Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-11 / 9. szám

2

NÉPÚJSÁG, 1989. január 11., szerda

Angeli József, a >árosi tanács elnöke, Nagj Józsefné képviselő, dr. Csehák Judit szociális és egészség- ügyi miniszter, Kovács András képviselő és dr. Zeke Gábor, a hatvani kórház igazgató-főorvosa a hatvani kórház krónikus osztályának bővítéséről tárgyal

(Folytatás az 1. oldalról)

politikai párt is létrehozható. A politikai párt az egyesülési jog alapján létrejövő szervezetek kiemelkedő fontosságú, számos sajátos jegyet magán hordozó típusa. E sajátosságok egyike, hogy a politikai pártra vonatkozó részletes szabályozás tartalmát a politikai rendszerben betöltött szerepe, a képviseleti rendszer és a választási rendszer szabályozása alapvetően befolyásolja.

Ezért a politikai pártokra vonatkozó teljes szabályozás kialakítása nem ragadható ki a politikai rendszernek az új alkotmány keretében történő komplex újraszabályozásából. Mindezekre figyelemmel a javaslat szerint a politikai pártnak a társadalomban betöltött szerepére az alkotmány rendelkezései lesznek az irányadók, s ezzel összhangban lehetséges néhány, a jelenlegi javaslattól eltérő rendelkezés, a politikai párt megalakulásának, nyilvántartásba vételének, felügyeletének, valamint megszűnésének szabályait tartalmazó külön törvény megalkotására. E törvény kimunkálása megkezdődött. Elkészülte után a szokásos törvényalkotási folyamatban társadalmi vitára bocsátják, s a vita tanulságai alapján kialakított végső változatot a kormány benyújtja az Országgyűlésnek.

— A vita során megjelent olyan álláspont is, amely szerint ilyen külön törvény felesleges, illetőleg jogtalan. Jogtalan, mert olyan diszkriminációt jelent ez, amelyet az általunk is aláírt nemzetközi szerződések, nevezetesen és főleg a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányának 2. cikkelye, s 22. cikkelyének 2. pontja tiltanak. Hogy szükség van rá, ezt már megindokoltam — mondotta az igazságügyi miniszter, majd felolvasta a szerződés idézett fejezeteit.

A továbbiakban a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatban foglaltakat indokolta meg Kulcsár Kálmán.

— Hatályos jogrendszerünkben a gyülekezési szabadsággal kapcsolatos jogi szabályozás szűk körű, kizárólag a gyülekezési szabadsággal foglalkozó jogszabályunk egy 1945-ben kiadott belügyminiszteri rendeletén kívül — nincs. Ez a belügyminiszteri rendelet is elavult rendelkezéseket, jogrendszerünkben ma már ismeretlen jogi fogalmakat tartalmaz, ezért a javaslat hatályon kívül helyezi.

— A gyülekezés jogi szabályozásának megoldatlansága nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy a gyülekezés, a tüntetés, a felvonulás ugyan a politika „kezdetlegesebb” eszközei közé tartozik — egyik neves külföldi politikakutató szerint az utcai demonstráció nagyjából ugyanazzá vált a polgárok számára, mint a sztrájk a munkások számára, végső eszköz tehát, amely akkor veendő igénybe, ha már más lehetőségek kimerültek —, mégis bizonyos politikai kultúrákban, amelyek sajátos fejlődésük miatt több teret adnak a hangulatoknak, adott esetben az erőszaknak, amelyekben nem alakultak ki a politika fejlettebb „csatornái” és a racionális politikai cselekvésre való készség társadalmi alapjai kevéssé fejlettek, éppen mert ezen a fokon könnyen erőszakossá fajulhatnak, a politikai cselekvés e formáit a hatóságok gyanakvással fogadják, igyekszenek eliminálni, így gyakorlati jelentőségük is túlnő a politikai kifejezés más lehetőségeihez képest. Fejlettebb, vagy mondjuk inkább: más politikai kultúrában is inkább a politikában az érdekérvényesítést tekintve hátrányos helyzetben lévők folyamodnak ehhez az eszközhöz. A demonstráció, a tüntetés természeténél fogva nagyobb teret ad a demagógiának, mint a megfontolásnak, ezért esetleg felületesen közvetítheti a politikai „üzenetet”, ha mindenképpen figyelmeztetésnek is értékelhető. Az is világos azonban, hogy ha hosz- szabb szünet után nyílik meg a lehetőség a gyülekezésre, a demonstrációra, természetszerűen válik, legalábbis egy időre, a végső eszköz helyett kézenfekvő, szinte meggondolás nélkül alkalmazott eszközzé. Mindezzel nem kívánnám lefokozni a jelentőségét, hiszen említettem már, hogy egyik legfontosabb szabadság- jognak tartom, csak éppen érzékeltetni szeretném a szabályozása körül, kialakult vita mélyebb összefüggéseit.

