Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 6. szám ÁRA: 1989. január 7., szombat 5,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A LŐRINCI GYERMEKGYILKOS HÁROMÓRÁS VALLOMÁST TETT A kegyetlenség minden képzeletet felülmúlt. (4. oldal) KANÁZSVÁR ELESTE... Meg akarnuk válni egy szerződéses üzlet vezetőjétől. Az indokok nehezen hihetők... (5. oldal) MÉREG-E A DENTOCAR? „...az egész megyében rendkívül alacsony az ivóvíz fluorid- tartalma.” (16. oldal) A FELVÁSÁRLÁSI LÁZ „ÁLDOZATAI”... Fogytán a vevők pénze. (16. oldal) Grósz Károly találkozott a Központi Ellenőrző Bizottság tagjaival A reform végigvitele rendkívül fontos: a feladat más, és másképpen, mint eddig A gazdaságtól filgg Grósz Károly, az MSZMP főtitkára pénteken kötetlen megbeszélés keretében találkozott a Központi Ellenőrző Bizottság tagjaival. A találkozón véleményt cseréltek a párt tevékenységéről, a mozgalom előtt álló feladatokról. Megkülönböztetett figyelemmel foglalkoztak a pártegységgel és a pártfegyelemmel, valamint a párt működésének feltételeivel. Áttekintették a tavalyi pártértekezlet óta végzett mozgalmi munkát, az ebből adódó tennivalókat, és néhány időszerű belpolitikai kérdést. A megbeszélésen nagy hangsúlyt kapott a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság együttműködésének elmélyítése. A találkozó kifejezésre juttatta, hogy a párt főtitkára és a Központi Ellenőrző Bizottság egyetért és azonos álláspontot foglal el a megvitatott kérdésekben. Várkotiyi Péter Párizsba utazott Pénteken délután elutazott Párizsba Várkonyi Péter külügyminiszter, aki küldöttség élén részt vesz a vegyi fegyverek eltiltásának kérdéseivel foglalkozó nemzetközi konferencián. A SZOT elnöksége a sztrájkjogról Ülést tartott pénteken a Szak- szervezetek Országos Tanácsának elnöksége. A testület először állást foglalt a sztrájkról. A sztrájk szabályozásáról a SZOT és a kormány vezetői korábban két találkozón is véleményt cseréltek. Ezek eredményeként az alapvető kérdésekben közeledtek az álláspontok és megállapodás született arról — ez egyébként a szakszervezet véleménye volt —, hogy önálló törvényben kerüljön sor a szabályozásra. Az elnökség egyetértett a törvényjavaslat kiindulási pontjával, amely szerint a sztrájkjog kollektív munkavállalói jog. Nem fogadta el azonban azt, hogy csak a szakszervezet kezdeményezhet, illetve bonyolíthat le sztrájkot. Az ülésen az egyik legélesebben vitatott kérdés fogalmi természetű volt, nevezetesen az, hogy sztrájkról vagy munkabeszüntetésről szóljon az űj törvény. Az elnökség határozott véleménye szerint mindenképpen csak sztrájkról lehet beszélni, hiszen ezjóval szélesebb kategória, mint a munkabeszüntetés. A SZOT elnöksége szükségesnek tartotta egyúttal, hogy a szak- szervezetek dolgozzák ki saját belső sztrájkszabályzataikat, valamint nélkülözhetetlennek vélték a sztrájkalap titkosságának és védelmének törvényi garantálását. A SZOT elnöksége egy ellen- szavazattal, a módosító indítványokkal együtt egyetértett a törvényjavaslattal. A Munka Törvénykönyvének módosításával kapcsolatban korábban megrendezett társadalmi viták és az egyeztetések hasznosak voltak, a tervezet lényegesen módosult — állapította meg az elnökség. A Munka Törvény- könyve — a szakszervezetek javaslatának megfelelően — továbbra is kötelezővé fogja tenni (a korábbinál szélesebb körben) a kollektív szerződések megkötését, illetve nem változtat azon a minisztertanácsi rendeletén, amely a bizalmi, illetve a szak- szervezetek egyetértési jogát érinti. így a törvényjavaslattal — néhány módosítás mellett — a SZOT elnöksége egyetértett. A legolcsóbb, illetve a legdrágább készítmények Gyógyszerárváltozások Hétfőtől emelkednek — átlagosan 80 százalékkal — a gyógyszerek térítési dijai. Az egyes gyógyszercsoportokon belül a legolcsóbb, illetve a legdrágább készítmények új áraiból: Láz- és fájdalomcsillapítók: Amidazophenum 2,10, Quarelin 14,30 forint; Görcsoldók: Hali- dor 2,90, Ridol 4,10, Meristin 11,20 forint; Gyomorsavlekö- tők: Carbo actiratus 4,60, Tisa- cid 7,20, Nilacid 12,70 forint; Koszorúér-tágítok: Nitropenton 1.30, Corinfar 33,00 forint; Vérnyomáscsökkentők: Tendor 2.30, Dopegyt 15, Tensiomin (100 mg) 32,60 forint; Vízhaj- tók: Furosemid 0,70, Hygroton (50 mg) 9,60; Nyugtatok: Andaxin 12,60, Grandaxin 20,30 forint; Igen erős nyugtatok: Haloperidol 1,30, Melleril-R 30,60 forint; Reumatikus gyulladást csökkentők: Ketazon 8,80, Voltaren (25 mg) 44,70, Hotemin kapszula 50 forint; Antibiotikumok : Vegacillin 3,10, Maripen 6, Pyassan kapszula 48,80; Vitaminok: Gerovit kapszula 3,90, Vi- tamin-Bl (10 mg) 2,50, Vita- min-A olaj (10 ml) 38,70 forint; Értágítók: Acidum nicotinicum 3,0, Trental 113,40 forint; Fekélygyógyszerek: Histodil 70,10, Ulceran 190,80 forint; Érelmeszesedés elleni gyógyszerek: Agatheosan 4,90, Prodectin 23,40 forint. politikai stabilitásunk Tájékoztató az MSZMP Központi Bizottságában tartott megyei elsőtitkári értekezletről — Miért nincs egység a párt felső vezetésében ?—Amin Pozs- gay Imre csoportja dolgozik — Barta Alajos párbeszéde a miniszterelnökkel — Mi lesz Recskkel? — Mezőgazdaságunk adottságai — A bánya és az , erőmű A megyei párt végrehajtó bizottsága elmúlt évi december 13-i döntésének megfelelően tegnap megyei gazdaságpolitikai aktívaülést tartott Egerben, az MSZMP Heves Megyei Bizottsága székházában. A nem kis érdeklődésre számot tartó eseményen — amelyen jelen volt Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára is — dr. Asztalos Miklós, a testület gazdaságpolitikai titkára köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy hasonló körben legutóbb novemberben volt alkalmuk kicserélni nézetüket, igaz, ezúttal erre az eseményre döntő többségükben üzemi, munkahelyi, pártbizottsági, alapszervezeti titkárokat, a városi és megyei apparátusban munkálkodókat invitáltak. Hogy miért pont őket, arra választ kaphattunk Kürtösi Károlynak, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya vezetőjének vitaindító előadásából. Kürtösi Károly mindenekelőtt arra tért ki, hogy az élet szinte minden területén felvetődik a megújulás, a korszerűsítés igénye. Mint mondotta, ennek nehézségeit valamennyien érzékeljük, átéljük mindennapjainkban. Tudjuk azt is, hogy a gazdaságban és a társadalomban végbemenő megújulási folyamat fő • hajtóereje a párt kell, hogy legyen. Azzal, hogy új módon a bennünket elsősorban foglalkoztató kérdésekre, hogy aktívabb, politizálóbb megközelítési móddal kívánja a pozitív irányú elmozduláshoz szükséges közmegegyezést elérni. Méghozzá azáltal, hogy okulva a közelmúltban elkövetett hibákból, reális kivezető utat jelöl meg a társadalom számára. Azt sem hallgatta el, hogy a felvetődő kérdések mindegyikére ma még kristálytiszta választ adni nem lehet. Reményét fejezte ki, hogy néhány területen, a gazdaságpolitikai munka több pontján adhat eligazodást, biztatást ez az aktíva, elindíthat egy közös, felelősségteljes gondolkodást, s megerősítheti a bevált, helyes módszerek további alkalmazását. Foglalkozott az utóbbi időben gyakran felvetett kérdéssel, ami így hangzott: kivonul-e a párt a gazdaságból? Azonnal leszögezte az egyértelmű és határozott választ: nem! Meggyőződésünk ugyanis — mondta —, hogy minden munkahelyen van feladata a pártalapszervezetnek, csak egy kicsit más és másképpen, mint eddig. Nem a termelés napi gondjaival kell foglalkozni. Változtatni szükséges az üzemben folytatandó politikai munka hangsúlyain és stílusán is. Lényegesen nagyobb figyelmet érdemelnek az olyan igények, mint az alapvető politikai kérdések megvitatása, a politikai ismeretek bővítése, politizálás a párton kívüliekkel, a különböző vállalati fórumok és különösen a szakszervezetek keretében. Ugyanakkor a pártmunkából következetesen ki kell iktatnunk az olyan gazdaság- szervezési és érdekképviseleti feladatokat, amelyek a vállalati, intézményi vezetők, a tulajdonosok képviselői, illetve a szakszervezetek hatáskörébe tartoznak. Fontosnak tartotta, hogy szóljon az önállóság kérdéséről is. Ugyanis véleménye szerint valóban érzékelhető, hogy az országos pártértekezletet követően bizonyos űr támadt a munkahelyi pártszervezetek és az irányító pártszervek munkakapcsolatában, a régi típusú irányítás egyes jegyeinek megszűnése miatt. Ma már a területi pártszervek nem kívánnak beleszólni, direktívákat adni az alapszervezet konkrét káderdöntéseihez, egyre inkább lemondanak arról is, hogy a gazdálkodás kérdéseiben általánosnak tűnő, a központi határozatokat ismétlő irányelveket szabjanak az üzemi pártszervek Kürtösi Károly vitaindítóját tartja számára. A pártszervek önállósodásának folyamatát a vállalati önállóság növekedésével párhuzamos folyamatként tekintik. Gyakorlatunkban — hangsúlyozta — ezt igyekszünk tiszteletben tartani és mellőzni az olyan beavatkozásokat, amelyek politikai elvárások formájában jelentek meg és a gazdasági vezetésnek, vállalati pártszerveknek illett azt figyelembe venni. A munkahelyi pártszervezeteknek az önállóság keretei között azt kell meghatározni, hogy mi lehet helyi feladat a szocialista tulajdon hatékonyabb működtetése érdekében. Hogyan lehet a dolgozók tulajdonosi tudatát fokozni, a belső érdekeltségi rendszert javítani, vannak-e gazdaságtalan területek a vállalatnál, felszámolásukból milyen politikai feszültségek támadhatnak, hogyan lehet azt levezetni. Mit lehet tenni a munka jobb megszervezése, a munkafegyelem, a munkakultúra javítása, a takarékosabb gazdálkodás érdekében. E kérdé- (Folyta tás a 2. oldalon) Fogadalmaink — ünnepek után Lehangolnak a járda szélén fekvő, csupasz karácsonyfák. Ahogy felfelé merednek az ágak, s a környékükön már aranybarnák a lehullott tűlevelek. Hevernek a szemeteskukák mellett szaloncukor, üveggömbök, ezüst szalagok, szovjet vagy csehszlovák színes égősorok nélkül. Mennyire csúnyák, ünnep utániak. Vajon megéri-e kivágni a fiatal, élettől duzzadó fenyőket azért, hogy néhány napig lakásunk díszeként becsüljük, az ünnepi órában körbeüljük, s egy évben egyszer átérezzük a szeretet áhítatát. S nem teszünk-e így j azokkal, akikkel egyébként 5 megosztjuk a mindennapok apró örömét, bánatát? Nem ; vagyunk-e figyelmesebbek velük karácsonykor vagy az i új év küszöbén? Talán igen. Bizonyára nem is lehet elvárni, hogy háromszázhatvanöt napon keresztül oda- adóan, figyelmesen, kulturáltan közeledjünk egymáshoz. Néha isténigazából megemeljük a hangunkat, megsértjük a kollégáinkat, odaszúrunk néhány csípős megjegyzést az eladónak, a pincérnek, az újságárusnak, a benzinkutasnak. Leggyakrabban mégis a legkedvesebbet sebezzük meg. Elég egy fárasztó nap, egy álmatlan éjszaka vagy néha még az is, ha sokan vannak az autóbuszon. Egész nap magunkban hordjuk a tüskét, míg aztán abba bökjük — legtöbbször —, aki semmiről sem tehet. És általában, ilyen tájt rójuk le egész évben elhanyagolt kötelezettségeinket is. Mert úgy érezzük, itt az ideje, hogy végre meglátogassuk a fájós lábú, egyedül élő nagymamát, a beteg keresztapát, rég elfeledett „családbarátját”. Köszöntjük őket az új év alkalmából. Egy doboz bonbon, jobbféle bor, egyikét órás ottlét. Beszélgetni nem nagyon tudunk miről, legfeljebb az információk szintjén. Nem ismerj ük őket és nem akarunk tudomást venni hosszan tartó magányukról sem. Elhadarunk néhány „hogy tetszik lenni?”-t, ejtünk né- j hány szót magunkról, a csa- I Iádról, aztán sietősen odébb- ! állunk. Nem szeretnék itt most j olyan közhelyekkel dobá- l lózni, hogy „figyeljünk job- ] ban egymásra” vagy „be- j csüljük meg az idősebbeket, j mert egyszer mi is oda- j érünk, ahol most ők van- J nak”. Úgyis elhatározzuk I mindezt év elején. És úgy- I sem tartjuk be. Hiszen las- I san arra sem jut időnk, hogy j saját magunkkal törődjünk. I Végiggondoljunk egy na- ! pót. Az elmúltat vagy a kö- I vetkezőt. Nincs tehát optimista j csattanó. Csak a próbálkozás. Majd. Jövőre, január elsejétől. Doros Judit A megyei gazdaságpolitikai aktíva rés/lvf\óinek egy csoportja
