Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-13 / 11. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1989. január 13., péntek Új nemzeti összefogást kell teremteni Szellemesség és figyelem Az ember hamar megállapíthatja, hogy Berecz János jé előadó. Hamar magával ragadja közönségét. Amikor Gyöngyösön a pódiumra állt, fölmérte az előtte ülőket, majd azzal kezdte, hogy Heves megyében jól ismerhetik őt, mert megkönnyítették a dolgát. Nem ültették az első sorokba a szebbik nem képviselőit, nem vonták el a figyelmét a fontos kérdésekről. Később sem feledkezett meg arról, hogy mondandóját aktualitásokkal, szellemességekkel fűszerezze. Fölemlegette, hogy nem könnyű ma nagy nyilvánosság előtt szólni, mert sokan félreértelmezték záhonyi szavait. Ott arról beszélt — a hallgatóság összetételét látván -, hogy a cigányság számára befogadó nemzet kell, hogy legyünk, más választás nincs. De már jött néhány névtelen levél, amelynek írói kemény ítéletet mondtak erre az álláspontra, érzelmi túlfűtöttség alapján. A végén pedig arról beszélt, hogy egy amerikai politikus konzervatívnak minősítette őt, mire Berecz János válaszában azt mondta, hogy olyan értelemben valóban az, hogy a reformokat a párt vezetésével képzeli el. Az amerikai végül azzal állt elő, hogy végül is ezt nem megbélyegzésnek szánta, hiszen a reagani — konzervatív — kormányzat volt az USA utóbbi éveinek legsikeresebb vezetése. Ilyen és hasonló, életteli történetek avatták valóban élmény- nyé ezt a találkozást. (Folytatás az 1■ oldalról) Az értelmiséggel és az ifjúsággal jobb kapcsolatot kell kialakítani, erre esélyt teremtett, hogy a pártbizottságban ez a két réteg, még a városi arányoknál is jobban képviselteti magát. Át kell gondolni az alapszervezetekkel való kapcsolatokat is. A környék hatezer párttagjával folyamatos párbeszédet szükséges folytatni. A városi lap csak utólag képes tájékoztatni, mert havonta lát napvilágot. A radikális áremelés miatt sokan lemondták az egyébként szeretett és közkedvelt megyei lapot, a Népújságot, de remélhetően nem kevesen lépnek vissza olvasótáborába. A városi pártbizottság is szeretne hozzájárulni, hogy érdekesebb, népszerűbb legyen az újság, azzal, hogy több és jobb tájékoztatást ad. Februártól a testület egyre többször kíván részt venni személyesen is az alapszervezetek munkájában. Berecz János az elhangzottakból kiemelte: nagyon tanulságos, hogy ha a párt szemet huny bizonyos kérdések fölött, azok politikai problémává válnak. Pedig tanulhattunk volna Nyugat-Euró- pa példájából, ahol a környezet- védelem elhanyagolt ügyéből még pártjellegű képződmények is kialakultak. Fontos, hogy ezeket a problémákat megfelelően kezeljük. Azt is aláhúzta a vendég, hogy igen fontos az alapszervezetekkel kialakított megfelelő kapcsolat, mert a tájékoztatás igen lassú. Meghatározó a párt befogadó- és alkotóképessége, annál is inkább, mert felgyorsultak az események, s sokszor még a követésük sem egyszerű. Berecz János helyeselte, hogy. a gyöngyösiek ilyen nagy szerepet tulajdonítanak a helyi, várospolitikai kérdéseknek. A program ezután a gyöngyösi főiskolán folytatódott, amelynek aulájában több száz érdeklődő gyűlt össze, hogy Berecz János időszerű politikai kérdésekről szóló előadását meghallgassa. Az egybegyűlteket Rajki Sán- dorné köszöntötte, majd átadta a szót az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának. Az előadó először megköszönte azokat a kérdéseket, amelyeket előzetesen megkapott, majd előrebocsátotta, hogy a válaszokat beépítve, inkább egybefüggően beszélne a helyzetről. S mivel nincsenek örök és megmásíthatatlan igazságok, s minden vita új gondolatokat és következtetéseket szülhet, nem a régi, megszokott mederben fejtené ki álláspontját, hanem, mintegy hangosan elmélkedve. Megemlékezett az Országgyűlés most befejeződött ülésszakán elhangzott hozzászólásáról is, mint aláhúzta: sokan jöttek oda hozzá azzal, hogy ezt nem vártuk... Eza vélemény támogatást vagy megkérdőjelezést is jelentett. Nem volt ellentétes annak a kollektívának az álláspontjával, amelyet képvisel, de mégis nagy belső izgalommal adta elő, mert olyan tételeket is elmondott, amelyek még nem kidolgozottak, de elindíthatnak új gondolkodási folyamatokat a nemzeti összefogás jegyében. Ezután Berecz János arról szólt, hogy miként lehet értékelni a magyarországi helyzetet. Válság, kilátástalanság uralkodik, netán demokratikus forradalom zajlik? Egy szóval nem lehet válaszolni a kérdésre, változatlanul érvényesek az 1988 májusában az országos pártértekezleten elhangzott jelszavak: fordulat, reform, megújulás. De mit is takarnak ezek a fogalmak? A fordulat jelentős, mert van ez a változás olyan horderejű, mint bármelyik megelőző. Új modell kialakítása folyik, a politikai intézményrendszerben és a gazdaságban. Az utánunk következők döntik el, hogy ez forradalmi fo- lyamat-e vagy sem. Mindenesetre az előre nem látható, befolyásolható események elkerülése miatt reformokra van szükség. Ezek átgondoltak, de nem minden elemükben előre kitaláltak. Abban teljes az egység a legfelsőbb vezetésben, hogy egy össztársadalmi reformprogramot kell végrehajtani, tíz más kérdés, hogy kinek melyik rész tetszik jobban. De ez nem befolyásolhatja a közös cselekvés hatékonyságát. A megújulás elsősorban a pártra vonatkozik, amely nem maradhat az, ami volt. A csaknem fél évszázados elméleti tes- pedésből ki kell lépni s korszerűsíteni az alapokat, hogy arra megfelelő ideológia épülhessen. Nagyon nehéz feladatok ezek, hiszen romló gazdasági helyzetben kell véghezvinni mindezt. A hatvanas években viszonylag kedvezőbb lett volna a helyzet, hiszen egy mélypontról felfelé induló nemzet készíthette volna elő a fordulatot. A késlekedés történelmi, mivel a pangás idején az emberek még önmaguknak sem hisznek. Ráadásul nincsenek előttünk járt utak, az általunk vállalt társadalmi gyakorlatra példa. Egyes elemeket föl lehet fedezni például a nyugati polgári demokráciákban, de nem másolhatjuk azokat, mert sok minden mást is át kellene vennünk. Elsősorban Kínával és Szovjetunióval ’’botorkálunk” együtt, de sok esetben inkább biztatást kapunk: kísérletezzetek, s mi átvesszük, ami bevált, így hát nekünk kell kitapasztalni egy sor dolgot, miközben nem kevesen tekintenek ránk kétkedve: ellenőrizhetetlenné válik-e a nálunk megindult mozgás. Felhívta a figyelmet Berecz János arra, hogy olyan helyzetben vagyunk, amelyben az érzelmeknek nagyobb szerepe van, mint kellene. A társadalmi valóság fokozta fel az indulatokat. Olyannyira, hogy néha már reformellenesnek tartják, aki kiegyensúlyozottságot szeretne. A szociális vagy a nemzeti demagógia könnyen tért hódít, pedig jobb volna, ha a józan ész kormányozna bennünket. Árt a nemzeti köntösben megjelent demagógia. Hátrányos volt a román-magyar viszonyban régebben a visz- szafogottság, de felmérhetetlen károkat okoz a határ menti halottakról szóló rémhírfelröppen- tése is. Azt gondolhatja a világ közvéleménye, hogy másban sem mondunk igazat. Vissza kell térni a realitásokhoz, rájőve arra, hogy nemzeti ügyben nincs nemzetközi támogatás, hisz majd minden országnak megvan a maga fájó pontja. De ha azt hangsúlyozzuk, hogy egyetemes értékek pusztulnak el, az másként hangzik. Berecz János ezután a szocialista út kezdetére emlékeztetett, mint aláhúzta: a nemzetközi helyzet 1949-ben olyan volt, hogy más modell hazánkban nem is alakulhatott ki. Ez 1956- ban összeomlott, de aztán a hatvanas években újra nyugalom került előtérbe. A politika változatlanságát hangsúlyozták. De örök intézmények nincsenek, még ha a keretek változatlanok is, az élet nem áll meg. Különösen a párt kérdése számított tabunak. Ugyanígy nem lehetnek intézményesült személyiségek, cserélhető és cserélődő vezetőkre van szükség. A hozzáértésüktől függjön pozíciójuk, ne attól, hogy ragaszkodnak-e hozzájuk vagy ők ragaszkodnak-e a hatalomhoz. Ezután az előadó kiemelte, hogy szíve szerint a gazdaság állapotáról szólna előbb, de a politikai intézményrendszer gyorsabban változik, ezért ennek elemzésével folytatta gondolat- menetét. Mint hangsúlyozta, nem kell szemérmesen kezelni a témát: a hatalomról van szó, ha a politikai intézményrendszerről beszélünk. Az kerüli meg az ilyen megközelítést, akinek félnivalója van. A kérdés az, hogy milyen legyen a dolgozó nép hatalomgyakorlása. A hatalom fogalma nem ellentétes a demokráciával, megvalósításának módja lehet. A legfontosabb két alapelv, hogy alulról építkező legyen, s biztosítva legyenek benne az emberi jogok. Ilyen szempontból igen fontos az Országgyűlés törvénykező munkája. Az országos pártértekezlet erre a folyamatra gondolt, amikor szólt az alkotmány felülvizsgálatának szükségességéről. Berecz János úgy fogalmazott, hogy nem fogadja el, hogy hazánk nem volt jogállam, csak nem felelt meg a korszerűség követelményének jogrendszerünk. Nincsenek bizonyos kérdésekben átgondolt szabályozórendszerek, arrfelyeket most meg kell teremteni. Felmerülhet a kérdés, hogy elég felnőtt-e ehhez az Országgyűlés. Az biztos, hogy az elmúlt három évtized legdemokra- tikusabban megválasztott testületé ez, más kérdés, hogy létrehozásának körülményei a ma követelményeinek már nem felelnek meg. Nem tükrözi például a közvéleményt, hogy hetvenöt százaléka párttag. Különösen a bősnagymarosi vízlépcső körüli vita eredményezte, hogy a Parlament bizonyos értelemben önmaga ellenzékévé is vált. Most már nem hiszik el a képviselők, hogy egyesülési törvényünk demokratikusabb akár a svájci hasonló jogszabálynál is, hiába fejtegeti ezt a jogtudós miniszter. Sokan azt is megkérdőjelezik, hogy miért teremtünk törvényeket az új alkotmány előtt. Ez utóbbi létrejötte csak szívós építkezés, előkészítés eredménye lehet, nem szabad hevenyészetten létrehozni. Arról is szólt az előadó, hogy a szerveződéseknek sok hordaléka lehet, de az új lehetőségét meg kell adni. Minden nemzedék törekszik arra, hogy kifejezze véleményét. A szervezkedési és egyesülési szabadságtól nem kell tartani. Több ellentmondó nyilatkozat elhangzott a többpártrendszerrel kapcsolatban. Berecz János aláhúzta, hogy ő éppen kibékülne az egypártrendszerben megvalósuló pluralizmussal, de több párt megalakulását demokratikus eszközökkel nem lehet megakadályozni. Olyan jogszabályszükséges tehát, amely minden pártra — így az MSZMP-re is — egyaránt érvényes. Új nemzeti összefogást kell kialakítani, mert ha ez nincs, akkor megindulhat a harc. Azt kell keresni, ami összeköt, hogy ne boruljon az építmény, hanem tovább épüljön. A politikai versenyhelyzetet vállalja a Magyar Szocialista Munkáspárt, még ha a kormányzás felelősségével terhelt is. A gazdasági reformról szólva Berecz János elmondta, hogy eladósodottságunk mértéke olyan, hogy mindennap mérlegre kell tenni: fizetésképtelenséget jelentünk-e be, vagy tovább megyünk a viszonylagos kényszer- pályán. Az első esetben nemzetközi gazdasági megítélésünk gyökeresen megváltozik, belső és külső összeomlás következik be. A második esetben a fogyasztás szűkítésével érhetünk el némi belső felhalmozást, s tör- leszthetjük adósságunkat. De az is világos, hogy ebből gazdasági felemelkedés így nem származhat. Az emberek elégedetlenek a most történtekkel, de azt még nem tapasztalhatták szerencsére, hogy mivel jár a nemzetközi fizetésképtelenség. Azt is mindenki beláthatja, hogy a kormány nem büszke arra, hogy árakat emel. Két éven belül meg kell teremteni azt a fordulatot, amely a felemelkedéshez vezet. Nagy ellentmondás, hogy az intézkedések azokat a rétegeket sújtják, amelyek a hatalom leghűségesebb hívei voltak. így például az ózdi kohászok negyedik nemzedéke lépett be a munkahelyére, támogatást adva a vezetésnek. A 70-es években emiatt is volt bizonytalanság, s az 1977- es termékszerkezet-váltási program ezért nem valósult meg. Ennek az ellentmondásnak az elvi és gyakorlati feloldásán már dolgoznak. Az biztos, hogy a kormányzat termelési felelősségét csökkenteni kell, s növelni a vállalatokét. A kormány a társadalom intézményeinek fenntartása érdekében gazdálkodjon, s a fő folyamatokkal foglalkozzon. Nem lehet az üzemek helyett eldönteni, hogy mi gazdaságos és mi nem. A vállalkozásokat támogatni kell, még ha kezdetben kóros kinövéseik is vannak. Majdcsak megértik a vállalkozók, hogy nem két év alatt kell meggazdagodni, de ehhez biztonságérzetükre is szükség van. Az elméleti és ideológiai problémák tisztázásának elején vagyunk — szögezte le Berecz János. Ezt tudjuk legkevésbé saját erőnkből elvégezni, sok szempontból a szocializmus világ- helyzetétől függ e kérdések elemzése. Elsősorban Szovjetunió és Kína döntő ilyen szempontból. Sok a tudományos műhely és az eltérő nézet. A gazdaságiról már nyíltabb a beszéd, a társadalomtudományokban viszont sok a mérlegelés. A legkönnyebb idézetekből megélni, de egy társadalom már nem tud erre támaszkodni. Négy szociológiai iskola is különféleképpen ítéli meg szociális rétegződésünket, ezeknek vannak rokonszenves vonásaik, de nem a pártnak kell tudományos kérdésekben dönteni. Az előadó kifejezte azt az álláspontját, mely szerint elfogadhatónak tartja a régi kategóriák jelentős részét. A párt ne vállalkozzon arra, hogy kijelentse: ez vagy az a társadaími réteg a bázisa. Most talán kissé több figyelemmel kell az értelmiség felé fordulni, mert sokasebe: megbecsültsége, tekintélye alacsony szintű. Azt a véleményét is megfogalmazta Berecz János, hogy szerencsére már nincs a párt ’’kezében” a sajtó. Nincs közvetlen ’’kézi irányítás”, amelyben előfordult, hogy ha egy felső vezető letiltott egy témát, arról nem írtak. Ezt a fejlődést már nem lehet megállítani. Itt is előfordulhatnak kóros jelenségek, néhányan rá akarnak tromfolni a régi szol- galelkűségükre. A felelőtlenség olyan rémhírek közléséhez is vezethet, amelyek miatt egy nemzet pironkodhat. A Központi Bizottság egyébként következő ülésén a sajtóval és a nyilvánossággal foglalkozik. A pártnak is változnia kell. Erre még nem készültünk igazából fel. Keveset foglalkoztunk vele, mint politikai intézménnyel — húzta alá Berecz János. Azért minősítettük jónak, mert követte a KB-t. Aztán a tézisekről folyó kemény pártvita már figyelmeztetőjel lehetett volna, de nem figyeltek rá eléggé. Végül a párttagság követelte ki a májusi pártértekezleten lezajlott fordulatot, mert úgy érezte: olyan döntések miatt vonják felelősségre, amelyekben nem vett igazából részt. Alkalmassá kell tenni a pártot arra, hogy választások útján is bizonyítsa erejét. Nem tevékenykedhet csupán a munkahelyeken, de ki sem vonulhat azokról. A választások idején legfontosabb küzdőtérré a körzetek válnak. Berecz János aláhúzta, hogy Heves megye pártértekezlet előtt áll. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy többször felelősségre vonták a Központi Bizottságot, miért nem rendelte el ezeknek a fórumoknak az összehívását. De e viták nélkül képtelen volna megújulni a párt. Igaz, a huzakodásban — hogy legyen vagy ne legyen — sebeket kaphattunk, egyik-másik vezető ”el is hullik”, de a haszon kétségtelen. Emlékeztetett az előadó a szabolcs- szatmári ’’alkotó és dühös” hangvételű pártértekezletre. Elmondta ezzel kapcsolatban, hogy a pártnak mindenképpen legyen önbecsülése. Általában ne jelentse ki, hogy a vezetés ”,korrupt”, csak konkrét ügyekben lehet így véleményt nyilvánítani. A kölcsönös szolidaritás igen lényeges, biztatás és szeretet nélkül nem lehet boldogulni. Milyen megértést, becsülést váljon kívülről a párt, ha belül nincs ilyen. Türelmes és jó vitakultúra szükséges, még elő-előfordul, hogy ’’nem a labdára, hanem a futballistára irányul a szerelés”, vagyis az ember jellemét, nem a véleményét ítélik meg. Végül Berecz János a jelenlegi nemzetközi helyzetről szólt. Mint kiemelte, az MSZMP több olyan nézetet megfogalmazott már a 70-es években, amelyek most váltak elfogadottá. Ebből a szempontból nem volt szerencsés, hogy egy kis ország pártja jelentette ki ezeket. Nem volt már akkor sem tartható az a nézet, mely szerint egyik oldalról az enyhülésre törekszünk, a másikról ideológiai téren az abszolút szembenállást emeljük ki. Már azt is közzétettük abban az időben, hogy vannak olyan kérdések, amelyek globálisak, az egész emberiség problémái: ideológiai töltéstől mentesen kell azokat vizsgálni. Nem lehet a nemzetközi osztályharc összefüggéseit ráerőltetni a béke, a környezetvédelem, az élelmezés nagy problémáira. Keresni kell az együttműködést még ideológiai téren is. A hallgatóság tapssal köszönte meg Berecz Jánosnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának a lendületes, gondolatgazdag előadást. Végül Rajki Sándorné, az MSZMP Gyöngyös Városi Bizottságának első titkára szólt a jelenlévőkhöz, elbúcsúzva az előadótól, aki az esti órákban utazott vissza Budapestre. Gábor László (Fotó: Perl Márton)
