Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-15 / 39. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. február 15., szerda Hegedűs a háztetőn című musicalben A hetvenéves Bessenyei Othello szerepében Bessenyei Ferencet azért jó látni, mert nem pusztán nagy formátumú színész (jóllehet éppenséggel az sem kevés!), de maga az eleven, két lábon járó romantika. És egyre nyersebbé, ridegebbé és elidegenedettebbé váló korunkban mintha a romantikának alig (vagy egyáltalán nem?) lenne szerepe. Bezzeg Bessenyei! Ó nem tud nem romantikus hős lenni, bármit játszik is, mert ilyen az alkata. Régies kifejezéssel szólva úgy is lehet mondani: az Isten ilyennek teremtette! Egyébként, ha már a teremtésről van szó, a születés pillanata hetven évvel ezelőtt esett meg vele, 1919. február 10-én, egy nagy és (akkor) elég poros alföldi városban, Hódmezővásárhelyen. Kamaszkorában állatszelídítő akart lenni, nem tudta még, honnan tudhatta volna, hogy később őlesz majd többnyire a szín - padok {és filmek) szelídítésre váró nemes nagyvad;a! Cirkuszi álmairól mindenesetre hamar letett, és 21 éves fejjel — anélkül, hogy akár megkísérelt volna bejutni a Színiakadémiára vagy más színiiskolára — jelentkezett Kardos Gézánál, a szegedi Városi Színház (akkor még így hívták a szegedi Nemzeti Színházat) igazgatójánál. Bessenyeinek már akkor olyan szép hangja volt (igazából, bár lehet, hogy csak titokban, operaénekes akart lenni, nem prózai színész), hogy a direktor azonnal felvette — a kórusba. Bessenyei tehát úgy kezdte, hogy a kórusban fújta, de ez nem tartott sokáig. Rövidesen kisebb szerepeket kapott, prózaiakat és énekeseket egyaránt, s amikor két év múlva, 1942-ben átszerződött Miskolcra, ott már olyan vezető szerepek várták, mint a Peer Gynt, a Bánk bán és Cyrano. így pendlizett azután évekig a miskolci, a szegedi és a pécsi színház között, míg végül kikötött Budapesten a Nemzeti Színházban. Ez 1950-ben történt, és mindjárt az első szerepével az élvonalba került. Svángya matrózt játszotta a Ljubov Jarovája című Trenyov-drámában. Lehet, hogy mai szemmel már egészen másképp ábrázolná ezt a csupa szív, csupa erő és csupa lelkesedés bolsevik matrózt, sőt, az is lehet — és ez a valószínűbb —, hogy a sematizmus korának az ilyen Ljubov Jarovája-szerű darabjait ma egyetlen színház sem tűzné műsorára. De abban az időben a kor szellemét szólaltatta meg a kor — egy csapásra első számúvá vált — színésze, Bessenyei Ferenc. Tizenhárom év következett, csupa nagy szerep hosszú sorával. Elég, ha csak néhányat említünk meg közülük, az idősebbek számára emlékeztetőül, a fiataloknak okulásul. Egy csodálatos Ványa bácsi előadásban például nagyszerű, igazán csehovi Aszt- rov doktort játszott, egy fennköl- ten nemes Illyés Gyula drámában, a Fáklyalángban olyan Kossuth Lajost, aki „szívünkbe égette” magát, s egy Shakespeare-tragédiában olyan Othellót, akinél féltékenyebb és haragosabb, tisztább lelkű és nemesebb mór eisern képzelhető. Nemcsak a Nemzeti Színház (és a Nemzeti akkor még vitán felül az ország első színháza volt!) első számú hőse Bessenyei ezekben az években, de a magyar filmművészet is benne látja szuperemberét. A harag napja, a Feltámadott a tenger, a Különös ismertetőjel, s megannyi más, celluloidszalagra vett alkotás kapott óriási lendületet, friss erőt, valódi jellemábrázolást Bessenyei közreműködésétől. Nyugtalan természet, és meg nem alkuvó. Kérlelhetetlenül szigorú, mert a végtelenségig igényes kollégáival szemben — de önmagával szdmben is. Ezért kerül válságba. Úgy érzi, a sok hősszerep egymásra rakódott benne, már csak a szerepek neve változik, de őmaga nem alakul át bennük. Újítania kell, megújulnia. Ezért érlelődik meg benne 1963-ban a nagy elhatározás, hogy színházat változtat, környezetet cserél. Hátha az új közegben, gondolja, új inspirációk érik, művészete tovább csiszolódik, finomodik, érlelődik. Átmegy a Nemzetiből a Madách Színházba. Néhány évad alatt azonban kiderül, hogy ott sincs jobb helyzetben. Nem változott a szituáció, ugyanolyan romantikus hősök alakjába kell a Madáchban is bújhia, mint a Nemzetiben. Sőt, egy fokkal még idegenebbnek is érzi a közeget. Egy szó, mint száz: visszamegy a Nemzeti Színházba, és nyugdíjba vonulásáig ottmarad. Egyéni ízlés kérdése persze, hogy kinek miben tetszett a legjobban Bessenyei. Van, aki a vagyonát fösvényen magához szorító James Tyrone-ként, a Hosz- szú út az éjszakába című O’Neill- dráma hőseként szerette a legjobban. Bizonyára akad olyan néző is, akinek legutóbbi szerepében — a Zorba, a görög című musical címszerepében tetszett a legjobban. És vannak, sokan vannak — e sorok írója elárulja, hogy közéjük tartozik maga is —, akik a Hegedűs a háztetőn című musical Tevje szerepében élvezték a legjobban Bessenyeit. Másfél évtizeden belül kétszer játszotta el ezt a szerepet a Fővárosi Operettszínházban. Színészi képességeinek minden tartalékát bedobta, drámai erőben és humorban egyaránt gazdag volt ez a csupa szív, csupa agyafúrtság, csupa szomorúság alakítás. Túl a hetvenen is sok ilyent és ehhez hasonlót vár még Bessenyeitől meg nem fogyatkozott létszámú közönsége, színpadon, filmen és a képernyőn egyaránt. B. T. Negyvennél több koncert Budapesti Tavaszi Fesztivál A Budapesti Tavaszi Fesztivált március 17-től 26-ig rendezik meg. A tíz napon át tartó rendezvénysorozatot ezúttal is a műfaji sokszínűség és a magyar kultúra értékeinek bemutatása jellemzi. A műsorok közül kiemelkednek a komoly zenei programok: az idén több mint negyven koncertre kerül sor. Ezúttal is fellép Maurice André francia trombitaművész a Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséretében, s itt lesz a fennállásának 25. évfordulóját ünneplő King’s Singers. A Dohány utcai zsinagógában Joseph Malovany, a New York-i Fifth Avenue Synagogue és a Zsidó Világkongresszus főkántora ad elő héber liturgikus műzenét. A magyar zenei élet kiválóságai is szerepelnek a fesztiválon, így például Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, a Budapesti Fesztiválzenekar, Matuz István, Drahos Béla. Számos kiállítást rendeznek, egyebek között Goya rézkarcaiból, valamint New York-i magán- gyűjtemények grafikáiból. Megtekinthetik az érdeklődők a vüág legjelentősebb háborús fotósának tartott Robert Capa kétszáz fotóját, valamint Csernus Tibor magyar származású festőművész tárlatát is. Fellép a fesztiválon a győri, a szegedi, és a pécsi balett együttese. Az Operaház balett-társulata különös produkcióra vállalkozik: A csodálatos mandarin című táncjátékot háromféle koreográfia szerint mutatja be. A Magyar Állami Népi Együttes Tánckaláka című műsorával lép fel a fesztiválon, s a hagyományokhoz híven ezúttal is megrendezik az országos táncháztalálkozót. Több színház bemutatóval készül a tavaszi fesztiválra. A Madách Színházban Moldova György Malom a pokolban című