Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-16 / 40. szám
4. KULTÚRA — NÉPÚJSÁG, 1989. fabruár 16., csütörtök Az Eötvös-alapítvány támogatja — Az illemtan kötelező tárgy— Zsolnai módszere nem szentírás — A cigány folklór kincseiért Sarudon élni tanítanak Kos Péter: Öregedő Zeusz Szakács Imre: Cémaszálon (Fotó: Gál Gábor) Az MMK és a Hevesi Szemle Galériájában Szennyesen élünk? Az elit iskolák hálás színhelyei a pedagógiai kísérleteknek, hiszen válogatottan értelmes nebulókkal könnyebb látványos sikereket produkálni. Pedig az átlagos, netán „problémás” gyerekeknek legalább akkora szükségük van rá, hogy űj, eredményesebb módszerekkel tanítsák őket. Ahogy ezt Sarudon is teszik. A községben 1974-ben, az országban elsők között tértek át az oktatás és művelődés komplex modelljére. Már ezzel kezdték megbontani a porosz típusú iskola merev kereteit, és szinte törvényszerűen találkoztak Zsolnai József hasonló célú programjával. Nemrégiben az Eötvös-ala- pítványtól százezer forintot kaptak, mely segítheti további munkájukat. — Mire fordítják a pályázattal nyert összeget? — kérdeztem Végh Mihályt, az általános művelődési központ igazgatóját. — Az iskolás korúak fele, az óvodásoknak pedig hatvan százaléka nálunk cigány származású, hátrányaik lefaragására nagy gondot kell fordítanunk. Nem a képességeikkel van baj, hanem azzal, hogy igen erősen kötődnek a családjukhoz, trauma nekik hozzászokni a tanóra fegyelméhez, rendjéhez. Általánosabban: társadalmi beilleszkedésüket segíti minden próbálkozásunk. Ez a százezer forint a kisebb, de bosszantó problémák megoldására lesz elég. Kísérleti felvételi eljárást vezet be a Pénzügyi és Számviteli Főiskola azoknak, akik esti vagy levelező tagozatra jelentkeznek, és legalább 5 éves munkaviszonynyal rendelkeznek. Az új módszer lényege: a jelentkezők a matematika mellett olyan tantárgyakból tesznek felvételi vizsgát, amelyekből szakmájukban már gyakorlati ismereteket szereztek. A leendő hallgatók a főiskola ajánlása alapján maguk választják ki azt a tantárgyat — például könyvvitelt vagy programozást —, amelyből felvételizni kívánnak. Az újfajta felvételi célja, hogy — A nevelést a szülőkön kell kezdeni... — A helyi cigánylakosság kulturális örökségének feltárása az egyik feladat, amit az alapítvány támogat. Szeretnénk alakítani egy klubot, ahol a felnőttek ösz- szejöhetnének előadásokat hallgatni, folklórkincseiket ápolni. A tiszteletdijakat eddig nem tudtuk miből fedezni, most ez megoldódott. A másik könnyebbség, hogy ezentúl kutatási megbízásokat adhatunk, például arra, hogyan könnyíthető meg az óvodából az iskolába való átlépés. Jobb lenne, ha a nagycsoporttól egészen a negyedikig ugyanaz a nevelő lenne a kicsikkel, és fokozatosan nőnének a követelmények. Vizsgálódásra méltó az is, hogyan lehetne a délelőtti órák és a szabadidős programok között még több kapcsolatot, megfelelést teremteni. — Amikor beléptem az épületbe, jobbról-balról hangos jóna- pottal köszöntek rám a diákok. — Ne higgye, hogy ez kis dolog, munka van mögötte. Sokat köszönhetünk a Zsolnai-féle képességfejlesztő programnak, ezzel tanítunk az első két osztályban. Egy tantárgyat azonban mindenki számára kötelezővé tettünk, az illemtant. A legkisebbek anyagát a nyolcadikosok is „bevágják”. — Nem érzik, hogy túl magasra teszi a lécet a zsolnais módszer? — A tanár úr többször volt náaz esti és levelező tagozatra köny- nyebben bejussanak a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező, de öt évnél régebben érettségizett szakemberek. (A nappali tagozaton háromnégyszeres a túljelentkezés, s továbbra is a korábbi felvételi rend az érvényes.) A kísérleti felvételivel kapcsolatos tudnivalókról Budapesten a főiskola tanulmányi osztálya a 631-857, Salgótaijánban a 10- 190/26, Zalaegerszegen pedig a 11-060/21 telefonszámokon a tanulmányi csoportok adnak felvilágosítást. (MTI) lünk, és bátorította nevelőinket, hogy pedagógiája nem szentírás, azt mindig az adott helyzethez kell igazítani. Itt nem a tehetség- gondozást szolgálja, hanem a hátrányok kompenzálását, hogy mindenkiből a lehető legtöbbet hozhassuk ki. A szakemberek figyelik kísérletünket, így annak tanulságaiból okulva tökéletesedik a rendszer. Csak belefáradni nem szabad, és akkor meglesz az eredmény. — Hogyan sikerült 'áttérniük az iskolaotthonos formára? — Azon túl vagyunk, hogy bizonygatnunk kellene, mennyivel jobb a csemetének, ha óvodába és napközibe jár. Már azt is tudják az anyukák, hogy ide kimosdatva illik hozni őket. Arra azonban ügyelni kell, hogy anyagi okok miatt ne potyogjanak ki a gyerekek. A községi tanács segélykeretének jó részét a térítési dijakra költjük, sőt ruhára, tanszerre a rászorulóknál. A tanító nénivel veszik meg mindezt. — Bírja mindezeket energiával a testületük? — Sokan megmosolyognak minket, hogy havonta kétszer tartunk nevelési értekezletet, s ha új dologba kezdünk, akkor mindnyájan azt „magoljuk”. Az elején nehezen szoktuk meg, hogy közművelődési feladataink vannak a tanítás mellett. Most már érezzük, hogy a kettő voltaképpen ugyanaz. Élni kell megtanítanunk növendékeinket. (palágyi) Az MMK-ban: A klasszikusoktól a diszkóig A Megyei Művelődési Központ március 19-től középiskolás diákok és felnőttek részére tánciskolát indít nyolcszor háromórás foglalkozások keretében, amelynek vezetője Botond Béla táncpedagógus lesz. A kezdő tanfolyamra 14 éven felüli fiatalok jelentkezését várják, akik vasárnap délelőtt 9-től 12 óráig sajátíthatják el a tánc alapjait. A haladó csoportban pedig azok vehetnek majd részt, akik az alapfokú tanfolyamot már elvégezték. A résztvevők klasszikus és modem táncokat, így a bécsi és angolkeringőt, rock and rollt, twistet, rumbát és diszkótáncokat tanulhatnak majd. Három művész, Kós Péter és Herczeg István grafikusok és a festő, Szakács Imre közös tárlatot rendeztek a Borkombinát aulájában. A fehérre meszelt elegáns barokk épületrész oktatóan mutatja be azt a kor- és kórképet, amit ez a három jóbarát, akik Grafipaxként tömörültek, elénk terjesztenek. Nemcsak azért, hogy kitessék; milyen eszközökkel ápolják a szépség kultuszát ebben a kíméletlen században, hanem azért is, hogy felébresz-' szék mákonyos szendergéséből a mi lelkiismeretünket is. A kortársakét is, akik végigélik, végigtűrik, mit és hogyan űznek tesz- nek-vesznek mellettünk, ellenünkre a társadalom ilyen- és olyan rangú szervező, vezénylő tisztjei, tisztesei a természetrongálás okából, az élet feltételei, a levegő, a vizek, az emberi tisztaság, egyáltalán az emberi értékek ellen? Előbb mégis inkább az esztétikumról beszéljünk! Legigazabb önzésünk itt talán akkor ölt testet, amikor a test és lélek közös élményeit látható, érezhető, élvezhető, érthető formákba telepítjük ki, társaink okulására, magunk megmutatására. Ilyenkor döbbenettel is vesszük észre, mekkora változatosság és érdekesség közvetíti azt az egyéniséget, azt a folyton formálódó és bonyolódó valakit, akit arra használ fel a tapasztalat is, hogy tanulságot tegyen az ember csodálatos fenségéről és méltóságáról. S az talán még egy fokkal csodálatosabb, hogy ezt a bennünk felnövekvő valakit nem is a környezet, nem is a társak biztatják azzá, olyanná lenni, mint amivé válik, ami csak önmagával mérhető, hanem az a belső készség, amit más hrjján sorsnak, indíttatásnak, tehetségnek szoktunk nevezni. így jutunk el legtöbbször az igazság egy részéhez, ami a miénk. Ami egy kicsit önigazolás is, hiszen mindenki a saját végzetét éli meg, magának szerzi be a bizonyítványt, hogy itteni magányát némiképp igazolja. Hogy az egyedülvalóságot, a keresés nehéz szükségét benépesítse. Mire is gondolhatunk másra, amikor Szakács Imre leképezését elemeznénk, a Céma- szálon-t. Gurulnak a létet terem- tő-termelő tojások a vékony fonálon, miközben a madár — a tojások tulajdonosa-teremtője — figyelne a messzeségbe, hátha jönne valami értelmes magyarázat a továbbiakra nézve. Hogyan jut el a festő eddig, a sok-sok élmény nyomására, míg ez a szimultán játék elkeveredhet idáig? Ennyire lehetetlenül veszélyes helyzetben él és van itt minden? Nem nyújt több vigaszt a Fészek az erdőben című látomás sem. Riasztó az is, ahogyan Márton mesél. Pedig a jámbor létezők önmagukban talán nem is félnek, de az egész kép kész riadalom. A Kőbe zárt fájdalom a feszültség, az ábrázolások olyan sűrítése, amitől a szemlélő zártsági beszűkülést érez (klausztro- fóbia). Herczeg István szemléletében kapcsolódik Szakács Imre barátjához. Közös vele abban, hogy a látomások gyökerei mélyek. Ha Egyiptomról beszél, nemcsak és nem elsősorban az útiélményt akarja megosztani velünk, hanem azt a riadalmat is, ami elfogja, amikor az idő, az ezer évek súlya rátelepszik a lelkére. Inkább kedélyét szorítja, szorongásokat ébreszt benne, mert nem is a múló idő zavarja, hanem az, hogy a múló időből talán az utódlás, az öröklés lehetőségei is kipusztulnak. Ezen a szálon csatlakozik két társához Kós Péter. Az Öregedő Zeuszban mintha reménytelen önmagát panaszolná el, a Das ist Duna-ban azt a kékséget, azt az elvesztett, talán sohasem-is-volt mesés színárnyalatot siratja, amit Strauss zenéje írt emlékezetünkbe. A Kis eskütől a nagy fröccsig — látszólag humor, a kispolgár elálmélkodása a jelenségek s az életformák fölött. S ha mégis inkább a humor felé hajiunk ebben az ábrázolás-értelmezésben, azért van, mert Kós Péter más nyolc meseillusztrációt is felakasztott a paravánokra, — mindez akár még a bizakodást és a reményt is jelezhetné. így, együtt hárman, ez a Grafi- pax-együttes kiált, a káromkodásig lázong az emberi ostobaság ellen, amely merkantil őrületben, hihetetlen rövidlátással pusztít, szennyez mindent maga körül. A szenny már a szánk széléig ér. És a fent ülők mintha észre se vennék. És amikor a művész az esztétikai tartományban is a téboly, a pusztítás és az önrontás zavara ellen harcol, szellemi és erkölcsi önvédelembe kezd. És ez már egy újabb epocha a magyar művészettörténetben és a társadalomban. Ezért is üdvözlöm ezt a három művészt kitörő örömmel ezen a szerény méretű, de annál tartalmasabb tárlaton. Farkas András Előny a szakmai gyakorlat Kísérleti felvételi Vidéken is Zene, tánc, képzőművészet A Budapesti Tavaszi Fesztiválon Alakuló találkozó: március 14-én A Petőfi kollégiumi baráti kör tervei Igazán nem túlzás a „10 nap, 100 helyszín, 1000 esemény” mondatfüzér, amellyel a Budapesti Tavaszi Fesztivál reklámozza magát.. S mivel az idén is kiemelkedő kulturális események teszik jelentőssé a március 17. és 26. közötti tíz napot, érdemes részletesen is szólni róluk. Hetvenhárom koncert, huszonkilenc táncos rendezvény és negyvenkilenc kiállítás — a fővárosban, a három fesztiválvárosban (Szentendrén, Kecskeméten, Sopronban) és az ország más városaiban — reprezentálja a Budapesti Tavaszi Fesztivált. Azt a fesztivált, amely szerencsésen ötvözi az idegenforgalmi és kulturális élményeket, s amely már országhatárainkon túlról is sok visszatérő vendéget szerzett magának. Negyedik alkalommal rendezik meg a neves külföldi tánc- együtteseket felsorakoztató In- terbalettet. A március 17-i megnyitón a Győri Balett lép fel a Budapest Sportcsarnokban, majd a Lodzi Opera balettegyüttese, a Nyt dán táncszínház új hangot képviselő modern műsora szerepel a Thália Színházban. Az Erkel Színházban pedig a Moszkvai Állami Sztanyiszlav- szkij Színház 45 tagú balettkarát, az USA-beli stílusteremtő Jósé Limon táncegyüttest és a Holland Táncszínházát láthatjuk. (Ez utóbbi a dán királynő magyarországi látogatásakor adott műsort hazánkban.) A pécsi és a szegedi balett egy- egy estje és a Magyar Állami Operaház balettegyüttesének fellépése ígér élményt a táncok képviselőinek. Az Opera-balett egy előadásban, három különböző koreográfiával (Harangozó Gyula, Seregi László, Fodor András) mutatja be Bartók táncjátékát, a Csodálatos mandarint. Szeged amolyan „kis Interba- lett” színhelye lesz, a szegedi balett bemutatója, a holland és a moszkvai balett egy-egy estje szerepel a programban. De fellépnek még az Interbalettre érkezett együttesek más városokban is: Győrött, Tatabányán, Sopronban,' Veszprémben, Kaposvárott, Pakson, Szekszárdon, Kecskeméten, Miskolcon, Egerben és Székesfehérvárott. Híven a hagyományokhoz, a Budapesti Tavaszi Fesztivál március 17-i nyitóhangversenyén Erkel-, Liszt- és Bartók-művek hangzanak el a Zeneakadémián a Miskolci Szimfonikus Zenekar előadásában. Másnap a Szovjetunió Állami Kis Szimfonikus Zenekara lép fel, Jurij Szimonov vezényletével. Világhírű vendégeink között itt lesz Maurica André francia trombitaművész, Keith Jarrett amerikai zongora- művész, Teresa Berganza spanyol operaénekes. Operaparódiával mutatkozik be a londoni Kings Singers, Beethoven-estet vezényel George Hanson, a Magyar Televízió V. nemzetközi karmesterversenyének amerikai győztese, zongoraestet ad Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, fellép a Budapesti Fesztivál Zenekar. S mivel éppen a fesztivál napjaiban van Muszorgszkij születésének 150. évfordulója, a szerző Salambo című befejezetlen operájának magyarországi bemutatóját hallgathatja meg a közönség a Budapest Kongresszusi Központban, március 21-én. Hangversenytermi bemutató lesz Lajta László „Mise frig hangnemben” című műve is, a szerző 1950-ben írta, 1957-ben rádiófelvétel készült belőle, s azóta most kerül először közönség elé, a