Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-10 / 8. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. január 10., kedd Az Örmény SZSZK t'öldrcngéssújtotta második legnagyobb városában, Leninakanban megkezdődtek a helyreállítási munkálatok. A kép egy űj lakótelep első házának alapkőletételén készült. (Népújság-telefotó MTI) Második nagy-britanniai légikatasztrófa Legalább 37 halálos és több mint 80 sebesült áldozata van a British Midlahd Airways Lon- don-Belfast járaton kényszerleszállás közben vasárnap este lezuhant utasszállító gépének. A húsz napon belül bekövetkezett második nagy-britanniai légikatasztrófát ezúttal minden jel szerint nem szabotázs, hanem a csaknem vadonatúj Boeing műszaki hibája okozta. A rövid és középtávon közlekedő kétmotoros Boeing 737- 400-as a heathrowi repülőtérről 118 utassal és 8 fős hajózó személyzettel indult a 70 perces repülőútra lévő Belfastba. A pilóta tíz perccel a felszállás után jelentette a londoni irányítótoronynak, hogy a bal oldali hajtómű kigyulladt. Miután a motortüzet sikerült eloltani, a gép nem fordult vissza, hanem folytatta útját. Néhány perc múltán ismét kigyulladt a bal oldali hajtómű, ekkor a pilóta a British Midland Airways Londontól 190 kilométerre lévő kelet-közép-angliai kisegítő repülőterétől kért engedélyt kényszerleszállásra. Már a Leicester megyei Keg- worth városka mellett fekvő repülőtérhez közeledett a gép, amikor jobb oldali motoija is kigyulladt. A gép a fővárostól északnak tartó forgalmas Ml-es autópálya árokpartjára zuhant, alig másfél kilométernyire a kifutópálya betonjától. Csak a pilóta szakértelmének köszönhető, hogy az utasok többsége túlélte a katasztrófát. Nem az orrával, hanem farokrészével ért először földet a Boeing 737-es, így — bár a gép három darabra szakadt — nem gyulladt ki. A törzsrészben helyet foglaló utasok túlnyomó többsége életben maradt, jóllehet, csaknem mindannyian megsérültek, sokan súlyosan. Több mint 80 embert mentettek ki élve a roncsok közül a perceken belül nagy erőkkel a helyszínre érkezett tűzoltó- és mentőalakulatok. Négy utast még nem találtak meg. Életben maradt a pilóta is, állapota válságos. A 400-as a Boeing 737-es típus legkorszerűbb szériája. A vasárnap, lezuhant gépet 12 héttel ezelőtt állították forgalomba, s eddig alig 500 órát repült. Paul Channon közlekedési miniszter még az éjszakai órákban a szerencsétlenség színhelyére érkezett. A hivatalos vizsgálat megindult a légikatasztrófa okainak kiderítésére. MTI A BT helyzete „biztatóvá vált” Perez de Cuellar a kéksisakosokról A jövőben növekedni fog az ENSZ békefenntartó erőinek szerepe — jelentette ki hétfőn Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár az oslói egyetemen tartott előadásában. A világszervezet főtitkára — egyéb elfoglaltságai miatt — csak most köszönhette meg a kéksisakosok nevében az 1988. évi Nobel-békedíjat. A békedíj kitüntetettje hagyományosan előadást tart, az általa időszerűnek tartott, a díjjal összefüggő témáról. Pérez de Cuellar kiemelte: A Szovjetunió visszavonta a béke- fenntartó erőkkel kapcsolatos kifogásainak többségét, s így a Biztonsági Tanács nagyobb lehetőségeket kapott a nemzetközi alakulatok felhasználására. Azt is hangsúlyozta, hogy a szovjet leszerelési javaslatok hatására a BT helyzete „biztatóvá vált”. A főtitkár nehéznek ítélte a kéksisakosok anyagi helyzetét, majd kijelentette: igazságtalan az az eddigi gyakorlat, amely szerint a békefenntartó alakulatokat küldő országoknak kellett fedezniük a felmerülő költségeket. Pérez de Cuellar szerint a jövőben a nemzetközi fegyverkereskedelem megadóztatásából vagy a kéksisakosok jelenlétéből „hasznot húzó” országok hozzájárulásaiból kellene előteremteni a szükséges pénzmennyiséget. Pérez de Cuellar nemcsak a békefenntartó erők szerepét tartja szükségesnek, hanem állást foglalt amellett, hogy fegyveres konfliktusok esetén hozzanak létre külön ENSZ-erőket. Kijelentette: Mivel még nem szavatolhatjuk, hogy egyetlen országot sem ér agresszió, az időben helyszínre siető és határozottan fellépő erőkre nagy szükség van. Nemzetközi visszhang az áremelésekről A vasárnap bejelentett áremelkedésekről, s azok hátteréről a világhírügynökségek terjedelmes anyagokban számoltak be. A TASZSZ és az Új Kína tényszerűen, s a párhuzamos szociális juttatásokról is beszámolva adott hírt az intézkedésről. Az Independent című angol lap, s nyugati hírszolgálati irodák felhívják a figyelmet a „drasztikusnak” is nevezett áremelés esetleges politikai kihatásaira. A szovjet hírügynökség részletesen közli az áremeléseket, s a közleményt idézve hozzáfűzi:” A fogyasztói árak emelésével egyidejűleg a kormány széles körű szociálpolitikai intézkedéseket foganatosít”. Az Új Kína az áremelésről szóló jelentésében kiemeli: a magyar kormány az árak ellenőrzésének felszabadításával jelentős lépést tesz a piac- gazdaság irányába. Az AP az áremeléseket ismertető anyagában megemlíti azt, hogy a SZOT vezetősége kérte: az ártámogatásokból származó pénzeszközöket ne csak a költségvetési hiány finanszírozására használják, hanem szabadítsák fel az így létrejövő alapokat a legnehezebb helyzetű rétegek segélyezésére is. Az Independent című brit lap tudósítása kitér a kormány felmérésére, amely szerint a magyaroknak heti 70 órát kell dolgozniuk, ha fenn akaiják tartani életszínvonalukat. Az EFE főként az áremelések politikai kihatásait mérlegeli. „A jelentős áremelés fokozhatja a szociális feszültséget, kihat a közélet minden területére, s olyan időpontban történik, amikor Magyarországot a felgyorsult változások légköre jellemzi” — úja a spanyol hírügynökség. Lipcsei kórus izraeli vendégszereplése Kéthetes vendégszereplésre hétfőn Izraelbe utazott a lipcsei rádió énekkara. A nemzetközileg is jól ismert kórus a vendégjáték során tízszer lép a közönség elé Haifában és Tel-Avivban. A fellépéseken Kurt Masur, a világhírű lipcsei Gewandhaus zenekar vezető karmestere vezényel, míg a zenei kíséretet az izraeli filharmonikusok szolgáltatják. Berlini megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy Izrael és a Német Demokratikus Köztársaság között nincs — és még soha nem is volt — diplomáciai kapcsolat. A Zsidó Világkongresszus elnökének tavaly októberi berlini látogatása során NDK-beli illetékesek értésére adták Bronfman- nak, hogy „fontolóra veszik a két állam közötti kapcsolatok fölvételét”. Ennek fényében elképzelhető, hogy a lipcsei kórus vendég- szereplése egyfajta „zenés diplomácia” nyitányát képezi a két ország között. Thai külügyminiszter Hanoiban Tizenhárom év után először Sziddhi Szavetszila thaiföldi külügyminiszter hétfőn 70 tagú küldöttség élén négynapos látogatásra Hanoiba érkezett. Tizenhárom év óta most jár először thai külügyminiszter Vietnamban. Szavetszila rögtön megkezdte tárgyalásait Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszterrel. . A találkozó után mindketten elégedettségüknek adtak hangot, de a megbeszélés részleteit egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Párizsi értekezlet a vegyi fegyverekről Diplomáciai nagyhét kezdődött Párizsban. Több mint 140 ország képviselői ültek össze az UNESCO-palotában, hogy a vegyi fegyverek betiltásáról, gyártásuk, tárolásuk megszüntetéséről, a meglévő készletek felszámolásáról tárgyaljanak. A várakozások szerint közel 80 ország, köztük hazánk, külügyminiszterrel képviselteti magát. A vegyi leszerelés kérdéseiről ilyen széles körű, nemzetközi értekezletet még soha nem tartottak, de más szempontból is az év egyik kiemelkedő világpolitikai eseménye ez a tanácskozás: eny- nyi külügyminiszter még az ENSZ New York-i székhelyén is ritkán jön össze. A kétoldalú megbeszélések során a világpolitika számos más időszerű kérdése is szóba kerül. A párizsi értekezletet valós igény szülte, aminek legvilágosabb bizonysága, hogy a távoli törpeállamok kivételével az ENSZ valamennyi tagországa elfogadta Mitterrand francia elnök meghívását. Az elmúlt években ugyanis növekvő veszélyként jelentkezett az a kilátás, hogy a vegyi fegyverkezés elsöpri az 1925-os genfi jegyzőkönyv egyre gyengülő erejét, s a „szegények atombombájaként” új kockázati tényezőt és feszültségforrást visz a nemzetközi életbe, sőt megzavarhatja az alig megindult nukleáris és hagyományos leszerelési folyamatot is. A vegyi hadviselés voltaképpen már az ókorban megjelent, a kútmérgezésekkel. Tömeges méretekben viszont csak az első világháborúban vetettek be először vegyi fegyvereket, a németek. A fojtó és tüdőroncsoló klór-, majd mustárgáz ésfoszgén több ezer halálos áldozatot és több százezer súlyos sebesülést okozott. E különösen kegyetlen hadviselési eszköz keltette erkölcsi felháborodás nyomán íródott a genfi jegyzőkönyv. Ebben az alig egyoldalas okmányban az aláíró országok vállalták, hogy háború idején tartózkodnak a harci gázok és baktériumfegyverek alkalmazásától. Mindössze ennyi a rövid jegyzőkönyv tartalma; sem ellenőrzésről, sem gyártási tilalomról, sem büntető intézkedésekről nincs szó benne. A genfi okmány mégis elérte hatását: a következő világégésben a harci gázok nem játszottak számottevő szerepet. Azóta viszont a jegyzőkönyv joghézagait kihasználva, a világon sokfelé megindult a vegyi fegyverkezés. Az amerikaiak vietnami háborújának lombtalanító akciói már megmutatták a vegyi hadviselés új, félelmetes lehetőségeit. Pedig ott még be sem vetették azokat a halálos, idegbénító gázokat (Sarin, Tabun, Soman), amelyek mindkét nagyhatalom fegyvertárában megvannak. A műszaki haladás éllovasai mellett, becslések szerint, mintegy húsz országnak vannak készletei harci gázokból. Mivel ezeket aránylag olcsón elő lehet állítani, teijedésük komoly veszély. Az iraki-iráni háború már megmutatta, mit jelenthet a „szegények atombombájának” elterjedése a helyi háborúkban. Ezzel a fenyegető kilátással szemben nemigen kínálkozik más megoldás, mint a vegyi fegyverek gyártásának és tárolásának teljes, egyetemes tilalma, a meglévő készletek felszámolása — s mindezt hatékony ellenőrzéssel és büntető intézkedésekkel körülbástyázva. Genfben az ENSZ Leszerelési Bizottságában jó nyolc éve tárgyalnak erről 40 ország képviselői — kevés eredménnyel. Mitterrand elnök úgy vélte, hogy magas szintű nemzetközi értekezlettel kell megadni a politikai ösztönzést az akadályok leküzdésére. Öt nap alatt természetesen nem oldhatják mega résztvevők a bonyolult kérdéseket, de közös nyilatkozat kiadásával politikailag elkötelezhetik magukat a teljes betiltás és a hatékony ENSZ-ellenőrzés mellett. Ellenkező esetben nagyon aggasztóak a kilátások. Mitterrand az újévi sajtófogadáson közölte az amerikai újságírókkal, hogy ha Líbia netán valóban vegyi fegyvereket gyártana sivatagi üzemében, akkor ezzel semmi törvénybe ütközőt nem csinálna; s Franciaország is kénytelen vegyifegyver-készleteket létrehozni, ha úgy látja, hogy nincs remény e fegyverfajta hatékony betiltására és kiiktatására a fegyverkezésből. Francia részről szeretnek arra is hivatkozni, hogy a nukleáris fegyvereknek elrettentő erejük van, ennyiben tehát létük indokolható, a vegyi fegyverek viszont senkit nem riasztanak el az agressziótól, bevetésük egyszerűen a gyilkolás nagyságrendjét fokozza. A francia kormány a vílágértekezlet megrendezésével azt is demonstrálni szeretné, hogy bár a nukleáris fegyverkorlátozásban egyelőre nem hajlandó részt venni, más területen a leszerelési folyamatnak tevékeny részese kíván lenni. László Balázs Thaiföldön az idegent lenyűgözi, hogy az itt élő emberek csaknem mindig nyugodt tekin- tetűek, s arcukon jámbor mosoly. Ráadásul nem mesterkélt, nem merő álarc avagy sima udvariasság kötelező védjegye, mint sok más ázsiai országban. A thai ember életmódja nem feltétlenül irigylésre méltó, de rendkívül kedves magatartásformáit az emberi kapcsolatok egyre idegesebb, türelmetlenebb és mogorvább légkörében élő európaiaknak érdemes megismerniük. Ebben a délkelet-ázsiai országban, úgy tűnik, egyáltalán nincsenek mérges, dühöngő emberek. Még a hatmilliós főváros, Bangkok óriási autótengerében sem lehet látni öklüket rázó, szitkozódó gépkocsivezetőket. A zsúfolt buszokon sem kellemetlenkednek az utasok megjegyzésekkel, könyökdöfésekkel. Sőt: a hivatalnokok és az ügyfelek között is kellemes, lényegre törő a kapcsolat. Eredendően ilyen jó a természetük, vagy valamiképpen ilyenekké váltak? Helybéli ismerősök szerint a buddhista vallás sok mindenre magyarázatot ad: arra ösztönzi a hívőket, hogy legyenek mindig jámborak, ne nyilvánítsák ki érzelmeiket, sem kellemes, sem kellemetlen érzéseiket. A thai emberek kedvessége nyilván azért hat természetesnek, mert a buddhizmus által formált gondolkodásmód és magatartás az évszázadok folyamán valósággal örökletes lett. Jellemző, hogy a thai nyelvben voltaképpen nincs megfelelője a 'nem szónak. A „nem”-et úgy fejezik ki, hogy az „igerí’-t tagadják. Az idegen látogatók a meg-, mondhatói, hogy a helybéliek egyetlen kérdésre vagy kérésre sem válaszolnak a kategorikus „nem”-nek megfelelő kifejezéssel. Ha valamire nem tudnak választ adni vagy egy kérést nem tudnak teljesíteni, akkor még szélesebben mosolyognak, tekintetük pedig valósággal bocsánatkérő. így aztán többnyire még az idegeskedésre hajlamos külföldiek sem dühöngenek vagy méltatlankodnak. Pedig Thaiföld dinamikus idegenforgalmában ugyanúgy hemzsegnek a külföldi turisták megfejésére szakosodott ügyeskedők, mint a világ sok más országában. Vannak, akik a thai ember szelíd természetét nem annyira a buddhizmus hatásával magyarázzák, mint inkább azzal, hogy ezt a népet történelme folyamán sohasem igázták le, ezt az országot soha nem szállta meg idegen katonaság, ezért nem rögződött meg az emberekben sem a bizalmatlanság az idegenekkel szemben, sem az egymás közötti türelmetlenség. Jóllehet, Thaiföld történelme sem kizárólag idillikus korszakokból állt, a harciasság azonban nem vált alkati jellemzővé. Agresszív ösztöneiket pedig nagyrészt úgy vezetik le az emberek, hogy a nálunk is ismert kick-boxhoz hasonló thaiföldi ökölvívást és a tömérdek hongkongi vagy tajvani bunyós filmet nézik. A szelídség egyik érdekes példája, hogy a thai emberek nem szeretnek állatot ölni. Ezt a buddhizmus is tiltja. A külföldit gyakran kellemetlenül érinti, hogy vidéken és városon egyaránt rengeteg a kóbor kutya. A helyiek alig tartanak kutyát, nem is igen szeretik, de nem bántják őket. Jóllehet, a veszettség miatt az ebek nagyon veszedelmesek, a sintér foglalkozás ismeretlen Thaiföldön. Nemhogy a kóbor kutyát, de még az egeret sem ölik meg; az egérfogóba került állatot kiengedik a rizsmezőre. Hitük szerint az állatok sincsenek kirekesztve a lélekvándorlásnak a nirvánáig tartó hosszú folyamatából. Az idősebb korosztály gyakran sajnálkozik a fiatalabb nemzedék szokásain. Szerintük a tizenévesek udvariatlanok, erőszakosak, és idegen életstílust majmolnak, főleg az amerikait. Egy vidéki tanító e sorok írójának epésen jegyezte meg: ha tíz év múlva visszajön, nem lesz módja ennyit áradozni a kedvességünkön. Kurucz János
