Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-12 / 10. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. január 12., csütörtök BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS JANUÁRI ÜLÉSSZAKA 3 (Folytatás a 2. oldalról) nak arra, hogy a megalakuló új bizottságnak állandó résztvevője lesz megbízottjuk, hogy ott a képviselőknek közvetlen tapasz­talati adatokkal szolgáljanak a döntések előtt. Szakértői segítsé­güket joggal veszi igénybe a Par­lament, hiszen e bizottság létre­hozásának is egyik javaslattevői voltak. Befejezésül arról szólt, bízik abban, hogy a törvényalkotás so­rán a családok szociális biztonsá­gának növelésén fáradozva, egyúttal olyan társadalmi értéket is védünk, amely mással nem he­lyettesíthető. Mert ez az alap! Ne­künk még a család morzsáit is vé­delmünkbe kell venni, melyek csonkán is képesek lehetnek át­menteni a családeszményt a kö­vetkezőgenerációnak. Erre a né­pes rétegre nagy figyelmet kell fordítanunk. Ha jövőnket kém­leljük, biztatásként múltunkba tekinthetünk vissza. Ezer év táv­latából idézte István király sza­vait: „Igyekezzél szüntelenül gyarapítani, népesebbíteni or­szágodat, hogy a te koronád min­denektől nagyobb méltóságban tartassék.” Fiiló Pál (Budapest, 18. vk.), az Athenaeum Nyomda korrek­tor-főrevizora az ügyrendi bi­zottság által előterjesztett javas­latot, amely a név szerinti szava­zás indítványozását harminc he­lyett ötven képviselőhöz köti — nem tartotta indokoltnak. Az Országgyűlés alakuló ülé­sén a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa javaslata alapján vá­lasztja meg az állandó bizottsá­gokat, az Alkotmányjogi Taná­csot, azok elnökét és titkárát. Fii- ló Pál azt ajánlotta, hogy csak egy évre válasszák meg e tiszt­ségviselőket, majd egy év után a bizottságok döntsék el, ki legyen az elnökük és titkáruk, s ezt a megválasztáshoz hasonlóan, tit­kos szavazással tehessék meg. A bizottságok tárgyalásaikhoz szak­értőket hívhatnak meg az ügy­rendi előterjesztés szerint. A képviselő úgy fogalmazott, hogy állandó és ideiglenes szakértői csoportok létrehozására tehesse­nek a képviselők is javaslatot, és arról a bizottság döntsön. Az lenne célszerű, hogy az or­szággyűlési tisztségviselők visz- szahívása is — megválasztásuk­hoz hasonlóan csak titkosan tör­ténhessen meg — mutatott rá a képviselő. Megyénk képviselőjének, Ko­vács Andrásnak, a Mátravidéki Cukorgyárak Selypi Cukorgyára főmérnöké­nek rövid hozzászólásában Fiiló Pál elképzeléseihez hasonló gondolatokat fejtegetett. Javas­latának lényege: az országgyű­lési bizottságok elnökeit, titkára­it és tagjait ne az Országgyűlés plénuma, hanem a bizottságok maguk választhassák meg. Java­solta azt is, hogy amennyiben az Országgyűlés elfogadja kettőjük indítványát, akkor ez vonatkoz­zon már a most megvitatandó személyi kérdésekre is. Sajtótájékoztató A parlamenti ülés szünetében — sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók kérdéseire dr. Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter, Bölcsey György, az Országgyű­lés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának titkára és Horváth Jenő, a bizottság tagja. Kulcsár Kálmán elmondotta: a két törvény elfogadása jelentős lépés a jogállamiság megterem­téséhez vezető úton. Természe­tesen a jogszabályalkotókra még további jelentős munka vár. A jogállamiság kialakítása azon­ban akkor válhat teljessé, amikor a Parlament elfogadja az új al­kotmányt. A párttörvénnyel kapcsolatban arról tájékoztatott, hogy a jogszabály munkálatai már megkezdődtek. Nem első­sorban politikai kérdéseket kell megoldani, hanem technikai jel­legű gondokat, és szükség van a párttörvénnyel kapcsolatban több jogszabály egyeztetésére is. A párttörvény hatálybalépése­kor valószínűleg megtörténik az Alkotmány Bíróság felállítása is, így nem lesz akadálya az újonnan alakuló pártszerveződések re­gisztrálásának. A párttörvény előkészítésébe bevonják a közel­múltban megalakult alternatív szervezetek képviselőit is. Ez ugyanis már gyakorlat, az új al­kotmány előkészítésénél hason­lóan jártak el. A párttörvényt a tervek szerint még a parlamenti tárgyalása előtt, társadalmi vitá­ra bocsátják. A készülő alkotmánnyal kap­csolatban az Amerika Hangja tudósítója arról érdeklődött: va­jon az alaptörvény rögzíti-e az MSZMP vezető szerepét? Kul­csár Kálmán elmondotta: a je­lenlegi szabályozási koncepció szerint az alkotmány rendelkező részeiben nem kívánják külön meghatározni a Magyar Szocia­lista Munkáspárt vezető szere­pét. Ez ugyanis nem jogi, hanem politikai kérdés. Ugyanez a hely­zet a munkásosztály vezető sze­repének deklarálásával kapcso­latban is. Az alaptörvénynek az a feladata, hogy megállapítsa a legfontosabb, az állami szerveze­tek tevékenységében érvényesí­tendő alapelveket. Az azonban elképzelhető, hogy a preambu- lumban — amely általánosan foglalkozik a magyar állami, tár­sadalmi fejlődéssel — valamilyen megfogalmazásban rögzítsék az MSZMP tevékenységét. Az igazságügyi miniszter azt is el­mondotta: jelenleg még nem tisztázott, hogy a jövőben alaku­ló pártok milyen formában ve­hetnek részt a választásokon. Ezt a választójogi törvény szabályoz­za majd részletesen. Egyelőre vi­tatott az is, hogy egyéni, válasz­tókerületi, vagy lajstromos jelö­lésekre, választásokra kerül majd sor. A választójogi törvény­nyel kapcsolatos társadalmi vita eddigi tapasztalatai szerint az előzetesen kidolgozott tervezet nem keltett nagy tetszést a köz­véleményben. A jövőben kerül sor a vita tanulságainak elemzé­sére, s ennek megfelelően a tör­vénytervezet átalakítására. A parlamenti munkával, s an­nak nyilvánosságával kapcsola­tos kérdésekre válaszolva Böl­csey György elmondotta, való igaz, hogy a képviselők egy ré­sze, amikor felszólal, sokszor függetlenül a vitától, kortes be­szédet tart, igazolva választói előtt tevékenységét. Ez részben azzal magyarázható, hogy köze­ledik a választás. A képviselők egy része a visszahívási kezde­ményezések miatt is fenyegetve érzi magát. Horváth Jenő úgy vé­lekedett, hogy a parlamenti munkának részben előnyére szolgál a nagyfokú nyilvánosság, de ilyen körülmények között egyre inkább kiütköznek a vita­kultúrában tapasztalható hiá­nyosságok. Még hosszú időnek kell eltelni, mire kialakulhat az a helyzet, hogy a képviselők félre­teszik előre elkészített felszólalá­saikat, és egymás mondandójára reagálva mondják el véleményü­ket, s alakulhat ki érdemi vita a Parlamentben. Az ügyrendmódosítás vitáját csaknem egyórás szünet követte, mivel az előkészítő bizottság té­telesen