Mátyás-templomban. Leggazdagabb programot a kiállítótermek ígérnek 34 képző- művészeti, nyolc fotóművészeti, három iparművészeti és három klasszikus múzeumi tárlattal, amelyen 300 magyar és 170 külföldi művész munkái szerepelnék. Időben a XV. századtól napjainkig, térben Ausztriától Amerikáig terjed a skála. Különleges élményben lesz részük azoknak, akik a Szépművészeti Múzeumban felkeresik a „Mesterrajzok New Yorkból” című bemutatót, amelynek anyagát négy, amerikában élő osztrák műgyűjtő magángyűjteményéből válogatták. Leonardo, Raffa- ello, Rembrandt, Tiziano^JJe- gas, Sisley, Picasso, Léger rajzai március 16-tól két hónapig vendégeskednek nálunk. A Goya grafikai kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában a spanyol Juan March-alapítvány gyűjteményéből 218 rézkarcot tartalmaz. Találkozások címmel ugyancsak a Nemzeti Galéria termeiben látható a Budapest — Bécs festészeti kiállítás, 41 magyar és 41 osztrák kortárs festő alkotásaiból. Az anyagot ősszel már bemutatták Bécsben, a .Zentralsparkasse und Kommerzialbank támogatásával. A Műcsarnokban az 1964 óta Párizsban élő, és a legnagyobbak között számon tartott festőművész, Csemus Tibor életmű-kiállítása nyílik. Szenzáció ez azért is, mert Cser- nusnak önálló kiállítása még nem volt Magyarországon, s mert ezúttal ismerkedhet meg a hazai közönség a művész Párizsban festett vásznaival. A Budapesti Tavaszi Fesztivál jelentős összegekkel támogatja ezeket a rendezvényeket, s ez a mai ínséges időkben igazán ráfér a kultúrára. K.M. A patinás egri nevelési intézmény, a Petőfi Sándor Középiskolai Fiúkollégium diákjai, tanárai és az egykori növendékei határozták el, hogy megalakítják a névadó költő,' valamint a diákotthon emlékét ápoló baráti kört. Mint tervezik, a Régi Petőfi Kollégisták Baráti Körének tagjai célul tűzik ki, hogy támogassák a jelenlegi oktató- és nevelőmunkát, segítik a tanári kart s a diáktanácsot a korszerű, nyitott, életközpontú kollégium létrehozásában. Az elmúlt évtizedekben itt nevelkedett egri diákok azt is vállalják, hogy ki-ki a maga munkaterületéről — a politikai, a tudományos, a művészeti és az irodalmi életből — merített publikációval a mostani növendékek felkészülését megalapozza, s az évente megrendezendő találkozókon személyes tapasztalataival segíti. Tervezik továbbá, hogy méltóképpen emlékezzenek meg Petőfi Sándor költői, politikusi tevékenységéről, ennek érdekében állandó kapcsolatot alakítanak ki a hasonló célokkal létesült baráti körökkel, társaságokkal és brigádokkal. A leendő társaság szervezői az előzetes érdeklődések alapján máris olyan támogatókra találtak az ügyükhöz, mint Gecse Attila, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, dr. Géczi István országgyűlési képviselő, a Kertészeti Egyetem tanszékvezetője, Maród Sándor, a megyei tanács általános elnökhelyettese, dr. Patkó Benjamin megyei főügyész, vagy Király Gábor, a Pé- tervásári Általános Iskola igazgatója, Patkó Imre, a fővárosi tanács főosztályvezető-helyettese. De várják továbbra is az egykori kollégisták jelentkezését, hogy minél teljesebb körben indíthassák útnak a közös kezdeményezést.. A baráti kör alakuló találkozójára egyébként — az egri, márciusi forradalmi jubileumsorozat keretében — március 14-én délután kerül sor a Petőfi kollégiumban, dr. Dobos József igazgató vezetésével.
