Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám
! VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyám, 24. szám ÁRA: 1989. január 28., szombat 5,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ERDÉLYI MENEKÜLTEK KÖZÖTT „A buldózerek a legnagyobb családi házakat is le tudják rombolni.” (2. oldal) BESZÉLGETÉS KISS SÁNDORRAL, A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ELSŐ TITKÁRÁVAL „A pártértekezlet hajnalba való áthűzódásakor — miután már megválasztottak — lettem 46 éves.” (3. oldal) BARLANGLAKÁSOK - ROMANTIKA NÉLKÜL „Az lenne jó, ha az emberek kiköltözhetnének végre ezekből az épületekből.” (5. oldal) A NÉPÚJSÁG INTERJÚJA BESSENYEI FERENCCEL „A színház se jobb, mint a társadalom.” (7. oldal) Várossá nyilvánították Füzesabonyt és Pétervásárát Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. A testület törvényerejű rendeletet hozott a takarékbetétről és módosította a takarékszövetkezetekről szóló, 1978. évben alkotott törvényerejű rendeletét. A takarékbetétekkel összefüggő kérdéseket 1952-ben szabályozták átfogóan. Azóta számos jogszabály született, amely érintette a takarékbetét kamatainak feltételeit és mértékét. A szabályozás alapjául szolgáló viszonyok is jelentősen megváltoztak. Több olyan törvényi szintű szabályozás lépett életbe — illetéktörvény, személyi jövedelemadóról szóló törvény —, amely a takarékbetétről szóló korábbi törvényerejű rendeletet módosította, illetve azzal ellentétes rendelkezéseket tartalmazott. A megváltozott befektetési lehetőségek, a takarékbetétek mellett megjelenő alternatív pénzelhelyezési módok: a kibocsátott értékpapírok, kötvények, vagyonjegyek, kincstárjegyek, letéti jegyek, valamint a gazdasági társaságokban való részvétel és ezekbe történő befektetés lehetősége új szabályozást igényeltek. A betételhelyezők számára fontos biztosítékok — a takarék- betét titkossága, adómentessége és az állami garancia — változatlanok maradtak. A törvényerejű rendelet alapján — a pénzpiac lehetőségeihez igazodva — az egyes bankoknak kell kidolgozniuk és meghirdetniük az egyes betétkonstrukciók feltételeit is. Az új szabályozás 1989. február 1 -jén lép hatályba. A takarékszövetkezetekről szóló törvényerejű rendelet módosítását az e téren szerzett tapasztalatok hasznosítása, a szövetkezetekre vonatkozó új jogszabályokkal való összhang megteremtése tette indokolttá. Ez a szabályozás egyben feloldja a takarékszövetkezeteknél a társadalmi és a gazdasági szféra bankműveleteinek eddigi elkülönülését. «A jogszabály, amely 1989. február 1-jén lép hatályba, magában foglalja a szövetkezetekről szóló törvény módosítása miatt időszerű változtatásokat is. , Az Elnöki Tanács megtárgyalta az 1988-ban előterjesztett állampolgársági ügyek tapasztalatait. Az Elnöki Tanács határozatot hozott megyei várossá nyilvánításról, valamint egyes községek várossá nyilvánításáról. A testület 1989. április 1-jei hatállyal megyei várossá nyilvánította Kecskemétet, Nyíregyházát és Székesfehérvárt. A továbbiakban az Elnöki Tanács elrendelte az alábbi községek várossá nyilvánítását: A Bács-Kiskun megyéhez tartozó Jánoshalma, Kiskunmajsa, Kunszentmiklós, a Békés megyéhez tartozó Battonya, Gyo- maendrőd, Mezőberény, Mezőhegyes, Sarkad, a Borsod-Aba- új-Zemplén megyéhez tartozó Putnok, Sajtószentpéter, Szikszó, a Csongrád megyéhez tartozó Kistelek, Mórahalom, a Fejér megyéhez tartozó Gárdony, a Hajdú-Bihar megyéhez tartozó Balmazújváros, Biharkeresztes, Hajdúdorog, Hajdúhadháztég- lás, Nádudvar, a Heves megyéhez tartozó Füzesabony, Péter- vására, a Komárom megyéhez tartozó Nyergesújfalu, a Nógrád megyéhez tartozó Bátonytere- nye, Rétság, a Pest megyéhez tartozó Dabas, Monor, Nagyká- ta, Ráckeve, a Somogy megyéhez tartozó Csurgó, Fonyód, Tab, a Szabolcs-Szatmár megyéhez tartozó Csenger, Nagykálló, Záhony, a Szolnok megyéhez tartozó Jászapáti, Kunhegyes, Martfű, a Tolna megyéhez tartozó Dunaföldvár, Tolna, a Veszprém megyéhez tartozó Balatonalmádi, a Zala megyéhez tartozó Letenye. A várossá szervezés végrehajtásának időpontja 1989. március 1., s arról a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai gondoskodnak. Határozatot hozott az Elnöki Tanács a Koreai Köztársasággal a diplomáciai kapcsolatok nagyköveti szinten történő felvételéről. A továbbiakban a testület