— így merült fel a kérdés: vajon szükséges-e egyáltalán szabályozni a gyülekezési jogot, nem elegendő-e csak az alkotmányban történő rögzítése?

— Vannak államok, amelyek ezt az utat követik. Ilyen például az Egyesült Államok, amelynek az alkotmányához fűzött első kiegészítés megtiltotta a Kongresz- szusnak, hogy törvényt hozzon egyebek közt a polgárok békés gyülekezésével kapcsolatban. Nem lehetséges tehát további törvényi szabályozás, ezért a hatóságok, ha ezt szükségesnek látják, belátásuk szerint próbálják különféle módon szabályozni a gyülekezést. Ezeket a kísérleteket — néhány kivétellel — a Legfelsőbb Bíróság sorra-rendre alkotmányellenesnek nyilvánította. A lényeg az, hogy ilyen szabályozáshiányos jogrendszerben az alkotmánybíráskodási gyakorlat alakítja ki a szükséges korlátokat. Más államok azonban szabályoznak, éspedig részletesen szabályoznak. Hivatkozhatnék például a Német Szövetségi Köztársaságra, éspedig az 1953. július 24-én kelt szövetségi törvényre „A gyülekezésről és felvonulásról”, amely a most benyújtott javaslathoz képest jóval részletesebb, s hadd tegyem hozzá: sok tekintetben nagyobb megszorításokat jelentő rendelkezéseket tartalmaz; vagy hivatkozhatnék a hasonló, 1953-ban kelt és 1968. október 23-án módosított osztrák szövetségi törvényre. A szabályozás szükséglete egyrészt a már hivatkozott Egyezségokmányból következik, másrészt és nyilvánvalóan pedig az eddigi, nem probléma- mentes gyakorlatból.

— Általánosságban megállapítható, hogy napjainkban az alapvető emberi jogok — köztük a gyülekezési jog — gyakorlásának korlátozhatatlansága sehol a világon maradéktalanul nem érvényesül. Nem érvényesülhet már csak azért sem, mert a legfontosabb társadalmi és állami érdekek, nemkülönben mások jogainak és szabadságának védelméről egy állam sem mondhat le.

A gyülekezési jog — mint ahogy az egyesülési jogról szólva már utaltam rá — sem állami adomány, hanem mindenkit megillető alapvető szabadság- jog, amelynek gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések (együttesen: rendezvények) tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják. A rendezvény résztvevői jogosultak a közösen kialakított álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozni. Ebből következik az, hogy a gyülekezési jog szabad gyakorlása elválaszthatatlan kapcsolatban van a szólásszabadsággal és az úgynevezett petí- ciós joggal, hiszen e jogok biztosítása nélkül nem is beszélhetünk ténylegesen a gyülekezési szabadságról. Miután azonban a javaslat tárgya a gyülekezési jog, ezért nem kerülnek részletezésre sem a szólásszabadság, sem a pe- tíciós jog gyakorlásának más, a gyülekezéssel nem kapcsolatos szabályai.

— A társadalmi vitákon a törvénytervezetet az a kritika érte, hogy egyrészt túlságosan korlátozó jellegű, másrészt pedig túlzottan is liberális. Ez a kritikai észrevétel mindkét formájában értelmezhetetlen. Értelmezhetetlen két okból — mondotta Kulcsár Kálmán. Kifejtette: egyrészt a szabályozás azt az elvet követi, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad. Ennek megfelelően minden félreértés elkerülése végett a javaslat kifejezetten kiveszi a hatálya alól azokat a rendezvényeket, amelyekre még ez a szabályozás sem vonatkozik. Másrészt értelmezhetetlen, mert a „túlságosan korlátozó” vagy éppen „liberális” jelleg megállapítása szubjektív. Felhívta a figyelmet arra, hogy a már említett német szövetségi törvény jóval több korlátot állít fel, nem is szólva a francia gyakorlatról. Sőt az Egyezségokmányban is több, valóban szubjektíve értelmezhető korlát szerepel. Vannak viszont liberálisabb szabályok is, amelyekkel összefüggésben azonban nagy lehet az önkényes értelmezés veszélye.