áttekintette az ezzel kap­csolatban elhangzott képviselői javaslatokat, indítványokat. A hosszúra nyúlt tanácskozás ered­ményét dr. Korom Mihály, a na­pirendi pont előadója foglalta össze. Egyebek között elmond­ta: sok képviselő hívta fel a fi­gyelmet arra, hogy javítani kell a képviselői munka lényegét érin­tő feltételeket. Ezzel kapcsolat­ban az ügyrend-előkészítő bi­zottság elnöke közölte, hogy konzultációt folytatott Németh Miklóssal, a kormány elnökével. A miniszterelnök felajánlotta se­gítségét, s kérte a képviselőket, hogy amennyiben úgy tapasztal­ják, hátrány érné őket munkájuk során, forduljanak bizalommal hozzá. A konkrét esetekkel kap­csolatban vizsgálatot rendel el, s orvosolják a panaszokat. Korom Mihály kérte az Or­szággyűlést, hosszabbítsák meg az ügyrendi bizottság mandátu­mát, annál is inkább, mivel már­cius 31-éig a törvényhozó testü­let elé kerül a bizalmi, bizalmat­lansági indítvány kérdése, s en­nek ügyrendi vonatkozásai is lesznek. Ezután Korom Mihály tétele­sen sorra vette az ügyrend terve­zetére vonatkozó képviselői ja­vaslatokat, s ismertette a bizott­ság ezzel kapcsolatos álláspont­ját. Fiiló Pálnak az állandó bi­zottságok megalakulására vo­natkozó javaslatát áttekintve a testület úgy döntött: tegyék lehe­tővé a bizottságok számára, hogy maguk tegyenek javaslatot elnö­kük, titkáruk, illetve tagjaik megválasztására. Ugyanakkor a tisztségviselőket a plénum válasz- sza meg. Pontosította a bizottság a visz- szahívással kapcsolatos rendel­kezést. Az új szövegezés szerint az Országgyűlés az általa megvá­lasztottakat a megválasztásukra vonatkozó szabályok szerint bár­mikor visszahívhatja. Módosította a bizottság a kép­viselők mentelmi jogával kap­csolatos szabálypontot is, hang­súlyozva, hogy az országgyűlési képviselőt a Parlament hozzájá­rulása nélkül letartóztatni vagy ellene büntető eljárást indítani — a tettenérés esetét kivéve, illetve a vizsgálatot rá kiterjeszteni — nem lehet. Éles vita alakult ki a 15. paragrafus körül is, milyen mértékű munkaidő-kedvez­mény illesse meg a képviselőket. A bizottság az eredeti javaslat­ban szereplő 40 munkanapos felmentés mellett foglalt állást. Vass Józsefné azonban fenntar­totta javaslatát, hogy a negyven napra vonatkozó szakasz kerül­jön ki az ügyrendből. A bizottság elvetette Kovács Mátyás módosító indítványát, miszerint a beszámolók vitája alapján az egyes képviselőknek is legyen lehetőségük értékelést tartalmazó, illetőleg a feladatot megállapító határozat indítvá­nyozására. Egyetértettek viszont Bödőné Rózsa Edit ötletével: te­gyék lehetővé, hogy a képviselők a vita közben elhangzó felszóla­lásokra gyors, rövid formában, azonnal reagálhassanak. Nem támogatja a bizottság a képvise­lőknek azt a javaslatát, hogy az alkotmányt érintő kérdésekről mindig név szerinti szavazással döntsön az Országgyűlés. A név szerinti szavazás két változata közül egyébként a bizottság is­mételten az úgynevezett A-vál- tozat mellett foglalt állást, tehát a képviselőknek szóban nyilatkoz­niuk kell, mire voksolnak. Korom Mihály válasza után hosszasnak bizonyuló szavazási procedúra kezdődött. Először arról az — eredeti formában is al­ternatív javaslatként előterjesz­tett — kérdésről szavaztak, hogy név szerinti szavazásnál nyíltan, kézfelemeléssel (A-változat), vagy pedig aláírással (B-válto- zat) történjék-e a szavazás. A képviselők két ellenszavazattal, tartózkodás nélkül az A-változat mellett döntöttek. Ekkor került sor az ügyrendi bizottság kiegészítő javaslatai fö­lötti szavazásra. E javaslatokat a törvényhozás ellenszavazat nél­kül, egy tartózkodás mellett elfo­gadta. Ezt követően az egyéni képvi­selői javaslatok fölött folyt hosz- szadalmas szavazás, azután ke­rülhetett sor az Országgyűlés ügyrendjének módosítását és egységes szövegét tartalmazó szöveg fölötti együttes szavazás­ra, figyelembe véve az ügyrendi bizottság elfogadott kiegészítő javaslatait, valamint az egyéni módosító javaslatok fölötti előző döntéseket. Az Országgyűlés a Házszabály hatályos szövegét, részleteiben és egészében, 3 el­lenszavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta. Megalakították az Országgyűlés agrárszektorát Az ügyrendi határozathoza­talt követően soron kívül szót kért Técsy László (Szabolcs- Szatmár m., 19. vk.), s bejelen­tette: a röviddel azelőtt elfoga­dott ügyrend alapján több képvi­selőtársával együtt megalakítot­ták az Országgyűlés agrárszekto­rát. Ennek tagjai: Deák Géza (Hajdú-Bihar m., 14. vk.), Bóna János (Győr-Sopron m., 10. vk.), Káldi Endre (Győr-Sopron m., 9. vk.), Horn Péter (Somogy m. 1. vk.), Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.), Lakos László (Pest m. 9. vk.), Márton János (országos lista), Fodor Sándor (Fejér m., 5. vk.), Mátyus Gábor (Bács-Kis- kun m., 14. vk.), Pásztohy And­rás (Somogy m., 4. vk.), Solymo- si József (Tolna m., 4. vk.), Schmidt Ernő (Vas m., 10. vk.), Técsy László és Varga János (Tolna m., 6. vk.). Felhívással fordultak az agrár- területen, az élelmiszeriparban, az agrároktatásban, -kutatásban és a rokon szakmákban dolgozó országgyűlési képviselőkhöz: csatlakozzanak az új munkacso­porthoz. Céljuk a kibontakozás programjából az ágazatra jutó feladatok megvalósítása, a pa­rasztság, a falu sorsának jobbá tétele. Ezt követően az elnöklő Ja­kab Róbertné bejelentette, hogy Bánffy György kíván — napiren­den kívül — a Magyarországra menekülők ügyében javaslatot előteijeszteni, amellyel egyéb­ként az Országgyűlés külügyi bi­zottsága előző napi ülésén egyet­értett. Bánffy György (Budapest, 4. vk.) színművész, a József Attila Színház tagja rámutatott: mind­az, ami a magyar-román határon történik, ami az ide települtek helyzetét érinti, joggal foglalkoz­tatja az állampolgárokat és a ha­tárainkon kívül élő magyarságot is. Utalt arra, hogy az Ország- gyűlés decemberben állást fog­lalt a nemzeti kisebbségek jogai­nak tiszteletben tartásáról. Ezt követően több szervezet és ma­gánszemély számos képviselő­höz követelést juttatott el. E kö­veteléseket magáénak érezve ja­vasolta: az Országgyűlés hozzon határozatot, hogy bírói eljárás nélkül egyetlen menekült se le­gyen az ország területéről kito­loncolható. Ennek ellenőrzésére a külügyi bizottság esetleg albi­zottságot hozzon létre. Az Or­szággyűlés kéije fel a kormányt, hogy a következő ülésszakon ad­jon részletes tájékoztatást a me­nekültekkel kapcsolatos intézke­déseiről: a családegyesítés eddigi eredményeiről; a menekülttábo­rok felállításáról; a genfi kon­vencióhoz való csatlakozás lehe­tőségéről; az ENSZ menekültü­gyi