Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

- r - 4 1 ­4. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1989. január 28., szombat Hétszázan már visszatértek — A piac és a fizetőképtelen kereslet — Az igényekhez igazodva — Kedvezményekkel — Ha kap egy levelet — Iga­zolvány, színes tv — Két hétköznapi példányt ingyen Az olvasó minde... Közismert, hogy a kormány áremelési intézkedései nem arattak tetszést az állampolgá­rok körében. Kialakult egy olyan közhangulat, amely jelez­te: a jelen állapotok közepette véget kell vetni a nadrágszij-htí- zogató politikának. Az áreme­lések igen érzékenyen érintet­ték az egész magyar sajtót is. Az előfizetők sokasága mondta vissza megszokott, kedvenc lap­ját, mert képtelen a megnöve­kedett költségeket vállalni. Ter­mészetes folyamatként értékel­hető, hogy megindult a harc az előfizetőkért. Igaz az olvasók jelentették mindig a legtöbbet egy-egy újság számára, ezúttal azonban ha lehet minden eddi­ginél fontosabbá vált igényeik maximális kielégítése. Ezért ér­deklődtünk a Népújság kiadó­jánál, a Heves Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatójánál Gazsó Lászlónál, hogyan alakult la- unk példányszáma az áremel- edést követően. — Országosan — hallhattuk Gazsó Lászlótól — 622 ezerrel kevesebb napilap jelenik meg az áremelés óta. Ehhez az adathoz a Népújság sajnos 13 ezerrel járul hozza. — Tudja-e, hogy kiket veszítet­tünk el elsősorban? — Minden szakítás fájdalmas. Mégis azt kell, hogy mondjam az első időszakban a nevesebb vér­mérsékletű olvasók mondták vissza az előfizetést. Ezt az is bi­zonyítja, hogy december végé­hez képest, január elején min­tegy hétszázan visszatértek a lap­hoz. Ugyanakkor tény az is, hogy leginkább szombatonként reggel 9 óra után már sokan hiába kere­sik a Népújságot a pavilonok­ban, mert egyszerűen nem kap­ható. Ide tartozik még az is, hogy a lemorzsolódás legnagyobb­részt a fizetésképtelenségnek kö­szönhető. — Mi a terv az olvasók vissza- hódítására? — Biztosan sokan visszatér­nek hozzánk a lap tartalma, új vonásokat felvonultató szerkesz­tése miatt. Ez az egyik legjobb szervezőerőnk. Januártól még az eddigieknél is jobban igazodunk az olvasók igényeinek maximális kielégítéséhez. A különféle ked­vezményeknek azért tulajdoní­tok csak másodlagos szerepet, mert meggyőződésem, hogy az árut nem ezek miatt keresi, s vá­sárolja a fogyasztó. Ennek elle­nére ezek kedvező hatása bizo­nyított. így például az elmúlt év­ben az egyéves előfizetésgyűjtési akciónknak köszönhetően öt­százzal nőtt a példányszám. Je­lenleg az előfizetési dijat úgy ha­tároztuk meg, hogy átlagosan két hétköznapi példányt ingyen kap az előfizető. Jövőre azok közül, akik az idén végig kitartanak mellettünk, tízen térítés nélkül lehetnek olvasóink. Ez év végén egy darab színes televíziót is ki­sorsolunk azok között, akik elő­fizetéssel biztosítják maguknak a Népújságot. Megfontolandó öt­letnek tartjuk, hogy a Magyar Nemzethez hasonlóan mi is be­vezetjük: igazolványt adunk az előfizetőknek, ami különféle kedvezményekre jogosít. Ezen túlmenően valamennyi városi jo­gú pártbizottság vállalta, hogy rendszeresen jelzi számunkra azokat a kérdéseket, amelyről környezetében lévő emberek szí­vesen olvasnának. Azokon a te­rületeken, ahol legtöbb olvasót vesztettünk, ankétot szervezünk. A napokban levéllel fordulunk az elvesztett előfizetőinkhez részben a lap hasábjain keresz­tül, másrészt a posta segítségével személyre szólóan is. — Mit tartalmaznak a levelek ? — Csak azt a gazdasági érvet szeretném kiemelni a levelek tar­talmából, hogy valószínűleg minden család juthat olyan in­formációhoz a Népújságban megjelent hirdetésekből, amely az előfizetői dijat kitermeli. (kis szabó) Bővítés, korszerűsítés a Kanizsa Bútorgyárban Bővítik, korszerűsítik a Kani­zsa Bútorgyárat. A Nagykani­zsán működő vállalat tavaly 1 milliárd 350 millió forint értékű terméket adott el, s a nyeresége azért csak 45 millió forint; mert 40 milliót a folyamatban levő fej­lesztés miatt már törleszteni kel­lett. A gyári kollektíva teljesít- ( ményét külön dicséri, hogy a 160 milliós tőkés exporttervet csak­nem 60 millióval túlteljesítették. Az idei esztendőre 1 milliárd 450 millió értékű tennék előállí­tását tűzték célul, méghozzá ár­emelés nélkül. Az elképzelés megvalósítását és a versenyké­pesség fokozását egyaránt szol­gálja az 1987-ben megkezdett rekonstrukció. Ennek keretében az év közepére készül el a min­tegy 2000 négyzetméter alapte­rületű famegmunkáló csarnok, amely előreláthatólag egy vegyes vállalat bázisa is lesz. Egy másik részlegüket háromszintes, 3500 négyzetméter alapterületű szere­lőüzemmel bővítik. Ezt szep­tember 1-jéig kívánják átadni. Hamarosan saját maguk fogják gyártani a habszivacsot, számítá­saik szerint ugyanis annak eddigi évi 8—10 millió forintos szállítási költségéből, az úgynevezett ha- bosító berendezések megvásá­rolhatók és üzembe állíthatók. Magyar alma Brazíliába íze, zamata miatt ke­resett a magyar alma. A nyugat-európai orszá­gok mellett a távoli Bra­zíliába is eljut ez az ízle­tes gyümölcs. A Buda- fruct GT budaörsi tele­pén évente 10 ezer ton­na almát válogatnak, il­letve csomagolnak kor­szerű gépsoron. (Fotó: Kerekes Tamás -MTI) Egri szerző tudományos kötete Pelle Béláné: Heves megye földrajzi nevei: IV kötet 1965-ben indította meg Pelle Béláné egri tanárnő a megye helységei földrajzi neveinek fel­kutatását. Az első kötetben, 1970-ben már meg is jelent az egri járás 48 településének felku­tatott anyaga. Most az utolsó részlet látott 459 oldal terjede­lemben napvilágot. „A gyöngyö­si járás, Hatvan és környéke, Eger’ címmel 36 település 11 ezer földrajzi nevére derült fény. A kötetet ugyan Pelle Béláné, mint közzétevő regisztrálja, de a tárgyilagosság legszigorúbb tala­ján állva, ő nemcsak e nemes mozgalomnak a motorja, kéz- bentartója és vezérmunkása, de ennek az utolsó, IV. kötetnek bízvást állíthatjuk a szerzője is. Amíg az előző három kötetben középiskolások szorgos segítőe­rejével kutatták fel a falvak föld­rajzi neveit, e zárókötet anyagát a Pelle család: Pelle Béláné, Béla, Judit és Attila tárta fel, de néhány lelkes és szorgalmas és nélkülöz­hetetlen „külső” hozzáértő se­gítségével. A 11 ezer földrajzi név közel sem csupán a nyelvészek részére jelent hasznos továbbkutatási le­hetőséget, de rendkívüli értéket kínál a helytörténész, a gazdál­kodás, a néprajz, a településtörté­net kutatóinak is. Nem egy el­pusztult középkori falu helyének megállapításához nyújt becses segedelmet. Úgy ennek, mint az előző három másik kötetnek alapvető kiegészítő részét képe­zik az egyes települések térképei, melyek pontosan tükrözik a szö­veges részben felkutatott földraj­zi nevek helyét. Nem volna teljes a kötetről adott beszámoló, ha nem említeném meg, hogy úgy e kötet, mint előző három társa, csak a mai nép ajkán élő földrajzi neveket regisztrálja: de ezt ki­egészítette a múlt század utolján készített kulcsfontosságú úgyne­vezett kataszteri térképekről le­olvasható névanyaggal. Az értékes kötetet a Magyar Nyelvtudományi Társaság gon­dozta ki szép nyomdai kivitelben, jó minőségű papíron. Igen helyes lenne, ha nemcsak ez a negyedik kötet, de az azt megelőző három is, Heves me­gye minden településének könyvtárában, de még a helyi ta­nácsok vezetőinek az asztalán is ott lenne található! Az csak ter­mészetes, hogy megyénk népraj­zának és történetének kutatói sem nélkülözhetik e négy köte­tet. A helyszíni kutatómunka be­fejeződött: de a munkálatok ötö­dik kötetének az egész megye földrajzi neveinek összesített mutatója fogja maradéktalanul teljessé tenni e rendkívül értékes sorozatot. Sugár István Csökkent a tej- és tejtermékforgalom Csökkent a tej- és tejtermékek forgalma az év elején bejelentett áremelkedés hatására. A Tejipari Vállalatok Trösztjénél elkészült gyorsjelentés szerint az átlago­san 38 százalékos árnövekedés megtörténte óta — az elmúlt év hasonló időszakához képest — mintegy 13—14 százalékkal ke­vesebb árut igényelt a belkereske­delem. Vajból 10 százalékkal, sajtféleségekből 18 százalékkal kevesebb fogyott. Valamivel ki­sebb mértékű, 5 százalékos a pasztőrözött, tasakos tej forgal­mának visszaesése. A tejipar nem számol a forga­lom további erőteljes csökkené­sével, mivel a nem kis mértékű áremelés ellenére ezek a termé­kek változatlanul keresettek. A tejipar vállalatai a fogyasztói igé­nyelt változását folyamatosan nyomon követve igyekeznek az olcsóbb termékek arányát növel­ni. Tervezik kisebb adagok for­galmazását is. A vállalatok a ko­rábbinál több 1,5, illetve 2 száza­lékos zsírtartalmú tasakolt tejet küldenek az üzletekbe, ezekhez literenként 4—5 forinttal olcsób­ban juthat a vásárló. A tapaszta­latok szerint változatlanul kere­sik a fogyasztók a féltartós tejet, amelynek gyártására Vácon és Szolnokon nemrég egy-egy új gépsort állítottak be. Vajból is több kisebb, öt dekagrammos adag készül. Tervezik, hogy a sajtfélékből, amelyek a legna­gyobb mértékben drágultak, újabb változatokat készítenek; a jelenlegieknél kisebb zsírtartal­mú, olcsó sajtokat küldenek a boltokba. A poharas tejtermé­kek egy részét a jelenlegi 2 decili­ter mellett kisebb adagokban is árusítani fogják. Félliteres mű­anyag flakonba töltve hamaro­san forgalomba hozzák a „csalá­di” gyümölcsös joghurtot. Eredményes évet zárt a hevesi „bank” Molnár Károly: Olaszország legnagyobb „iparága” (Tudósítónktól:) Eredményes évet zárt a hevesi körzeti takarékszövetkezet. Az egyre növekvő versenyek ellené­re tovább növekedett a lakosság által elhelyezett betétek összege, amely év végén már meghaladta a 450 millió forintot. Tevékeny­ségét, segítő szándékát ismerik a megye déli községeiben, ezért kamatoztatják pénzeiket tíz kö­zség lakói a hevesi szövetkezet­ben. A betétgyűjtés mellett jelentős a szövetkezet kölcsönfolyósító tevékenysége is. Egy év alatt a hozzájuk fordulóknak 341 millió forint összegben adtak kisebb- nagyobb támogatást. Segítsé­gükkel sok új ház épült, a régiek­ben korszerűsítették a fűtéseket, vagy éppen fürdőszobát alakí­tottak ki. A háztáji termeléshez, állattenyésztéshez, fóliás kerté­szethez több millió forint köl­csönt adtak. Nagy gondot fordítanak a köz­ségekben működő kirendeltsé­gek korszerűsítésére. Az elmúlt évben 3,7 milliós beruházással új üzletház épült Átányban, ahol egyre nagyobb a forgalom. He­vesen az új telepen lerakták az épülő kirendeltség alapjait, ame­lyet idén májusban szeretnének megnyitni. A város főterén országosan el­sőként takarékszövetkezeti totó- zót nyitottak, ahol már kialakult a törzsközönség, és növekszik a forgalom. A szövetkezet száma­dásait 13 IBM típusú számítógé­pen végzik. Munkájuk sokolda­lúságát mutatja, hogy lakás-visz- szavásárlással és -értékesítéssel is foglalkoznak. Idén pedig tíz korszerű családi ház talál gazdá­ra a fejlődő városban. A most elkészült zárszámadás szerint éves nyereségük eléri a nyolcmillió forintot. Szabó Lajos (VII.) A prostitúcióról alkotott olasz felfogás még mindig a férfipoli- gámia feltétel nélküli elismerésé­ből indui ki, amely szerint a szak­mára szükség van: — szolgáltatás ez, akár a többi. A férj, aki elláto­gat egy „örömtanyára”, környe­zete szemében nem követett el házasságtörést. Különösen az ország déli részében a feleségek számára magától értetődőnek számított, beléjük nevelt szemlé­letükből fakadt, hogy féljük egyedül csak velük nem eléged­het meg. Ugyanakkor szíveseb­ben vették természetesen az „örömtanya” nem kötelező jel­legét, mint egy állandó szerető jelenlétét, akit a régi hagyomá­nyok szerint ugyancsak el kellett volna tűrniük. Még néhány évvel ezelőtt a törvény a férjeknek megengedte a „kihágást”, a fele­ség azonban hasonló esetben büntethető volt. Távoleső fal­vakban a férfilakosok — köztük a nős férfiak hagyományos szom­bat délutáni kirándulása a közeli városok könnyűvérű lányaihoz még ma is szokásos. Óriási for­galmat bonyolítanak le az olasz prostituáltak. A milánói dóm és a Via Napóleoné környékén a könnyű nők évente 10 milliárd lí­rát tesznek be a bankba, és ugyanakkor fényűzően élnek. Még szenzációsabbak azok a számok, amelyek egy olasz heti­lap vizsgálatai után kerültek nyil­vánosságra. Ezek szerint egész Itáliában évente 150 milliárd líra vándorol a prostituáltak pénz­tárcájába és a bankszámlájára. A prostitúció ezáltal az ország egyik legnagyobb iparága. Tori­nóban egyetlen nap bevételét 10 millió lírára, Genovában megkö­zelítőleg 20 millió lírára, Milánó­ban 50 millió lírára becsülik. Egy másik folyóirat szerint Rómá­ban, a napi bevétel 300 millió. A számokat, legyenek pontosak vagy túlzottak, mégis hihetővé teszi, hogy a kozmetikai szalo­nok, a butikok, a fodrászszalo­nok és a bárok nagy része a pros­tituáltak tulajdonában van, akik, amióta a világ világ, a polgárság körébe való visszatérést tűzték ki célul maguk elé, és részben el is érték ezt. Bizonyíték végezetül, hogy a prostituáltak esetében ritkán eset szó hajlamról, avagy kedvte­lésről, inkább túlnyomóan pénz- sóvárságról, a leghiggadtabb üz­leti szellemről. Amit Merlin nem látott előre: a későbbi szexhullám messzeme­nően általánossá tette a prostitú­ciót. Minden tizedik olasz nő, ahogy ezt a nők társadalmi és er­kölcsi védelmére alakult római bizottság állítja, prostituált. A korhatár, korábban 18 év — ma ijesztően csökken. A prostituál­tak 45 százaléka 9 és 16 év kö­zött van. Az autó is sajátos szerepet ját­szik a prostitúció elterjedésében. Milánó és Brescia között (a tá­volság körülbelül 95 kilométer) egyetlen napon 500 olyan lányt számoltak össze, akik félreérthe­tetlenül felkínálták magukat az autósoknak. Amikor a lány be­száll a kocsiba, követi őt egy ki­tartott, aki később visszaviszi őt eredeti állomáshelyére. A rend­őrség csak ezeket a striciket fog­hatja el. A Merlin-törvény egyébként megköti a rendőrség kezét, a prostituáltakat csak a tett pillanatában lehet elkapni, avagy ha mindenki szeme láttára követi el a botrányokozást. De mit jelent ebben az esetben az a kifejezés, hogy botrányokozás?! (Vége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents