Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. február 18., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A KSH Megyei Igazgatóságának jelentése 1988. évről « Megyénkben az 1988. év gazdasági folyamataiban az éves népgazda­sági terv előirányzatainak megfelelő, illetve attól eltérő jelenségek, kedvezőtlen tendenciák is megfigyelhetők. Gazdasági jelzőtábla Megnevezés 1988. év az 1987. évi %-ában Szocialista ipar A termelés volumene 93,2 A foglalkoztatottak száma 96,7 Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 96,4 A foglalkoztatottak nettó átlagkeresete 109,2 Kivitelező építőipar Az építőipari termeiéi volumene 92,5 A foglalkoztatottak száma 98,4 Az egy építőipari fizikai foglalkozásúra jutó építőipari termelés 92,7 A foglalkoztatottak nettó átlagkeresete 106,7 Mezőgazdaság A mezőgazdasági termékek értékesítésének volumene 100,9 A foglalkoztatottak száma 92,4 A foglalkoztatottak nettó átlagkeresete 107,7 Kiskereskedelem Eladási forgalom (fogyasztói folyó áron) 106,9 Ezenbelül: bolti élelmiszerek és élvezeti cik­kék 110,0 vendéglátás 102,6 ruházati cikkek 99,1 vegyes iparcikkek 107,8 A lakosság központi forrásból származó pénz­bevételei 111,2 Kaput nyitni Európára Németh Miklós megnyitotta a nemzetközi bankárképző központot Avatóünnepséget tartottak pénteken a magyar — francia együttműködéssel alakult Nemzetközi Bankárképző Köz­pont Kft. várbeli székházában. Az intézményt 29 részvé­nyes alapította, 130 millió forintnyi alaptőkével. Az ünnepe ségen előadást tartott Németh Miklós, a kormány elnöke. A szocialista ipar 1988. évi termelése 6,8%-kal elmaradt az előző évitől. Az átlagosnál job­ban csökkent a bányászat, a vil­lamosenergia- és az építőanyag­ipar termelésének volumene. Az ipar ágazatai közül csak a köny- nyű- és az egyéb ipar teljesítmé­nye nőtt. Számottevőbb módo­sulás az ágazati és a termékszer­kezetben nem következett be. Az egy foglalkoztatottra jutó ter­melés 3,6%-kal mérséklődött. A termelékenység színvonala csak a könnyű-, az egyéb és az élelmi­szeriparban haladta meg az elő­ző évit. A megyei székhelyű ipar összes értékesítése — összeha­sonlítható áron — az előző évinél 3,1%-kal kevesebb. Ezenbelül a belföldi átadása 4,3%-kal mér­séklődött, a külkereskedelmi cé­lú értékesítése úgy nőtt 7,4%- kal, hogy a rubelelszámolású ki­szállítása 7,6%-kal csökkent, a nem rubelelszánjplásúé 16,0%- kal emelkedett. A szocialista iparban foglal­koztatottak száma 1600 fővel (3,3%-kal) csökkent, jobban, mint az előző évben. Az átlagos­nál gyorsabban fogyott a foglal­koztatott nyugdíjasok és a bedol­gozók száma. A létszám elsősor­ban a temészetes fogyás követ­keztében mérséklődött, de az egyes egységek már a korenged­ményes nyugdíjazási lehetőség­gel is éltek. A foglalkozatottak nettó havi átlagkeresete 6927 fo­rint volt, 9,2%-kal több, mint 1987. évben. A szellemi foglal­kozásúak nettó átlagkeresete gyorsabban emelkedett, mint a fizikai foglalkozásúaké. A megyei székhelyű építőipari vállalatok és szövetkezetek épí­tőipari termelésének volumene az 1987. évinél 7,5, az előirány­zottnál 2,6%-kal kisebb. Az elő­ző évhez hasonlóan csak a szö­vetkezeti kivitelezők teljesítmé­nye nőtt. A megrendelőknek 455 lakást adtak át, az előző évi- . nél 10-zel többet. Az év végén kivitelezés alatt álló lakások szá­ma 515, az egy évvel korábbinál 93-mal kevesebb. A foglalkozta­tottak száma 110 fővel (1,6%- kal) csökkent, mérsékeltebben, mint az előző évben. A foglal­koztatottak nettó havi átlagkere­sete 6690 forint volt, 6,7%-kal több, mint 1987. évben. A szelle­mi foglalkozásúak nettó átlagke­resete jobban nőtt, mint a fizikai foglalkozásúaké. A mezőgazdasági termékek termelésének volumene megha­ladta az előző évit. A növényter­mesztés eredménye — a kiemel­kedő gabona- és szőlőtermés kö­vetkeztében — nőtt, az állatte­nyésztésé csökkent. A megyében