Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. január 7., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Lehet-e véleményt kutatni? Mint ismeretes, január 21-én, szombaton Egerben, a Ke­mény Ferenc Sportcsarnokban kerül sor a megyei pártérte­kezletre. Az esemény iránti fokozódó érdeklődést jelzi, hogy szerkesztőségünk levelet kapott Sirokból, s tartalma nyílt közreadását kérik. Ennek az igénynek felelünk most meg. Tisztelt Megyei Pártértekezlet! A Mátravidéki Fémművek dolgozókollektívája nyílt levélben for­dul tanácskozásukhoz. Köszönti Önöket megújulási szándékuk meg­valósítása alkalmából azon a tanácskozáson, melynek összehívását nemcsak hallgatva vártuk, hanem aktívan kezdeményeztük is. Vall­juk, hogy a demokrácia szélesítésének mai gyakorlatában egy testület saját önkontrolljának jelentősége — még ha az reális is — háttérbe kell, hogy kerüljön, a tagság egészét átfogó megyei értekezlet értéke­lése előtt. Meg vagyunk győződve arról, hogy a munkásosztály jelenlegi gondjainak megoldásához a helyi következetes munkavégzés kevés! E nehéz helyzet leküzdéséhez — amely rövid időn belül szükségszerű és halaszthatatlan — kollektív társadalmi összefogás szükséges. Szű- kebb hazánkhoz, Heves megyéhez és a megyei pártértekezlethez for­dulunk azért, hogy hangot adjunk annak, ami munkáskollektívánkat foglalkoztatja, felkérve ennek megvalósításához társadalmi szinten mindenkinek a támogató segítségét. Több, mint háromezer dolgozónk a megye közel hatvan lakóhelyé­ről jár be vállalatunkhoz. Számunkra nem mindegy, hogy milyen a megye lakosságának a politikai és közhangulata, hisz ez közvetlenül is értékelhető a termelés eredményében. Éppen ezért fontosnak tart­juk, hogy a párt társadalomformáló erejének érvényesítésével, a ve­zetői erkölcsi normák emelésével, szilárd és következetes politikai ösz- szefogással javítson megyénkben a lakosság mindennapjain. Vátjuk, hogy erősítse meg bennünk a hitet a megyei értekezlet — programjá­val és feladattervével —, hogy tovább építve a szocializmust, a főmun­kaidőben végzett kemény és becsületes munkával a munkásosztály számára reális megélhetést tudunk biztosítani társadalmunkban. Fontosnak tartjuk, hogy a politika eszközével is támogassák a me­gyei foglalkoztatást, amely átmenetileg sem ismerje el a munkanélkü­liséget. Valósuljon meg a megyében, hogy a szükséges szerkezetát- alkítást előzze meg a dolgozók átképzése, az új munkalehetőségek megteremtése, és csak azt követően kerüljön sor a gazdaságtalan munkahelyek felszámolására. Elvárjuk a megválasztandó megyei testületektől, és azok irányító tisztségviselőitől, hogy a munkájuk so­rán a felső politikai és állami vezető testületekben erősítsék meg és garanciát is szerezzenek arra, hogy a további következetes munkával, a három teherviselő arányainak megfelelő terhelésével, meghatáro­zott időn belül jussunk túl a mai nehéz gazdasági helyzetünkön, an­nak negatív társadalmi következményein. Munkáskollektívánk és szakszervezetünk céljai egybeesnek a párt által vállalt történelmi hivatással, ezért olyan társadalomban kívá­nunk dolgozni és munkálkodni, amelyben a párt vezető szerepe érvé­nyesül. Minden kétséget kizáróan le kell szögeznünk, hogy szakszer­vezetünk teljes önállóságot élvezve, véleménynyilvánító és cselekvési szabadsága birtokában fejti ki tevékenységét, azaz függetlenül látja el feladatait. Mi ezt úgy értelmezzük, hogy kialakítandó a partneri vi­szony, melyben nem az alá- és fölérendeltség, hanem a társadalmi és politikai egymásrautaltság a döntő. Tisztelt Megyei Pártértekezletí Kívánjuk, hogy közös céljaink megvalósításában siker és ered­mény koronázza kollektív erőfeszítéseinket. Ehhez feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a jövőben lehetővé váljon a társadalmi összefogás