Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-15 / 39. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. február 15., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Körkérdésünk: (11/1.) Lát-e ön reális esélyt a kibontakozásra? A fenti kérdést igazán nem bosszantásnak szántuk így február, s egyben az áremelés napjaiban. Talán mi magunk sem tudnánk megfelelően válaszolni. Hiszen a kibontakozás — főleg manapság — eléggé tág fogalom. Politikai, társadalmi vagy gazdasági összetevőkre kell gondolnunk? Az egész szocialista rendszerre, vagy Magyarországra, netán szőkébb körben, megyén belül értelmezzük a kérdést? Konkrét tényekre, vagy általános összefüggésekre vagyunk inkább kíváncsiak? Akiket megkerestünk, azoknak nem adtunk pontos instrukciókat. Hagytuk, hadd gondoljon mindenki arra, amit a saját maga számára rejt e szó. S talán ezért is lehetséges, hogy az alábbi válaszok eléggé sokszínűek... Kelemen Jdz.se/hegeszt0, Mezőgép egri gyáregység. — Hát, túl sok esélyt nem látok ebben a jelenlegi helyzetben, és ezzel a vezetői felfogással. Azt is mondhatnám, hogy ennyire mélyen 1956 óta nem voltunk. Elég már az áremelésből. Két gyerekem van, napközibe járnak, és nagyon nehéz a családot eltartani. Nem örülök ennek az évnek, kicsit rosszul kezdődött. Nagyon őszintén remélem, hogy a jövő évet áremelés nélkül tudjuk elkezdeni'. — Azért egy kicsit mégiscsak optimista... Szűkebb környezetében, tehát a vállalatnál lát valami reményt az előbbre lépésre? — Bár mi nyugati exportra dolgozunk — ez a munka szervezettségében még nem látszik meg igazán. Sokszor órákat kell állni, mert egy-két ember felelőtlenül végzi a dolgát. Lehet, hogy ezért nem fognak majd megdicsérni, ha olvassák a cikket. De ez az igazság. Gmk-zom is, és tudom, hogy jobban össze lehet hangolni az egyes részfeladatokat. De esetleg a vezetők is többször odamehetnének a munkásokhoz, és megkérdezhetnék az ő véleményüket is. Gyakrabban kellene munkásgyűléseket is tartani. És van még egy-két dolog, ami erősíti a dolgozók körében lévő elégedetlenséget. Mióta én itt vagyok, azóta egy teljes brigád kicserélődött. Elmennek oda, ahol több pénzt lehet keresni. Pedig egy jó kollektívát egy-két forintért nem szívesen hagy ott az ember. — Önt nem nyugtalanítja a munkanélküliség veszélye? — Én hiányszakmában dolgozom. Itt inkább még emberre lenne szükség, mintsem hogy elbocsássák a meglévőket. De ezzel a munkanélküli-segéllyel nem értek egyet. Egy-két ember ki fogja használni. Felveszik a pénzt, ahelyett, hogy tényleg keresnének valamilyen állást. Ide például jöhetnének... * Dr. Sibelka György, a Kereskedelmi Minisztérium Heves megyei külkereskedelmi megbízottja: — Ha megvan a diagnózis, hozzá lehet látni a gyógyításhoz. Mi meglehetősen későn ismertük fel (ismertük el): nem holmi múló rosszullétről van csupán szó, mely tüneti kezeléssel orvosolható, hanem komolyabb, komplikáltabb bajok emésztik gazdaságunkat. Késésben vagyunk tehát, és jóllehet, most már folyik az operáció (sokan esküsznek rá: narkózis nélkül), az elvesztegetett éveket nem lehet behozni. A műtét valóban fájdalmas: „altatásra” végképp nincs már idő. Mint a külkereskedelem irányító apparátusában dolgozó közgazdász, szűkebb szakterületem 1988. évi eredményeivel tulajdonképpen elégedett lehetnék. Rendkívül kedvezően alakult a konvertibilis kereskedelmi mérleg aktívuma, az elért mintegy 570 millió dolláros szaldó azonban sajnos, korántsem a sokat emlegetett szerkezetváltás következménye. A szerkezetváltás ugyanis ténylegesen mind ez idáig nem ment végbe, termékeink döntő része kon vertibilis piacokon változatlanul nem versenyképes. A