Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-11 / 9. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. január 11., szerda

3.

Grósz Károly nyilatkozata

(Folytatás a 2. oldalról)

volt. Most, a joggal együtt, a jártasság gyakorlásának feltételeit teremti meg magának. Ebben a párt nemcsak partner, hanem aktív kezdeményező. E törvény- tervezetek elfogadása újabb, nélkülözhetetlen, persze még nem elégséges teret nyit a társadalom számára a hatalom gyakorlásában való tényleges részvétel elérésére.

Tapasztalatok alapján nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy a hatalom kialakult intézmény- rendszerének önkorlátozására számítsunk — a retorikája ellenére sem. Az eddigi modell ön- korlátozásra, a kinyilatkoztatott szándékai ellenére sem volt megfelelően képes. Azért kellenek jogi garanciák, hogy a szándékból valóság legyen.

Az önszerveződésére, érdek- képviseletre, gyülekezésre való igény a társadalomban nemcsak a politikai közegben jelenik meg, hanem annál jóval szélesebb körben. Ez felöleli a környezet- védelemtől kezdve a lakosság karitatív, kulturális törekvéseinek és más önkifejezési formáinak igen színes megnyilvánulásait is. Ösztönöznünk kell, hogy az országos és helyi közéletben egyaránt a törvényadta keretekben minden egyesülési, gyülekezési szándék egyenlő esélyt kapjon képviselőik érdekeinek, nézeteinek megjelenítésére. Ez az emberi lét önmegvalósításának is szerves része egy korszerű társadalomban, főleg, ha azt — szándékaink szerint — a szocialista elvek vezérlik. Éppen ezért teremtünk újabb biztosítékot arra, hogy az Alkotmánnyal ellentétes, a faji megkülönböztetésre, a népek közötti gyűlöletkeltésre, az antiszemitizmusra, a békét veszélyeztető nézetekre épülő szervezetek ne jöhessenek létre.

Társadalmunkban ma különböző erők mozdultak és mozdulnak meg a haza felemelkedése előtt álló akadályok eltávolítására és a nemzeti haladás előmozdítására. Ezen erők szerveződési törekvéseiket a most vitatott törvénytervezetek alapján valósíthatják meg.

Ilyen módon létrejöhetnek a feltételek, hogy a különböző mozgalmak intézményesült formában, egyenlő jogon, partnerként vehessenek részt egy új nemzeti összefogásban. A mozgalmakkal már ilyen körülmények között is elkezdődhetnek a politikai kapcsolatépítés munkálatai: a párbeszéd, az egyezkedés, az együttműködés, sőt a ko- alícióalkotás lehetősége is.

Egy ilyen cél magunk elé tűzése ma realitás, és a kibontakozás alapvető követelménye. A magyar társadalom fejlődése során meghatározó túlsúlyba került a haladó, baloldali gondolkodás, és az új mozgalmak túlnyomó többségéről ez állítható.

Az új nemzeti összefogáshoz a baloldaliságot mai viszonyaink között az osztályszempontokon túlmenően kell értelmeznünk. Véleményem szerint az ily módon felfogott baloldaliságnak szerves alkotó elemei nemcsak a munkásmozgalmi alapon szerveződött politikai erők, hanem a civil társadalomnak a polgári értelemben vett baloldala is. Azt állítjuk, hogy más irányzatokban, ideológiákban, világnézetben megfogalmazódó szándékok, törekvések is szövetségesek lehetnek az új nemzeti összefogás nyújtotta keretek között.

Politikai viszonyaink ilyen módon való alakulása akkor szolgálja jól az ország érdekeit, a modernizációt, ha nem művi, nem felülről elrendelt, hanem szerves fejlődés következménye. Ebből következően az új nemzeti összefogás hosszabb idő alatt, vitákon keresztül épülő folyamat, amely a magyar progresszió tö- mörülési formája lehet. Meggyőződésem, hogy csakis ezen a módon tudjuk megoldani, hogy konfliktusokon keresztül, de békés úton haladjunk egy megújuló szocialista társadalom irányába — hangoztatta.