és az egyéni boldogulás is. E feladataink és az Önök megújulási szándékának eredményes és sikeres megvalósításában a kollektívánk támogató munkájára számítani lehet. A Mátravidéki Fémművek munkáskollektívája és Szakszervezeti Bizottsága Pályázati felhívás a katonai főiskolai jelentkezésre Az elmúlt húsz évben nálunk a közvélemény-kutatás és a felmé­rés szinte azonos jelentésű foga­lommá vált a köznapi szóhaszná­latban. A kérdőívvel táskájában a lakásunkba becsöngető kérde­ző felmérést végez, „azaz” köz­vélemény-kutatást folytat. Pedig a kettő nem ugyanaz. Nem is csak azért, mert felmérést sok mindenről lehet készíteni, ami nem tartozik a vélemények vilá­gába — a lakások nagyságától a fogkrémfogyasztáson át a háztá­jiban termesztett zöldségfélék mennyiségéig. Inkább azért, mert a véleményeket is fel lehet mérni anélkül, hogy valójában közvélemény-kutatás történne. Érdekek, érzelmek Közvélemény-kutatást csak akkor lehet végezni, ha az adott jelenségről van közvélemény. Bármilyen sok ember véle­kedjék is hasonlóképpen, ítéle­teik, állásfoglalásaik valamiféle szerveződés révén válhatnak csak közvéleménnyé. A szerve­ződésnek pedig feltételei van­nak. A magánvélekedések gyakor­ta igen bizonytalanok, cseppfo­lyósak, változékonyak. Megszi­lárdulásukhoz, árnyaltabbá vá­lásukhoz eszmecserékre, mások­kal való szembesítésre, vitákra van szükség. Más szóval, nyilvánosság nél­kül nincs, nem is lehet valóságos közvélemény, amely a társada­lom életében hatékony szerepet játszhatna. A társadalmi nyilvánosság s ennek alapján a közvélemény lé­te és működése tehát a társada­lom konkrét berendezkedési módjától függ. Demokratikus intézményi viszonyok kellenek hozzá, a nyilvánosság fórumai­nak sokasága, az állampolgárok közötti kapcsolatok minél sű­rűbb hálózatai. Az ilyen viszo­nyoktól függ, hogy mi válik vitat­hatóvá (vagyis véleményalkotás tárgyává), miben alakul ki széles körű közmegegyezés vagy ép­penséggel a vélemények polari­Tősgyökeres egri. Erdészcsa­ládban született, a három közül a legfiatalabb gyerekként. Először azzal a gondolattal foglalkozott, hogy apja nyomdokain haladva az erdők világát válassza élethi­vatásul, ám később ez a szándéka merőben megváltozott. Az épí­tészettel kötelezte el magát, noha tudatosan nem erre a pályára ké­szült. Dely Györgyöt ma mégis ter­vei, munkái alapján ismerik, nem csupán a szakmában, hanem má­sutt is. A 37 esztendős fiatalem­ber ugyanis az elmúlt néhány év­ben olyan dolgokkal hívta fel magára a figyelmet, amelyekre érdemes rápillantani. Gondol­junk csak Egerben, a Kossuth Lajos utca 5. szám alatti házra, melynek aljában a megújult Sár­vári cukrászda, illetve az Ibolya presszó van. A Tihaméri-lakóte- lep szép megjelenésű, komfortos otthonaira, vagy a hevesi Közép­fokú Oktatási Központra. Eze­ket mind ő álmodta meg. — Sosem voltam fanatikus — meséli —, hiszen igazából mint dobós diák nem ismertem az épí­tészetet. Kétségtelen, rajzolni, számolni mindig szerettem, ez mint alap vezérelt a pályaválasz­tásnál. A budapesti Műszaki Egyetemen jó tanároktól megfe­lelő elméleti tudást szereztem. 1976-ban diplomáztam. Nem szerettem a fővárost, ezért vidék­re vágytam, hazajöttem Egerbe. Először a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál helyez­kedtem el, ahol szívesen fogad­tak, hiszen az akkori igazgató azon volt, hogy minél több fiatal szakemberrel vegye körül magát. Tulajdonképpen az ott eltöltött több mint fél évtized alatt sok mindent megtanultam a szakma zálódása, miben válik a közvéle­mény hatékony szabályozójává a viselkedésnek, cselekvésnek. A visszajelzés szerepe Mindezt jól illusztrálják a ma­gyar közvélemény-kutatás törté­netének némely eseményei. Ma­gyarországon először a II. világ­háború után alakult kijelentős — rendszeres, szakszerű, széles kö­rű — politikai közvélemény-ku­tatás, 1945-től 1948-ig. Az ak­kori Magyar Közvélemény-ku­tató Intézetet 1949-ben szüntet­ték meg, miután a centralizált politikai struktúrában a demok­ratikus nyilvánosság intézmény- rendszerét is felszámolták. A központi politikai hatalom egy­ségesen támogató, helyeslő rea­gálásokat akart visszajelzésként kapni a lakosságtól, olyan köz- megegyezést, amelyet a centrali­zált tömegkommunikáció és más propagandaeszközök révén ő maga akart betáplálni a népes­ségbe. A közvélemény-kutatások új­jászületése jellemző módon az 1968-hoz kapcsolható első re­formidőszak eseménye volt. A Magyar Rádió és Televízió szer­vezetén belül 1969 januátjában jött létre a Tömegkommunikáci­ós Kutatóközpont (TK), amely kizárólagos jogosítványt kapott országos méretű politikai véle­ményvizsgálatok végzésére. A TK egyúttal a közvélemény alakulásának, befolyásolásának egyik legfontosabb tényezőjét, a tömegkommunikáció működé­sét is hivatásszerűen vizsgálta. A kettős profilnak aztán számotte­vő szerepe lett abban, hogy a het­venes években, a reformstop ide­jén is működött, fejlődött a poli­tikai véleménykutatások legna­gyobb hazai műhelye. Helyzetének ellentmondásos­ságát azonban jól kifejezi az a tény, hogy a lakosság vélemény­világáról szerzett tapasztalatok, a politikai vezetés számára vég­zett kutatások eredményei túl­nyomórészt bizalmas informáci­ónak minősültek, nem váltak gyakorlatából. 1982 telének végén hívták a Heves Megyei Tanácsi Tervező Vállalathoz, Bozsó Ferencnek, a mostani igazgatónak az invitálá­sára ment oda. Akkortájt épült Egerben a 25-ös főközlekedési út, amely rengeteg bontással, szanálással járt együtt. — A városi tanács akkori mű­szaki osztályvezetője, Pápai András, azt képviselte — idézi vissza élményeit —, nem mind­egy, hogy a leendő főút mellett milyen épületek lesznek majd, amelyek nyilván az utókornak is szólnak. A vállalat, ezen belül én, azt a feladatot kaptam a váro­si tanácstól, hogy készítsünk hét tanulmánytervet a rendezésre vonatkozóan. Élveztem a mun­kát, úgy érzem szép dolgokat produkáltam alig másfél év alatt, sajnos nem valósult meg belőle semmi. Persze ezt követően is kaptam megbízást a Tihaméri- lakótelep terveinek kidolgozásá­ra. Olyat akartam, amely a ko­rábbi szokvány betonépületek helyett célszerűbb, az emberek­hez közelállóbb, lakhatóbb ott­honokat szolgálja, külsőleg is, de belső elrendezésben úgyszintén. Örülök, hogy ez így sikerült, hi­szen most utólag azt hiszem má­soknak is örömet szereztem vele. Ugyancsak jóleső érzés volt nyugtáznom, hogy sikert aratott az első középiskola-tervezésem. A hevesi Középfokú Oktatási Központ, amely teljesen új fel­adatot jelentett. Nagy előnye, hogy egy gyönyörű kertben való­sult meg, tulajdonképpen az adott környezet kínálta a lehető­séget, létrehozására. Egyébként is alapelvem, hogy az adott terü­lethez igazodó és abba illeszthető épületeket alakítsak ki. A kötő­nyilvánossá. Hacsak néhány kis példányszámú szakmai folyóirat hasábjait nem azonosítjuk a nyil­vánossággal. A köz nem kapott visszajelzést saját véleményeiről. Ez persze logikus folyománya volt annak is, hogy ebben az idő­szakban a szocialista demokrácia intézményrendszere sem fejlő­dött viharos gyorsasággal. Idén májusban az MSZMP or­szágos értekezletének idején az újságolvasók nálunk szokatlan írásokra bukkanhattak a Nép- szabadság és a Heti Világgazda­ság hasábjain. A pártértekezlet eseményeiről végzett gyors köz­vélemény-kutatások eredményei a felmérések lebonyolítását kö­vető második napon megjelen­tek a lapokban. S azóta olvasha­tók voltak a kutatási eredmé­nyek a június 27-i tömegde­monstrációval kapcsolatos véle­ményekről, a Központi Bizott­ság júliusi ülésének fogadtatásá­ról, a Hírháttér című augusztusi tévéműsorban pedig először ke­rültek nyilvánosságra adatok a politikai vezetők iránti bizalom mértékéről. Röviden: fordulat történt a közvélemény-kutatás nyilvánosságában. A névválasztás nem formaság Július 1-je óta a 19 éves múltú TK helyében a Magyar Közvéle­mény-kutató Intézet (MKI) mű­ködik. A névváltozás természe­tesen nem puszta formaság, ha­nem érdemi szándékok kifejező­dése. Az MKI létrejötte a közvé­lemény-kutatások politikai fel­értékelődését jelzi, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a kor­mány kutatóintézeteként műkö­dik az államminiszter felügyelete alatt. A szervezeti elhelyezésből az a törekvés világlik ki, hogy a kormányzati munkában — a döntések előkészítésében és tár­sadalmi hatásaik, érvényesülé­sük vizsgálatában — fokozottab­ban hasznosítsák a közvélemény tudományos kutatásának ered­ményeit. Ebben pedig a politikai intézményrendszer reformfolya­désem viszont Egerhez a legerő­sebb. Meghívásos tanulmány­terv-pályázat alapján nyertem el a már említett Kossuth u. 5. szám alatti ház elkészítését. Miután is­merem a várost, így igyekeztem a feladatot megközelíteni. Miután a Jókai utca 1. számú épületet felújítottuk, a belső részeket úgy alakítottuk, olyan törvények alapján építettük, mint a többi részeket az elmúlt 300 évvel ez­előtt tették. Lényegében olyan újat kellett létrehozni, amely összképileg harmonikusan il­leszkedik a többihez. Ennek az általam nagyon fontosnak tartott fejlődési sorozatomnak az utolsó része egy Mátraszentimrére ter­vezett üdülőszövetkezet tervei­nek elkészítése volt, amely saj­nos szervezési nehézségek miatt nem valósulhatott meg. Dely György asztalán most is vannak újdonságok. — Tagja vagyok az egri épí- tészkömek, amely egy rendkívül fontos szellemi műhely — ma­gyarázza. — Ennek egyik tagjá­val, Thoma Emőkével, készítet­tük el a kis Nógrád megyei község, Szügy általános iskolájá­nak tervét, amelyet tavaly szep­temberben avattak. A falu életé­ben ez nagy esemény volt, hiszen a teho egy részét erre költötték. Nemrég adtuk át a megújuló üdülőközség, Kisköre illetékese­inek a temető új ravatalozójának tervét, amelyet jövőre építenek. Elkészítettem a dokumentáció­ját Egerben, az Unicornis Szállo­da bejáratával szemben, a dr. Hi- bay Károly utca sarkára kerülő új emeletes háznak, amely stílusá­ban úgy érzem talán még szebb lesz, mint a már említett Kossuth Lajos utca 5. szám alatt levő épü­let. Az elképzelések szerint 1990 matának egyik mozzanata is­merhető fel, különösen a kutatá­si tapasztalatok nyilvánosságá­nak fényében. Ennek persze meg is kell tudni felelni. Az MKI csaknem két év­tizedes kutatómunka tapasztala­taira támaszkodhat, de a fejlő­désre mégis múlhatatlanul szük­ség van. A közvélemény-kutatá­sok iránti igények gyorsan növe­kednek, ugyanakkor az aktuális információk szolgáltatását még magasabb szinten kell végezni, s az aktuális jelenségek vizsgálata mellett nagy erőkkel kell kutatni a közvélemény hosszabb távú mozgásfolyamatait, szerkezeté­nek alakulását. Ugyanakkor nem volna bölcs dolog elhanya­golni a tömegkommunikáció egyes eszközeinek és egész rend­szerének empirikus és elméleti elemzését sem. Demokratikus viszonyok kö­zepette a tömegkommunikáció és a közvélemény szféráinak ösz- szefüggései még összetettebbek­ké válnak. A kommunikáció új elektronikus eszközeinek robba­násszerű fejlődése pedig mind erőteljesebbé teszi a közvéle­ményt befolyásoló nemzetközi híráramlást is, tovább növelve a társadalmi tudatfolyamatok ösz- szetettségét. A demokratikus nyilvánosság szocialista pluralizmusával ne­hezen férne össze a politikai köz­vélemény-kutatások monopo- lisztikus szerveződése. Ez a gya­korlati felismerés mutatkozik meg abban, hogy például az MSZMP Politikai Főiskoláján is létrejövőben van egy közvéle­mény-kutató egység, s mind több megyei pártbizottság építi ki a maga közvélemény-kutató háló­zatát. E törekvésekből kibonta­kozhat egy egészséges konku­rencia. S ha a vizsgálati eredmé­nyek nyilvánosak, a társadalom számára megteremtődnek a ku­tatások ellenőrzésének feltételei, amitől a közvélemény-kutatások iránti bizalom növekedését lehet várni. Jakab Zoltán Magyar Közvélemény-kutató Intézet (Fotó: Gál Gábor) nyarára épül fel. A HungarHo­tels megbízásából Thoma Emő­kével a Dobó utcában a vár alatt, ideális, szép környezetben alakí­tunk .ki egy kis szállodát, mely­nek engedélyezési tervét január végére állítjuk össze. Ez is egyik ékessége lehet majd a leendő Céhmesterek utcájának. Színes fényképeket mutat kü­lönböző alkotásairól... — Fotózni is nagyon szeretek — mutat a felvételekre —, ezek elsődlegesen szakmai jellegűek, hiszen műemlékvédelmi szak­mérnök is vagyok, s a középkori építészet különösen foglalkoz­tat. Ennek alapjait már az egye­temen elsajátítottam, és a folya­matos ismeretgyarapítás tulaj­donképpen hobbim is. A százfős tervezővállalatunknál van egy olyan 10-15 szakembert tömörí­tő mag, amely úgy érzem, hogy a világon mindenütt megállná he­lyét felkészültségben, szorga­lomban. Kár, hogy nincs a szak­ma megfelelően elismerve sem anyagilag, sem erkölcsileg. Pedig jobban támaszkodhatnának ránk elsősorban egriekre, akik szívesen vállalnának nagyobb részt a városért, a megyeszékhely további szépítéséért. Mentusz Károly A Honvédelmi Minisztérium azoknak a fiúknak a jelentkezé­sét váija, akik tehetséget éreznek a katonatiszti pálya iránt, s élet­hivatásul választják a haza fegy­veres szolgálatát. A pályázók felvételüket kér­hetik: a szentendrei Kossuth La­jos Katonai Főiskolára, a buda­pesti Zalka Máté Katonai Mű­szaki Főiskolára és a szolnoki Ki­lián György Repülő Műszaki Fő­iskolára. A főiskolákon 25 fegy­vernem — katonai, illetve ha­tárőrszak — alegységparancsno­kait, műszaki és gazdálkodói szaktisztjeit képezik. Az érdek­lődők a választható szakokról a Felsőoktatási felvételi tájékozta­tóból, illetve az iskolákba eljutta­tott pályázati felhívásokból tájé­kozódhatnak. A hazai oktatási intézmények mellett jelentkezni lehet a szo­cialista országok felsőfokú kato­nai tanintézetébe is, ahol külön­leges szakokon magas színvona­lú szakképzésben részesülnek a hallgatók, és a hazaival egyenér­tékű, honosítható egyetemi dip­lomát kaphatnak. A tanulmányi idő: a hazai fő­iskolákon három év, külföldön — nyelvi előkészítővel együtt — 4—6 év. A tanév 1989. szeptem­ber 1-jén kezdődik. A főiskolai hallgatók teljes és ingyenes ellá­tásban és számos kedvezmény­ben részesülnek; hallgatói illet­ményt, valamint tanulmányi eredményeiktől függően tanul­mányi pótlékot kapnak. A katonai főiskolákon meg­szerzett katonai üzemeltető vagy üzemben tartó üzemmérnöki, il­letve üzemgazdászi diploma egyenértékű a polgári főiskolá­kon megszerezhető képesítéssel. A jelentkezés feltételei: ma­gyar állampolgárság; feddhetet­len előélet; erkölcsi-politikai megbízhatóság; egészségi alkal­masság; középiskolai érettségi; 23 évnél nem magasabb életkor. Jelentkezési lapot a középis­kolai tanulók iskolájuk pályavá­lasztásért felelős pedagógusától, a sorkatonák parancsnokaiktól, a dolgozó fiatalok a megyei had­kiegészítési és területvédelmi — fővárosi hadkiegészítő — pa­rancsnokságon kaphatnak, s a kitöltött jelentkezési okmányo­kat ugyanott kell leadniuk. A pályázók — külön értesítés szerint — egészségi alkalmassági vizsgálaton vesznek részt, majd a választott szaknak megfelelő ka­tonai főiskolán felvételi vizsgát tesznek. A jelentkezési okmányokat 1989. március 1-jéig kell meg­küldeni az illetékes megyei had­kiegészítési és területvédelmi pa­rancsnokságra. Még többet szeretne tenni Egy alkotó építész: Egerért

Next

/
Thumbnails
Contents