tervezettet meghaladó aktívumot nagyrészt olyan, számunkra szerencsés külpiaci folyamatok alakították, melyek 'tartós hatására nyilvánvalóan nem alapozhatunk. Haladékot, lehetőséget kaptunk azonban, kérdés, mennyire leszünk képesek élni az eséllyel. Ha nem sikerül 1989-ben konvertibilis exportunk mennyiségét 6 — 6,5 százalékkal növelni — ennyire van minimálisan szükség az adósságszolgálat és a konvertibilis import igényeinek kielégítéséhez —, kibontakozási elképzeléseink megvalósítása súlyos veszélybe kerülhet. A szerkezetváltást fel kell gyorsítani, nem csupán beszélni róla: az érdemi, következetes lépések nem odázhatók tovább. Vállalati vélemények szerint a Kereskedelmi Minisztérium új szervezete rugalmasabb, problé- maérzékenyebb, ezáltal hatékonyabb lett, erősödött a vállalati szemlélet. Gyakran hallom ugyanakkor vállalati vezetőktől, hogy nem tartják jónak az egyes tárcák, irányító szervek közötti együttműködést, sok az átfedés, keresztintézkedés, üresjárat, és az ebből eredő időveszteség. Ha nem sikerül feloldanunk ezeket az anomáliákat, komolyan gátolhatják a kibontakozási folyamatot. Ami a megyei gazdálkodó szervezetek külpiaci tevékenységét illeti, nos — diplomatikusan fogalmazva —, nem rosszabb a helyzet, mint másutt az országban. A termékszerkezet nyilvánvalóan javításra szorul: kevés az igazán piacképes megyei áru. Örvendetes viszont, hogy a régi (Fotó: Gál Gábor) exportőrök mellett egyre több vállalat, szövetkezet és — újabban — magánszemély mutat érdeklődést a külpiaci megjelenésre. Egyik legfontosabb feladatomnak tartom ezeknek a törekvéseknek az erősítését: a konvertibilis export növelése a kibontakozás szempontjából meghatározó fontosságú. * Tóth Istvánné titkárnő, Kiszöv. — A kérdésre az a válaszom: látok. A szocialista világrend- szert egy gazdasági és egy ideológiai válság rázta meg annyira, hogy ettől már csak jobb lehet. Szerintem most mindenki ezen munkálkodik. Én a haladás irányát a technika fejlesztésében látom elsősorban. A szövetkezeti mozgalmat nem érzem veszélyben. Mégpedig azért, mert rendkívül rugalmas, és most a kisebb egységek tudnak jobban alkalmazkodni a változásokhoz. Az lesz majd az egészséges, ha megszüntetjük a gazdaságtalan termékeket gyártó vállalatokat. Úgy érzem, bármennyit is beszélünk az ellenkezőjéről, még mindig fő szempont az általános foglalkoztatottság. S bár fájdalmas, s gyakran tragikus is, de ezen változtatni kell. Az egészből pedig az egyes ember azt érzi, hogy kevés a pénze, és jobban be kell tudni osztani... (Folytatjuk) Összeállította: Doros Judit A rókákat lelövik vagy kifüstölik, ugye? Veszettség ellen csirkefej — Mennyiért adod a rókabőrt? — kérdezi a szűcs a szerencsés vadásztól... Nem gondol arra, hogy a számára üzletet jelentő prém esetleg veszett „komának” a bundája volt, s míg megnyúzza a tetemet, saját és közvetlen környezetének az egészségét veszélyezteti. így lesz az állat- és népmesék „furfangos” imposztora irtandó dúvad, s számos vadász feljogosítva érzi magát az állandó rókariogatásra, hisz két bőrt nyúz le szó.szerint is a pórul járt tyúktolvajról: egészség-, illetve járványügyi misszióját tölti be, és gyarapítja értékes trófeagyűjteményét. Esetleg felesége, kedvese szőrmekollekcióját. No, de túl a rosszmájúságon: nem kell lemészárolni minden rókát. Legalábbis nem lehet szentesíteni a meggondolatlan vadirtást. Erről számolnak be a nagyobb európai lapok. Ugyanis létezik már egy olyan, veszettség elleni védekező eljárás, amelyik nem jár „vérontással”, így megfelel ez az állatvédőknek, s közegészségügyi dolgozóknak is. Amellett igen humánus: a veszettség elleni oltóanyagot csirkefejekbe helyezik, amelyek kikerülnek az erdőkbe, ligetek, rókalyukak környékére. Télen amúgy is kevesebb a táplálék, s az éhes vad, míg belakmározik, egyúttal be is oltja magát. Sajnos, a „csirkefejes” oltást eddig Nyugat-Euró- pában — Svájc, Belgium, NSZK, Franciaország — alkalmazták komoly sikerrel. Egész országrészek immunizálása valósult meg e metódussal. Míg mi a léttani etikával homlokegyenest ellenkező dúvadirtást és füstgázzal történő fojtogatást részesítettük előnyben — minisztériumi áldással. Tulajdonképp arról van szó, hogy tavasszal, amikor a kotorékalja új kis „Vuk-kölykök” zsivajától hangos, mérges füstölőt kellett az üregekbe vetni, a gázok megfojtották az állományt! — Éegalábbis ebben bíztak azok, akik arra kényszerítették az állatorvost, hogy esküjével ellenkező tevékenységet végezzen — halljuk dr. Huszti György megyei vezető állatorvostól, aki így folytatja: — Az egészen bestiális lelkületű vadászokat nem számítva, undorodtunk ettől a gyilkolástól. Ha pénzed van — egészséged is van Szerencsére ezt a törvényt nemsokára visszavonták, és ekkor jött el a durrogó puskák szezonja. Igen ám, de valójában a róka vírusgazda. A veszettség elleni harc egyik formája pedig azon állatfajok ritkítása, amelyek fertőzhetnek. Az a sors végzete, hogy nálunk pont a róka a „bacilusgazda”. Ez egyébként egész Európára igaz, ugyanis, az USA-ban a mosómedve, míg Kanadában az amerikai görény hordozza a veszettség vírusát. Mi ellene vagyunk a tömeges vadászásnak, sőt barbár tett — ahogy Konrad Lorenz etológus írja — egy-egy állatfajt a kiirtás veszélyének kitenni. Súlyos veszteség ez az ökológiai lánc számára is. — Főorvos úr! Európában mi magyarok, elsőként vezettük be a kötelező eboltást, mintegy száz évvel ezelőtt. Nem lehetne a régi dicsőséget újra felvillantani azáltal, hogy mi alkalmaznánk elsőként ezt a szájon át történő, „veszettség elleni oltást”, hiszen korántsem mellékes kérdés ez. Unos-untalan jelennek meg felhívások veszettséggyanús harapásokról, és tudomásunk van arról is, hogy a hagyományos, agyvelőből előállított, embernek beadandó vakcina minden ezredik esetben bénulást okozhat. — így igaz, ezért kell veszettséggyanús harapás esetén aláíratni az illetővel a papírt, hogy beleegyezik az oltásba. Kötelezni senkit nem lehet — éppen emiatt — erre. Pedig erdőkerülők, gyepmesterek, állatokkal bánók ki vannak téve a fertőzésveszélynek. A veszettség lappangási ideje 4—12 hét, ám a szélső értékek 5 és 8 hónap között vannak regisztrálva. Mindenképp a legideálisabb tehát az ön által említett csirkefejes beetetés lenne. Mind humán, mind állatvédelmi szempontból. — Mi történik akkor, ha egy illusztris állami vagy politikai vezetőt mar meg egy veszettséggel gyanúsítható négylábú, vadászat közben. — Létezik egy valutáért árusított külföldi oltószer, amelynek — talán mondanom sem kell — nincs bénulással járó mellékhatása. Akkor tehát igaz a mondás: ha pénzed is van, egészséged is akad! Egyedüli akadály — a pénzügyi helyzet Huszti doktortól megtudtuk még, hogy ha mondjuk, az erdeink állományában élő rókáknak a 60 százaléka immunizálódik, megszűnik a járvány, azaz a veszettség veszélye. Noha a vírus továbbra is él, de nem olyan erős. Amikor a budapesti Phylaxia Oltóanyag-termelő Vállalat kutatási igazgatóhelyettesénél, dr. Kisari Jánosnál érdeklődtünk, kiderült: nyitott kapukat döngetünk. Ők már másfél éve szeretnék az orális oltóanyag gyártását megkezdeni, a vállalat ugyanis képes a hatóanyag biztosítására. A MÉM állategészségügyi főosztálya is kapcsolatban áll az NSZK-beli Thübingeni Oltóanyag-kutató Intézettel, akik a szükséges kísérletek első szakaszát ingyen elvégzik. Igen ám, de az egész munkálathoz 90-100 millió forint szükségeltetik, még így is. S kérdéses, hogy megtérül- e? Mert manapság a bizonytalan pénzügyi helyzetben nem biztos, hogy akadnak megrendelőre. Mert amikor fizetni kell, legtöbb vadásztársaság, közegészségügyi és járványügyi intézmény visszalép. A sorok írója felvetette, hogy ha nemcsak a Kárpát-medencére vonatkozna ez az akció, hanem a „beetetést” a környező szlovák — lengyel és szovjet hegyvidéken is alkalmazni lehetne, javulna-e a kilátásuk. Ám, ha a Phylaxia szocialista országba exportál, harminc százalékos büntetőadót fizet. így önkéntelenül is azt a következtetést vonhatjuk le minden egészségügyi és közegészségügyi propagandával szemben : mit az a néhány veszettség, akár emberen, akár állaton... Akkor nem kell hirdetni az új és újabb, no meg legújabb módosított egészségügyi és embervédelmi programokat. Ánemtúl biztató jövő: mi menekülünk még jobban az állatok elől, azok meg előlünk. Soós Tamás Nem szőtt kelme A győri Graboplast Pamutszövő- és Műbőrgyár az előzetes tervek szerint 53 millió négyzetméter műbőrt gyárt az idén. A sokrétű gyártástechnológia több gyártmánycsalád kialakítását teszi lehetővé. A gyártás során felhasznált úgynevezett hordozóanyagot, a nem szőtt kelmét például ma már teljes egészében maguk készítik. Emellett a közelmúltban fejlesztették ki a külkereskedelemben is hasznosítható Masa nevű mosogató-, illetve törlőkendőt is, amelyből háromnegyed milliót készítenek az idén. Az új kötőüzem, amely lehetővé teszi mintegy 600 tonna körkötött anyag gyártását, amelyre későbbiekben műbőr kerül Jelentős mennyiségű nyugati exportot takaríthat meg az ország azzal, hogy a Graboplastban mosogató-, illetve törlőkendőt készítenek. A képen: készül az alapanyag (MTl-fotó: Matusz Károly) TIa én prostituált lennék, azonnal nyilatkoznék Dobray i-<i«i Ifpirrin fílmióhon FltHAnHonplf ininHpnf l/pnJíTTpfrl Py vtitttl ttilllfvtjvlli I-jIiII\J1IUíII1v1i nlifíVlVHl IWTlIUtTZjVU lenül, sőt még az intimitásokat sem szégyelleném, beengedném akkor is a kamerát, amikor éppen dolgozom, s munka zavarban, mert előzetesen kötnék egy szerződést a rendezővel, miszerint én az alkotásban színészi munkát végzek a direktor strichelés, hanem művészi önkifejezés. Védve lennék a támadások ellen. | De nem csak cin cselekednék így, hanem a budapesti Rá- kóczi tér igazi örömlányai és nőimitátor srácai is így tettek, amikor Dobray megkereste őket, s megkötötte velük az émlíalá Dobrayék, nehogy besúgásnak lehessen tekinteni a kész művét, s az alkotúfársakat be lehessen börfönözni. Ha én mostanság valami rosszban törném a fejem, szeret- ném, ha lenne egy producer, aki engem megtalál, és filmet csítanék a köz vagyonából, a munkahelyemre be sem járnék, rendkívül sűrűn megcsalnám a hitvesemet, és áz egész életeméicsődbe menéséért. Nem ; je, időnként megállítanának, a vehemensebbek fel is tartóztat- nának és számon kérnének. Ekkor tán egy piltanatra meghő- kölnék, de aztán magabízón a zsebembe nyúlnék, felmutatnám a szerződést, talán bele is olvasnék hangosan, és kimutat- iiám, I ben történt, ráadásul engem a j aki művész lévén természetesen fantaszta, felelősségre vonásAz emberek kénytelenek lennének meghajolni a tények előtt, csak egyik-másik dörmögne magában: valami itt nem Mint ahogy dőrmögtek a hír hallatán is, amely szerint Dobray filmjének a bemutatója után a főszereplőket többrendpersze, ez nem igaz. Maga Dobray György cáfolta az információt a tv-2 Napzártájában: csak egy szereplő ellen van eljárás, kuncsaft aranyóráját. ____________ Akkor pedig már nem volt érvényben a szerződés. Kovács Attila v
