Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-20 / 43. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 43. szám ÁRA: 1989. február 20., hétfő 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA GYILKOS-E A CÁPA - VAGY CSAK ÉHES? „Szegény Costanzo testéből még apró darabokat sem talál­tak...” (2. oldal) ÚJABB „NEMSZERETEM” ÜZEM A MÁTRAALJÁN „A környék lakói eljutottak oda, ha gyíkot látnak is, a mérges kígyó jut eszükbe” (3. oldal) A MEGÁLLÍTOTT IDŐ „A pesszimista elemzők azt állították, vége a magyar film­nek...” (4. oldal) A VONAL VÉGÉN OSVÁTH SÁMUEL „...Széchyéknek döntő szavuk van abban, hogy ki utazik és ki nem?” (6. oldal) Három napirendi pont A párt szóvivőhelyettese a KB üléséről A hétfőn kezdődő központi bizottsági ülés napirendje is jelzi: a tavasz ismét egyfajta, az elmúlt évet is jellemző szellemi pezsgést, megújulást hozhat a pártban, to­vább viheti azt a folyamatot, amelynek révén a kommunisták igazi részeseivé válhatnak a saját és az ország sorsát is meghatáro­zóan befolyásoló döntések meg­alkotásában — hangsúlyozta Kimmel Emil, a KB szóvivőhe­lyettese az MTI munkatársának nyilatkozva. Mint ismeretes, a testület előtt három napirendi pont szerepel. Fejti György KB-titkár előter­jesztésében megvitatja az új al­kotmány koncepciójáról szóló tervezetet. Ehhez kapcsolódóan Kimmel Emil hangsúlyozta: fon­tos szakaszához érkezett az al- kotmányozó munka. Hosszas, felelős, tudományos elemzés után készült el az alaptörvény szabályozási koncepciója. A ter­vezetet alaposan meg kell vitatni, s ennek csak egy stációja a mos­tani tanácskozás, a végállomása a KB által is javasolt népszavazás lesz. Menet közben olyan fontos kérdéseket is meg kell vitatni, mint azt, hogy milyen részkon­cepciót tartalmazzon végül is az alkotmány. Idetartozik például a köztársasági elnöki intézmény bevezetése, az alkotmánybíróság létrehozása, a választási rendszer vagy a társadalmi, politikai, gaz­dasági renddel foglalkozó rész. Ez utóbbinál az is felvetődik: szerepeljen-e a szocialista jelző. Nagyon lényeges, hogy időtálló elveket, előremutató, progresszív törekvéseket, stabil értékeket rögzítsen, ugyanakkor nyitott maradjon, ne zárja le a kívánatos politikai, társadalmi változások útját, hagyja nyitva a kaput a most még pontosan nem látható változások előtt. Fontos az is, hogy szűnjék meg az alaptörvény diszkontinuitása az ezeréves magyar államisággal, s a polgári alkotmányjog egy sor, azóta időtállónak bizonyult téte­lével. Ebbe a folyamatosságba beletartozik elmúlt 40 évünk tör­ténése, s ennek figyelmen kívül hagyása politikai és történelmi abszurditás lenne. A szocializ­mus olyan alapértékeit is fel kell tehát vonultatni, mint például a közösségi tulajdon meghatározó volta, az elosztás társadalmi igazságossága, az esélykülönb­ségek mérséklése, amelyek együttesen teszik világossá eddigi és további fejlődésünk szocialista jellegét és karakterét — hangsú­lyozta Kimmel Emil. A Központi Bizottság megvi­tatja az agrárpolitika megújítá­sára vonatkozó előterjesztést is, amelynek előadója Iványi Pál KB-titkár lesz. A szóvivőhelyettes hangsú­lyozta: sok program kimunkálá­sán dolgozik intenzíven a testü­let, közülük az egyik legnagyobb horderejű az agrárpolitikai el­gondolás megújítása. Mivel a fel­nőtt lakosság több mint felét — nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az élelmiszeriparban s az ehhez kapcsolódó területeken dolgozókat — érinti, a társada­lom jelentős rétegének adhat va­lódi programot. A témát várha­tóan élénk vita kíséri a mostani ülésen és a javaslat révén a párt- szervezetekben, a párttagok kö­rében, s a társadalom valameny- nyi rétegében. Az országos pártértekezlet óta eltelt kilenc hónap alatt jelentős változáson ment keresztül a párt­mozgalom. Ez azonban nem mindig volt áttekinthető, érződik politikai kultúránk zavara, sőt zavarodottsága is. Ez is indokol­ja, hogy a testület napirendjére tűzi a városi és a megyei pártérte­kezletek, illetve pártbizottsági ülések főbb politikai tapasztala­tairól készített jelentést, amely­nek előadója Lukács János, a Központi Bizottság titkára lesz. Kimmel Emil kifejtette: a párt- értekezleti vitákban hol leféke­ződtek, hol felerősödtek az emlí­tett jelenségek, ez azonban az önmozgás eredményének te­kinthető. A tanácskozások ta­pasztalataiból is kitűnt, hogy erősödött a pártmozgalom, sze­mélyi ügyekben is jelentős válto­zások történtek a különböző szintű pártértekezleteken. A me­gyék több mint 50 százalékában volt többes jelölés az első titkári és a titkári funkciókra. Az újjá- választás mindenütt pártértekez­leten történt. Megállapítható, hogy a választásoknak hosszabb távú hatása van. A választásokat kísérő nyilvánosság a közvéle­ményt talán felbolygatta, azon­ban a megerősített és az új vezető­ket egyaránt rádöbbentette a nyilvánosság előtti politizálás fontosságára — hangsúlyozta vé­gül Kimmel Emil. , Hazaérkezett a magyar parlamenti Fölmerült annak a lehetősége, hogy' Magyarország idővel tár­sult viszonyt alakítson ki a Közös Piaccal — mondta Szűrös Má­tyás, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, az Ország- gyűlés külügyi bizottságának el­nöke, azt követően, hogy az álta­la vezetett magyar parlamenti küldöttség szombaton hazaérke­zett Strasbourgból. A delegáció az Európai Parlament meghívá­sának tett eleget. A nyolctagú küldöttség tagjai közt volt jogász, újságíró, katoli­kus pap, olajmérnök, szabvány- ügyi szakértő egyaránt. A plura­lista összetételt mutatja, hogy három MSZMP-tag mellett öt pártonkívüli kapott helyet a dele­gációban. A vendéglátókkal folytatott eszmecseréken a több­féle megközelítés meg is nyilvá­nult bizonyos kérdésekben, így küldöttség például a magyarországi több­pártrendszer megteremtésének ütemezését illetően. Magyarország és a Közös Piac tavaly kötött egymással gazdasá­gi, kereskedelmi és műszaki-tu­dományos együttműködési szer­ződést. Mint Szűrös Mátyás el­mondta, a magyar küldöttség Strasbourgban előterjesztett egy 17 pontból álló csomagtervet, amely azt célozza, hogy konkré­tumokkal töltsék ki a kereteket. Magyarország — miközben meg kívánja őrizni a KGST-hez fűző­dő kapcsolatokban rejlő értéke­ket — igyekszik minél jobban be­épülni a Közös Piacba., idővel esetleg kialakulhat egy bizonyos társult viszony a Közös Piac és Magyarország között, hasonlóan az EFTA-országok és a Közös Piac viszonyához. Még mindig hosszú sorok a patikában — Rangos medicinák, kispénzű betegek — Több köteg vény ellenőrre vár — S még csak ezután jönnek a pénztárgépek Gyógyszertári látlelet Hovatovább két hónap telt • el az új gyógyszerrendelet óta. Már nemcsak a tömeg­tájékoztatásból tudjuk, de ki-ki saját bőrén is érzékel­hette az elmúlt hetekben: a medicinák ára hirtelen megugrott, a vények kivál­tása hosszú perceket, türel­mes sorban állást igényel. S ha valaki folyamatosan kénytelen orvosságot szed­ni, többször kell várakoznia a rendelőkben is, hiszen megszűnt a receptek há­romszori ismételhetősége. Túl vagyunk már az első méltatlankodáson is. Vál­tozott-e, megértőbb lett-e viselkedésünk az idő múl­tával? Megszokták-e az al­kalmazottak a többletmun­kát? Ennek nyomában jártunk elő­ször a megye legnagyobb forgal­mú gyógyszertárában, az egri Zalár utcai patikában. Tóth Já-' nos vezető először adatokkal jel­lemezte az elmúlt időszakot. Elmondta, hogy míg tavaly, az áremelések előtt havonta kétmil­lió forint értékű „árut” forgal­maztak, addig az idén, januárban csupán az első két hétben ez az összeg négy és fél millióra rúgott. Ez egy hónapra vetítve ennek a duplája. A forgalmat az úgyne­vezett kassza-tételszám szerint is mérték. E tekintetben már fordí­tott a helyzet. Míg régen naponta kétezer — kétezerhatszázan já­rultak a pénztárgéphez, addig most csupán ezren. Tehát a vá­sárlások száma a felére csökkent. A fokozott terhelés kemény helytállást követelt a negyventa­gú kollektívától, különösen az első időkben, hiszen az átárazá­sokon túl is megsokasodott az ■adminisztráció. Az alkalmazot­tak napi tizenkét órát dolgoztak. Ráadásul többségük nő és csa­ládanya is. Napokig hazavitték a munkát. Az ok: nem volt kellően előkészítve az átállás. Csak az utolsó pillanatban kapták kézhez az utasításokat. De hát ez nem pusztán helyi, országos problé­ma volt. Megszűnt a pazarlás, de... — Azzal magam is egyetértek — vázolja a helyzetet a gyógy­szertárvezető, hogy az új sziszté­mában a medicinák a helyükre kerültek, vagyis az árak jobban kifejezik azok valódi értékét. Az adminisztratív intézkedések arra jók voltak, hogy visszafogták az oktalan pazarlást. A pályám négy évtizede alatt több refor­mot, árváltoztatást megértem. Mindegyiknek volt erénye is, hi­bája is. A kollégákat ezért türe­lemre intem. Helyes, ha a gyógy­szerek visszakapják rangjukat. Ám nem megnyugtató a kispén­zűek, a nyugdíjasok helyzete, akik nem tudják megfizetni sok­szor a létfenntartásukhoz elen­gedhetetlen szereket. Belső átszervezés, többletmunka Ismeretes, hogy a társadalom- biztosítási támogatás mértéke szerint négy fő csoportba soro­landók a gyógyszerek. Vannak közöttük 10-15 és 20 százalékos térítésűek és térítésmentesek. A könyvelésnél valamennyit külön kell szortírozniuk a dolgozók­nak. A recepteket meg kell őriz­ni, hogy az utólagos ellenőrzés­nél megbizonyosodjanak az ille­tékesek: szabályszerű-e minden. — Lassan félmázsányit tesz ki a sok begyűjtött vény — mondja némi túlzással beszélgetőpartne­rem. Nyilván az ellenőrök szúró­próbaszerűen nézik majd meg, mert ezek átvizsgálása lehetet­len, és időpocsékolás is lenne. A többletfeladat miatt bizony szükség volt a munkakörök belső átcsoportosítására is, de megol­dották. Az még inkább foglal­koztatja a kollektívát, hogy a helyben készített gyógyszerek munkadijából hogyan részesül­nek. Az új árszabályban ugyanis ez külön tételként szerepel. A Zalár utcai patikában — a ki­emelt helyzet miatt is — jóval több ilyen szert kevernek, mint máshol. Ha a piaci viszonyok ér­vényesülnek, akkor természet­szerűen nagyobb arányban kel­lene részesülniük a haszonból, mint más, kisebb forgalmú, ke­vesebb ilyen megrendelést telje­sítő helyeknek. Erre ez idő sze­rint nincs rendelet. Pedig az egyé­ni érdekeltség fokozná a munka ­kedvet. Hiánycikkek A közelmúlt különféle híradá­saiból értesülhettünk, hogy né­hány orvosság országosan hiány­zott. Például a Tetrán, a C-vita- min. Okként az előzetes felvásár­lásokat, járványokat említették. A megyeszékhely központi üzletében ez nem volt probléma, mert mint a vezető mondja — az előrelátó készletgazdálkodás megóvta őket ettől. Jobb hely­zetben vannak azért is, mert szá­mítógépen tartják nyilván a rak­táron lévő cikkeket, hiszen terü­leti ellátó feladatuk is van. Ám az tény, hogy nem volt mindenütt ilyen rózsás a helyzet. Lesz folytatás? A fővárosi berzenkedéseknek és magasabbra csapó indulatok­nak más oka is volt. Ott a gyógy­szertári hálózat új pénztárgépek­kel való ellátását már januárban megkezdték. Mint dr. Végh Mik­lóstól, a Heves Megyei Gyógy­szertári Központ igazgatójától megtudtuk, ez a lépés területün­kön még csak ezután várható. —A Zalár utcai patika vezető­je szerint ez újabb próbatétel lesz a dolgozóknak, hiszen nagyobb szakismeretet igényelnek majd a digitális gépek. Mégis azon a vé­leményen van, ha ez az új rend­szer első lépése lenne egy orszá­gos komputerizálásnak, egy olyan átfogó folyamatnak, amely megszünteti az ágazatban ma még uralkodó túlszervezettsé- get, akkor van értelme az egész­nek. Ha... De lesz-e pénz, energia minderre? Jámbor Ildikó Huszonhárom képviselő javaslata Újabb napirend az Országgyűlés ülésszakán? További 13 képviselő csatla­kozott Bubla Gyula (Budapest, 3. vk.) indítványához, s ezzel már 23-an javasolják az Ország- gyűlésnek: következő ülésén vizsgálja felül a bős — nagyma­rosi vízlépcsőrendszerről szóló — a kormány tájékoztatóját elfoga­dó — határozatát. A parlament állásfoglalását kérik továbbá a nagymarosi erőmű építése fel­függesztésének szükségességé­ről, s arról is, hogy — független szakértők bevonásával — felül kell vizsgálni az építmény ökoló­giai és gazdasági hatásait. A megállapításokról a lakosságot folyamatosan,. részletesen tájé­koztatni kell. A képviselők — egyebek kö­zött — azzal indokolták indítvá­nyukat, hogy a tavaly októberi döntés óta hazánk gazdasági helyzete tovább romlott. Az épít­kezés felfüggesztése nem okozna különösebb problémát — írják. Valószínűnek látszik —fogal­mazó beadvány —, hogy a lakos­ság népszavazással kíván dönte­ni az erőmű sorsáról; már eddig is több mint 100 ezren aláírásuk­kal fejezték ki e kívánságukat. Mivel az ügyrend szerint a képviselői indítványokat az Or­szággyűlés elnöke köteles a par­lamentnek bejelenteni és javas­latot tenni azok napirendre tűzé­sére vagy annak megtagadására, a márciusi ülésszakon minden bi­zonnyal foglalkoznak a kérdés­sel. Az Országgyűlés (szintén az ügyrend szerint) — az előterjesz­tő esetleges felszólalása után vita nélkül határoz. Bomba Vadul a világ! Az elmúlt péntek este milliók ültek dermedten a tévé képernyő­je előtt, mikor az első híra­dást hallották a budapesti metróban történt robbanás­ról. Bennem is meghűlt a vér. Fiam aznap este érke-' zett a közvetlen gyorssal a fővárosba, s az idő tájt kel­lett utaznia a kelet — nyuga­ti metróvonalon. Aztán az első kétségbeesést felváltot­ta a megnyugvás: személyi sérülés nem történt. Magán­ügy? Nem illik személyes dolgokkal előhozakodni az újságírónak? De hisz hány és hány ember pergette le agyában: abban az időpont­ban hol járhat hozzátartozó­ja, szívéhez közelállója?! És a megnyugvás sem tar­tott sokáig. Ezúttal nem sé­rült meg senki, nem követelt áldozatot az esztelenség, a velejéig romlott gonoszság. De hol a biztosíték, hogy nem ismétlődik meg újra ha­sonló gaztett? Ez idáig csak külföldről hallhattunk ha­sonló rémisztő híreket, ha­zánkban legfeljebb csak a bombariadók, a fenyegeté­sek nyugtalanítottak. A ha­tárainkon túli tragédiák, a pályaudvarokon, áruházak­ban elkövetett pusztítások — melyek ártatlan emberek életébe kerültek — együtt­érzésre késztettek ugyan, de legbelül valamennyiünkben volt egyfajta fellélegzés: mi biztonságban vagyunk, ná­lunk nem történhet meg ha­sonló eset. , Most a hír is bombaként robbant. Hozzá kell hát szoknunk lassan, hogy ná­lunk is vadul a világ? Mint ahogyan hovatovább „ártat­lan csínynek” számít ehhez képest a vandalizmus: a fel­tépett autóbuszülés, a fülké­ből kiszaggatott telefon, a zárjától megfosztott leveles­láda, a szándékosan meg­rongált lift, a tövestől kicsa­vart facsemete... de nem folytatom tovább. Nem, ehhez nem' szabad hozzászokni. A felháboro­dás, a puszta elítélés nem se­gít... Egy példa jut eszembe. Az egyik egri lakóházban valaki füstrudacskát dobott be a levélnyíláson a távol lé­vő tulajdonos lakásába. Az ott élők nem elégedtek meg a veszély közvetlen elhárítá­sával, segítséget hívtak, s közös erővel kiderítették, ki tette. Természetes, hogy egy lakóközösség még össze tud fogni, hisz összezártán él­nek, tudhatják, mi történik a szomszédban. De ki védi meg az ártatlan utazót, vásárlót egy kegyet­len, végsőkig elszánt isme­retlen ellen? Hiszen a met­róbéli robbanás után is a helyszínen lévők közül so­kan igen gyorsan elhagyták a szerelvényt, az állomást — mint tudtul adja az MTI je­lentése —, s így megkérde­zésükre nem volt lehetőség. A rendőrség nyomoz, s kéri a lakosság segítségét is. Mi­kor e sorokat írom, még nem sikerült megtalálni a tettest. De sok más polgártár­sammal együtt magam is szorongok, s nem fogadom el, hogy romlik, vadul a vi­lág... Mikes Márta

Next

/
Thumbnails
Contents