az előző évinél 30%-kal több ga­bona termett. A nagyüzemek szőlőtermése 6%-kal volt na­gyobb az 1987. évinél. A fonto­sabb állatfajok december 31-i állománya — a baromfi ki­vételével — meghaladta az egy évvel korábbit. A gazdaságok a központi árualapba összehason­lítható áron közel egy százalék­kal több mezőgazdasági termé­ket értékesítettek, mint az előző évben. Ezenbelül a növényi ter­mékekből 12%-kai többet, álla­tokból és állati eredetű termé­kekből 12%-kal kevesebbet ad­tak át. A foglalkoztatottak száma 1690 fővel (7,6%-kal) csökkent, jobban, mint az előző évben. A foglalkoztatottak nettó havi át­lagkeresete 6320 forint volt, az előző évinél 7,7%-kal több. A szellemi foglalkozásúak nettó át­lagkeresete gyorsabban emelke­dett, mint a fizikai foglalkozású­aké. A kiskereskedelem eladási forgalma fogyasztói folyó áron 6,9%-kal nőtt, összehasonlítha­tó áron azonban 8,2%-kal csök­kent. A? értékesített áruk meny- nyisége minden árufőcsoport­ban kevesebb volt, mint az előző évben. Legnagyobb mértékben a ruházati cikkek eladása esett visz- sza, legkevésbé a bolti élelmisze­reké és élvezeti cikkeké. A forga­lom csökkenésében egyaránt szerepe volt az 1987. évi elővá­sárlásoknak, az árukínálat hiá­nyosságainak és a jelentős áre­melkedésnek. Élelmiszerekből és élvezeti cikkekből az áruellá­tás néhány termék kivételével ki­egyensúlyozott és folyamatos volt. A nyers hús iránti kereslet összességében jelentősen vissza­esett, de az olcsóbb húsfélék iránt fokozódó igényeket nem si­került kielégíteni. A tartós fo­gyasztási cikkek közül nem volt elegendő többek között automa­ta mosógépből, mélyhűtőből. Egyes építőanyagokból sem mennyiségben, sem választék­ban nem volt megfelelő a kínálat. A szilárd tüzelőanyagokból mennyiségben kielégítő volt az ellátás. A lakosság központi forrásból származó pénzbevételei 11,2%- kal nőttek, jobban mint az előző évben. Leggyorsabban a társa­dalombiztosítási kifizetések emelkedtek, elsősorban a fo­gyasztói áremelések miatti jöve­delem-kiegészítés és a jogosul­tak számának növekedése miatt. A munkaviszonnyal kapcsolatos kifizetések aránya kisebb mint 1987. ében. Bevezetőben szólt arról: biza­kodással tölti el, hogy a múltat ítélőszék elé idéző, fájó sebeket feltépő és bizonytalanságot tük­röző, néha viharosan kavargó közéletünkben most olyan ese­ményen vehet részt, amely a sta­bil fogódzót, a tartós értékek ér­vényesítését és vállalását is jelké­pezi■ Biztató továbbá, hogy van­nak olyan markáns erők, ame­lyek a maguk területén a siker ígéretével járulnak hozzá egy el­torzított ideológián alapult téves pálya helyreigazításához. Olyan pálya kialakításához, amely visz- szavezet a szerves fejlődés útjára, és kaput nyit Európára. Sokan gondolják úgy, hogy a fejlődés fő irányától Kelet-Euró- pa a második világháborút köve­tően kanyarodott el. Aki azon­ban a történelmet és különösen a gazdaságtörténetet tanulmá­nyozza, bizonyságot nyer arról, hogy ez már sokkal korábban megkezdődött. A világtól való elzárkózásunk és elzárásunk csak súlyosabbá tette a követ­kezményeket. Ez olyan tény, ami nem könnyíti, hanem nehezíti a visszakanyarodás történelmi léptékű feladatának megoldását. S azt igényli, hogy erőinket ne szétforgácsoljuk, hanem össze­fogjuk; és összefogjunk mind­azokkal, akik ebben, az összeu­rópai fejlődési folyamat sikeré­ben érdekeltek. Vissza akarunk kerülni a főútra, és keressük az oda vezető ösvényeket. Amihez el szeretnénk jutni, az a modem jogállam, a plurális politikai in­tézményrendszer keretében jól működő demokrácia, a haté­kony, vegyes tulajdonon alapuló piacgazdaság. Ez utóbbi irányá­ba már régebben is tettünk — né­mileg tétova — lépéseket. Már a 60-as évek közepén megszületett az a felismerés, hogy a naturális, mennyiségi cé­lokon és utasításokon alapuló központi tervezés nem képes pó­tolni a piac szerepét. De ebben