Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
2 A GAZDASÁGTÓL FÜGG POLITIKAI STABILITÁSUNK NÉPÚJSÁG, 1989. január 7., szombat (Folytatás az 1. oldalról) sekben a politikai követelménytámasztás oldaláról foglaljon állást a pártszervezet, és olyan feladatokat jelöljön meg, amelyek számon kérhetőek és ellenőrizhetőek. A megfogalmazott politikai követelmények adjanak világos iránymutatást és segítséget a gazdasági vezetők számára, a vállalati stratégia, az éves, a középtávú tervek kialakításához. Felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdasági vezetéssel partnerként működjünk együtt, támogassuk helyes elgondolásaikat. S mindez nemcsak szólam, hiszen nagy fokú politikai támogatás szükséges ahhoz például, hogy egyes, gazdaságtalan üzemrészt a vállalat felszámoljon vagy vagyonából leépítsen. Felhívta a figyelmet arra, hogy a pártszervezeteknek továbbra is támogatni kell a munkájukat lelkiismeretesen, becsülettel végző dolgozókat jogaik érvényesítésében. A munkahelyi pártszervek fontos feladatának tekintik a vállalati érdekeltségi rendszer korszerűsítésének szorgalmazását. Mindez összefügg a jobb szervezési, vezetési módszerek alkalmazásával, a gazdálkodási felelősség decentralizálásával, de ösz- szefügg az elveink szerint is helyes, teljesítményekhez jobban igazodó bérezés kialakításával. Szólt arról is, hogy a párton belüli demokrácia kiszélesedése, érvényesülése azt eredményezte, hogy az elmúlt hónapokban néhány városban, megyében kezdeményezték több vezető párttisztségviselő váltását, a megújulás személyi feltételeinek megteremtését. Vállalati, szövetkezeti szinten is el kell érni azt, hogy indokolt esetben a nem megfelelő vezetőt fel lehessen állítani. Persze nem kampányfeladatról van szó, a demokratikus légkör megteremtését hangsúlyozzuk és azt, hogy a megérett kádercsere ne húzódjon el, ne okozzon indokolatlan feszültségeket. Jó lenne eljutni odáig, hogy káderügyekben megszűnjenek a névtelen levelek, a vezető munkájával kapcsolatos észrevételeket, kifogásokat bárki nyíltan szóvá tehesse, retorziótól való félelem nélkül. A pártszervezetek további feladatának tekintjük a tudatos utánpótlás-nevelést, még akkor is, ha — egyébként helyesen — bővül a pályázat útján történő yálasztás. Beavatta a jelenlevőket abba is, hogy a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályán dolgoznak a változó körülményekhez igazodó munkastílus kialakításán, amelynek konkrétumai már a megyei pártértekezlet dokumentumtervezetében is megjelennek. Persze a területi pártszervek feladata a jövőben is az, hogy érvényesítsék a párt gazdaságpolitikáját, és a gyakorlati tapasztalatok alapján legyenek annak alakítói saját környezetükben. Eddig a megyében gazdálkodó egységek teljesítményének összegzésére fordítottuk a nagyobb figyelmet, ami alapján viszonyítottuk a fejlődést a nép- gazdasági szintű teljesítményekhez. Nem fordítottunk kellő figyelmet a minőségi tényezőkre, a gazdaságpolitika érvényesülésének minősítésére és az ebből fakadó politikai tennivaló meghatározására. Mindezek miatt a megyei, városi szinten hozott gazdaságpolitikai jellegű határozatok érvényre juttatása, ellenőrzése nagy nehézségekbe ütközött, illetve az általánosság síkján mozgott. Ma már világoHorváth Lajos san látjuk, hogy nem a gazdálkodó egységek teljesítményének leíró jellegű bemutatására és ösz- szegzésére kell energiát fordítani. Nagyobb hangsúllyal kell foglalkozni a gazdaságpolitika érvényesülésével, annak minősítésével, az átlagostól eltérő tendenciák, jelenségek okainak feltárásával, bemutatásával. Mérlegelnünk kell azt, hogy a testületek számára politikai döntés előkészítéseként csak olyan témákban adjunk javaslatokat, amelyekben a nemkívánatos helyzet a pártszervek vagy párttisztségviselők, kommunista vezetők konkrét cselekvésén keresztül megváltoztathatók. Úgy ítéljük meg, hogy halaszthatatlan feladatunk a gazdaságpolitika munkamódszereinek, eszköztárának a bővítése, korszerűsítése, a munkahelyi pártszervek, alapszervezetek gazdasági szervezőellenőrző tevékenységének önállóságot még nem sértő segítése, orientálása. Az előadó a továbbiakban részletesen elemezte, hogy miként kívánják megújítani, stílusában a mai követelményekhez igazítani mindennapi munkájukat. Majd ezt követően kérte a jelenlevőket, hogy a csökkenő életszínvonal, a még nehezebb körülmények közepette is cselekvőén támogassák a kormány stabilizációs programját. Mert látnunk kell reálisan: ma nincs más alternatíva felhalmozott nehézségeink, gondjaink oldásához. Azt, hogy Kürtösi Károly vitaindító beszéde elérte célját, bizonyítja: nagyon sokan mondták el véleményüket. A hozzászólásokból kicsengett a jobbító szándék. Elsőként Horváth Lajos, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet párttitkára adott hangot annak a véleményének, hogy a korszerű gazdasági elemek alkalmazása milyen nehézségekbe ütközik még mindig. Egy új üzemeltetési forma megvalósításához, ami a későbbiekben remekül bevált, számtalan helyen engedélyt kellett kérniük, s most egy eddig alig alkalmazott érdekeltségi rendszert szeretnének megvalósítani, amelyhez szintén kilincselésre van szükség. Lajosházi László, a Mátravi- déki Erőmű képviselője nem értette, hogy egyáltalán hogyan merülhetett föl a kérdés, hogy kivonuljon-e a párt a gazdaságból, avagy sem. A párt szerepét a gazdaságban egy olyan példán keresztül mutatta be, ami szerint elfogadható termékbővítést kell létrehozni, s akkor nem szükséges a foglalkoztatottak körét csökkenteni. Véleménye szerint a pártnak itt kell meghatározó erőt képviselni. Cserta György, a Mezőgép Egri Gyára üzemi pártbizottságának titkára sok más felszólalóval együtt azokról a gondokról szólt, amelyek leginkább olyan termelőegységeket érintenek, melyeknek központja nem a megyében van. Mint mondotta, a vállalati tőkés export egyharma- dát itt Egerben állítják elő, csakhogy egyre romlanak a munka- körülmények, mert az itt elért nyereséget nem náluk fektetik be. Zelenka Ferencné, a Hatvan városi pártbizottság gazdaságpolitikai titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdaságban háttérbe szorul az ideológia. Nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a munkahelyi és a lakóterületi pártmunkának közelítenie kell egymáshoz. Azt a Zelenka Ferencné véleményét sem rejtette véka alá — bár tartalmasnak, érdekesnek, hasznosnak ítélte a rendezvényt -, hogy a jövőben kisebb csoportokban, a helyi problémákat még inkább szem előtt tartva szükséges hasonló eszmecseréket folytatni. Juhász Ferenc, Hatvan város pártbizottságának tagja szólt a munkanélküliség problémájáról. Kifejtette, hogy Hatvan és térsége még mindig munkaerő-hiányos területnek számít. Információi szerint az országban hetvenezer munkahely van, és tizenötezer a munkahelyet keresők száma. Sokan azonban nem is akarnak elhelyezkedni, csakis az új rendeletek adta munkanélkülisegélyt kívánják megkaparintani. A munkaerkölcsöt bizalmas kérdésként emlegette, aztán a bérekről, a bérezés körülményeiről, annak logikátlanságáról tartott fejtegetést. Érthetetlenségének adott hangot, amikor elmondta, hogy míg Hatvanban ugyanazért a munkáért 7-8 ezer forintot fizethetnek, addig a fővárosban 20 ezer forint fizetség sem ritka. Sós Tamás, a KISZ megyei bizottságának első titkára mindenekelőtt azt emelte ki, hogy egy új fajta szemlélet tükröződik abban, aminek most, ezen a gazdaságpolitikai aktíván tanúi lehetünk. Eddig ugyanis az volt a gyakorlat, hogy bő terjedelemben foglalkoztunk gazdaságunkkal a számok tükrében, aztán következtek a politikai kérdések, majd alig maradt energia a jövő feladatainak meghatározására. Véleménye szerint az eddigi rendszert a fejéről a talpára kell állítani. Az embereknek, a lakosságnak, a választóknak kell megfelelni, nem pedig a különböző hivataloknak. Ez így igaz a Parlamentben, a különböző szintű tanácsokban, és így kell lennie a pártban, a gazdaságban is. Felhívta a figyelmet a reformgondolatok hitelességének szükségességére, merthogy ma mindenki reformernek tartja magát, még akkor is, ha cselekedeteiben nem ez tükröződik. Még mindig kísért a visszarendeződés veszélye, s ez különösen a fiatalok körében nem kis aggodalommal jár. A tanácskozás a jelen fórum jelentőségét abban látta, hogy hozzájárulhat egy önálló gazdaság- politikai gondolkodás kialakulásához, megyei sajátosságaink, mint például a mezőgazdaság, az idegenforgalom feladatainak az eddigieknél jóval tisztább körvonalazódásához. Molnár Miklósné dr., a megyei tanács tervosztályának vezetője elmondta, hogy a településfejlesztésre mindig nagy hatással volt a gazdaság változása, fejlesztése. Heves megyében véleménye szerint a gazdaság, az infrastruktúra évekig kiegyensúlyozottnak bizonyult. Most sincsenek megrázó gondok. Ugyanakkor vannak figyelmeztetőjelek, mint például az elvándorlás. A stagnálás, a nem kellő arányú fejlődés leginkább megyénk északi és déli részét érinti. E térségek gyorsabb ütemű felzárkóztatására programot dolgoztak ki, amit megismertettek az országos vezetőkkel. Mint említette, a kormányzati szervek nem sorolták be megyénket a támogatásokra rászoruló közösségek sorába. Azonban élni kell azokkal a lehetőségekkel, amelyek adottak, s a különböző pályázatok útján elnyerhető támogatásokban nyilvánulnak meg. Kónya János, a Mátra Gázbe- tongyár pártalapszervezetének Lajosházi László titkára arról szólt, hogy a piac- gazdálkodás nem engedi figyelembe venni a szociálpolitikát. Ezt nehéz összehozni azzal, hogy a párt azt mondja: foglalkozzunk humánusan az emberi tényezőkkel. Majd feltette a kérdést: mi van akkor, ha egy pártszervezet nem ért egyet egyes gazdasági kérdésekkel. Kinyilváníthatja véleményét, de mi történik utána. Tisztázni kellene, hogy mi a hatásköre, jogköre a gazdaság irányításában a pártszervezeteknek. Dr. Kovács Sándor, az APEH megyei igazgatója azzal kezdte hozzászólását, hogy a pénzügyi propaganda szempontjából a legjobbkor jött ez a tanácskozás. Ismertette, hogy a vállalkozóknak február 28-ig, a magánszemélyeknek pedig március 20-áig kell rendezni az adójukat. Hogy milyen módon, arra a postahivatalokban ingyen és bérmentesen megkapható egységcsomagok adnak választ. Szabó Béla, az ÉDOSZ megyei titkára többek között vitába szállt Juhász Ferenc hozzászólásával, aki a béralku ellen emelt kifogást. Az pont azt szolgálja, hogy ne legyenek olyan különbségek a bérek között ugyanazért a munkáért, mint jelenleg vannak például a fővárosban és a vidéki munkahelyeken. Csecs Sándor, a Csepel Autó Egri Gyárának párttitkára elmondta, hogy egységüknek nagy az önállósodási törekvése, merthogy még az önelszámolási rendszer sincs meg. Ehhez kért segítséget, mert így munkahelyi közösségük jobban hozzájárulhatna a tulajdonosi szemlélet formálásához s a bérek alakításához. Varga Jánosné, az Egri Nyomda pártalapszervezeti titkára azt fejtegette, hogy nem sírni kell az önállósodásért, hanem tenni érte, s az ő példájukat közkinccsé téve, ösztönözte a többieket a kellő lépések megtételére. Sramkó László, a Teszöv megyei titkára a szemléletváltozás szükségességére és a cselekvő tettek halogatás nélküli gyakorlatba állítására hívta fel a figyelmet. Elmondta, hogy a mai vezetésnek, bármilyen szintű is az, bátrabban fel kell vállalni a konfliktusokat, ütköztetni akár a kényes kérdésekben elhangzó véleményeket. Reményét fejezte ki, hogy a közeljövőben az agrárpolitikában gyökeres változások lesznek. Hangrád Ernő, az egri kőolajCserta György kutató vállalat képviselője az adórendszer ismert problémáit elevenítette fel. Szólt a KGST-vi- szonyok elavultságáról, a feketepiac virágzásáról. Ekkor emelkedett szólásra Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy amikor a decemberi végrehajtó bizottsági ülésen elhatározták ennek az aktívának az összehívását, az volt a határozott szándékuk, hogy láttassák, érzékeltessék a gazdaság különböző szintjein dolgozd pártaktivistákkal: elérkezett a stílusváltás ideje, a mindennapi teendők során új munkamódszerekre van szükség. Kifejtette, hogy a megyei apparátusnak a gazdasági életben dolgozók közül leginkább a párttitkárok s rajtuk keresztül a párttagok véleményeinek ismeretére van szükség. Egyetértett azzal a felvetéssel, hogy az ilyen jellegű megbeszéléseket célszerű kisebb csoportokban megrendezni, de időnként ebben a körben sem haszontalan szót váltani. Annál is inkább, mert most például alkalom adódik arra, hogy megismertethessem önökkel a Központi Bizottságban két nappal ezelőtt megtartott első titkári értekezlet néhány nagyon fontos témáját. S ezt azért tartanám fontosnak, mert esetleg hozzájárulhat ahhoz a szemléletváltozáshoz, amelyre igen nagy szükség van mostanság. Szó volt arról, hogy milyen most az ország gazdasági helyzete, s mi most a párt feladata. Nem mondok újat azzal, hogy ezúttal igen nehéz esztendőt kezdtünk meg, ami komoly feladatokat hárít mindenekelőtt a kommunistákra. Egy olyan folyamatot élünk, ami az 1986. novemberi KB-határozat- tal kezdődött, az országos pártértekezlettel folytatódott és tart most is. Én ezt a tanácskozást is érdemben ennek a folyamatnak a részei közé sorolom. Az első titkári értekezleten felvetődött a kérdés, hogy van-e kiút a jelenlegi helyzetben. Egyértelmű volt a megállapítás, hogy folytatni kell a politikai intézményrendszer és a gazdasági irányítási rendszer reformját. Mint ahogy azt Grósz elvtárs hangsúlyozta, a politikai intézményrendszer reformja túl gyorsan haladt, míg a gazdasági reformunkat gyorsítani kellene. Egyetértettünk azzal, hogy a termelés felé kell fordulnunk. Hiszen ez a jövő kulcsa. Igaz, az érdekeltség megteremtése is haSzabó Béla laszthatatlanná válik. Grósz elvtárs hangot adott annak, hogy nem ideális a párt és a gazdaság reformját egyszerre végezni, de eredményt csak így érhetünk el. A gazdaságtól függ politikai stabilitásunk. A reform végigvitele rendkívül nagy jelentőségű. Nagy hangsúlyt kapott a munkastílus megváltoztatásának, megújításának kérdése, az, hogy ügyintéző helyett végleg politizáló párttá váljunk, s ebben döntő szerepe van az alapszervezetekben végzett munkának. Majd rátért arra, hogy mivel ezen az első titkári értekezleten részt vett a Politikai Bizottság tagja, a miniszterelnök, Németh Miklós is, felhasználva a lehetőséget, három igen fontos megyei problémára hívtam fel a figyelmét. Ezek közül az első az energiatermelésünk. Zajlik egy program a Mátraaljai Szénbányáknál, valamint a rekonstrukció a Gagarin Hőerőmű Vállalatnál. Mindkét programnak időben és olyan minőségben kell megvalósulni, amit nem veszélyeztethet az alapjuttatás csökkenésének nem csekély mértéke. A másik sarkalatos kérdés, amit a miniszterelnöknek megemlítettem, az a recski rézércmű sorsa. Meg kell szüntetni a térségben a kilátástalanságot, a bizonytalanságot. El kell dönteni végre, hogy a továbbiakban is csak állagmegóvás lesz-e, vagy megindul a bányászat. Harmadikként, de nem utolsó sorban megyénk mezőgazdaságáról váltottam szót a miniszter- elnökkel. Annál is inkább, mivel napirenden egy új agrárpolitika kidolgozása. Felhívtam a figyelmét arra, hogy Heves megye termelőszövetkezetei, állami gazdaságai, erdőgazdaságai sok tekintetben hátrányos helyzetben vannak adottságaiknál fogva az ország más területein gazdálkodókkal szemben. Éppen ezért tekintettel kell lenni erre is, amikor a követelményeket megfogalmazzuk, hiszen az innen származó termékekre is szükség lesz a jövőben. Mivel nem egyszer szóba került már, hogy nincs egység a felső politikai vezetésben, zavart okoz, hogy a Politikai Bizottság tagjai nem mindig ugyanannak a véleménynek adnak hangot hasonló kérdésekben. Grósz elvtárs erről is részletesen szólt. Elmondta, hogy nem volt idő olyan platform kidolgozására mindeddig a májusi pártértekezlet óta, ami megteremthetné az elméleti és ideológiai egységet. Pozsgay Imre vezetésével ezen dolgozik egy csoport. Ugyanakkor hangsúlyozta azt is pártunk főtitkára, hogy néhány alapvető kérdésben sikerült egy véleményre jutni. Ezek például: a politikai és a gazdasági reform szükségessége, nyitni a világ felé, támogatni a népfrontmozgalmat. Olyan népszerűtlen dologról is szólt a megyei pártbizottság első titkára, mint a stabilizációs kibontakozási program fontos részeként emlegetett árreform. Ismertette a közeljövőben várható áremeléseket, majd felhívta a figyelmet a frissen megjelenő titkári tájékoztató tartalmára. A gazdaságpolitikai aktívaülés Kürtösi Károly vita-összefoglalójával ért véget. Tudósítás: Kis Szabó Ervin Fotó: Perl Márton Juhász Ferenc