regényének színpadi változatát láthatják a nézők, a Vidám Színpadon Vinkó József Justicia kombi- néban című darabját mutatják be. A Nemzeti Színházban a Bestia című rockopera kőszínházi bemutatójára kerül sor. A vidéki színházak közül a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, a Notre Dame-i toronyőr című musicalt viszi színre. A Budapesti Tavaszi Fesztivál hagyományos és nagy jelentőségű kísérőrendezvénye az Utazás ’89 kiállítás. Az eddigi jelentkezések szerint legalább 21 ország 150 kiállítója vesz részt a kelet-nyugati börzének is nevezett idegenforgalmi seregszemlén. Dél-Korea, Ciprus és Izrael először mutatkozik be az Utazás-kiállításon. A jegyek árai a tavalyihoz képest nem emelkedtek; 40 és 300 forint közötti áron lehet egy-egy belépőjegyhez hozzájutni. A fesztivál rendezési költségeihez az Országos Idegenforgalmi Hivatal 40 millió forinttal járul hozzá, az ösz- szes kiadás mintegy 62 millió forintra tehető. Egyperces interjú Bevezetés a kocsmológiába99 Kocsmát már mindenki látott. Arról azonban kevés fogalmunk van, milyen lehetett a középkorban egy valamirevaló falusi ivó. A kérdést nem szabad félvállról venni, amit az is bizonyít, hogy a közelmúltban tudományos konferenciát rendeztek Pozsonyban ezzel a címmel: Kocsmák a feudalizmus és a kapitalizmus idején. A szakterület igen felkeltette érdeklődésemet, ezért felhívtam a tanácskozás egyik résztvevőjét, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatóját. — Miért éppen ez a téma került a muzeológusok terítékére? — kérdeztem dr. Draveczky Balázst. — Ehhez kínálkozik a legbőségesebb anyag, írásos és tárgyi emlékek egyaránt. Szlovák kollégáink a nyolcvanas évek eleje óta fáradoznak azon, hogy a vendéglátás történetét reprezentáló gyűjteményt, majd a miénkhez hasonló múzeumot hozzanak létre. Kutatómunkájuk eredményeképp jöhetett létre ez a tanácskozás is. — Minden régi falucska főterén biztosan megtaláljuk a jeles intézményt, ahová betérhetnek a polgárok némi itókára. — A falvakban nemcsak az iszákosok találkahelyéül szolgált, hanem a közélet színtere is volt, ahol meghányták-vetették a község dolgait. így volt ez Szlovákjában és nálunk is. A különbség csak annyi, hogy ott hamarabb rákaptak a „keményebb” italokra, a borovicskára, az égetett szeszre. A magyarok inkább borisszák voltak, legalábbis évszázadokkal ezelőtt. Később a polgárosodás divatba hozta a vendéglőket, fogadókat, kávéházakat, de ezek inkább a városokban hódítottak. — Ha valaki behatóbban szeretné tanulmányozni a„kocsmo- lógiát”, honnan meríthet ismereteket? — Évtizedekkel ezelőtt jelent meg egy alapmű, Lestyán Sándor Utazás a fehér asztal körül című könyve. Azt hiszem, ezt reprintben újra érdemes lenne kiadni, hiszen részletesen foglalkozik a magyar vendégfogadás hagyományaival, szokásaival. Ajánlhatnék egy kirándulást is Szalkszentmártonba, ahol az eredeti berendezési tárgyak segítenek felidézni a hajdani hangulatot. — Nem lehetett életbiztosítás belépni egy ilyen helyiségbe... — Bizony előfordultak ribilii- ók, és erre felkészültek a kocs- márosok is. A felszerelést, az italt, és a személyzetet alacsony léckerítéssel vették körül, ezt nevezték kármentőnek. Emögé húzódtak a házigazdák, ha kitört a csetepaté; vagy megérkeztek a betyárok. A település lakói azonban elbántak azzal,, aki teljesen megfeledkezett magáról. A renitenseket porzsáknak csúfolták, és az is előfordult, hogy vászonba varrva a folyóba vetették józanodni. Nem rossz eljárás — tette hozzá a múzeumigazgató rövid gondolkodás után — időnként ma is alkalmazni lehetne. Megköszöntem a kalauzolást, ami bizony felnyitotta a szememet. Eddig azt hittem, hogy a sarki kricsmi azért van mindig dugig, mert italoznak benne. Most már tudom, hogy tudományos munkát végeznek: gondoskodnak arról, hogy a jövő század kocsmatörténészei is bőséges leletanyagot találjanak. (palágyi) Fűzfapoéták Voltak, vannak és lesznek. Mindaddig, amíg a világ fennáll. Magabiztosak, rámenősek, önkritika nélküliek, követelődző- ek, agresszívek. Valamennyien azt hiszik, hogy a Parnasszuson előkelő hely váija őket. Többnyire képzetlenek, műveletlenek, zömük még édes anyanyelvűnk alapvető szabályait sem ismeri, nemhogy a verstan reguláiban eligazodna. A Rádiókabaré Színpada hétfőn este XIX. és XX. századi képviselőik szörnyelményeiből rendezett kacagtató bemutatót. Derültünk, de meg is döbbentünk. Különösképp amikor az ötvenes évek koszorús fűzfapoétáit szólaltatták meg. Bármenynyire hihetetlen, mégis igaz: elrettentő- tákolmányaik helyet kaptak az újságok és a folyóiratok hasábjain. Nem akarom minősíteni a túlzottan engedékeny szerkesztők alapállását, mégis meggyőződésem az, hogy nem elsősorban esztétikai érzékük hi- bádzott, hanem gerincességük. Nem mertek ugyanis nemet mondani, nem volt merszük messzeűzni a redakciók környékéről ezeket a veszedelmes dilettánsokat, akik mások riadozásá- ra, félelmére építettek, s arra hivatkoztak, hogy ők a napi politika céljainak teljesüléséért munkálkodnak. Hát ami azt illeti meg is lett az eredménye... Az igazsághoz persze hozzá tartozik az is, hogy néha túl keményen mondunk verdiktet, s azt is ocsúnak tituláljuk, ami nem egészen az. Személyesen soha nem találkoztam Soós Zoltánnal, így hát szubjektivitás nem befolyásol, amikor azt hangsúlyozom, hogy alkotásainak egy részét kár lenne arra a jelképes szemétdombra söpörni. Nem azért, mert köztünk él, s ma is dolgozik, hanem amiatt, mivel egyikét esetben mégis értéket produkált, amelyet jó lenne megbecsülni, hozzátéve azt, hogy tehetsége aligha delegálja a legkiválóbbak társaságába. Ettől függetlenül kikapcsolódtunk, háborítatlanul derültünk. Élveztük Hegedűs Géza szellemes megjegyzéseit, kommentárjait. Sinkó Péter összeállítói, rendezői erényeinek köszönhető az a több mint egyórás program, amely nemcsak búfeledtető volt, hanem iránytűt is kínált az eligazodáshoz. A literatúra olykor útvesztőkben bővelkedő birodalmában... Krúdy A markáns egyéniségű író stílusművészeink egyike. Jelzői, fordulatai, hasonlatai, képei csak rá jellemzőek, senki más eszköztárával össze nem téveszthetőek. Iskolát nem teremtett, ám amit nyújtott ritka ajándék mindazoknak, akiket megbabonáz a míves szó, akik érzékenyek a lélek rezdüléseire, a legfinomabb hangulatokra. Bányai Gábor rájuk gondolhatott, amikor rajtoltatta azt a sorozatot, amelynek másik részét szintén hétfőn este hallhattuk. Okosan, ügyesen válogatott a rendelkezésére álló anyagból. Azt kívánta elérni, hogy visszaadja a szerző novelláinak, regényeinek egyedi atmoszféráját. Sikerült. Különérdem, hogy a népművelői feladatkörtől sem húzódozott, hiszen az egyes blokkokat úgy tervezte, hogy szembesüljünk az alkotóval, hogy valljon róla lánya is. Beléphettünk abba az éjszakai műhelybe, abba a margitszigeti szobába, ahol a megkapó történetek születtek. Barangolhatmeséi tunk