Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1989. január 28., szombat HÉTVÉGE kérdés válasz Bessenyei Ferenc: „A színház se jobb, mint a társadalom...” Mamutszobor Kubában A santiágói Építészeti és Képzőművészeti Egyetem két hallgatója az utolsó simításokat végzi egy mamutszobron, amelyen 24 napot dolgoztak. A művet a Baconao Parkban állítják fel, ahol más ősállatokat ábrázoló szobrok is megtekinthetők (MTI—külföldi képszerkesztőség) Frankfurter Allgemeine Zeitung Üvegház az űrben . — Halló, kedves Bessenyei Ferenc! Először is hadd gratuláljak ahhoz, hogy az év musical-színésze lett. Mit jelent ez az ön számára? — Ennek előzménye, hogy már hosszú évek óta — a prózai színház mellett — nagyon sok sanzont, zenei darabot készítettünk a rádiónak. Ezek gyakorta elhangzottak. Aztán remekül sikerült a Zorba előadása. Ennek hatalmas és nagyon nehéz zenei anyaga van, ám ezzel szépen megbirkóztunk, s meg is élt vagy negyven előadást. Ennek nyomán esett rám a választás. Dijat kapni minden körülmények között nagyon jó, mert ez az embert további munkára serkenti, hisz érzi, hogy mind a közönség, mind pedig a szakma odafigyel rá. Amikor — már több mint egy éve — találkoztunk, nagyon szkeptikusan nyilatkozott a magyarszínházi életről. Még mindig így érez? — A magyar színházi élet sem nem jobb, sem nem rosszabb, mint az egész magyar társadalom. Pontosan olyan. Sajnos, azt kell tapasztalnom, hogy mostanság kissé prostituálódott a közélet. Ez borzalmasan nagy baj. Az az érzésem, hogy valaki nem figyel, valakik nem figyelnek. Mért például az is lehetetlenség, hogy miközben állandó a papir- hiany, nyakra-főre jelennek meg a pornólapok. Ez furcsa. S teszik ezt mocskos fantáziájú gazemberek azzal a felkiáltással, hogy ez a nép szexuálisan nincs fölvilágosítva! Az isten verje meg őket, hát olvassák el a magyar népmesekincset, majd abból meglátják, hogy mennyire nincs igazuk! Voltunk mi már 18 millióan is, anélkül, hogy lett volna Ciccioli- na, meg anélkül, hogy minden a ornóról szólt volna. De az is baj, ogy éntőlem egyfelől állampolgári hűséget, lojalitást kérnek- követelnek, másfelől meg hagyják kirohadni alólam az országot. Valakik nem figyelnek . . . — Sok színészkollégája a színházi színpad mellett kilép a politika színpadára is. Önnek nincsenek effajta ambíciói? — Kedvesem! Hosszú ideig én is részt vettem ilyesmiben, de sok munkám volt, vagy úgy is mondhatnám, más dolgom volt. Most már egy kicsit sajnálom, hogy nem tudtam jobban bekapcsolódni, mert esetleg hasznaihattam volna egy csomó embernek. Ezt ugyanis kívülről nem lehet, csak belülről. — Manapság rengeteg színész ír vagy írat magáról könyvet. Ön még nem kapott kedvet erre? — Édesem, nekem most jelenik meg egy könyvem. Már kész van. De hogy az IPV miért nem jelentette meg karácsonyra, azt nem tudom. Deák Attila újságíró csinálta, odaadtam neki minden anyagot. Elég buta is vagyok, hogy így tettem. Mármint hogy odaadtam másnak ... De hát en nem érek rá ilyennel foglalkozni. — Apropó, könyv... Az ön felesége — Éltes Eszter — már jelentkezett egy kötettel, amelynek meglehetősen nagy visszhangja volt. Ő abban a monogámia mellett tör lándzsát. Egyetért az általa megfogalmazottakkal? — Hát hogyne értenék?! Miért ne értenél?! Ő a nők védelme érdekében csinálta ezt, azért, hogy ne legyünk már olyan szemetek, mint amilyenek vagyunk, hogy végre piruljunk már el, az isten verje meg! Mert az mégsem lehet, hogy az emancipáció jelszava alatt a nőknek teljesen megszűnjön az emberi méltósága. Lassan-lassan már itt tartunk, hát nem veszik észre?! Ez egy figyelemfelhívó könyv volt, amely erre hívta fel a figyelmet. — Mi tagadás, a nyugdíjasoknak manapság nem könnyű a helyzete. Hogyan éli ezt meg egy nyugdíjas színész? Vagy úgyis feltehetném a kérdést: a mai időkben önnek is szüksége van-e a „Ha én gazdag lennék . . .” dalban megfogalmazódó fohászra? — Van nyugdíj, amelyik elég, s van, amelyik nem. Ez a nyugdíj sehogy, semmire sem elég. Nem elég a továbbélésre. Emellé még nagyon sokat kell dolgozni. A gond csak az, hogy az embert ilyen korában is ugyanúgy adóztatják, mint a gyárakat. Égyszó- val az ember egyetlen szívet éppúgy „kizsigerelik”. Pedig örülni kene, hogy még élünk, dolgozunk, hasznot hajtunk. Ehelyett büntetnek bennünket. S ez borzalmas hangulatot kelt mindenkiben . . . — Tagadhatatlan, hogy ön igen sokat elért a pályán, az életben. Van-e olyan valami — s itt nem elsősorban szerepekre, kitüntetésekre gondolok amit, bár jogosnak érzett volna, mégsem kapott meg? — Kedvesem! Ilyen nincs, én mindent megkaptam az élettől, amit egy színész csak megkaphat. Elvégeztem három generációra való munkát, s nagyon boldog vagyok, hogy ez megadatott. Mjnden jól van így, ahogy van. A sors nekem idehozta a feladatokat. Ha valamit kérnék az elkövetkező időkre, az csak a munka lenne. Mert ez adja meg az embernek a gőgöt, a merészséget a továbbélésre . . . Sárhegyi István Akárcsak eddig, most is a rendelkezésre álló oxigénmennyiségtől függ az űrrepülések időtartama. Ezt a létfontosságú gázt eddig minden indítás alkalmával a Földről vitték magukkal. Előr nyösebb lenne, ha a növényekkel tudnának oxigént termeltetni a világűrben. Már Konsztantyin Ciolkovsz- kij orosz kutató (1857—1935) javasolta, hogy az űrhajókon üvegházat helyezzenek el. A növények újítanák meg a legénység számára szükséges oxigént, egyúttal lebontanák a keletkező szén-dioxidot. A szovjet űrállomásokon már kipróbáltak ilyen berendezéseket. Kiderült azonban, hogy a növények a súlytalanság állapotában rosszul fej— Ó, te gazember! — szidja a feleség a férjet. — Azelőtt mindig azt mondtad, én vagyok az életed napsugara. Most mindennap a kocsmában ülsz. — Persze. Te is tudod, hogy a napsütéstől szomjas lesz az ember. — Reméljük, hogy egy kis kék folttal megússzuk! — mondja a védőügyvéd a tárgyalás előtt a vádlottnak. — Te jó isten! Azt gondolja ügyvéd úr, hogy a tárgyaláson verekedésre kerül sor? lödnek; A gravitáció hiányára a növények kóros elváltozásokkal reagálnak. A súlytalanság azonkívül akadályozza az öntözést is, és a gyökérzetben torz képződményekhez vezet. Ennek elkerülésére most forgó üvegházakat akarnak létrehozni. A centrifugális erő által a berendezés falára nyomott talajban, mesterséges fénynél a növények csaknem úgy tudnak növekedni, mint természetes körülmények között. A nehézség az, hogy az egész rendszert annyira kiegyensúlyozzák, hogy a kozmikus kert egyenletesen forogjon. Ha a növények nőnek és gyümölcsöt érlelnek, a hengeren belül átrendeződik a tömeg. Ugyanez történik a berendezésben végzett öntőH eti umor ét végén Amikor kártyázol, mindig nyersz, a lóversenyen pedig mindig vesztesz. — Mit csináljak? A lovakat nem cinkelhetem meg, nem dughatom a kabátujjamba, és nem keverhetem meg őket. zéskor, vagy más munkáknál. Ebben a helyzetben a tömeget a legrövidebb időn belül, automatikusan úgy kell újraelosztani, hogy az egyenletes forgás biztosítva legyen. A szovjet tudósok azt javasolják, hogy két, egymással összekapcsolt, részben vízzel töltött tartályt szereljenek föl az üvegház szimmetriatengelyére koncentrikusan. Ha már most a szimmetria zavart szenved, a víz egy része az egyik tartályból a másikba ömlik át. Mint a kutatók hangsúlyozzák, egy ilyen „oran- zseri” megépítése az űrtechnika jelenlegi állása mellett lehetséges. (Ford.: Zentai Dénes) — Maga éppen úgy néz ki, mint a harmadik féljem! — És eddig hány félje volt? — Kettő. Szerettem volna magának borravalót adni — mondja a háziasszony a szerelőnek —, de csak egy 500-asom van. — Nem baj az asszonyom, adja csak nyugodtan ide, van aki még ennyit sem ad! Kiss Benedek Vérednek volt igaza Ajándék ez az ősz, ezek a birsalma-sárga éjszakák, ajándék szemed rebbenése is, ha megfodrozza a világ mind északibbra forduld szele, mert úgy vagyunk már, mint akik nem sokat várnak, tenyerünk teli mégis mindújra simogatással, dióval. Álmodó vérednek volt igaza, mikor tisztulván, tavaszunk betetőztén azt súgta: kezdjünk bátran a nyárba, s miattad, éretted, most, lám, az őszt is megszerettem. Serfőző Simon Intettük volna Sátorozhattak a magas halmok, ha már tájainkra ide települtek. Ellehettek tőlünk nyugton, engedékeny gazdáitól e földnek. Volt elég hely megférni velük, fákkal, árkokkal is megértésben. Fickándozhattak erek, folyók, a kanyarokban el is időzhettek éppen. • Csak amikor e fészek hazából sokszor már majd kiöntötték, álltunk elébük gátakkal, intettük volna tisztességre őket. S elleneinket vertük el innen, míg győztük elszánt erővel régen. De amitől Európa harangjai azóta is megkondulnak délben. Villányi László Köztes Itt lép lábam a bal, egy másik földön a jobb; mindent érint egyszerre kezem, már semmit nő körmöm; szám formál ismeretlen szavakat, eljövendő hangokat hall fülem, szemem lát ember előttieket; testembe gyűl minden test melege.