— E helyről is felhívunk minden politikai felelősséget érző tényezőt, hogy vegyen részt az új nemzeti összefogás kialakításában. Csakis ez lehet a megfelelő kerete és feltétele az új politikai rendszer kiépítésének. Megítélésem, hogy a hagyományos társadalmi szervezetek mellett, azok megújulását is figyelembe véve ezen tényezők közé tartozik és ennek jelét is adta többek között a Magyar Demokrata Fórum, az Új Márciusi Front, egyes ifjúsági szerveződések, a szerveződő „kisgazdák,,, a Veres Péter Társaság, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Münnich Ferenc Társaság és több más irányzatú egyesülés.

Az új nemzeti összefogás létrehozásában az MSZMP és a mozgalmak, később pedig a születő pártok munkálkodhatnak együtt.

Az előttünk fekvő törvénytervezet egyik nagy horderejű gondolata a többpártrendszer kérdését érinti. Ismert az MSZMP pártértekezleti és más testületi álláspontja, amely szerint egy- pártrendszer keretei között működő politikai pluralizmust alkalmasnak tartja arra, hogy a jelenlegi helyzetben a társadalmi fejlődést szolgálja. Ugyanakkor pártunk állást foglalt abban is, hogy biztosítani kell a lehetőséget azoknak az igényeknek a megvalósítására, amelyek más pártok működését akarják.

Világosan kell látnunk, hogy a jogállamiság viszonyai között a pártok létrejötte nemcsak társadalmi igény kérdése, hanem egyszerűen attól függ, hogy érvényes jogszabály alapján valaki akar-e pártot alapítani vagy nem.

Egy ilyen csoportosulás azonban — és ez a meghatározó — politikai értelemben csak akkor lesz valóságosan párt, ha a társadalmi súlya, politikája, befolyása, illetve programja erre alkalmassá teszi. A párttörvény megalkotása, amelynek lényege egy más, az eddigit meghaladó politikai struktúra kialakítása, nem egyszerűen jogi kézügyesség kérdése.

Itt és most a nemzet sorsáért érzett politikai felelősség az elsődleges és az irányadó. E politikai felelősségből nem lehet kizárni a magyar társadalmat. Joga van ahoz, hogy saját sorsát érintő kérdés eldöntésére és gyakorlati megvalósítására felkészüljön.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy jelenleg egy törvénytervezet társadalmi vitájának terméke fekszik előttünk, amely ebben a tartalomban összegződött. Jelentős, párton kívüli politológiai műhelyek nézetét is tartalmazza a párttörvényre való utalás. Megfontolandó: a Parlament felvállalhatja-e, hogy lényeges ponton túlmenjen a társadalmi vita eddigi eredményein. Ezt figyelembe véve egy ilyen nagy horderejű kérdésben, mint a pártrendszer jogi keretei, nem lenne célszerű napok vagy órák alatt dönteni. Mert miről is van szó? Nemcsak a pártok tértől és időtől való puszta létéről, hanem a törvényileg is garantált közjogi, pénzügyi, támogatási, regisztrálási és más, a működésükhöz elengedhetetlen feltételek megteremtéséről. A társadalmi vitára

is időt hagyva, politikailag megalapozott párttörvényt kell készítenünk. Értjük azt az aggodalmat is, amely attól tart, hogy olyan törekvések érvényesülhetnek, miszerint a törvény kidolgozását elodázzák, netán „elsikkasztanák”.

Pártunk határozottan ellenzi a köntörfalazást, kiáll az elvtelen időhúzás ellen. A Központi Bizottság decemberi ülésén a párt véleményeként megfogalmazta, hogy „a párttörvény megalkotása igazodjon az alkotmány kidolgozásához”. Mindezekből kiindulva — az aggodalmakat is ismerve — reálisnak látszik, hogy a párttörvény egy éven belül, akár az év végén, a Parlament elé kerüljön.