az időszakban a piacfelfogás még leszűkült az árupiacra. Hosszú út vezetett ahhoz — a világnak e tá­ján eredetinek ható — felisme­réshez, hogy a gazdasági folya­Elképzelések Tarna­szentmiklóson, a Metalloglobus telepén Új piacokat tárnak fel — Nincs nálunk munkanélkü­liség, meg tudjuk tartani az em­bereket! — ezzel a számunkra ör­vendetes hírrel fogadja az érdek­lődőt Budai István fenntartási osztályvezető Tarnaszentmikló- son, a Metalloglobus Fémipari és Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalat helyi telepén. Még azt is hozzáteszik, jelenleg kétszázhú- szan dolgoznak ott, s a vállalat fejleszteni is képes: új tevékeny­séget vezetnek be a színesfémek kohászati előkészítése terén. — A talpon maradáshoz me­lyek a legsürgetőbb tennivalók? — Idei fő feladatunk — yála- szol Kovács László áruforgalmi és lemezalakítási osztályvezető — olyan új piacok feltárása, ahol még nem vagyunk jelen. A Du­na—'Tisza-közére és a Tiszántúl térségére gondolok elsősorban. Van 15 közös boltunk és öt nagy tranzit raktár. Utóbbiak Nyír­egyházán; Szentesen, Szolno­kon, Siófokon és Székesfehérvá-, rótt találhatók. Áruforgalmi ter­vünk erre az esztendőre 460 mil­lió forint. — A megrendelők? Budapesten a 23. Számú Állami Építőipari Vállalat, Hód­mezővásárhelyen a Fémtechnika matok összehangolásának és a társadalmi kontroll érvényesíté­sének a piacnál nincs jobb színte­re, és a pénznél nincs jobb eszkö­ze. De végül ez nyitotta meg az utat ahhoz, hogy aktívan hozzá­lássunk a pénz- és tőkepiac in­tézményi, szervezeti és működé­si feltételeinek kialakításához. Ezután utalt arra, hogy a mo­dem ipari világban a gazdaságok szerkezete, az azokban betöltött funkciók átalakulóban vannak. Ahhoz hasonlítható fordulat megy végbe, mint amikor a ter­melés kikerült a család köréből, és szervezett társadalmi folya­mattá vált. Most a termelésről le­válnak a szolgáltatások. így nemcsak az oktatás szerepe nő, hanem a kutatásigényes termé­kek és az értékesítési, szolgálta­tási folyamátok jelentősége is. A modernizáció pénzügyi in­tézményi feltételeinek megte­remtésében az elmúlt néhány év­ben három kiemelkedően fontos lépést tettünk. A 80-as évek ele­jén, mintegy négy évtizedes szü­net után ismét lehetővé vált ér­tékpapírok kibocsátása és for­galmazása. A pénzügyi intézmé­nyi rendszer modernizálásának következő állomása a kétszintű bankrendszer létrehozása volt. Megkezdődhetett a mai kor kö­vetelményeinek megfelelő mo­netáris politika és eszköztár ki­építése. Mindez az eddiginél sokkal nyíltabb, demokratikusabb, és ezáltal eredményesebb társadal­mi ellenőrzést tesz lehetővé a tőkék befektetése és áramoltatá­sa felett. A pénzügyi intézményrend­szer megújulásával, a tőkepiac internacionalizálásával, majd a valutakon vertibilitás fokozatos kialakításával szervesen össze­kapcsolódnak a bel- és külföldi folyamatok, s ezen keresztül a gazdasági élet szereplői nap mint nap szembesülnek a nemzetközi pénzvilág értékítéletével. Mivel a múltban ezeket a jelzéseket a gazdaság szereplői gyakran meg­szűrve és késleltetetten észlel­hették, nem alakultak ki sem makro-, sem mikroszinten a gaz­Vállalat. Megemlíthetem az Al­ba Regiát, amely termékeinket a tengizi építkezésen is felhasznál­ja. Éz a cég osztrák helyszíni sze­relési munkákat is végez, s hét új­daság világpiaci alkalmazkodá­sának elégséges feltételei. A nemzetközi pénzvilágról szólva a miniszterelnök kitért ar­ra: számunkra kiemelkedő je­lentősége van a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, a Nem­zetközi Valutaalappal és a Világ­bankkal fenntartott kapcsolata­inknak. Ezek olyan időszakban épültek ki, amikor nemzetközi fizetési helyzetünk több, egy­részt tőlünk független tényező hatására kritikussá vált. S ennek a kritikus helyzetnek az áthidalá­sában akkor semmi mással nem pótolható segítséget jelentett, hogy csatlakozhattunk