Ezt követően így folytatta: a gyülekezési jog gyakorlásának korlátja a javaslat szerint az, hogy nem valósíthat meg bűn- cselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. E jog gyakorlásának szinte minden alkotmányban és a nemzetközi jog által is rögzített további alapfeltétele a békés jelleg. A vitában megjelent az a számomra, a jogász számára furcsán hangzó érv, miszerint ez a „mások jogaira és szabadságára” való hivatkozás már csak azért is értelmetlen, mert a gyülekezési jog eleve csak mások sérelmével valósítható meg. Hiszen például az utcai közlekedést, az embereknek ama „jogát”, hogy közlekedjenek, kivétel nélkül minden demonstráció zavarja. S itt nyilvánvalóan az arányokról, a különböző jogok egyeztetéséről, s adott esetben a joggal való visz- szaélésről van szó. Utaltam már a gyülekezésnek, a demonstrációnak társadalmi és politikai kulturális összefüggéseire, s arra, hogy ez a jog esetleg éppen a politikai érdekkifejezés szempontjából hátrányos helyzetűek eszköze, s olyankor válik igazán jelentőssé, ha az adott időben, politikai kultúrában vagy a probléma természetéből fakadóan kevés a lehetőség más politikai eszközök használatára. A „mások

jogainak és szabadságának sérelme” kitételt ebben a kontextusban értelmezve az arányok kérdése jogilag kielégítően kezelhető. S ha az arányok megítélésében viták lesznek, mert lehetnek, a bírói gyakorlat kialakítja majd a megfelelő mértéket.

— Annak érdekében, hogy a gyülekezési jog törvényesen és rendeltetésszerűen gyakorolható legyen, a javaslat a gyülekezési jog gyakorlását — ha az közterületen történik — előzetes bejelentéshez köti. Ennek a bejelentésnek azonban nem az a célja, hogy az államigazgatási szerv a rendezvényt engedélyezze. A gyülekezési jognak, mintalapvetőszabadságjognak a gyakorlása ugyanis nem igényel előzetes közigazgatási hozzájárulást. A bejelentés azonban lehetőséget ad arra, hogy az államigazgatási szervek — elsősorban a rendőrség — felkészüljenek a gyülekezési jog gyakorlása, illetőleg a közrend, a közlekedés zavartalanságának a biztosítására.

— A bejelentéshez kapcsolódóan meg kell említeni, hogy a javaslat — szűk körben és kivételesen — lehetőséget ad arra, hogy a rendőrség a meghatározott feltételek esetén a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen, illetőleg időben való megtartását megtiltsa. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy ez a tiltás nem általában a gyülekezési jog gyakorlása, illetőleg a tervezett rendezvény megtartása elé állít korlátot, hiszen az adott rendezvény nem a bejelentésben megjelölt helyszínen és időben megtartható lenne. A tiltás tehát kifejezetten csak arra irányul, hogy a rendezvényt ne ott, vagy ne akkor tartsák meg.

— A javaslat megfelelő garanciát nyújt a gyülekezési jog szabad gyakorlásának védelme érdekében, ugyanis a rendezvény megtartását megtiltó határozat ellen közvetlenül a bírósághoz lehet fordulni.

— Egy rendezvény megszervezése és annak megtartása a szervezők részéről fokozott figyelmet, gondosságot és ezzel együtt felelősséget igényel. Ennek megfelelően a rendezvény rendjének megteremtése elsősorban a szervező feladata, ebben azonban kérésére a rendőrség, és más arra illetékes szervek is közreműködnek. Fel szeretném hívni ezzel kapcsolatban arra a figyelmet, hogy a rendőrségnek a rendfenntartó szerepe alapvetően nem a rendezvény feloszlatására irányul, hanem a

gyülekezési jog szabad, külső behatásoktól mentes gyakorlásának biztosítására. Ennek érdekében történik például a forgalom- elterelés, illetőleg egy ellentüntetés során az esetleges atrocitások megelőzése.

— A javaslat lehetőséget ad arra, hogy a rendezvény résztvevői, amennyiben a rendezvényt feloszlatják, a feloszlatás jogszerűségét bíróság előtt vitathassák.

Végezetül azokról a javaslatokról szólt Kulcsár Kálmán, amelyeket mérlegeltek ugyan, de végül is elvetésük tűnt célszerűnek. Ilyen például a zárt helyiségben tartott nyilvános gyűlésekre vonatkozó bejelentés. Vannak országok, amelyekben ez is bejelentési kötelezettség alá esik, például a Német Szövetségi Köztársaságban. A kormány mégis úgy döntött, hogy a bejelentés kötelezettségét csak a közterületeken szervezett rendezvény esetében írja elő a javaslat. Az általános szabályok szerint természetesen zárt helyiségben sem szabad bűncselekményt elkövetni vagy erre felhívni, hiszen az általában a büntetőtörvény erejénél fogva tilos, és ilyen esetben ha a hatóság tudomására jut, amúgy is köteles eljárni. Gyakorlatilag nagyon nehéz lenne azonban itt az esetleges törvényes korlátozáshoz szükséges feltételeket megállapítani, egyáltalán a határokat megvonni — hangsúlyozta. Hasonlóan problematikus lenne a külföldiek részvételét vagy magatartását a gyülekezés során szabályozni. El nem utasítható, hiszen a gyülekezés nem állampolgári, hanem emberi jog, a szabályozás pedig

— a magyar állampolgárokra is érvényes szabályokon túl, jólleBerecz János

Berecz János (Szabolcs-Szat- már m., 6.vk.), az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára bevezetőben rámutatott, hogy a korszerű magyar jogállamiság pilléreinek az alapkövét rakja most le az Országgyűlés.