kinevezésről határozott, bírákat mentett fel és választott meg és kegyelmi kérelmek ügyében döntött. * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Udvari Lászlót 1989. február 1-jei hatállyal közlekedési, hírközlési és építésügyi minisztériumi államtitkárrá kinevezte. A SZOT elnöksége tárgyalta A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége pénteken ülést tartott. Mivel több félreérthető nyilatkozat hangzott el, ismételten összefoglalta január 3-i álláspontját a sztrájk jogi szabályozásával kapcsolatban. Azt képviseli, hogy a sztrájkjog alapvető kollektív munkáltatói jog. Alkalmazása mindenki által elfogadottan végső eszköz, de szabályozásában arra kell törekedni, hogy a törvény ne korlátozza, hanem bővítse azokat a lehetőségeket, amelyek a dolgozók jogainak, követeléseinek érvényesítéséhez elengedhetetlenek. Állást foglalt az elnökség az Új Márciusi Front felhívásával és javaslataival kapcsolatban is. Megkezdődött a MUOSZ közgyűlése Hosszan tartó ügyrendi vita miatt még a kezdés után több mint 3 órával sem került sor érdemi beszámolóra, vitára a Magyar Újságírók Országos Szövetségének pénteken délután kezdődött közgyűlésén. A felgyorsult társadalmi folyamatokra reagálva hozták előre — az egyébként 1990-ben esedékes közgyűlést. A tanácskozáson a hazai újságíró társadalom több mint 5 és fél ezer tagjának képviseletében mintegy 600-an vesznek részt az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. A maratoni huzavona után az érdemi vita a választott testületek ' beszámolójával kezdődött meg. 99A mágikus pénzügyi határ: 199 Nyers Rezső Gyöngyösön, egyetemisták és főiskolások között A gazdaság és a politika alapvető kérdéseivel foglalkozott pénteki előadása és konzultációja során Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter. A gyöngyösi főiskolára azok az egyetemisták és főiskolások hívták meg, akik a négynapos felkészítő táboron vettek részt, melyet a KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsa szervezett. Nyers Rezső: „A gazdasági „romeltakarítás” van napirenden” Az előadót Gyurcsány Ferenc, a KISZ KB titkára köszöntötte, megkérve arra, hogy az 1989-es helyzetről, s a párt és a kormány törekvéseiről szóljon. Mint Nyers Rezső elsőként hangsúlyozta: a mai magyar valóságot úgy kell megváltoztatni, hogy közben ismerkedünk vele. Olyan gazdasági és politikai problémákkal kell szembenézni, amelyek sorsfordító jellegűek. Nem indulhatunk tiszta lappal: egyszerre kell folytatni és újrakonstruálni az eddigieket. Ügy fogalmazott, hogy egy gazdasági „romeltakarítást” szükséges elvégezni úgy, hogy közben nélkülözhetetlen egy viszonylagos politikai stabilitás, amelybe megfelelő adagolásban lényegi változások épülnek bele. Szembe kell nézni azokkal a pénzügyi problémákkal, amelyek az elmúlt húsz év alatt gyűltek fel. A hetvenes évek elején politikai vezetésünk és kormányzatunk nem alkalmazkodott a világgazdaság változásához. Nem helyes azt gondolni, hogy ugyanígy lehetett látni az olajárrobbanás következményeit, mint most: a világ számos országában voltak téves reagálások. Nélkülözhetetlen az ország valutáris helyzetének rendbetétele : a párt kezdeményezésére a kormány áttekintette az adósságállományt. Mint kiderült: hárommilliárd dollárral nagyobbra rúg az összeg, mert kintlevőségeink egy része nem valószínű, hogy behajtható, bár nem mondunk le róla. A szembenézésre azért volt szükség, hogy ne váljon érthetetlenné a szigorú gazdálkodás háttere. Hasonlóan „romeltakarításra” szükséges vállalkozni az államháztartásban : a költségvetés kiadásai nagyok voltak. Ebbe belejátszott, hogy a hetvenes évek végén felduzzadtak a katonai kiadások, de az is, hogy nagy összegeket fordítottak szociális célokra, amelyek viszont nem vezettek közmegelégedésre. A vállalatoktól és a lakosságtól való elvonáson túl a külföldi tőkére és a pénzmegtakarítások nyereségére is számolni kell. Jól körülhatárolt és tervezett „privatizálódási kampány” kezdődött a vegyes tőketulajdon kialakítására. A legnagyobb problémát a kamatterhek jelentik, ezek visszafizetéséhez még újabb hitelek kellenek. De elértük a határt, többet már nem lehet vállalni. Az elmúlt évben sikerült az 1,5 milliárd dolláros hiányt 550 milliósra mérsékelni. Hosszú idő óta ez volt az első esztendő, amely során valóban sikerült konvertibilis exportunkat jelentősen — 23-25 százalékkal — növelni. Ennek azonban konjunkturális okai is voltak. A kormányzat 1990-re irányozta elő a stabilizálást, de ez inkább 1991-re érhető el: ez az évszám szinte mágikus pénzügyi határt jelent — hangsúlyozta Nyers Rezső. Ha nem kell újabb hiteleket felvenni a kamatterhek miatt, bevételeinkből megoldható a törlesztés. Nem egyszerű a helyzetünk: az átrendeződés veszélyes stagnáló termelés és kevés jövedelem mellett. Új forrásokat kell találni a reformok és a nyitás segítségével. Hiába akartunk exportálni, ha maga a termelés nem vált nyitottá a világ- gazdaság számára. A gazdasági reformcsomag mellett a politikai is kidolgozásra kerül, ez utóbbinak az új alkotmány lesz a csúcsa. 1990 után a valóságban is együtt kell megvalósítanunk a szocializmust, a demokráciát és a nyitottságot a világ felé. Az egyetemistákkal folytatott beszélgetés során a továbbiakban sok kérdés fölmerült. Nyers Rezső kifejtette véleményét a többpártrendszerről. Mint mondotta: erre szükség van, de nem szabad, hogy a válság tovább mélyüljön ezáltal. Szólt elosztási problémákról, az adópolitikáról, az ifjúság helyzetéről, az MSZMP különböző vezetői egy- egy megnyilatkozásának hátteréről. Kifejtette szocializmusfelfogását, nézetét az elmúlt időszakok hibáiról s a felelősségről. A fiatalok sok, régebben kényesnek tartott témát feszegettek, amelyeket az előadó kertelés nélkül elemzett. A résztvevők végül nagy tapssal köszönték meg az elhangzottakat. Gábor László Városkapu Zöld utat kapott negyvenegy település lakossága ahhoz, hogy az Elnöki Tanács várható döntése nyomán jelképesen átvehesse a „városkapu” kulcsát. A kormány javaslata alapján ezek között szerepel szűkebb hazánkból Füzesabony és Pé- tervására is, hogy rangban és fejlődésben kövesse idősebb testvéreit: a történelmi Egert, a patinás Gyöngyöst, a terebélyesedő Hatvant és a gyorsuló ütemben modernizálódó Hevest. S hogy címének és helyének értékében bekapcsolódjék a tájegység gazdasági, társadalmi, kulturális és településpolitikai arculatának formálásába, a közéleti, közigazgatási feladatok ellátásába. Hosszú utat jártak meg leendő új városaink vezetői és lokálpatriótái addig, amíg felelősségteljes önértékelésük alapján megfogalmazhatták a Minisztertanácshoz címzett pályázatukat. Tudva tudták ugyanis, hogy megfelelő alapok, erős pillérek, s a helybeliek összefogása nélkül nem is reménykedhetnek a megmérettetésben. A pályázatok elbírálásakor az alapszintet is a léc fölé helyezték az építési és városfejlesztési szakemberek, akik nemcsak a törekvő akaratot tették a mérleg serpenyőjébe, hanem az infrastruktúra fejlettségét, a környezet védelmét, a lakosság társadalmi munkáját, a nagyközségek történelmi, múltbéli értékeit, s mindazt a reális tervező- munkát, amely a jövő zálogaként sokat nyomhat a latba. Ismervén a meglévő hiányosságokat és fogyatékosságokat, a sok-sok tennivalót s napjaink nehéz gazdasági helyzetét, egyik helyütt sem vetették túl a sulykot. Csupán önmaguk erejéhez mérten bizakodtak a nemes cím elnyerésében, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az átgondolt kérdésfelvetés az esetleges „kudarc” vállalásakor. Füzesabonyban így vélekedtek: „... a terveink akkor is a mi elképzeléseink maradnak, s azokat is éppúgy megvalósítjuk, mint az eddigeket.” Pétervásárán sem az elkeseredéssel számoltak: „...mindenki tudja, hogy a pályázatunk egy lehetőség, ami nem biztos, hogy elfogadásra kerül. Amit elértünk, azt semmiképp sem veszítjük el. Azt már csak gazdagítani lehet.” Á jó hír szárnyakon jár, gyorsan eljutott hát az érintettekhez is, hogy az Elnöki Tanács az i-betűre feltette a pontot. Újult erővel folytathatják az immár városfejlesztő munkát a megye kö- - zepén fekvő Füzesabonyban, ahol szinte mindenben egy lépéssel előbb járnak pályázótársuknál. Az északi nagyközségben — amely gesztusértékű ajándékot kapott, hiszen környezete, vonzáskörzete indokolta jobban előbbre lépését, mint kiépültsége — az eddigeknél magasabb fokozatra kell kapcsolniuk a helybelieknek, hogy méltóképp őrizhessék az oly régen és annyira áhított „kapukulcsot”. Tény, hogy mindkét helyen megerősödött a tudat: a városi rang kötelez... Szilvás István A holnap értelmisége a széksorokban (Fotó: Pert Márton)
