Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-04 / 3. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. január 4., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Újra a pályaválasztásért Egyenruhás pályák Az utánpótlás nevelése, oktatása, pályára irányítása, a szakma megszerettetésének biztosítása nemcsak a civil élet különböző területein okoz gondot, mindennapi feladatot és tennivalót, hanem a fegyveres erőknél, szerveknél is. A katonai pályára irányítási szerv megyénkben a hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság keretében működik, a sokrétűség egységét pedig a koordinációs bizottság igyekszik összehangolni. Ennek titkára Balázs Csaba százados, akivel az aktuális kérdésről váltottunk szót, hiszen nemrég tartotta meg ülését a bizottság. — Miről volt szó az értekezleten? — kérdeztük elsőként. — A tapasztalatokról, az eredményekről és gondokról, valamint az új iskolai év tennivalóiról hangzott el beszámoló, amelyet Kóta Sándor ezredes, a bizottság elnöke terjesztett elő — mondotta a százados. — A sok szempontú vizsgálat összessége azt tükrözte, hogy a bizottság a maga elé tűzött célt teljesítette, helyenként még túl is teljesítette, annak köszönhetően, hogy megyénkben a katonai pályára irányítás rendszere az évek folyamán kialakult és hatékonyan működik. Szélesebb társadalmi alapra helyeződött ez a tevékenység. A helyi párt-, állami és mozgalmi szervek a korábbinál hatékonyabban befolyásolták ezt a munkát. Erősödött az egységes felfogás, a közös felelősség, a feladat eredményes végrehajtását illetően. Ennek köszönhető, hogy több fiatalt nyertünk meg s irányítottunk az idén a katonai pályára, mint korábban. Pontosabban 20 százalékkal többet, s ezeknek majdnem 70 százalékát fel is vették a katonai kollégiumokba, főiskolákra, tiszthelyettesi iskolákba és szakközépiskolákba. Az is ide tartozik, hogy a hozzánk jelentkezők száma dupla volt a vártnál. Ennek nagyon örültünk, de sajnos, egészségi okok és a nem megfelelő tanulmányi eredmények miatt eleve el kellett tanácsolni ezeket a fiatalembereket a felvételitől. — Tehát itt is jelentkezik a "bőség zavara ”, az, hogy a most végzős fiatalok nehezebben tudják megtalálni jövőjüket a civil életben? — Ez is belejátszik valószínű a sok egészbe, de az is, hogy növekedett a pacifisták száma, akik megkérdőjelezik a hadsereg szükségességét. Ezek ellentétes pontok persze. Az az igazság, hogy a tapasztalatok gyűjtésével egyre szervezettebben tudtunk dolgozni, és jobban felismertük hibáinkat is. Ezáltal új vonásokkal törekedtünk, s törekszünk gazdagítani a tudatos pályára irányítást. Igyekszünk megnyerni a pedagógusokat, a szülőket. Létrehoztuk a kabinetet Egerben, amelyik tíz Egészségház utcában működik, a pártbizottság oktatási intézményében. Itt állandóan az érdeklődők rendelkezésére állunk. Van rádiónk, tévénk, videónk, filmjeink, könyveink, jó szakembereink, akiknek, amelyeknek a segítségével színesebben és reálisabban tudjuk bemutatni e pálya szépségeit és nehézségeit a fiataloknak, valamint az oda jelentkezés módját, követelményeit. El kívánjuk érni, hogy tiszta, reális kép alakuljon ki a fiatalokban a Magyar Néphadsereg feladatairól, az ott folyó életről, a katonai hivatásról. Magasak és egyre nőnek az igények a hadseregben is. A katonai kollégiumokba például négyes átlag alatt nem lehet bejutni, a hivatásos főiskolákon pedig csak 3,5 fölött lehet eredményre számítani. — Erősek tehát a feltételek. Nem jelent ez további nehézségeket a szervező, toborzó munkában? — De igen. Ezért még jobb csapatmunkát vár valamennyiünktől, mert a néphadsereg káderutánpótlása továbbra is össztársadalmi ügy. A siker attól függ, hogy milyen reális és vonzó képet tudunk nyújtani a pályaválasztás előtt álló fiataloknak a hadseregről, a katonai életpályáról, a perspektíváról, mennyire biztonságos, stabil hosszabb távon a hivatásos katona egzisztenciája. Hosszú oldalakon tudnám még sorolni a feladatokat. A lényeg: a munka újra beindult. A toborozandó létszám nem változott a múlt évihez képest. Az alakulatok ebben a hónapban tartanak erről értekezleteket, ugyanígy a tanárok is; a patronálok felkeresik a kijelölt oktatási intézményeket, kiküldik a jelentkezési lapokat, részt vesznek a szülői értekezleteken, stb. Igyekezni kell, mert a pilótajelölteknek ez év november végéig kell beadni papírjaikat, a honvéd kollégistáknak és szakközépiskolásoknak pedig 1989. január 31-ig. — Az idén vetélkedőt is kiírtak az általános iskolásoknak... — Ezt a megyei tanács Pedagógiai Intézete küldte el az általános iskoláknak, amelynek megszervezésében mi is jelentős feladatot vállaltunk. A vetélkedő címe: ”Egyenruhás pályák. Célja, hogy a hét-nyolcadik osztályos tanulókból álló hatfős csapatok megismerkedjenek azokkal a pályákkal, amelyek a honvédség, a rendőrség, a vám- és pénzügyőrség, a MÁV, a posta és a tűzoltóság területén található. Az öt területi döntő időpontja január első fele, míg a győztesek, akik Egerben a megyei döntőn vesznek részt, március első hetében küzdenek meg a helyezésekért. A gyerekek elméleti és gyakorlati feladatokat oldanak meg játékos formában. Ismerni kell például a rendfokozatokat, de az sem baj, ha valaki jól tud kispuskával célozni, lőni vagy beöltözni mondjuk tűzoltó-egyenruhába. A győztesek értékes jutalomban részesülnek. S hogy az iskolák komolyan vették a felhívást, jelzi: a fegyveres szervektől az igazgatók és tanárok máris igénylik a segítséget. Fazekas István Megnövekedett munkaerő-forgalom Nyilvánvaló dolog, hogy a tavaly életbe lépett adóreform és a jelenlegi bérszabályozás egyértelműen a létszám-megtakarításra ösztönzi a különféle cégeket, így a bérgazdálkodás vállalati szintű kialakítása is erre az elvre épült. Amint az a megyei tanács ipari osztálya által a közelmúltban készített tájékoztatóból kiderül, majd mindenütt megnövekedett a munkaerő-forgalom. A mozgások egy része tudatosan irányított volt, hiszen a szabályozók jobbára létszámcsökkentéshez kötötten tették lehetővé a bérfejlesztéseket. Néhol éltek a korengedményes nyugdíjazás lehetőségével is, ugyanakkor az is valós, hogy több esetben bekövetkeztek vállalati foglalkoztatáspolitikai törekvésekkel ellentétes változások is. A kollektíva legnagyobb mértékű ’’apadását” és a fizikai állományúak legerőteljesebb fluktuációját a könnyűipari ágazatban lehetett megfigyelni. Ez aligha véletlen, hiszen éppen e területen igen alacsonyak az átlagkeresetek. Tiszanánán is becsesek Nyugatra „utaznak” a nyulak Gondolták volna, hogy egy „mezei’' mezei nyúl 3.500 forintot hoz a magyar népgazdaság konyhájára ? A szám a vad- gazdálkodáshoz nem értőknek valóban soknak tűnik, ezért talán szükséges némi magyarázat. Ennyit adnak az élő, hibátlan állatért az olaszok, a franciák. S ha még hozzátesz- szük, hogy egy-egy nagyobb területen évente akár ezer ilyen apróvad kerülhet a ládákba — úgy tűnik, megérik pénzüket ezek az egyébként eléggé igénytelen apró vadak. Ilyenkor télen itt az idénye a nyúlbefogásnak. Tiszanánán, a Petőfi Vadásztársaságnál nemcsak szezonja, hanem több esztendős hagyománya van már eme tevékenységnek. így beszél erről Tóth Gábor elnök: — Hajdan, amikor még megvoltak a kanálispartok, fasorok, ősi gyepiek, akkor a mezei nyúl még valóban a természet ajándéka volt. Csak arra kellett vigyázni, hogy a befogott mennyiség ne menjen a törzsállomány rovására. Azt a pusztítást ugyanis már nem lehetne helyrehozni. Azóta azonban a nagyfokú vegyszerezés, a melioráció, a hatalmas mezőgazdasági táblák megjelenése és még egy dolog: a tarlóégetés megváltoztatta az előbbi szemléletet. Arra késztették a társaságokat, hogy gondosabban foglalkozzanak a törzsállomány megőrzésével. A nyúlnál ez nem is volt túlzottan nehéz, a fácán és az őz élettere azonban egyre inkább tönkremegy. — Önöknek munka, a külső szemlélőnek talán látvány is a befogás módja... — Legelőször is felbecsüljük az állományt — kapicsolódik a beszélgetésbe Szabó István vadászmester. — Hajtás előtt a faluban összegyűjtjük az embereket, leginkább azokat, akiknek van némi tapasztalatuk ebben a munkában. Vannak fogók és hajtok. Az előbbiek feladata, hogy a hálókat úgy 30 méterenként lerakják a földre. Egyébként a Mavad bocsátja rendelkezésünkre a felszerelést, a ládákat, a hálókat, a bunkókat. — Nem értem: a bunkókra miért van szükség? A nyulak miatt? — Dehogy! — tiltakozik a szakszerűtlen kérdés ellen az ifjú vadászmester. — Ezekkel a vastag végű fadarabokkal a tartó cö- löpiöket verjük le. Aztán mikor megkezdődik a hajtás, a fogók lefekszenek a hálók elé. Amikor a menekülő vad elfut mellettük és beleszalad a csapdába, akkor mennek oda, kiszedik onnan, s belerakják ládákba. — És eközben az állatok nem sérülhetnek meg? — Annál is inkább nem — mondja az elnök -, mert csak hibátlan vadat küldhet exportra a Mavad. Éppien ezért, mielőtt elszállítanánk, gondosan megvizsgáljuk a befogott állományt. Súlyra, nagyságra, de piéldául az is fontos, hogy ne legyen szőrhiányos az adott példány, s ne legyen törött lábú. De még az ellenőrzött állatokat is újfent átnézik a Mavad osztályozó telepién, s csak ezek után kerülhet a nyugati piacra. Egyébként arra is vigyázunk, hogy „utazás közben” se essék bántódásuk. Egy ládába, elkülönített rekeszekbe három nyulat helyezünk. Teszünk melléjük cukorrépát, egy kis kukoricát, hogy míg elérik úticéljukat, addig se éhezzenek. Három kiló hatvan deka az a minimum, amit el kell érnie egy expiortra szánt vadnak. A nyolcezer hektárnyi területünkből 6.200 alkalmas gazdálkodásra. Évente 6-800 nyulat fogunk be, s becsléseink szerint ennek háromszorosa a törzsállomány. — Mennyit hoz a konyhára ez a tevékenység? — A Ma vad átlagosan 2.700- 3.000 forintot fizet egy-egy példányért nekünk. Ki lehet számolni, hogy körülbelül mekkora a nyereségünk, miután a költségeket: a hajtők, a fogók bérét, a szállítást kifizettük. — Gondolom, emellett azért mással is foglalkoznak, hiszen ez évente két-három hetet, esetleg egy hónapot vesz el az idejükből. — Itt van még a fácán és az őz. Minden esztendőben 4000 na- piosfácánt vásárolunk, ezek nevelése folyamatos munkát igényel. Három-négyszáz darabot olasz bérvadászok ejtenek el, de mi is szervezünk negyvennégy sportvadászunknak hajtást. De hogy évszakonként is részletezzem, mivel foglalkozunk: a tavasz a csibenevelés és a dúvada- pasztás jegyében telik. Ez utóbbi nagyon fontos feladatunk, meg kell akadályozni, hogy a róka, a szarka, a szajkó, a szürke- és a dolmányos varjú kárt tegyen a vadállományban. Emellett a kóbor macskát, kutyát, a görényeket és a „két lábú kártevőket” is igyekszünk távol tartani tőlük. A Heves megyei vadásztársaságok idén a Vadex részére 1400, a Mavadnak 2800 élőnyulat ajánlottak fel, exportra... Doros Judit Gyöngyszöv Áfész új ABC- áruházat nyitott Gyöngyösön. A dán mintára épült kereskedelmi egység 30 millió forintba került, s 6,5 millió forint árukészlettel rendelkezik. Az áruház svéd sütödéje friss kenyeret és péksüteményt biztosít. (Szabó Sándor felvétele — MTI) Dán mintára épült tíj ABC-áruház Gyöngyösön Csak hibátlan állatok exportálhatok. Tóth Gábor elnök a befogott nyúl minőségét vizsgálja (Mata Pál felvétele,