segítőkészségének igénybe­vételéről. Az ezekkel kapcsola­tos tájékoztatás hozzásegítheti majd a hazai és a nemzetközi közvéleményt a helyzet reális megítéléséhez. Az Országgyűlés külügyi bi­zottságának megbízásából és az egyházak menekülteket segítő szolgálatának tapasztalatai alap­ján dr. Tóth Károly (országos lis­ta) református püspök, a Ma­gyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke fog­lalt állást a javaslattal kapcsolat­ban. Az indítvány hátterét meg­világítva elmondta: arról van szó egyrészt, hogy a Romániából ha­zánkba érkező menekültek befo­gadásának vagy be nem fogadá­sának a kérdései tisztázatlanok. Nem egyértelmű, hogy ki milyen szempontok szerint jogosult dönteni a befogadásról vagy a visszautasításról. Nem halaszt­ható tovább a befogadottak jogi helyzetének rendezése sem — mutatott rá. Utalt arra, hogy a külügyi bizottság Bánffy György indítványának kedd esti vitáján egyetértés volt egy menekülttá­bor vagy -táborok létesítésének kérdésében. Sürgős feladatnak tartották a genfi Menekültügyi Egyezményhez való csatlako­zást. Ez utóbbi azonban az ügy bonyolultságára való tekintettel hosszabb időt vesz igénybe. Szó esett az ülésen a családegyesíté­sek ügyéről is, amellyel kapcso­latban a bizottság őszinte tájé­koztatást remél a lehetőségekről és az eddigi erőfeszítésekről. Annak a véleményének is hangot adott, hogy a magyar-ro­mán kettős állampolgárságról szóló egyezmény felmondása se­gítené a Magyarországra mene­kültek jogi helyzetének rendezé­sét. Ezzel kapcsolatosan elmon­dotta, hogy a Magyarországi Re­formátus Egyház ilyen irányú előterjesztésére az igazságügyi minisztertől olyan tájékoztatást kaptak, miszerint megerősödő­ben van az egyezmény megszün­tetésének szándéka. Felmerült a külügyi bizottság ülésén az a gondolat is, hogy a kormány for­duljon az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez a romániai nemze­ti kisebbségek és a menekültek ügyében. Felszólalósra jelentkezett Al- berth Béláné (Hajdú-Bihar m., 8. vk.). A képviselő szükséges­nek tartotta annak tisztázását, hogy külföldi állampolgár kap­hat-e bérlakást, illetve vásárol­hat-e lakást Magyarországon, mert tudomása szerint az érvé­nyes jogszabályok erre nem ad­nak lehetőséget. Ezt követően Horváth István belügyminiszter kért szót, aki teljes együttérzéséről és megér­téséről biztosította az Ország- gyűlést a Bánffy György és a Tóth Károly képviselők által be­terjesztett javaslatokkal kapcso­latban. Kérte — tekintettel arra, hogy a kormány pillanatnyilag is fog­lalkozik valamennyi kérdéssel —, az Országgyűlés most ne hoz­zon határozatot, hadd legyen ideje a kormánynak a körülmé­nyek megvizsgálására. Erre azért is szükség lenne, mert több kér­dés, illetőleg a hozzájuk kapcso­lódó jogszabályok nemcsak ma­gyar-román ügyeket, hanem több más országot is érintenek. Kívánatos tehát alaposan átte­kinteni, hogy a hozandó határo­zatok mennyiben vannak össz­hangban azokkal a nemzetközi kötelezettségekkel, amelyeket korábban vállalt Magyarország. Javasolta végül: az Országgyűlés a beterjesztett indítványok szelle­mében szólítsa fel a kormányt, hogy a következő ülésszakon te­gyen jelentést, és fogalmazza meg javaslatait a menekültekkel kap­csolatban. Az Országgyűlés csak ezt követően