a nyírségi tájakon, az óbudai kiskocsmákban, a mindig felidézhető, de sohasem volt őszi erdőkben, végiggyötrődhettünk olyan szerelmeket, amelyek talán minket is üdvözíthetnek, kínozhatnak majd. Körénk telepedhetett az a melankólia, amely nyomunkban is lopakodik, elűzhettük azt a szomorúságot, amely kitartóan fut utánunk. Érzelmek tisztítótüzében váltunk — akaratlanul is — nemesebbé, szenzibilisebbé, együttér- zőbbé... Kaptuk mindezt önzetlenül, cserébe csak figyelmünket kérték. Aki nem zsugoriskodott idejével, elégedett lehet, hiszen olyan portyán vehetett részt, amelyre nem sűrűn kínálnak ingyenes belépőt, amely a lényünket átható emberség majdan tán cselekedetekben is megtestesülő szebbre, igazabbrá sarkalló pillanataival lepett meg mindnyájunkat. De szívesen indulnánk máskor is efféle utakra... Pécsi István A hatszáz kazetta választéka bővül Televideo Kíváncsi Fáncsi és a Palacsintás király, a Vízipók—csodapók, a Nagy ho-ho-ho-horgász, a Sebaj Tóbiás a kicsiknek, a Magyar évszázadok, az Irodalmi barangolások, a Gobbi Hilda-portré, a Mesteremberek a nagyobbaknak, de kapható a Sárkány éve (Neoton família), a V. Moto-Rock, a Pop- clip és különböző kacagtató komédiák, no meg filmek: az Árverés, a Véletlen halál megbízásból, s operák is meg operettek, kinek-ki- nek ízlése szerint. Igazán bőséges a kínálat a Televideo. Kiadónál. Mintegy hatszáz kazetta már jelenleg is kapható, és a választék még bővül. Sok ez? Kevés? Az adatok elgondolkodtatok. Egy felmérés tanúsága szerint háromszázezer képmagnóval rendelkező háztartás található Magyarországon. Tavaly ennek még csak a fele volt. A világútlevél, a bécsi utazások gyakorisága megkönnyítette a beszerzést. A képmagnóval nem rendelkező, de rendszeresen videózok száma 1988 júniusában meghaladta a kétmilliót. Óriási az utóbbi évek fejlődése, gazdag a piac, és széles a választék. Több műsor fogható, gyarapodtak a kábeltévés és a műholdas adások. Ezek mindmind a kínálatot gazdagították. A tévéadásokkal ellentétben a video individuális szórakozási forma, az egyén választásán múlik, és egyre teljed. Budapesten a felnőttek harminchat, városokban huszonnégy, községekben tizenhét százaléka videózik rendszeresen. Színes a kép, ha arra keressük a választ, hogy milyen forrásokból is kerül a néznivaló. A bevallások alapján a videózok ötven százaléka említi az MTV felvett műsorait, ötvenhét százalékuk más tévék adásaiból merít, harmincegy százalék említi a videotékákat és a könyvtárakat, húsz százalékuk a „fekete” kölcsönzést (szerintem, ez nagyon szemérmes adat), hetvenhét százalékuk barátok között cserél és harmincnégy százalékuk vásárol műsoros kazettát. A videózás a legkisebbek között a legnépszerűbb. A műfajlistán ezért a mese- és rajzfilmek vezetnek, ezt követi a kaland- és wes- ternfilm, majd a karate- és akciófilm, s kedvelt a videoklip, a sci-fi, a horror, a pornó. Bizony, képet kapunk ezáltal magunkról, érdeklődésünkről is. 1985 júniusában jött létre a Tér levideo Kiadó. Elsősorban azzal a szándékkal, hogy az MTV archívumában fellelhető értékes alkotásokat forgalmazással is közki ncs- csé tegye. Három év után már eljutott odáig, hogy vásárolni is tud. A kínálat bővül. A Lenin körúti üzleten kívül megnyitották 1988 decemberében az I. kerületi Alagút utcai boltot. Lehet vásárolni, és lehet kölcsönözni is. A Televideoklub már ötszáz tagot számlál, és a klubtagok kedvezménnyel kölcsönözhetnek.