A létrejött különböző alternatív mbzgalmak, társaságok döntő többségében hangsúlyozzák a több párt létének szükségességét, de a jelenlegi helyzetben még nem kívánnak párttá alakulni. Ez az álláspontja ma valamennyi mértékadó alternatív társadalmi-politikai mozgalomnak. Nem túlzás ezért azt mondani, hogy a mai politikai helyzetre vonatkoztatva a pártalapítás tekintetében nincs érdemi véleményeltérés a párt és a mértékadó alternatív mozgalmak között. Másként fogalmazva: hetek alatt elkapkodva egyetlen jelentősebb politikai erő sem igényli a pártok megalakítását.

Örömmel üdvözöljük, hogy a mértékadó társadalmi-politikai mozgalmak a pártalapítás kilátásait tekintve nem a konfrontáció lehetőségeit keresik, hanem maguk is megfelelő átmenetet biztosító szerves fejlődés hívei. Az eltúlzottan gyors előrerohanás igénye a jószándékai ellenére is — eredeti törekvésével ellentétesen, akarata ellenére kiválthat olyan reakciósorozatot, amely éppen a közösen támogatni kívánt ügyet sodorja veszélybe. Az értetlenségből vagy félelemből született ellenállás aktivizálná a szélsőségeket. Azok fellépése pedig azonnal felidézné a bármiféle visszarendeződés veszélyét, és kiélezett hatalmi harcot táplálna. Az ilyesféle folyamatok pedig azon erőket veszélyeztetik

elsősorban, akik a nemzeti ösz- szefogás keretében, a reformok útján kívánják szolgálni a szocialista magyar haladást.

Berecz János végezetül javasolta, hogy alapos vita után, megfontoltan, elfogadva a kormányjavaslatát, az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának jelentését, javaslatait, és elismerve az aggódók, sürgetők jószándékát is, szavazzák meg a törvényjavaslatot, beleértve, megfogalmazva a párttörvénynek egy indokoltan meghatározott határidőn belüli megalkotását.

Ezután hozzászólt dr. Király Ferenc (Szolnok m., 5.vk.);

Géczi István (Budapest, 49. vkT;

Szentágothai János (országos lista);

Alberth Béláné (Hajdú-Bihar m., 8. vk.);

Dr. Séra János (Komárom m., 10. vk.);

László Béla (Szabolcs-Szat- már m., 14. vk.);

Bödőné Rózsa Edit (Csong- rád m., 3. vk.);

Czoma László (Zala m., 5. vk.);

Benjámin Judit (Budapest, 21. vk.);

Tóth Károly (országos lista).

Ezután Stadinger István üdvözölte az ülésen résztvevő Nyugat-európai Unió küldöttségét és Charles Goerenst, az Unió közgyűlésének elnökét, a küldöttség vezetőjét, majd berekesztette az Országgyűlés keddi ülését.

Szerdán az egyesülési jogról, valamint a gyülekezési jogról szóló törvénytervezetek tárgyalásával folytatja munkáját a törvényhozó testület.

Az Országgyűlés keddi munkanapján Stadinger István, Vida Miklós és Horváth Lajos felváltva elnökölt.

*

Az ülésszak keddi munkanapjának szünetében Szűrös Mátyás elnökletével ülést tartott az Országgyűlés külügyi bizottsága. Faragó András, az Országgyűlés sajtóirodájának vezetője tájékoztatta az MTI-t arról, mivel több szervezet és magánszemély, illetve képviselő a Magyarországra menekültek sorsát illetően aggodalmának hangot adva, indítványt juttatott el az Ország- gyűlés elnökéhez, Stadinger István felkérte a külügyi bizottságot, hogy e fontos kérdéskörben foglaljon állást. Az ülésen a bizottság meghallgatta Bánffy György (Budapest 4.vk.) képviselő indítványát, amelyben javasolja: az Országgyűlés hozzon határozatot, hogy alapos vizsgálat nélkül az ország területéről egyetlen menekültet se lehessen kitoloncolni. A képviselő szorgalmazta azt is, hogy a kormány záros határidőn belül adjon tájékoztatást a családegyesítések eddigi eredményeiről, a menekült- táborok szervezéséről és a genfi konvencióhoz csatlakozás, illetve ENSZ-segítség lehetőségeiről.

*

Ülést tartott az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága

A plenáris ülést megelőzően tartott tanácskozást kedden az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága. A testület a takarékszövetkezetekről szóló törvényerejű rendelet módosítását, valamint a takarékbetétekről szóló törvényerejű rendelet tervezetét vitatta meg.

A szovjet csapatok részleges kivonása Magyarország területéről heteken belül megkezdődik. A piaci alapelvek kevés korlátozással érvényesülni fognak hazánkban, ahol a magántulajdon részaránya lényegesen tovább emelkedhet — többek között erről beszélt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára abban az interjúban, amelyet a Nihon Keizai Simbun-nak, japán vezető gazdaságpolitikai napilapjának adott.

Grósz Károly a japán lap tudósítóinak részletesen kifejtette, hogy a jövőben nem támaszkodhatunk kizárólag a KGST-n belüli együttműködésre, amelyben nem érvényesül a műszaki fejlesztés kényszere. Ezért törekszünk a Nyugattal való együttműködésre és megpróbálunk felzárkózni a nyugati piac követelményeihez. Éz utóbbi érdekében az ország gazdasági vezetése célul tűzte ki a forint konvertibilissá tételét. Ez együtt járna a forint leértékelésével, ami nagy mértékben érintené külgazdaságunkat, így az átállás során igen óvatosan kell majd eljárni — mutatott rá Grósz Károly.

Nemzetközi kérdéseket érintve Grósz Károly kifejtette, hogy a részleges csapatkivonások után maradnak még Magyarországon

Ismeretes, hogy a Magyar Demokrata Fórum gyulai szervezete levelet intézett Stadinger Istvánhoz, az Országgyűlés elnökéhez. A levél tartalma jócskán felkavarta a kedélyeket, hiszen a közvéleményt mindig is foglalkoztatták az erdélyi menekültekkel kapcsolatos hírek.

A levélben foglaltakat először a Kossuth rádió hétfő reggeli műsorában cáfolta dr. Gál László rendőr alezredes, Békés megye rendőr főkapitányának köz- biztonsági helyettese, amikor elmondta: teljesen elképzelhetetlen és nem fordulhat elő, hogy a megyében a rendőri szervek ne szerezzenek tudomást akár egyetlen erőszakos halálesetről. A Belügyminisztérium — ugyancsak hétfőn — közleményt adott ki arról, hogy megvizsgálták a levélben foglalt állításokat és e szerint: „a rendőri és a határőrizeti szervek sem a levélben jelzett területen, sem pedig az egész román — magyar határszakaszon halottakat és sebesült személyeket nem találtak.”

Mindazonáltal nem érdektelen, ha közreadjuk azt az oknyomozó beszélgetést, amelyet a Békés Megyei Népújság újságírója folytatott a helyszínen.

Beszélgetésre kértük a Magyar Demokrata Fórum gyulai szervezetének képviselőjét és a megyei rendőr-főkapitányság illetékesét.

Dr. Pocsay Gábor, az MDF gyulai szervezete ideiglenes elnökségének tagja a cikkel kapcsolatban egyetlen helyesbítéssel élt, mely szerint a határsávot nem a békéscsabai rendőr-főkapitányság fésülte át, hanem a határőrök. Bennünket elsősorban az érdekelt, hogy információikat honnan, kiktől szerezték.

A hírforrást nem adhatjuk ki

— Több csatornán jutottak el hozzánk a hírek, meghallgattunk határőrt, aki a magyar — román határnál teljesített szolgálatot, beszéltünk román menekültekkel, magyarokkal, akik a határ közelében dolgoztak, és hivatalos szervektől is kaptunk jelzéseket — sorolja dr. Pocsay Gábor, és máris hozzáteszi: a 18 holttestet a szemtanúk elmondása szerint a határ közvetlen közelében, elhagyatott területen találták meg.

— Elképzelhető, hogy a halottak a határ túlsó oldalán feküdtek?

— Lehet.

— Mégis, úgy érezzük, fontos lenne, hogy állításuk bizonyítására legalább egy szemtanút vagy más dokumentumot szolgáltassanak

— Mi az informátoraink nevét és a hírforrásainkat nem nevezhetjük meg, nem adhatjuk ki. Egyébként arról sincs tudomásunk, hogy a 18 holttest hova keszoyjet katonák. Hangsúlyozta, hogy „folytatjuk részvételünket a Varsói Szerződés szervezetében, ugyanakkor hosszú távon újabb erőfeszítéseket kívánunk tenni a kelet — nyugati katonai szövetségek felszámolása érdekében”.

A főtitkár közölte, hogy Magyarország még ebben a hónapban felveszi a diplomáciai kapcsolatokat Dél-Koreával. Szólt arról is, hogy Magyarország a KNDK-val magas szintű együttműködést folytat.

Kitért Grósz Károly a magyarjapán kapcsolatokra, s rámuta- tott:

— Örvendetes lenne, ha japán modern technikájából és tudományos eredményeiből is tanulhatnánk. A szigetországgal továbbra is jó pénzügyi kapcsolatokra törekszünk és várjuk a japán tőke beáramlását hazánkba.

Ami a magyar belpolitikai helyzetet illeti, a főtitkár a többpártrendszerrel kapcsolatban kifejtette, hogy az MSZMP magától nem kívánja átadni a hatalmat. „Ha mégis elveszítenénk, az a saját hibánk lenne”. Úgy látszik, hogy Magyarországon sok új párt jön majd létre, de tényleges politikai szereppel csak néhány rendelkezik majd közülük — mondotta Grósz Károly.

rült, és azt gondoljuk, nem is derülhet ki soha. Az a véleményünk, hogy a magyar — román határ környékén történtekről egyáltalán nem tájékoztatják a közvéleményt. Tudomásunk van arról, hogy cigány származásúakat, románul beszélőket küldenek vissza Romániába. Arról is hallottunk, hogy 339, olyan áttelepülni szándékozó kérelmét tagadták meg a magyar hatóságok, akiknek itteni ismerőseik lakást, elhelyezkedést tudtak volna biztosítani. Ezért elsősorban humanitárius okokból a határ közelében menekülttáborok felállítását kezdeményezzük az Országgyűlésnél, és azt, hogy országunk csatlakozzék az 1951-es genfi konvencióhoz — ez a dokumentum rögzíti, hogy egy ország köteles befogadni azt a menekültet, aki politikai okokból hagyta el hazáját.

„Nem volt haláleset”

A Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon Mihalik György rendőr ezredes, megyei főkapitány tájékoztatott az ügy részleteiről.

— Először is leszögezem — mondta Mihalik György, hogy amióta az áttelepülés megindult a határ másik oldaláról, a határ közelében egyáltalán nem fordult elő haláleset, de még olyan emberrel sem találkoztunk, akin lőtt seb lett volna.

Egyébként nem pontos a demokrata fórum helyi tagjainak az az információja sem, hogy december 27. és január 1. között 9 ember jött át a határon és hogy közülük ötöt visszaküldtünk. Ebben az időszakban ugyanis 29 román állampolgár lépte át a határt, közülük egyetlen személyt küldtünk vissza, aki köztörvényes bűncselekményt követett el korábban.

— Amennyiben a Magyar Demokrata Fórum képviselői felkínálnák a segítségüket a vitatott kérdések tisztázásához, bizonyítékokat szolgáltatnának, önök készek az együttműködésre?

— Természetesen hajlandók vagyunk velük együtt dolgozni. Levelük nyilvánosságra hozása után meg is kerestük őket, ám sokkal többet nem tudtunk meg tőlük. A részletekről, a bizonyítékokról nem hajlandók nyilatkozni.

A temetkezési vállalat véleménye

A témával kapcsolatban megkerestük a megyei temetkezési vállalat illetékesét is. Laurinyecz Katalin főkönyvelő elmondta, hogy amikor a rendőrség tisztázatlan körülmények között elhunyt személy ügyében nyomoz, és nincsenek hozzátartozók, utasítja a temetkezési vállalatot a temetés elvégzésére. Ilyen utasítást a vállalat egyetlen esetben sem kapott. László Erzsébet

Grósz Karolj és Aczél G}örg}

(Fotó: Szántó György)

Hol vannak a halottak?