Az utóbbi években sokféle módon szóltak ebben az országban a társadalom alulról való, önszervező épüléséről. A most tárgyalt két törvénytervezet jelenti azonban az első igazi garanciát arra, hogy ez a társadalomszervező óhaj joggá váljon. E helyen tényként szólt arról is, hogy e törvények megalkotására a politikai ösztönzést a Magyar Szocialista Munkáspárt májusi országos értekezlete adta meg — mondta.

Kiemelte: ezen törvénytervezet előkészítése valóban demokratikus módon haladt, mert mind a nagy, meghatározó társadalmi szervezetek, mind az alternatív nézetek képviselői, az állampolgárok érvényesíthették is elgondolásaikat. Éz a vita — és ezt az Országgyűlés előtt is jelentsük ki

— politikailag nagyon lényeges, társadalmi berendezkedésünk és fejlődésünk számára meghatározó pontokon módosította, változtatta, ha úgy tetszik tovább demokratizálta, pontosította a törvénytervezeteket.

A továbbiakban leszögezte: miközben törvénytervezetekről vitázunk, tudatában kell lennünk annak, hogy a politika alapkérdéséről van szó, a hatalom, a korszerű hatalmi berendezkedés mikéntjéről és a hatalomgyakorlás módjáról.

Kié is a hatalom valójában? Ki akar korszerűen berendezkedni?

— vetette fel a kérdést, majd kijeNehéz pillanatok...

hét például az osztrák törvény tartalmaz speciális rendelkezéseket — gyakorlatilag szinte megoldhatatlan problémákkal járna — mondotta.

Úgy vélekedett, hogy a javaslat a demokrácia érvényesülését, a véleménynyilvánítás szabadságának előmozdítását, a közéleti aktivitás széles körű kibontakozásának elősegítését szolgálja. Ennek alapján kérte, hogy az Országgyűlés a benyújtott törvényjavaslatokat fogadja el.

Az alkotmánymódosítással összefüggő vitában felszólalt:

Bölcsey György (Budapest, 63. vk.), a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkára, a téma bizottsági előadója és Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.).

Ezután Kulcsár Kálmán válaszolt a képviselők észrevételeire.

Határozathozatal következett: az Országgyűlés elnöke először a Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálhatóságára vonatkozó miniszteri indítványt teijesztette szavazásra. A javaslat nem kapta meg a szükséges minősített többséget, vagyis a képviselők fenntartották azt az alkotmányos helyzetet, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez továbbra is lehet interpellációt intézni. Az alkotmánymódosítási javaslatot az Országgyűlés 345 szavazattal elfogadta.

Az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat együttes vitájában felszólalt:

Huszár István (országos lista);

Púja Frigyes (Békés m., 8. vk.);

Tóth Antal (Bács-Kiskun m., 16. vk.);

Kardosné Török Ibolya (Csongrád m., 14. vk.);

Bállá Éva (Budapest, 46. vk.);

felszólalása

Berecz János

lentette: a hatalom nem a párté, nem is a kormányé, és még csak nem is egyetlen társadalmi osztályé. Alkotmányunk szerint a hatalom a dolgozó népet illeti meg. Elégséges alappal jelenthetjük ki: az MSZMP egy pártként ismerte fel felelősségét és kezdeményezte, hogy a politikai versenyhelyzetet jogilag is garantáltan építsük be társadalmunk működési rendszerébe. Ajándék-e ez a népnek a párt részéről, vagy pedig alanyi jogon illeti meg? Határozottan állok ezen utóbbi mellé.

Akkor is teszem azt, amikor párton belül és kívül egyesek felvetik: érett-e a nép, felkészült-e a magyar társadalom a demokráciának erre a fokára? Pártunk ugyan késlekedve, de állítja, hogy a magyar társadalom hosz- szú ideje nemcsak érett, hanem képes is a demokratikus szocialista politikai rendszer építésére, a cselekvésre, a politizálásra. Vitatkozunk azokkal, akik azt állítják, hogy társadalmunk úgymond felkészületlensége vagy passzivitása miatt képtelen erre. Vajon nem ékes cáfolata-e ennek az állításnak a mögöttünk hagyott hónapok eseményei, a jövő tervei, sőt a jelenlegi parlamenti vita is.

Kételyt — nem megalapozatlanul — egyesekben az okozhat, hogy társadalmunk a demokrácia gyakorlásában bír-e jártassággal. Meg kell mondani, hogy a jártasság megszerzésében és gyakorlásában sokáig korlátozva (Folytatás a 3. oldalon)

Fotósok kereszttüzében