Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-21 / 44. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. február 21., kedd — TÁRSADALOM 3. Hatvanban A színvonalasabb szakmunkásképzésért.. A hatvani Damjanich János Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szak- középiskolában öt megyéből 1400 fiatal tanul 31 szakmát. Az oktatás színvonalának megőrzését, annak emelését — a szűkös központi ke­retek ellenére — az intézmény vezetése rugalmas lépésekkel oldotta meg. Debrődi László a nemrég kialakított teremben az esztergályostanu­lókat ismerteti meg a számítástechnika alapjaival Az osztrák gyártmányú CNC maró- és esztergagépen leendő szak­májukra okítja diákjait Silkó Róbert műszaki tanár (Szabó Sándor felvétele — MTI) Sem előbb, sem később Az utolsó számadás előtt Mintha tegnap kezdte volna." Vidám, fürge, jókedvű, kiegyen­súlyozott. Már szinte sok is ennyi előnyös tulajdonság -egy ember­ben. Nem győzöm nézni az elnö­köt. Pedig hány éve is? — Tizenhárom az elnökségből és negyvenhárom a munkavi­szonyból — mondja Bodócs Já­nos, a gyöngyösi Mátravidéki Építő- és Szakipari szövetkezet elnöke. — Igyekszik már el innen vagy nehezére esik a távozás? — Megbeszéltem én ezt ma­gammal hogy sem előbb, sem ké­sőbb nem megyek, mint ahogy az idő letelik. Hadd jöjjenek a fiata­lok, azt mondom. Meg úgy va­gyok vele, hiába akarnám én, ha a szervezetem nem bírná. De ezt nem akarom kipróbálni. Pont attól a naptól kezdve lesz nyugdíjas, amikor betölti a hat­vanadik életévét. Ezt is kiszámí­totta. Nem hiába műszaki képe­sítésű. A pontosság a lényeg ná­la. Most az utolsó zárszámadásra készül, aminek időpontja márci­us 17. lesz. Akkor történik meg a szövetkezetben a teljes tisztújí­tás. Annak előkészítése már fo­lyik, a jelölőbizottság tagjai egy­más után kérdezik az emberek véleményét. Könnyű a dolguk, jó évet zár­tak tavaly is. A bevételi tervüket harmincmillióval, a nyereségter­vüket pedig hatmillióval fejelték meg. A bérszint az elmúlt évben 95 120 forint volt, az idén febru­ártól ezt megtoldották még 14 százalékkal. — A jövedelem ettől több — figyelmeztet. — Az idén elérheti személyenként a 120 ezret egy évben. — Maszekolnak a dolgozók? — Azt is, persze. De inkább csak szombatonként mennek a kőművesek és a szakipariak el egy-egy kisiparoshoz. A szövet­kezeti gmk is állandó jövedelmet nyújt. Nemcsak azért foglalkoz­tatjuk így az embereket, hogy a munkát időben elvégezzék, ha­nem azért is, mert mindjárt jobb a hangulatuk. De nem szóltam még a kiskertekről, a málnáról, a szőlőről, a kukoricáról, a burgo­nyáról, mi egyébről. Az is van. Sokan járnak be faluról hozzánk dolgozni. — Tudnak válogatni a felvétel­kor a szakmunkások között? — Igen. Senkit sem veszünk fel a szakterület vezetőjének a megkérdezése nélkül. Ügyelünk a színvonalra. — Milyen színvonalra? — Azt szokták mondani ró­lunk, hogy a területünkön mű­ködő építőipariak közül mi vé­gezzük a legjobb minőségű mun­kát. , — Mihez viszonyítva? Saját mércéjükhöz képest? — Persze, hogy lehetne javíta­ni még rajta. Ezért alkalmazzuk a prémiumrendszert is. De a mű­szakiak szinte minden nap végig- járják a munkahelyeket, és ma­guk is ellenőrzik, ki milyen mun­kát végez. — A maszekkal is össze lehet ezt hasonlítani? — Nyugodtan. Esetenként mi is adunk munkát a kisiparosnak, és egyáltalán nem válik el az ő munkájuk minősége a miénktől. Ók olcsóbbak. Hiszen kisebb a rezsijük. Érthető ezek után, hogy az OTP is ragaszkodik hozzájuk. Tavaly hatvanlakásos épületet készítettek el. Az Ingatlankezelő Vállalat pedig állandó szerző­désben van velük, mert a felújítá­sokat velük végeztetik el. Azt mondják, megbízhatóak. A ha­táridőkre is kényesek. — Mennyire érzi azt, hogy ezekben az eredményekben ben­ne van a saját munkája? — Semennyire. Ez közös munka volt. — Személyében nem hatott a kollektívára? — De, hatottam, ahogyan a kollektíva is hatott rám. — Mit gondol, vannak hara­gosai? — Biztosan, bár én nem tudok róla. De egy ekkora cégnél, miért ne lenne olyan, aki valami miatt megsértődött rám, pedig rosszat soha nem akartam tenni senki­nek. De időnként ki kellett mon­danom a nemet is. Méghozzá ha­tározottan, kertelés nélkül, ha úgy éreztem, nem mondhatok mást. — Ha a távolabbi időbe né­zünk, szükség lesz-e a szövetke­zetben jelentősebb szerkezeti váltásra? — Vannak belső tervezőink is, de foglalkoztatunk külső terve­zőket is. Mindig keressük a piac igényeinek a kielégítését. Egye­lőre a hagyományos termékeink iránt a kereslet még megfelelő. — Hol mérik fel, mit vár a ve­vő? — Eddig a hazai ipari vásáro­kon mutattuk meg, mit tudunk, az idén azonban már külföldre is elvisszük a gyártmányainkat. Egyelőre külkereskedelmi cégek közbejöttével bonyolítjuk le az exportot, de sokkal gazdaságo­sabb lenne, ha ezt magunk ten­nénk meg. Bizonyára erre is sor kerül a későbbiekben. — Milyen érzésekkel búcsúzik a szövetkezettől?-r- Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy nincs bennem nosz­talgia. Jó arra gondolnom, hogy az elmúlt tizenhárom év alatt nyolcszor nyertük el a kiváló cí­met. De természetesnek tartom, hogy eljött az időm, mennem kell. Végül is ezt a lépést minden húzódozás nélkül, magától érte­tődően teszem meg. Megfáradt? Nem. Visszatér­ne? Nem. Azt mondja, ez az élet rendje. Attól nem fél, hogy a semmittevés időszaka jön el a számára. Pihenni is akar, de nem tétlenkedni. Pálosvörösmarton lakik, a háznál van egy kis szőlő is, az is ad munkát állandóan. — Szereti a bort? — Meg nem iszom. — Szoktak a pincében poha- razgatni az ismerősökkel, roko­nokkal, hogy a jó társaság kedvé­ért jöjjenek össze? — Nekem pincém sincs. — Ha lett volna valaki kőmű­ves ismerőse, akkor már bizo­nyára lenne pincéje. Nem? Megérti a tréfát. Mosolyog, bólint. Maga elé néz, mintha el­merengne a letűnt évek fölött. Mégiscsak jelentős változást hoz az ember életében a nyugdí­jazás. Attól kezdve minden más­ként lesz, mint volt addig. De... hogy is mondta? Ez az élet rend­je. Igaz. Ezután is jöhetnek még hosszú, örömteli évek. Jöjjenek is. G. Molnár Ferenc Júniusban verseny­medence­avatás Új lehetőségek a hatvani stran­don. Hároméves folyamat eredmé­nyeképpen e szezon elejére ké­szül egy új, 33 méter hosszú és 21 méter széles úszómedence az új- hatvani strand területén. Víz­mélysége 180—220 cm. A cél­nak megfelelően, a gazdaságos­ság figyelembevételével tervez­ték, feszített víztükrű és vízvisz- szaforgatóval ellátott. Bakos Im­rét, az üzem vezetőjét arra kér­tük, hogy tájékoztasson a mun­kálatokról, az átadás időpontjá­ról, s a remélhető új lehetőségek­ről. — A burkolóanyag beszerzése nem sikerült úgy, ahogyan gon­doltuk — válaszolta Bakos Imre. — A svéd Högenasch-cégnek kellett volna szállítania, ami nem történt meg. Mindenesetre a mű­szaki átadásra, azaz május elsejé­re elkészülünk, s egyhónapos próbaidő után, június 1-jén lesz a létesítmény avatása. Egyébként a Keviterv tervezte, a medencea­lapozást a Területi Regionális Vízművek végzi, a szerelési munkálatokat pedig a Vízgép szakemberei látják el. — Szűkös gazdasági viszonya­ink közepette ki finanszírozza a beruházás költségeit? — A 3 évvel ezelőtti eredeti terv 20 és fél millió forintot irányzott elő, de ma már tudjuk, hogy ez kevés, hiszen csak a bur­kolóanyag mintegy 4 millió fo­rintba kerül. A helyi tanács 7 és fél millió forinttal járul a költsé­gekhez, a fennmaradó összeget az ÉRV fedezi. — Milyen lehetőségeket teremt az új medence, s mik a felmerülő gondjaik majdani üzemeltetésé­vel? — Többet tudunk foglalkozni a felnőttúszással, úszóversenye­ket, vízilabda-mérkőzéseket le­het majd rendezni. Viszont gon­dunk, hogy a strand szezonális üzem, vagyis májustól szeptem­berig tartunk nyitva.. A gondoknál tartva Bakos Im­re kitért arra, hogy a közönség­nek meg kellene tanulnia a strand illő használatát! Az új sze­zonban illő lenne, ha a medencék mellett felállított tiltótáblák, uta­sítások szerint cselekednének a fürdőzők a jó érzés, a tisztesség, a kulturáltság, az egészség meg­óvása jegyében.-gy­Hitelesség Sok a Saulusból lett Paulus — jegyezte meg Nyers Rezső, a hazai politikai élet egyik leghite­lesebb alakja. Azaz: sok az olyan ember, aki né­hány évvel ezelőtt még körmeszakadtáig védte a sztálini modellt, s ma már a reform elkötelezett híveként tűnik fel a politikai és gazdasági élet­ben. Végül is így helyes ez, mondhatná bárki. Sőt, azt is megkérdezhetné: miért baj az, ha valaki­nek később nyílik rá a szeme az igazságra, a progresszivitásra, a józan önmérsékletre? Ezzel a kérdéssel alighanem sarokba állítaná a kétel­kedőt, mert erre nem lehetne rávágni, hogy ez haj. Ez nem baj. Sőt, ez határozottan jó. Csakhogy, a Palusok között sokan megma­radtak szívük mélyén Saulusnak. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint az elmúlt napok vitái. Ebben ki-ki színt vallott, miközben kiderült, hogy bizony néhányon bizalmatlanul néznek a reformok elébe, s legszívesebben visszacsinál­nának mindent. Sőt, visszatérnének a jó öreg kézivezérlésre. Persze emberink nem direkt módon, nem a szemtől szemben való csatázás jegyében akar­tak rést ütni a reformon, hanem régen bevált su­nyi módszereikkel. Mivel közismert, hogy Pozs- gay Imre, a magyar reform egyik legnagyobb alakja, így már régóta fenték rá a fogukat. Alig várták a pillanatot, hogy kikezdhessék. Erre pe­dig soha vissza nem térő alkalmat kínált a mű­velt politikus egyik rádiónyilatkozata, melyben népfelkelésnek nevezte az 1956-os eseményeket. Több se kellett ”hőseinknek ”, beindították a gépezetet Pozsgay ellen. Viszont aki ismeri a je­lenlegi társadalmi helyzetet, az nagyon jól tud­ja, hogy ez nem egy szimpla kis ügy volt, hanem annál jóval több. A konzervatívok és a reform pártján állók mérkőzése. Ezt bizonyítják a té­mában napvilágot látott levelek, nyilatkozatok is. Végül is dühös felfortyanásukat nem koro­názta siker. Az MSZMP Központi Bizottsága rendkívül körültekintően értékelte az elmúlt né­hány nap vitáinak tanulságait. Döntésében alighanem szerepet játszott az is, hogy a külön­bözőfórumokon tiltakozókon túl létezik ebben az országban egy hallgatag, ugyanakkor na­gyon reálisan gondolkozó többség, amelyet a mesterkedők már nem tudnak megtéveszteni. A KB ülés után az is világossá válhatott min­denki előtt, hogy egyeseket azért volt könnyű megtéveszteni olyan gondolatokkal, hogy a leg­felsőbb vezetésben hatalmi harcok folynak, mert a tömegek nincsenek felvilágosítva: a mos­tani helyzetben — ellentétben a régi daliás időkkel — már nem egy személy szabja ki az irányt (pedig be jó is volna néhány személynek, ha ez most is így lenne?.') hanem egy vezetői kö­zösség. Ahogy Grósz Károly mondta: ”Ebben a pártban olyan egység sohasem lesz, ami koráb­ban volt.” Sok az ál-Pál. Igaz, valószínű, hogy napjaink felgyorsult politikai életében ismét sor kerül egy hasonló vitára, amikor megint kimutatják a fo­guk fehérjét. Azután pedig hiába hirdetik ma­gukról, hogy ők a reform, a megújulás, a társa­dalmi haladás hívei. Mert ekkor már mindenki előtt elveszítik a hitelüket. Homa János Üj gyümölcsfeldolgozó üzem Mátészalkán Szabolcs-Szatmár megyében egyre több olyan üzem épül, ahol az itt megtermelt almát és egyéb gyümölcsöt lehet feldolgozni. A legújabb ilyen létesítmény­ben, Mátészalkán, a Számos- menti Tangazdaságban most folynak jelenleg az üzemi pró­bák. Az aszeptikus — biológiailag tiszta — gyümölcsfeldolgozó be­rendezéseit az olasz Manzini cég szállította és szerelte fel. A zárt rendszerben évente 20 ezer tonna almát — háromféle készítményben -, hétezer tonna paradicsomot, valamint ötezer tonna egyéb gyümölcsöt dolgoz­hatnak fel. (MTI-fotó: Elek Emil)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents