnak. A továbbiakban kifejtette: — Indítványozzuk, hogy mondja ki a Központi Bizottság: azokban a városokban és megyékben, ahol már előrehaladott állapotban van a tagság véleményének kikérése, arról, hogy milyen fórumon, milyen feladatokat jelöljenek meg az országos pártértekezlet határozatának végrehajtására, gyorsítsák meg a döntést, és — ha pártértekezlet összehívása mellett döntenek — április vége előtt rendezzék meg azt. Elemi érdekünk, hogy lezárjuk ezt a folyamatot és figyelmünket az új feladatok megoldására összpontosítsuk. Lehet, hogy javasolt döntésünk kritikusai azt vetik majd szemünkre, hogy a Központi Bizottság, úgymond megállítja a megyei és a helyi politikai megújulást. A valóság azonban az, hogy épp az érdemi, politikai megújulás érdekében kell megállítani a döntésképtelenség, a be- feléfordulás, az önmarcangolás tartósulását. — Élénk vitát, felszabadult légkört akarunk meghonosítani pártunkban. A nézetek, a különböző politikai elgondolások küzdelme azonban gyakran személyi konzekvenciákkal is jár. Erről tanúskodtak az elmúlt kilenc hónap pártértekezletei is. Mindany- nyiunknak meg kell tanulnunk ezzel együttélni: a győzelmet nem diadalmámorban és revans- vágytól fűtve ünnepelni, a vereséget pedig nem megaláztatásként és kirekesztésként gyászolni. Mindig gondolnunk kell arra: egy demokratikus pártban nincsenek és nem lehetnek megfordíthatatlan többségek. Győztes vagy vesztes — változhat. De — különösen a többpártrendszer körülményei közt — a pártban együvé tartozik. Ezért erkölcsi és politikai kötelességünk, hogy a kisebbségben maradottak és meg nem választottak méltóságát óvjuk, értékeiket becsüljük és egzisztenciális biztonságuk megőrzéséért felelősséget érezzünk — mondotta végezetül Lukács János. A megyei és városi pártértekezletek tapasztalatairól szóló írásos jelentés és az ehhez kapcsolódó szóbeli kiegészítés feletti vitában nyolcán fejtették ki véleményüket. Egyetértőleg támogatták a beszámoló megállapításait. Hámori Csaba úgy vélekedett, hogy e tanácskozások segítségével nagyobb politikai harcképességű szervezetek jöttek létre, s végbement egy öntisztulás is a pártban. Gyuricsku Kálmán a párt megújulásának fontosságát hangsúlyozta, mert ezen is múlik a reform sikere. Vissza kell adni a párttagság hitét — mondotta —, tudatosítani, hogy a párt tagjának lenni nem jelent „korlátok közötti életet”. Hasonlóan fogalmazott Rajki Sándorné, mondván, hogy ne szorítsák merev határok közé a mozgalmi életet. Barts Oszkárnéazt emelte ki, hogy az értelmes rend öltsön testet a szervezeti szabályzat pontjaiban. Többen is megerősítették, hogy akkor növelték meg az alsóbb pártszervezetek önállóságát, amikor az együttgondolkodásra, az együttcselekvésre van a legnagyobb szükség. Több felszólaló részletesen beszámolt a megyei pártértekezletek általánosítható tapasztalatairól. Iliéi György felhívta a figyelmet arra is, hogy a vitákban a 30-40 évesek nemzedéke szólalt meg a leghatározottabban, nagy felkészültséget mutatva. Dev- csics Miklós azt vizsgálta: mi motiválta, hogy a pártértekezleteken elsősorban a káderügyek kerültek előtérbe. Véleménye szerint ezt az váltotta ki, hogy a tagság elégedetlen volt a pártirányítással és a párt teljesítményével, s a párt munkastílusa sem felelt meg a tagság várakozásának. Javasolta, hogy az ilyen jellegű pártértekezletek összehívását most már határozatilag meg kellene akadályozni. E nézettel Rajki Sándorné szállt szembe, mondván, hogy ezt nem szerencsés hatalmi szóval megtiltani. Hasonlóképpen foglalt állást Hámori Csaba is. A vitában elhangzottakat Lukács János összegezte. Úgy ítélte meg, hogy az elmúlt hónapokban lezajlott pártértekezletek a párt és a közügyek demokratikus kezelésének erjesztői voltak. Ugyanakkor felhívta a figyelmet: a bizalom hiánya mutatkozik abban, hogy párttagok ebben a formában látták biztosítva a tagsági akarat érvényesülését a helyi programok kidolgozásában és a vezetők kiválasztásában. Javasolta, hogy ahol a pártértekezletek előkészítésének folyamatát megkezdték, ott gyorsítsák meg azt, és még április végéig tartsák meg az értekezleteket. Ezután a Központi Bizottság testületé egyhangúlag elfogadta Lukács János előterjesztését. A határozat szerint az országos pártértekezletből adódó feladatok meghatározására hivatott helyi és megyei tanácskozások megrendezésének határideje április 30-a. A Központi Bizottság az elfogadott napirend szerinti negyedik pont, az „egyéb kérdések” megtárgyalásával fejezte be munkáját. Erről Kimmel Emil, a párt helyettes szóvivője adott tájékoztatást. Elmondotta, hogy a testület foglalkozott a párttag-felvétel és a tagdíjfizetés egyes kérdéseinek módosításával. Eszerint a szervezeti szabályzat a következőképp módosul: a tagfelvételről a taggyűlés határoz, a tagság kelte a taggyűlési határozat időpontjától számít. Ennek értelmében természetesen az újonnan felvett párttagok a tagsági díjat a felvétel időpontjától fizetik. A Központi Bizottság tájékozódott a testülethez írott levelek kezeléséről, számuk ugyanis az utóbbi időszakban jelentősen megnövekedett. Az a döntés született, hogy a pártpolitikai osztály a levelek tartalmáról a KB üléseit megelőzően készítsen elemzést, összefoglalást, amelyet a testület tagjai megkapnak; a Központi Bizottság a napirendek vitáiban és döntéseiben hasznosítsa a levelekben foglalt javaslatokat. A helyettes szóvivő bejelentette: az elmúlt negyven év tapasztalatainak áttekintése részeként a Központi Bizottság kezdeményezi a kormánynál egy történészekből, jogászokból álló bizottság létrehozását, azoknak a peranyagoknak az áttekintésére, amelyekről valószínűsíthető, hogy koncepciós elemeket tartalmaznak. Végül Kimmel Emil a testület előtt szereplő személyi kérdésekről szólva bejelentette: Kle- novics Imrét és Losonczi Pált — saját kérésükre —' felmentették központi bizottsági tagságuk alól. (MTI) Még tartott a Központi Bizottság ülése, amikor a napirendi pontok előadói nemzetközi sajtókonferencián találkoztak az újságírókkal. Elsőként Fejti György, a Központi Bizottság titkára szólt arról, hogy több mint egyéves előkészítő munka után fontos szakaszához érkezett az alkotmányozás. Elkészült az új alkotmány szabályozási alapkoncepciója, amelyet a KB a további munka alapjának elfogadott, s ajánlja a Parlament március 8-án kezdődő ülésén is megtárgyalni. Hozzátette: most az első olvasatban vitatják meg a mintegy százoldalas dokumentumot, amely a napokban teljes terjedelmében nyilvánosságot kap. A Központi Bizottságnak az a szándéka ugyanis, hogy az új alkotmány minden állampolgár és az állampolgárok minden csoportjának véleményét figyelembe véve formálódjon. A KB titkára ezután szóba hozta az alaptörvény néhány koncepcionális kérdését, elsőként azt az elképzelést, hogy az új alkotmány tükrözze a magyar történelemnek, a magyar állam szervezetének és alkotmányjogának kontinuitását, építsen a több mint ezeréves magyar államiságra, adja ennek az alkotmány preambulumában korrekt, tárgyilagos értékelését, szóljon arról, honnan indult a magyar nép, hol tart jelenleg, s merre készül, mik a céljai E tekintetben alapkérdés, hogy az új alkotmány Magyarországot minden kétséget kizáróan szabad, demokratikus és szocialista államként definiálja. Fejti György hangsúlyozta, hogy az alaptörvény tervezetének elkészítésében egyszerre építettek a magyar alkotmányfejlődés tradícióira, s a nemzetközi alkotmányjog minden progresszívnek tekintett s maradandónak bizonyuló értékére. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy az új alaptörvény áttörést jelent az emberi és állam- polgári jogok értelmezésében. A Központi Bizottság arra törekedett, hogy a szerződésekben vállalt kötelezettségekkel teljesen összhangban, a társadalmi fejlődés igénye és szükséglete szerint az állampolgári jogok teljes katalógusát tartalmazza az alkotmány, benne e jogok garancia- rendszerét is. Kifejtette: fontos érdek fűződik ahhoz, hogy az állampolgárok teljes szuverenitása, szabadsága, önszerveződéshez való joga — beleértve az állampolgári .elégedetlenség kifejezésre juttatását — alkotmányos keretek között, szabályozott formában gyakorolható legyen. Fejti György végül kijelentette: — Nagy munka van mögöttünk, de még nagyobb áll előttünk, hiszen a hétfői vita egy szakaszt lezárt, ugyanakkor kezdeményezett egy — most már a szakma, a jogtudomány keretei közül egyre inkább a politika és az állampolgárok napi vitája tárgyát képező — munkafázist. Nehéz lenne prognózist adni, hiszen az alkotmány akkor van kész, ha nagyobbrészt közmegegyezés van mögötte. A Központi Bizottság azonban egy éven belül egy kodifikált szöveget szeretne a Parlament elé terjeszteni, s elfogadása esetén a következő év elején népszavazásra bocsátani. Iványi Pál, az agrárpolitikai koncepció előadója bevezetőjében arról tájékoztatta az újságírókat, hogy a napirend feletti vita reggel 8 órától délután fél 3-ig tartott, majd kiemelte: a gazdasági reform gyorsítása, az új gazdasági filozófia kidolgozása több mint fél éve folyik. A kormányzatban, a különböző bizottságokban befejezéséhez közelednek az ezzel kapcsolatos viták. E tekintetben az első igazán reformértékű megjelenés az agrárpolitikai tézis, amely a korábbihoz képest lényeges elemeiben változik, annak a reformfelfogásnak a szellemében, amelyről az elmúlt időben oly sok szó esik. Ez az első olyan gazdaságpolitikai típusú elképzelés, amivel a májusi pártértekezlet óta — programként — az MSZMP a nyilvánosság elé lép. A KB titkára leszögezte: módszerét illetően is változás történik a korábbiakhoz képest, ugyanis a KB két menetben tárgyalja e kérdéskört. Az első olvasatban megvitatott tézistervezettel kapcsolatosan úgy döntött, hogy — az elhangzottakat figyelembe véve — társadalmi vitára bocsátja. Ugyanakkor felkéri a párt szervezeteit, az érdekképviseleti szervezeteket, a tudományos testületeket, s nem utolsósorban az érintetteket — tehát a mezőgazdaságban, az agráriparban dolgozókat —, hogy az eddig kialakult elképzelésről mondjanak véleményt. Várhatóan április végén a KB ismét visszatér a tézistervezetre, majd véglegesíti az agrárgazdaság hosszú távú fejlesztési elképzeléseit. Iványi Pál a továbbiakban arrólt szólt, hogy a testület ülésén igen élénk eszmecsere folyt, alapvetően megerősítették azt az irányt, amelyet a tézistervezet ajánlott. Kimmel Emil, a párt helyettes szóvivője röviden ismertette a városi és megyei pártértekezletek, illetve pártbizottsági ülések tapasztalatait összegző jelentés feletti vitában elhangzottakat. Hangsúlyozta: megfelelő feltételek nélkül nem várható öntevékenység, önállóság a helyi pártszervektől. Ezekről a feltételekről szólva kiemelte: a párt irányító szerveinek meg kell határozniuk álláspontjukat a távlati célokat illetően; megfelelő garanciákkal gondoskodni kell arról, hogy a párttagság szabadon, korlátozásoktól mentesen fejthesse ki véleményét. A tanácskozáson megfogalmazódott — mutatott rá Kimmel Emil —, hogy a politikaformáláshoz nem elég a kritika és a tagadás, fontosabb az értelmes rend kialakítása. Felvetődött annak szükségessége is, hogy a párt gyorsítsa meg működési szabályainak kimunkálását. A hozzászólók hangot adtak annak az elemi igénynek, miszerint erkölcsileg tiszta, feddhetetlen vezetőkre van szükség a párt- szervezetekben. Konkrét javaslatként hangzott el az ülésen: a párttagság attól az időponttól legyen érvényes, amikor a taggyűlés döntött a jelölt felvételéről. Ezt követően az újságírók tették fel kérdéseiket. Ezekre válaszolva Fejti György elmondotta: az alkotmány a népé lesz, az alaptörvénynek a nép akaratát kell megtestesítenie. Egyetlen társadalmi vagy. politikai szervezet sem sajátíthatja ki a jogot, hogy a nép nevében beszéljen, amikor az alkotmány koncepciójával kapcsolatban nyilatkozik. A kommunisták a társadalom szocialista fejlődési iránya mellett foglalnak állást. Tehát nem egy dogma, hanem alapértékek mellett, s ezeknek egy részét már tartalmazza az alkotmánykoncepció. A Központi Bizottság titkára úgy vélekedett: az új társadalmi szervezetek, az alakulóban lévő pártok is elfogadhatják a társadalmi tulajdon meghatározó szerepét, azt, hogy a gazdálkodás eredményéből az esélykülönbségek mérséklése mellett részesedjenek az állampolgárok, és a hatalom széles körű kontrollját demokratikus intézmények lássák el. A kommunisták számára ez jelenti a szocializmust. Ezt a fogalmat nem jelzős szerkezetként kívánják látni az alaptörvényben, hanem azt szorgalmazzák, hogy az alkotmány szellemisége legyen szocialista. Február 10 — 11-ei ülésén a Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy a politikai intézményrendszer reformját, a hatalom gyakorlásának új módját a többpártrendszer keretei közt célszerű megvalósítani. Következésképpen az alkotmány sem állíthat akadályt a többpártrendszer kialakítása elé. A párttörvény életbe lépését követően a bejegyzett pártok legálisan működhetnek, illetve részt vehetnek a választásokon — hangoztatta Fejti György.