ezekhez az intézményekhez és élvezhet­tük támogatásukat. Kapcsola­tunk azóta is intenzív és korrekt. Remélem, ezt a minősítést ők is osztják. Nem tagadjuk: számí­tunk arra, hogy a gazdaság mo­dernizálásához, a piacgazdaság feltételeinek megteremtéséhez saját erőfeszítéseink mellett tá­maszkodhatunk a nemzetközi környezet, s különösen a Valuta­alap és a Világbank támogatásá­ra. Tudatában vagyunk: egy ilyen együttműködés csak a kö­nyörtelen realitások kölcsönös figyelembevételével folytatható. E realitásokba éppúgy beletarto­zik a gazdasági szerkezet átalakí­tására, a külső és belső pénzügyi egyensúly megteremtésére vo­natkozó követelmény, mint a magyar gazdaság működési me­chanizmusát befolyásoló objek­tív adottságok, s a társadalmi, politikai viszonyokból adódó korlátok. Bármelyik oldalt vagy ténye­zőt hagyjuk figyelmen kívül, ku­darcra ítéljük legjobb törekvése­inket. Nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk: gazdaságunk még nem igazi piacgazdaság. Ráadá­sul birkózik azzal a nem könnyű feladattal, hogy belső piacán ösz- szekapcsolja a gyökeresen más értékrendet hordozó nyugati és keleti piacokat. Egy ilyen közeg­ben természetesnek kell tekinte­ni, hogy egy „szabályos,, piac- gazdaságban jól kiszámítható hatással járó eszközök — például kamatlábemelés, valutaleértéke­lés, adókulcs-módosítás — ná­lunk alkalmazva nem ugyanazo­kat a reagálásokat és következ­ményeket váltják ki. Ha erre nem vagyunk tekintettel, keserű csa­lódások érhetnek bennünket. fajta profilt igényel. Ez teljesít­hető termékfésüléssel, átalakí­tással. — Kereseti lehetőségek? — Az év végén a nyereséggel, A működési sajátosságok fi­gyelembevételénél csak egy fon­tosabb: hogy jobbító törekvése­ink magát a működést nehogy le­hetetlenné tegyék. Ez a veszély akkor áll fenn, ha a gazdasági ra­cionalitás szempontjai elfedik előlünk az óhatatlanul keletkező társadalmi feszültségek kritikus értékét. Ezután kifejtette: tudnunk kell, hogy a pénzügyi intézmény- rendszer piacgazdaságokból jól ismert eszköz- és szervezeti rend­szerének kiépítése önmagában nem garantálja a gazdaság haté­kony működését. A bankszakma presztízsének növeléséhez végle­gesen meg kell haladni néhány, az ötvenes években kialakult, és azóta klisévé merevedett ideoló­giai tabut is. Arról van szó, hogy a vállalkozás ne tartozzon többé az erkölcsileg gyanús kategóriá­ba, ellenkezőleg: a vállalkozás számítson erénynek. Rögtön hozzátenném, hogy nem a mai, kissé még zsibvásárra hasonlító formájában, hanem a holnap pi­aci kényszere által szabályozott alakjában. Fontos, hogy a gazdálkodás, a vállalkozás társadalmi felelőssé­gét az jelentse, hogy az emberek szükségleteit kielégítő javakat kell termelnie. A gazdálkodás te­hát elsősorban ezen a ponton er­kölcsi kérdés, és ha ezt az erkölcsi szabályt a gazdálkodás megsze­gi, akkor nemcsak veszteséges lesz, hanem erkölcstelennek is minősül. így fejezte be: Magyarországon többnyire nagyobb szimpátiát táplálnak a kiutat radikális politi­kai megoldásokkal kereső Kos­suth, mint az Európához való fel­zárkózást a minőség, a magas szintű szakmai tudás és kultúra irányában kereső Széchenyi iránt. Mi most nem elszakadni — főleg nem leszakadni — akarunk, ha­nem integrálódni a modem euió- pai nemzetekhez; ehhez Széche­nyi szellemére kell sokkal fogéko­nyabbnak lennünk. Az első tanfolyamok már a következő napokban kezdőd­nek, egyebek között a pénzpiac — tőkepiac kapcsolatáról, a vál­tókról, a lízingekről, a kisvállal­kozások finanszírozásáról, a kü­lönféle monetáris szabályozás­ról. A hallgatók sikeres vizsga után közös magyar — francia ok­levelet kapnak. vagy a többletprémiummal együtt 8—10 százalékos emelke­dés várható. (-lay) Sok még a kézzel végzendő munka A lefolyócsövekej rakodják át a telep udvarán (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Thumbnails
Contents