hozzon határozatot. Jakab Róbertné a külügyi bi­zottság javaslatát az elhangzott kiegészítő javaslatokkal együtt, beleértve a belügyminiszter in­dítványát is, együttesen tette fel szavazásra. Az Országgyűlés — két ellenszavazattal, egy tartóz­kodás mellett — elfogadta a ja­vaslatot. Ezután Kovács András (He­ves m., 10. vk.) azt javasolta, hogy az elfogadott ügyrend alap­ján halasszák el az Országgyűlés egyes bizottságai tisztségviselői­vel és tagjaival kapcsolatos sze­mélyi változások tárgyalását. Er­re a következő ülésen térjenek vissza, s addig az érintett bizott­ságok is kifejthessék álláspontju­kat. Kovács András javaslatát az Országgyűlés 5 ellenszavazattal, 6 tartózkodás mellett elfogadta. Interpellációk A napirendnek megfelelően az interpellációk következtek. (Tekintettel az idő előrehaladott voltára, több képviselő interpel­lációját és kérdését a következő ülésszakra halasztotta.) Bozsó Lajosné (Budapest, 10. vk.) Újpest-Káposztásmegyer tömegközlekedése tárgyában a közlekedési, hírközlési és építés­ügyi miniszterhez interpellált. Ezután Beck Tamás kereske­delmi miniszter válaszolt Antal Imre (Pest m., 19. vk.) képviselő­nek még a novemberi ülésszakon elmondott interpellációjára a szeszes italok reggel 9 óra előtti árusításával kapcsolatos tilalom megszüntetése tárgyában. A mi­niszter hangsúlyozta: a kereske­delmi tárca a korlátozás feloldá­sával egyetért, mivel — vizsgála­taik szerint — a korlátozás beve­zetése nem eredményezte az ital- fogyasztás csökkenését. A tila­lom feloldásának feltétele azon­ban, hogy ezt a tervét a Kereske­delmi Minisztérium egyeztesse az Országos Egészségvédelmi Ta­náccsal, valamint a Szociális és Egészségügyi Minisztériummal. Az Országgyűlés a miniszter válaszát 6 ellenszavazattal, 2 tar­tózkodás mellett elfogadta. Winkler Lű'.szfó (Győr-Sopron m., 8. vk.) a hegyeshalmi köz­úti átkelőn kialakult forgalmi helyzet tárgyában interpellált a pénzügyminiszterhez. Az interpelláló képviselő s az Országgyűlés —122 elutasító, 54 elfogadó szavazattal és 73 tartóz­kodás mellett — nem fogadta el a pénzügyminiszter válaszát. Balogh Károly (Győr-Sopron m., 11. vk.) a lakosság devizáért történő vásárlásai tárgyában in­tézett kérdést a kereskedelmi mi­niszterhez. Beck Tamás kereskedelmi mi­niszter elmondotta, hogy a tárca olyan feltételeket kíván teremte­ni, hogy ezek a boltok csökkent­sék az áraikat. A közeljövőben két, valutáért árusító nagyáruház megnyitását is tervezik. Villányi Miklós pénzügymi­niszter — saját kezdeményezésé­re — újabb, az előzőt kiegészítő, választ adott az októberi üléssza­kon Király Zoltán képviselő ré­széről elhangzott kérdésre a Pénzügyminisztérium Lóránt ut­cai lakásépítése tárgyában. Villá­nyi Miklós elmondta: a fegyelmi vizsgálat megállapításai szerint jogtalanul fizettek ki lakásépítési és ehhez kapcsolódó támogatási összegeket a minisztérium dol­gozóinak. A kedvezményezettek jóhiszeműek voltak, a jogtalan eljárás azonban súlyos károkat okozott a minisztériumnak. Szá­mos fegyelmi felelősségrevonás- ra — köztük elbocsátásokra — került sor. Ezt követően az elnöklő Vida Miklós bezárta az Országgyűlés januári ülésszakát. Sajtónyilatkozatok a szünetben (Fotó: Szántó György)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents